Oldalak

2023. december 21., csütörtök


 Az evangélium arra hív minket, hogy csatlakozzunk az örvendezőkhöz!







Alekszandr Ivanov, Gábriel arkangyal némán megüti Zakariást
Alexander Ivanov  (1806–1858) Государственный Русский музей







Készüljünk a születés ünnepére , a mi Urunk születésének ünnepére , aki megadja számunkra is a szabad életet és a boldog találkozást az Urral és szeretteinkkel , embertársainkkal , akiken keresztül Őt szolgálhatjuk . 

Forduljunk kérő imánkkal a megigért megváltóhoz urunkhoz , Jézus Krisztushoz , hogy kegyelmével tegyen bennünket is tanúság tevőké , akik az ő útját készítjük a lelkekben .


Az imádkozás legcsodálatosabb tett szeretteinkért , Úr jövet várásán .Akit igazán szeretünk, imádkozva, szívünkben tartjuk. 



Imádkozás Loyolai Szent Ignác módszerével





csángó kántálás
/részlet /
...........................
Elindula József is 
A szép Szűz Máriával 
Istennek erejétől 
Terhes mátkájával. 

Betlehembe hogy juta
 Fáradt állapottal 
Szállásról kérdezkedik 
Minden ember ura.
..............................
De a sokvendég miatt 
Nincs senki barátja 
Sok ajtaját bezárja
 Azonnal, hogy látja. 

Szállni kényszeríttetik
 Egy rongyos pajtába 
Városon künn tétetett 
Barmok hajlékába.
................................

A Szűz szülé Szent Fiát 
Váltságunknak díját 
Jászolba helyezteté 
Szerelmes magzatját. 

Az ökör és a szamár 
Táplálja meleggel 
Nem hagyják a kisdedet
 Meghalni hideggel.
..............................






2023. december 18., hétfő










  Hamvas Béla - a művészetről / 1



 Kínában valaki - nem tudom ki volt - valószínűleg Vu Cseng - en az európairól azt mondta vagy írta : rebellis majom . Önök meg vannak sértve , eleinte magam is így voltam . Később , örültem , mint mindannyiszor , valahányszor drasztikus kritikában részesítenek s ezzel behatóbb önbírálatra kényszerítenek . A meghatározást , nem tekintem a népek között levő természetes rokonszenv megnyilatkoztatásának , amelyre a világbéke hívei hivatkozni szoktak . Ilyesmi ma nem vallana épelmére . Viszont gyanakodtam , közben ugyanis észrevettem hogy az európairól szóló vélemény , ha nem is ilyen egzakt megfogalmazásban más népeknél is végül pedig az egész Földön , azonos lehet . Rebellis majom ? Lehet benne valami ! Kérem sértődöttségüket próbálják meg mérsékelni  és gondolják el hogy az ázsiaiak , afrikaiak és amerikai őslakók az európait , általában mint kereskedelmi és politikai ügynököt , bankárt , vállalkozót , diplomatát , műszakit ismerik . Részben pedig nem tudják hogy az igazi európai e népségtől éppoly keservesen szenved , ha nem inkább mint a kínai , a néger , vagy az indián . Miért tartják az európait rebellisnek ? Nézetem szerint azért , mert az ősidőktől fogva érvényes emberi életrend ellen fellázadt és kísérletet tesz hogy magasabb műszaki készültséggel , de főként elvetemülten  morállal , ösztönét a hatalomra és a vagyonra gátlástalanul kielégítse . Meg vagyok győződve arról hogy ebben , a kínainak ebben ,  tökéletesen igaza van . Ez az , amit az utóbbi időben a ragadozói ösztön felszabadításának , vagyis a felfelé való lázadásnak ,  az elvadulásnak neveznek . Amit a tudomány oly ritka szerencsével  regressziónak hív . Humánumból , morálból , civilizációból , békéből , értelemből nem  egyre több , hanem egyre kevesebb . Távol áll tőlem hogy e visszakorcsosulást újszerű jelenségnek tartsam . Ami ma itt van , az minden valószínűség szerint 2000 éves történetünk eredménye , Fejlődésnek is mondják . Szíveskedjenek megítélni hogy a kifejezésnek mennyiben van létjogosultsága . Az újabb jelenségek , különösen azok , amelyek jelen századunkban annyira elhatalmasodtak , igen régi események következményei . Nem annak hogy Európa keresztény lett , mint Nietzsche hitte , hanem éppen annak hogy , nem lett , keresztény . Csak úgy tett , mintha  az lett volna és néhány szent és szekta és remete és misztikus kivételével itt e földrészen , senkinek se jutott eszébe kereszténynek lenni , természetesen a klérusnak legkevésbé . Nehogy keresztény legyen , választotta a humánum ellen való lázadást . A kereszténység csak egyre volt jó : szolgákat nevelni , mint azóta minden úgynevezett rendnek .  Amikor a klérust , az újkor elején leleplezték , nem igyekeztek az igazságra helyezkedni , hanem még nagyobbat hazudtak . Mikor ez a hazugság is csődbe került , még nagyobbat . Nézzenek körül , van-e még életünkben tenyérnyi hely , mely e hazugságoktól ne lenne bemocskolva . Az a tény pedig hogy fejünk búbjáig hazudozásban élünk  , szükségszerűen  magához vonta  kiegészülését mint Szabó Lajos mondta és tanította , az erőszakot és a kizsákmányolást . Amint erőszak nincs hazugság és kizsákmányolás , kizsákmányolás nincs , erőszak és hazugság nélkül . Ha ezt az összefüggést általánosabban ismernék , a mai helyzetet értelmesebben ítélnék meg . Ez a valódi európai háromság , a trinitas  helyett . Csak a hazugságok változnak , a módszer maradt ugyanaz . A szószékről kenetteljes szólamok , valójában pedig máglya , börtön és kényszermunka . A középkorhoz képest persze a maiak ,  silány epigonok . Itt csak földi terrorról van szó , ott a játék az örök életre ment . Régebben ugyanis az embert az üdvvel csapták be , nem a földi javakkal . Az a súlyosabb létrontás . Vu Cseng - en az európait azonban majomnak is nevezi , valószínűleg azért mert a humánus alapállást elhagyta és regresszív útban van az állatiasság felé . Kellő távlatból nézve a mai helyzetben , tevékenységünk a majom ugrabugrálásától már alig különbözik .  Ezt az életet , iszonyú tudományossággal a fényűzésnek és a nyomornak , a hatalmi bőszültségnek és a rabszolgaságnak , az édeskés szónoklatoknak és az árulásnak , a kéj éhségnek és a hibbant észnek ezt a  vegyületét , létért való küzdelemnek is hívják .  A piton és krokodilus törvénye a történetben . Az állatokkal való viszony Egyiptomban , vagy Indiában , nem az eszeveszett mészárlás jegyében állt. Az ember , mondták Iránban , a világnak természettől fogva apja , nem pedig rablója . A létért való küzdelem szlogen , amelyet mentségére az európai talált ki . Darwin tétele aztán igazolás lett minden hitványságra , ami történt és történik az inkvizíciótól Cortesig és Pizarrotól a koncentrációs táborokig . Nagyszerű , állati származásunk van . Állatok vagyunk , ne követeljenek tőlünk lehetetlent ! Darwin , másutt mint Európában nem is lett volna lehetséges . Létért való küzdelem ?  Így , tényleg a rebellis majom gondolkozik . Lehet hogy civilizációnk csupán látszat . De aki e látszólagos rend és értelem kellős közepén úgy viselkedik mint a cápa , nem lehet más , mint akinek a kínai elnevezte . Fosztogatás , hazudozás , népírtás , minnél bestiálisabb hatalom . A kínainak persze sejtelme sincs arról hogy a Európában élt Plótinosz és Dante , Pascal és Nietzsche . Giottoról és Mozartról nem is szólva , és az emberiség 2000 éve sínylődik e vérengző és élősdi démon markában . Amely kéj és pénzéhes férfiakat és nőket nevel , a hazugság tornyában ülve , amit egyébként szellemiségnek és elméletnek és vallásnak is hívnak . Mindezekhez még a baj , ahelyett hogy Vu Cseng - ennék  és a Föld összes népei nekünk segítséget nyújtottak volna , észbontó sietséggel maguk is rebellis majmokká alakultak át . Minden jel arra vall hogy a történetnek , ha valami közbe nem jön , zoológiai megoldása várható . A mohóbb és a ravaszabb , a brutálisabb és az elveteműltebb , minden vonalon győzedelmeskedni fog . A végső ellenállás felszámolásának stádiumában vagyunk . A vallás , a tudomány , a filozófia , az embert elárulta .  A rebellis majom számára kész szolgákat tenyészt , és a humánum részére , egyetlen tér nyújt némi menedéket . A művészet , azis egyre bizonytalanabbat . mert a lemorzsolódás tömeges és rohamos . Bizonyára , önök is feltették a kérdést hogy az európai ember ilyen helyzetbe miként jutott ? Annál is inkább mert e tárgyról sok könyvünk van , ha mindegyik ugyanazt magyarázza ,  éspedig elég gyarlón . Ez a feltevés arról hogy csak az életrevaló fejlődik tovább , az ügyesebb , kitartóbb , eszesebb , tevékenyebb és így tovább , vagyis  a Darwin tanítás a faji kiválasztásról . Engedjék meg hogy a feltevéssel szemben , ellentmondással éljek . Arra a közhelyre hivatkozom amelyet mindenki tud . Annak a ténynek hogy az értelmes és tisztességes fölött a komisz ember a hatalmat megszerezte , gyakorolja , szilárdan tartja és egyelőre nincs is kilátás arra hogy ez a helyzet egyhamar megváltozzék , egyszerű oka van . Mindez a korrupt realitás következménye . Kérem , jól jegyezzék meg , ez a realitás itt , amelyben élünk , nem az eredeti ! 
Ha nem ezt vallanám , ellentétbe kerülnék a hagyománnyal amelynek igazságát alkalmam volt minden helyen ahol csak kerestem , belátni . Az eredeti realitásról tudjuk , hogy abban nincs semmi . A jószándékú és a békés és az értelmes ember sértő ártalom . Én azt a tényt hogy a rebellis majom  sokszáz éve korlátlan világuralmat gyakorol , mialatt komoly és tisztességes embereket elnyomtak , kizsákmányoltak , sőt bebörtönöztek és kivégeztek , az elrontott realitás következményének tartom , nem irreálisnak . Mert a gépesített ész csupán reálisat és irreálisat ismer , ostobaság . Van korrupt realitás is , amelyek közül egyik sem . Ez a megrongált valóság . Mint ahogy körülöttünk és bennünk , minden megromlott . A korrupció igen régen és a kezdeteknél középponti helyen elkövetett aktusból következhetett el . A realitásban olyan változás támadt mely a világ épségben való tartásával szemben közömbös vagy pláne ellenséges , és a világ romlásának és beszennyezésének kedvez . A realitás korrupttá vált .  Minden nép hagyománya őrzi a tudást hogy az eredeti realitás megromlott . A hinduk azt mondják hogy az eredeti értelem elhomályosult , megzavarodott . A romlás első okának ezt a homályos és aluszékony értelmet tartják . A héberek szerint először a morál romlott  meg , ezért a kezdeti  korrupciót , bűnbeesésnek nevezik el , minden egyéb baj a bűn következménye .  A középkori klérus is ezt a tanítást vette át . Mások azt hirdetik hogy a romlásnak testi oka van és ez a betegség .  A kezdeti romlást amelyről mindenki tud , számon tartják . Íme ,  elhomályosult értelem , bűn és betegség . Tulajdonképpen csak más és más kifejezés , ugyanarra a dologra , mert ugyanarról van szó . Ez a romlás persze , mint Báder mondja , nem valami ideális szférában történt , hanem az ember romlásával , az egész természetet magával rántotta . Az ember maga romlott meg . Így a realitásnak is meg kellett változnia . A primordiális realitás természete hogy a tisztességes , értelmes és morális , becsületes , tiszta kézű és szívű embernek magától értetődő előnyt nyújt , mert az a növekvés , a világosság ,  végeredményben a normalitásnak jegyében áll . Ha ezek a pozitívumok következetesen és szükségszerűen hátrányt szenvednek , ez csak sajátságos egyetemes romlás következménye lehet . Ez az amikor előnyben a mihaszna és kártékony ember áll . Engedjék meg hogy figyelmüket különös dologra hívjam fel . Szókimondásaink közé tartozik ha valaki hazudik így szólnak : hogy a tető nem zuhan a fejére , vagy ha valaki gazságot követ el : hogy a föld nem nyílik meg alatta . Mintha a hazugság magától értetődő következménye az lenne hogy a tető az ember fejére zuhan . Mintha a gazság elkövetője alatt a földnek meg kellene nyílni és az embert el kellene nyelni . Kíséreljük meg ezeket a mondásokat ezúttal nem egészen babonának tekinteni hanem olyan  tudásnak amelyről régen elhomályosult képzetünk van . Összefüggéseit elvesztette és most csak itt áll , abszurdum .  Ezek a mondások igen régiek és minden népnél megtalálhatók . Mindenesetre e szavak elementáris rétegből valók , primerebb élményből mint a nappali tudatunk . Itt az összefüggés a hazugság és a tető lezuhanása között még követhető . Persze más kérdés hogy pillanatnyilag kívánatos lenne , hogy az a törvény újra életbe lépjen . A mai ember számára ez rendkívül kellemetlen lenne . Azt hiszem a földkerekség összes házainak tetői egy perc alatt lezuhannának és a föld tele lenne gödrökkel amelyben mindnyájan elsüllyedtünk . A mese motívumot azért említettem mert , jó példának találtam arra hogy , van olyan realitás amelyben a szellemi aktusnak , anyagi következménye van . Van olyan realitás amelyben a szellemi tény és az anyagi tény , egymást fedi . Azt is állítani merem hogy az a realitás amelyben , a hazug ember fejére a tető rázuhan , az eredetihez közelebb áll . Mert ha valaki a világ pozitív rendjét hazugsággal megsérti , annak konzekvenciája nem az hogy jutalmul nagy összeg pénzt zsebel be és előléptetik , hanem hogy a világ a rontással szemben  ellenhatást fejt ki . Ami a tető fejére zuhanásával nyilatkozik meg . Ma ez nem azért nem történik így mert az egész gondolat fantazma , hanem mert a realitás korrupttá lett ! Vagyis a szellemi és az anyagi realitás között a kapcsolat és összefüggés és viszonylat , megszakadt  . Szellem és anyag , természetesen jelképek . Sem szellemmel , sem anyaggal még nem találkozott senki , csupán van valami különös dolog , amit jobb híján szellemnek és van amit anyagnak hívunk . Másképpen nem tudunk önmagunkon segíteni ebben a kettétört valóságban . Az eredeti realitásban ez , mindenesetre egy volt . Ma is tudni véljük , hogy egyik a másik nélkül , nincs . Csak azokat nem tudjuk helyesen összekapcsolni , sem helyesen szétválasztani . A romlás következtében az eredeti egység felbeomlott . Szellem és anyag , egymást nem hatják átSzellem , anyag nélkül  anyag szellem nélkül érvénytelen , nincs értelme , csak szenvedünk . Könnyű lenne az egyiket az ablakon kidobni . Könnyű és buta .  E pillanatban ha korrupt , ha nem , megoldhatatlan . Viszont élni kell ! Ha szellemi dolognak anyagi következménye lenne , a tető a hazug ember fejére zuhanna , ez biztos . Ha az igaz szónak anyagi következménye lenne , világosságot teremtene az értelemben . Ha a normális és értelmes ember magatartását példának tekintenék , normális és békés életre lenne kilátás . A korrupt realitásban nincs .  Tökéletesen megromlott ösztönre vall , hogy az ember még követendő példáját sem látja . Európában ma  , mondja Saint Exupérie , semmit sem találok amiért érdemes lenne meghalni , érdemes lenne élni . Csupa zsurnaliszta és ripacs , futballista és miniszter . Nem a pénz kevés , hanem a súly . Gandhi azt mondja hogy : a romlás mélypontja , a szervezet zsarnokságot eltűrni ! Ha az ember hunyorgat hozzá , a dolog még súlyosabb .  Gandhi azt mondja hogy : ez a hinszá* , ártás . 
*A szanszkrit szó töve hiṃs – támadni, hiṃsā: megsebesíteni vagy ártani. Az a-hiṃsā ennek éppen az ellenkezője. Az ahimsza vagy ahinsza/ahinszá (szanszkrit: अहिंसा; IAST: ahimsā, páli: avihimsā) fogalma, azt jelenti, hogy 'nem bántani' vagy 'nem ártani'. 

A piton és a krokodilus törvénye , vagyis vissza a majomhoz , a regresszió , a létrontás . Az igazi emberiközösség a vadállati hatalommal való szembeszállással kezdődik . Az ahinszát , a nem ártást kell gyakorolni . Azt kell tenni amit Albert Schweitzer tett . Egyetemi tanárságot , orgonát , otthagyni .  Afrikába menni , korházat építeni , éjjel és nappal beteg négereket gyógyítani . Íme az igazi európai három példája , akit nem követnek , csak dicsőítenek . 2000 évig gyakorolták . Európában ma egyetlen dolog van amiért érdemes meghalni , érdemes élni és ez az hogy az ember eredeti humánus életrendjét , értelmileg éberen , morálisan tisztességgel , és testileg lehetőleg épen fenntartsa . A hazugságot , az erőszakot és a kizsákmányolást minden alakjában visszautasítsa , a hétköznap  minnél kisebb mozzanatában , annál jobb. Az ember lényének tömörségét keresi , nem a boldogságot . Semmit se várj attól aki nem igazáért , hanem  javakért küzd . Sem Saint Exupérie , sem Gandhi , sem Schweitzer , nem lett sem elnök , sem milliomos , sem tábornok , nem is kívánt az lenni . Intenzív egyszerűség , még példát sem akart nyújtani , csak ép elmével és ép jellemmel , azt amit szívének tisztaságával gondolt megtenni . A tisztátalanok milliói között , három ember aki az igazságot gyakorolta . Mindig ugyanaz történik , mondj le , hagyd el , szűkölködj , küzdj , bolyongd át a sivatagot szomjasan , a kutakat mellőzd , és lényed kiteljesedéséhez vezetlek .
   Ernst Jünger azt mondja hogy : van még remény , sok száz igazi európai él még közöttünk . Ezt az embert erdőjárónak nevezi . Lehet hogy az amerikai Cooper és Toro nyomán , nem kalandor . Kalandor inkább a tengerész , aki életét szereti ingó talajon élni . Nem szent , nem hős , nem intellektualista . Ezek elavult fogalmak . Elsősorban fejlett jellem , akinek lényében , szellemi vonások vehetők észre . A terrortól nem fél ,  a stréberekkel és a hízelgőkkel nem törődik . Nem készül karriert csinálni . Fegyvertelen és - ez benne a legfélelmetesebb - nem is dresszírozható , komolyan lehet rá számítani . Látja hogy a hatalom minnél több szavazatot kap , annál reménytelenebb helyzetben van , mert a szavazatok többsége a lesipuskásoké . A bevált búvóhely a színleges behódolás . A legjobb üzlet . Az erdőjáró egyedül van , mert dönteni és helytállni , csak egyedül lehet . Az individuum ma erősebb mint bármikor volt .  Egyetlen veszély van , a szolgaság . Az individuum még rendelkezik azokkal a szervekkel , amelyeknek bölcsessége nagyobb mint az egész organizációé együttvéve . Aki önmagát föladja , az bölcsességét adja fel , megbutul és visszavonhatatlanul elveszett , egyedül és hazátlanul . Hát igen , legyen , ha kell , egyszerű ember aki nem ijed meg . Tudja hogy segítségre nem számíthat , dolgát ha kell önmaga és ami fő , korrupció nélkül elvégzi . Az igazi európaiak között a XVII. században élt egy Blaise Pascal nevű gondolkozó , aki mindazt amiről most itt szó van , tudta . Valószínűleg akkor Európában egyedül , az összes  következményekkel együtt . Pascal a korrupció fogalmát ismerte de nem így nevezte . A héber hagyomány alapján , vallásos terminológiában bűnbeesésnek hívta . De a romlás megfogalmazása ne tévesszen meg . Pascal bűnbeesésnek az értelem , a morál és az egészség együttes  romlását nevezte - azt amit mi korrupciónak mondunk - ,  az ember totális korrupciója .  Az ember teljes egészében és megismerésében is megromlott - mondja Pascal . Ez nem vallásos meghatározás . Ez nem egyéb mint észrevevése annak  hogy létszint süllyedés következett be . Ebben a süllyedt állapotban megbízható tudást és ismeretet nem vagyunk képesek szerezni , és minden lépésünknél a romlást már előzőleg bele kell kalkulálnunk . Sőt előzőleg a korrupcióból valamit  le kell dolgoznunk . Tudást csak olyan mértékben szerezhetünk , amilyen mértékben sikerült megtisztulni ,   ez biztos . Emberi tisztultság nélkül valódi tudás , nincs , legfeljebb tudomány . Ha valaki abból indul ki hogy ez a világ és ez a realitás itt magától értetődően a mindenkori világ és realitás , akkor minden tapasztalata hamis és hamisnak is kell lennie . Márpedig az ember akár hétköznapi életét folytatja , akár gondolkozik , ezt a realitást egyetlennek tekinti . Ezért egész gondolkozásunk és tudományunk , hibás . Nem eszmélünk fel arra , amira fel kellene  eszmélnünk , hogy ez a világ , korrupt . Az eredetinek , megromlott alakja és vele együtt értelmünk is megromlott és a világ felől szerzett ismereteinknek is okvetlenül megbízhatatlannak kell lennie .  Kezdve a matematikától és a logikától , számunk sem az eredeti , hanem a korrupt szám . Ezzel a számmal eredményesen nem számolhatok . Az elhomályosodott ész a valóságot nem ismerheti meg . A természet így ahogy van , az eredetinek nem pontos jelképe . Az ész a bűnbeesés után sem a végest , sem a végtelent nem érti , és az embert átvilágítani nem képes . A beteg akaratot kellene meggyógyítani , - amelyet szennyes kötöttségei teljesen megrontottak . A matematika sajátmaga által konstruált alapján , jól működik , de a valódi alapról , sejtelme sincs . Ez vonatkozik minden tudományra . Modern nyelven ezt úgy mondanánk hogy , minden tudomány be nem vallott és rejtett tételből indul ki . Ez a tétel az , hogy a korrupcióról ,  nem vesz tudomást . Ezért minden tudományos eredmény megbízhatatlan . Gondolkozásunk előfeltétele ,rossz . Íme kérem az európai nem vall be valamit , amit pedig be kellene vallania . Sőt , aminek a bevallásából kellene kiindulnia , ahogyan azt a hinduk teszik . És mert nem vallja be , minden életmozdulata , fals . A kezdetek kezdetén valami romlás történt mely az értelem elhomályosodásában , a betegségben és a morális megromlásban , vagyis végeredményben valami alapvető tisztátalanságban nyilatkozott meg . Eredeti emberi alapállásáról lebukott . Ezért az eredeti realitást nem ismeri fel , és azóta zavaros értelemmel , bűnbeesve és betegen él . És nem tud magán segíteni , mert amit maga körül és magával lát , az vele együtt korrupt . Most már csak egyetlen kényes kérdés maradt . Ez a kérdés az , hogy ha az ember elméjében és testében és erkölcsében , tisztátalanná lett , az alapállásról miképpen volt képes tudomást szerezni . Hogyan tudja hogy van eredeti létezés és tisztaság , van éber értelem és egészség , van normalitás ? Régebben kivételes embereknek , mind erről tudomása volt . Nem voltak kevesen . Ilyen ember volt Pascal . Újabban olyan rendszeresen kiépített tudás alakult ki , amely a gondolkozást és az egész emberi életrendet , az egyetlen megbízható alapra , az őskori szent könyvekre , vagyis a hagyományra kívánja helyezni . És minden emberi tevékenységgel szemben legelső kérdése , mennyiben egyezik a hagyománnyal , és a mindenkori emberi alapállást milyen mértékben valósítja meg ? Mert az alapállásra való emlékezés minden emberi egzisztencia bázisa . Mindenki tud az eredeti realitásról , a humánum örök jelenlétéről , az alapállás elhagyásáról , a kezdeti korrupcióról , a tisztátalanságról , és mindenki tudja ha az ember tisztátalanságát ledolgozza , értelmének világosságát , morális intaktságát és egészségét  fokozatosan visszaszerzi , akkor az alapállást legalább részben megtudja valósítani , és az eredeti realitásról tudomást fog tudni szerezni . Ebben a tevékenységben természetesen semmiféle konvencionális segítségre nem számíthat .  Tudjuk hogy a vallás tételei félrevezetik , a tudomány tételei  még sokkal inkább . A korrupt világban a tanítás és a nevelés is korrupt . Mesterek nincsenek , és az igazi emberi példaképeket sem ismerik fel . Marad az erdőjáró , egyedül és hazátlanul , bolyongani . Csak azt ismerem el ,  aki nyög , de keres , mondja Pascal . Nem boldoggá tenni , nem tudom hogy boldog , vagy sem , de egyet tudok , hogy tiszta . 
Megjegyzés :  A kezdeti romlást , régebben különböző képpen fogták fel . Mint korrupt értelmet , korrupt morált , vagy korrupt egészséget . Ezúttal kísérlet történik arra hogy az ember a hármat , egyszóval , tisztátalanságnak nevezze .  A megjelölés Gandhié , aki észrevette hogy ugyanarról a dologról van szó .  Az értelmi és a morális és a testi romlás , a totális korrupció megnyilatkozása és az egyik a másik nélkül , nincs . De azért is , mert az eredeti állapot , az etapes primordiales mint Guénon mondja , az Urstand mint Böhme írja , vagyis az alapállás visszaszerzése nem értelmi , vagy morális vagy testi , hanem totális emberi mozzanat . A korrupt ember tisztátatalan és magatartása nem a bűn és a csökkent értelem vagy a betegség , hanem a szégyen . A tisztátalanság következménye . A szégyen a megrontott létben , az ember közérzete . Valami , aminek az ember csak egészen ritkán van tudatában , legtöbbször mindössze annyi , hogy az egész itt , főképpen az emberrel , nincs rendben . A tóra szerint az első ember a bűnbeesés után elbújt és amikor szólították , nem felelt , szégyellte magát , ahogy azóta is eltakarjuk magunkat és bujkálunk . Hiába akarjuk lerázni vagy lemosni és akarunk ártatlannak látszani , az egészből legfeljebb szégyentelenség lessz , vagyis szemtelenség . Mit jelent az hogy szégyen ? Mindenesetre valamit , ami egészen egyszerű , közvetlen és igaz .  Amiben nincsen semmi színpad , semmi maszk , semmi hősködés , semmi szavalás , semmi elmélet , ellenben átvilágíthatatlan homály , amelyet lényünkben hordunk . Leon Blum azt mondja , az élet titka nem az hogy a romlást eltakarja , hanem hogy tisztátalanságával együtt éljen . Vivre avec semou , szégyen elsősorban az hogy amiért magunkat szégyelljük mi magunk vagyunk mert magunkat beszennyeztük . Minden egyéb mentegetőzés és érvénytelen . Aki a többinél tisztábbnak hiszi magát annyival tisztátalanabb amennyivel magát tisztábbnak hiszi . Az eredeti korrupció óta minden ember szégyenben él , és az élet tisztátalansága addig tart amig ezt be nem vallja ! ; és ez a vallomás mondjuk ,  az első lépés lehet önmagának átvilágítása felé . A szégyenről közmegegyezéssel senki sem mer beszélni , éppen a szégyen miatt . Mert , szégyen ! ; nem hangzatos bűn , vagy nyomorult betegség , vagy elsötétült értelem , hanem mert szégyenletes , és csak egyet lehet : szégyenkezni ! ; semmi mást . A szégyenkezés , a szégyen tudatos átvilágítása , az egyetlen lehetőség arra hogy az ember ne bújjék el , és ne takarja el magát , se fügefalevéllel , se világnézetekkel . Az ilyesmi csak léthazugsághoz vezet . Ez a szégyen első következménye . Az embernek a másik szégyenéről tudomása van , mert azt közvetlenül , látja , a magáéról , nem tud . Sőt abban a hiszemben él hogy szégyenét nem veszik észre . A szégyent nem lehet eltüntetni , legfeljebb , felismerni . Nem irodalmi konfessziókkal , teátrálisan , egyedül , szégyenkezéssel . A szégyen nem festői , nem költői , nem zenei , semmi körülmények közt nem dicsőség , és nem lehet vele hencegni . A szégyen , szégyen ! A létrontást a legelső óta , szüntelenül elkövetjük , korruptak vagyunk , és újabb  és újabb szégyenbe esünk . Szégyenbe , ami olyasvalami , hogy még csak büntetése sincs , és az egyetlen következménye a megromlott létezés , amit viselnünk kell , ha nem is reménytelenül , de ez annál súlyosabb .  Az ember még diadalmas is lehet , történeti hős , zsebe tele lehet pénzzel , híre a Földet eláraszthatja . Az egész mégsem ér semmit , mert szégyenben van és abban marad , még csak be sem zárják , ki sem végzik , le sem köpik , csak a szégyent viseli és még csak el se takarhatja . De ha eltakarja , tisztaság lessz a tisztátalanságból ?  A romlott létben az ember alapállása a szégyen . Ez az ember szüntelen vallomása , néma titka , amiről a korlátolt az hiszi hogy dugdosható . Viszont tudjuk hogy eleve le vagyunk leplezve , és még azt is tudják rólunk , miképpen rejtőzünk és hazudozunk , ami még tisztátalanabbá tesz . Aki magát a szégyen alól kivonja , szégyentelen . Nincs védelem !  





2023. december 6., szerda













  Hamvas Béla - a művészetről / 3



    A mániákus démoni magatartás a libidóval szembefordul , a gátlástalan életéhségnél mindenesetre jobb . Az ember szempontjából feltétlenül , mert az életen való túlemelkedés nélkül humánus egzisztencia nincs . A mánia azonban nem igazi túlemelkedés . Megromlott realitás érzékünkre vall hogy az életátvilágításában csupán a mániáig jutunk el .  A libidó rossz , a mánia is rossz , rossz pedig azért mert az önmagán való természetes túlemelkedés nem folyamatos , az élettel nem nő tovább , hanem egy ponton megáll , sőt kitart , ami éppen a mánia . A mánia stagnálás , tulajdonképpen rögeszme , elvi vagy pszichológiai , vagy érzelmi , vagy gondolati , vagy formai , mindegy . A rögeszme olyan hatást fejt ki mintha az ember az élet végső értelmét megtalálta volna . Viszont olyan bornírt hogy nem hagyja magát befojásolni . Néha van valami szubjektív igazsága , néha nincs , mert az emberből nézve néha helytáll , de a világ bármely más pontjáról téves . Nyilvánvalóan egyoldalú , és a tévedéshez ragaszkodni makacs korlátoltság . Akárhonnan is akármivel támadják , védekezik . Csak erősbödik és erősebb lesz , egyre több érvet gyűjt maga mellett és csökönyössé válik , ami éppen a mánia , és ami a démoni megszállottság . Nem képes engedni , nem képes tanulni ! A nehézség az hogy mánia nélkül senki se bírja ki . Nem hiszem hogy a történet folyamán hatnál több mánia mentes művész van . A mánia , az emberi lény görcse , ami nem egyéb mint a műé és a mű görcse , ami az emberé . Mert a kettő egymást áthatja , ezért ami démoni az kétértelmű , kártékony , egyben komikus . A művészetben a mánia csaknem minden esetben a stílusban jelentkezik . Stílust csinálni annyi mint mániát csinálni . Egyes tulajdonságok csökevényesek , egyesek aránytalanul megnőnek , a normálishoz képest torzak , vagy korcsok maradnak , deformálódnak , egymással valamiféle kapcsolatban állnak , amelyek szakadozottak , vagy egymással összekeveredtek . Mánia mindenkiben van , ahol pedig születéstől fogva nincs , ott az ember csinál . A normálistól való eltérés ezt az alakját a tudomány karakternek nevezi . A mániákus művészet mindig démoni , rendetlen , ellenőrizhetetlen , zavaros , tisztátalan , szabálytalan , törvénytelen , de nem is hajlandó megváltozni . A mániákus démoni művészetre vonatkozó szerző , Laurence Sterne a  Tristram Shandy ,  az a mű amely csupán 500 ember olvas , de 500 ember , 1000 év múlva is olvasni fogja . Sterne véleménye az emberiségről lesúlytó . A mű tanulsága hogy mindnyájan rögeszmés bolondok vagyunk . Sterne a démonokat vesszőparipáknak nevezi . Óh , ha ezzel a humorral filozófus lett volna , Európában is lenne szent könyvünk . A normalitástól való eltérést senki sem látta tisztábban . Senki a lényünkben levő megtörtséget nem értette mélyebben átvilágítva . Azt is hogy az ember minél rongáltabb , annál vitálisabb , ez benne a démoni . Minél korruptabb , annál türelmetlenebb , aktívabb , rövidlátóbb , ostobább , korlátoltabb , közönségesebb , erőszakosabb , komiszabb , rosszhiszeműbb , békétlenebb . Senki sem látta azt amit Pascal bűnbeesésnek , kezdeti romlásnak nevez , amit a hinduk értelmi homálynak , avidjá-nak , amit betegségnek és amit közös néven korrupciónak mondanak világosabban . A baj csak egy ,  Sterne csak a mánia elemzése , a normális létnek nincs tudatában . Azt kell mondani hogy erre itt van Rabelais ,  Thelema kolostora * , az egyetlen mánia mentes hely a földön . 

*Thelema utópisztikus kolostora, ahol minden szerzetes és apáca azt csinál, amit akar, nemcsak a kolostori lét antitézise: egyfajta reneszánsz arisztokratikus életideál testesül meg benne. .... amelyekben Rabelais Erasmus és más neves humanisták gondolataival egybecsengő nézeteit fejti ki politikáról, vallásról, háborúról, nevelésről. Gondolatiságában letisztult írás, igaz hitvallás a humanizmus eszméi mellett .

     A világ nagy népei , egyiptomiak , hinduk , kínaiak , az élet közvetlen elfogadásán és az életélvezeten , az életgyönyör élvezetén  túljutottak . Az ősnépek nem optimisták , itt csaknem kötelező volt az életet maximumnak tekinteni . Amióta ismét tudjuk hogy a világszemléletek és a vérmérsékletek között összefüggés van , azóta ismerjük a törvényt hogy az optimizmus és a pesszimizmus az igazságot nem érinti . Ez mindössze a kedélynek a normálistól való eltérése . Melankóliával  vagy eufóriával élni maga mánia és démonizmus . Az optimistának az élet mindenekfölött való jó , aminek örülni kell . Az optimizmus régebben a klerikalizmusban a domesztikálás eszköze volt , később a hatalmi irányzatok átvették és sikerrel használták . A munkaadónak ugyanis kiváló érdekében áll hogy a dolgozó minnél többet és minnél jobban dolgozzék és optimistább legyen , az életet dicsőítse , higgyen a jövőben és a kizsákmányoláshoz jóképet vágjon . Az uralkodóréteg érdeke bármelyik legyen is az , hogy a termelés simán folyjék . A leghatékonyabb termelőerőnek a széles néprétegek optimizmusa bizonyult . Aki nem volt optimista , üldözendő , rossz álampolgár , destruktív , a kormányzat ellensége . A terrort , a fosztogatást , a hazudozást , vigyorogva tűrni kell , sőt magasztalni . A múlt század közepén ezt a hiszékenységet alapvetően megingatták . Nem azzal hogy a hindu metafizika gondolatait Schopenhauer bevezette , mert a Nirvána itt pesszimistává lett . Ez a másik mánia . A kérdést valójában Baudelaire tette fel , vagyis a művészet . Azt kérdezte mi az a Földön ami az élőlény vak animális életéhségén kívül az optimizmust indokolja ? Az állatnak élete van , az embernek életéhsége van . Mert nem életét éli ami természetszerűen az övé , hanem az arravaló sóvárgást . Az egész berendezkedés itt rossz . A társadalomé , a gazdaságé , a szellemi dolgoké , a tudományé , a vallásé , a filozófiáé . Ez itt a romlás világa . Tiszta ember nincs . Mindenki valami mániától koszos . Életünk hemzseg a kártékony és torz démonoktól . Elviselhetetlen , svindli , komiszság , hazudozás . Mint később Rimbaud mondta : ez itt az őrjöngő grimaszok paradicsoma . Az egyetlen komoly magatartás , a realitás utálata , sötét lebegő , cafatjai . Az egyetlen épelméjű ember a költő aki a romlástól részegen támolyog a semmibe . Riviére azt mondja , hálával tartozunk neki , mert a Földön való tartózkodást lehetetlenné tette . Valami történt az ősidőkben amitől mindnyájan megvagyunk mérgezve . Ezt a valamit le kell vakarni és ki kell égetni . Az élet esztétikai élvezete lehetetlen , és már csak a silányságot elégíti ki . Az ember itt és így , kerékbe törik . Ez több mint amin még hahotázni lehet , több mint amit az optimizmus megbír . A par excellence modern művészet nem a költészet , hanem a festészet , mint Spender mondja , és az egészet amit tudni lehet az nem Rimbaud fogalmazza meg hanem Wols , Alfred Otto Wolfgang Schultze találta meg azt a formát , amely a mániákus démoni világot tökéletesen ábrázolja . Egy Wols kép , mint mondják , 50 méteren belül egyetlen más képet sem tűr meg . Pierre Roché a képeket így határozta meg : a kép a víziókat egyetlen krízisbe rendezi , a valóságot felrobbantani . A mánia , annak az aktivitásnak a jele amikor az ember a gátlástalan és animális libidóból kilép és az úgynevezett élettel szembefordul . Élni annyi mint szembeszállni , ez a modern festő feladata , forma helyett nem formát festeni . A művészet kizárólagos tárgya a valóságot megváltoztatni . Ahogy Mallarmé írja az egyetlen erőfeszítés a megtisztulás . A változás , persze a legtöbb esetben , rögeszme . Wols-nál is az . De a vízió krízisbe való rendezése még mindig sokkalta több mint ez a realitás , mert már ott van a kapuban hogy a korrupciót felfedi . Wols nem ment meg semmit , kivéve a festőket és a vásznat és a tollat és a papírost . Ezt is csak kényszerből és mert festés közben akar meghalni . Legjobban szeretne eszközök nélkül festeni , mint legjobb lenne papír nélkül írni , a szabad láthatatlanban . Wols mégis a mániában marad , mint a többi , és démonokat rajzol mint a többi . Az optimizmus nem gyermekkori vagy ifjú éretlenség , nem tévedés . Az optimizmus hazugság . 

Wols : Bleu  optimiste 1951


Ez a fölfedezés az európai embert megrendítette . Abban a hiszemben volt hogy a végső dolgokban minden rendben van . Most egyszerre megnyílt előtte az ami a kínaiak és a hinduk és az ősgörögök és az irániak számára nyitva állt . A realitás nem jó . Semmi okunk sincs különleges gyönyörökben hinni . Az élet nem ad okot az optimizmusra , Az élet nem élv és kéj , ellenkezőleg , ez itt korrupt lét . Szenved , és abban a romlottságban amiről Pascal beszél . Ki érezheti magát boldognak a tisztátalanságban ? Az egyetlen amit tenni lehet a szennyet ledolgozni . Megvalósítani nem azt a létezést ami volt , hanem ami állandóan van . És amennyiben életünk valamit ér , az alapállásból ér . És amennyiben lényemben világosság van , az az aranykor világossága . Éspedig nem nekem és nem kivételeseknek . Hanem mindenkinek és nem most , hanem minden időkre . Mánia annyi minthogy az ember a létezést a maga totális voltában nem képes birtokba venni ,  csupán töredéket . A fragmentumot egésznek tartani és emellett kitartani annyi mint , mánia . Mert mindenki mániákus aki kiszakított részecskékből értelmez . A művészet az , az erőfeszítés hogy az egészre kiterjedjék , az egészre és mindenre és az összesre és ne hagyjon ki belőle semmit . Ha csak töredék van , abból mánia keletkezik , és minden mánia démoni . Az egész művészet tele van démonival , nemcsak Bosch és Bögel , a gótikus templomok kimérái , groteszk oszlopfők , a hindu és a kínai és az ősamerikai épületek falai , ahol nyüzsögnek a démonok , eltorzult arcok és tagok . Holbein és Grünewald és Velázquez és a tibeti papok tánca és a görög színház és a néger táncok maszkjai , de egyetlen művészet sem annyira , mint az európai XX. századi . A modern művészet formáinak nagy részét a primitívektől vette . A primitívekkel nem szabad összetéveszteni az őskori hieratikus művészetet . Ezeknek forrása egészen más . Ma azt mondanák hogy ezek őskultúrák . Persze amit ma kultúrának neveznek , nem egyéb mint kollektív mánia , csak éppen több millió ember és több száz évig tart . A primitív és népi művészettel szemben óvatosnak kell lenni . Ennek a művészetnek kettős értelme van . Az egyik felismerhető jelleg amit valamely nép esetleg sokezer éves magas fejlettségű emlékeiből megőrzött . A másik démonikus regresszió , amely a vissza korcsosulás jegye  . Mert a ma ismert úgynevezett primitívek között nincs nép amely az ember ős állapotáról selytelmet nyújtana . Bár a közhiedelem így tartja és a tudomány így tanítja . Ezek a népek magas szinten élő népekről letöredezett törzsek , amelyek mániákus démoni körbe süllyedtek  alá , merülésük sokezer év óta folyamatban van és ma is tart . A primitívek nem természeti , vagyis primordiális  , hanem a humánumtól egyre távolodó és visszafejlődő népek . Ma körülbelül az egész emberiség itt tart ! Ezekben a népekben az ősi magas életrend nyomai részben konzerválódtak és megmaradtak . Csökevényekben megőrizték annak emlékét amiből leszakadtak . Másrészben azonban , belőlük a humánom eltünt és démonizálódtak . Európában is őriztek meg lényeges vonásokat a magas népek világából , de túlnyomó részben átszövődött regresszív vonásokkal . Erre a megállapításra azért van szükség mert a modern ember a kettő között nem tud különbséget tenni . A mai civilizált életrend ugyanis regresszív természetű , amelyben a magas humánumot és a démonizmust nem tudják elválasztani . Példa erre a zenében , a festészetben , a szobrászatban és egyebütt is van elég . Itt van Klee , Kandinszkij  , Bartók esete . Bartók abban a hiszemben van hogy amit a népzenében talált , az mindenestől ősi és tiszta . Viszont ténylegesen legalábbis fele démoni természetű . Fegyelmezetlen , primitív vadság , feloszló és felbomló forma . Babona , eltorzult és süllyedő humánum . Bartók ebben nem áll egyedül , Henry  Moore szobraiban ezek a primitív vonások éppen úgy feltűnnek mint Barbara Hepburn-nél , Pevsner-nél , Naum Gabónál , a festőkkel és a költőkkel együtt a modern táncokról nem is szólva . A néger plasztika , az északnyugatamerikai fafaragás , az ausztráliai petroglifa * , a maszkok nagy része ide tartozik .
*A sziklarajzok (latin eredetű kifejezéssel petroglifák) az emberi művészet legrégebbi fennmaradt alkotásai közé tartoznak, a világ számos pontján fellelhetők. 
 A modern művésztbe a primitívizmus , abban a hiszemben hogy spiritualitás , mélyen behatolt , és elterjedt vélemény hogy mély forrásokat nyitott meg . A művészek azonban nem a spiritualitást vették át , hanem a démonokat . Főképpen azt ami a démonokban szenzáció , nyugtalanság , felkavaró , ijesztő és izgalmas . Olyan művész aki a primitív és a népi művészetből az elementárisan tisztát vette át a modern korban nincs . Mindez azért fontos mert senki sem tudhat többet , mint aminek előfeltétele ő saját maga . Másszóval tudásban , mindenki csupán lényének érettsége arányában részesülhet ! Még egyszer és teljes hangsúllyal , ki van zárva , hogy akár fejletlen , akár szemfényvesztő , döntő tudás részese lehet . Végül ismételten , komoly és megbízható tudást csak  az szerezhet , akinek a lényében a feltétel erre megvan . Hogy valaki ötletből , véletlenül , megalapozottság nélkül , csak úgy ,  elmésségből , akár szorgalomból , akár tanulásból valami komolyat mondjon , az lehetetlen . Tudás és egzisztenciális tisztultság arányos , ez alól kivétel nincs . Aki emberileg alacsonyrendű , annak műve is az , esztétikai jellegétől függetlenül . Nem mutatványról , hanem az emberi lény megnyilvánulásáról van szó . Ezért tudomány , lényeges tudást nem szerezhet , legfeljebb a csillagokig repül , a földgolyót fölrobbanthatja és az emberiséget statisztikázza . Senkinek értelmét nem teszi éberebbé , kedélyét világosabbá és nem tehet jobbá . Mindez rengeteg szó , igen egyszerű tényre . Magasrendű művet csak magasrendű ember készíthet . A művészet , különösen a modern művészet legnagyobb bűne az amit Walter Benjamin úgy fogalmaz meg hogy : zu können was mann nicht ist - képesnek lenni arra amik nem vagyunk . Ami igy értelmezhető , valaki azt amit csinál , úgy tünteti fel mintha tudná , holott emberi lényében egyáltalán nincs is meg . A mű , alaptalan , szemfényvesztés , trükk , megtévesztés , szélhámosság , csalás , félrevezetés . Sérült társadalmakban különös előny ha a művész a műben nincs meg . Legalább nem kell komolyan venni és az egész dolog elviccelhető . A felbomlott társadalmakban ezért a közkedvelt művészek a virtuózok , akiknek magatartása nullponton áll , vagyis nincs . A művészet hazugság , mondja Picasso , csak hecc . Wiesendgrund Adorno , Stravinskyről azt írja : a zenei hangverseny üres ceremóniájává lett , semmi egyebet nem akar  mint üres életgyönyört . A művész ne gondolkozzék sokat . Desperát hazudozás , kétségbeesett hazudozás , zenei üzem , a zenei eljárás magasrendű specializáltsága , szatanizált paródia . Mindent a sikerért , ezért likvidált személy , állandó rettegés hogy hallgatóját elveszti . Márk írja , Bachnak nincs szüksége hallgatóra , ilyesmi csak technizált korszakban lehetséges . A mű fölösleges . Az ember nem lessz több , hanem kevesebb . A radikális zene az emberi szenvedés egyenesen és tisztán . Ezzel szemben ez itt megnem engedett és tisztátalan . Felület , amiből minden humanitás kiégett . Nem disszonancia hanem harmóniacsalás , infantilizmus és elmebaj keveréke . Viszont ebben a Stravinsky kritikában egyetlen mondat sincs ami ne lenne Picassora is alkalmazható . Mindig többet látszik tudni mint ami ő saját maga . A szemfényvesztésnek olyan foka ami a művészettörténetben példátlan , tehetség , magasabb érintettség nélkül . Szerencsére követőre alig talált . Csak csodálói vannak , azok is többnyire sznobok . Az igazi művész ha nem is fogalmazta meg , kivéve Juan Gris-t , Picasso művével szemben bizalmatlan volt . A virtuozitás elképesztő fokán játszik az érzékekkel és az idegekkel , és nincs hely amelyen ne tudna megtéveszteni . Azt kell hinni hogy teljesen üres és mutatványait nihilből csinálja . De ez nem igaz . Lehet hogy Adorno-nak igaza van , a közönségről nem tud lemondani . A siker a leggazabb démon . De nincs ember akit ne degradálna operett primadonnává , a hallgató tudatos becsapása , aminek azért olyan nehéz ellenállni mert a káprázat keltés tökéletes . Az élvezet nem a mű csodálatában van , hanem abban hogy ez az ember miképpen tudta ez így megcsinálni ? Ennyire semmiből , szemre ilyen tökéletesnek , ezért amit csinált az nem nulla , hanem annál sokkal kevesebb . 









2023. december 3., vasárnap






   Hamvas Béla - a művészetről / 2 


  Nietzschének van igaza : a művészet az emberélet legmagasabb és egyben tulajdonképpeni feladata !
A művész tulajdonképpen naplopó , ugyanakkor éjjel és nappal dolgozik , mindig ellenzékben van , követelő , elégedetlen , lázadó , rakoncátlan , csinál valamit ami teljesen haszontalan , semmiféle termelés elmélettel nem magyarázható , nem statisztikázható , több bajt idéz mint a háborúk , a népeket megbolondítja , a praxisnak nyelvet ölt , mert ó , ezek a versek , ezek a regények , hat még ezek a festmények , hát még ezek a szonáták , és éppen ez az aminek gyakorlása közben meghalni akar . ....

A művészet az élet élvezetének a felsőfoka , itt ezen a helyen akar átmenni az örökbe , mámornak is lehet nevezni , .... Valami féle mánia , rögeszme , csinálni , csinálni , különös logikával , abnormis következetességgel , amit nem lehet abbahagyni , mégkevésbé lehet róla leszokni . ... Olyasvalami mintha az ember önmagában tüzet gyújtana , önmagát kiégeti , hogy a mű által az ember tisztább legyen .
Magától értetődik hogy a festmény , a zene , a dráma , a szobor , az épület , a tánc , a szemlélőben ugyanazt kelti mint amilyen a művész állapota volt a mű készítése alatt .
Az első esetben a mű élvezetet kelt , mást nem , az életmámort fokozza és elragadtatást idéz .
A második esetben valamely eszmét sugall , amelyet középponttá tesz meg . A világot állhatatos konzekvenciával ebből nézi és magyarázza .
A harmadik átakar világítani , végülis megakar tisztítani , .... Esztétikáról alig hallani , nem mintha aszó a divatból kiment volna , és nem mintha különösebben nélkülöznénk . ... Az esztétika soha sem jelentett valami sokat , az utóbbi időkben az esztétika elavultnak tekinthető , olyan fogalmaival mint : szépség , tehetség , zseni , halhatatlanság . ... A szépség fogalmát 100 év óta ki sem merik ejteni . Tehetség , zseni , származás , iskola , mesterek , tanultság , társadalmi és történelmi körülmények , de hol marad a hely a tehetség részére ? Egyébként , költőről , művészről , beszélni csaknem naivitás ! Mintha a költő csak remekműveket írna , pedig tudjuk hogy a költő bármennyit dolgozik tökéletes műve nincs több mint hat , kedvező esetben nyolc , a festőnél szintén . Halhatatlanság ? ; újabban azt az álláspontot képviselik hogy : van normál halhatatlanság és ez körülbelül 50 év / átlagos művész műve ennyit bír ki , aztán gyorsabban pusztul mint a hús / . A műtörténet sem bizonyul időtállónak , irányok , egyének , művek ítéletében szüntelen pro és kontra . Unos untalan a műalkotás és műélvezés pszichológiája , amire az ember már oda se tud figyelni . Néhány száz obligát szólam , amit akármiről van szó , örökké ismételnek . Viszont soha ennyi mű , könyv , tanulmány , előadás a művészetről nem jelent meg . Ha ennek a sok műnek az esztétikához és a művészettörténethez nincs köze , ha nincs egységes álláspont , mégis mi e kolosszális irodalom forrása ? A kérdést mindenki fölteheti . Herbert Read * azt válaszolja hogy a régieknek kilenc múzsájuk volt , nekünk tíz van . Nincs egységes álláspont , nincs esztétika , nincs művészettörténet , viszont van valami más : közvetlen ihlet van . Amely nem valami elméletből , hanem a művészet és a mű , és a művész tényéből indul ki , mindig abból hogy egyszer és soha többé .
*Az esztétikai pedagógia angol elmélete . Herbert Read nemcsak kiváló író, kritikus és esztétikai teoretikus, hanem egyben a művészet útján való nevelés modern koncepciójának elméleti megalkotója, gyakorlati iránymutatója. Érdeklődési köre nem korlátozódik magára a művészetre, mint olyanra, hanem kiterjed a művészetnek az ember kialakításában betöltött szerepére.
   A tizedik múzsa elég régen megszületett , de csak az utóbbi időben vált tudatos műfajjá . A formát a múltban esszének is hívták , művelői Montaigne-től kezdve a mai napig elég sokan voltak . A tizedik múzsa ihlete vonatkozhat El Greco-ra , Ehnaton fáraóra , délutáni sétára , fogpiszkálóra , tárgya lehet botanikai , vagy teológiai , de előadása mindig művészi kell legyen és közvetlen , amit a művészet mesterei Helvétius és Rivarol , Novalis , Kierkegaard , Pater , Nietzsche , Kästner , Emerson , Bátáj , Huxley , Valerij , Jüngen , azt megformálták .
A tizedik múzsa ismertető jele a teória termékenység , ebben különbözik a filozófiától . Kant ötszáz lapon egyetlen elméletet dolgoz ki . A tizedik múzsa ugyanilyen terjedelemben legalább ötvenet , ha úgy tetszik aforisztikusan és az egyik huszonöt ebből ellentmond a másik huszonötnek . Nem baj , ugyis mind a kettő igaz és azonkívül még ötven . Éppolyan kevéssé törődik a tudományos szankcióval mint egy rondó *.
*A klasszikus zenében a rondó egy visszatérő motívumokból álló műforma. A kifejezés a francia rondeau szóból ered, jelentése kör. A szó más értelemben vonatkozhat a mű egyes karakterjegyeire, vagy a rondó versformával való kapcsolatára.

Egyébként is tudjuk hogy a tudományos szankció fölöttébb ingatag , mert korlátolt és szerénytelen . Ha valaki főhatóságát minden létezőre kiszándékozik terjeszteni , minden tudást imitál főképpen az igazság rovására .
A tudomány /mondja Guénon /a tudatosság szabálytalan alkalmazása . A tizedik múzsa szerint a tudomány megbízhatatlan mert a leginkább szavahihető állítás amely mellett a gondolkodó személyes komolysága áll . Éppen ezért az ilyen művek mindennemű terminológiának még csak árnyalatától is óvakodnak . Akit a tizedik múzsa megihlet , a művet úgy kezdi és végzi mint a szobrot vagy a dalt . Éppen olyan rakoncátlan naplopó mint aki éjjel-nappal dolgozik azon a haszontalanságon ami a népeket nyugtalanítja és megbolondítja . Az úgynevezett reális praxisnak hosszú orrot mutat és írás közben akar meghalni , mert a művészet az ember tulajdonképpeni feladata . A művészet pedig nem utánzás mint Európa gyermekkorában a görögök tartották . Nem kifejezés ahogy azt a tudomány elrajzolt tudatával tanítja , hanem hármas aktívitás : az élet élvezetének fokozása , a mániákus megszállottság , és az emberi lény és lét katarzisa . Amely ma a rebellis majom korszakában , amikor a vallás az embert cserben hagyta , a tudomány becsapta és a filozófia félrevezette még mint egyetlen és végső lehetőség a humánus lét fenttartására kínálkozik . Olyan élettechnikai tevékenység amely az általános vissza korcsosulás közepette az emberből még megakarja menteni amit tud . .... nem mintha nem lenne köztudomású : az emberi munka , már régebben elvesztette azt az értelmét amelyet hivatalosan még fenntartanak ugyan de többnyire csak szónoklatokban . A munka ma kizárólag arra való hogy az ember megélhetéséhez szükséges pénzt vele megkeresse . A munka természete pedig nem ez , akad még néhány ősfoglalkozás mint : asztalos , ács , kőműves , pék , földművelő és akad még olyan aki a munkát eredeti alakjában fogja fel , a többinek : nyomorult szolgaság . A középkor és az újkor elejének mesteremberei eltűnnek és az iparosítás az apparátus uralma óta , ez a folyamat rohamos , van úgy hogy hajsza vagy terror , esetleg mind a kettő . Az hogy valaki az éjszakát is a műhelyben töltse , már nem szokott megtörténni , mégis egyetlen munka intakt maradt ahol a munkaszenvedély és a mánia és az életélvezet is életcél . Egyetlen munkának van katartikus természete . Mindenki magától értetődőnek fogja föl hogy a művészet , amely csak mámor és merő élvezetet kelt , nem valami magas . Többen mostanában azt tartják hogy nem is művészet , hanem a szórakozásiparnak egy ága , ez az úgynevezett libidóművészet . A libidó , inkább Young értelmében véve , vagyis : élethabzsolás , az a közelebb meg nem határozható valami amit életnek hívunk , tele van érvek lehetőségével . Azt a benyomást kelti hogy az ember kizárólagos feladata ezeket az élvezeteket kiaknázni . Kényelem , luxus , étel , ruha , italok és valamennyi közt leginkább a szexus . Ez a Puccini zene , ez a hús zene , a giccsel való határvonala elmosódik , teljesen bizonytalan hogy valódi , vagy nem , csak egy dolog bizonyos , hogy alaptónusa olyan mint a kandúré amely párzás dühében a háztetőn kurrog és nyivákol . Tökéletesen gátlástalan és ezért szégyentelen , mértéktelen és formátlan , a nemiszervek zenéje , obszcén . Vissza az animális létbe , semmi egyéb mint , életmohóság amit Böhme : ghier-nek nevez . Mindent lenyelni és felfalni és elemészteni , tisztátalan . A római lakomákon amikor már nem tudtak többet enni , az ételt kiokádták és tovább faltak . Mert az éhség akkor is megmarad ha az ember jól lakott . Ez a libidó . A párzás ösztöne akkor is él ha az ember szerelmes éjszakát töltött el . A ghier mindig él és egyre inkább , minél többet zabál . A Puccini zene léha és ledér és buja , a szexuséhség zenéje , nyálas és nyúlós , a nyomorult testből kicsiholni minden élvet , ez a pornográf zene , ízléstelen sikongatás és hörgés . Tehetség ? A világ tele van hitvány tehetségeknek mondott egyénekkel . Két elviselhetetlen dolog van , mondja Walter Benjamin : szexustalan szellem és szellemtelen szexus .
A Csajkovszkij zene kevésbé perfid , hűtlen szexualitás , de annál inkább cukor . A világegyetem mint kolosszális cukrászda , ahol elkényeztetett kisasszonykák nyalakodnak . Ez a feminin művészet is Muraszaki-tól , George Sand-ig , ahol az élet az ágyban kulminál , párzásra ingerlő gejség , úgynevezett élet , megint élet . A mindenkori történet elvetemült és legkevésbé megbocsátható bűncselekménye mint tudjuk : a kizsákmányolás . Kizsákmányolom azt , akit magam helyett dolgoztatok és az eredményt én vágom zsebre . A kizsákmányolás a libidó gazdasági alakja , mindig volt , mindig lessz , mindig ugyanolyan , mindig más igazság nevében . És ez minden esetben az alapmozdulatra megy vissza , a boldogtalan test kizsákmányolására , a test élvezeti lehetőségeinek kifosztására . Enélkül a társadalmi kizsákmányolásnak semmi értelme sem lenne . A libidó kielégítése , nem gondolkozni , nem dolgozni , nem küzdeni , ehelyett élvezni és élvezni . Puccini és Csajkovszkij és Dumas és Casanova és Liszt és a többi , a szerencsétlen testet kifosztani , parfümökkel , fürdőkkel és ruhákkal és bútorokkal és ételekkel . Házakkal a legkevésbé , az építészetben mindig van valami tartózkodás . Puccini azt tanítja hogy az élet élv és kéj . Ez az ami annyira tetszik benne . Milyen művészet az ami a gátlástalan élet habzsolás kielégítésére készül . Jacques Coeur háza , Bourges-ban , kastélyok amelyek olyanok mint valami torták , lakások amelyek olyanok mint a bordélyok szalonjai , szaporodás , köztársaság , császárság , diktatúra , állati ösztön . Darwin , divat , sport , mozi , képeslap , optimizmus , Walt Street és Hauszmann . Gejl éjszakák és pénzharács , sietni hogy az ember többet éljen , .... ájult életdicsőítés és a művész benne infámis , gyalázatos ösztönével , hogy az élet mindenek fölött való jóságát elhitesse .
Az élet nem jó , az élet nem idill , az élet nem bordély , nem cukrászda , nem csingilingi és nem kaland . Élni nem kell , az élet nem édességeket szopogatni és vinnyogni , az élvekért önmagát kizsákmányolni és kizsákmányolni mást hogy még több élve legyen . Persze téved aki azt hiszi hogy libidó nélkül lehet élni , és téved aki azt hiszi hogy ezt nem lehet csinálni egészen magas fokon mint félelmetesen tudatos félrevezetést , mint világképet és meggyőződést . Libidó nélkül élet nincs , ... tout avée cont la vie .... az élethez képest minden tartalmatlan - ahogy Claudelle írja . Minden ember be nem vallott , de annál kényszerítőbb alapja hogy kevés . Persze nem azért kevés mert nem elég élvezetes , hanem azért mert nem nyugodt és tiszta . Ami itt van és jutott , az kevés , több kell ! Ez az életen túl , az élet szomjúsága , szomjúság hogy valami kell ami élet , de annál több ! Az élet maga egyszerű , de nincs maga az élet , és a többre való szomjúság a libidó . Ez a betelhetetlen , ami akkor is megmarad ha az ember jóllakott és kimerült és összeroskad , nem baj mert az éhség megmaradt . Az élet csak élet , de az állatban nincs , az emberben van valami vaksötétség amit hinduk AmCham camas -nak neveznek , ami éhezik és szomjazik arra amije van és ez csillapíthatatlan . André Gide az élet tényétől el van ragadtatva , Debussy zene és Matisse festészete , úgy látszik itt minden átlátszó , de a mélyben az életéhség tisztátalansága . Magas és finom élvezetek , amelyeknek középpontja az élet ténye és az arravaló szomjúság . Élni és ebben a maximális teljesítmény ha élek és az összes élveket kiaknázom . Nem úgy ahogy Laurence teszi , okoskodva . Laurence szexuális gyönyöre Matisse-hoz képest néptanítás . Nem szexus őrület , ennél több . Tanítás a legmagasabb rendű életről és eltüntetése mindannak ami nem gyönyör . Gide és Matisse és a reneszánsz idején Tizián és a többi érzék orgiája levág mindent ami az élvezetet megzavarhatja , a megtisztulás lehetőségétől a legtávolabb áll . Távolabb mint Puccini vagy Liszt , Matisse-t nézve az ember elsüpped a gyönyörködtető összhangokban . Ez a leghazugabb optimizmus , akármilyen csodaszép , de nem is szép . Annak amit csinál nem lehet ellenállni , több mint élet , csak tisztátalan . Ez az amire az ember szomjazik ? Legfeljebb a milliárdos . Ez a Tizian-i , hogy a világ eltünt és csak a kép van . Ez a kábulat és a túlélet , ez benne a hellenizmus . Az élet arravaló hogy az ember minden gyönyört megízleljen , éspedig végleges szavak nélkül , az életben kéjesen elmerüljön és belefulladjon . A kígyó az én barátom , méz , tiszta ágynemű , jólborotvált arc , kölnivíz , hogy az ember teste sohase maradjon kéj nélkül . Jacques Riviére írja : a haláltól nem vár semmit . Minden itt van mint a hellenizmus falfestményein ! A libidó mellett nem szabad megmaradni és a libidót nem szabad elhagyni . Fejletlen elmére vall aki azt hiszi hogy a művészet nincs a lehető legszorosabban a tudással összekötve . A libidóművészet tudása ez ! By come one inch little less human each day - amint Eliot írja : minden nap egy hüvelykkel kevésbé emberinek lenni . Ez az ábrázolt élet , a regresszió . Saint-Exupérie a fekete útnak is nevezi , mert ezen az úton nem lehet mást , mint lefelé menni . Mindegy hogy az ember hol kezdi , az értelem homályán , a morális bűnbeesésen , vagy a testi betegségen . Az egyik feltétlen a másikhoz vezet , egyetlen szóval : ez a korrupció , vagyis a tisztátalanság . Esztétikáról az imént volt szó , kiderült hogy a művészettörténettel együtt a művészet művei és kérdései számára megközelíthetetlenek . Újabba mint Read mondja : tizedik múzsát kellett szóra bírnia ahhoz hogy a műveket meglehessen érteni . Az esztétika a görög αἴσθησις 'aiszthészisz'-ből származik , ami érzékelést jelent és abban a hiszemben van hogy a zene , a festészet , a költészet , a szem és a fül dolga . A gondolat más művészeteknél már csődöt mond . A görögök akik abban a hiszemben voltak hogy a művészet alapja az érzék , éppen úgy mint az utánzáselméletben is korlátoltaknak bizonyultak . Az érzék éppen úgy mint az utánzás elméletben itt is korlátoltnak bizonyultak. Az érzék mint tudjuk libidó jellegű és az életéhség szerve . A művészet pedig végtelenül más és határtalanul több mint merő életéhség . Ha csak a libidó lenne , senkinek se jutna eszébe festés közben meghalni . Márpedig tudjuk hogy ez nemcsak Cézanne -ra vonatkozik , hanem a bizánci ikonfestőkre és ugyanabban a vonatkozásban a ravennai építészekre , Petrarcára , Dantéra , Mozartra , Keats-re , Stendhalra , Georgijra , és mindenkire aki valaha művész volt . Esztétának lenni kisebb rang mint művésznek lenni . Esztéta a művészettel csak mint élvező , mint libidólény áll kapcsolatban . Az esztéta a legfontosabb művészeti dolgokban dilettáns , Dundee a divathölgy , a finnyás , a donhuán , a kurtizán , XIV. Lajos . Esztéta jellege van a lakomának , az eleganciának , a berendezkedésnek . Mindez az életéhség körébe tartozik , mindegy hogy Puccini , vagy Matisse , Tizian , Gide , csak esztéta , csak élvező . Gide azt mondja : az emberben a legmélyebb a bőr , ez az aesthetics definíciója . A művészet csak itt kezdődik , mert érzékelhetetlen művészet nincs , viszont aki az érzékeknél marad , az a libidóban marad . Szép és tetszetős és elragadó és ízléses lehet egy sakkfigura vagy cipő , váza vagy szőttes , és elbájolhat , de a művészethez semmi köze .
Megjegyzés : a szórakoztatásipar Walter Benjamin kifejezése . Többször kultúriparnak is nevezi , főleg ha abból indul ki hogy van elsőrendű gazdasági szükséglet mint amilyen a drótszög , a leveskonzerv és a kenőszappan , de van szájharmonika , olajfestmény , vers , klozettpapír , bádogtrombita is , s ez utóbbi másodrendű szükséglet , ezért hívják kultúrának . A szórakoztatásipar elméletét Horkheimer és Adorno fejtette ki , az elmélet szerint a művészet a modern árúfetisizmusban a társadalom gazdasági feltételeihez kénytelen alkalmazkodni . A mű funkciója megváltozott , eredetileg a művészi mű nem arravaló hogy a valósághoz közelebb hozzon , hanem hogy az embert megtisztítsa . Upanisádok , ez a felfogás elveszett . A művészetnek tulajdonképpen semmiféle gazdasági viszonylata nem volt . Ma azonban mint Mathieu állítja , színdarab , zene , regény , festmény , szobor értéke megvásárolhatóságától függ . Árú lett , iparcikk , termelvény , viszont másodrendű , amely csupán a publikum szórakozási igényét elégíti ki . Szépségről beszélni , túlzás , de nemcsak művészet és szórakoztatásipar vált ketté , hanem magán a művészeten belül is hasadás keletkezett . Tényleges művészet és szórakozás között , sőt a művön belül is a művészi és a szórakoztatási szándék azonnal észrevehető . A mai álművész egyáltalán nem művész többé , hanem spekuláns , aki ellesett művészi külsőségek örve alatt szórakoztatást űz . Mindenesetre ahol a spiritualitás eladható és megvehető , a világnak vége van és kezdődik Sodoma . Emmanuel Mounier azt mondja : a művészeten belül a tevékenység abban a mértékben amennyiben sikere van tisztátalan és csak abban a mértékben amennyiben sikere nincs , lehet tiszta . Csak abban a mértékben vehető komolyan amennyiben semmiféle érdekeltsége nincs , nem pislog , sem a közönség , sem az úgynevezett világnézetek felé . Amint mondják nincs 'engagement'-je , pártossága . Mihelyt van , nem művészet többé , hanem kommersz árucikk , ami azért készült hogy megvásárolják . A mű szórakoztatásipari termék , a készítő pojáca , az egész helyzet mint Louis Bonaparte mondja : fordított trágyadomb . Tudjuk hogy a megromlott emberi létezésben a társadalom legmérgesebb fekélye a gazdaság . A fekély az emberi testvériség megtagadásával kezdődött és keletkezett , amikor sajátságos elaljasodás következtében az emberiség nagy részét az ember elemi anyagi feltételeitől nyerészkedés céljából megfosztották . Az ember táplálékra , ruházatra és lakóhelyre szorul . Az elemi életfeltételek megvonása , vagy drágítása , vagy elrejtése , az emberi létben egész biztosan a legelvetemültebb gaztett . Megvonni az embertől azt , ami nélkül elpusztul . A táplálék , mondja Simone Weil , nemcsak az élők hanem az összes jövőben megszületendő életének feltétele . A táplálék megvonása olyan bűncselekmény , amely semmiféle világtörténeti bömböléssel nem szépíthető . A tett messze túllépi a gazdasági visszaélés határát . Ez a merő létrontás , amelynek csak egy fokozata súlyosabb , a modern intelligenciabestializmus csúcspontja : az élelmiszer hamisítás . Amelyet Pandwicz kivétel nélkül minden esetben halál büntetést javasol , akárki követi el , akármilyen céllal . A kései római iparművészetről írt könyvében Alois Riegl , még az iparművészet területén is bizonyos vonást vél felismerni , amelyet Kunstwollen-nek nevez , rossz fordításban ez : művészi szándékot jelent . A mai szórakoztatásiparból ez a szándék hiányzik . Nincs ma mű , amely a művészettől távolabb ál mint egy operett , vagy mozgalmi induló . Nincs embertípus aki a művészettől távolabb áll mint egy modern , divatos , átlag költő , festő , vagy író . Az újabb művésztípusban eleinte a terrorista és az uzsorás versengett , később az uzsorás az egész vonalon győzött . Már öltözködésén látszik hogy tetőtől talpig megvásárolható . Behódolás a világnézeteknek , vagy a publikumnak . Persze a behódolásból soha sem lessz és nem is lett , nagyság csak botrány . Hazugságra csalással válaszol . Szórakoztatás ürügyén az embert elárulja . Elviccelni mindazt ami van , ez a bankár típus , csak az érdekli hogy kinek a zsebében mennyi pénz van . Pénz , pénz , pöffedt jellemtelenség , összekeverve komisz cinizmussal . Parazitizmus , plágiumok , üzlet és becsapástechnikai trükkök .











       Az Üdvözítő , a Szabadító , Megváltó 

eljövetelének várása !



Az új liturgikus év advent első vasárnapjával kezdődik, amely idén 2023. december 3-ra esik, és 2024. november 24-én, Krisztus, a világmindenség királyának ünnepén zárul.



Márton Áron: Adventi körlevél 1940-ben 

Tisztelendő Testvéreim! Krisztusban szeretett Híveim!
Az Egyház az adventi hivatalos imádságában naponta örvendezve ismétli a felhívást: "Már közel van az Úr, jöjjetek, imádjuk Őt!" A bizonyosságnak a hangja ez, Krisztusban szeretett Híveim! Isten, akit az emberiség évezredeken keresztül epedve várt és hívott, megérkezik, meghozza a vigasztalást, és megmutatja a földi szenvedés értelmét.
Ez a remény volt az emberiség egyetlen vigasztalása az Úr Jézus születése előtt. A történelem legelejéről hozta magával, a homályba vesző őskezdet hagyományai közül. Amikor a paradicsom kapuja súlyos zuhanással becsapódott, s az első emberpár az elveszett boldogságot siratva kétségbeesetten állott a bizonytalan jövő előtt, a könyörülő Isten megígérte, hogy Szabadítót küld. S ez az ígéret csengett az ember fülében mindvégig, a történelem legsötétebb és legreménytelenebb szakaszaiban erre emlékeztették a próféták, ehhez menekült, ez tartotta fenn és ez erősítette további kitartásra. A nemzedékek mint legszentebb örökséget őrizték és adták egymásnak tovább, amíg a sok évezredes vágyakozásra és epedő hívásra, a sok tévelygés és bűn szenvedéseire válaszul végre az idők teljességében megérkezett a szabadító Isten.
Ennek az Istent váró korszaknak az üzeneteit, az ekkor elhangzott jövendöléseket, figyelmeztetéseket és fohászokat olvastatja fel az Egyház az adventi szent időben, hogy az Isten-várás érzelmeit ami lelkünkben is felkeltse és az Úr Jézus születésének ünnepére előkészítsen. Az évezredek távolságából felhangzik újra az utolsó prófétának, a pusztában kiáltónak szava: "készítsétek az Úr útját, egyenesítsétek az Ő ösvényeit". Mert "minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik, és a görbék egyenesekké lesznek, és a göröngyösek sima utakká; és meglátja minden test az Isten üdvösségét" (Lk 3,4).

Krisztusban szeretett Híveim! A pusztában kiáltónak kemény szavai ma is érvényesek, figyelmeztetés és egyben vigasztalás számunkra is. A Megváltó hírnöke szózatával az eljövendő korok embereinek lelkébe is bele akarta égetni, hogy a Karácsony nemcsak ünnep, nemcsak hangulat és emlékezés, hanem örök valóság; hogy Isten nem az elérhetetlen messzeségben, hanem közöttünk lakik. Nem holmi emlék, amire kegyeletes kötelesség néhanapján gondolni, hanem "Ő az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6), akit nem lehet kikerülni. Isten színe és valósága előtt megsemmisül minden emberi nagyzás és ravaszság: a hegyek, melyeket az emberi önteltség és vakság hord össze, elolvadnak; a völgyek, melyeket az emberi hitetlenség váj a lelkekbe, betöltetnek; a görbe utak, amikkel a gazság megkerüli az igazságot, kiegyenesíttetnek, s a göröngyös ösvények, ahol az erény eddig csak botorkált, sima utakká lesznek. Isten nem a jámbor képzelődés álma, amit emberi okoskodással a lélekből ki lehet törülni, hanem a mindenség örök Ura. Aki megfellebbezhetetlen hatalommal kezében tartja a világ sorsát, s Aki előtt minden embernek és népnek, és magának a történelemnek is térdet kell hajtania.
Ideig-óráig eltűri, hogy az ember kevélykedve Neki hátat fordítson, s a saját feje után saját útjain járjon; de nem engedi, hogy a gőg és az erőszak fái az égig nőjenek, s az eget a földtől végérvényesen elzárják. Az elemi csapások és ellenségeskedések, a háborúk és kegyetlenségek, a gazdasági bajok és társadalmi zűrzavarok komoly, figyelmeztető jelek. Isten törvényei érvényesülnek a természetben éppen úgy, mint az emberi életben. Az Ő ereje mozgatja a tengert és a hegyeket. Neki engedelmeskednek a szelek, a csillagok és a rejtett erők, intése szerint igazodik az időjárás, és az Ő utasításaihoz, melyeket törvényeiben közölt, kell igazodnia az embernek is, ha nem akarja elviselhetetlenné, marakodó farkasok tanyájává rontani a földet.
A figyelmeztető jelzések az utóbbi időben egyre gyakrabban ismétlődnek. A föld is megmozdult, mintha megunta és megborzongott volna attól, ami a hátán, az értelmes lények világban történik. Az ártatlanok sírása pedig mind hangosabb lesz, mind több a Panasz, a könny és a szenvedés, jeléül annak, hogy az ember törvénye kegyetlen törvény. Az Isten nélkül beállított életet, bármilyen szép szavakkal kendőzzék is, nem lehet kibírni. Isten kisemmizése a világból az ember világának megsemmisülését jelenti. "Megveri a földet szája vesszejével, és ajkának leheletével megöli a gonoszt" –mondja a próféta (Iz 11,3–4). A szeretet megtagadása a gyűlölködésnek, az igazság elvetése az igazságtalanságnak nyit széles utat, amelyet vér- és könnyözön és vonagló emberi testek borítanak. Ezen az úton nem lehet sokáig járni. Előbb-utóbb maga az ember rájön, hogy esztelenül cselekszik és saját vesztét készíti elő, ha vissza nem tér az Istentől kijelölt útra, az örök törvények korlátai közé.

Krisztusban szeretett Testvéreim! A mostani adventben ezekkel a gondolatokkal készüljünk szent Karácsony ünnepére.
A megpróbáltatások Isten felé hajtanak, és az Isten készséggel jön segítségünkre. Az elhagyatottságból az Ő erős kezét keressük, és Ő elénk siet, hogy megtaláljuk. Gondviselő jósággal őrködik fölöttünk mindig, de amikor nagyobb szükségben vagyunk, amikor az élet törékenységét és erőink fogyatékosságát inkább érezzük és ösztönösen Hozzá menekülünk, Ő is nagyobb szeretettel hajlik felénk, az ajtónk elé jön, hogy hívásunkra belépjen és aggodalmainkat eloszlassa.
Minden okunk megvan, hogy ezekben a napokban Istent nagyobb buzgósággal keressük. Éppen ezért szeretettel kérlek, használjátok fel az adventi szent időt és a Karácsony ünnepeit igaz keresztény módon, az Egyház útmutatása szerint.

Első kérésem mindnyájatokhoz szól. Az Egyház istentiszteletei nem magánájtatosságok, hanem mindig a népnek, a közösségnek az ünnepei. Szent alkalmak, amikor meghatározott imák, énekek és szertartások által, papja vezetésével, az egybegyűlt nép fejezi ki hódolatát és terjeszti kéréseit Isten elé. A nép mindig mint közösség jelenik meg, hogy Istent Urának elismerje, a köteles tiszteletet bemutassa, s életére áldást kérjen és oltalmat.
Amit ketten vagy hárman együtt kérnek az én nevemben, megadom nekik – így szól az Úr Jézus egyik ígérete (vö. Mt 18,19)Annál inkább megadja, ha nem ketten vagy hárman, ha nemcsak néhány jámbor asszony és gyermek, hanem az egyházközség férfiai, asszonyai, ifjúsága és gyermekserege a templomban együtt van és együtt mondja el azt, ami a szívét nyomja.
Őseink így gyakorolták hitüket, munkájukat is közös istentisztelettel kezdték, a vasár- és ünnepnapi szentmise közösségébe pedig még a betegek és öregek is belekapcsolódtak, otthon imakönyvekkel a kezükben követték a szent áldozatot, s amikor a harang az Úrfelmutatást jelezte, lélekben a templomi néppel együtt borultak le az oltárra leszállott Úr Jézus előtt. Kövessétek ezt a példát, a hajnali szentmiséken, a szent éj, a vasárnapok és ünnepek lélekemelő szertartásain legyen jelen az egyházközség apraja-nagyja, hogy Isten együtt lásson oltára körül, s a közös hódolatra és imádságra a panaszaitok meghallgatásával válaszoljon.

Második kérésemmel a szülőkhöz fordulok. A Karácsony a család legmelegebb ünnepe. A betlehemi éj megható jelenete, a gyermek Jézus mellett térdelő Szent Szűznek és Szent Józsefnek az emlékezete felmelegíti a szíveket, s a család tagjai a szent hangulatban jobban érzik, mint máskor, hogy egymásért felelősek. Főképp a szülők lelkében szólal meg a hang, amely őket a szülői szent hivatás kötelességeire figyelmezteti. De ilyenkor, a szent éj benyomásai alatt érzik legtisztábban azt is, hogy gyermekük az Isten tulajdona, és sorsa Isten kezében van a legjobb helyen.
Krisztusban szeretett Híveim! A szülők ezt különösen most vegyék komolyan fontolóra. A gyermekekre és ifjúságra sok veszedelem leselkedik. Sokat hallanak és sok olyan példát látnak, ami Istentől elidegenítheti és egyben életüknek romlása lehet. Tudom, hogy gyermekeitek jövője miatt a szíveteket aggodalom szorongatja. Ezekre az aggodalmakra kérlek, neveljétek őket otthon vallásosságban, Isten ismeretére és követésére.
Az iskola nem tudja feladatát elvégezni a szülők közreműködése nélkül. A gyermek többet van otthon, mint az iskolában, s az utca és környezet hatása alól sem tudja magát kivonni. Figyeljétek tehát lelkének minden megnyilatkozását, s őrizzétek a Szent Szűz és Szent József gondosságával, mint a gyermek Jézus édestestvérét, aki a ti gondozásotokra van bízva.
Az otthon megszentelt falai között, ahonnan a világ ártalmas szándékait és kíváncsiságát ki lehet zárni, tanítsátok meg gyermekeiteket mindenre, amit szent örökségként átvettünk, amiben hiszünk, s amit megőrizni és továbbadni szent kötelességünk, hogy vallásosságban és nemes példákon növekedve Isten a sorsukat mint tulajdonát vegye és tartsa a kezében.

Tisztelendő Testvéreim! Krisztusban szeretett Híveim!
A világ a bűn következményei elől Isten oltalma alá menekül, megkínzott lelke hangos szóval hívja, és az eltikkadt föld is azt sóhajtozza: "Harmatozzatok egek, onnan felülről, és csepegjék a felhők az igazat, nyíljék meg a föld és teremje a szabadítót és legyen egyszersmind igazságosság" (Iz 45,8).
Ajánljuk fel Testvéreim szenvedéseinket, és imádkozzunk buzgó szívvel, hogy az Isten ne a méltatlanságunkat, hanem a gyöngeségünket tekintse, legyen irgalmas és könyörüljön rajtunk még egyszer.

Ezzel a gondolattal kérem érettetek a "béketűrésnek és vigasztalásnak Istenét" (Róm 15,5), és szeretettel adom mindnyájatokra főpásztori áldásomat.

Gyulafehérvár, 1940. november 30., Szent András apostol napján

Áron püspök

(Nyomtatásban megjelent: Szőke János: Márton Áron. Thaur/Tirol, 1988. 321–324. p.)


Virrasszatok !
Másképpen fogalmazva legyetek éberek és felkészültek és ezáltal minden támadást  kivédtek , szívetek el ne nehezedjen , tobzódásban , kicsapongásban , egyéb evilági vágyakban , a mi Urunk , Megváltónk és Üdvözítőnk második eljövetelének várásában !
Legyen bölcs belátásunk e tekintetben és úgy alakítsuk ezt az adventi időszakot , de egész életünket is hogy jó értékválasztással , mindig az égi irányba és mindig a természetfeletti élet végső célja felé haladjunk . - Szederkényi Károly dr. c. prépost, esperes, plébános prédikációjából a gazdagréti Szent Angyalok templomában Advent első Vasárnapján 2023