Imitatio Christi (III.)
Üzenet : Szólj hát Uram , mert hallja a te szolgád , hiszen örök életet adó igéid vannak .
A BELSŐ KÖR BÖLCSESSÉGE
A végső valóság keresésének útján hatoljunk még mélyebbre: a „misztérium-iskolák" tanításaiba
Az ezoterikus bölcsesség a világegyetem leírását nem az anyagtól kezdi, és nem a fizika módszerével halad, lépésről lépésre fölfelé. Itt pontosan az ellenkezője történik.
A kiindulópont a „csúcs", a Központi Forrás, vagy Isten. A leírás nyomon követi a teremtés fokozatait. Az entrópia elve az egész vonalon érvényesül, „helyi kivételek" nélkül.
Az világegyetemre vonatkozó mélyebb tudást Kínában Tao-nak, Indiában Sanathana Dharma-nak (Örök Törvénynek) nevezik. A tanítások időtől való függetlenségéről Jézus így szólott:
„Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el." (Márk,13:31)
...................................................................................
A Világegyetem teremtő erejére nagyon sok név utal. Is-ten, Ahura Mazda, Brahm, Adonai, Tao, Rá, Atya, Allah és Solar , Logosz csak néhány az ismertebbek közül.
Ki kell hangsúlyoznunk: függetlenül attól, hogy különböző kultúrákban milyen névvel illetik, csakis egy ilyen Központi Energiaforrás létezik, és teljes tudatában van saját létének.
Az ezoterikus tanítások szerint Isten egy személyben teremtő Atya és Anya. Lényegét tekintve Lélek, ami téren és időn kívül létezik.
Ugyanakkor Isten a világegyetem egyetlen misztikus lénye:
Ő az Univerzum.
Ezt az energiaforrást elfogadni a Világegyetem eredőjeként semmivel sem nehezebb, mint elfogadni azt az energiát, amiből az anyagi világ áll, az energiát, ami nem teremthető és nem pusztítható el. A fontos és lényeges különbség a kettő között az, hogy az isteni energia intelligens és tudatos.
Az isten által „kiejtett szavak" talán számunkra felfoghatatlan energiával rendelkezı hullámok, analóg megfelelő az OM, vagy AUM-ként ismert mantrának.
Az ezoterikus tanítás értelmében az Univerzum az Atya szimbólumával jelölt energiából és akaratból, valamint az Anya szimbólumával jelölt kreatív intelligenciából áll.
Ebből a harmonikus egységből születik a Fiú, a Szeretet.
Ez a szimbolikus Fiú a világegyetem első megnyilvánulása, minden élet és minden létező forrása.
A Fiú nem más, mint ragyogó Fény!
Erről szól a teremtés könyve:
„Isten szólt „Legyen világosság", és világos lett." (Mózes, 1:3)
Ennek a Fénynek az energiaszintje földi elménk számára felfoghatatlan, és a Világegyetem, annak minden részletével, ebből a Fényből épült fel.
A fizikai világban megnyilvánuló fénynek lényegesen alacsonyabb az energiaszintje, mégis a fény volt az, ami meghatározó szerepet játszott a modern fizika nagy felfedezéseiben.
- A földi energia 98% a napfényből származik.
- A fény úgy nevezett sebessége volt az, ami a térről és időről alkotott fogalmainkat megváltoztatta.
- A fény volt az első, ami a kísérletek függvényében hol anyagi, hol hullámtermészetet mutatott.
- Ismét a fény sebessége az, ami az Einstein ismert
egyenletében (E=mc2) egyenlőségjelet tesz anyag és energia fogalma közé.
- És végül nem feledkezhetünk meg arról, hogy minden atom és az atomnak minden összetevője képes fotonokat, tehát fényt felvenni és leadni az elektromágneses spektrum általunk ismert skálájának teljes széltében és hosszában. Ez mindenképpen összeegyeztethető a beavatottak tudásával, hiszen szerintük az egész világegyetem fényből épült, így hát a fény különböző formái azok, amik a fény más formáival keverednek, és ennek köszönhetı minden interferencia és rezonanciajelenség.
De hagyjuk most a fizikai fényt, és térjünk vissza az istenihez.
A Fény, vagy a Fiú egyesíti magában az Atya és az Anya tulajdonságait: Az Atya erejét és akaratát, valamint az Anya kreatív intelligenciáját és bölcsességét. Ez a „szentháromság" az Atya-Fiú-Anya. Mai nyelvezetre lefordítva annyit jelent, mint: Erő-Szeretet-Bölcsesség, a kereszténység nyelvére lefordítva pedig az Atya-Fiú-Szentlélek.
A Fényből (a Fiúból) ezután előbb három, majd újabb négy Fénylény körvonala válik ki. A hét Fénylény mindegyike más és más domináns tulajdonsággal rendelkezik. (Dowling, L. H.:
The Aquarian Gospel of Jesus the Christ, 1907)
1. Az első fénylény jellemző vonásai az Akarat és az Erő.
2. A másodikat főként Bölcsesség és Szeretet jellemzi.
3. A harmadikat a Kreatív Intelligencia.
4. A negyedik a konfliktusból születő Harmónia jellemzőit hordozza magában.
5. Az ötödik az anyagi Tudás és Tudomány képviselője.
6. A hatodik az Idealizmus iránti Hit és Odaadás,
7. Végül a hetedik a Rend és a Rituális Mágia erőterével rendelkezik.
Ezek a Fénylények teremtett gondolati képek, de egyszersmind hatalmas energiával rendelkező Teremtők, akik maguk is képesek gondolati képek létrehozására.
A hét teremtő tudatában van létének, hiszen már ezen a szinten is az Isten képére és hasonlatosságára, az isteni energiából jöttek létre.
Nevük kultúránként változó. A héber vallásban egy ilyen teremtő
erővel rendelkezı Fénylény neve Elohim. Jézus is ehhez szólt, amikor a kereszten szenvedett:
„Kilenc órakor Jézus hangosanfelkiáltott: „Eloi, Eloi lamma szabaktáni?" Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?"
(Márk, 15:34)
Talán nem árt még egyszer kihangsúlyozni, hogy a hét Sugár , a hét Elohim az isteni tulajdonságok teljes összességével rendelkezik. A közöttük lévő különbség csak annyi, hogy bizonyos tulajdonságok kihangsúlyozottabbak. Ez hasonlóvá, de valamelyest mégis különbözővé teszi őket egymástól. Ugyanakkor a hét Teremtő Sugár léte elfogadható magyarázattal szolgál arra is, hogy bizonyos - többisten hívő - vallások miért tanították, hogy a teremtés különböző részeiért külön istenek felelnek.
A hét Elohim teremti a világegyetemet ITT és MOST, hiszen térenés időn kívül léteznek.
Energiaszintjük számunkra felfoghatatlan... Minden Teremtő Sugár hét másik sugárra bomlik, és azok mindegyike ismét hét másikra...
A teremtés Isten gondolata. Ebből születik a Fény, és a Fény további Fénylényeket hoz létre, mégpedig „saját képére és hasonlatosságára".
Ily módon hét különböző tudatszint teremtésére kerül sor:
1. Kerubok és Szeráfok
2. Angyalok
3. Emberi lelkek (bizonyos iskolákban „Monádok")
4. Állatok
5. Növények
6. Élő egysejtűek
7. Ásványok
Mindez rendkívül magas rezgéstartományban történik, az úgy nevezett „mennyei világban", vagy szférában, tehát továbbra is téren és időn kívül. Minden teremtett lény tudatában van a létének - még az ásványok is - és tudatában van az egységes
egésznek. Mindez nagyon távol van attól a világtól, amit mi ismerünk, mégis mindenütt jelen van, és egész anyagi világunkat átitatja. Nem a távolság választja el tőlünk, nem is holmi más dimenzióban lévő misztikus „párhuzamos világról" van szó. Az
egyetlen különbség az elektromágneses hullámok magasabb frekvenciája, ami mindezt elrejti rendszerint csak egyetlen szférára korlátozott érzékszerveink elől. (Ritka az olyan ember, mint Rudolf Steiner, aki egyszerre több szférát érzékelt.)
A mennyei világban fokozatosan kialakul három „réteg", amit szférának nevezhetnénk, de kimondott határok nem léteznek. A különbség főként a (1) kerubok és szeráfok, (2) az angyalok és (3) az emberi lelkek tudatszintjében mutatkozik. Egy emberilélek tehát nem más, mint a tudatos Fény szikrája. Bizonyos tekintetben olyan, mint egy mag, ami kifejlődésre vár, de már kezdettől fogva tartalmazza Isten erejét és Isten minden lehetőségét. Ez a lélek az ember legbenső lényege, ami akkor is megmarad, ha az emberről lehámoznánk minden utólag létrehozott testet, érzést és gondolatot, amivel - nyilván tévesen - önmagát azonosítja. Ez a mag az „Én", a felsőbbrendű Én, akinek van rá lehetősége, hogy gondolatot, formát és érzést teremtsen. A lélek téren és időn kívüli, más szóval: örök életű, vagyis halhatatlan.
A mennyei síkon minden ragyogó Fény (nem véletlenül mondják a papok a ravatalon fekvő holttest jelenlétében, hogy „az örök világosság fényeskedjék neki"), de az Árnyék mindig ott van a Fény kíséretében. Persze az árnyék is fény, csak kevesebb vagy töretlen. Egymást tökéletesen kiegészítik, az egyik tükrében értelmezhető a másik, és ez egyben a képalkotás elengedhetetlen feltétele is.
A mennyei világot átitatja egy hullámsáv, amit a hinduk és a buddhisták Akasha-krónikának neveznek. Nem véletlen tehát, hogy a keresztény vallásban helyet kapott egy olyan elképzelés, miszerint a mennyben minden feljegyzésre kerül.
Nos, ez valóban így van. Az Akasha-krónikába a különféle fénylények tudatállapotának minden változása „beíródik". Itt lelhető fel az igazi, torzításoktól mentes történelem, minden gondolat és minden esemény valós képe. Az Akasha-krónika
holografikusan kódolt. Az információ elvileg mindenkinek rendelkezésére áll, és az „Univerzum könyvtárának könyveit" el lehet olvasni. Igaz viszont, hogy ez többévi tanulást, irányítást és gyakorlatot igényel.
Őseink prófétáknak nevezték azokat, akik rendelkeztek az Akasha-ban való olvasás képességével. Jelen korban talán Rudolf Steiner és Lewi H. Dowling a legismertebbek, akik az Univerzum élő könyvtárában olvasni tudtak, de komoly figyelmet érdemel e tekintetben Emanuel Swedenborg is, akinek munkásságával e könyvben egy egész fejezet foglalkozik.
Az emberi lélek tudatában van tehát saját létének, és kezdetben az Atya energiájának parányi részével rendelkezik.
Természetesen szabad akarata is van, de azzal még nincs tisztában, hogy a rendelkezésére álló erőt mire használhatja. A fejlődéséhez szükséges az ellenállás. Ellenállás nélkül nem értheti meg a rendelkezésére álló erőt. így a Teremtő létrehoz egy alacsonyabb energiaszinttel rendelkezı szférát, amit
általában mentális szintnek neveznek. Isten akarata szerint a kerubok, szeráfok, angyalok és emberek uralkodnak mindazon teremtmények fölött, akiknek tudatszintje alacsonyabb, tehát állatok, növények, élő egysejtűek és ásványok fölött.
A sűrűbb környezetbe „ültetett" lélek, vagy „isteni mag" növekedésnek, fejlődésnek indul. Új környezete lehetővé teszi illatok, ízek, egyéb gondolatformák valamint a szeretet kifejezését. Mindazok a gondolatok és érzések, vágyak és emlékek, amiket a lélek fejlődése során magában felépít, a lélek mentális és érzelmi töltését alkotják, és a lélek ily módon fokozatosan teljesen egyéni formát ölt. Ez a mentális és érzelmi töltet az, amit szellemnek nevezünk, és amivel magunkat azonosítani szoktuk. Rendkívül fontos az angyalok szerepe, mivel a „test", azaz a belső tartalomnak és fejlődési szintnek megfelelő külső forma, az ő segítségükkel jön létre. Az azonnal megjelenő kivetített gondolatok és a megjelenést követő érzések és élmények közötti kölcsönhatás nagyszerű fejlődési lehetőséget biztosít a lélek számára. A lélek fejleszteni kezdi isteni tulajdonságait, és ez fokozatosan tudatosodik is benne. A kifejlesztett tulajdonságok a lélek mennyei testének természetes részét alkotják. Ugyanakkor felbukkan az illúzió, miszerint érzések és gondolatok „egymás után" következnek, ami a mentális síkon az idő fogalmának viszonylag körvonalazatlan megjelenéséhez vezet. Ezzel a kiindulóponttal már fogalmazhatunk úgy, hogy a lélek - fejlődés céljából -eonokat (hosszú időt ) tölt a mentális szférában. Einstein felismerése tehát, miszerint a tér és az idő mentális építmények, megfelel az ezoterikustanítások ide vonatkozó részének.
És itt kezdődik az, amit a vallásos tanítások az ember bukásának neveznek...
Az isteni szikrák, a létüknek tudatában lévő lelkek
másodlagos léttudatot alakítanak ki maguknak.
Ez a másodlagos léttudat az ego. A lélek ugyan továbbra is tisztában van eredetével, de a rendelkezésére álló kreatív erőt mind önállóbban akarja használni. A teremtés extázisában megfeledkezik arról, hogy létének feltétele és energiájának forrása a Fény. Gondolatait más irányba tereli, elmélyül a teremtett és kivetített gondolati képek szemlélésében, nem gondolva a következményekre...
A folyamatos Isten-tudat rövid időszakokra megszakad.
Ennek az első komoly következménye az, hogy az állandó energiaellátás akadozóvá, vagy kissé rendszertelenné válik, ami az energiaszint, vagy rezgésszám csökkenéséhez vezet. Ez érinti a mentális test egy részét , valamint kihat a mentálisan kivetített alacsonyabb szintű gondolatokra, tehát a mentális síkon létező állatokra, növényekre és ásványokra.
A csökkenő energiaszint fokozatosan a mentális síkot is három - most már jól meghatározott - szférára osztja.
1. A legmagasabb rezgésszámú szintet „felső mentális" szférának nevezik, ami valójában egy virtuális, meditatív állapot.
A felső mentális szférára behangolódott léleknek lehetősége nyílik arra, hogy saját isteni lényegét felismerje.
2. A középső mentális szféra az intuíció erőtere, ami lehetővé teszi a zene és művészet általi önkifejezést. Ebben a szférában kifejezetten nagy jelentősége van a szeretetnek.
3. Az „alsó mentális" szférára már az ego tevékenysége a jellemző. Briliáns, de érzelmektől mentes intellektuális gondolatok szférája ez, ahonnan az Istentől való időleges elszakadások következtében hiányzik a szeretet. (Már ezen a
ponton is párhuzamot lehet vonni az alsó mentális szférára behangolódott lelkek, valamint egyes földi tudósok között, akik kizárólag önmagukra, vagy hírnevükre gondolnak, miközben olyan tudományos eredményekre törekednek, amik az emberiségnek csak bajt és szenvedést okozhatnak. Első sorban a fegyverfejlesztő tudósokra gondolok, akik ideggázok és biológiai fegyverek veszélyesebbnél veszélyesebb változatait hozzák létre, holott nagyon is tisztában vannak azzal, hogy ezek milyen pusztításra képesek. De hát mit lehet elvárni onnan, ahol nincs szeretet?)
A mentális szférákhoz visszatérve, a lélek saját környezeteként fogja fel azt, amit teremt, és amire be van hangolódva. Egy bizonyos szféra nem más, mint egy közösen létrehozott „kép", egy bizonyos „valóság", amit a megközelítőleg azonos lelki fejlődési szinten lévő lények hoznak létre.
(Ilyen szempontból nézve az anyagi világ is egy közösen kivetített „valóság", aminek vannak ugyan közös vonásai, meg sincs két ember, akik számára pontosan ugyanolyan lenne, és ugyanazt jelentené.)
A mentális szféráktól az anyagi világig azonban még nagyon hosszú az út. Az ego működésének hatására az emberi lélek mind nagyobb extázisba esik, amint fokozatosan felismeri, hogy képes a teremtésre. Már nem a Fénnyel azonosítja magát, hanem a szellemmel, saját gondolatainak és érzelmeinek egyéni gyűjteményével. És tudatszintje ehhez mérten tovább csökken...
Olyan folyamat ez, amit a kábítószert fogyasztó társainknál figyelhetünk meg, akik napról napra betegebbek, mégis szentűl meg vannak győződve arról, hogy bármikor abbahagyhatják......
A folyamat során a mentális test egy része - figyelem, csak egy része! - még alacsonyabb rezgésszámra süllyed. Ezen alacsonyabb szintek „ruhaként" jelentkeznek, amik eltakarják a lélek eredeti fényét és szépségét. A három mennyei és a három mentális szféra tükörképeként - habár ez a tükörkép egyre torzabbá válik - kialakul három úgy nevezett „felső asztrális" és három „alsó asztrális" szféra. Azok az emberek, akik a szellemi köntösükkel azonosítják magukat, viszonylag durva érzéseket és vágyakat fejlesztenek ki magukban. Ennek következtében létre jön egy felső asztrális test, ami önzetlenebb gondolatokat és érzelmeket jelképez, és egy alsó asztrális test, ami az anyagi vágyak rabja.
Végül az isteni szikra eléri azt a szintet, amit mi anyagi világként ismerünk. Ugyanakkor határozottan különválnak a férfias és nőies tulajdonságok, ami aztán megnyilvánul a nemek kialakulásában.
A környezet, azaz pontosabban, a kivetített környezet egy része engedelmeskedik a gondolat erejének. Az állatok, növények és ásványok idomulnak a tudatban létrejött változásokhoz. A Föld felszíne is engedelmeskedik a gondolat erejének. Figyelemre méltó jelenség, hogy csak a felszínről van szó, a föld mélyebb rétegeiből még mindig valamivel magasabb rezgésszámú láva tör a felszínre.
A legalacsonyabb asztrális szféra rezgésszáma oly közel áll a fizikai világ energiaszintjéhez, hogy a beavatottak a kettő között nem is tesznek különbséget. Megkísérelhetı a szférák grafikus ábrázolása, de figyelembe kell venni, hogy némiképp torz képet kapunk, mivel a szférák úgy átitatják egymást, mint egy szivacslabdát a víz. A különbség tehát nem térbeli vagy időbeli, hanem energiaszint- és frekvencia béli. (14. ábra)
Az általunk ismert fizikai világ ily módon csupán a
legalacsonyabb asztrális szféra egy része. Az asztrofizikusok különben hasonló következtetésre jutottak, hiszen egyre gyakrabban hangoztatott nézet, miszerint az Univerzum energiájának/anyagának 95%-a számunkra láthatatlan.
Az eredetileg Hét Sugár minden szférát átitat, és a fizikai világban is megnyilvánul. Talán így már nem olyan különös, hogy a zenében hét alaphang, a szivárványban hét szín, és a Mengyelejev-féle táblázatban hét periódus van. Ha jól meggondoljuk, még az ízek is hét csoportra oszthatók: csípős, keserű , fanyar , sós , savanyú , édes és mentolos.
A tudatunk mélyén rejlő információ, vagy emlék lehet annak a hátterében is, hogy a naptári hét pontosan hét napból áll, valamint az, hogy a teremtés hét nap, azaz hét Nap, vagy hét Sugár, vagy hét Fényforrás „alatt" történt...
A földi világban élő emberek többsége elveszítette az Istennel való tudatos kapcsolatot, de az isteni szikra, isteni örökségünk, a Fény, továbbra is mindannyiunkban ott világít.
A probléma csak az, hogy oly sűrű anyagi és asztrális ruhába öltöztettük, hogy fénye ezeken alig-alig képes áthatolni. Az anyagi világ alacsony energiái alaposan igénybe veszik a fizikai testet. Az isteni fény, létünk lényege és energiája, csak „sűrű felhőkön áthatolva" érhető el testünk sejtjeit. Ennek
köszönhető, hogy a testnek külső energiára, azaz táplálékra van szüksége. A helyzetet tovább ronthatják a kiegyensúlyozatlan érzelmek és gondolatok, hiszen ezek irányítják a test fejlődését,
egészségét és harmóniáját. A gondolataink és érzéseink szintjén fellépő zavar tehát annyit jelent, mint részben tönkre tenni a fizikai test irányító és ellenőrző egységét, ami természetes módon vezet a test megbetegedéséhez.
Eredetileg tehát lényegesen magasabb szférákhoz, magasabb világokhoz tartozunk, és csak ezért kerültünk ilyen nehéz körülmények közé, mert elveszítettük az egységtudatunkat.
Emanuel Swedenborg (1688, Stockholm - 1772, London), korának elismert polihisztora, XII. Károly hadmérnöke és királyi szenátor volt. Belső látása, álmai és víziói lehetővé tették számára a lelki világok hosszas és részletes megfigyelését, sőt, az említett világok lakóival való kommunikáció ajándékát is megkapta. Ő így ír az ember anyagba süllyedéséről:
„115. A menny által megtaníttattam, hogy a földünkön lévő legrégibb egyházhoz tartozó emberek, akik mennyei emberek valónak, a megfelelésből gondolkoztak, és hogy a világ természeti dolgai, amelyek szemük előtt voltak, nekik az ilyen gondolkozásra csak eszközül szolgáltak, és hogy azok, mivel ilyenek voltak, az angyalokkal társulva valónak, és velük beszéltek, és így általuk a menny a földdel összeköttetett. Azért neveztetett az az idő az emberiség aranykorának, amelyről a régi írók azt írták, hogy a mennyben lakók az emberekkel együtt laktak, és velük, mint barátaikkal, összeköttetésben álltak.
Azután az idő után azonban olyanok jöttek, akik nem magából a megfelelésből, hanem a megfelelés ismeretéből gondolkoztak, de még akkor megvolt a mennynek az emberekkel valóösszeköttetése, de korántsem olyan bensőséges. Ez az az idő, amelyet ezüstkorszaknak nevezünk. Ezután olyanok jöttek, akik ugyan a megfeleléseket ismerték, azonban ennek ismeretéből nem gondolkoztak, éspedig azért nem, mert ők a természeti jóban voltak, s nem úgy, mint az előbbiek, a szellemiben. Ezek kora rézkorszaknak neveztetik. Ezeknek ideje után az ember folyton külsőbbé vált és utoljára anyagivá, és ugyanekkor a megfelelések tudománya és ezzel együtt a menny és az ehhez tartozó dolgok ismerete is elveszett. Hogy ezek a korszakok az aranyról, az
ezüstről és rézről neveztettek , az szintén a megfelelésből ered, mert az arany, a megfelelés szerint, a mennyeijót jelenti, amelyben a legrégibb egyház emberei valónak. Az ezüst a szellemi jót, amelyben a régiek azok után voltak, és a réz a természeti jót, amelyben a következő utódok valónak; a vas azonban, amely szerint az utolsó korszakot nevezték, a jó nélküli, rideg igazat jelenti. "(Emanuel Swedenborg: Menny és Pokol, Kállai Könyvkiadó, Debrecen,1993)
Kérdés, hogy csúszhatunk-e lejjebb? Kerülhetünk e még távolabb Istentől? Valószínűleg nem. Az ezoterikus tudás szerint elértük a verem alját. Nincs már hova süllyednie annak a léleknek, aki az Istennel való tudatos kapcsolatot megszakította, és csak az anyag és az anyagiak iránt érdeklődik.
Tulajdonképpen vigasztaló megállapítás ez, hiszen innen az út már csak felfelé vezethet. Ha már összegyűjtöttük kellemes és fájdalmas tapasztalatainkat, ismét felvehetjük a kapcsolatot az élet forrásával. Ez a forrás pedig bennünk van. A legtöbben már ezt az utat járják. A lelkiség iránti újonnan felébredt érdeklődés, valamint - közvetve - az egyre magasabb átlagéletkor is ezt jelzi. Tudomásom szerint léteznek tanulmányok, amik azt mutatják, hogy a rendszeresen imádkozok és rendszeres templomba járók egészségi állapota általában jobb, mint azoké, akik „istentelenül" élnek. Számomra logikusnak tűnik. Ha gondolatainkat rendszeresen mesterek, angyalok, kerubok, szeráfok és Isten felé irányítjuk, az energiaellátásnak a fizikai testben is javulnia kell. Ha mindezükről nem veszünk tudomást, és gondolatainkat kizárólag az alacsonyabb tudatszinten létező megnyilvánulások, tehát állatok, növények, és anyagok/anyagiak kötik le, az egységes egészről alkotott elképzelésünk beszükül, és az eredmény nyilvánvaló. Saját akaratunkból kerültünk a fizikai világba, és ugyanaz a szabad akarat teszi lehetővé, hogy a kiutat, a visszafelé vezető utat keressük, és megtaláljuk.
Vajon nem ezt próbálta Jézus elmagyarázni nekünk?
„Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a
mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van)." (János, 3:13)
Miközben fizikai testünkben élünk, asztrális, mentális és mennyei testünk is él és létezik, és pontosan ez az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy valamelyik testre behangolódva a magasabb világokkal tudatos kapcsolatba lépjünk. Ezt -bármilyen különösen hangzik is - mindennap megtesszük. Azaz inkább minden éjszaka... Az álom az a megváltozott tudatállapot, ami ezt lehetővé teszi. A fizikai világban való tartózkodás hatalmas erőfeszítés a lélek számára. Nem is bírja tovább, mint néhány óráig, legjobb esetben néhány napig egyhuzamban. Muszáj aludnunk! Olyanok vagyunk, mint az oxigénpalack nélküli búvár, és az
alvás olyan, mintha feljönnénk a víz színére levegőért. A mély, álom nélküli alvás idején mentális testünkben tartózkodunk, és ez az, ami lehetőséget ad a Központi Forrás energiájával való
feltöltődésre. Az alvásnak erre a szakaszára általában nem emlékszünk. Álmaink már az asztrális világban való tartózkodás emlékei, de a fizikai test durva rezgései az ébredés pillanatában törlik asztrális emlékeink túlnyomó többségét. A mennyei világok felé vezető úton egyetlen biztos iránytűre számíthatunk: a szívünkben lévő Fényre, az isteni szikrára. Ezzel a Fénnyel hatalmas és mindent elsöprő érzés formájában kerülünk kapcsolatba. Ezt az érzést nevezzük Szeretetnek.
Fény = Szeretet.
Míg a fizika szempontjából vizsgált világban a kulcsszó a rezonancia, az emberi értékek világában ez a kulcsszó: a
Szeretet.
Mindent egybevéve a Fény által teremtett és irányított gondolatvilágban élünk , és ezt a Fényt Szeretetként érzékeljük.
A Nap, a földi világ fényforrása csupán az isteni Fény „helytartója". A földi élet a napfénytől függ. A Nap és az egész anyagi világ viszont a Lelki Nap függvénye. Az ókori Egyiptom lakói pontosan tudták, milyen fontos a fény, de nem a Napot imádták. A nép persze így gondolta, de a beavatott papok és fáraók tisztában voltak a magasabb világok és a Lelki Nap létével, és a Napot csak a Lelki Nap szimbólumának tekintették.
Ez a tudás az évezredek során elhalványult, de újult erővel bukkant fel Achnaton fáraó idejében.
Arthur Weigall történész részletekbe menő pontossággal tudósít bennünket „The Life and Times of Achnaton" (Achnaton fáraó élete és kora) c. könyvében az utolsó egyiptomi kísérletről, ami egy olyan vallás helyreállításának érdekében történt, ami részleteiben is hasonló a keresztény tanításokhoz. Történt mindez 1370 évvel Jézus születése előtt...
A belső , isteni Fény minden szférában világít , minden lényben és minden anyagban jelen van. Ez az - a tudományos kutatás által mindeddig nem felismert - energiaforrás, ami az egész Világegyetemet állandó mozgásban tartja, még akkor is, ha számunkra időnként láthatatlan marad. Talán mégsem olyan különös ez.
Természetes állapotában a fizikai világban jelenlévő fény sem látható, csak ha megtörik és visszaverődik valamiről. Vagy talán elképzelhető, hogy a milliárdnyi ragyogó csillag ellenére az Univerzumban sötét van , mégis minden égitest látható?
A sötétség illúzió!
Az Univerzum ragyogó fényárban úszik!
AZ ANGYALOK SZEREPE
- Vajon csak a földi körülmények biztosíthatnak számunkra lehetőséget a lelki fejlődéshez? Nincs ennek könnyebb útja módja ?
- Nem lehet elkerülni azt, hogy lejöjjünk a sűrű, földi környezetbe, hogy aztán emberfeletti erőfeszítés árán jussunk vissza?
- A beavatottak szerint erre is van lehetőség. Az angyalok pontosan ezt választották. Ők nem inkarnálódnak fizikai testben.
Nem helyezik egojukat Isten elébe. Mivel az Univerzummal mindig harmóniában vannak, fejlődésüket az biztosítja, hogy önként vállalják magukra testvéreik szolgálatát.
Igen... az angyalok... - gondoltam. Az angelosz tulajdonképpen üzenethozót jelent... mintha Isten élő adattárai lennének, akik „lefelé" továbbítják az információt... De mi a helyzet a bukott angyalokkal?
- Vannak-e olyan angyalok, akik vállalják a fizikai in-karnációt?
-Talán el kellene oszlatni a bukott angyalok mítoszát -A bukás annyi, mint csökkentett energiaszint, alacsonyabb rezgésszám, és ez elkerülhetetlenül inkarnációhoz vezet.
Körülöttünk viszont nem repkednek inkarnálódott angyalok. A Kerubok és Szeráfok, az angyalokhoz hasonlóan, megmaradtak a magasabb szférák szintjén. Régi mítoszok és a bukott angyalokról szóló vallásos tanítások azért tartalmaznak némi igazságot. Léteznek ugyanis angyalok, akiket a Sötétség Angyalainak neveznek , de ezek is a teremtés szolgálatában állnak.
Mégis tévedés volna a Sötétség Angyalait a Gonosszal azonosítani! Lucifer azt jelenti: Fényhozó. A Sötétség Angyalai valójában ragyogó fénylények, és a rajtuk lévő sötét fátyol csak a vállalt feladataik szimbóluma. Lehet, hogy meg fogsz lepődni, de a Sötétség Angyalai és a Fény Angyalai között állandó, harmonikus együttműködés van.
- Miben áll ez az együttműködés? Valójában mit csinálnak?
- Az angyalok feladata - többek között - a formateremtés. A forma megfelel annak a szellemi tartalomnak, amit a földi ember kifejlesztett magában. Ezek a tulajdonságok, ez a szellemi tartalom állandóan változik. Ennek következménye az, hogy a régi forma már nem felel meg az új tartalomnak. A Sötétség Angyalai segítenek nekünk lerombolni a régi formákat, hogy az új lehetőségét előkészíthessük. Egy régi forma egy földi, régi házhoz hasonlítható, ami már nem elégíti ki tulajdonosának igényeit. A tulajdonos új házat szeretne építeni, de csak ez az egy telke van. így hát, mielőtt újat építhetne, le kell bontania a régit. A munkások, akik a régit bontják, lehet, nem ugyanazok, akik az újat fogják felépíteni, de ez nem jelenti azt, hogy a bontással foglalkozó munkások rosszak! Az evolúció hátterében is angyalok húzódnak meg. Igaz, néha az ember is beavatkozik, amit jelen időkben első sorban a plasztikai műtétek és a génsebészet tesz lehetővé. (Ugye nem kétséges, hogy itt is a gondolat ereje irányítja a kialakuló eredményt?) Az angyalok feladatai viszont a formaépítésen túlra is kiterjednek.
- Léteznek-e őrangyalok? Vagy csak egy szép mese az egész?
- Nem mese. A beavatottak szerint, és az Akasha-krónika szerint kivétel nélkül mindegyikünknek van egy őrangyala. Rendkívül nehéz az a feladat, amit egy őrangyal magára vállal. Egyrészt meg kell védenie téged mindentől, ami nem tartozik a karmádhoz, vagy amit nem te választottál. Ez megfigyelhető bizonyos katasztrófák alkalmával, amikor egyesek a leglehetetlenebb helyzetekből is sértetlenül kerülnek ki.
... az is az őrangyal feladatai közé tartozik, hogy kíméletlenül szembe állítson téged minden olyan helyzettel, ami igenis a karmádhoz tartozik.
Ez valóban meglepő volt... Könnyebb lett volna elfogadni, hogy őrangyal nincs is...
- Fel tudnám-e venni a kapcsolatot az őrangyalommal?
- Igen, de csak meditációban, ha már eljutottál egy darabig az úton. Ha nem, akkor majd a halálod alkalmával találkozol vele.
Ő az a ragyogó fénylény, aki fogad. Akinek volt már halálközeli élménye, talán többet tudna erről mesélni. Nem létezik olyan dolog, ami az őrangyalod vizsgáló tekintete előtt rejtve maradna, ő mégsem ítél el... A lehető legnagyobb szeretettel és együttérzéssel fogad...
- Szinte ijesztő, ha az ember biztosan tudja, hogy léteznek ilyen őrangyalok, akik nem hunynak szemet a tévedéseink fölött, és, hogy az őrangyalnak része van abban, hogy szembe találjuk magunkat mindazzal, amit teremtettünk...
- Az attól függ. Lehet ez egy kellemes érzés is. Hát nem megnyugtató, hogy soha nem kell más helyett elvinned a balhét, hogy soha nem hagynak magadra, és hogy minden részletre odafigyelnek? Persze, ha úgy érzed, rejtegetni valód van, akkor kényelmetlenül érhet, habár őrangyalod elől úgysem tudsz semmit sem elrejteni. Ha viszont összhangban élsz a Szeretet Törvényével, akkor kifejezetten kellemes érzés ez a „felső" támogatás. Sok minden függ attól, hogy meddig jutottál a lelki fejlődés útján.............Létezniük kell olyan dolgoknak, amit a véletlen, vagy a szerencse határoz meg! Egy ilyen hatalmas Univerzumban - még ha gondolati építmény is - létezniük kell dolgoknak és eseményeknek, amik...
- Amik mögött nem áll egy gondolat?... Aligha. Amikor elmélyülsz majd az univerzális törvények tanulmányozásában, lassan rádöbbensz, hogy a valóságban semmi nem létezik, amit véletlennek, vagy szerencsének nevezhetnénk. Az egész Világegyetem pontosabban engedelmeskedik a törvényeknek, mint azt valaki feltételezni merné.
- Mindez a szabad akarat és a végtelen fejlődési lehetőség ellenére?
- Igen. Ezt az igazságot Jézus is megkísérelte átadni nekünk:
„ Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek minden szál hajatok számon tartják."
(Máté, 10:29-30)
A MESTEREK TITKAI
...................
- Az ırangyalon kívül mindannyiunknak van egy mestere,
vagy lelki útmutatója, aki a magasabb szférákban él. Mestered mindig melletted van, és ismer minden problémát, minden nehézséget, amivel a lelki fejlődés útján találkozol. Közelebb áll hozzád, mint a legjobb barát, a legkedvesebb szülő. Az ő feladatkörébe tartozik, hogy ihletet, segítséget, erőt és támogatást adjon a nehéz helyzetekben. Lehet, hogy néha felfogsz bizonyos képeket , vagy ötleteket, amiket a tudatodba vetít. Mindaddig azonban, amíg sikerül vele tudatos kapcsolatba lépned, főként úgy segíthet , hogy a szívedbe, szívcsakrádba sugároz egy kellemes, vagy esetenként kellemetlen érzést.
Ezt a mellkasod középtáján érzed.
Mindaddig, amíg cselekedeteid harmóniában vannak a Szeretet Törvényével , a szívedbe sugárzott érzés kellemes lesz. Ha vétesz a szeretet Törvénye ellen, vagy szándékodban áll elkövetni valami tisztességtelen dolgot, azonnal érezhetővé válik az a bizonyos kellemetlen érzés, amit sokan a „lelkiismeret hangjának" neveznek. A „lelkiismeret hangja" egyike legmegbízhatóbb útmutatóidnak. A mesterek és lelki tanítók minden időkben ugyanazt az egyszerű igazságot tanították:
Hallgass a szívedre!
Tanulj meg hallgatni a szívedre!
- Gyakran beszélsz olyan mesterekről, akik fejlődésükben nagyon magasra jutottak. Ha valaki ilyen magasra jut, akkor angyal lesz?
.............. a beavatottak szerint ez nem egészen így működik. Az angyal már teremtésétől fogva más kategória. Az emberi lélek, amikor kifejlődik, mester lesz. Egy mester ugyanazt az utat járta be, amit te jársz be most.
Mielőtt valaki mesterré válik, rengeteget tapasztal, gyakran az ego csapdájába esik, földi vágyak és földi kínok gyötrik. Aztán a tudatos lelki fejlődés útjára lép. Aki ezt szeretné, annak be kell látnia, hogy a csodát nem kívülről kell várni, hanem önmagában kell azt létrehozni. Nem a vízenjárás, a levitáció, vagy a vihar elcsendesítése a cél. Ezek a képességek csak a belső, kifejlesztett tulajdonságok külső megnyilvánulásai, szimbólumai. A víz például az érzelmek szimbóluma, amin meg kell tanulnod uralkodni.
- És a levitáció? Valóban létezik?
- Ha valaki nyitott, és a magasabb világokra hangolódik be, akkor mágnesként vonzza őt a Fény. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a test minden atomja magasabb frekvencián kezd rezegni, aminek következményeként az ember már nincs rezonanciában a Földdel. így a gravitációs erő csökken. Vannak különleges erők, amiket a mesterek uralnak, de ezeknek az erőknek a kifejlesztése nem válhat a lelki fejlődés céljává. Az zsákutca volna.
- Mikor válik valaki mesterré ? Van erre vonatkozólag valami szabály?
- Az első beavatás még messze van a mesteri fokozattól. A beavatás annyi, mint rövid időre elérni egy magasabb tudatszintet. Ez egy élmény, ami sok belső munka és a szívedben lévő Krisztus-fény segítségével érhető el. Ismétlem, nem elméleti tudásról van szó, hanem egy élményről, ami megingathatatlan belső bizonyosságot ad. Ezután több beavatási fokozat is következik. Az igazi szabadság viszont akkor kezdődik, amikor sikerül valakinek elhagynia az asztrális világot, és belépnie a mentálisba. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az asztrális test „meghal" és elég. Ha mindezt „alulról" nézzük, akkor ez a második halál. Ha „felülről", akkor a lélek újjászületéséről beszélhetünk. Amikor valaki idáig eljutott, akkor mesternek nevezik. A mesterek fénytestben élnek, a
kauzális szinten. Tudatában vannak az élet egységének, de nem felejtik el azokat a nehézségeket, amikkel a hazafelé vezető úton lévő testvéreik birkóznak. A Fehér Testvériség a kauzális szinten élő mesterek csoportja, akik szünet nélkül irányítják és segítik lépteinket. Leghatalmasabb eszközük a testvéri szeretetnek alávetett és minden önzés nélkül használt gondolat ereje. Ezt nevezik Fehér Mágiának. Hatalmas erő ez , és ez az az erő, amit pl. egy rózsakeresztes páholyban bizonyos fokig megtanulhatsz használni. Ez volt az az erő, az a titok, amitől a középkori pápák és királyok rettegtek, ezt akarták mindenáron megkaparintani, anélkül hogy a vele járó felelősségnek tudatában lettek volna...
- Mi történik, ha valaki ilyen messzire jutott a fejlődésben?
Ha jól értettem, akkor egy mesternek már nem kell
inkarnálódnia, és visszatérnie a fizikai létbe...
- Valóban így van. Ha valaki idáig jutott, annak nem kell visszatérnie az asztrális világba, vagy annak legalacsonyabb szintjére, a fizikai életbe. A mesterek mégis megteszik. Szabad akaratból, testvéri szeretetből teszik, egyetlen céljuk, hogy földi testvéreiknek segítséget nyújthassanak. Ilyen feladatott vállalt Jézus mester is, utolsó földi inkarnációjában. Az Akasha krónika híven beszámol életének történetéről, lelki fejlődésének különbözı szakaszairól. Az Akasha-krónika szerint Jézus többször inkarnálódott a Földön. Élt itt, mint Amilius, Atlantisz királya. Később, Ábrahám idejében ő volt Melkisédek. Énok is ő volt, aki nem ismerte a fizikai test halálát. Végül elérte azt a szintet, amikor a Szeretet, a Bölcsesség és az Erő oly határozottan nyilvánult meg benne, hogy egész lénye az élet Forrásával, a Fénnyel azonosította magát. Krisztus - mint név - ugyanakkor a földi inkarnáció alatt elérhetı legmagasabb beavatási fokozatot is jelzi. Hasonló Krisztus-alakot tisztelhettek a dél-amerikai indiánok Quetzalcoatl személyében.
Jézus élete nem más, mint szimbólumokba rejtett tanítás.
- Istállóban születik, azaz a Fény és a Szeretet átalakító ereje ott nyilvánul meg, ahol az emberek ösztönszerűen, szinte állati egyszerűségben élnek.
- A tizenkét szférának megfelelően tizenkét tanítványt választ, akik közül leginkább Júdás kötődk az anyaghoz, és János a legfejlettebb.
- Jézus szabad akaratból vállalta magára a feladatot, annak ellenére, hogy kimenetelével mindvégig tisztában volt.
„Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától" (János,10:17-18)
- Jézus kitartóan követi életének tervét, tanít és gyógyít, az ego - szimbolikus nevén a Sátán - kísértése ellenére.
Egyik elıző életében, Énokként a fizikai test rezgésszámát emelte fel, hogy elhagyhassa a Földet.
Ez alkalommal még tovább ment.
- Megmutatta, hogy egy mester minden körülmények között ura az anyagnak, és, ha akarja, a saját halott testét is fel tudja támasztani. (Igaz, nem magával kezdte, hiszen Lázáron már
előzőleg bemutatta. Lewi H. Dowling könyvében érdekes részleteket találunk arról, hogy miért is kell három napig várni a feltámasztással a test halálának beállta után.)
- Amikor visszatér, hogy bizonyságot tegyen a halál utáni életről, magasabb rezgésszámú testben jön, hiszen kétszer is zárt ajtókon keresztül jön be tanítványaihoz, és közöttük materializálódik.
Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!" (János, 20:19)
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt.
Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!" (János, 20:26)
Természetesen a keresztre feszítés előtt is képes volt arra, hogy fizikai testének rezgésszámát felemelje. János evangéliumában olvashatjuk:
„Erre követ ragadtak, s megakarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot." (János, 8:59)
White Eagle könyvében (The living Word of St. John) a következı erre vonatkozó rész olvasható:
„ Tudjuk, hogy a Himaláján és az Andokon élő bölcsek képesek megjelenni és eltűnni, amikor ez céljaikat szolgálja.
Azért van ez, mert a Mesterek értik a módját annak, hogyan kell felgyorsítani testük atomjainak rezgésszámát úgy, hogy az emberi szem által érzékelhető sávon kívül kerüljenek. Jézus is ezt tette. A tömeg számára láthatatlanná vált, eltűnt, és elhagyta a templomot"
Jézus számára a kozmikus Krisztus által az Univerzum minden lehetősége nyitott volt. Ezekből földi körülmények között viszonylag keveset mutathatott, de példájával, cselekedetei és tanításai által nagyobb befolyást gyakorolt az emberiségre, mint bárki más. A történelemkutatók szerint tette ezt mindössze három év alatt. Felkészüléséről, megpróbáltatásairól és beavatásairól a Biblia sajnos nem tesz említést, de ne gondoljuk, hogy mindez nyomtalanul eltűnt. Az Univerzumban végbemenő minden változás torzításmentesen jegyződik fel abban a hullámsávban, amit az „Élet Könyvének",
Akasha-krónikának, vagy a „Beszélő Fény Krónikájának" neveznek a különbözı iskolák. Innen megfelelı behangolódással bármi bármikor lehívható. Jézus élete és tanításai sokkal részletesebben és torzítás mentesen tárulnak elénk Levi H. Dowling: „The Aquarian Gospel Of Jesus The Christ" c. művében. Levi negyvenévi meditáció eredményeként hangolódott be az Akasha-krónikára. A könyvet először az Egyesült Államokban adták ki 1907-ben.
A krisztusi tökéletesség nem csak Jézus számára volt fenntartva. Ez minden emberi élet célja és valós lehetősége, az oda vezető út pedig a szeretetteljes, önként vállalt szolgálat útja.
Sok földi élet és széleskörű tapasztalatok megszerzése után mindannyian elérjük majd a mesteri fokozatot. A mestertulajdonságainak a szimbóluma a belső elválasztó vonalak nélküli hatágú csillag, ami két háromszögből tevıdők össze.
A csúcsával felfelé mutató egyenlő oldalú háromszög - a szimbólum egyik alkotó eleme -jelképezi a belső fényt, a minden emberi szívben jelen lévő Krisztust. Ez a fény erősödik amint a lélek felfelé tör, és erőfeszítést tesz azért, hogy saját
valódi lényegét megismerje.
A csúcsával lefelé mutató háromszög jelképezi Isten Fényét, az igazi Felsőbbrendű Én fényét, amint mennyei magasságból bevilágítja az anyagi életet és a hétköznapi emberi lét minden aspektusát. Amint a hétköznapi ember erőfeszítést tesz a felemelkedésre, mágikus és spontán módon feltöltődik a krisztusi gyógyító erővel és mindazokkal a gyönyörű tulajdonságokkal, melyeket inkarnációk hosszú során át épített be valódi lényébe, mennyei testébe.
Amikor ez a két aspektus tökéletesen egymásra tevődik, megszületik a felosztások nélküli, belső határok nélküli csillag, a mesteriélek jelképe. A mindennapi emberi élet teljes átalakulását és megvilágosodását jelzi, a tökéletesség, egészség és boldogság állapotát. Ebből adódik az a képességünk, hogy saját életünket egészségessé tegyük és mások számára, sőt, az egész bolygó számára gyógyító eszközökké váljunk.
A mesteriélek minden körülmények között megőrzi
nyugalmát, nem veszíti el türelmét, és isteni örökségének mindvégig tudatában van. Nem ismer félelmet. Tudja, hogy az
egész Univerzumban semmi sincs, ami árthatna neki. Igénytelen, egyszerű és segítőkész, minden életet értékel és tiszteletben tart.
Soha nem kérkedik azzal, amit elért, ezért leghamarabb cselekedeteiről ismerhetı fel.
A hatágú csillag szimbólumát a Föld több népének is átadták. A legtöbben sajnos nem értették meg a szimbólum lényegét és erejét.
..............az amerikai sheriff-hivatalt a Fehér Testvériség sugallatára alakították meg, azzal a céllal, hogy az új világban lehessen némi rendet tartani.
...................................................................................
Az új nemzet születésénél, amikor az Egyesült Államok megszakította a kapcsolatot Angliával, és kikiáltotta függetlenségét, a Függetlenségi nyilatkozat 56 aláírója közül 53 a Szabadkőműves páholy tagja volt. A Szabadkőműves páholy pedig egyike azon rendeknek, ahol az időtlen bölcsességet és az ezoterikus tudást őrzik. így hát az sem csoda, hogy az egydolláros bankjegyen ott található a piramis csúcsán lévő „harmadik szem", a belső látás szimbóluma. (Bistey Zs.: A diadalmas út, Arkánum Szellemi Iskola Kiadó, 1993)
A mesteri szint elérése felé vezetı út hosszú, és nem mindig egyenes. Talán ezek után már tisztább képet kapunk arról, hogy miért is vagyunk annyira különbözők, annak ellenére, hogy potenciálisan mindannyian ugyanolyan lehetőségekkel és képességekkel rendelkezünk. A lelki fejlődés és tudatosodás különbözı fokozatain álló emberek között könnyen találhatunk gyermekes butaságokkal foglakozó meglett korú felnőtteket, de olyan lelkeket is, akik már gyermekkorukban valósággal sugározzák magukból az érettség, tapasztaltság, kiegyensúlyozottság és belső magas erkölcsi értékrend fényét.
A fizikai testben elért életkor nem áll összefüggésben az egyén lelki fejlődésének szintjével. Az emberiség fejlődése ugyanazt a mintát követi, mint az egyéni fejlődés. A belégzés és kilégzés, a felvirágzás és összeomlás ciklikus ismétlődése ebben az esetben is érvényes, de minden virágzási ciklus a korábbinál magasabbra emeli az emberiség tudatszintjét, a rákövetkező összeomlás pedig kisebb mértékű lesz az előzőnél.
Fokozatosan visszatalálunk az ősi bölcsességhez, és a szeretetnek alárendelt technológia segítségével a Földön valódi aranykorszakot teremthetünk. Az Univerzum kapui kitárulnak előttünk, felvehetjük a kapcsolatot más bolygókon élő testvéreinkkel, és végre az Univerzum teljes értékű polgáraivá válhatunk...
Hogy mindez valósággá válik-e, vagy egyelőre túlzottan optimista jövőkép marad, azért egyenként és együtt mindannyian felelősek vagyunk.
SAJÁT KÉPÉRE ÉS HASONLATOSSÁGÁRA
„Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből az Emberfia (aki a mennyben van)."
(János 3: l-l3)
Az Univerzum és egyben önmagunk megismerésének talán legdöbbenetesebb részéhez érkezünk, amikor Emanuel Swedenborg Menny és Pokol címő művében feltárja számunkra mindazt, amit a magasabb szférákból megismerhetett. A kétszázötven évvel ezelőtt élt polihisztor mindvégig tudós emberhez méltó, elragadtatás nélküli, világos stílusban hozta a világ tudomására, amit a halál utáni létről megtudott. Az alábbi idézet olyan felismerést tartalmaz, ami - azt hiszem, bátran
állíthatom -, a mennyel és az Istennel kapcsolatos minden korábbi elképzelésünket felülmúlja:
„Az egész menny együttvéve egy embert ábrázol.
59. Hogy a menny egész kiterjedésében egy embert ábrázol, az még a világban ismeretlen titok, de a mennyben teljesen ismert dolog. Ennek külön-külön és egyenkénti megismerése az abban élő angyalok értelmének legfőbb feladata, mert ettől sok függ, mivel enélkül, mint közös alap nélkül, szellemük képzetében a menny érthetően és világosan be nem hatolhatna. Mivel tudják, hogy minden menny társaságaikkal együtt egy embert ábrázol, ezért ők a mennyet a legnagyobb és isteni embernek nevezik.
Isteninek azért, mert az Úr Istenije alkotja a mennyet.
60. Hogy a mennyei és a szellemi dolgok ebben az álakban és ebben a képben vannak elrendezve és egybekötve, azt azok, akiknek a szellemi és mennyei dolgokról helyes felfogásuk nincsen, meg nem érthetik. Az ilyenek ugyanis azt hiszik, hogy a
mulandó és anyagi dolgok, amelyek az ember külsőjét alkotják, képezik azt, és hogy azok nélkül az ember nem ember. De tudniuk kell, hogy az ember nem azok által ember, hanem azáltal, hogy az igazat megérteni és a jót akarni tudja. Ez az a szellemi és mennyei tulajdonság, amely az embert alkotja. Az ember is tudja, hogy bármelyik ember olyan, mint az értelme és az akarata.
Továbbá azt is tudhatja, hogy mulandó teste azért alkottatott, hogy ezeknek a világban szolgáljon, és a természet legalsó körében hasonlóképpen használjon. Ezért aztán a test önmagától semmit sem cselekszik, hanem teljes odaadással az ész és az akarat serkentése által hajtatik, úgyannyira, hogy amit az ember csak gondol, nyelvével és szájával beszél, és mindaz amit akar, szintén testével és tagjaival végezi, azért az ész és az akarat a cselekvő , és a test önmagától legkevésbé sem az. Ebből világosan kitetszik, hogy az észhez és az akarathoz tartozó dolgok alkotják az embert, és hogy ezeknek egyenlő alakjuk van, mert ezek a test minden részébe behatnak, mint a benső a külsőbe. Eszerint az ember bensőbb és szellemi embernek neveztetik. A legnagyobb és legtökéletesebb alakú ilyen ember a menny.
61. Az angyaloknak az emberről ilyen képzetük van, ezért arra sohasem gondolnak, hogy az ember testével mit csinál, hanem az akaratra, amelyből kifolyólag a test működik. Ezt nevezik a tulajdonképpeni embernek, és az észt csak annyiban, amennyiben az. az akarattal összehang-zik.
62. Az angyalok ugyan a mennyet egész kiterjedésében nem ilyen alakúnak látják, mert az egész menny egy angyalnak sem esik látókörébe, de viszont a távol fekvő társaságokat, amelyek sok ezer angyalból állanak, ilyen alakban egynek láthatják. Ezért a társaságból, mint részből az egészre (commune), mely a menny, következtetnek. Mert mind az egész (communia), mind a részek a legtökéletesebb alakban vonatkoznak egymásra. A különbség csak annyi, mint a nagyobb és a kisebb képmás (simile) között. Azért mondják, hogy az egész menny az Úr szeme előtt van, mert az Isteni a legbensőből és a legfelsőből mindent lát.
63. Mivel a menny ilyen, ezért az Úr mint egy embert és így mint egyet kormányoz. Ismeretes, hogy az ember, mind egészében, mind részeiben, bár számtalan változatosságú (egészében tagok, szervek és belső részek; részeiben az izmok
sorozata, idegek és véredények; továbbá a tagokban levő tagok és a részekben levő részek folytán), mindazáltal az ember, ha cselekszik, mint egy cselekszik. Ilyen az Úr védelme és vezetése alatt a menny is.
64. Hogy az emberben ilyen sokféle dolog, mintha csak egy volna, együttmőködik (unum agant), az onnan ered, hogy benne legparányibb részecskét sem lehet találni, amely a közös léthez ne járulna, vagy hasznot ne hajtana. Az általános használ saját
részeinek, és a részek használnak az általánosnak; mert az általános részekből áll, és a részek az általánost képezik. Ezért azok egymásról gondoskodnak, egymásra utalva vannak, és ilyen alakban köttetnek egymással össze úgy, hogy mindenik az általánosra, és az ebből származó jóra vonatkozik. Innen van azután, hogy azok mint egy működnek össze. A társaságok képzése a mennyekben hasonló módon történik. Azok ott hasonló alakká, a haszonhajtás tekintetében egyesíttetnek. Ezért az olyanok, akik az általánosnak hasznot nem hajtanak, a mennyből eltávolíttatnak, mert azok idegenszerűek. Hasznot hajtani annyit jelent, mint az általános jó érdekében másoknak javát akarni. Hasznot nem hajtani pedig annyit jelent, mint másoknak nem az általános jó, hanem saját maga érdekében javát akarni. Ezek azok, akik önmagukat mindenekfelett szeretik, amazok azonban, akik mindenekfelett az Urat szeretik. Ezért van az, hogy azok, akik a mennyben vannak, mint egy személy működnek, mindazáltal nem önmagukból, hanem az Úrból; mert ők az Úrra, mint eredendő okra tekintenek fel, és az Ő országára, mint általánosra, amelyről gondoskodniuk kell. Ezt kell érteni az Úr következı szavai alatt:
"Keressétek először az Istennek országát és annak igazságát, és mindazok megadatnak néktek." (Máté6:33)
Az Ő igazságának keresése az Ő jóságának, keresését jelenti.
Azok, akik a világban hazájuk javát inkább keresték, mint saját magukét, és felebarátjuk javát, mint a magukét munkálták, azok azok, akik a másvilágon az Úr országát szeretik és keresik. Mert
ott az Úr országa helyettesíti a hazát, és azok, akik másokkal jót tenni szeretnek, nem a saját, hanem a jó érdekében, azok szeretik felebarátaikat; mert ott a jó a felebarát. Mindazok, akik ilyenek, a legnagyobb emberben, vagyis az Úrban vannak.
65. Mivel az egész menny egy embert ábrázol, és mivel az a legnagyobb alakú isteni-szellemi ember és képmás is, azért a mennyet úgy, mint az embert, tagok és részek különböztetik meg, és ezeket éppen úgy is nevezik. Az angyalok tudják is, hogy melyik tagot képezi az egyik, és melyiket a másik társaság; és azt mondják, hogy ez a társaság a fejnek ebben a tagjában vagy valamelyik tájékán, emez a mellnek ebben a tagjában vagy tájékán, emez a csípőnek ebben a tagjában vagy tájékán van, és így tovább. Általában a legmagasabb, vagy harmadik menny a
fejet a nyakig képezi; a középső, vagy második a mellet a csípőig és térdekig; a legalsó vagy az első menny képezi a lábszárakat egészen a talpig és a karokat az ujjakig; mert a karok és a kezek az ember legvégső {ultima) részei, habár csak oldalról. Ezekből ismét kitetszik, hogy a menny miért három.
66. Azok a szellemek, akik a menny alatt vannak, nagyon csodálkoznak, ha hallják és látják, hogy a menny mind alul, mind felül van, mert ők ugyanabban a képzetben és hitben vannak, amelyben e földön az emberek, hogy ti. a menny sehol máshol, csak felül lehet, mert nem tudják, hogy a menny fekvése olyan, mint az ember tagjainak, szerveinek és belső részeinek fekvése, amelyek közül az egyik felül, a másik alul van, és olyan, mint valamely tagban, szervben és beslő részben a részek fekvése, melyek közül az egyik belül, a másik pedig kívül van; ezért a menny tekintetében tévednek.
69. Hogy valamely egész angyaltársaság, midőn az Úr közöttük megjelenik mint egy - személy - emberi alakban mutatkozik, látnom szintén megadatott. Napkelet felől, a magasságban fénylő fehérből a pirosba átmosódó, kicsiny csillagoktól körülvett felhő jelent meg, amely leereszkedett. Míg az ereszkedett, fokozatosan világosabbá lett, és végül tökéletes emberi alakúnak látánk. A felhő körüli kicsiny csillagok angyalok valónak, akik az Úrból kiáradó világosság következtében így tűntek fel.
Hát igen. Az isteni teremtést, ahol az Isten az embert saját képére és hasonlatosságára alkotta meg, többé akarva sem lehet félreérteni. Az Univerzum nem csupán szeretetteljes és bölcs, de EMBERI. Emberi formákban emberi érzések, emberi gondolatok és emberi indulatok járják át, és nem csupán az Istennek és az embernek van emberi alakja, hanem az angyaloknak is. Szó nem lehet véletlen evolúcióról, amőbából lett dinoszauruszról, vagy majomból lett emberről. És ha a világegyetemben intelligens élet után kutatunk, más bolygókon, más körülmények között, kisebb nagyobb eltérésekkel ugyan, de EMBEREKET fogunk találni.
A testvéreinket. Swedenborg "Világtestekról" írott művében ezt találjuk:
„Hogy sok földgömb van, és hogy azokon emberek laknak, és hogy azokból szellemek és angyalok lesznek, az a másik életben teljesen ismert tény. Mert ott mindenkinek, aki az igaz iránti szeretetből és az ebből eredő hasznosból kívánja, a más világtestek szellemeivel váló beszélgetést megengedik, és azáltal a világok többségéről való meggyőződést és tanítást, hogy az emberi nemzetség nem csak egy világtestből, hanem számtalanból jön létre. Efelől néhányszor beszéltem a mi földünk szellemeivel, és azt mondották, hogy az ember, akinek értelme van, előtte ismert sok dologból tudhatná, hogy sok földgömb van, és ezeken emberek vannak. ...Vannak szellemek, akiknek egyedüli törekvésük az ismeretek szerzése, mert azok örömüket abban találják. Ezeknek a szellemeknek aztán megengedtetett, hogy ide s tova járhassanak, és ezen a naprendszeren kívül más naprendszerbe átmehessenek, és így maguknak ismereteket szerezzenek. Ezek azt mondották, hogy földgömbök, amelyeken emberek vannak, nem csupán ebben a naprendszerben, hanem ezen kívül is a napcsillagégben mérhetetlen számban vannak."
(Emanuel Sweden-borg: Világtestekről.)
„A mindenségben levő földgömbökről és azok lakosairól és az azokból eredő szellemekről és angyalokról írottakat lásd a fent nevezett kis művecskében. Az abban foglaltak nekem avégből
jelentettek ki és mutattattak meg, hogy tudjuk, miszerint az Úr mennyországa mérhetetlen nagy, és hogy az teljesen az emberi nemzetségből van. Továbbá hogy a mi Urunkat mindenütt a menny és a föld Istenéűl ismerik el." (Emánuel Swedenborg:
Menny és Pokol, Kállai Kiadó, Debrecen, 1993)
A
VÉGSŐ
VALÓSÁG
„Az egész világ fantázia, miközben Ő a Valós a Valóságban. Aki ezt megérti, ismeri a lelki út minden titkát."
Ibn AV-Arabi (1165-1240)
A több ezer éves tanítások, valamint korunk nagyszerő gondolkodóinak eredményei fokozatosan új világkép körvonalait vázolják fel nyíló tudatunk számára. Ha újszerű látásmóddal közelítünk az Univerzum titkaihoz, eddig láthatatlan lehetőségek
válnak láthatóvá, és járhatatlannak tekintett utak válhatnak járhatóvá. Egyetlen tudományos eredményünket sem kell félredobnunk, sőt, nagyobb részük - új szempontok figyelembevételével - talán sokkal többre és jobbra használható. Felbecsülhetetlen értékként fedezhetjük fel újra a ránk maradt ezoterikus műveket, amik nem az anyagról szólnak, ami nincs, hanem az életről, ami elpusztíthatatlan.
Vajon hajlandók vagyunk-e tényként elfogadni, hogy az Univerzum lényegében lelki, és az anyag, amiben oly meggyőződéssel hittünk, csupán egyike a tömegeket félrevezető illúziók hosszú sorának?
Talán igen. Az ilyen nagymérető változásokhoz azonban- legalábbis eddigi történelmünk erről tanúskodik - elég sok időre van szükség. Bizonyára sok időbe telik, amíg autózás közben úgy gondolunk anyagi testünkre, mint hullámformákra,
amik más hullámformákban és hullámformákon utaznak egy gondolat által kivetített virtuális valóságban... Valószínű, hogy nem az Intelligens Univerzum, (más szóval: Isten) minden kétséget kizáró létét lesz nehéz elfogadni, hanem az átfogó felelősséget, amit saját életünkért és az Univerzum fejlődéséért vállalnunk kell!
Belátjuk-e, hogy semmi értelme a bújócskának, a titkolódzásnak, az ellenségeskedésnek?
Hajlandók vagyunk-e elfogadni, hogy nincsenek tőlünk független külső körülmények, véletlenek, betegségek és sorscsapások?
Nos, ez egyéni lelki fejlődés kérdése...
Ha igen, akkor már játszi könnyedséggel kicserélhetjük a sötét, hideg és végtelen Világegyetem képét egy káprázatos fényben úszó Univerzum képére, ami minden körülmények között gondunkat viseli, amiben végre otthonra találunk. Szigorú törvények szerint működik ugyan, de ezek a törvények a Szeretet törvényei.
Ami ez után következik, az az önként vállalt szolgálat. Az Univerzumban az egyén számára a legnagyobb szabadságot az önként vállalt szolgálat biztosítja.
- Ha az egész világ a fantázia szüleménye, akkor végső soron semmit nem nevezhetünk valóságnak! Egyáltalán: hogy lehet meghatározni a valóság fogalmát egy fantázia-világban? -
- Ami változik és változhat, az nem valóság - válaszolta. - A valóságnak öröknek kell lennie, azaz téren és időn kívülinek. A magas szintre jutott mesterek szerint egyetlen egy ilyen valóság
létezik, ami az Intelligens Élő Univerzum minden
megnyilvánulása mögött áll, ami téren és időn kívüli: A FÉNY.
Az isteni, lelki fény, az Atya első megnyilvánulása: a Krisztus.
Szerintük ezt a Fényt végül a fizikusok fogják megtalálni az anyag titkainak kutatása során, mint az anyagi világot fenntartó erőt. Az elméleti tudás azonban nem fogja megváltoztatni a világ sorát. Meg kell tanulnunk a Fény Törvényét, más szóval a Szeretet Törvényét átültetni a mindennapi gyakorlatba..............
„Amikor boldog vagy, a valóságban élsz. Minden más illúzió, amit te magad teremtettél." Földi életünk csodálatos lehetne - és persze sokkal egyszerűbb is -, ha sikerülne a rendelkezésünkre álló kevéske energiát nem egymás ellen, hanem egymás megsegítésére használni. A tudományos bizonyíték, a külső bizonyíték, amit a kutatók is hajlandók lesznek elfogadni, még várathat magára. Amíg egy új világkép elkezd gyökeret verni az emberek tudatában, szintén időbe telik. Ezekre várva élhetünk tovább úgy, hogy megpróbáljuk egymást elnyomni, kizsákmányolni, háttérbe szorítani. Kitarthatunk a gyerekes elképzelés mellett, hogy ilyen és ehhez hasonló cselekedetek és gondolatok számunkra valami jót hozhatnak. Csodákra várva csodálkozva nézhetjük, hogy a félelemnek alárendelt gondolataink nyomán a fizikai világban újabb és újabb fegyverek jelennek meg, értetlenül állhatunk a felbukkanó testi betegségek láttán, gyászolhatjuk szeretteinket és retteghetünk a haláltól.
...Vagy változtathatunk mindezen... Felismerhetjük, hogy egy intelligens, téren és időn kívüli Univerzum részeiként létezünk; hogy bennünk és általunk magasabb intelligencia dolgozik; hogy nincs valódi halál, sem végleges elválás; hogy mindazt a szépet és jót, mindazt a szeretetet, amire valamennyien vágyunk, magunkban hordozzuk, és hogy teremtő képzeletünk segítségével bármit megvalósíthatunk. Szívünkben eljuthatunk a felismerésig, hogy minden valláson, minden nemzetiségen és minden hétköznapi problémán túl, a beszélt nyelvtől vagy a bőr színétől függetlenül, mindannyiunk számára egyetlen Univerzális Valóság létezik:
A Testvéri Szeretet.
AZ ÉJSZAKA VÉGE
Egy guru azt kérdezte a tanítványaitól, miből tudják
megmondani, hogy véget ért az éjszaka, és elkezdődött a nappal ?
Az egyik azt mondta:
- Ha a távolban látsz egy állatot, és meg tudod
mondani, hogy az tehén, vagy ló.
- Nem - mondta a guru.
- Ha ránézel egy távolban lévı fára, és meg tudod
mondani, hogy az körtefa, vagy mangófa.
- Ez sem jó - mondta a guru.
- Hát akkor mi a helyes válasz? - kérdezték a tanítványai.
- Ha egy férfinek az arcába nézel, és felismered benne testvéredet, vagy ha egy nőnek az arcába nézel, és felismered benne nővéredet. Amíg erre képtelen vagy, mindegy, hol áll a Nap, számodra továbbra is éjszaka van...
Mindezek a szemelvények részletek
Balog Béla : A végső valóság - című könyvéből
