A halál és a feltámadás

 

      Isa por és chomu vogymuk , - aki megszületik az előbb-utóbb meghal . A mai világban már oda jutottunk hogy nem tanították meg az embereknek hogy hogy kell ezzel élni . Az emberek valamiféle bizonyosságot keresnek hogy mi történik a halál után ? ; mert már nagy részüknek nincs hitük , elvesztették , valamiféle megnyugvást keresnek .

Bogár László : Áldozat Megváltás és Feltámadás, avagy mit üzen ma a Húsvét misztériuma

 A Húsvét szellemi talapzatának misztériuma az emberi létezés legmélyebb rétegeibe vezet el minket. ....  Az európai keresztény fehér ember számára Krisztus kereszthalála, a Megváltás, Feltámadás az Öröklét szimbóluma. Ám a legfájdalmasabb eleme ennek az üzenetnek az, hogy aki a Teremtés szakrális rendjének megőrzéséért vállal áldozatot, azt az e világi hatalmak mindig halálra ítélik, és a mindig tehetetlen tömeg mindig őrjöngve asszisztál a megfeszítéshez. Szóval, hogy az ember menthetetlenül bukásra ítéltetett, az Örök Élet reménye mindig elbukik. De ott a felemelő üzenete annak is, hogy van Megváltás és van Feltámadás, még ha a tévelygő emberi lét újra és újra alá hullik is, a Teremtés rendjének legmélyebb üzenete mégis csak az Élet végtelensége.

A tavaszi napforduló , az élet feltámadása ,  ünneppé vált. ... A kereszténység születése , Jézus keresztrefeszítésével , áldozatvállalásával , a megváltással , az emberi létet megváltó áldozatával , és feltámadásával vált a kereszténység egész mitológiai szerkezetének , ... alapjává . 

Jó lenne ilyenkor egy picit elcsendesedni , megállni , kilépni abból hogy /manapság már / minden marketing .; és enélkül  ebben a világban már nem tud ünnep létezni . Az ünnep , ... egyébként üdv-nap , volt eredetileg , az üdv (idv) van benne , az önmagunkkal való azonosság - van amin gondolkodnunk , hogy hogyan veszíti el folyamatosan , hogyan süllyed teljes káoszba az emberi létezés , erkölcsi , szellemi értelemben . Ilyenkor Húsvétkor azért szánjunk rá néhány pillanatot hogy legalább egy picit elgondolkozzunk azon hogy mindig ugyanaz ismétlődik , hogy aki a rendet , a teremtés szakrális rendjét szeretné helyreállítani , vagy egyáltalán csak felhívni a figyelmet arra hogy a rendezetlenség káoszába látszik hullani az emberi létezés , azt az őrjöngő tömeg , illetve a cinikusan röhögő , a világot ténylegesen irányító , .... a háttérből , .... a pusztító erők , .... az emberi létezést a káosz felé vivő pusztító energiáit éltető , őrjöngő tömeg , ... elítéli , ami igazán  szívszorító . Ezen kellene elgondolkodnunk , és ez csak úgy lehetséges , ... ahogy Hamvas Béla mondta : ... már 30 éves koromban kerestem azt a pontot , ahonnan ez a szellemi lejtő elkezdődőt , mentem vissza a történelemben , 1000 év, ... 2000 év , ... 3000 év ,  és mentem , mig rájöttem .... az elbizakodott , ... nyugati ember jellegzetes léthibáját követtem el , mert azt a pontot önmagamon kívül kerestem , pedig ez a pont itt van bennem . Nos Húsvétkor , érdemes lenne rászánni egy pici időt , hogy megpróbáljuk beazonosítani önmagunkban ezt a bizonyos pontot . Ami sajnos lehetővé teszi ennek a pusztító erőnek mindazt amit évezredek során véghez vitt . Szánjunk rá egy kis időt , arra az elmélyült , eltöprengésre , ami talán segíthet minket abban , hogy egy kicsit jobban megértsük azt a permanens háborút , nem csak akkor volt háború , természetesen . Ott , Jézus áldozata , megváltása , feltámadása , idején permanens háború van , legalább 3000 éve . Pontosan tudjuk hogy miért és kik által van ez a háború , akik , mert hiába üldözte el korbáccsal Jézus a templom előteréből a kufárokat , kereskedőket és pénzváltókat , / de erről nem szól a történet hogy miután Jézus eltávozott , 10 perc múlva újra ott voltak és / ma is ott vannak , zajosabban , és magabiztosabban mint 2000 évvel ezelőtt . Ezeken lenne talán érdemes elgondolkodnunk és azon hogy látszólag mindig igaz ugyan hogy győz ez a pusztító erő , de Húsvét megváltó üzenete , talán mégiscsak erőt kell hogy adjon nekünk abban hogy az élet végtelensége az ami végül is győztesen kerül ki az úgy látszik ebből az emberi létezést végigkísérő háborúból !  Megint csak Hamvas gondolatát idézném : az embert nem kell félteni mert az életet azok viszik tovább akik éltetik az életet és azok pedig akik az élettel szembefordulnak , elhullanak majd , csak hát , .... Türelem , szelídség , alázat és ez az amihez igazán erő és a legbelső magabiztosság kellene , hogy képesek vagyunk megtalálni saját magunkban is azt a pontot ami sajnos újra és újra esélyt ad ezeknek a pusztító erőknek . 

... Kívánok mindnyájatoknak áldott Húsvétot és mindazt ami ahhoz kellene hogy ebben az állandó háborúsággal sulytott világban mégiscsak legalább egy pillanatra belső békét hozna mindnyájunk számára . Áldott HÚSVÉTOT  kívánok mindenkinek !

„Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog”, mondja Jézus Betániában, amikor barátjának, a már négy napja halott Lázárnak a temetésére, a gyász nehéz napjaiban megérkezik.

Megújulásra van szükségünk, feltámadásra, új életre. Olyan életre, amilyet Jézus élt, maradéktalanul teljesítve az Atya akaratát. Az igazi szeretet az egyetlen reális élettartalom, minden egyéb mulandó. Az imádság segítségével kell keresnünk ezt az új életet, melyben szent a házasság, a család, a megfogant élet. Jézushoz csak a hitelesen megélt keresztény élet méltó. Az egyenes, jellemes, gerinces, ígéretéhez és fogadalmához hűséges életforma. Az, amely nem csapja be felebarátját és nem rágalmaz, nem kívánja és nem veszi el a másét, tiszteli és segíti az elesettet és rászorulót.

Jézus segítségével lehetséges a megújulás mind személyes életünkben, mind közösségi szinten.

 A SZERETET : .https://youtu.be/ZrbIMZwQ380?si=jmpDAi3EZwCQN8jF

 

Na most vegyünk egy mély levegőt ! 

Meglepő információ lehet ... , hogy a húsvét nem hétfőn van, amikor locsolkodni meg berúgni mennek a hagyományőrzők, és mégcsak nem is vasárnap kezdődik. Valójában a nagyböjttel kezdődik a rákészülés, hiszen ünnepelni úgy lehet, ha van mit és miért. A böjti bűnbánat és önmagunk meg az ösztöneink visszafogása jelenti a viszonyítási pontot a húsvét végén eljövő, önfeledt terült-terülj asztalkámhoz.

Még nem késő észbe kapni mert eddig mindig amikor megvolt a nagy evés-ivás meg a wellness hétvége – húsvét vagy karácsony, mindegy is –, a lényeg, hogy ki lett töltve az ünnep! Aztán mégis sok esetben úgy tűnik, mintha valami megint nem sikerült volna. Állandóan kiüresedett kapcsolatokra, elsivárodott életre panaszkodnak egyre többen, ipari mennyiségben nyelik és szippantják az emberek az antidepresszánsokat, legális és nem legalizált kedélyjavítókat, hogy el tudják viselni az egyre elviselhetetlenebb modern jólétet. Hiányoznak a rendes mélységben megélt ünnepek, ám amikor lehetőség adódik rá, akkor sima munkaszüneti napot, vagy jobb esetben nyaralást csinálnak belőle.

 

 Most viszont még pont időben vagyunk, mert el lehet menni a húsvéti ünnepi szertartásra !

Máshogy nem is lenne értelme, hiszen csupa ugyanúgy hedonista nap között egyetlen igazi ünneped se lesz, hiába van meg mindened. ... 
Egyenes út ez a „keep smiling” szlogennel fémjelzett, a jólétben is sivár és reménytelen élethez, amit a kereszténység mankója híján mindenféle segédanyagokba fojtanak sokan, tovább rontva a kilátásaikat.

Lépten-nyomon templomok mellett mész el, bármerre jársz. 

Az, hogy mindenütt máshol keresed a reményt, az élet teljes megélésének receptjét, a misztikumot, a lelki épséget, csak ott nem, ahol az orrod elé van tolva, az olyan, mintha a víz alá mennél levegőt venni egy távoli tengernél, ahova drága pénzért utaztál el. - Vésey Kovács László

 

 

 Kép: Magyar Nemzet

 

 

 

 A

Gasztropusztítás 

következő állomása

a gasztrohalál 

és azután

a gasztromúmia 

következik .

 

Akik ezt a blogot rendszeresen olvassák már bizonyosan észrevették hogy a gasztronómiával már egyre kevesebbet foglalkozom . Csak érintőlegesen , ez a poszt már haldoklik , alig van olyan régi hagyományos magyar étel amivel nem foglalkoztam . A posztok nézettsége is abban merül ki hogy a régi , tradicionális ételeket nézegetik .  Az aktuális posztok nézettsége elenyésző , szinte már nincs is , csak 1-2 , kommentelés már nincs . Ebből az is látszik hogy az érdeklődést mellőzve , a posztot kizárólag dokumentálás céljából , a magam örömére írom . Közeleg a gasztrohalál órája !

    Az is tény hogy immár a filozófiai írások lettek a meghatározóak , amik nem saját kútfőből , hanem csak dokumentálás jelleggel az olvasmányaim eredményei . Ezzel kapcsolatban a vallási vonal is meghatározó lett már egy jó ideje ! 

    Mivel már én is megöregedtem /74 év / és engem is elkapott egy pár betegség úgy mint a magas vérnyomás , koszorúér elégtelenség  / angina pectoris /,  II.tip. cukorbetegség , pajzsmirigy hideg göbök , veseciszta , leukémia , öregkori hideg makula  degeneráció , neuropátia , .... , na és mit tudom én hogy mi következik ? Mint Damoklész kardja lebeg a fejem felett az infarktus vagy az agyi stroke , arról nem beszélve hogy beüthet az Alzheimer kór is , a demencia , ... stb.

    Ezekkel kapcsolatban próbáltam megosztani különféle , intelmeket , okoskodásokat és tényeket is . Laár Andrást idézve : "A dolgom egyik része ahhoz kapcsolódik, hogy én magam hova jutok belül, a másik része pedig az, hogy ahova eljutok, arról megpróbáljak beszélni az embereknek."

   Abba a fázisba jutottam mikor már az ember külseje ráöregedett a belsejére , és bármikor eljöhet a kaszás . Na de nem kell erre úgy ráparázni , mert tulajdonképpen nincs mitől félni , hiszen annyian , sőt eddig mindenki meghalt és nem történt semmi katasztrofális , az élet megy zavartalanul tovább . 

    Ez így kimondva elégé frusztráló és bizarr  , de van egy kapaszkodó , a buddhizmus . Ez egy bázis , amire lehet építkezni , a hozzáállás a lényeg , mert minden mulandó és semmi nem a miénk , és a legtermészetesebb állapot a szeretet . 

  Nem  kell nekünk a saját hülyeségeinket kötelezően folyamatosan  szívni  , lehet változtatni, nem tilos . Nagyon egyszerű módszerekkel az ember ki tud emelkedni abból a léthelyzetből , vagy tudatállapotból amiben leledzik . Az egyik ilyen mechanizmus a hang , az hogy milyen rezgést kelt a bensőnkben a hang . Az embernek van egy saját rezgetője és a tudattal irányítani lehet a rezgést . Azt hogy az ember mit gondol , mit érez , és hogy adott esetben azt a gondolatot és érzést be is tudja rezgetni magába , ez a kulcs . Nem azzal kell foglalkozni hogy kívülről mi a helyzet , hanem belül kell egy jó lélek állapotot teremteni és megtenni magunknak azt a szívességet hogy a saját erőinket felébresztjük . 

  Memento mori ! - érdemes ezt felidézni - annak érdekében , hogy kiélvezhessük a jelen pillanatot , hogy lássuk azt hogy mennyi minden van , aminek örülhetünk az életben , és hogy ráébredjünk a saját halandóságunkra . Akkor is ha konfliktusunk van valakivel , gondoljunk arra hogy mi is és a másik fél is egyszer el fog múlni , akkor sokkal könnyebben lehetünk empatikusak , megértőek . Képesek lehetünk arra , - mielőtt elönt az indulat - , hogy több alázatosságot és megértést gyakoroljunk az életünkben .

 

    A buddhizmus radikális vonala a japán Zen . Miért radikális ? ; azért mert rögtön a meditáció és a bölcsesség kettőségére irányul , kikerüli az ösvénynek a korábbi lépéseit . Teheti ezt azért mert : 1. - valóban nem tudjuk hogy hol tartunk a korábbi világkorszakokban - talán az utolsó korszakban vagyunk ? ; akkor annak megfelelő tanításra van szükségünk ,  és gyakorlatokat kell végeznünk . /mikor a buddhizmus Japánba érkezett / 520 körül , akkor már 1000 éves múltra rekintett vissza /

2. -  a zenben , közvetlenül a szívre irányultság van , szív = tudat 

3. -  satori

 

Hamvas Béla : Éberségemet azért szeretném amennyire csak lehet fokozni , és soha nem elveszteni , hogy a halál pillanatában a lélek kiteljesedését egész nagyszerűségében át tudjam élni . ... Az enthuziazmus , amellyel a küszöbön át lehet lépni , és a lélek kiteljesedését egész nagyszerűségében át lehet élni . 

A külső világban való nyugtalan szétszóródás lassú és módszeres felszámolása és a gondolkodás módosulásainak megakadályozása , a cselekvés , az érzékek megnyugtatása hogy a  lélek mozdulatlanságában kitartson . Amint a Tao tanítja : a kedély legyen tükörsima tó , amelyben az emberfölötti jelei világosan olvashatók . Ez az amit az ember tanulással és ismeretekkel és műveltséggel nem ér el . Ez az amihez nem kell tehetség és ami mindenki számára hozzáférhető , mert mindenki magában őrzi az alapállást és a megvalósításhoz szükséges akaratot , de ez az ami a legkönnyebben elhomályosul és felbomlik és meglazul és megzavarodik . .... Ahhoz hogy valaki erkölcsösön éljen nem ismeretekre hanem elhatározásra van szüksége . ... Az első lépés az erkölcsi fegyelem , nem ártani , nem hazudni , nem lopni , az élveknek ellenállni , nem gyűjteni , tisztaság elégedettség , önmegtagadás , a szent könyvekben való elmélyülés , az Úr szolgálata . Ha ehhez járul helyes ülés , szabályos lélegzés , érzékek visszavonása és a koncentráció , a meditáció és a szamádhi /  egy tudat feletti spirituális tapasztalat, tudatállapot, elragadtatás  vagy a bölcsesség legfelsőbb szintje  a hindu, buddhista, dzsaina, szikh és jóga iskolákban, a mély meditáció (dhjána) gyakorlatán keresztül. A szamádhiban a tudat megnyugszik és egy dologra koncentrál míg a gyakorlatot végző személy tudatánál marad. A tökéletesség szintjét szamádhinak, vagy másképp transznak hívják , egy elragadtatás és az Úrral való áldott egyesülés. Egy tudat feletti spirituális tapasztalat, a tiszta tudatosság állapota. A buddhizmusban a nemes nyolcrétű ösvény nyolc eleme közül az utolsó. / Ha ez megvan akkor az ember az alapállás / az emberiség eredeti állapota és feltétlenül rokona a kinyilatkoztatással való ráhangoltsággal , amikor az ember a kinyilatkoztatást hallja , az Ég és a Föld kommunikációjában részt vesz , hallja lent hogy fent mit mondanak , ( A katolikus teológia tanítása elismeri, hogy a Szentlélek a kereszténységen túl ma is közvetíti a kinyilatkoztatásait. ) ez az ember normál állapota , ez az éberség /  megvalósítása felé elindult , előbb nem ! Minden múló sugallat és ihlet megbízhatatlan , csak az szilárdul meg aki a gyakorlatot sokáig és módszeresen űzi . 

 

 .... Filozofálni annyi mint felkészülni a halálra .

 

Hamvas Béla a Mátrix-ról : Vallás , filozófia ,   tudomány  , - mint mondják - , könnyíteni akar az élet terhein , a hagyomány visszaadja az embernek önmagát . Az ember itt , a természetben , semmit nem kíván , mint az életet gátlástalanul élvezni . Ezért amikor a vallás , a filozófia és a tudomány a terheken könnyíteni a kar , az élet szomjúságának szolgálatában áll . Az élet élvezete és az hogy az ember önmagát visszanyerje , tulajdonképpen egymást nem zárja ki . Mégis , aki az életet élvezi , önmagát elveszti , és aki önmagát vissza akarja nyerni , annak az élet gátlástalan élvezetéről le kell mondania . Gátlástalan életszomjúság , az embernek nem eredeti magatartása , hanem azért keletkezett mert valamit , - ami az életnél fontosabb - elveszített . A szomjúság , ... a primordiális létezés teljessége elvesztésének következménye. Mivel a teljesség elveszett , az ember lefokozott állapotba került . A lefokozott állapot kínzó hiányérzete az , amely sóvárrá teszi és a lefokozott állapot homálya , akadálya annak , hogy önmaga lehessen . Nem az élet élvezetét kell megszüntetni , hanem a lefokozott állapotból kell kilépni . A primordiális állapot elvesztésének következménye a lefokozott létezés . E lefokozott létezés eredménye a turba , amint Böhme mondja , vagyis a megzavarodás . A turba , az értelem ,a morál és a testiség korrupciója , az elhomályosodott értelem , a bűn és a betegség . A vallás , filozófia , és a  tudomány az élet gátlástalan élvezetének megkönnyítése . A hagyomány a létezés intakt állapotát akarja helyreállítani . A szomjúság a korrupt lét ismertető jele . A korrupt lét , a korrupció homályában él . Az ember ebben a helyzetben nem tudatosítja hogy mi történik , sőt tiltakozik ha életélvezetében világossággal háborgatják . Ezért a sóvárgásban az élet lefokozott , és a lefokozódást az egyre növekvő szomjúság tovább növeli . Ebben az állapotban az ember végül önmagát teljesen elveszíti . A vallás , filozófia , a  tudomány roppant készültséget teremtett a kezdetleges eszközöktől , később a gépektől , az intézményekig és a vallásos tanításokig és az elméletekig . A készültség szövevényét , ha abban egység és rendszer nyilatkozik meg , civilizációnak is hívják . A cél a védelem és a biztonság , ház , város , állam , ruházat , világnézet , ipar , fegyver , vagyon , dogmák , törvények . 

 

Bonyolult apparátus hogy a terhekből legalább valamit levegyen . A különös nem az hogy a könnyítések között egyetlen állandó sincs . Sem eszköz nem volt sem gép mely ne mondott volna csődöt . Nem volt elmélet , amely ne omlott volna össze és tudás amelynek biztonsága ne morzsolódott volna fel és senki még nem szőtt maga körül olyan védelmet amelyet ne téptek volna szét . A különös az hogy nincsen könnyítés , amely ne lenne valamiképpen a valóság előli kitérés . Talán lehetne , de ténylegesen annyira nincs , hogy az élet úgynevezett terhei könnyebbek mint a súly , amit az ember a könnyítésekkel magára vesz . Valami van , amin könnyíteni akar és ami elől  védelmet keres , ami elől elrejtőzik és amiről nem akar tudni . Nemcsak csoportokba tömörül , hanem a csoportokat rendezi és a rendet törvényesíti . Az együttélést szabályozza és hiába borul fel , újrakezdi , ha tudja is hogy nem megy mégis csinálja . Gondolatrendszereket szerkeszt , amelyekben valamiről , ereje teljes bevetésével sem szerez tudomást . Élethamisítást követ el és ha mindig újra leleplezik , továbbra is elköveti , megpróbál mellébeszélni , és ha nem sikerül ,  az ellenkező oldalról kezdi ugyanazt . Egyetlen könnyítés sem vált be , mert azzal akar könnyíteni , hogy valamit elrejt . Azt a valamit , ami nélkül az egésznek semmi értelme . Minden könnyítés a valóságtól való félelemből fakad . Ezért védekezik és gyűjt vagyont és fegyverkezik és rejtőzik vallásba és világnézetbe és csinál tudományt és technikát és épít civilizációt és sző álmot világokról  és népekről és eszmékről , amelyek nincsenek sehol . A civilizáció és mindaz ami hozzá tartozik , nem tanítás , hanem magatartás . Életrend , amely a legkönnyebbnek látszó megoldás irányába mozog  , védelmet nyújt amely úgy tűnik hogy biztos , és hangzatokat eszel ki a félelmek elaltatására . Nem kényelem és nem anyagi biztosítás , mert akkor elég lenne a vastag fal , a meleg ruha , a magtár és a fegyver . De a házzal egyidőben , elkerülhetetlenül megjelenik a világnézet és az ember nemcsak a meleg szobába bújik , hanem a langyos eszmevilágba . Ha elveszti kapcsolatát a nyers természettel az még nem lenne baj , de lehetetlen  a kapcsolatot megszakítani anélkül hogy az ember ugyanazt el ne veszítse azzal , ami nélkül a lét értelmetlen . Fontos hogy minden másnak lássék mint ahogy van , főként amiben kellemesen lehet szenderegni .   

 

 

 

A tudat művészete a TAN / 5.

 

 Mireisz László : Mi Európában újra kell gondoljuk a buddhizmust , mert ami 2500 évig jól működött , a kolostorokban a keleti világban , a nyugatiaknak egészen más feltételrendszer között kell a buddhizmust gyakorolnunk . Változik-e a buddhizmus ? ; / Itt jegyezzük meg hogy a buddhizmus annak idején India és Nepál területén keletkezett és amikor átment egy másik kultúrkörbe  Tibetbe és onnan terjedt Kína , Vietnám és Japán területére vagy Mongóliába ,  akkor mindig megújult és megváltozott és ebből mindig jó dolgok jöttek ki . Tehát feltételezhetjük azt hogy ha a buddhizmus Európába jön , akkor az itteni viszonyok és körülmények közepette is ezt a megújulást végre tudja hajtani . ...  

Laár András : Az alap az hogy én zenész vagyok , a zenének a varázsereje , a zene csak mint fény a dimenziók közötti átvezető út , ; Ebből fakad hogy alkalmas a zene a tudatállapotok váltására , ezért én minden nap zenélek otthon , és próbálom azokat a tudatállapotokat céltudatosan megjeleníteni a zenében amelyet én szeretnék magamnak . ; .... A mantrák , a napi mantrázás és a napi gyakorlatok , / gyakorlataimnak 70-80 %-a mantrikus jellegű / tematikus szertartások a mantrák között , ... ez egy kiegyensúlyozottságot  és nyugalmat hoz . ... A másik pedig az abszurd humor /ami mindig az életem része volt /, ... az abszurditás az nagyon fontos /nekem / , a humorban van egy akkora megvilágosító erő , hogy legyőzhetetlen . Tehát mikor az ember a démonaival szembesül , amikor kívülről nyomják őt , ilyen démoni alakzatok mint pl. egy rossz főnök , / akitől állandóan félni kell / vagy egy hülye munkatárs / aki állandóan cseszegeti az embert /, ilyen démoni erők amelyek állandóan jönnek a világban . .... na most ha ezeket ki tudjuk nevetni , akkor kipukkadnak . ... Ennek nagyon erős mentálhigiénés szerepe van . ... Egy biztos pont van : egy szempont , aminek már nincs attribútum rendszere hogy micsoda az a szempont ? ; de azért mégiscsak az a szempont , az azért stabil ! És ebből a szempontból elkezd ránézni a dolgokra , ... ez egy tiszta szempont , a szemlélődő szempontja , ez segít abban hogy az összes mindenféle  jelenségre rá lehessen nézni hogy az ember nem tüdőzi annyira le , mint amennyire le lehetne .

Mireisz László : .... Az abszurd a dolgoknak a fonákját megmutató jelenség tud lenni és az ember rögtön az ellentétjére is rálát és abban a pillanatban feloldódik ez az egész . Vannak még jó viccek amelyek röhögést váltanak ki , na ezek is oldanak . ... Gyakorlatilag sokkal nagyobb szerepe van az életben annak hogy a másik mit gondol rólunk , és mi ennek teljes mértékben alávetjük magunkat ,; meg a világ az hogy alakul körülöttünk , milyen benyomások és befolyások érnek . Teljesen extrovertált módon , kivagyunk fordulva magunkból és ennek eredménye nyilván az hogy zavart helyzetbe kerülünk . ...Kétségtelen tény hogy a humor és amikor az ember dolgokon nevetni tud / függetlenül attól hogy milyen típusú humor / és hogy hozza be a humor a valóságot az illuzórikus világba , ... A lényeg az hogy a humor megnevettet velünk olyan dolgokat amikben mi tévesen benne tartózkodunk , vagy úgy hogy megmutatja a fonákját és az ellentétét és ezáltal kiegyenlíti a dolgot , vagy rámutat egy olyan helyzetre amiben tényleg rájövünk hogy mi is csak képzeljük a dolgot . ... Visszakanyarodva a mindennapi élethez pl. egy könyvelő hogy tudja belevinni az életébe a buddhista elveket ? / hogy ne keljen neki színésznek lennie /, van rá lehetőség ?

Laár András : Hát hogyne volna ? Pl. a precizitás és a gondoskodás erejét felfejleszti a végtelenségig , és áldozatkész , ez a cselekedet minden egyes szellemi úton egy gyakorlat , ... tehát segítésként csinálja , akkor már az egy lélektani háttér ahhoz hogy megnyugodjon , és pláne hogy , ... én pl. rajzolni szoktam hosszasan és precízen , ... kitartóan csinálni , .... ez lélektisztító hatású tud lenni . De ha az ember közben végig unatkozik és közben azt mondja hogy a franc vigye el és most már legyen vége , akkor sanszos hogy ez inkább kártékony erő !

Mireisz László : Az összpontosítás , az egy jó technika , .... mindent lehet úgy csinálni hogy az valamiféle épülés legyen és milyen jó lenne ha az emberek most úgy élnének hogy amit csinálnak abban megtalálnák a szellemi útjukat .

Laár András : Ez az , ez benne a lényeg , mert minden egyes tevékenység jó lehet , /lehet jól csinálni , élvezettel , úgy hogy örömét lelje benne az ember és nem fárad / .

Mireisz László : Attól lesz jó világ hogy mindent amit csinál az ember azt nagyon összeszedetten , koncentráltan , és úgy csinálja hogy neki abban szellemi lehetőségei vannak . ....Ha a különböző területeken mindenki így csinálná a munkáját , képzeljük el micsoda tökéletesen jó világ lenne ? 

Laár András : Hát igen , az lenne a jó világ , mert semmi különbség , ugyanaz lenne csak mindenki örülne . .... "Ahol vagyok , oda jöttem " - na mármost ha az emberek azt az egy dolgot tudnák / beismernék / hogy ahol vannak oda ők mentek , ... vagy ki a feleségem ? ; Ő , ... na de én vettem el , hát akkor most ne nyavalyogjak azon hogy ő a feleségem .

Mireisz László : Arról nem is beszéltünk hogy minden nő , minden tulajdonsága ott van benne a férfiban / a párjában / , az más kérdés hogy mi most látjuk benne , .... de lehet hogy nem is látjuk , .... a szemléletünk periférikusan kezd gondolkozni , keresi a hibákat . És nem centrálisan keresi a nőt , a nőben , hanem a periférián keresi a nőnek a gyengeségeit és ezáltal  megállapítja hogy : hát ez a nő nem is olyan jó mint a másik nő .

Laár András : Hát igen , ráadásul úgy hogy az ember a nőtől várná a boldogságot ! De hát ez egy hiba ! ; hát senki nem tud senkit boldoggá tenni , ráadásul a nő tőlem várja hogy én tegyem boldoggá . ... Ha az ember rájön ! ;  és nemcsak rájön , adott esetben képes is megcsinálni hogy abból a amilyennek nézi a nőt , olyan lesz a nő ! Mint ahogy minden olyan , amilyennek nézzük tulajdonképpen . Mert hogyha a nőből kinézzük azt a tündért aki benne lakik , akkor az egy tündér . De viszont hogyha én részegen hazamegyek , .... és ráböfögök és utána ledöntöm az ágyra , / és ez félig-meddig családon belüli erőszak / akkor az a nő egy házsártos , ronda háziasszonnyá degradálódik . ...

Mireisz László : Most akkor ha azt mondanánk ugye pl. Indiában egy bevett szokás az / nemcsak ott , másutt is / hogy a lányt fogták és 14 éves korában hozzáadták valakihez . ... A mai világban pedig minden nő és férfi maga választhatja meg hogy ki lesz a felesége . Abban a helyzetben azt gondolták hogy tök mindegy hogy  ki a párja , meg kell találnia benne a tökéletes nőt , vagy a tökéletes férfit , mert rajta belül ott van a megoldás , és hogy az egészet megoldja . Elve a helyzet olyan hogyha nem oldja meg , akkor megette a fene . Na most a mai modern világban mindenki kiválaszthatja hogy ki legyen a párja , ... és elválik tőle . Abba  a régi determinált helyzetbe , amikor semmi szabadsága nem volt , mert megvolt szabva hogy kihez menjen hozzá , ... abban több szabadság van mint ebben , mert abban tudta hogy neki meg kell oldania , őneki látnia kell abban a nőben a tökéletes nőt , vagy a nőnek látnia kell abban a férfiban a tökéletes férfit . Ez az ő feladata , szellemi feladata , szellemi lehetősége , mert tulajdonképpen ki tudja látni a tökéletességet egy másik emberben , az aki tudja hogy mi a tökéletesség és benne magában ott van legalább a csírája . 

Laár András : Hát ez olyan nehéz , én teljesen egyet értek de én már 60-on túl vagyok ,... azok akik épp ezzel foglalkoznak azok huszonévesek és rájöttem hogy nem lehet megspórolni semmit ! ... Ok. hogy mi mutatunk irányt és mondjuk hogy így néznénk , úgy néznénk , ... ez ok. , csakhogy nem tudjuk az embereket megmenteni attól a rettenetes sok bolyongástól , mert hiszen neki az az élete . Tehát ő belülről bolyong . ...

Mireisz László : Nagyon érdekes ez is , de vannak fiatalok , ... vannak olyan emberek akik olyan spirituális érzékenységgel születnek , minthogyha az előző életükből hoznák azt hogy valamit meg kell tudniuk , meg kell tanulniuk . Sokan pl. ezt a bolyongást ki tudják védeni , bolyongnak , de általában úgy szokott lenni hogy egyesíteni kell a bölcsességet meg az erőt . Ifjúkorban van erő , időskorúan van bölcsesség , ritkán jön össze a kettő . De van olyan fiatal aki érzékenysége folytán még az ereje birtokában a bölcsességet is meg akarja szerezni . Kétségtelen tény , hogy a nagy többség , a nagy tömeg , az általában a saját szenvedésein keresztül jut el a meglátáshoz és mire eljutnak a halál / kapujába , addigra pontosan látják hogy mekkora hülyeség az egész . ... Csak már nincs erejük arra hogy , ... megragadják önmagukat , hogy a tudatot összeszedjék és szembesüljenek , szembenézzenek azzal az ürességgel ami ott a halál pillanatában vár rájuk ! De a felismerés mindenkinél létrejön , szóval azt kellene csinálni hogy egyre  közelebb kellene csempészni / hozni a felismerésnek a lehetőségét , hogy már adott esetben tudja hogy amit megcsinál az az övé . Az aktusai gyümölcseként ott találja magát egy helyen / ahol vagyok , oda mentem / , tehát amit csináltam azt magamnak köszönhetem . Ebből rögtön következik az hogy ha máshova megyek , akkor máshol leszek és más lesz , .... és lehet máshova menni mert van az embernek lába , és .... Lehet másképp csinálni , és annak más a gyümölcse , ... tehát a tudat szabadsága ebben megtud mutatkozni . ; .... és ez már tulajdonképpen egy jó dolog . A buddhizmus a mindennapokban nem is olyan bonyolult dolog , ... és nem is olyan kényelmetlen , sőt ... !

Laár András : ... Egyszerűen az indidttatásról van szó mert százszor jobban szeretek mantrázni egy autóban /egyedül , vezetés közben /, mint rádiót hallgatni , ... / hacsak nem a Buddha FM.-ről van szó , mert ott mennek ugye mantrák , ... / , ... megyek és mondjuk hallgatom a slágereket , mi történik ? ; ... semmi , de ha mantrázok , egyből , egy perc múlva energia van , egyszerűen a mantrából energia fakad , miért ? ; mert rezgés . Mivel minden rezgés , az anyag is rezgés , tehát nincs is semmi más , mint valójában egy rezgés , ami egy mérhetetlen térben rezeg , és kihagyja ezeket a jelenségeket , .... fizikailag is átlátható hogy ez működik . Igazából figyelni az megint csak egy jó dolog , mert sokkal jobb mint nem figyelni / elbambulni .

Mireisz László : Hát igen , ... végül is az Om , mantra mindennek a kezdete és az alapja és abból származik a világ , akkor végül is nem egy hülyeség kipróbálni az Om mantrát , mert lehet hogy onnan olyan kreatív erő jön az ember életébe amitől olyan dolgokat is meg tud csinálni amit úgy egyébként nem vállalna be . ... Nagyon érdekes hogy , ... lecsengett úgy 300 év , amikor az emberek azt hitték , gondolták hogy , van egy olyan szilárd alap , ... hogy a világ az valóság , ... és az anyag , ... és az anyagból megtaláljuk a kis atomot és újraépítjük a világot , és volt egy ilyen magabiztos létezési forma ami többek közt kiebrudalta a hagyományt a világból . A vallások közül is csak az maradhatott aki nagyon a hitre és nagyon szerényen ott meg tudott lenni . Na de ez a világkép összedőlt . Ez gyakorlatilag azt jelenti hogy az a fajta anyagi biztonság , - nem a pénzügyire gondolok - , hanem az anyagnak mint valóságnak a biztonságérzete , az megszűnt . A világ kezd egy ilyen virtuális irányba elmenni , amikor minden lehet , bármi lehet , bárhogy lehet , ... szóval , virtualizálódik tulajdonképpen a valóság . Ugyanakkor megjelenik a pszichizmus , tehát hogy hogy lehet az emberekre hatni , hogy mennyire kiszolgáltatottak így , tudatilag és hogy pl. a reklámban egy gyerekkacajt oda betenni és akkor már mindjárt jobban veszik a mosóport , ilyen pszichikus operációkkal , operálni . Tehát jön egy  virtuális világ , egyfajta nihilizmus , amikor az emberek többsége fogja a fegyvert , bemegy a suliba és lelő mindenkit . Nem tudja hogy miért ? ; ... mert olyan nihiles , ... és egyszerűen nem látja az érzelmeit semminek , tehát ez a nihilizmus fokozatosan úgy kezd beúszni az emberiség életébe , a társadalmakba , a világba , az emberi tudatba . 

A buddhistáknak ez a nihilizmus egyfajta kezdőpont lehet , mert eleve a buddhisták azt mondják hogy semmi sem valóság . Eleve arra építik fel az utat hogy tulajdonképpen nincs egy önmagában valóságos világ , egy ilyen anyagi világ ami van , hanem nekünk kell megtölteni a teret , tárgyakkal mert a végső tudat üresség természete az olyan mint az üres tér , amiben megjelennek a jelenségek . ... Jön egy új világ , egy új megközelítés , amikor , - amit a Jobbs-al lehetne leginkább érzékeltetni aki egy új gondolkodást hozott be a számítástechnikába , mert azt mondta hogy az emberi kreativitás megjelent - a buddhizmus nagyon jó helyzetben van , mert kezdettől fogva azt tanítja ami befog állni . Kérdés hogy a buddhizmus tud egy hatóerő lenni a rendezés irányába ? Nagyobb az érdeklődés a buddhai gondolatok iránt ?

Laár András : Határozottan nagyobb , nagyon erősen érezhető , ... mindenhol nagyon nagy érdeklődés volt , pl aziránt hogy buddhizmus a mindennapi életben egy kicsit népszerűbb formában , pl. a hogyan ne dögöljünk meg . ... Kifejezetten azokat az ártó erőket tártam fel az előadásban , ami az embernek az életerejét elveszi , ezek tudati dolgok . Legelső sorban , a téveszmék , az ahhoz kapcsolódó téves érzelmek és az ahhoz kapcsolódó hülye cselekedetek sora , amiben az ember fogságban van . Érdekli az embereket nagyon és minél kevésbé vallási jellegű a dolog , annál jobban képesek elfogadni . Tehát minél kevésbé dogmatikus , minél kevésbé arról van szó hogy ez valami nagyon körülhatárolt dolog , és minél inkább az van mondva hogy a belátás a tiszta tudat  tiszta fényével történő belátás az alapja , az annál inkább  tud ővele mit kezdeni . ....  Mert pl . ha azt mondom hogy .... ezzel ganthával / tibeti csengettyű /csengessen és akkor majd az üresség ereje megjelenik , ez olyan misztikus , / vagy inkább nem kell hozzá eszköz / , ... De hogyha valaki az ő hétköznapi tapasztalataira építkezve egyszer csak látja hogy de hát ő már ötször volt szerelmes és pont amikor épp szerelmes volt azt hitte hogy az mennyire nagy stabil valami és mennyire kellet fájnia utána , mig kitépődött a lelkéből a dolog ? ;... és utána megint mennyire örült hogy neki van egy újabb szerelme , .... és mikor már 4-5-ször megtörténik ez a váltás , akkor neki megvan az az átélése amikor az ember azt mondja hogy az emberi kapcsolatok voltaképpen üresek , üres természetűek , amiket fel lehet tölteni azzal ami van . És persze hogy nem tőle várom hogy én legyek boldog , meg te tőlem várod hogy boldog légy , hanem legyünk külön  boldogok és akkor boldogok leszünk együtt is . Egy ilyenfajta ráismerés ez adott a mostani emberek számára , mert nagyon sok ilyesmi tapasztalatuk van . A stabil dolgoknak a széthullásáról , sok a tapasztalat a remények szétfoszlásáról . Vagy pl. hallgatják a nagy igazságokat a rádióból és aki mondjuk már 15 éve hallgatja a nagy igazságokat a rádióból és rájön arra hogy ez mind ellentmond egymásnak így az időben , mert arra azt gondolták , az most erre van , stb. ; Szóval az ember látja hogy ami kívülről mondanak neki hogy mi hogy van , ... nem azt mondom hogy nem igaz , de az igazságtartalma minimum kétes ,  valóságtartalma kétes . Na most ha az ember így áll hozzá hogy a valóságot tulajdonképpen az én szemléletem tölti fel , az én hozzáállásom alapján lesz gyűlöletteljes egy valóság vagy gyűlölet mentes , mert ha bennem nincs gyűlölet akkor a világomban nincs gyűlölet ! ; ... konkrétan nincs , de mikor én elkezdek elítélni akkor mindjárt felbukkannak , ... 

.... nagyon nagy szerepe van a buddhizmusnak hogy a világ van , ... 

Mireisz László : A virtuális világban a buddhizmus nagyon otthon van , olyan értelemben hogy egy olyan közeg amiben ő legalább olyan intenzíven kitudja fejteni az igazságait mint a korábbi világok bármelyikében , sőt talán még felfokozottabban . Pl. amikor egy ember kétségbe van esve mert teljesen kiürül és nem tudja most mit csináljon , mi legyen , mi érték , mi nem érték , akkor ott az , ... megteremtődik a buddhizmus alapfeltétele , na akkor az üresség , ... vedd komolyan a saját életedet ,vedd komolyan a saját dolgaidat , ... 

A dalai láma az azt mondta hogy : az etika , az erkölcs az fontosabb mint az hogy milyen vallásosak vagyunk . Tehát az hogy ne ártsunk másoknak az fontosabb annál hogy milyen vallásúak vagyunk ! ; ... A vallás az olyan mint a tea , az etika pedig egy olyan alaphelyzet bennünk mint a víz , megízesíthetjük valamivel a vizet és akkor tea lesz belőle , de valójában a víz az igazán fontos dolog . ... Ez azért izgalmas mert a buddhizmus szempontjából egy olyan önkéntes hátralépés történik amikor azt mondja hogy a vallások nem fontosak . Az a fontos hogy egymást tiszteljük , hogy erkölcsileg legyen megalapozva a létünk , hogy pl. ne ártson senki a másiknak , az fontosabb hogy milyen vallású , ....

.... Előfordult már a történelem során hogy a vallás kerekedet felül és az erkölcs háttérbe szorult , / Isten nevében követtek el dolgokat , ... /  A buddhizmus a mindennapokban úgy igazán hasznos és úgy van hatóereje , ha nem is annyira a vallási aspektusát , hanem inkább a megoldás aspektusát helyezi előtérbe . Tehát a megoldást mutatja fel hogy igenis meg lehet oldani a 21. századi dolgokat , a kihívásokat , meg minden egyebet és csak másodszor jön az hogy nahát ez buddhizmus , ....

Nagyon fontos hogy belénk ivódjon a radikális tudat természete , ... még egy vallástól mentes embernek is , aki szeretné a világát valahogy rendezni és szeretné az életét hasznossá tenni . Azt az attitűdöt , ami mind a tudatnak a játéka és egy mozit nézünk , és egy álmot álmodunk , és hát felfogunk ébredni és hát ez nagyon jó dolog . 

Én  mindenkinek azt kívánom hogy ébredjen fel   

Mindennapi buddhizmus– Mireisz László és Laár András beszélgetése (2. rész) - alapján

a TAN

 A negyedik nemes igazság

 

Középút: a nyolcrétű nemes ösvény • Együttérzés és bölcsesség • Etikus viselkedés • Tudati fegyelem • Bölcsesség • Kétféle megértés • A négy nemes igazsághoz kapcsolódó négy funkció

 

Magga:Az ösvény

A negyedik nemes igazság a dukkha megszűnéséhez vezető ösvény igazsága (dukkhaniródhagáminípatipadá-arijaszaccsa). Ez a középút (maddzshima patipadá), mivel elkerüli a két végletet: azt, amikor az ember az érzéki örömök segítségével keresi a boldogságot, ami „alacsonyrendű, közönséges, hasztalan és a közönséges emberek útja”, valamint azt, amikor az ember az aszkézis különféle formáit alkalmazva az önkínzás révén keresi a boldogságot, ami „fájdalmas, méltatlan és hasztalan.” A Buddha, miután maga is kipróbálta e két végletet, saját tapasztalataiból kiindulva ismerte fel a középutat, amely „látáshoz és tudáshoz vezet, s elvezet a nyugalomhoz, belátáshoz, megvilágosodáshoz, nirvánához.” Ezt a középutat általában a nemes nyolcrétű ösvénynek (arija-atthangika-magga) nevezik, mivel nyolc csoportból vagy részből áll:
- helyes megértés (szammá ditthi),
- helyes elgondolás (szammá szankappa),
- helyes beszéd (szammá vácsá),
- helyes cselekvés (szammá kammanta),
- helyes megélhetés (szammá ádzsíva),
- helyes erőfeszítés (szammá vájáma),
- helyes éberség (szammá szati),
- helyes összeszedettség (szammá szamádhi).

 

Tulajdonképpen a Buddha teljes tanítása (amelynek negyvenöt éven át szentelte magát) valamilyen  módon ezzel az ösvénnyel foglalkozik. Különböző módon, különböző szavakkal magyarázta különböző embereknek, aszerint, hogy hallgatósága milyen képességekkel rendelkezett, és mennyire tudta megérteni vagy figyelemmel követni a hallottakat.
Azonban a buddhista szentiratokban található több ezer tanítóbeszéd lényege a nemes nyolcrétű ösvény.
Ne gondoljuk, hogy az ösvény nyolc csoportját vagy részét egymás után kell gyakorolni, a fenti, általában használatos lista számozása szerinti sorrendben. Az egyes részeknek többé-kevésbé egyszerre kell kialakulniuk, mégpedig olyan mértékben, amennyire az egyes emberek képességei lehetővé teszik. A részek mind összefüggnek, és mindegyik kifejlődése segíti a többi kifejlődését.
E nyolc tényező célja az, hogy a buddhista gyakorlás és fegyelem három alapelemét tökéletesítse. Ez a három: 

(a) az erkölcsös viselkedés (szíla), 

(b) a tudati fegyelem (szamádhi), és 

(c) a bölcsesség (pannyá).
Az ösvény nyolc részét tehát átfogóbban és mélyebben értjük meg, ha e három nagy kategória szerint rendezzük őket.
Az erkölcsös viselkedés (szíla) alapja a minden lény iránt érzett egyetemes szeretet és együttérzés nagyszerű gondolata, a Buddha tanításának magja. Sajnálatos, hogy sok tudós megfeledkezik a Buddha tanításának e nagyszerű eszméiről, és csak száraz filozófiai és metafizikai kalandozásokat tesz, amikor a buddhizmusról beszél vagy ír.
A Buddha „sokak javára, sokak boldogságáért, a világ iránti együttérzésből” (bahudzsanahitája bahudzsanaszukhája lókánukampája) tanított. 

A buddhizmus szerint az ember akkor tökéletes, ha az együttérzést (karuná) és a bölcsességet (pannyá)
azonos mértékben fejleszti ki. Az együttérzés itt nem más, mint a szeretet, a jóindulat, a kedvesség, az elfogadás és a többi hasonló, az érzelmi oldalhoz köthető pozitív tulajdonság, azaz a szív minőségei. A bölcsesség pedig az intellektuális oldalhoz tartozik, azaz a tudat minőségeihez. Ha az ember úgy fejleszti az érzelmi oldalt, hogy közben elhanyagolja az intellektuális oldalt, akkor jószívű bolond lesz, ha pedig csak az értelmet fejleszti, de elhanyagolja az érzelmi oldalt, annak az lehet a következménye, hogy keményszívű, intellektus lesz belőle, aki semmit sem érez mások iránt. A tökéletes embernek tehát mindkét oldalt egyaránt fejlesztenie kell. Ez a buddhista életmód célja: ebben az életmódban a bölcsesség és az együttérzés elválaszthatatlanul összefügg, ahogy azt majd később látjuk.
A szereteten és együttérzésen alapuló erkölcsös viselkedést (szíla) a nemes nyolcrétű ösvény következő három része alkotja: a helyes beszéd, a helyes cselekvés és a helyes megélhetés (a listán a harmadik, a negyedik és az ötödik).
A helyes beszéd azt jelenti, hogy tartózkodunk (1) a hazugságtól, (2) a rágalmazástól, a becsmérléstől, és az olyan beszédtől, amely egyének vagy csoportok között gyűlöletet vagy ellenségeskedést szíthat, szakadást vagy diszharmóniát idézhet elő, (3) a durva, nyers, udvariatlan, rosszindulatú és sértő beszédtől, és (4) a fölösleges, üres és ostoba fecsegéstől és a pletykától. Ha az ember tartózkodik a helytelen vagy káros beszéd e formáitól, annak természetes következménye, hogy barátságos, jóindulatú, kellemes, szelíd, értelmes és hasznos módon szól. Nem szabad könnyelműen beszélnünk: a beszédnek megvan a megfelelő ideje és helye. Ha pedig nem tudunk hasznos módon szólni, akkor a „nemes csöndet” kell megtartani.
A helyes cselekvés célja az, hogy az erkölcsös, tisztességes és békés viselkedést mozdítsa elő. Arra figyelmeztet minket, hogy tartózkodjunk az élet kioltásától, a lopástól, a tisztességtelen ügyletektől, a kifogásolható szexuális viszonyoktól, valamint arra, hogy másokat is segítsünk, hogy békés és tisztességes életet élhessenek.
A helyes megélhetés annyit tesz, hogy nem olyan tevékenységből tartjuk fent magunkat, amely másoknak kárt okoz: például nem kereskedünk fegyverekkel, szeszes itallal, méreggel, nem ölünk állatokat, nem csalunk, és így tovább, hanem olyan szakmát művelünk, amely tisztességes, ártalmatlan és nem okoz kárt másoknak. Láthatjuk itt is, hogy a buddhizmus igen határozottan ellene van mindenféle háborúnak, amikor kijelenti, hogy a fegyverrel és hasonló eszközökkel történő kereskedés a megélhetés rossz és hibás módja.
A nyolcrétű ösvény e három tényezője (a helyes beszéd, a helyes cselekvés és a helyes életmód) alkotja az erkölcsös viselkedést. Fel kell ismernünk, hogy a buddhista etika és erkölcs célja az, hogy mind az egyén, mind a társadalom boldogan és harmonikusan létezhessen. Eszerint az ilyen erkölcsös viselkedés minden magasabb rendű szellemi megvalósítás nélkülözhetetlen alapja. Ha nincs meg ez az erkölcs, az alap, akkor a szellemi fejlődés nem lehetséges.
A következő a tudati fegyelem, amely a nyolcrétű ösvény három másik elemét foglalja magában: a helyes erőfeszítést, a helyes éberséget (vagy tudatosságot) és a helyes összeszedettséget (a listán a hatodik, a hetedik és a nyolcadik számú elem).
A helyes erőfeszítés az az energikus akarat, amely arra irányul, hogy (1) megakadályozzuk a rossz és káros tudatállapotok megjelenését, (2) a már megjelent rossz és káros tudatállapotoktól megszabaduljunk, (3) a még meg nem jelent jó és hasznos állapotokat kialakítsuk, vagy elősegítsük kialakulásukat, és (4) a már meglévő jó és hasznos tudatállapotokat fejlesszük és tökéletesítsük.
A helyes éberség (vagy figyelem) azt jelenti, hogy tudatában vagyunk (1) a test (kája) tevékenységeinek, (2) az érzéseknek vagy érzeteknek (védaná), (3) a tudat (csitta) tevékenységeinek, (4) valamint az elképzeléseknek, gondolatoknak, fogalmaknak és dolgoknak (dhamma), és hogy ezen jelenségek felé éberséggel és figyelemmel fordulunk.
A légzésre irányuló összpontosítás (ánápánaszati) gyakorlata az egyik olyan jól ismert gyakorlat, amely a tudati fejlődés érdekében a testet vizsgálja. A testtel kapcsolatos tudatosság kifejlesztésének több más módja is van.
Ami az érzeteket és érzéseket illeti, teljes mértékben tudatában kell lennünk minden érzésnek és érzetnek, kellemesnek, kellemetlennek, semlegesnek egyaránt – annak, ahogy megjelennek, majd eltűnnek.
A tudati tevékenységek tekintetében pedig tisztában kell lennünk azzal, hogy a tudatunkban van-e vágyakozás, vagy nincs, hajlik-e a gyűlöletre, vagy nem, van-e benne tudatlanság, vagy nincs, hogy szétszórt-e vagy sem, és így tovább.
Így kell tudatában lennünk minden tudati mozzanatnak, ahogy megjelenik és eltűnik.
Ami az elképzeléseket, gondolatokat, fogalmakat és dolgokat illeti, ismernünk kell természetüket, azt, ahogy megjelennek és eltűnnek, hogyan alakulnak ki, hogyan szoríthatók vissza, és hogyan szűnnek meg.
A Szatipatthána-szutta (Az éberség megalapozása) foglalkozik részletesen a tudat művelésének, a meditációnak e négy formájával.
A tudati fegyelem harmadik és utolsó tényezője a helyes összeszedettség, amely a dhjána (páli:dzshána) négy fokozatához vezet – ezeket általában elmélyedéseknek nevezik.
A dhjána első fokozatánál eltűnnek a szenvedélyes vágyak és bizonyos nem üdvös gondolatok, mint például az érzéki vágy, a rosszindulat, a tunyaság, az aggodalom, a nyugtalanság, valamint a szkeptikus kétség, és megmarad az öröm és boldogság érzése, valamint bizonyos egyéb tudati tevékenységek. A második fokozatnál minden intellektuális tevékenység megszűnik, kialakul a nyugalom és az összpontosítás, miközben megmarad az öröm és boldogság. A harmadik szakaszban az öröm érzése – amely aktív érzet – szintén eltűnik, míg a boldogságra való hajlam és a tudatos vagy éber kiegyensúlyozottság megmarad. A dhjána negyedik fokozatán eltűnik minden érzés, ideértve a boldogságot és boldogtalanságot, az örömöt és bánatot, és csupán a tiszta kiegyensúlyozottság és a tudatosság marad.
A helyes erőfeszítéssel, helyes éberséggel és helyes összeszedettséggel így képezhetjük,fegyelmezhetjük és fejleszthetjük tudatunkat.
A fennmaradó két tényező – a helyes gondolkodás és helyes megértés – alkotja a bölcsességet.
A helyes gondolkodás az önzetlen lemondás vagy vágytalanság, a szeretet és az erőszakmentesség minden lényre kiterjedő gondolatait foglalja magában. Ezen a ponton meg kell jegyeznünk, hogy az önzetlen lemondásból, szeretetből és erőszakmentességből fakadó gondolatok a bölcsesség körébe tartoznak. Ez világosan mutatja, hogy a valódi bölcsességben megvannak ezek a nemes minőségek, és hogy minden olyan gondolat, amely az önző vágyból, a rosszindulatból, a gyűlöletből és az erőszakból fakad, voltaképpen a bölcsesség hiányának következménye. Ez az élet minden területére igaz, az egyéni, a társadalmi és a politikai életre egyaránt.
A helyes megértés azt jelenti, hogy a dolgokat a valóságnak megfelelően értjük meg, ezt a négy nemes igazság fejti ki.
Ez a megértés a legmagasabb bölcsesség, amely belátja a végső valóságot. A buddhizmus szerint kétféle megértés létezik.
Az, amit általában megértésnek nevezünk, nem más, mint tudás, felhalmozott emlékek összessége, egy adott tárgy intellektuális megragadása bizonyos adatoknak megfelelően.
Ez az úgynevezett megfelelő tudás (anubódha), ami nem különösebben mély. A valódi, mély megismerés az átlátás (pativédha), ami a dolgokat a maguk igazi természete szerint látja, anélkül, hogy megnevezné vagy kategorizálná azokat.
Az ilyen átlátás csak akkor lehetséges, amikor a tudat minden szennyeződéstől mentes, és a meditációnak köszönhetően már teljes mértékben kifejlődött.
Ahogy ebből a rövid összefoglalóból is látszik, az ösvény életmód, amely minden egyén számára követendő, gyakorlandó és fejlesztendő. Nem más ez, mint önfegyelem testben, beszédben és tudatban, önmagunk fejlesztése és megtisztítása. Semmi köze a hithez, imákhoz, szertartásokhoz.
Ebben ez értelemben semmi köze sincs ahhoz, amit általában vallásosnak nevezünk. Olyan ösvény ez, amely az erkölcsi, szellemi és intellektuális tökéletesedésnek köszönhetően a végső valóság felismeréséhez, teljes szabadsághoz, boldogsághoz és békéhez vezet.
A buddhista országokban vannak vallási alkalmakhoz köthető egyszerű és szép szokások és szertartások. Ezeknek nem sok közük van a valódi ösvényhez. Értékük abban áll, hogy kiszolgálnak bizonyos vallási érzelmeket, és egyes, az út elején járó embereket segítenek abban, hogy fokozatosan haladjanak előre.
A négy nemes igazsággal kapcsolatban négy feladatunk van:
Az első nemes igazság a dukkha, az élet természete, az élettel járó szenvedés, az élet szomorúságai és örömei, tökéletlensége és elégtelen mivolta, mulandósága és éntelensége. Ezzel kapcsolatban az a dolgunk, hogy ezt tényként, világosan és teljes mértékben megértsük (parinnyéjja).
A második nemes igazság a dukkha eredete, a vágy vagy szomj, amelyhez az összes többi szenvedély, szennyeződés és tisztátalanság járul. Ezt nem elég pusztán megértenünk; ebben az esetben az a dolgunk, hogy elhagyjuk, eltávolítsuk, elpusztítsuk és megszüntessük ezt a ragaszkodást (pahátabba).
A harmadik nemes igazság a dukkha megszűnése, a nirvána, az abszolút igazság, a végső valóság. Itt az a dolgunk, hogy ezt megtapasztaljuk (szaccshikátabba).
A negyedik nemes igazság a nirvána megvalósításához vezető ösvény. Ehhez nem elegendő, ha pusztán ismerjük az utat, bármilyen tökéletesen is ismerjük. Az a dolgunk, hogy ezen az úton járjunk, és tartsuk magunkat hozzá (bhávétabba).

A fentiek Valpola Ráhula: A Buddha tanítása. alapján lettek szintetizálva .

 

A tudat művészete a TAN / 4.

 

    Mireisz László : Hogy lehet a buddhizmust a mindennapokban megjeleníteni ? Ahoz hogy a megvilágosodás útjára lépjünk és ezen az úton járjunk nem elégséges az ha valaki a buddhizmust csak úgy felületesen ismeri , és akkor már életre kelti az erőit , összpontosítani kell , tehát ott kell lenni , nem automatikus a dolog . Nagyon fontos hogy gyakorlatokkal , megtámogassuk eztafajta jelenlétet a modern világunkban és a világi létben .

    Mi az a képesség ami kell ahhoz hogy az ember biztonsággal elmondhassa , hogy a buddhizmust megtudta jeleníteni a modern világ mindennapjaiban , e között a szélsőségek között amit a mai világban tapasztalunk ?  

     Laár András : A legelső képesség , ami szükségszerű az a tudatosság ! Szükséges egy olyan szempont fölvétele amely túl van az emberi érzelmeken , gondolatokon és akaratokon . Tehát mint a tapasztaló , érzékelő , tükör tudat állapotból kell kinézni ahhoz hogy a dolgokkal kapcsolatos mentesség megjelenjen az emberben . Mert a mentesség nagyon fontos , a mentesség élménye , mig a jelenségek természetüktől fogva mentesek mindentől , tehát úgyis mondhatjuk hogy üresek . Ezt a tudatnak is meg kell tudnia csinálni magában , ahhoz hogy helyesen lássa a dolgokat . Tehát semmi baj az érzelmekkel , a gondolatokkal , azok vannak . A tudat természetéből fakadó egyes természetes jelenségek , nem kell őket legyőzni , nem kell harcolni , hanem ha nézzük őket , akkor felfedezhetjük a természetüket . A nézés az nem olyan egyszerű dolog , nézni azt hogy mi folyik az emberben . Mert általában a külső benyomások elviszik az embert , magukba azokba a benyomásokba , ahol pont az a külső szemlélő pont ahonnan ezt rendezni lehetne , az tűnik el . Mert az ember önmaga feladja , hiszen belefejel azokba az élményekbe amik itt vannak . Na most nem is ezzel van baj , hanem az elveszítése ennek a pontnak . Pl. egy szörföző aki  a tengernek a nagy hullámain szörfözik , alig látszik ki a hullámok közül és rábízza magát , engedi   hogy vigye a hullám , de mégis tud úgy csinálni hogy őt ne nyelje el . Na most ez a érdekes dolog a Tantrának a lényege , hogy rajta lenni azokon az ügyeken amik épp vannak . De mindig legyen egy pont ahonnan tisztán rálehet nézni , egótól függetlenül , egy tapasztaló szemszögéből . A másik nagyon fontos , hogy a téveszméket kell leépíteni ! Tehát következetesnek kell lenni a téveszmékkel kapcsolatban . Olyan alaptéveszmékre gondok hogy pl. : a dolgok vannak . Ez egy téveszme ! A dolgoknak a léte az nem pont a van-ás , hanem valami hasonló a van-áshoz de pont mire már volna , addigra már múlik el . Tehát nem lehet mondani hogy bármi úgy igazán volna , vagy van . Na most emiatt , mivel ilyen a létezés egész természete , hogy felbukkannak a jelenségek és elenyésznek , ezért az alapvető szemléletben benne kell lennie ennek a változékonyságnak . Tehát  tilos igazából egy buddhistának ragaszkodni egy jelenséghez , bármilyen formában , vagy egy elképzeléshez . .... Folyamatos boldogtalanság fakad abból ha az ember bármihez ragaszkodik , akár bármilyen elképzeléshez . Pl." én a tied , te az enyém", ez a legnagyobb marhaság a világon , amiben már millió /vagy milliárd / ember tönkre ment . A párkapcsolatban azt képzeli az ember hogy a másik az az övé , de közben a másik képzeli azt hogy /aki én vagyok / az az övé . Na most így hogy egymáséi vagyunk , ez nem megy , mert nem egymáséi vagyunk , hanem szövetségben vagyunk , szeretjük egymást . Jó nekünk együtt , hosszan , ezért tervezhetünk is , de ez inkább szövetség . Mert az hogy én a másikat a tulajdonlás elve alapján , befolyásolni akarom , vagy lefaragni róla valamit , ez nem fog menni . Ő maga tiltakozik , ő egy szabad , védtelen lény , ezt nem lehet kívülről  , ez már a második téveszme . Hiszen a jelenségek stabilitásába betekintés az első téveszme , amit a hétköznapokban érdemes feladni , a másik meg ez a tulajdonlás , mert nem lehet . Így a világi dolgok , nemcsak nő , vagy férfi , hanem bármi ami ilyen van-ás ha körbenézünk , azt mind nem lehet tulajdonolni , csak ideiglenesen , vagy megváltozik , eltörik ... tehát folyton folyamatosan megy a szenvedés ha a dolog az enyém . De ha nem az enyém , - mert amúgy senkié - akkor viszont milyen jó hogy van , jobb szemlélni a dolgokat mint becsukott szemmel gubbasztani és nem csinálni semmit , merthogy annyira nem valóságos , tehát akkor már nem is akarunk nézni . ....

    Mireisz László : Az egy nagyon fontos pont hogy az érzékszervi tapasztalásban , millió olyan kihívás van , ... amit nyugodtan nevezhetünk emóciónak = emulvere = kimozdít . Végül is ez a kimozdító erő , arról szól az egész élet hogy érzékelve tapasztaljuk a dolgokat és ezek mind ilyen kimozdító erőként eltávolítanak önmagunktól . Kifelé figyelünk , kívülről akarunk megoldani mindent és ott nem lehet megoldani , ott nem lehet velük semmit se kezdeni . Tehát valóban ez a belső , befelé figyeléses , önkontrollos , önmagunkra állítottság , ez valóban egy olyan kulcs , amivel a mai világban az embereket abba az irányba lehet fordítani hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek a saját megfigyelésükre mint a külső világ általi kihívásoknak való megfelelésre . Akkor valószínűleg azért a modern világban is meglehetne valósítani tudatos állapotokat .

 Laár András : A környezetnek nem érdeke hogy én abban önmagam maradhassak , mert a környezeti hatásoknak pont az az érdekük hogy én ki legyek mozdítva , hiszen oldalról , különböző erők próbálnak rávenni minden dologra hogy én hogy szolgáljam az ő érdekeiket folyamatosan , ... Pl. normális ember nem vásárol chipset , aki tudja hogy ... , de tud olyan helyzet lenni , pl. éhes vagyok , ott van előttem , nincs más csak a chips ... , hát megveszem a fene egye meg . Egy normális ember az ilyet nem csinálja , kell hozzá egy rakás olyan körülmény , .... na és ez az hogy széllel szemben kell menni . A széllel szembe menéshez kell egy bizonyos erős tapasztalás belülről , ... A tapasztalás az az elvonulás , a meditálás , mert ott tapasztalja meg az ember hogy mi az hogy magány , mi az hogy erő , mi az hogy belülről jövő erő , és hullámvölgy és sokminden ...

Mireisz László : A világ az nem segíti azt hogy tudatosak legyünk . ... Az hogy a világban jó , vagy rossz , démoni vagy , isteni , ezek az ellentétek nem is igazak , hanem az igaz  hogy jó az ha nem vagyok mozgatott és démoni az ha mozgatott vagyok . Nagyon rossz dolgok is tudnak mozgatni vagy nem mozgatni és nagyon jó dolgok is tudják ugyanezt . Tehát ezért érvényét veszti az  hogy a világban van jó meg rossz . Mert az nagyon jó hogyha nem mozgat , na de az nem a világ dolga .

Laár András : kétféle igazság van , ....ezek szemponttól függőek , ... az igazságoknak nincs stabilitásuk , vagy nincsen nekik önmaga valóságuk , hanem az össze világban létező igazság az attól függ hogy honnan nézzük és hogy ki nézi. Maga az igazság az üresség természetű , ... minden üresség természetű , nincs neki önmaga-sága , valójában mégis igazságként jelenik meg . Ez a főigazság , ami mindenre igaz és ehhez képest meg az összes   részigazság  szempontoktól függ . Pl. ha nekem kenegetik a lábamat és az nekem jólesik , akkor az jó , de ha én utálom ha kenegetik a lábamat , az akkor rossz , ... Minden belülről fakad , minden megítélés , minden átélés , ... és itt van egy nagy ellentmondás . Ha az ember teljesen , abszolút végigviszi ezt a dolgot , hogy az illúzió , meg  az üresség természete és minden , és visszatekint önmagába , semmi mással nem foglalkozik csak oda be , és nem is engedi hogy azok a képek megjelenjenek , mert hogy csak oda be , akkor az unalmas . Tehát nincs ott semmi amiatt ezt kéne csinálni , ugyanakkor viszont a világban meg ugyanúgy nincsen semmi , ami miatt kéne csinálni . Tehát beleestünk a létezésnek ebbe a furcsa , disszonáns esetébe , hogy csak a peremen jó . Van egy vékony szál amivel az ember kapcsolatban van az önmaga belsőjével , mint egy biztos bázis és ugyanakkor kapcsolatban van az összes jelenséggel , mert hiszen az életnek  a jelenségek a részei . Tehát a tudat , csak attól van tudat hogy van miről tudni , azért ha azon a halvány vezető szálon megyünk az jó .

Mireisz László : A hinduk azt mondják hogy : háromféle tudatállapot van : az ébren lét , az alvás , meg a mély alvás , de az igazság az mindig az átmenetben van , a köztes állapotban , a negyedikben ,.... az pedig a határon van . Ez a tudatállapot a legnehezebb pl . mikor elalszik az ember , ... elaludni tudatosan / azt nem lehet /, ... az a köztes állapot  amikor átesik / a határon , amikor már elaludt egy picit / az ember mert elalszik  . De ugyanígy átesik visszafelé mert felébredni már lehet tudatosan , pl. ha elhatározom hogy 4-kor kelljek fel , akkor fölkelek , nyilván a felébredés az egy tudatos történés . .... Mintha az idő nem is az órában állna , hanem bennünk . .... Mennyire mi határozzuk meg a dolgokat , meg a létet és hogy mennyire ott van önmagunkban a valóság ? ; ... Ha egy  koncepcióval rendelkezem , akkor könnyen tévedhetek annak bizonyításakor , ám ha nem rendelkezem , tévedhetetlen vagyok . ... Ha tudat eltud jutni abba az állapotba hogy olyan mértékben kiüresíti önmagát , hogy nem koncepcionálja a dolgokat , tehát nem mondja azt hogy jó , meg rossz , meg ilyen , meg olyan , meg kell , nem kell , szép , nem szép , stb. Nincs koncepció , akkor végül is azt lehet mondani hogy ez a tiszta  tudat , akkor gyakorlatilag tévedhetetlen . Ott nincs semmiféle előítélet , meg semmiféle olyasmi ami behatárolná a dolgok folyását . Egyébként , ... a taoisták azt mondják hogy a nem cselekvő cselekvés előtt : hagyd hogy minden magától alakuljon , mert az ég akarata az úgy tud megvalósulni , ha az ember a saját akaratát legyőzi . Tehát ha nem akar semmit , akkor az ég akarata a legjobbat megteremti . Az a legjobb létezési mód amiben nem akarunk semmit . Holott a világ pont ennek az ellentéteit generálja és azt mondja hogy tegyél meg mindent azért hogy neked jó legyen és azért is harcolj és küzdj és kaparj .... és vedd el tőle , és stb. ; Ez a világ mechanizmusa és pont ellentétesen működik a dolog , tehát ha valaki eljut odáig hogy elengedi ezt , és azt mondja , mint a kereszténységben hogy : "legyen meg a Te akaratod", akkor jól tud alakulni .

 Hagyni kell hogy a dolgok úgy szépen a maguk természetes arcát hozzák és nekünk arra kell törekednünk hogy lehetőleg ne legyenek bennünk mindenféle koncepciók és előítéletek , meg mindenféle dolog , mert akkor kiderülhet hogy igazából véve nem is a világ rossz .  

 Laár András : A rossz , meg a jó , ... hétköznapi szintre vetítve , hogyan lehet , milyen tudati mozdulattal lehet megvalósítani , így a világot nézve , .... Teljesen lehet úgy nézni a világot mint egy filmvetítést , amiben én is benne vagyok mint rendező , meg színész , meg néző , egyszerre , de közben a többiek is . Gyakorlatilag a jelenségek folynak egy nagy vetítővásznon és kb. olyan mint egy háborús film és közben hatalmas durranások vannak de a vetítővászon nem karcolódik meg . Ezt az állapotot , tehát úgy nézni a dolgokat hogy tudjuk hogy ez valójában a tudatnak azt a szemlélő , végső éber szemlélő önmagát , amit nevezzünk tapasztaló éberségnek , azt nem bántja hogy mi van a tapasztalásban , hanem csak nézi , .... Ebben a pillanatban minden olyan könnyűvé válik , mint amilyen könnyű valójában , igazából ezek könnyű dolgok , mert múlnak el és igazi súlya nincs semminek . ... Ekkor lehet azonban a filmnek megfelelően cselekedni , ....csak nem kell olyan nagyon rágörcsölni . .... Itt csapódik le a buddhizmus lényege , ez pedig a középút !  Ez az alapja mindennek , innen indul ki az egész . .... A középút az nekünk is olyan , mint leendő Buddhák ,  ha már azt megértjük hogy középút , azzal megteremtjük a lehetőséget a felébredéshez és az pedig a középutat fogja tanítani . Maga a felébredés mondja nekünk hogy mindig , mindenhez képest a középen van az igazság .

Mireisz László : Hogy tudom én ezt a középutat megvalósítani ? ; hogy minél jobban betudjam építeni az életembe , mert pusztán csak elfogadni az igazságát az kevés , hogy lehet ezt valóságossá tenni ? Mit kövessenek a keresők ?; mi legyen számukra a vezérelv ? ; mi a legjobb technika arra hogy a közepet megtaláljuk ?

Laár András : Tapasztalatot kell szerezni a tudatnak a legbelső nyugodt állapotáról . Pl. a hullámzó tenger , de ha lejjebb megyünk és minél lejjebb annál nyugodtabb vagy pl. a légzéstechnika amely olyan mint egy kapaszkodó zsinór amit a búvárok fognak mikor egyre mélyebbre ereszkednek , ... na most ilyen zsinór a légzés . Ha az ember a légzését figyeli és csak egyszerűen figyeli , minden kilégzésnél még egy kicsit jobban figyel , akkor kiderül hogy minden egyes kilégzésnél egyre mélyebbre lehet menni , a tudatnak a saját tengerébe , saját mélységébe . H az ember megtanul ebben az állapotban időzni , és újra és újra belemegy ebbe az állapotba , akkor ez egy állandó tudássá válik benne . Még akkor is a tapasztalás életben tartja , - egy régebbi tapasztalás - , amikor éppen zűrzavar van . Annak a mélységnek a birtokában ránézve arra a zavarodottságra , akkor már megvan , pont az a közép . Ha tudok arról a mélységes nyugalomról ami bennem van , az már automatikusan egy kimozdító erőhöz  képest , örök visszahoz , tehát ezt a gyakorlást tudom idemondani , ami a tapasztalás része . Meg kell tapasztalni azt a tudatállapotot ami egyébként van , csak újra és újra benne , ... A másik rész pedig hogy legyünk éberek abban a tekintetben hogy legyen egy ilyen felállított / figyelmeztető / mutatóujj a fejünkben , amikor valami nagyon valami , ... tehát ha valami óriási , hatalmas szerelem , ott egy picit álljunk meg és egy picit oldalról nézzük rá , vagy valami hihetetlen düh , amikor valaki minket nagyon megsért , akkor is álljunk meg egy picit . És ez a figyelem , ... a gyakorlat nagyon jó amit düh ellen használok , .... a düh nem állja ki a figyelem próbáját , ha megvizsgáljuk hogy ez tulajdonképpen hogy néz ki , hol található ? ; milyen a formája , színe , állaga , stb. ; a vizsgálat végére eltűnik . És mindennel így vagyunk , a figyelem próbáját nem állja ki semmi . És hogy ha az ember odanéz , akkor már jó .

Mireisz László : ... a lényeg az hogy először a testet megfigyelni , aztán a légzésen keresztül beljebb , akkor az érzeteket megfigyelni , akkor rákérdezni , akkor rájön az ember hogy akkor eltűnik , akkor a gondolkodást megfigyelni , akkor még mélyebben , akkor a vágyakat , akkor az indítékokat . Ha a tantra síkján mozgunk akkor is ezek az alapvető dolgok , ... a belátás gyakorlása , ... amikor közömbösíti az ember ezeket az elemeket , ....ez a fajta felismerés és rálátás , .... a világ legzavarosabb szituációjában is azonnal tud működni . Tehát ez olyan eszköz , amihez bármikor hozzá lehet nyúlni , azonnal működik . Nem kell ahhoz bent ülni egy sötét szobában lecsukott szemmel , hanem autóvezetés közben is , vagy bármikor képes az ember az önmagában lévő negatív dolgokat lefülelni . ...  A Tantrának a legalapvetőbb gyakorlata az hogy hogyan tudjuk ezeket a negatív dolgokat áttranszformálni magasabb erőkké . Mert ok. hogy van egy düh , ... a válasz az rá hogy megfigyeljük hogy milyen , kerek ,szögletes , ilyen , olyan , stb. és ezzel tulajdonképpen minél jobban keressük , annál jobban nincs . És akkor csak úgy felsorolásképpen : a tompaságot hogyha megfelelő intenzitással tudjuk szemlélni , akkor egyszerűen felragyog benne egy Buddha , vagyis kiderül hogy annak tulajdonképpen Buddha-természete van . A tompaság átváltozik egy Buddha-természetű pozitív erővé , energiává , olyan erővé , ami azonnal , mintegy megvilágosító erő , a segítségünkre van . Vagy a gyűlölködés ... a tükörbölcsességé , vagy a gőg átváltozik , .... az azonosság bölcsességévé . Tehát amikor gőgösek vagyunk és ezt észrevesszük akkor rájövünk arra a rokonságra , ami van közöttünk , emberek között , .... de abba a pillanatba hogy a gőgöt észrevettük , az azonosság bölcsessége feléled és megjelenik , ... vagy a vágyakozás valamire és a vágyat észrevesszük , akkor megjelenik ... a megkülönböztető bölcsesség és akkor bölcsen megtudjuk különböztetni a dolgokat egymástól , tehát felébred egy buddhai képesség és akkor ne hagyjuk ki az irigységet , amit ha észreveszünk az egy másik buddhai képességet ébreszt fel . .....

Valóban igaz az hogy a szenvedések azok ilyen alakító erők és hol billen át az amikor azt mondhatjuk hogy az illető egy jó úton jár ? 

Laár András : Hát igen , ha valaki a mai .... ritmustól el tud távolodni már , érzékeli hogy ezek nem ilyen anyagi alapú dolgok , az már egy jó lépés . Tehát érzékeli a létezésnek ezt a tudattól függő természetét , ... itt a határ . 

Ha tudattól függő , akkor a tudatot lehet művelni , ... A keresztény vallás gyakorlatában , a Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatai majdhogynem buddhista módon állnak az egészhez , nagyon erős önmaga felé forduló figyelemmel gyakorolnak . 

Mireisz László : Vagy Keresztes Szent János : A lélek sötét éjszakája című munkájában azt mondja hogy ha az érzéseket , a gondolkodásbeli dolgokat , és a vágybeli dolgokat , át lehet alakítani hit , remény , szeretetté , .... ezek lelki folyamatok , végül is ezek vagyunk , ezeket át lehet alakítani úgy hogy ezekből hit , remény és szeretet legyen . Az érzetekből , hit , a gondolatokból a remény és a vágyakból a szeretet . ... A vallások mindegyike arra próbálja rávenni az embereket hogy alakítsák át a tudatiságukat hogy ne maradjanak benne abban a hétköznapi lelkiállapotban amiben kiszolgáltatottan szenvednek . A buddhizmus viszont klasszikusan ... az a vonal amely célirányosan a tudat fejlesztésére vonatkozik , .... azt tűzi ki hogy a tudat minél magasabb , tisztább , rendezettebb , állapotba kerüljön és ez az embernek ez a belső útja és ezt tűzi ki ... - Mindennapi buddhizmus– Mireisz László és Laár András beszélgetése (1. rész) - alapján 

a TAN

 A harmadik nemes igazság

Mi a nirvána? • A nyelv és az abszolút igazság • A nirvána definíciói •A nirvána nem negatív • A nirvána mint az abszolút igazság • Mi az abszolút igazság?• Az igazság nem negatív • A nirvána és a szamszára • A nirvána nem eredmény • Mi van a nirvána utána? • Pontatlan kifejezések • Mi történik az arahanttal a halál után? • Ha nincs én, ki éri el a nirvánát?•Nirvána ebben az életben

Niródha: A dukkha megszűnése

A harmadik nemes igazság az, hogy a szenvedéstől, a dukkha folytonosságától meg lehet szabadulni. Ez a dukkha megszűnésének nemes igazsága (dukkhaniródha-arijaszaccsa); ez a megszűnés a nibbána, ismertebb, szanszkrit nevén a nirvána.
Ahhoz, hogy a szenvedés megszűnjék, teljesen el kell távo-lítanunk a dukkha fő gyökerét, azaz a vágyakozást, a szomjat (tanhá), amelyről korábban beszéltünk. A nirvánát ezért úgy is nevezik: tanhakkhaja, „a vágyakozás megszűnése”.
Ezen a ponton felmerül a kérdés: mi a nirvána? Ennek az igen természetes és egyszerű kérdésnek megválaszolására köteteket írtak; egyre többet és többet, és ezzel, ahelyett, hogy rávilágítottak volna a kérdésre, még inkább megzavarták az olvasókat. Az egyetlen értelmes válasz az, hogy a kérdés szavakkal nem válaszolható meg teljes mértékben és kielégítően, mivel az emberi nyelv túlságosan szegényes ahhoz, hogy kifejezze az abszolút igazság, a végső valóság, azaz a nirvána természetét.
A nyelvet az emberek azért hozták létre és azért használják, hogy kifejezhessenek olyan dolgokat és fogalmakat, amelyeket érzékszerveikkel tapasztalnak. Az olyan transzcendens tapasztalás, mint például az abszolút igazság, nem tartozik ebbe a kategóriába; ez a tapasztalat tehát nem foglalható szavakba, ahogy például a halaknak sincs szavuk arra, hogy milyen a szárazföld. Van egy példázat, amely szerint a teknősbéka kimászik a partra, majd visszatér a tóba, és elmondja barátjának, a halnak, hogy nemrég a szárazföldön sétált. Úgy érted, úsztál? – kérdezi a hal. A teknős megpróbálja elmagyarázni, hogy a földön nem lehet úszni, mivel szilárd és éppenséggel járnak rajta. De a hal csak erősködik, hogy ilyen dolog nincs, hogy a föld szükségszerűen folyékony, mint a tó, hullámzik, és lehet benne úszkálni.
A szavak jelképek, amelyek a számunkra ismert dolgokat és fogalmakat szimbolizálják, de még a hétköznapi dolgok valódi természetét sem fejezik ki, és nem is fejezhetik ki. Ami pedig az igazság megértését illeti, a nyelv csalóka és félrevezető. A Lankávatára-szútra ezért mondja, hogy a tudatlan ember úgy ragad bele a szavakba, mint az elefánt a sárba.
Mindazonáltal szükségünk van a nyelvre. De ha a nirvánát pozitív terminusokkal, állításokkal írnánk le, akkor valószínűleg azonnal elkezdenénk ragaszkodni egy, az adott kifejezésekkel kapcsolatos elgondoláshoz. Ezek pedig távol vannak az igazságtól. A nirvánáról ezért általában tagadó kifejezésekkel beszélne – ez talán kevésbé veszélyes: tan hakkhaja (a szomj megszűnése), aszankhata (nem összetett, feltételekhez nem kötött), virága (a vágyakozás hiánya), niródha (megszűnés). Az alábbiakban tekintsük át a nirvána néhány leírását és definícióját az eredeti páli szövegek alapján.
„Éppen ennek a szomjnak (tanhá) teljes megszűnése, feladása, elhagyása, az attól való szabadulás, elválás.”
„Minden feltételekhez kötött dolog lecsendesítése, minden szennyeződés elhagyása, a szomj elmúlása, a vágytalanság, a megszűnés, a nibbána.”
„Bhikkhuk, mi az abszolút (aszankhata, feltételekhez nem kötött)? Bhikkhuk, a vágy megszűnése (rágakkhajó), a gyűlölet megszűnése (dószakkhajó), a tévképzetek megszűnése (móhakkhajó). Szerzetesek, ezt nevezik az abszolútnak.”„Rádha, a szomj megszűnése (tanhakkhajó) a nibbána.”
„Bhikkhuk, minden, feltételhez kötött vagy feltételhez nem kötött dolog között a vágytalanság (virága) a legkiválóbb. Ez az önhittségtől mentesség, a szomj vége, a ragaszkodás teljes eltávolítása, a folytonosság elmetszése, a szomj (tanhá) elmúlása, a vágytalanság, a megszűnés, a nibbána.”Amikor egy paribbádzsaka (szanszkrit: parivrádzsaka) megkérdezte Száriputtától, a Buddha egyik fő tanítványától, hogy mi a nibbána, Száriputta olyan meghatározást közölt, amely azonos az aszankhata azon definíciójával, amelyet a Buddha adott (lásd fent): „a vágy megszűnése, a gyűlölet megszűnése, a tévképzetek megszűnése.” „A ragaszkodás öt halmaza iránti vágyakozás és sóvárgás megszűnése: ez a dukkha megszűnése.”

"A szamszárikus létesülés megszűnése (bhavaniródha) a n i b b á n a .”
A Buddha a nibbánáról ezt is mondja:„Bhikkhuk, van az, ami nem keletkezett, létre nem jött és feltételekhez nem kötött. Ha nem lenne az, ami nem keletkezett, létre nem jött és feltételekhez nem kötött, akkor nem lenne menekvés attól, ami keletkezett, létrejött és feltételekhez kötött. Ám mivel van az, ami nem keletkezett, létre nem jött és feltételekhez nem kötött, van menekvés attól, ami keletkezett, létrejött és feltételekhez kötött.”
„Itt a négy elemnek – a szilárdságnak, folyékonyságnak, hőnek és mozgásnak – nincs helye; a hosszúság és szélesség, a finom és durva, a negatív és pozitív, a név és forma mind megszűnik; ott nincs sem ez a világ, sem a másik, nincs jövés, menés, állás; nincs sem születés, sem halál, sem érzék tárgyak.”
Mivel ezek a megfogalmazások a nibbánát negatív, tagadó terminusokkal írják körül, sokaknak az a téves elképzelése, hogy a nibbána negatív jelenség, és az önmegsemmisítést, az én megsemmisülését jelöli. A nibbána azonban semmiképpen sem lehet az én megsemmisülése, hiszen nincs én, ami megsemmisülhetne. Ha valami megsemmisül, az az én illúziója, tévképzete.
Nem helyes azt mondani, hogy a nibbána negatív vagy pozitív. A negatív és a pozitív relatív fogalmak, és a kettősség világához tartoznak. Ezek a kifejezések nem vonatkoztathatók a nibbánára, az abszolút igazságra, amely túl van a kettősségen és a relativitáson.
A negatív, vagyis tagadó kifejezés nem feltétlenül jelenti azt, hogy az általa jelölt állapot is negatív. Az „egészség”-et jelentő szanszkrit árógja és páli áróga egyaránt negatív kifejezés, amelynek szó szerinti jelentése: „a betegség hiánya”. Ennek ellenére az áróga mint állapot korántsem negatív. A „halhatatlan” (szanszkrit: amrita, páli: amata) – a nibbána egyik szinonimája – szintén negatív kifejezés, de nem negatív állapotot jelöl. A negatív értékek tagadása nem negatív. A nirvána egyik jól ismert szinonimája a szabadság (páli: mutti, szanszkrit: mukti). Senki nem gondolja úgy, hogy a szabadság negatív dolog. Pedig a szabadságnak is van egy negatív, tagadással kapcsolatos aspektusa: a szabadság minden esetben megszabadulás valamitől, ami gátol, rossz, negatív. A szabadság maga azonban nem negatív dolog. A nirvána, a mutti vagy vimutti, az abszolút szabadság tehát szabadság minden rossztól, szabadság a sóvárgástól, a gyűlölettől és a tudatlanságtól, szabadság mindattól, ami a kettősséghez, a relativitáshoz, az időhöz és a térhez köthető.
A Maddzshima-nikájában található Dhátuvibhanga-szutta segítségével némileg megérthetjük a nirvánát mint abszolút igazságot. Ezt a rendkívül fontos tanítást a Buddha a már említett Pukkuszátinak adta, akiről ott, a fazekas fészerében, úgy látta, hogy értelmes és törekvő ember. A szutta vonatkozó részei a következőképpen foglalhatók össze:
Az ember hat elemből áll: szilárdságból, folyékonyságból, hőből, mozgásból, térből és tudatosságból. Ezeket vizsgálva úgy találja, hogy közülük egyik sem „enyém”, „én” vagy „az én énem”. Megérti, hogy a tudatosság, valamint a kellemes, a kellemetlen és a semleges érzetek hogyan tűnnek fel és tűnnek el. A tudás következtében tudata megszabadul a ragaszkodástól. Ekkor az ember megtalálja magában
a tiszta egykedvűséget (upekkhá), amelyet aztán bármely magasrendű szellemi állapot elérésére irányíthat, és tudja, hogy ez a tiszta egykedvűség hosszú ideig megmarad. Ám akkor ezt gondolja: „Ha e tiszta egykedvűséget a végtelen tér birodalmára irányítom, s kifejlesztem azt a tudatállapotot, amely ezzel összhangban áll, akkor az egy tudati képződmény (szankha-tam). Ha e tiszta egykedvűséget a végtelen tudatosság birodalmára irányítom..., a semmi birodalmára irányítom..., a sem-tudatosság-sem-nem-tudatosság birodal mára irányítom..., s kifejlesztem azt a tudatállapotot, amely ezzel összhangban áll, akkor az egy tudati képződmény.” Azután tudatilag nem hozza létre sem a folytonosságot és a létesülést (bhava), sem a megsemmisülést (vibhava), és nem is akarja ezeket.
És mivel nem hozza létre és nem akarja a létesülést vagy a megsemmisülést, semmihez sem kötődik a világon; mivel semmihez sem kötődik a világon, nem aggodalmaskodik; mivel nem aggodalmaskodik, teljességgel nyugodt („odabent teljesen ellobbant”, paccsattam jéva parinibbájati). És tudja: „Nincs több születés; a tiszta élet immár tökéletes; amit meg kellett tenni, elvégeztetett; nincs
már több teendő.”
Amikor ez az ember kellemes, kellemetlen vagy semleges érzetet tapasztal, tudja, hogy az adott érzet mulandó, hogy nem köti őt, és hogy szenvedélymentes a tapasztalása. Bármi is legyen az az érzet, ez az ember úgy tapasztalja meg, hogy nem kötődik hozzá (viszamjuttó). Tudja, hogy minden érzet elnyugszik majd a test széthullásakor, ahogy a lámpa lángja is kialszik, amikor elfogy az olaj és elég a kanóc.
„Ezért, bhikkhu, az, aki mindezzel megáldott, abban az abszolút bölcsesség van jelen, mivel a minden dukkha kialvására vonatkozó tudás az abszolút nemes bölcsesség.
Ez a szabadulás – melynek alapja az igazság – rendíthetetlen. Bhikkhu, ami nem a valóság (mószadhamma), az hamis; ami valóság (amószadhamma), az a nibbána, az igazság (szaccsa). Ezért, bhikkhu, abban, aki mindezzel megáldott, ez az abszolút igazság van meg. Mert az abszolút nemes igazság (paramam arijaszaccsam) a nibbána, a valóság.”
A Buddha másutt egyértelműen az igazság szót használja a nirvána jelölésére: „Megtanítom nektek az igazságot és az igazsághoz vezető ösvényt.”
Egyértelmű, hogy itt az igazság a nirvánát jelenti.
Mármost, mi az abszolút igazság? A buddhizmus szerint az abszolút igazság az, hogy a világon semmi sem abszolút, hogy minden relatív, feltételekhez kötött és mulandó, és hogy sem belül, sem kívül nincs olyan változatlan, örökkévaló, abszolút lényegiség, amit énnek, léleknek vagy átmannak nevezhetnénk. Ez az abszolút igazság. Az igazság sosem negatív, jóllehet létezik a „negatív igazság”, mint népszerű kifejezés. Amikor az ember belátja ezt az igazságot – vagyis a dolgokat úgy látja, ahogy valóban vannak (jathábhútam), tévképzetek és tudatlanság (aviddzsá) nélkül–, akkor a sóvárgás vagy szomj megszűnik (tanhakkhaja): ez a dukkha megszűnése (niródha)
, ami nem más, mint a nirvána. Ezen a ponton érdemes felidéznünk azt, hogy a mahájána szerint a
nirvána nem különbözik a szamszárától.
Ugyanaz a dolog lehet szamszára vagy nirvána – attól függ, hogyan tekintünk rá: szubjektíven vagy objektíven. Ez a mahájána elgondolás valószínűleg a fentebb már említett eredeti théraváda páli szövegekben található elgondolásokból alakult ki.
Nem helyes úgy gondolni, hogy a nirvána a sóvárgás megszűnésének természetes következménye. A nirvána semminek sem a következménye. Ha következmény lenne, akkor olyan eredmény lenne, amely okból jött létre. Ebben
az esetben a nirvána szankhata, azaz létrejött, feltételekhez kötött lenne. A nirvána sem ok, sem következmény: túl van ezeken. Az igazság nem eredmény vagy következmény. Nem jön létre; nem olyan, mint a misztikus, spirituális tudatállapotok, például a dhjánavagy a szamádhi.
Az igazság van. A nirvána van. Egyetlen dolgot tehetünk: megláthatjuk, beláthatjuk. Van ösvény, amely a nirvána belátásához vezet. Azonban a nirvána nem eredménye ennek az ösvénynek.
Az ember egy ösvényen eljuthat a hegyhez, de a hegy nem az ösvény eredménye vagy következménye. Láthatja a fényt, de a fény nem annak következménye, hogy képes látni.
Gyakran teszik fel a kérdést: mi van a nirvána után? Ez a kérdés fel sem merülhet, hiszen a nirvána a végső igazság.
Ha pedig a végső, akkor nem lehet semmi utána; ha lenne valami a nirvána után, akkor az lenne a végső igazság, nem pedig a nirvána. Egy Rádha nevezetű szerzetes egyszer ezt a kérdést tette fel a Buddhának kissé más formában: „mi a nirvána célja?” A kérdés feltételezi, hogy a nirvánának van valami célja. A Buddha ezért így válaszolt: „Rádha, ez a kérdés nem tartozik a tárgyhoz. Az ember úgy éli a szent életet, hogy a nirvánába (az abszolút igazságba) veti bele magát, s ez a cél, a végső cél.”Az olyan, gyakran előforduló, pontatlanul megfogalmazott kijelentések, mint például az, hogy „a Buddha halála után belépett a nirvánába vagy a parinirvánába”, sok fantáziadús találgatásra adnak okot.
Ha azt halljuk, hogy „a Buddha belépett a nirvánába vagy a parinirvánába”, akkor úgy gondoljuk, hogy a nirvána egyfajta állapot, birodalom vagy helyzet, amelyben van bizonyos formájú létezés, s ezért a nirvánát a „létezés” szó általunk ismert jelentéseinek keretein belül próbáljuk elképzelni. A „belépett a nirvánába” gyakran használt kifejezés, amelynek az eredeti szövegekben nincs megfelelője, egyszerűen nem létezik. Van egy szó, a parinibbutó, amely a Buddha halálát jelöli, vagy egy olyan arahantét, aki elérte a nirvánát, csakhogy nem jelenti azt, hogy „belépett a nirvánába.” A parinibbutó egyszerűen annyit tesz: „teljesen kihunyt, teljesen kialudt, teljesen ellobbant”, mivel a Buddha vagy egy arahant a halála után nem létesül újra.
Felmerül egy másik kérdés: mi történik a Buddhával vagy egy arahanttal a halál, a parinirvánaután? Ez a kérdés a megválaszolatlan kérdések egyike (avjákata). Amikor a Buddha erről beszélt, jelezte, hogy nem áll rendelkezésünkre olyan szó, amely kifejezné, hogy mi történik az arahanttal a halál után. A Vaccsha nevezetű paribbádzsaka kérdésére adott válaszában a Buddha kijelentette, hogy az olyan kifejezések, mint a „született” vagy „nem született”, nem használhatók az arahant esetében, mivel mindazok a dolgok (az anyag, az érzés, az észlelés, a késztetések, a tudatosság), amelyekhez az
olyan szavak kapcsolódnak, mint például a „született” vagy „nem született”, teljességgel megszűntek, és az illető halála után többé soha nem jelennek már meg.
Az arahantot a halála után gyakran hasonlítják a tűzhöz, amely kialudt, miután elfogyott a tűzifa,vagy a mécses lángjához, amely ellobban, ha elég a kanóc és elfogy az olaj.
Ezen a ponton világosan és teljesen egyértelműen kell látnunk, hogy nem a nirvánát hasonlítják az ellobbant tűzhöz vagy lánghoz, hanem az öt halmazból álló „lényt”, aki megvalósította a nirvánát. Ezt hangsúlyozni kell, mivel sokan – köztük kiváló tudósok is – félreértik és félreértelmezik ezt a hasonlatot, és úgy vélik, hogy a nirvánára vonatkozik.
Csakhogy a nirvánát sosem hasonlítják kialudt mécseshez vagy tűzhöz.
Van egy másik kérdés, amelyet igen gyakran feltesznek: ha nincs én, nincs átman, akkor ki valósítja meg a nirvánát? Mielőtt a nirvánáról beszélnénk, kérdezzük meg, hogy ki az, aki most azt gondolja: „ha nincs én”? Láttuk korábban, hogy a gondolat az, ami gondol, hogy a gondolat mögött nincs senki, aki gondolja. Ugyanígy, a bölcsesség (pannyá), a felismerés az, ami felismer. A felismerés mögött nincs én. A dukkha eredetének tárgyalásakor láttuk, hogy mindenben – legyen bár lény, tárgy vagy rendszer –, amelyre jellemző a keletkezés természete, megvan a megszűnés, pusztulás természete avagy csírája. Mármost, a dukkhában, a szamszárában, a folytonosság körforgásában megvan a keletkezés természete; következésképpen a megszűnés természetének is benne kell lennie. A dukkha a szomj (tanhá) következtében jön létre, és a bölcsesség (pannyá) következtében szűnik meg. Ahogy már szóltunk róla, a szomj és a bölcsesség egyaránt az öt halmazon belül van.
Tehát keletkezésük és megszűnésük csírája egyaránt az öt halmazban található. Ez a Buddha egyik igen jól ismert kijelentésének valódi értelme: „mondom: ebben a hat ölnyi emberi testben van a világ, a világ keletkezése, a világ megszűnése és a világ megszűnéséhez vezető út.”
Ez azt jelenti, hogy a négy nemes igazság az öt halmazon belül – azaz bennünk – van. (Ebben a szövegrészben a Buddha a dukkha helyett a „világ” jelentésű lóka szót használja.) Ebből többek között az következik, hogy nincs olyan külső erő, amely a dukkha keletkezését és megszűnését okozná.
Amikor a bölcsességet az ember kifejleszti és ápolja a negyedik nemes igazság szerint, akkor ez a bölcsesség látja az élet titkát, a valóságot: azt, ahogyan a dolgok vannak.
Amikor a titokra fény derül, amikor az igazság látható lesz, minden olyan erő, amely lázasan fenntartja az illúziótermészetű szamszára folytonosságát, elcsendesül, és már nem tud újabb karmát létrehozni, mivel nincs több tévképzet, és megszűnt a folytonosság iránti sóvárgás, szomj. Olyan ez, mint amikor az elme kigyógyul valamilyen betegségből, amikor a betegség oka vagy titka feltárul a beteg előtt.
Szinte minden vallás úgy tartja, hogy a legfőbb jót az ember halála után érheti csak el. Azonban a nirvána már ebben az életben megvalósítható; nem kell várnunk addig, amíg meghalunk.
Az, aki felismerte az igazságot, megvalósította a nirvánát, a legboldogabb lény a világon. Szabad. Nincsenek komplexusai, rögeszméi, nincsenek benne azok az aggályok és gondok, amelyek a többieket gyötrik. Szelleme tökéletesen egészséges. Nem bánkódik a múlt miatt, nem álmodozik a jövőről. Teljes mértékben a jelenben él.
Ezért a dolgokat a lehető legtisztább értelemben élvezi, mindenféle projekció nélkül. Ez az ember boldog, öröme kitörő, élvezi az életet magát, érzékei nyugodtak, nincs benne aggodalom, nyugodt és békés.
Nincs benne önző vágy, gyűlölet, tudatlanság, önhittség, gőg, sem semmi más „szennyeződés”, ezért tiszta és szelíd, s egyetemes szeretet, együttérzés, kedvesség, megértés és elfogadás jellemzi. A lehető legtisztább módon szolgálja a többieket, mert nem gondol magára.
Semmit sem nyer, semmit sem halmoz fel, szellemi értelemben sem, mert nincs meg benne az én tévképzete, és nem szomjazik a létesülésre.
A nirvána túl van minden kettősségen és relativitáson; következésképpen a jó és rossz, a helyes és helytelen, a létezés és nemlétezés fogalmain is túl van. Ebben az esetben a boldogság (szukha) kifejezés is – amelyet a nirvána leírására használnak – teljesen mást jelent. Száriputta egyszer ezt mondta:
– Barátom, a nirvána a boldogság! A nirvána a boldogság!
Akkor Udáji megkérdezte:
– De barátom, Száriputta, miféle boldogság lehet ott, ahol nincs érzet?
Száriputta igen filozofikus, a hétköznapi gondolkodáson túlmutató választ adott:
– Éppen az a boldogság, hogy nincs érzet.
A nirvána túl van a logikán és az érvelésen (atakkáva-csara).
Nem számít, mennyi ideig folytatunk spekulatív jellegű vitát – gyakran fölösleges intellektuális időtöltésként – a nirvánáról, vagy a végső igazságról, vagy a valóságról, ezen a módon sosem érthetjük meg. Az óvodás kisgyereknek nem érdemes megvitatnia a relativitáselméletet, de ha később türelmesen és szorgalmasan tanul, akkor egy nap megértheti. A nirvánát „a bölcseknek magukban
kell felismerniük” (paccsattam véditabbó vinnyúhi).
Ha türelmesen és kitartóan járjuk az ösvényt, ha elszántan fejlődni akarunk és meg akarunk tisztulni, és ha megvalósítjuk a szükséges szellemi haladást, akkor a nirvánát egy nap saját magunkban fedezhetjük fel, mégpedig anélkül, hogy rejtélyes és fellengzős kijelentésekkel terhelnénk magunkat.
Kezdjünk tehát a nirvána felismeréséhez vezető ösvény-nyel foglalkozni .