Hamvazószerda
“Hamvazószerda jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny, emberségünkben esendő. ” – írta Pilinszky János. A hamu már az Ószövetségben a bűnbánat jele volt, és Jézus is említi. A korai Egyházban a bűnbánókat nagyböjt elején – miután bűneiket megvallották, és kirótták rájuk az elégtételt – szőrzsákba öltöztették, a püspök hamut hintett a fejükre, és kiutasította őket a templomból, ahogyan a bűnbe esett első emberpárt Isten a paradicsomból. Egyes hívők bűnbánatuk jeléül magukra vették a hamu jelét, és a 11. századtól ez általános előírás lett.
Ezen a napon a pap a mise előtt az előzőévi virágvasárnapkor szentelt barkákból elégetésük után nyert hamut szentel és a híveket meghinti , a halál és a mulandóság bélyegét nyomva homlokaikra . A behintéskor mondott ez igék : " Emlékezzél meg ,ember , hogy por vagy és porrá leszel "...mint ahogy a régi nyelvemlékünkben a Halotti beszéd és könyörgésben szerepel : "Latiatuc feleym ʒumtuchel mic vogmuc. ýſa pur eſ chomuv uogmuc"
 |
| Idősebb Pieter Bruegel: A farsang és a böjt harca |
A tél és a tavasz határmezsgyéjén, a karnevál és a nagyböjt, a húshagyó kedd és a hamvazószerda választóvonalán látszólag két, egymással szembenálló világ ütközését mutatja be.Valójában ösztön és képmutatás szélsőségei feszülnek egymásnak Bruegel kompozíciójában. A kettejük közötti harc a város piacterén, a világ előterében zajlik nyilvánosan és nyilvánvalóan, hiszen önmutogatás mind a kettő. A kép bal oldalán az ösztönök és élvezetek otthona a korcsma, míg jobb oldalán a képmutatás és törvénykezés színtere a templom. A korcsmából nagy ívben kanyarodik a kép alsó felének közepe felé a karneváli menet, vele szemben ugyanígy a templomból vonul elő a nagyböjti gyülekezet, hogy összecsapjanak egymással. A bal oldali társaság jogot formál abból, hogy ma még lehet a hússal élni, az emberi testtel visszaélni, az élvezeteknek hódolni. Azonban ez nem a carpe diem klasszikus morálja, amelynek az arany középút szab mértéket, hanem a modern hedonizmus, a felettes Én kiiktatása, a libidónak és az ösztönöknek szabadjára eresztése. Így veszejti el az ember az istenképűségét s helyezi önmagát minden szinten az állati ösztönök bázisára.A jobb oldali gyülekezet pedig hamuszürke egyenruhájában a templomból jövet jogot formál arra, hogy ő legyen az igaz és a tiszta. Nem csak a karneváli menettől fordul el undorodva, de köpenyébe burkolózva nem vállal közösséget a tisztátalanokkal, a leprásokkal és a nyomorultakkal sem.
Nyilvánosság előtt azonban a szívek helyett legalább a pénzes zacskóknak meg kell nyílnia, ezért leereszkedően egy-egy apró érmével próbálják ellensúlyozni a helyrehozhatatlan nyomort és betegséget. Az igazán megváltásra szorulók alakjai: a nyomorékok, leprások és szegények azonban sem a bal oldalon nem versenyezhetnek a farsangolók testi vágyainak kielégítésével, sem a jobb oldalon nem segít rajtuk a böjtölők filléres alamizsnálkodása.-https://www.parokia.hu/v/oszton-es-kepmutatas/-Békési Sándor
