Eucharisztia
Aranyszájú Szent János: Eucharisztikus gondolatok
 |
| Gábriel arkangyal a bp.-i Hősök terén az Eucharisztikus Kongresszus alkalmából fotózta a Magyar Kurir |
A mai bejegyzés aktualitását a bp.-i Eucharisztikus Kongresszus és Aranyszájú Szent János püspök és prédikátor ünnepe adja . Tegnap ért véget az Eucharisztikus Kongresszus amelynek zárómiséjét Ferenc pápa tartotta .
 |
Aranyszájú Szent János. mozaik a kijevi Szent Szophia székesegyházban (XI. sz.) |
Aranyszájú Szent János beszédeinek száma az ezret is meghaladja, több száz közülük ma is kiadatlan, s az utóbbi évtizedekben is egyre újabbak kerülnek elő: ezen írásaiban bibliai helyeket magyaráz; ünnepekről, szertartásokról szól; mártírok és egyházfők emlékét eleveníti fel, vagy épp egy-egy társadalmi visszásság ellen száll síkra. Beszédei művelődéstörténeti szempontból is értékesek, akárcsak ránk maradt 236 levele. Nyelvezetének, gondolatainak tisztasága és gazdagsága miatt tapadt nevéhez a 6. századtól a ’khrüszosztomosz’ (aranyszájú) jelző. Rendkívüli képességgel bírt, hogy az egyszerű emberek élethelyzeteivel és kérdéseivel kapcsolja össze a bibliai szövegeket. Hangsúlyozta a dolgokban való közös részvétel, a munka jelentőségét, a rabszolgák felszabadításának szükségességét; felszólított a javakban való osztozásra, egyéni és közösségi szinten egyaránt. A szolidaritást szinte szentségként élte meg, mint Krisztus egyfajta valóságos jelenlétét a világunkban.-https://www.magyarkurir.hu/hirek/aranyszaju-szent-janos-
Ezt a hónapot meghatározza az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus budapesti jelenléte, mely az Eucharisztia titka köré von minket. Jó alkalom ez arra , hogy Aranyszájú Szent János segítségével hétköznapi elmélkedéseink is az Eucharisztia titka köré kapcsolódjanak.
Jelen szemelvények és idézetek a
Nádasy Alfonz (ford.): Az egyházatyák szentbeszédeiből , Aranyszájú Szent János -tól valók :
Bevezető: „Ezek az emberek nem mondottak el mindent, saját koruk szükségleteinek feleltek meg, mi a magunkénak kell, hogy megfeleljünk… Ezért nem lehet munka nélkül fölhasználni őket: … Műveik a márványtömbhöz hasonlítanak, először ki kell vágnunk a márványt. Vagy helyesebben mondva szobrok ezek, de ilyen alakban nem használhatók föl, és ezért csak azt tanulhatjuk tőlük, hogy mintájukra másokat alkossunk: annál jobb! Milyen jó, hogy nem lehet őket egyszerűen lemásolni, ellenben okulhatunk belőlük, és okulhatunk annyira, mint egyébként sehol másutt!"
1. Milyen lélekkel áldozzunk?
Sok pogány, mikor azt hallja, hogy az Ige testté lett, kinevet és kigúnyol bennünket. E miatt az egyszerű emberek közül sokan megzavarodnak és nyugtalankodnak...kikben zavar támadt, hogy sohse veszítsétek el a fejeteket, ne menjetek esztelen emberek után, ne nyugtalanítson benneteket a hitetlenek kigúnyolása.......
Mi hasznotok lenne, ha csak úgy találomra idejöttök, de semmi tanulságot nem vontok le ezekből? Mi értelme van, ha mindig csak beszélünk a kegyelemről? Szeretteim, rövid a földi élet: éljük józanul, legyünk készen. Várjunk összeszedett lélekkel, mindenkivel szemben mutassunk igaz buzgóságot, mindenben legyünk lelkiismeretesek. Bármit teszünk: ha Isten igéjét hallgatjuk, imádkozunk vagy más egyebet végzünk, félelem és remegés közt tegyük, hogy könnyelműségünk Isten átkát ne vonja fejünkre. A nyugtalankodás és a haragos lelkület sérti az oltár szent áldozatát. Esztelen dölyfösség lenne, ha másra pazarolt erőnk nélkül járulnánk az Úrhoz. Hallgasd meg, mit mond erről az apostol: „Azt pedig, aki az Isten templomát megrontja, megrontja az Isten” (1Kor 3,17).......
Hát mikor az Isten hív a saját asztalához és a saját fiát ajánlja fel neked, miközben az angyalok hatalmasságai állnak körülötted rettegéssel és remegéssel! A kerubok elfedik arcukat, a szeráfok reszketve kiáltják: Szent, szent, szent az Úr, szent, szent, szent az Úr akkor te beszélgetsz és zajongsz a szent lakoma előtt? Nem érzed szükségét annak, hogy csenddel telj meg a lélek ezekben a pillanatokban? Teljes béke és nyugalom lakozzék a szívben, nem zaj, harag és nyugtalanság, mert ez utóbbiak beszennyezik az áldozni kész lelket. Milyen bocsánatra számítsunk, ha nagy bűneink után még az oltárhoz menetel idején sem hagyunk fel esztelen, rossz szokásainkkal?.......
Ha már magunkhoz vettük a szent, szeplőtelen áldozatot, egészen egyesüljünk vele, süssük le szemünket, tüzesedjék át a lelkünk, hogy ne jussunk kemény ítéletre, sem kárhozatra. Így érjük el a lélek önuralmát, a szeretetet, az erényeket, Istennél a kiengesztelődést, a tartós békét, ezer más jónak feltételét. Legyünk szentté és tegyük azzá a velünk élőket.........
Így találjuk meg a nekünk ígért j ókat az Ő kegyelmével és szeretetével. Neki is, az Atyának is, vele a Szentléleknek is dicsőség, hatalom, tisztelet most és mindörökkön örökké. Amen. .....
2. Legyünk méltók a szentáldozásra
.... Tudom, hogy sokan járultok majd ehhez a szent asztalhoz a mostani ünnepen. (Talán csak megszokásból?) Jó volna –– már többször is szoktam emlegetni ha nemcsak számlálgatnánk az ünnepeket, hanem inkább átélnénk azokat. Bárcsak tisztulnánk meg lelkünkben és így egyesülnénk a szent áldozattal. Mert aki bűnben van és bánata még nincs, ünnepnapon sem méltó arra, hogy e félelmetes szent áldozat részese legyen. De aki megtisztult és gondos bánattal letörölte bűneit, ünnepen is, máskor is méltón járulhat az isteni nagy titokhoz. Méltó arra, hogy az Isten ajándékait élvezhesse. De azt nem értem, hogyan nem törődnek ezzel sokan, akik ezer bajban nyögnek. Ha azonban látják az ünnep közeledtét, mintha maga a nap vonzaná őket, rohannak a szent titokhoz, melyet ilyen állapotukban még megpillantaniuk sem volna szabad. ..... teljes csendben nagy fegyelmezettségben, illő odafigyeléssel járuljunk a szentáldozáshoz, hogy Istennek még több kegyelmét harmatoztassuk magunkra , hogy lélekben megtisztuljunk, hogy örök javakat nyerjünk. Hogy mindezeket megkaphassuk, legyen dicsőség, hatalom és imádás a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelméért, jóságáért, az Atyával és Szentlélekkel együtt most és mindörökkön örökké. Amen.
3. Krisztus jelenléte mire ösztönözzön minket?
Az Oltáriszentséget ne lásd kenyérnek és ne ízleld bornak. Nem lesz az a sorsa, mint a testi ételeknek. Ne is gondolj ilyenre! .... ha áldozni mentek, ne gondoljátok, hogy ember osztja az Isten testét, hanem mintha szeráfok áldoztatnának tűzfogóva* , mint Izaiás próféta látta. Higgyétek, hogy így kapjátok a szent testet. Az Üdvözítő vérét is így élvezzük, mikor az isteni, tiszta kelyhet érintjük ajkunkkal.
*
A szeráfok (jelentése: tüzes, égő) angyali lények, akik Ézsaiás próféta látomásában jelentek meg, amikor látta Istent a templomában és elhívást kapott a prófétai szolgálatra (Ézsaiás 6:1-7). Ézsaiás könyve 6. részének 2-4. versei így hangoznak: „Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel.” A szeráfok olyan angyalok, akik szünet nélkül dicsőítik Istent. ......
A jelek szerint ugyanezek a lények segítettek Ézsaiásnak a megtisztulásban is prófétai szolgálata kezdetén. Egyikük forró parazsat helyezett Ézsaiás ajkára, e szavak kíséretében: „Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.” (Ézsaiás 6:7) A többi szent angyalhoz hasonlóan a szeráfok is maradéktalanul engedelmesek Istennek, és – akárcsak a kéruboknak – nekik is az Úr imádata az elsődleges feladatuk.
Kérlek benneteket, úgy álljatok Isten előtt, mint a földi király színe előtt szokás. Mennyivel inkább kell a mennyország urának jelenlétében így cselekednünk. ...... Ha bemegyünk a templomba, Istenhez méltóan viselkedjünk. Ne hordjuk lelkünkben a múlt szenvedések emlékét. Vajon nem így imádkozunk magunkban: „És bocsátsd meg nekünk a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétetteknek” (Mt 6,12). Félelmetes ez az imádság. Aki ezt imádkozza, majdnem így kiált az Úrhoz: Uram, abbahagytam, Te is bocsátsd meg! Lemondtam róla, Te is felejtsd el! Megnyugodtam, Te se vesd szememre! Ha feltételt szabok, Te se áraszd irgalmadat! Ha nem bocsátok meg felebarátomnak, Te se feledd el az én bűneimet! Ugyanazt a mértéket használd Te is, amellyel én mérek! Mindenképpen engedelmeskedjünk az Úrnak és ne szóljunk ellene, mégha gondolkodásunkkal és felfogásunkkal látszólag ellentétben is állana. Gondolatainknál, műveltségünknél legyen nagyobb tekintélye az Úr szavának. A szent titoknál is így tegyünk: Ne csak ez előttünk lévőt nézzük, hanem szavait is jegyezzük meg. Mert az ő szavában nincs tévedés. Érzékszervünk azonban könnyen becsapódik. Őbenne sosem csalódunk, érzékeinkben annál többet. Ha Ő azt mondja: „Ez az én testem” fogadjuk el, higgyük el és nézzük lelki szemünkkel. Krisztus nem érzékelhetőt adott nekünk: minden észrevehető dologban lelki értelem van. Vegyük a keresztséget. Látható anyaga a víz, de a hatása lelki; születés és újjászületés. Ha test nélküli lennél, szellemiek lennének az ajándékai is. Mivel azonban testben él a lélek, a lelkiek érzékelhető alakban jutnak hozzád. Milyen sokan mondják most: „Szeretném látni az alakját, sebhelyeit, ruháját, saruját”. Hiszen látod, tapintod, magadhoz veszed. Te a ruháját szeretnéd látni. Ő pedig saját magát adja, nemcsak hogy meglásd, hanem hogy megérintsd, magadhoz vedd, testedben táplálékod legyen. Senki se lépjen az Úr asztalához lelki éhség nélkül vagy hanyagul, hanem tüzes szívvel, vidám lélekkel és buzgósággal. Ha a zsidók állva étkeztek, saruban és bottal a kezükben, nagy sietség közben, mennyivel inkább kell neked készenlétben lenned. Ők Palesztinába készültek kimenni, ezért éltek utasként. Te pedig az égbe készülsz vándorolni. Ezért mindig készen kell állnunk. Kemény büntetés vár a méltatlanul áldozókra. Gondolj arra: mennyire botránkozol az árulón és elítéled a keresztrefeszítőket. Vigyázz, hogy vádolója ne legyél Krisztus testének és vérének. 3 De poenitentia; P.G. 49,345 k. Azok megölték a mindennél szentebb testet, te bűnös lélekkel fogadod magadba. Pedig mennyi jót kaptál tőle. Nem elégedett meg azzal, hogy emberré lett, megkínozták, megölték, hanem még egyesül is velünk. Nemcsak hitben, de valóságban is előkészíti a testünket. Mennyivel tisztábbnak kellene lennünk, mikor ezt a Szent áldozatot magunkhoz vesszük. ..... Az angyalok rettegéssel néznek feléje. Nem mernek rémület nélkül visszatekinteni rá, mert olyan villámfényes a sugárzása. Nekünk pedig táplálékunk és egészen a mienk. Krisztus teste és vére lettünk. ......
Figyeld meg: a mi testi adottságaink szerint született. Erre azt válaszolod: Ez nem mindnyájunkra vonatkozik. Dehogynem. Ha az emberi természetet vette fel, minden emberre vonatkozik. Ez világos . Ha mindenkire áll, minden egyes emberre külön is. .....
Hiszen Krisztus a megtestesülést mindenkiért vállalta. Az Oltáriszentségben mindenkivel külön egyesül. .....
Emberi hatalomnak nincs köze az Oltáriszentséghez. Az működik benne, aki az utolsó vacsorán megalapította. Nekünk szolgai szerep jutott; Ő teszi szentté, Ő változtatja át. Senki se álljon ide Júdásként, senki se legyen kapzsi. .......
4. Hogyan járuljunk az Oltáriszentséghez?
Sokan esztendőnként egyszer áldoznak, mások kétszer, sokan többször. Mindenkihez szól a szavam. Nemcsak az itt hallgatókhoz, hanem akik magányukban ülnek. Ezek egyszer egy esztendőben jönnek. Sokat mondok, ha kétszer. Kit fogadunk szívesen? Talán aki egyszer jön? Vagy aki többször? aki kevésszer? Nem a számbeli különbség fontos. Akkor vagy kedves, ha ragyogó lelkiismerettel, tiszta szívvel, feddhetetlen élettel jössz ide. Ilyen vagy? Áldozz gyakran! Nem ilyen a lelked? Egyszer se járulj ide! Miért? Saját magad mondod ki önmagad vádját, ítéletét, kárhozatát, büntetését. Ne csodálkozz ezen. Az étel is táplálja a testet. Ha azonban étvágytalan ember eszi meg, kárára és pusztulására van, mert betegséget kelt benne. Így vagyunk ezzel a félelmetes titokkal. Szent áldozatban, királyi lakomában van részed, és mégis ismételten beszennyezed a szádat. Kenettel erősíted magadat, mégis rossz szaggal vagy teli. Mondd, kérlek, ha egy esztendő után jössz áldozni, elég lenne akár negyven nap ilyen hosszú idő bűneinek megtisztítására? Mégis egy hét elteltével tovább mész az előbbiek szerint. Mondd, ha negyvennapi betegségből felgyógyulsz, újra eszel a bajt okozó ételből? Nem inkább leverő hatását hevered ki? Nyilvánvaló! Ha természetes dolgok átalakulhatnak, mennyivel inkább a szabad választásunkhoz tartozók. Mire gondolok? A természet ajándéka, hogy látunk; A természet akarja jó szemünket; valami betegség miatt megromolhatik a szemünk. Ha tehát a természet ajándéka megváltozik, mennyivel inkább a tőlünk választott tulajdonunk. Negyven napot szántál a lélek egészségére vagy még annyit se. És azt várod, hogy Isten irgalmas legyen? Tréfálsz barátom. A mondottakkal nem akarlak elriasztani az évi egyetlen áldozástól, hanem azt szeretném, hogy buzduljatok gyakrabbira. Ezért mondja a pap, mikor hangos szóval hívja a szenteket (ezekkel a szavakkal vizsgál meg mindenkit): Senki se lépjen ide előkészület nélkül! A nyájban is, bár sok az egészséges bárány, ha sok beteg is van, ezeket el kell különíteni amazoktól. Az Egyházban vannak egészségesek, de vannak betegek is. Ezzel a szigorú felszólítással eljut a pap mindegyikhez és a betegeket kizárja, a szenteket pedig hívja és vonzza. Az pedig lehetetlen, hogy az ember ne ismerje legbelsőbbjét: „Mert ki tudja az emberek közül az ember dolgait, ha nem az ember lelke, mely őbenne van?” (1Kor 2,11) Ezt a gondolatot azért mondja akkor a pap, mikor befejezte az átváltoztatást, hogy senki se jöjjön az áldozáshoz minden előkészület nélkül, ötletszerűen. A nyájban is (semmi akadály, hogy ugyanazt a példát használjuk) a beteget aklában elzárjuk és sötétben tartjuk. Más táplálékot adunk neki. Nem engedjük a szabad levegőre, nem legeltetünk vele friss füvet. Nem vezetjük az üde forráshoz. Ez a gondolat is ilyen megszorítást jelent. Nem mondhatod: Nem tudtam, nem gondoltam, hogy veszélyes lesz követni. Szent Pál maga bizonyítja ezt. Nem olvastam vágod vissza. Ez nem védekezés, hanem vád. Naponta jössz templomba és ezt nem tudod? 4 In Mt. hom. 82; P.G. 58,743 k.
5. Hódoljunk az Oltáriszentség előtt!
.....Milyen reményük lehet azoknak, akik sosem élnek ezzel az orvossággal, sose hallgatnak isteni tanítást! .....
Ha valaki beleesik az Istenről megfeledkezés gondolatába, állandóan izgalommal, gondokkal, fájdalommal lesz tele. Ha velünk és közöttünk van az Isten, minden gond eltávozik tőlünk. Ha pedig elmegy me llőlünk és nem tudjuk közelünkben, megzavarodik a lelkünk, fáj a szívünk. .....
Még az eltávozás is hozzátartozik az isteni gondviseléshez. ......
Az édesapa is kizárja hibázó gyermekét; eltiltja asztalától. Nem akarja, hogy végig kinn maradjon, hanem ezzel a figyelmeztetéssel javítja, hogy megfelelő tiszteletadással visszatérjen az atyai házba. ...
Ha valaki romlott élet után jön ide az oltárhoz, csak testileg van itt. A lelke jobban kívül áll, mint azé, aki valóban kirekedt és nem részesülhet a szentségekben. Ez utóbbiak az Isten törvényei szerint vannak kizárva és várakoznak kinn. Megvan a jogos reményük, hogy vétkeik levezeklése után az Egyház, mely kizárta őket, végül vissza is veheti, ha lelkiismeretük megtisztul. Akik önmagukat beszennyezték, parancsot kaptak, hogy csak akkor léphetnek be újra, ha megtisztultak vétkeik szennyétől. Ha közben fegyelmetlenül viselkednek, büntetésük még súlyosabb lesz. .....
Olyan beteg a lelked, mégis egyesülni mersz a szent titokkal? Milyen irgalmat remélsz? Maga az apostol felel erre: „Aki tehát méltatlanul eszi ezt a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen” (1Kor 11,27). Igen, ugyanazt a büntetést adja az ilyennek, mint a keresztre feszítőknek . A hóhérok is felelősek a vérért. Ugyanígy a méltatlanul áldozók is. ...
Az orvos keserű orvosságot ad az étvágytalannak. Ezzel megtisztítja a beteg belső szerveket. Visszaadja az elvesztett étvágyat, sőt még nagyobb vágyat kelt benne a megszokott ételek után. Így vagyunk a keserű szavakkal is. Megtisztítják a lelkiismeret bűnös gondolatait, megkönnyítik a vétkező súlyos ter hét. Szabad lélegzethez juttatják a lelkiismeretet. így nagyobb vággyal kívánjuk az Úr testét. .....
6. Tiszta lelkiismerettel áldozzunk!
Nem jól készülünk: nem tisztultunk meg a bűnöktől és nem azon vagyunk, hogy bűnbánó lélekkel áldozzunk. Csak azt nézzük, hogy ünnep van és a többiek is áldoznak . Szt. Pál nem így kívánja. Az áldozásnak, az egyesülésnek egyetlen megfelelő módját említi: a tiszta lelkiismeretet. .... Tehát vizsgálja meg magát az ember és úgy járuljon e Szentséghez. N em arra buzdít, hogy egymást vizsgáljuk meg, hanem önmagunkat. .....
„Az vagy nekem, mi testnek a kenyér.” Ezt a valóságot ragadja meg Jézus is, amikor kenyérként, mindennapi táplálékként akar jelen lenni közöttünk, bennünk. Ennél közelebb nem jöhetett. A görög eucharisztia kifejezés az eu (jó) és a kharisz (adomány, kegyelem) szavakból jött létre. Mi ez a nagy jó, amit Jézus – az Élet kenyereként – nap mint nap felkínál nekünk?
Kenyér, amit a kezébe vett, megáldott, megtört és szétosztott........Ilyenkor kezdődik el a nagy kaland, az átváltozás. Más lesz az értelme, a jelentése, a célja. Átlényegül. (Amint Jézus kezében a kenyér. Nem az anyaga változik meg, hanem a lényege, mert ő lesz jelen benne.) Sokszor megtörténhet ez a mi életünkben is.-https://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-kenyerre-valni
