Aktualizálás - summa summarum -XL - JERUZSÁLEM
Történelmi áttekintés 3
Muzulmánok, zsidók és keresztények az óvárosban.
Az óváros utcáiban a sukban arab árusok kínálják portékájukat, Jézus kereszteket, menórákat, hanuka gyertyatartókat, ősi jeruzsálemi szent kegytárgyakat az Európából, Ázsiából és Amerikából idelátogató turistáknak. / Mi ez a képmutatás : arab muzulmán kereskedő , keresztény és zsidó kegytárgyakat árul ? ; a muzulmán arabok által birtokolt és lakott keresztény szent helyeken ? Hol van a Mohamed tanítása szerinti élet ? /
Nagy a zsúfoltság, a szűk és sötét sikátorokban a csatornaszag keveredik a római kömény illatával, valamilyen elképesztő elegyet alkotva. A sikátorok egy része fedett, hosszú sötét folyosóként fut végig a kerületeken. Jeruzsálem óvárosának falai között azonban valahogy megállt az idő. A kora középkorban - vagy talán még régebben - épült házakat a mai napig életvitelszerűen lakják, falaik között orvosi rendelők, iskolák, üzletek, kifőzdék, pékségek működnek, a piacokon árusok kínálják a portékáikat.
Mivel a muzulmán emlékhelyekről már szó volt az előbbi részben itt inkább csak az óváros hangulatát kívánjuk bemutatni .
Totál zsibvásár és piaci hangulat van és csak arab kávét lehet inni , na meg teát . Az óváros területe valamivel kisebb mint 1 km² , és a mai napig kb. 40000 lakosa van .
Az óváros keresztény negyedének közepe a Murisztán / neve : Mauristán perzsa szóból származik, ami „kórház” -at jelent / .Ezen a helyen építette Justinianus császár a jeruzsálemi Szűz Mária templomot és egy hospice-t . Körülbelül 600. év körül a ravennai Probus nevű apátot Nagy Gergely pápa megbízta, hogy hozzon létre kórházat a zarándokok számára. 789-ben és 810-ben Nagy Károlyt Hâroun ar-Rachîd szultán felhatalmazta e hospice kibővítésére, amelyet a Szent Benedek oblatáira / katolikus bencés lelkiségi mozgalom /, bíztak , és amely minden zarándok előtt nyitva áll. 870-ben a bencések a Szent Sírba költöztek, és ott új kórházat emeltek. 1009-ben Al-Hakim szultán elrendelte a Szent Sír megsemmisítését. Közben az almafiak engedélyt kapottak egy új xenodochium és egy Szent János káplánnak szentelt templom építésére . *
* - az ezzel kapcsolatos eseményeket és a terület megszerzésére irányúló törekvéseke egy külön fejezetben tárgyaljuk mivel igen terjedelmes .
A keresztény negyedbe érve elhalkul a bazár zsivaja, bibliai zsoltárokat éneklő zarándok csoportok, fényképeket készítő turisták ezrei igyekeznek a Szentsír bazilikához, Jézus megfeszítésének helyéhez, a Golgotához. A Szentsír templomba érve felemelő érzés hallani és látni, a fotográfusnak fényképezni a világ minden tájáról ideérkező görög orthodoxokat, római katolikusokat, örményeket, koptokat, szíreket, etiópokat, görög katolikusakat, maronitákat, evangélikusokat, lutheránusokat, protestánsokat, anglikániusokat, evangéliumi keresztényeket és a ki tudja még milyen felekezetűeket, akik bábeli hangzavarban énekelnek, imádkoznak. Igen Jeruzsálem, Jerusaleim a világ közepe!
 |
| Jaffa kapu |
Az örmény és a keresztyén negyed határán található a Dávid torony , ahol Heródesnek a palotája állt , a jelenleg látható épületek és romok a muzulmán és mameluk korból , később pedig az oszmán korból maradtak fenn .
Jeruzsálem muzulmán kézre való kerítése után a VII. században , Jeruzsálem patriarchája elhívta I. Omár kalifát a Szent Sir Templomba hogy ott imádkozzon .
De a kalifa ezt nem szerette volna mert úgy gondolta hogy ez a későbbiekben vitákra és háborúkra adhat okot , ezért inkább a templommal szemben építette meg a mecsetjét , a jelenleg álló mecset viszont a XII. századból való .A kalifa nagylelkűen nem a főtemplomban imádkozott – nehogy követői emiatt mecsetté alakítsák át azt –, hanem vele szemközt, ott, ahol ennek emlékére ma az Omar-mecset áll.
A kereszténység központi helye Jeruzsálemben a Szent Sir Bazilika , az eredeti épületet Nagy Konstantin anyja Szent Ilona építette a IV. században , Kostantin körülbelül 326-ban rendelte el, hogy a Jupiter/Vénusz templomát keresztény templommal helyettesítsék. Az új templomot 335-ben szentelték fel.
A Konstantin-templomot 614-ben a perzsák felégették, amikor II. Huszrau szászánida király megszállta Jeruzsálemet. 630-ban I. Hérakleiosz császár újjáépítette a templomot, miután visszafoglalta a várost.
Miután Jeruzsálem iszlám fennhatóság alá került, keresztény templom maradt, a korai muszlim uralkodók védték a város keresztény helyeit, megtiltva azok elpusztítását vagy lakóhelyként való felhasználását. De az épület súlyos károkat szenvedett egy 746-os földrengés következtében.
A 9. század elején egy újabb földrengés megrongálta a templom kupoláját. A károkat 810-ben I. Tamás jeruzsálemi pátriárka helyreállítatta. 841-ben a templom tűz által sérült. 938-ban egy újabb tűzvész rongálta meg a bazilika belsejét. 966-ban a muszlim hadseregek veresége miatt Szíria térségében lázadás tört ki, amit megtorlások követtek. A bazilikát ekkor ismét felgyújtották.
1009-ben al-Hakim fátimida kalifa elrendelte a templom teljes lerombolását a palesztinai és egyiptomi keresztény imahelyek elleni kampánya részeként. A keresztény Európa megdöbbenéssel és a zsidók kiutasításával reagált, majd a későbbi keresztes hadjáratok következtek.
Az első keresztes hadjárat során a keresztesek 1099-ben vették ostrom alá Jeruzsálemet. Az rohammal bevett városban több napig tartott a fosztogatás, amely során több ezer jeruzsálemi vesztette életét. A keresztesek a környező meghódított területeken királyságot szerveztek Jeruzsálem fővárossal. A hadjárat vezetői első uralkodónak Bouillon Gottfriedet választották, aki nem viselte a királyi címet. Az első jeruzsálemi király I. Balduin lett (1100-1118). A királyi palotát a Templom-hegyen, az Al-Aksza-mecsetből alakították ki. 1119-ben II. Balduin az épület egy részét átengedte a Hugues de Payns vezetésével szerveződő lovagrendnek, akik innen vették a Templomosok nevet. A Templom-hegy közepén álló Szikladómban keresztény templomot rendeztek be.
A Jeruzsálemi Királyság fennállása alatt a keresztények részben felújították a muszlim idők alatt elpusztított vagy leromlott állagú keresztény szent helyeket, részben pedig az eddig kiépítetlen keresztény szent helyeknek állítottak létesítményeket. Újjáépült az Al Hakim kalifa által súlyosan megrongált Szent Sír templom. Az több szentélyből álló komplexumot egy nagy templomegyüttesbe foglalták. A Szent Sír-templom közelében felépült az Amalfi kereskedők által alapított Alamizsnás Szent János-templom, és az ebből a közösségből kinőtt Johannita lovagrend rendháza, amely ma az ortodox kolostor. Újjáépítették és jelentősen kibővítették az Utolsó vacsora terme körül épült kis bizánci templomot, amelyet a perzsák gyújtottak fel még 614-ben, több ezer keresztényt mészárolva le a kapujában, és amely azóta romokban hevert. Itt az Utolsó vacsora termének pompás gótikus boltozata a mai napig látható. Megújították a Beteszda fürdő szintén Al Hakim által romba döntött emlékhelyét, és ennek közelében a Szent Anna-kolostort. Az Olajfák hegyén, a Getsemáné kertben talált romos bizánci templom is újjáépült. Szintén az Olajfák hegyén épült föl a keresztes építészet talán legegyedibb alkotása, a Mennybemenetel temploma, a bizánci romok helyén egy kör alakú falgyűrűvel övezett udvar közepére egy kis, kör alakú kápolnát emeltek, amelynek az ég felé nyitva állt, tető nélkül épült. Szaladin Jeruzsálem elfoglalása után a muszlimoknak ajándékozta ezt a szentélyt, melyet hamarosan leromboltak, de a központi kápolnát nem érte károsodás, csupán befedték egy kupolával, és mecsetté alakították, így látható napjainkban is. A Jeruzsálembe érkező zarándokok ellátására hamarosan számos zarándokház épült, az itáliai városállamok, franciák, németek, építettek saját nemzetük részére zarándokszállásokat, hogy az azonos nyelvi környezetből érkezett zarándokok Jeruzsálembe érve az övéik között pihenhessenek meg, és nyelvi nehézségek nélkül ismerjék meg a várost, gyakorolhassák vallásuk anyanyelvi rítusait, szentségeit. Az építkezések egy részének célja a város védelmi képességeinek a fokozása volt. Az építkezések anyagi forrása zömmel az európai adományokból gyűltek össze. Magánszemélyek, közösségek és uralkodók adományoztak Jeruzsálem céljaira.
 |
| foto by_Gerd_Eichmann |
1103–1130 között a keresztesek emeltették a mai kupolás bazilikát, mely a második és a harmadik keresztes hadjárat között, 1187-ben muszlim kézre került.
 |
| Templombelső |
A bazilika a hagyomány szerint a Jézus keresztre feszítésének és sírjának helyére, a Golgota sziklái fölé épült. A korai régészeti feltárások során a szikla nagy részét többször megfaragták, és a sírt kiemelve egy kőtömbben őrizték meg. A Golgota ma egy alig öt méter magas sziklatömb, ami beépítésre került a bazilikába egy emeleti szintbe, a sír pedig innen majdnem 50 méter távolságra helyezkedik el egy másik teremben.
Körülbelül 10 évvel Krisztus keresztre feszítése után I. Agrippa király falat épített, amely Krisztus kivégzésének és eltemetésének területét zárta be a városon belül. Ez a magyarázata annak, hogy a Szent Sír ma Jeruzsálem óvárosának falain belül található. Az eredeti épületnek már csak az alapjai vannak meg, a ma álló bazilikát a keresztesek idején építették fel. Az évszázadok alatt nehezen áttekinthető, szinte már-már átláthatatlan épületegyüttessé nőtte ki magát, kisebb-nagyobb termek, kápolnák, több emelet magasságában torlódtak egymás mellé, fölé, és alá. A bazilika könnyen megközelíthető a Jaffa és Damascus kapukon keresztül, a Via Dolorosa utolsó állomása. A 14 stációból 4 már az épületen belül található. Épületének csak a fő homlokzata látható, az évszázadok alatt teljesen körbeépítették.
A templomot annyira körülépítették kolostorokkal, hogy csak tornya, Déli bejárata, kupolája és szentélyének apszisa látszik. A Déli kaputól balra a nagy, négyszögletes harangtorony legfelső szintje és a sisakja hiányzik. Harangok csak 1187-ig zengtek a toronyban, mert Szaladin szultán (ur. 1169-93) összetörette őket. A torony a →szebasztei vértanúk kápolnája fölött áll; tőle balra van a korábban a Szentháromság tiszteletére szentelt, nyitott tetejű Mária Magdolna-kápolna; balra tőle a bizánci Szt Jakab-kápolna. A toronytól jobbra van a gondosan megformált Déli homlokzat és a bazilika főkapuja. - A nagyobbik kupola kb. 50 m magasan borul a Szt Sír fölé. A konstantinápolyi Magas Porta 1719: azzal a feltétellel adta meg a kupola felújításához az engedélyt, hogy semmiféle változtatást nem hajthatnak végre rajta.1863: a mai vasszerkezetet állították fel a régi fagerendázatú kupola helyére. - A Szt Sír fölé emelt Anasztaszisz-körtemplmból K felé nyílik a Katholikon, a görögök szentélye, a régi kanonoki kórus. Négyezete fölött van a kisebbik kupola, alatta a keresztre feszítés helye (a bordói zarándok szerint „egy kőhajításnyira”, kb. 40 m-re). Az 1810-es újjáépítéskor csupán a görögök szentélyének Keleti apszisa kapott barokk formát.
 |
A Szent Sír-templomegyüttes és az előtte nyíló Hezékiás ciszternája a Dávid tornyának nevezett oszmán kori erődből nézve. Az együttest a Jézus sziklasírja fölött emelkedő Rotunda (másnéven Anastasis, azaz Feltámadás helye), és mellette a főbejárattól balra álló keresztes-kori csonka harangtorony uralja. |
Magán a Szent Sir Bazilikán hat keresztény felekezet osztozik , a római katolikus, a görög ortodox, az egyiptomi kopt, az etiópiai, a szír és az örmény egyház.
Omár kalifa 637-ben a kapu őrzésével a Nusseibeh családot bízta meg. Mindez azért történt hogy a keresztény felekezetek birtoklási vágyait és akaratát meggátolja .
A templomot visszaadta Sophronius pátriárkának, és muszlim kapuőrök védelme alá helyezte. Ez a szokás évszázadokon át megmaradt. Az 1289-es szaracén hódítás óta az El Insaibi család volt a kapu őre, majd az oszmán hódítás után a Judeh családdal osztoztak a feladaton: az utóbbiak őrizték a kulcsot, míg az Insaibiak nyitották a kaput. Mindez persze pénzbe került. Egy kapuszárny kinyitása 80 mil-be, mindkettő kinyitása 180 mil-be, amelyen a Judeh és az El Insaibi család 1:2 arányban osztozott. És ez nem volt kis pénz. Az 50 mil-es érme már ezüstből volt. Hagyományosan nem is sokszor nyittatták ki a templomot, hanem csak nagy ünnepekre. A status quo alapján például az orthodoxok fizettek a nagycsütörtöki kapunyitásért, a katolikusok a nagypéntekiért, és az örmények a nagyszombatiért.
1192-ben a muzulmán világ egyik legnagyobb uralkodója, Szaladin két szomszédos muzulmán család közt osztotta meg a feladatot. A Joudeh család kapta meg a kulcsokat, és a Nusseibeh-ek feladata volt a kapu őrzése. Mind a mai napig a Joudeh család egyik tagja viszi el naponta kétszer a kulcsot az egyik Nusseibeh-nek, aki kinyitja, illetve este bezárja a kaput.
 |
| A templom kapuzára ma, arab felirattal |
Hétköznapokon azonban, a szerzeteseknek nem érte meg kinyitatni a kaput. Nekik maguknak nem kellett ki-be járniuk. Ételre-italra viszont szükségük volt. Ezért ereszkedtek le az örmények az emeleti párkányra, ahonnét kötéllel húzták fel a nekik hozott élelmet a templom előtti térről. Ez ellen a görögök a status quo előtt nem tiltakozhattak. A status quo pedig már az ott lévő létrával állapíttatott meg, így hát az ellen sem lehetett szavuk.
A templom kapuja ma már minden nap nyitva van.
Már csak a felekezetek számából is el tudjuk képzelni, hogy nagyon nem egyszerű a helyzet, a legkisebb vitás helyzet feloldása is hosszú időbe és rengeteg energiába telhet. Nem is kell messzire menni példáért. Érdemes megállni a főbejárat előtti kis téren, és kicsit jobban körbenézni. A legtöbb embernek első látásra nem is szúr szemet az emelet jobb oldali ablaka alatti párkányon álló létra. A pár fokos cédrusfa létrát a legenda szerint a 18. század környékén helyezte oda egy kőműves (vagy korábban, mert az épületről készített régebbi metszeteken is látható már, de írásos rendeletben ekkor említik először), aki az örmény egyház megbízására kezdett dolgozni a homlokzaton. Ez nem tetszett a görög szerzeteseknek, akik összeverekedtek az örményekkel, majd megdobálták és elkergették a kőművest. A létra viszont az ablak alatt maradt. Ezután született meg az egyezmény a templom belsejének felosztásáról az egyes felekezetek között. / 1728-ban állt a helyén, és az 1757-es status quo óta ott is maradt. /
Azonban a külső terület közös maradt, így a törékeny béke fenntartásának érdekében azóta sem meri senki eltávolítani az ablakhoz támasztott létrát. Ha valamelyik szerzetes felmenne eltávolítani, a többiek úgy értelmeznék, hogy a falszakasz az adott egyház irányítása alatt áll. Így a kőműves munkaeszköze ott maradt és megkapta az Mozdíthatatlan létra jelzőt. Bár minden jel arra mutat, hogy az idők során elmozdították, sőt talán ki is cserélték, de legenda tovább és a magányos létra a kereszténység széthúzásának a jelképévé vált. Egészen addig nem mozdítható el, amíg az egyes felekezetek fel nem oldják az ellentéteiket.
A homlokzat tulajdonviszonyait tekintve , az ablakok eszerint az örmény Szent János-kápolnához tartoznak, ám az alattuk lévő párkány hovatartozása vitatott. Maga a párkány a görögöké, de az örmények a magukénak tekintik a felületét, ahová az ablakból a létrával le lehet ereszkedni, s ezt nagy ünnepeken rendszeresen használják is kilátónak. Ezen a ritkán alkalmazott praktikumon túl a létra mindenekelőtt arra szolgál, hogy vizuálisan állandósítsa az örmények jogigényét a szent hely néhány további négyzetméterére.
Az azóta végbement számos szentföldi politikai hatalomváltás ellenére a status quo lényegében máig érvényben maradt, amin az érintett felekezetek őrködnek a legféltékenyebben. Ma is gyakoriak a vélt vagy valós hatásköri túllépések miatti összetűzések, sőt fizikai összecsapások. 2004-ben, a Szent Kereszt felmagasztalásának szertartásán egy nyitva felejtett ajtó miatt verekedtek össze görög és ferences szerzetesek. 2002-ben egy kopt szerzetes tolta székét a napról az árnyékba, etióp területre: az ezt követő összecsapás után tizenegy szerzetest kellett kórházba szállítani.
Van valami metaforikus ebben a valaha tágas és osztatlan bazilikából összebarkácsolt épületben, ahol hat felekezet harcol életre-halálra négyzetméterekért és szimbolikus elsőbbségekért egy üres sír és egy láthatatlanná elfalazott szikla fölött. És hogy ennek ellenére ez a hatalmas épület, mint egy szívós öreg olajfa, mint egy csupa-heg elefánt, kétezer éve magasodik a szent város fölé, őrizve és felmutatva lényegét, a feltámadás emlékét.
 |
| a mai tulajdonviszonyok |
A templom főhomlokzata ötszáz év alatt nem sokat változott. A kettős kapu közül a jobboldalit Szaladdin szultán befalaztatta, akárcsak a tőle jobbra lépcsőn át megközelíthető Frank kápolnát, amely az egyedüli közvetlen bejárat volt a Golgota sziklájához. De fölötte továbbra is nyitva áll az örmény Szent János-kápolna kettős ablaka, s attól jobbra a kisebb ablak a latin Golgota-kápolnára. A felső párkány fölött a templom kisebbik kupolája magasodik. A harangtorony legfelső szintje a kupolával földrengés áldozatául esett, az 1890-es fotó óta egy lapos lezárást is kapott.
„Ahogy a többi szent helyen, úgy itt is csupán a három [görög, latin, örmény] jeruzsálemi patriarchátust tekintik tulajdonosnak a templomban, eltekintve a koptok tulajdonában lévő kis kápolnától. Egyedül ők kérhetik, hogy nyissák ki számukra a templom kapuját, ők vonulhatnak be körmenetben, és ők tarthatnak rendszeres szertartásokat saját döntésük szerint. Ahogy másutt, úgy itt is a Szentföldi Custodia ferencesei az egyetlen katolikus szerzetesrend, amelynek joga van önálló misézésre. A koptoknak sok évszázad szívós ittlét után a 16. században sikerült végleg megvetniük a lábukat, ám nincs itt formális lakhatási engedélyük. Nem tarthatnak napi szertartásokat, csupán tömjénezhetnek a szentélyeknél. Ugyanígy a szír jakobitáknak sincs formális lakhatási engedélyük, és csak a szent napokon misézhetnek. Sem a koptok, sem a szír jakobiták nem tarthatnak önállóan körmenetet, hanem csak az örményekkel együtt, kivéve nagypéntek délután, amikor mindketten önállóan vonulnak be, az orthodoxok és a latinok előzetes értesítése után. Az etiópoknak sem lakhatási, sem semmiféle szertartási engedélyük nincs a Szent Sír körzetében, kivéve húsvéti szertartás végzését a Szent Ilona-kápolna tetején, amely körül laknak.
A templom különféle részeinek jelenlegi jogállapotát a következőképpen foglalhatjuk össze:
(1) A főkapu, a homlokzat, Krisztus halotti kenetének köve, a Rotunda előtere, a nagy kupola és a Krisztus sírja fölötti Aedicula közös tulajdon. A három nagy felekezet közösen és egyenlő arányban viseli mindenfajta javítás költségét. A főkapu közös használatban van, de csak az orthodoxoknak van joguk tisztítani azt.
(2) A Katholikon kupoláját az orthodoxok kizárólagos tulajdonuknak tekintik. A többi felekezet nem ismeri el ezt, s úgy tartják, hogy a kupola a templom általános konstrukciójának része, így ők is részt követelnek maguknak minden javítási költségből. Az orthodoxok azonban elutasítják, hogy bármely másik felekezettel osztozzanak a költségeken.
Mutatis mutandis ugyanez áll a Szent Ilona-kápolnára, amelyet az örmények, s a Szent Kereszt Feltalálásának kápolnájára, amelyet a katolikusok tekintenek kizárólagos tulajdonuknak.
(3) A Szűz Hét Boltívének tulajdonjogán a katolikusok és az orthodoxok, a Szent Nikodémus-kápolnáén az örmények és a szír jakobiták, a Deir al-Sultanén a koptok és az etiópok vitatkoznak. Ezek esetében egyik fél sem engedi meg a másiknak, hogy bármilyen javítást végezzen, vagy osztozzék a költségeken.
(4) A Megjelenés és a Kálvária kápolnája, illetve a megemlékező szentélyek mind egyik vagy másik felekezet kizárólagos tulajdonában vannak, de a többieknek bizonyos jogaik vannak szertartásokat végezni ezekben. Minden tervezett újításról vagy javításról értesíteni kell a többi felekezetet.
(5) A Katholikon, a galériák és a homlokzat előtti tér körüli kápolnák (a nyugati orthodox kápolnák kivételével) mind egyik vagy másik felekezet kizárólagos tulajdonában vannak, de a Szent Sír-templom együttesére vonatkozó status quo általános elvei érvényesek rájuk.
A három jeruzsálemi patriarchátus mindegyikét egy-egy elöljáró és klérus képviseli a templom területén belül, s egyetlen más felekezetnek sem engedélyezett, hogy hasonló módon képviseltesse magát.”
A bazilika főbejáratán belépve több irányban is elindulhatunk, de érdemes sorrendben végigmenni a látnivalókon.
A főbejárattal rögtön szemben láthatjuk a kiengesztelő márványkőt , a „Megkenés kövét, amelyen Jézus testét balzsamozták be , ahol Jézus testét felkészítették a temetésre . Folyamatosan hívők veszik körbe, sokan a kőlapra borulva imádkoznak, mindenki meg akarja érinteni .
Jobbra felfelé egy meredek lépcsőn a keresztre feszítés feltételezett helyére, a Golgota sziklájára (Koponyák hegye) emelt szentélyhez juthatunk.
 |
| a Megfeszítés kápolnája - latin oldal |
 |
| a Fájdalmas Szűzanya oltára |
A sziklát magát egy üveglap takarja, de a ráépített oltár alatt csak egy kis résen meg is érinthetjük.
A keresztes kori szentély melletti kerengőből meredek lépcsőn juthatunk le a Szent Helena kápolnájába. Innen további lépcsők vezetnek le az Inventio Crucis az-az a Kereszt megtalálásának kápolnájába. A hagyomány szerint Helena Nagy Konstantinus anyja itt találta meg a valódi keresztet. A kápolnába láthatjuk Szent Helena szobrát. Az oltár Maximilián főherceg, Ferenc József öccse adományozta. Az oltárt mögötti falon az Osztrák Magyar Monarchia címere látható.
A Szent Kereszt altemplomot az Osztrák-magyar Monarchia idején szentelték fel, ennek állít emléket a monarchia kihelyezett címere is.
 |
| az Osztrák - Magyar Monarchia címere az altemplomban |
Ennél is mélyebben található az a ciszterna, ahogy a legenda szerint Ilona megtalálta Jézus keresztjét. A templom ezen a területen már teljesen más képet mutat, mint a középkorban épült részei, láthatóan sokkal régebbi, a kápolnák falát és mennyezetét sok helyen már a sziklák alkotják.
Egy Izrael állam területéről kiadott statisztika szerint 185 ezer keresztény él itt, ami a lakosság 1,9 százalékát jelenti. Jeruzsálemben mintegy 13 ezer keresztény él, minden felekezetet összevéve. A 185 ezer keresztényből körülbelül 44 ezer a római katolikus, 64 ezer a görögkatolikus, és 65 ezer a görög ortodox.
Szent sír sziklaürege fölé 1810-ben az orosz ortodoxok építettek egy kis barokk kápolnát síremlékként. Maga a kápolna külön épületként áll a bazilika hatalmas kupolája alatt. A szentély déli falán egy kis ablak van, amelyen keresztül látható a barlang fala. A sírkamra alig négy négyzetméter alapterületű.
A 2010-es évek közepére a kis kápolna márványlapjainak elcsúszása miatt annyira rossz állapotba került, hogy az összedőlés fenyegette. Így kivételesen a Szent Sír-templomot felügyelő felekezetek megegyezésre jutottak abban, hogy szükséges a sír felnyitása és felújítása. A munkálatokra az engedélyt az athéni Nemzeti Műszaki Egyetem szakemberei kapták meg, akik feltárták a jeruzsálemi Szent Sír belsejét, és valószínűleg megtalálták a sziklasír eredeti rétegét, ahova a hagyomány szerint kereszthalála után Jézust eltemették. A kutatók megerősítették e belső mészkőfal, valamint a Szent Sírt körbevevő mészkőbarlang eredetiségét. A tudósok egy réteg törmeléket találtak a sír belsejében, alatta pedig egy újabb márványlapot egy vésett kereszttel, mely valószínűleg a keresztes háborúk idejéből származik. Amikor a legalsó réteget is eltávolították, egy egyszerű, csiszolatlan mészkőlap tűnt elő.
A márványburkolatú szentélyben a katolikusok, az ortodoxok, az örmények és a koptok - a kialakított szokásrend szerint - mutatják be a maguk szertartása szerinti legszentebb liturgiát. A díszítésben is keverednek az eltérő hagyomány- és ízlésvilág elemei.
A Modesztusz-féle ~. Jeruzsálemet 614: a perzsák elfoglalták, II. Choszroesz csapatai a templom épületeit is fölgyújtották, kifosztották az Anasztasziszt is. A Szt Kereszt-ereklyét magában foglaló fogadalmi keresztet Zakariás pátriárkával és egy sereg fogollyal együtt magukkal hurcolták Perzsiába. A Szt. Keresztet Hérakliosz császár 628. V. 3: nagy diadalmenetben visszahozta Jeruzsálembe. Zakariás pátriárka még élt a fogságban, amikor Modesztusz apát, a betlehemi Theodóziosz-kolostorból megkezdte az újjáépítést, de csak részleteket építettek újra a meglévő alapokra, az eredetinél sokkal egyszerűbb formában. egy örmény zarándok szerint a bazilikát még Martyrionnak hívták, de már hozzáfűzte a Hagiosz Konstantinosz nevet, és a bazilikát ekkor már ekklészia katholiké, a pátriárka katedrálisa. Ez a név a Katholikon névben, amellyel ma a görögök szentélyét jelzik, mind a mai napig megmaradt. A bazilikához udvar csatlakozott, a Szent kert, közepén állt egy emlékmű, amely a →világ közepét jelezte. - A Konstantin-féle épületegyüttes Nyugati végét az Anasztaszisz félkörös építménye zárta le. Modesztusz ebből teljes köralakú templomot alakított ki, a Golgota szikláját körülfalazták, és két kápolnát alakítottak ki rajta. A felső kápolnában, azon a helyen, ahol a keresztfát a sziklába ékelték, nagy ezüstkeresztet állítottak, föléje vaskoronára sok lámpát függesztettek. Az alsó kápolnában, a sziklába vágott apszisba oltárt állítottak, ez lett az ún. Ádám-kápolna. Ehhez járult még legalább egy kápolna a Szűzanya tiszteletére, egy baptisztérium, s még egy kicsi kápolna, melyet a szenvedés misztériumának szenteltek. - A galliai Arkulf prépost az első zarándok, akitől 670: a Modesztusz-féle épületekről beszámoló maradt fenn. Arkulf 9 hónapot töltött Jeruzsálemben. Amikor hazafelé hajózott, viharba kerültek, és Skócia Nyugati partjánál szenvedtek hajótörést. A Hebridák szigetcsoportjához tartozó Icomhill szigeten volt egy Szt. Jónásról nevezett kolostor . Ennek apátja, Adamnanus (624-704) vendégszeretőn befogadta Arkulfot, és írásba foglalta, amit Arkulf elbeszélt nekik szentföldi útjáról. Maga Arkulf 4 rajzzal illusztrálta beszámolóját, mely szerint: „A hatalmas, kőből épített templom teljes kört alkot. Az alapokból 3 válaszfal nő ki, amelyek között széles teret hagytak az átjárás számára. A középső válaszfalba 3 helyen oltárt építettek. 12 óriási oszlop tartja ezt a nagyon magas épületet. A 3 oltár közül az egyik a Déli, a másik az Északi, a harmadik a Nyugati oldalon áll. A templomnak 4 kapunyílása van, melyeket fal választ el egymástól. A kijáratok ÉK-i és DK-i irányba néznek. E köralakú épület legbelső részében áll a sziklából faragott, köralakú síremlék (tegurium), amelyen háromszor három ember állva nyugodtan tud imádkozni. Egy középtermetű ember feje tetejétől a sír feletti boltozatig másfél lábnyi távolságot lehet mérni” (kb. 2,15 m magasságot). - Tamás pátriárka († 821) rendbe hozatta a templom tetőszerkezetét. A 10. sz. elején a muszlimok birtokba vették a főbejárat mögötti udvar első részét, mecsetté alakították és a régi, Keleti homlokzatra feliratot tettek, mely a keresztényeknek megtiltotta a belépést. Nem sokkal ezután zendülés támadt, és 939 virágvasárnapján tűz pusztította el a Konstantin-baz. kapuit. 969. V. 24: Ibn Moy kalifa meghódította a várost, felgyújtották az Anasztaszisz kapuit, a kupola beszakadt, és maga a pátriárka is a lángok között lelte halálát. Ezután csak 984: állították helyre valamennyire a körtemplomot. 1009. X. 18: Hakim Baimrillah, egyiptomi kalifa utasította a ramlehi helytartót, hogy rombolja le a körtemplomot és Konstantin bazilikáját is, mégpedig teljesen, „még azt is, amit nehéz szétrombolni”.
A bizánci császárok Hakim kalifa utódaival hamarosan megegyeztek arról, hogy a szétrombolt szentélyeket újjáépítik. Konstantin Monomakhosz cs. alatt 1048: azonban csak az Anasztasziszt újították fel: új, K-re néző apszist nyitottak benne, ebben állították fel a főoltárt, ez lett a főtp. K felől a Szt Ilona-kpna csatlakozott hozzá, É-ról Jézus börtöne, D felől a Golgota-kpna és a Mária-kpna. A Martyrion romokban maradt. - 1099. VII. 15: a keresztesek bevonultak Jeruzsálembe (→latin királyság), vérfürdővel álltak bosszút a templomot ért pusztításokért, de még aznap fölismerték tévedésüket, s este fölmentek a Szt Sírhoz. A korabeli krónikás szerint bűnbánatuk jeleként „megmosták a kezüket és a lábukat, ruhát váltottak, és új ruhában, mezítláb mentek a szent helyre”. Az 1099: meghalt gör. pátr. helyére lépett lat. pátr. és a keresztesek súlyos döntés elé kerültek: újra fölépítsék-e a teljes Konstantin-féle épületegyüttest, v. csak a Monomakhosz-féle tp. helyreállítására szorítkozzanak? Közbülső megoldást választottak: a Szt Sírt és a Golgota dombját ugyanazzal az épülettel akarták körülvenni. Ezért a meglévő körtp-ot, amely a Nagy Konstantin-féle Anasztaszisz alapjain állt, nagyjából ugyanúgy felépítették. A sírt kpnával vették körül, és előteret alakítottak ki előtte. A körtp-hoz K felől kereszthajót építettek, amelyhez kanonoki kórust csatlakoztattak. A kereszthajó D-i szárnya foglalta magába a magasabban lévő Golgota-kpnát. A kanonoki kórust K felől a szenvedéstörténet eseményeire emlékeztető kis kpnák koszorúja vette körül. A hajó belsejében nem voltak falak, ezért a Golgotát és a Szt Sírt egyetlen pillantással át lehetett tekinteni. A főhajót nyitott árkádok és boltívek övezték. A boltívek mögött és felett elhelyezett ablakok adták a világítást. A felső boltozat aranymozaik-borítása az egész tp-térnek földöntúli ragyogást kölcsönzött. A hatalmas körtp-ot mozaikkal és márvánnyal borították. Az új templom fölszentelését a keresztesek győzelmének, Jeruzsálem bevételének 50. évfordulóján, 1149. VII. 15: tartották. 1172: Theoderich német zarándok a kupoladob D-i oldalán látta a 12 apostolt, középen Konstantinnal, s Szt Mihály főangyal zárta a sort; az É-i oldalon a 13 prófétát látta, a 6. mögött Szt Ilonát; a kupola alatt középütt állt a Szt Sír. - Miután a keresztesek elvonultak, a bazilika többször is gazdát cserélt: Szaladin, aki a város meghódításakor megkímélte az épületet, hatalmas váltságdíj fejében, 40.000 aranyért a szír keresztényeknek adományozta. II. →Frigyes cs. 1228: Jeruzsálemben a szt helyeket békés úton visszaszerezte, s a templomban koronáztatta magát jeruzsálemi királlyá. A templomot Gerold jeruzsálemi pátriárka az antiochiai és aquilejai pátriárkák és 4 másik prépost jelenlétében 1231: újra fölszentelte, de a várost ért újabb hódítások következtében már 1244: végleg elveszett a latinok számára: be sem tehették a lábukat Ny-i keresztények mindaddig, amíg Szicíliai Róbert 1305: meg nem váltotta a templomot, a Születés- és az Utolsó Vacsora templomának használati és társbirtoklási jogát. 1342-: a ferencesek látják el ezen helyek szolgálatát. A latinoknak be kellett érniük a Szent Sir körtemplomtól É-ra lévő Mária-kápolnával és a tőle Ny-ra fekvő helyiségekkel. - A keresztesek által épített templom 1808: tűzvészben megsemmisült. X. 11/12: éjszaka egy zarándok a fa-karzatra tett le egy gyertyát az örmény kápolnában. A tövig égő gyertya először a közvetlen környezetét, majd az egész kápolnát lángba borította. Hajnali 1/4 4-kor észlelték a tüzet. Az oltási kísérletek ellenére a lángok elharapóztak és hamarosan tüzet fogott a kupola faszerkezete is. 5 és 6 óra között beszakadt az égő gerendázat, és maga alá temette a Szt Sírt, majd a tűz a távoli kanonoki kórusba is átterjedt. A sok száz lámpa olaja külön táplálta a lángokat. A márványoszlopok felizzottak, és úgy világítottak, mint hatalmas gyertyák, s minden, ami érc volt, elolvadt a tűzben. A D-i hajóban egészen a Golgota-kápolnáig hatoltak a lángok, de a keresztre feszítés helyét sikerült megmenteni. Megmaradt a torony, a D-i homlokzat, az É-i mellékhajó a Bold. Szűz régi árkádjával és a görögök szentélyének kupolája a körülötte lévő kápolnákkal. - A körtemplmot ismét a konstantini alapfalakra építették újjá. Ennek során a terveket az ort. görögök egyedül intézték a Magas Portánál, és saját elképzeléseiket valósították meg benne, így a régi templom fensége elveszett: Mütilénei Komnenosz és Rhodoszi Drako a keresztesek templomát nyers barokk stílusban építette újjá. A körtemplom belső sérült oszlopait pillérré alakították. A Katholikonból önálló templomot formáltak, és az oszlopok és pillérek közét a mennyezetig felfalazták. A vastag vakolat alatt eltűntek a román stílus finom vonalai és díszítései. - Az 1927-i földrengés a templomot is megrongálta. Mivel az egyházi birtokosok nem tudtak megegyezni a restaurációs munkálatok megszervezésében, az angol hatóság intézkedett, és a veszélyessé vált épületet acélszerkezettel erősítették meg. De a templom ettől annyira csúf lett és a tulajdonosok közötti széthúzás végül annyira botrányossá vált, hogy megoldást kellett találni. Gondos előkészületek után 1962: kezdték el a munkálatokat, azzal a céllal, hogy a templomot 12. sz. állapotában állítsák helyre. A templom szépsége most már a keresztények közötti közeledésnek is jelképévé vált. 2006: a templom 6 ker. közösségé: a gör. ortodoxoké, a latinoké, az örményeké, a koptoké, a jakobita szíreké és az abesszinoké (csak Arimateai József sírját mondhatják magukénak, kicsi kolostoruk a templom tetejére épült). - Magyar Katolikus Lexikon.
További képek :
