A tudat művészete a TAN / 3.

 

Laár András : Az asztrológia a rezgéseket megpróbálja feltérképezni . Van egy alapvető világnézeti alapállás , hogy minden összefügg , tehát nincsenek elszigetelt részek az életben , ez az egész , egyvalami . Ez az egész egyvalami rendkívül sok komponensből áll , és rendkívül sok rezgésből és rendkívül sok minden van , bizonyos szinteken lehet az ép aktuális leosztásokat vizsgálni . Pl. a bolygók ilyeneket jelképeznek : érzelmek , gondolatok , akaratok , szándékok , vagy a meggyökeresedett dolgok . Pl. az érzelmekre a Vénusz bolygó utal , az akaratokra a Mars bolygó utal , a gondolatokra  Merkur bolygó . De a Merkur az több annál mint gondolatok , mert a közlekedés kommunikáció , egy nagyon tág kör , a kapcsolatok a dolgok között , a mozgása a dolgoknak és az ezzel kapcsolatos elképzelések ez mind egy . A Mars , ami az akaratokkal függ össze és a szándékokkal és az agresszió , ugyanakkor a férfierő , bizonyos energetikai dolgok pl. tűzerő , nem egyvalamiről van szó hanem egy nagy csoport egészéről amiben benne van hogy én mit akarok , de az is benne van a hirtelen agresszív események , vagy ami egy balesetszerű ártalom , ilyen dolgokat is mutat , de ez mind összefügg . Arról van szó hogy a szándékok amelyek adott esetben egymásnak feszülnek , vagy éppen egymást segítik , hogy azok hogy néznek ki . Ezért aztán nem lehet semmit se egy az egyben megfeleltetni valami másiknak . Hanem a szimbólum rendszer szintje , az úgy néz ki hogy van 12 jegy , 12 színezet , 12 alapállás , és ezen belül történnek a bolygók által jelzett mozgások , vagy történések . Tehát itt rendkívül összetett képről van szó . Ezért meg kell tanulni a különböző asztrológiai  jegyek , azok  mit jelképeznek , pl. milyen személyiségi jegyeket hordoznak pl. a kos , vagy a bika . Akkor azt is tudni kell hogy bizonyos jegyekkel , bizonyos bolygók kapcsolatban állnak és nem ugyanolyanokkal  . Pl. a Mars bolygó a Kosban erőben van , tehát ott mindenféleképpen egy felfokozott energia mutatkozik . A Kos esetében és a Mars bolygó esetében ez egy egymást erősítő dolog . De pl. a Mérleg jegy , ami pont szemben áll a Kossal , ott pl. a Mars , ami adott esetben az akaratot jelképezi ,az gyengébben hat , azt mondják hogy uralomvesztésben van , ami azt jelenti hogy pl. egy Mérlegnél hogy mik a szándékai és milyen nagy indíttatásokat végez kifelé , az sokkal lefékezettebb mint egy Kosnál . Egy Kos pl. bedühödik és pofán vág , de egy Mérleg bedühödik de nem vág pofán . Ott balansz van , a Mérleg diplomáciai dolgokban nagyon jó , az állandóan a balanszot keresi . Ott viszont a Vénusz van uralomban . Tehát egy Mérleg jegyű ember , ha a Mérlegben van a Vénusza is akkor egy nagyon érzelemgazdag , művészetekre fogékony ember . Ilyeneket abszolút , meglehet látni , meg tendenciákat , .... Most pl. egy eléggé súlyos tendencia van , és ez világméretű , és ezt a Plútó és a Saturnus együttállása mutatja a Bakban . Van ez az együttállás /lassú bolygókról lévén szó / ez hosszú ideig tart , és ez mindenképpen , az ilyen negatív , ártó dolgoknak a felfokozódását jelképezi , és ez egy ideje tart . Amióta a Bakban együtt van a Plútó a Saturnussal , azóta világszinten is aggasztó jelenségek történnek , tömegszinten történnek , aggasztó jelenségek . ... Ha ezzel foglalkozunk akkor le lehet vonni bizonyos konzekvenciákat . De amit a bulvársajtó művel asztrológia címen , az hamis általánosítás , az egy abszurdum , olyan konkrétumokat nem lehet mondani senkinek hogy pl.most akkor majd  pénzt kap , vagy megfog halni , vagy jön a betegség . Ha látunk egy rossz  konstellációt a betegséggel kapcsolatban , az nem jelenti azt hogy valaki feltétlenül beteg lesz . Az lehet pl. mivel a betegségek háza azonos a munka házával , vagy a kötelességszerű munkavégzéssel , ez a 6-tos ház , a 10-es is , de az inkább hivatás része , ... a 6-os az olyan mint amikor szolgálni kell , ... sőt a 8-as házban is jelentkezhet , ha korlátozással jár , pl. az embert bekorlátozza valami , .... vagy pl. 12-es ház , .... ami a nyilvánosságtól elzárt dolgok háza , vagy a belső élet háza , vagy meditáció , vagy egy kórház , vagy egy elzártság .  Mondani az embernek hogy te most kórházba fogsz kerülni , hát az akkor megijed , .... és ez ráadásul egy önmagát beteljesítő jóslatként működik ,... egyáltalán nem biztos hogy ennek így meg kéne történnie , de attól hogy ráfogjuk , a félelemtől bevonzza , ....ez így nagyon súlyos dolog , ... de mégis van bizonyos kapcsolat , ami arra hajlamosít hogy , ... , az energia mindenképpen megjelenik  valamilyen formában . Mi ez az energia ? ; hétköznapi szinten egy rosszindulatú energia , azt is mondják hogy a Plútó , pokolbolygó , tehát sátáni dolgokkal is összefügg . Na de mivel mással ? ; pl. a nyilvánossággal , pl. a Plútó a tömegekre hat , pl. van egy tömegszerencsétlenség , az is a Plútóval függ össze . Na most az emberben is működik ez a Plútó energia , ami valami válság , de a válság az  váltást is jelent és ezért mágikus ereje van . Pl egy mágikus akcióra , amikor az ember váltani akar valamit és egy nagy tudati elhatározást tesz , hogy valami másképp legyen , azt is tudja a Plútó mutatni  . ... Nincs olyan igazából hogy rossz bolygó vagy jó bolygó , a Plútóra is mondják hogy rossz bolygó , de pl. a mágikus átalakulások , vagy az önmegváltoztatásnak is az az energiája . Vagy pl. a Saturnus  , azt mondják hogy rosszindulatú bolygó , azért mert a Saturnus a sorssal függ össze , olyan szempontból hogy amit az ember megcsinált az van . Tehát találkozni kell a saját tetteink következményével , és ez nagyon sokszor rossz , és ezért mikor hirtelen jön a Saturnus akkor hirtelen szembesülni kell azzal a sok szarral amit mi csináltunk . De közben , másfelől a Saturnus a koncentráció bolygója , az összeszedettségé . Pl. mikor az ember egy erős saturnusi állásnál meditál , vagy elvonul , vagy egy kicsit böjtöl , összeszedi magát , koncentrál , akkor pl. ez az energia az épülést szolgálja . ... Érdekes hogy a Plútót 1938-ban fedezték fel , tehát azóta még nem is tett meg egy teljes kört a Nap körül , tehát lehet hogy még nem is ismerjük egyes vonatkozásait , hiszen nincs elegendő gyakorlati tapasztalatunk . ... A világból levonjuk a következtetéseket , és feltételezzük hogy pl. a Plútó mint egy szilárd bolygó , mindig is volt ,  hát ez egyáltalán nem biztos . Eleve ez a világ nem egy szilárd valami , ez nem egy véglegesen kész dolog . Voltaképpen az egész világ így mindenestül ahogy van ,  a tudatban van , nem máshol . Minden jelenség , minden ! ; csakis a tudatban van , az érzékelés is a tudatban van , a gondolat is a tudatban van . Az elképzelés arról hogy milyen a világ , az is a tudatban van , a múlt emlékei is a tudatban vannak , a jövőről alkotott képek a tudatban vannak . Minden elgondolás és minden jelenség és minden tapasztalat , a tudatban van . Ez azért érdekes , mert ha elgondoljuk hogy esetleg van valami mégiscsak a tudaton kívül , hát ezzel az elképzeléssel behoztuk a tudaton belülre . Ha innen nézzük , a tudat szempontjából nézzük , akkor egyrészt megérthető könnyebben hogy a mágia mit jelent ? ; hogy igazából nem végleges és nem kész és nem stabil dolgok között élünk . Állandó változásban van minden , ami volt az már nincs , ami majd lesz az még nincs , és csak a jelen van de az már pont most múlik el . Tehát pont mig nézed múlik el , valójában nem válik valóra soha semmi . Ez a helyzet , mert minden egyes jelenség ami éppen valóra válik már múlik el , és nem marad már úgy . Tehát az a hamis elképzelés a világról , hogy itt stabil dolgok között élünk  ,  stabil anyagi jelenségek között , biztos pontok között , ez nem igaz . Hanem mivel a tudatban van minden , a tudatból kell nézni és a tudatnak hajlama van , sőt igénye van arra , hogy bizonyos dolgokat stabilizáljon . Ez a Saturnus bolygó ! A Saturnus bolygó jelenti azt a törekvést , a beteljesített törekvést , hogy a dolgok azért , maradjanak úgy . Ez az egyetemes tudatban , közös megállapodás . Tehát mi mindnyájan azt gondoljuk , hogy az jó ha van a lábunk alatt föld , és ezért ezt mi a tudatunkkal fönntartjuk és nem csak mi , hanem még a kutyák is , meg a bogár , meg a csiga . Tehát itt egy közös tudatról van szó , az élőlények közös tudatáról , amely bizonyos dolgokat stabilizálni akar és azért van úgy hogy stabilnak tűnnek a dolgok . .... A Nap az az öntudatot jelképezi , az embernek a fényességes öntudatát , az egyetemes öntudatát , a Merkúr meg a gondolkodását és a Vénusz meg az érzelmeit . Az ember az úgy van megszerkesztve  hogy  ne szakadjon szét , a gondolkodása meg az érzelmei meg az öntudata . Viszont a szándékai azok már tudnak szembemállni az ő fényes önvalójával . ... Tapasztaljuk azt a meghasonulást hogy belátjuk hogy , hogy kéne csinálni és mégis a szándékunk ellene van és esetleg egy olyan lépést teszünk ami hibás és az mutatja hogy a Mars az adott esetben szemben áll az öntudattal . Tehát olyan energia van bennem ami énvelem szemben áll . ... 

Mi az összefüggés a különböző rendszerek között , úgy mint a genetika , az asztrológia , a tanult viselkedésmintánk , és az egyéb dolgok amik hatnak ránk ? ....

Nem magyarázható az egyik rendszerből a másik rendszer , mindegyiknek megvan a maga logikája . Pl. ha párhuzamosan nézzük a rendszereket , akkor mégiscsak találunk összefüggést , de magasabb szempontból . Pl. az asztrológia mellé rendszeresen lehet használni a táró kártyát , és a Ji Csinget (ősi kínai orákulum rendszer - ) . Minden a véletlenszerű dolgokról szól , pl a táró kártyánál , melyik lap jön ki ? ; a Ji Csingnél hogy épp hogy dobom a pénzeket , hogy ilyen pénzdobásos vagy pálcika számolgatásos módszer , / többféle módszer van , de a legegyszerűbb , hogy három pénzt dobunk és akkor fej vagy írás alapon , négyféle verzió jöhet ki a pénzdobásból / , az is egy rendszer ott 63 jel van és ez öleli föl az egészet .  Közben van az asztrológia , 12 zodiákus meg 10 bolygó és az összes konsteláció , az egy más felosztás . De hogyha az ember megnézi az egyik szerint , megnézi a másik szerint , esetleg még húz rá egy táró kártyát , akkor ebből a háromból már összejön / árnyalódik / hogy végülis mi lesz ? 

Vannak olyan emberek , akik makacsul hisznek hogy ez egy anyagi valóság . És azt gondolják hogy az anyagi valóság fölé csak hozzá van ragasztva az hogy mi miket gondolunk , miket érzünk és igazából mi csak reflektálunk az anyagi valóságra . Tehát hogy úgy néz ki a világ , hogy van egy igazi , végképp meglévő igazi objektív való világ , és abban mi csak úgy dobódunk ide-oda , képzelünk róla ezt-azt , de hát igazából az a semmi . 

Az egész anyagi világ az egy tünemény , valójában egy illúzió , ami viszont annyira erős , hogy ezt éljük át . Tehát nem úgy illúzió hogy nincs , de igenis van , mert ha ráesik a tégla a lábamra az nagyon is van . De az már kérdés hogy az a tégla micsoda , vagy az a tégla milyen ? ; Mert bár nekem a tégla ráesik a lábamra , és az nekem éppen rossz , de aki éppen beépíti a falába annak jó , a másik pedig észre se veszi , neki rossz . Tehát a tégla az önmagában emilyen , az én viszonyom a téglával határozza meg hogy mi lesz . Maguk a dolgok pontosan ugyanígy önmagukban , jelentősség nélküliek voltak éppen . A kapcsolat a dolgok és én köztem az határozza meg hogy mi lesz aztán , és ez minden oldalról így néz ki . Ha felfogjuk úgy hogy ez egy tudati hologram , amibe minden benne van és mindenki benne van és az összes jelenség kölcsönhatással áll egymással . De mégis valójában nem igazán történik meg , mert nem is tudjuk fontosan hogy mi történik ? ; meg innen nézve így történik , onnan nézve meg úgy történik , és szubtilis lebegésben van . De a valóság az az amit tapasztalunk . ... A tapasztalás a legerősebb valóság , mert azt nem lehet visszavonni . Nem lehet visszavonni mert megtörtént , de még utólag átértelmeződik . Tehát bár elhagy engem a barátnőm és az nekem rossz , de kiderül egy év múlva , hogy de jó hogy elhagyott . Tehát még azt se lehet tudni hogy jó-e , vagy rossz-e valami , mert egy év múlva már van egy jobb csajom . Tehát kijelenthetjük hogy nincs jó , vagy rossz döntés , csak döntés van és gyakorlatilag rajtunk múlik hogy mivé kovácsoljuk .

A konzekvencia az érdekes , mert ha ez így van akkor alapvetően döntő hogy bennem mi van . ... Ha minél kevesebb gyűlölet van bennünk annál kevesebb lesz a saját életünkben , ha  kihagyjuk a gyűlöletet a saját világunkból , mert belülről fakad minden . ... Egy ős írat szerint : " belülről fúrta a teremtő az érzékszervünk nyílásait ".

És akkor gondoljunk arra hogy az Isten , aki ez a nagy tudat maga , az nem máshol van , az nem valaki más , ez már az , és nekem közvetlen kapcsolatom van vele , mert én magam is az vagyok , mint ahogy minden . ; - csak nem mindegy hogy mennyit vállalsz - . ...

Miért számít az asztrológiában  a születés pillanata ? 

Van aki fogantatási asztrológiát csinál , van aki születési asztrológiát - és akkor lehet vitatkozni azon hogy mi van ha valaki császárral született , és előbb vették ki mint ahogy megszületett volna - nem érdekes , csak a kezdőpont . Van olyan is az asztrológiában hogy : kérdőképlet . Most ha megkérdezek valamit így - arra konstellációra ami akkor van - akkor választ kapok arra a kérdésre , miért ? ; mert a tudati létben élünk , nem egy objektív létben , ami tőlünk független , hanem ez az egész nincs máshol mint a tudatban . A konfliktusunk az hogy mi hozunk a személyes tudatunkban olyan hagyományt , amiben benne van a felmenőink , az őseink hagyománya , a nemzet hagyománya , minden .  Gyakorlatilag és elvileg bármilyen létformában lehetnénk , vagy lehet hogy voltunk is , ... a lényeg az hogy egy hatalmas tudati háttér van . ... Azért van nekünk gondunk mert olyan indíttatásokat hordozunk pl. azt hogy a személyiségeink különböznek , ... Az következik ebből a sokaságból hogy olyan értelemben nem felfejthető ez a dolog , hogy így darabra megmondható hogy most pedig ez fog történni  . Hanem látni kell , hogy ez egy puha , nehezen kezelhetően könnyű dolog , tehát habkönnyű , mert elszáll egy pillanat alatt , nincs is vagy nem is volt , vagy nemis biztos hogy lesz , épp most van , de már nincs és .... kitudja hogy nemsokára mi lesz ? ; ... ez habkönnyű , végtelenül áttetsző dolog , de mi folyamatosan , küzdünk ebben mert a tudatnak dolga van ezekkel a jelenségekkel , ; ... mindenki mással és másképpen . .... A tudatunkban lévő leülepedettségekből  kialakul egy személyiség ,  de még az is változik , egy csomó ráhatás ér és másképp kezdünk gondolkozni . ... Pl. a mester mond nekem olyat , amit mindig éreztem de nem tudtam megfogalmazni , ... és mostantól másképp látom a világot . ...

Konklúzió : az asztrológia is úgy értelmezhető csak , - és tudományos módszerekkel nem értelmezhető , ...  materiálisan nem megközelíthető - de azzal a hozzáállással hogy , a tudatban történik minden  és mi a tudaton belül élünk , és mindenki , és az összes jelenség , minden itt van , és ugyanakkor mégiscsak tapasztalunk . Tehát annyiban valóságos a dolog hogy megtapasztaljuk , átéljük , De hogyha a tudat oldaláról nézzük , - és ez a konklúzió - akkor a legjobb dolog amit tehetünk ha a saját tudatállapotunkat tartjuk igazán  kézben . Pl. ha van egy nagyon veszélyes Mars konstelláció , ami azt mondja hogy: lábtörés . Olyat lehet azért hogy az ember , addig forgatja , kimutatja ,  hogy ez leginkább a lábtörésre ad hajlamot . Na most ha az ember ezt látja és beül a szobájába és ugyanazt a konstellációt meg tudja élni önmagában , úgy hogy pl. az akaratát szembe állítja adott esetben a gondolataival . Mert a Mars , Merkúr , kvadrát ez mondjuk egy lábtörés , és tegyük föl , bizonyos esetekben , - ez a konstelláció . De hogy ha az ember azt mondja hogy én most azt vizsgálom ebben a másfél órában , hogy a gondolataim és az akarataim , hol állnak szemben egymással ? ; és megpróbálom az akaratom a gondolataim igájába befogni , és akkor beteljesedett a konstelláció . ...

 Tehát csak a józan ész alapján lehet mindent látni , erről van szó !

a TAN

 A második nemes igazság

 Definíció • A négy táplálék •A szenvedés és a szamszára gyökéroka • A keletkezés és a megszűnés természete • Karma és újraszületés • Mi a halál? • Mi az újraszületés?

 Szamudaja: A dukkha keletkezése

 

A második nemes igazság a dukkha keletkezése vagy eredete (dukkhaszamudaja-arijaszaccsa). 

A második nemes igazság legjobban ismert definícióját számos eredeti szöveg megadja: „Ez a szomj (sóvárgás, tanhá) az, ami az újonnani létezést és újra-létesülést (pónóbhaviká) okozza. Szenvedélyes mohóság kíséri (nandirágaszahagatá) , hol itt, hol ott talál új örömöt (tatratatrábhindandiní) , nevezetesen: 

(1) sóvárgás az érzéki örömökre (káma-tanhá), 

(2) sóvárgás a létezésre és a létesülésre (bhava-tanhá), és 

(3) sóvárgás a nemlétezésre (az önmegsemmisítésre,vibhava-tanhá).

E sokféle formában megjelenő „szomj”, vágyakozás, mohóság vagy sóvárgás okozza az összes szenvedést, ez a szamszára oka. A szomj azonban nem tekinthető első oknak, hiszen első ok nincs, lévén hogy a buddhizmus szerint minden relatív és minden jelenség kölcsönösen függ egymástól. Ez a szomj (tanhá), amely a dukkha okának vagy eredetének tekintendő, szintén valami mástól függően keletkezik (szamudaja): az érzés (védaná) függvényében, az érzés pedig az érintkezés (phassza) függvényében keletkezik, és így tovább: ez a függő keletkezésnek (paticcsa szammuppáda) nevezett kör, amelyet a későbbiekben tárgyalunk.
Tehát a tanhá, a szomj, a dukkha felkelésének nem az első vagy egyetlen oka, azonban a legkézzelfoghatóbb és legközvetlenebb oka: „az elsődleges dolog, a mindent átható dolog”.
Ezért bizonyos páli szöveghelyeken a szamudaja, vagyis a dukkhaeredetének definiálásakor – a tanhá
mellett, amely mindig elsődleges szerepet játszik – említést tesznek más szennyeződésekről is (kilészá, szászavá dhammá).
Ezen a ponton csak érintjük a kérdést: elegendő azt észben tartanunk, hogy a sóvárgás középpontjában a nemtudásból fakadó hamis énképzet áll.
Ebben az esetben a vágyakozás nem csupán érzékszervi örömökhöz, gazdagsághoz és hatalomhoz való ragaszkodást és az ezekre irányuló vágyat jelenti, hanem elképzelésekhez és eszmékhez, nézetekhez, véleményekhez, elméletekhez, elgondolásokhoz és hiedelmekhez való ragaszkodást és az ezekre irányuló vágyat is (dhamma-tanhá).
A Buddha elemzése szerint a világon minden probléma és baj – az apró-cseprő családi vitáktól kezdve az országok és nemzetek közötti nagy háborúkig – ebből az önző vágyakozásból ered.
Ebből a szempontból nézve minden gazdasági, politikai és társadalmi probléma ebben a vágyakozásban gyökerezik. Azok a befolyásos államférfiak, akik nemzetközi problémákat próbálnak elsimítani, és háborúról és békéről beszélnek, de pusztán gazdasági és politikai értelemben, csak a felszínt kapargatják, és nem néznek a probléma mélyére, nem keresik a baj valódi okát. 

Ahogy a Buddha Ratthapálának mondta: „ a világ sóvárog, és a vágy rabszolgája (tanhádászó).”
Azt mindenki elismeri, hogy a világon minden problémát az önző vágyakozás okoz – ezt nem nehéz belátni. Azt azonban már nehezebb megérteni, hogy ez a vágy, ez a szomj hogyan vezethet újraszületéshez és újralétesüléshez (pónóbhaviká). Ezen a ponton kell alaposabban megtárgyalnunk a második nemes igazság mélyebb filozófiai aspektusát, amely egyébként megfelel az első nemes igazság filozófiai nézőpontjának. Ehhez pedig bizonyos mértékben meg kell értenünk a karma és az újraszületés elméletét.
Négy olyan „táplálék” (áhára, azaz ok vagy feltétel)
van, amely szükséges a létezéshez és a folytonossághoz:
(1)közönséges anyagi étel (kabalinkáráhára), 

(2)az érzékszervek (beleértve a tudatot is) érintkezése a külvilággal (phasszáhára), 

(3)tudatosság (vinnyánáhara), és 

(4)tudati késztetés vagy akarat (manószanycsétanáhára).

A négy közül az utolsó a késztetés, ami nem más, mint az életre, a létezésre, az újonnani létezésre, folytatódásra irányuló vágy: arra, hogy újra meg újra legyünk.
Ez hozza létre a létezés és a folytonosság gyökerét, és a jó és rossz tettek (kuszalákuszalakamma) révén törekszik előre.
Azonos a szándékkal (csétaná).Fentebb láttuk,a Buddha maga definiálta úgy, hogy a szándék a karma. A most említett késztetéssel kapcsolatban a Buddha azt mondja: „amikor az ember megismeri, hogy mi táplálja a késztetést, megérti a vágyakozás (tanhá)három formáját.”
A „vágy”, „késztetés”, a „tudati késztetés” és a „karma”kifejezések tehát ugyanazt jelölik: a vágyat az életre, hogy újra meg újra létrejöjjünk, növekedjünk és fölhalmozzunk. Ez a dukkha megjelenésének oka, és a tudati késztetések halmazához tartozik, amely halmaz a lényt alkotó öt halmaz egyike.Ez a Buddha tanításának egyik legfontosabb és leglényegesebb pontja. Ezért világosan és alaposan meg kell értenünk és észben kell tartanunk, hogy a dukkhamegjelenésének oka vagy csírája magában a dukkhában található és nem azon kívül. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a dukkha megszűnésének oka vagy csírája szintén magában a dukkhában található, és nem azon kívül. Ezt jelenti a következő, páli nyelvű szövegekben található jól ismert kijelentés: „Jam kinycsi szamudaja dhammam szabbam tam niródha dhamm a m”. „Ainek természete a megjelenés, annak természete a megszűnés is.”Abban a lényben, dologban vagy rendszerben, amelyben megvan a keletkezés természete – vagyis az a természete, hogy létrejön –, megvan saját megszűnésének avagy pusztulásának természete avagy csírája is. Így a dukkha (az öt halmaz) magában foglalja saját keletkezésének természetét és saját megszűnésének természetét is. Erre a harmadik nemes igazság, a niródhatárgyalásakor még kitérünk.A páli kamma (szanszkrit: karma) szó a kri (tenni) gyökből ered, és annyit jelent: tett, cselekvés. Azonban a buddhista gondolkodásban a karmának szűkebb jelentése van: csak szándékos tettet jelöl, nem minden tettet, és nem is a tettek következményét, ahogyan sokan helytelenül értelmezik és pongyola módon használják. A buddhista terminológiában a karma nem jelöli a karma következményét; ezt a karma gyümölcsénak vagy eredményének nevezik (kamma-phala vagy kamma-vipáka).

   A szándék lehet relatíve jó vagy rossz, ahogy a vágy is, tehát a karma is lehet relatíve jó vagy rossz. A jó (kuszala) karma jó következményekhez vezet, a rossz (akuszala) karma pedig rossz következményekhez. A vágyakozásnak, a szándéknak, a karmának – függetlenül attól, hogy jó vagy rossz – egyfajta erőhatás a következménye: erőhatás, amelynek eredményeként jó vagy rossz irányban halad tovább.
Függetlenül attól, hogy jó vagy rossz, mindenképpen relatív, és a folytonosság körén (szamszára) belül van. Az arahant, jóllehet cselekszik, nem halmoz fel karmát, mivel nincs meg benne az énre vonatkozó hamis elképzelés, nincs meg benne a folytonosságra és a létesülésre irányuló vágy, és mentes minden más szennyeződéstől és tisztátalanságtól is (kilésza, szászava dhamma). Számára nincs újraszületés.
A karma elméletét nem szabad összekeverni az úgynevezett erkölcsi igazságszolgáltatással, vagy a jutalommal és büntetéssel. Az erkölcsi igazságszolgáltatás – a jutalom és büntetés mint elgondolás – alapja az az elképzelés, hogy van egy legfelsőbb lény, egy Isten, aki ítélkezik, törvényt szab, és eldönti, hogy mi jó és rossz. Az „igazság” szó pedig kétértelmű és veszélyes: az igazság nevében sokkal többet szenvedett az emberiség, mint amennyi haszna volt belőle. A karma elmélete az ok-okozat, a hatás-ellenhatás törvényszerűségén alapuló elmélet: természeti törvény, amelynek semmi köze igazságszolgáltatáshoz, jutalmazáshoz vagy büntetéshez.
Minden szándékos tett következménnyel jár. Ha egy jó tett jó következményekkel jár, a rossz tett pedig rossz következményekkel, akkor az nem igazságszolgáltatás, jutalom vagy büntetés, amelyet egy olyan személy vagy erő szab ránk, amely ítél tetteink fölött, hanem olyasvalami, ami a saját természete szerint, saját törvényszerűségei alapján működik. Ezt könnyű belátni. Azt viszont már nehezebb megérteni, hogy a karma elmélete szerint a szándékos tett következményei a halál utáni életben is megmutatkozhatnak. Ezen a ponton ki kell térnünk arra, hogy a buddhizmus szerint mi a halál.
Láttuk korábban, hogy egy lény nem más, mint fizikai és mentális energiák vagy erők kombinációja. Amit halálnak nevezünk, az a fizikai test teljes működésképtelensége. De vajon minden erő és energia megszűnik létezni akkor, amikor a test már nem funkcionál tovább? A buddhizmus erre a kérdésre nemmel válaszol. A szándék, az akarat, a vágy, a létezés és az újra meg újra létesülés iránti szomj olyan hatalmas erő, amely egész életeket, teljes egzisztenciákat mozgat meg: az egész világot ez mozgatja. Ez a világon a legnagyobb erő, a legnagyobb energia. A buddhizmus szerint ez az erő nem szűnik meg a halállal, azaz akkor, amikor a test már nem funkcionál tovább, hanem más formában nyilvánul meg, és kiváltja az újabb létezést, amit újraszületésnek nevezünk.
Ezen a ponton felmerül egy újabb kérdés. Ha nincs állandó, változatlan entitás vagy lényeg (én vagy lélek, azaz átman), akkor mi az, ami a halál után létezni tud, vagy újra tud születni? Mielőtt a halál utáni élet kérdését tárgyalnánk, gondoljuk végig, hogy mi az élet és hogyan folyik most.
Ahogy már többször elmondtuk, az, amit életnek nevezünk, nem más, mint az öt halmaz – vagyis fizikai és mentális erők – kombinációja. Ezek a halmazok folytonosan változásban vannak, egyetlen pillanatig sem maradnak ugyanazok: pillanatról pillanatra létrejönnek és elpusztulnak. „Bhikkhu, amikor a halmazok létrejönnek, hanyatlanak és elpusztulnak, minden pillanatban létrejössz, hanyatlasz és elpusztulsz te is.”
Ez azt jelenti, hogy ebben az életben is minden pillanatban megszületünk és meghalunk, de mégis folytatódik a létünk. Ha azt meg tudjuk érteni, hogy ebben az életben  lehetséges az, hogy létünk folytatódik anélkül, hogy létezne egyfajta állandó, változatlan lényegiség, lélek vagy én, akkor miért ne érthetnénk meg, hogy ezek az erők a test funkcióinak megszűnése után is tovább létezhetnek anélkül, hogy lenne én vagy lélek?
Amikor ez a fizikai test már nem tud funkcionálni, az energiák nem pusztulnak el vele együtt, hanem más formát öltenek – ezt nevezzük következő életnek. A kisgyereknél a fizikai, mentális és intellektuális képességek még gyengék és éretlenek, de ott van bennük a lehetőség, amelyből kialakul a felnőtt ember. A fizikai és mentális energiák, amelyek az úgynevezett lényt alkotják, képesek új formát ölteni, fokozatosan gyarapodni és kiteljesedni.
Mivel nincs állandó, változatlan lényegiség, semmi sem lép tovább az egyik pillanatról a másikra. Az is nyilvánvaló tehát, hogy semmi olyan állandó vagy változatlan dolog sincs, amely az egyik életből a másikba léphetne tovább.
A folyamat töretlenül folytatódik, de minden pillanatban változik. A folyamat pedig nem más, mint mozgás. Olyan ez, mint az egész éjszakán keresztül égő láng: a hajnali láng nem ugyanaz, mint az éjféli, de nem is különbözik attól.
A kisgyerek felnő, majd hatvanéves ember lesz. Bizonyos, hogy a gyermek nem azonos a hatvanéves emberrel, de nem is másik személy. Ugyanígy, az a személy, aki itt meghal és máshol újraszületik, nem ugyanaz a személy, és nem is más
(na csa szó na csa annyó), hanem ugyanazon folyamat folytonossága. A halál és a születés közötti különbség csak egy gondolat-pillanat: ezen élet utolsó gondolat-pillanata meghatározza, kondicionálja az úgynevezett következő élet első gondolat-pillanatát; a következő élet tulajdonképpen ugyanazon sorozat folytatódása. A buddhista gondolkodás szerint tehát a halál utáni élet kérdése nem valami nagy titok, és a buddhisták nem is aggódnak miatta.

   Amíg van bennünk vágy arra, hogy létezzünk és létesüljünk, a folytonosság köre (szamszára) nem szakad meg. Ez csak akkor történik meg, amikor megszűnik hajtóereje, a vágyakozás – amikor a vágyakozásnak véget vet a bölcsesség, amely látja a valóságot, az igazságot, a nirvánát .