LECTURA I ,
avagy az olvasmány tanulmányozása
Hamvas Béla : Mágia szutra
Gondolati fogalmak az én olvasatomban :
 |
| Kill Bill Snow 2. jelenet a Zen kertben |
A sátáni atrocitás /erőszakosság
Élet és halál paradoxonja / ellentmondása
Az élet úgy van megszerkesztve hogy , aki meg akarja tartani elveszíti azt .
Életem olyan tulajdon, amelyet egészen sohasem vehetek birtokba, vagyis az sohasem lehet teljesen az enyém. Magántulajdon (SZABÓ LAJOS szerint az, amit elvehetnek. Az életet elvehetik? Igen. Mi az, amit nem vehetnek el? Az üdv.
Az emberi élet szerkezete olyan, hogy amit tulajdonba veszek, azért helyt kell állnom. Már a tényből egymagából kitűnik, hogy bármit is hiába veszek birtokba, nem lehet az enyém, mert elszámolással tartozom. Aszerint, hogy helyesen, vagy hamisan számolok el, vagyok részes a jóban és a rosszban.
Teremtésekor az ember e kérdéseket nem ismerte. Nem is volt felelős. Élete nyílt volt, nem volt semmije, amit elvehettek volna, csak üdve, de azt sajátmaga játszotta el. Az élet megtartásának és odaadásának választásában elbukott. Meg akarta tartani, ezért elvesztette. Azóta kell mindenért, amit megtart, helytállnia és elszámolnia.
Isten önmagából önmagának semmit sem tart meg, és öröklétének és mindenhatóságának titka éppen ez az önmagáról való mértéktelen lemondás. És Istenen kívül mindenféle más példa érvénytelen.
Az ember abban a csávában van, hogy tudja mit kell és kellene tennie, de sejtelme sincs arról, azt, amit tud, miképpen kell megtennie. Azt, hogy mit kell csinálni, a kinyilatkoztatás megmondja. Hogyan kell megtenni? Nem tudja senki. A szó adva van. A nehézség a megvalósítás.
Természetes, hogy a szó és a tett nem kettő. Ha így lenne, a célt az eszközöktől el lehetne választani. De tudjuk, hogy aljas tettet semmiféle magas cél nem igazolhat. Ahol a tett alacsony, a cél se magasabb.
Meg kell kísérelni, mi lenne, ha az ember a megvalósításból indulna ki.
Ahogy BAADER mondja, a helyeset előbb tenni kell. Éspedig tekintet nélkül arra, hogy spontán, vagy sem. Ha az ember a helyeset megteszi, a szót is érteni kezdi, amely a tettben él. Elkezdi érteni, hogy a tett nem egyéb, mint a szó aktivitása.
A sorrendet ezúttal tehát a következőképpen kell felállítani: az első a szó, a második a gondolat, a harmadik tett. A szót, hogy tett legyen, be kell váltani (válság, átváltás). Itt van a nehézség.
(Jegyzet: Amit cselekszem, mondja PÁL apostol, nem értem. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem, amit gyűlölök... az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitele nincs. Mert nem a jót teszem... Én nyomorult ember! Mi szabadít meg engem a halál testéből?)
Ha valaki gondolatait elszánt elhatározással rendszeresen beváltja, adósságától egy idő múlva meg fog szabadulni.
2. Nem a háttérből a módszer által hatni, hanem a módszert mindenki kezébe adni
Olyan módszerre van szükség, amely az ige hatalmát a gondolat válságán keresztül a tett erejébe tudja átvitetni. A szót a gondolatban fel tudja hevíteni. Amikor a szó felrobban, az a tett. Csak, akinek a szó birtokában van, az cselekszik - mondja BAADER.
3. A cél a tudatosan megtisztított életrend
Az életrendet többféleképpen tisztítják; szertartással, fegyelmezéssel, önmegtagadással, törvényekkel, szokásokkal. Ezek közül egy vagy több néha beválik, néha nem. A gondolkozást kedvezően befolyásolja, de az elhatározás forrpontját nem éri el. Az egyetlen cél a kinyilatkoztatás igéjének beváltása.
4. Az alap az életszentség
Ez az egyetlen amiben előzőleg meg kell egyezni .Olyasvalaki számára, aki az emberéletet nem tekinti szakrális ténynek, vagyis ha bármely ember iránt hazudozást, csalást, erőszakot megengedhetőnek tart, semmiféle mondanivaló nincs. Csak ha az életszentségben megegyeztünk beszélhetünk tovább.
5. Létet alapítani
BENGEL azt mondja, hogy alapítani több, mint építeni. Erről az alapításról van szó. Nem mintha az alap nem lenne meg. A kinyilatkoztatásban megvan, esetleg a gondolatban is, de az elhatározásból még nem tört ki, és nem valósult meg. Ezért az Egyház (amit a kinyilatkoztatás Isten országának nevez) gondolat (gond), de nem életrend. Ou gar en logou hé baszileia tou theou, all en dünamei, az Egyház nem a gondolatban, hanem a hatalomban van, mondja PÁL. Alapítani, és nem építeni, mert alapítani több, és mindig a többet kell választani. Az alap az életszentség. Ezen nyugszik a tudatosan megtisztított életrend.
A kérdés, mit jelent alapítani. A keleti módszerek közül a legtisztább, a tao, azt mondja, hogy az egyetlen, amit az ember tehet, önmagát a tökéletes tisztaság állapotába emeli. A tökéletesen tiszta embernek olyan kisugárzó ereje van, hogy maga körül a homályt átvilágítja. Ha az ország uralkodója taoban él, az egész birodalomra kisugárzik. Megvalósul a béke és a jólét. De ha a magányos remete barlangjában a taot eléri, a fény sok ezer mérföldre sugárzik. BUDDHA hívei is ezt tanítják, és az élő BUDDHA (a Tökéletesen Felébredett) a tiszta lét fényét sugározza. A földön legalább egy felébredt álmodónak mindig kell lenni, különben a világ az éjszakában elmerülne.
A keresztény emberiség a lét alapítását vagy a hittől, vagy a jócselekedettől teszi függővé. Azzal, hogy a hitet és a jócselekedetet egymástól elválasztotta, el is tévedt. Aki úgy véli, hogy az alapítás feltétele a hit, a gondolatot erősíti, tanít. De a tanítás egymagában be nem váltott gondolat (gond). Aki viszont az alapítást a jócselekedettől teszi függővé a cselekvést a gondolatról leszakítja.
Így vált lehetővé hogy sok számú szavak és gondolatok keletkeztek ,amit már nem is akarnak és nem is lehet beváltani . Ezekből jött létre az idealizmus , amelynek szavai a megvalósítás lehetőségének köréből kiléptek . Miért? Mert az idealizmus az eszmét megvalósulásának lehetőségére való tekintet nélkül, sőt az emberi lét természetének ellenére fenn akarja tartani. Mint kiderült, az, idealizmus életellenes gondolkozás. Ki kellett derülnie, amikor az eszméket rémuralommal akarták - mert csak azzal tudták - nem megvalósítani, hanem a megvalósítást kötelezően elrendelni. De mégse ment. Az úgynevezett pozitivizmusban és pragmatizmusban pedig így vált lehetővé a gondolattalan és ideátlan cselekvő rovarember, aki csak tevékeny, de semmi más. Ez az ember a hajóból a gondolatot hajította ki, akár az élet tökéletes elszegényedése árán is. Mindkettő khiméra. S a mai emberiség létét két oldalról ez a két khiméra rágja, hogy milyen eredménnyel, azt látjuk. A taot kétségkívül fenn kell tartani. Lét alapítását az meg se kísérelheti, aki életét legalább részben nem oldotta meg.
Mert a személyes üdv nem elég. Az ige megvalósításának elhatározásában kell élni.
Az Egyház (az igazak közössége) hirdeti az igét, és a cselekvés számára teret nyújt.
6. A létezés minden emberben állandóan és teljes egészében esedékes
Vagyis az ember létében az egész teremtett világ elfér, éspedig a látható kozmosz és az érzékfeletti lélek és szellem. Ezért van az embernek morálja és metafizikája és vallása. És ezért az ember nem kis világ (mikrokozmosz), hanem a kis Isten (mikrotheosz).
Az embernek nem környezete van, hanem világa. Az ember világa nem valamely földrajzi hely vagy nép vagy osztály vagy faj vagy vallás vagy világszemlélet, hanem az egész teremtett kozmosz, éspedig lélek- és szellemvilágával együtt vagyis az egész természet. Az ember mindig egész.
Az emberben a létezés egészének jelenléte nem kivételes és nem kivételezett, és semmiféle kívülről adott körülménytől nem függ. A körülmény legfeljebb arra lehet és van befolyással, hogy az egész jelenlétéről való tudat igen vagy nem, hogyan és mikor bontakozik ki. Az egész állandóan jelen van, éspedig szüntelenül és minden pillanatban. Ezt az embernek nem tehetsége és nem műveltsége növeli, és nem kivételesek birtoka, és nem tudás kérdése. Az emberi létezés annyi, mint az egész létezés állandó jelenlétében és esedékességében lenni.
7. A valóságot a maga teljességében el kell ismerni.
A részletismeret az egész ismeretét feltételezi. - .... mert semmi sem ismerhető meg önmagában, az összes többi megismerése nélkül.
A létezés közönyt nem tűr, hanem az a valami, amiben feltétlenül állást kell foglalni úgy, hogy abban a nemállásfoglalásnak is állásfoglalás jellege van.
A szutrában azonban új szó szerepel. Ez az új szó a valóság. Ezúttal tehát nem a létezőről, ha nem a valóságról van szó. Lehet a létezést és a valóságot egymással azonosítani? Nem lehet. A létezés állandóan, teljes egészében jelen van, és a létezés valóságát a maga teljességében el kell ismerni.
Ezt a gondolatot az európai hagyomány alapján nem is lehet megérteni. Európában a metafizikai készültség (kivéve BÖHMÉT és tanítványait) soha sem állt olyan színvonalon, hogy a létezés és a valóság összefüggésének minden további lépést eldöntő ismeretelméleti kérdéséhez komolyan hozzá tudjon nyúlni. A hindu metafizikához kell fordulni. Amivel tehát mi szemben állunk, nem a valódi, hanem a megzavart létezés. Nem a lét, hanem a káprázat (májá). Sokan azon a véleményen vannak, hogy a hindu metafizika (mint az európai idealizmus) a természet világának valóságát (és valódiságát) vonja kétségbe, és a természet létezését tagadva azt mondja: ez a világ minden porszemével és sejtjével együtt májá. Ilyesmit csak az tételez fel, aki az idealizmus téveszméiből és a félreértett metafizikából (PLATÓN) indul ki. A hindu hagyomány nem azt mondja, hogy tapasztalataink és érzékelésünk és értelmünk a nemlétezőről azt hiszi, hogy létező, hanem azt, hogy elhomályosodott éberségünk következtében látásunk és értelmünk és érzékelésünk is megzavarodott és a létezést nem a maga valódiságában, hanem azt homályosan és eltorzulva és álomképszerűen látjuk. Az ember jelen állapotában nem a létezés valódiságában él. Amiben él, az a káprázat (májá) egy különös neme, amely szerint valóságát egyfajta varázslatnak észleljük. Meg vagyunk zavarodva. Kábulatban élünk. Félálomban és különös derengő állapotban és lefokozott látásban, amelyet a hindu hagyomány avidjának nevez. Az avidja nem tudatlanság, hanem tompult éberség. Abhimána, vagyis őrületszerű megzavarodás. A bennünk feldúlt és összerombolt létezés következtében démoni erők és szenvedélyek és alacsony ösztönök és botor vágyak és kívánságok szálltak meg, amelyek a tiszta látásban (éberség, vidja) megakadályoznak. Értelmünk és kedélyünk, ítéletünk és akaratunk, ízlésünk és erkölcsünk megrongálódása következtében a létezést mi nem a maga valóságában éljük és látjuk és ismerjük meg, hanem saját káprázatunktól megzavarva és a világot pont olyan hamisnak látjuk, amilyen mértékben bennünk az eredeti tiszta látás elhomályosult. Nem a világ káprázat, hanem az, ahogyan mi azt derengő állapotunkban (avidja) látjuk. Ha pedig most és ezúttal arról van szó, hogy a valóságot a maga teljességében el kell ismerni, akkor amiből ki kell indulni, az sem az érzékek számára adott tapasztalati valóság, sem az úgynevezett szellemi valóság. Miért? Azért, mert a káprázat itt is jelen van, éppen úgy, mint ott. Amiből ki kell indulni, az, hogy mi avidjában (káprázat, lefokozott éberség) élünk, és a valóságot nem látjuk, ezért nekünk mindenekelőtt és fölött az éberséget (vidja) kell megszereznünk. A dolog persze, amint majd azonnal ki fog derülni, távolról sem ilyen egyszerű. A hindu hagyomány a kérdést csaknem ismeretelméleti kérdésnek fogja fel, és azt mondja, hogy értelmünk épségét kell helyreállítanunk. A héber hagyomány azonban azt állítja, hogy létezésünk megzavarodásának nem értelmi, hanem erkölcsi oka van. Létünk rongált. De az eredendő bűn következtében rongálódott meg. A modern tudomány viszont abban a hiszemben van, hogy értelmünk és erkölcsünk is azért rongált, mert testi egészségünkkel van baj, és a korrekturát a testen kell kezdeni. A probléma nem hogy a megoldás csomópontját jelenti, hanem éppen az egész kérdésvilágot megnyitja.
A tisztázás még elég messze van.
8. Az összes lehetőséget birtokba kell venni.
A létezés teljes egészének, minden emberben való, állandó jelenlétét konstatáltuk. Tudjuk azt is, hogy a valóságot teljes egészében el kell ismerni. Hogyan történik ez az elismerés? Úgy, hogy értelmemmel átgondolom és elismerem? Semmiképpen. Elsősorban úgy, hogy cselekvésemben abból indulok ki. Vagyis az összes lehetőséget birtokba veszem. A modern világ egyik címszava a világnézet. Világnézet lehet spiritualista, idealista, materialista, realista, misztikus, szkeptikus, nihilista, vallásos, ateista, hisztorista, abszolútista, egzisztencialista, és aki valamennyire kíváncsi, vegye elő a filozófiai szótárt. Kétségtelen azonban, hogy a világnézetekben - többnyire nem is egészen jóhiszeműen - valaki valamely részt az egésszel azonosít. Mert az ember valódi létezésében (a teljes egész jelenlétében) spiritualista is, szkeptikus is, abszolútista is és realista is, éspedig valamennyi egyszerre, és az ember nem akkor tanúsít helyes magatartást, ha valamely világnézet búvóhelyét elfoglalja, hanem ha valamennyi számára megnyílik, és valamennyinek lehetőségeit birtokba veszi. Ugyanez a magatartás egyéb területeken is érvényes. Önmagamat (és mindenki mást) az egész vonalon minden lehetőségben fel kell szabadítanom, hogy az egész valóságot ténylegesen és aktívan elismerhessem, és így az egész létezést jelenlevővé tegyem.
A bennem (a világban) levő abszolút aktivitást tökéletesen és minden momentumával mozgósítanom kell. A dolog megismerésének feltétele, mondja VICO, hogy azt megteszem. Scio quae facio - szól BAADER - csak azt tudhatom, amit megteszek.
9. Létezés - megismerés - megvalósítás.
Az egyetemes ember. A három axióma, amelyre a Mágia szutra felépül, a következő:
* a létezés minden emberben állandóan és teljes egészében esedékes,
* a valóságot a maga teljességében el kell ismerni,
* az összes lehetőséget birtokba kell venni.Az, első a létezésre, a második a megismerésre, a harmadik a megvalósításra vonatkozik. Az első természete ontológiai, a másodiké ismeretelméleti, a harmadiké morális (gyakorlati). Egyik a másiktól és harmadiktól nincs külön. A létezés egésze csak akkor van jelen, ha minden lehetőséget aktívan birtokba veszek. A jelenlét cselekvésemben van. De cselekvésem a valóság elismerésében van, és az elismerés (megismerés) a cselekvésben, és mindkettő az egész jelenlétében. Cselekvés a megismeréstől és az egész esedékességétől nem választható el. Ontológia, ismeretelmélet és morál egy.
Amit a Mágia szutra kezdeményez, hogy megpróbál a megvalósításból kiindulni, de nem úgy hogy azt önkényesen kezdetnek teszi meg, hanem úgy, ahogy BAADER gondolja, amikor kijelenti, hogy a tett mint merő külső megnyilatkozás sohasem érthető. Miért? Mert nem egyéb, mint a létezésben jelenlevő és a valóságot megismerő személy aktivitása. A tettnek minden esetben teremtő jellege van. Valamit megvalósít. De ugyanakkor csak azt tudom gondolni és mondani, amit megteszek, és amit állandóan teszek. De viszont csak azt tudom tenni és mondani, aminek jelenléte bennem esedékes.
Folyt. köv.
 |
| Zen hangulat a télikertben |
 |
| Zen hangulat télen a kertben |
Ezek után lássunk egy kis betekintést a japán gasztronómiába :
"A japán ételek nem olyan változatosak és ízletesek mint a kínaiak / bár ezzel tudnék vitatkozni */, a hangsúly inkább az ételek küllemén és tálalási módján van .Nemcsak az étel elkészítése vagy felszolgálása , hanem az elfogyasztása is egy ceremónia .Mondhatni egy művészet a sok közül és a szakértők szerint a japán konyhaművészet a gasztronómiai esztétika megnyilvánulása"- Berecz Edgár ; *saját vélemény
" A japán hagyománytisztelet és életfilozófia a mai életben is meghatározó a gasztronómia területén .....Sokan azt állítják hogy a japán konyha ízetlen és csak a szem esztétikai igényét elégíti ki ....Akik ezt állítják ..... csak felületesen ismerik a japán konyhát és csak a külső dekoratív elrendezést látják .Nem veszik észre , azt ami az esztétikai jelentés mögött van , a japán konyha jelképekben gazdag szellemiségét .....nálunk a legfontosabb meghatározók azok a lelki , esztétikai és érzelmi tényezők , amelyek összekötik az embert az élet , a természet és a természetfölötti titkaival." - Tsugi Shizuo
" Az ételek elkészítése látszólag egyszerű , de a különleges anyagok és a szigorú konyhatechnológiai előírások miatt a tökéletességet a japán szakemberek is több évtizedes gyakorlással érik el . Mindenképpen javasoljuk hogy először próbáljanak eredeti japán szakács által készített ételt kóstolni ."- Sarai Midori , Cey-Bert Róbert Gyula
Szóval nem kéne egyből fejest ugrani a nagyon hagyománytisztelő és szigorú japán ételkészítés rejtelmeibe mert ezek titkát ugyis nagyon őrzik és ez eléggé el van rejtve a szemünk elől .
Nézzük tehát a tonkatsu-t , ami nem más mint egy rántotthús , ami manapság már nemcsak disznó de többféle húsból is /marha , csirke , rák / készülhet . Rokonlelkek vagyunk , mert a magyarok mindent képesek kirántani . A tonkatsu állítólag portugál származású és kb. 120 éve van jelen a japánoknál , honosították , úgy hogy ma már nemzeti ételnek számít .
 |
| https://rasamalaysia.com/wp-content konkatsu-chicken |
 |
| https://rantotthuswokban./uploads/tonkatsu.jpg |
A japán rántott húsnak kihagyhatatlan kísérője a Tonkatsu szósz.
A Tonkatsu szószt palackban vásárolhatja meg japán vagy ázsiai éttermekben, de a házi mártást nagyon egyszerű elkészíteni. A következő összetevőket kéri:
Ketchup
Worchestershire szósz
Szója szósz
Mirin
Cukor/édesítőszer
A tonkatsu -t kb. 2 cm-es csíkokra vágva tálalják. Erre azért van szükség, mert ezt is – mint Japánban általában mindent – evőpálcikával eszik.
Szintén köretként leggyakrabban még apróra vágott káposztát adnak hozzá. De felszolgálják rizs nélkül is, csak káposztával.
A káposztához gyakran adnak még japán majonézt vagy szezámmagos öntetet .
A japán majonéz eltér a szokásos európai mártástól. Íze nem annyira hangsúlyos, finomabb és könnyebb, és a mártás textúrája meglehetősen finom , ezt a mártást tamago-no-mono-nak nevezik,
A japán majonéz :
230 gramm szójaolaj
3 tojás sárgája
20 gramm rizs ecet /citromlé
50 gramm fehér miso paszta;
reszelt japán citromhéj yuzu; /zöld citromhéj
őrölt fehér bors;
só
ugyanúgy készül mint a hagyományos majonéz
A szezámmagos öntet olyan mint egy hig tahini .A tahini alapja a szezámmag, eredeti formájában nem is tartalmaz mást. Ezt megpörkölik, vízbe áztatják és őrlik egészen sima, olajos pasztává.
A felhasznált szezámmag forrása és frissessége a legfontosabb tényező, de nagyban befolyásolja az ízt a pörkölés időtartama és az is, hogy mennyire alapos az őrlés.
És akkor lássuk a mifelénk szokásos rántott húst :
 |
| Hagyományos magyar rántott hús petrezselymes krumplival |
A köretek közül a petrezselymes újkrumpli a legfinomabb , de evvel vetekedik a hasábburgonya , vagy Erdélyben a szalmakrumpli és nem elhanyagolható a jó krumplipüré sem valamint a gombás rizskása - elfajzott esetben a milánói makaróni .
Itt kell megemlíteni a Wiener schnitzel-t , ami mára már egy osztrák nemzeti étellé lett , de eredetileg Milánóból hozta a hadjárata után /1857 / Radetzky tábornagy / cotoleta milanese / . A különlegessége abban áll hogy ez a szelet borjúfrikandóból készül és vajban sütik ki , valamint krumplisalátával tálalják . Különben ezt nem igazolják az olaszok , sőt állítólag a rántott ürühús receptje a mórok Andalúziából történt kiűztetése után /1491 / a keresztények ragaszkodtak az ürühús arabok által használt panírozási módjához és általuk került Milánóba .
.jpg)
