A Szentírás vasárnapja

     Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.    Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel...-János evangéliuma 1,1-5   A Katolikus Egyházban szeptember utolsó vasárnapja sajátos ünnep, a Szentírás vasárnapja. Ezen a napon a hívek közössége fokozott figyelemmel és tisztelettel fordul a Biblia felé, ünnepli azt a tényt, hogy a zsidóság nagyjai írásba foglalták történelmüket és prófétáik jövendöléseit, az apostolok és evangélisták pedig Jézus történetét, tanítását, az ősegyház igehirdetését.Ez az ünnep újkeletű a Katolikus Egyházban. A II. Vatikáni Zsinat alkalmával történt először, hogy a világ püspökei a Szent Péter-bazilikában a főhelyre tették, és a tanácskozások középpontjába állították a Bibliát. Ezen a zsinaton a főpapok testülete messzemenően új szellemű határozatot fogadott el a Bibliáról (Dei Verbum), amely többek között arra szólítja fel a katolikusokat, hogy rendszeresen olvassák a Szentírást.

Szentírás vasárnapján különös tisztelettel vesszük kézbe a Bibliát, Isten élő szavára figyelünk. A Szentírás eligazít az élet kérdéseiben. Mindennapi útmutatónk kereséseinkben.

Olvasom, hogy egyszer egy hitoktató megkérdezte a hittanosokat kinek van otthon Bibliája. Néhányan jelentkeztek is. Egyik kisgyereket tovább kérdezgeti, na és olvassátok is. Jaj, nem dehogyis, a nagymamától örököltük, és olyan szép díszes táblája van, hogy bárki eljön hozzánk, megmutatjuk neki.
A Szentírás ne legyen csak egy a könyvek közül, hanem legyen az életem, tetteim eligazítója. Ne csak olvassam, ne csupán hallgassam, hanem váltsam is tettekre, amire tanít és ösztönöz.-http://frh.theol.u-szeged

    Ez a Könyv – ahogy Gárdonyi Géza írja - a könyvek-könyve! Az ember egyesek szerint kincskereső, ha igazán értékes kincsre, – mondhatom így – igazságra talál, akkor ez meghatározza egész életét. Az ember mindent e szerint rendez az életében.

       A Biblia védőszentjének, Szent Jeromosnak  az ünnepéhez, szeptember 30.-ához  legközelebb eső vasárnapon ünnepli   az  Egyház a Szentírás  vasárnapját.    Ez idén szeptember 29.-ére esik , ami Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok ünnepe A Szentírásból név szerint ismert három főangyalt ünnepeljük szeptember 29-én. Egyikük neve Mihály (Mikaél), vagyis: ’Ki olyan, mint az Isten?’; a másiké Gábor (Gábriél): ’Isten embere’, ’az Isten erősnek bizonyult’; a harmadiké Rafael (Rafaél): ’Isten orvossága’.

Az angyalok életéről nincsenek az emberekéhez hasonló életrajzi adatok. Történetük a teremtéssel kezdődött. Kegyelembe öltöztek, és próbára lett téve hűségük. Szabad akaratuk lehetővé tette a jók számára a hűséget, a lázadóknak pedig a bukást. A hűségesek jutalma örök boldogság, a bukottak számára a büntetés az örök kárhozat lett.

 Jeromos (Hieronymus) 347-ben, a Dalmácia és Pannónia határán fekvő, ókori Stridon városában született, melyet a kutatás a mai Csáktornya (Čakovec, Horvátország) muraközi várossal azonosít /,Jeromos eredeti nyelvből lefordította a Szentírás majd minden könyvét, megteremtve azt az alapszöveget, amelyet Vulgata néven a nyugati egyház egészen a legutóbbi időkig hivatalos szentírási szövegként használt.A pálosok Jeromos tiszteletére emelt temploma Csáktornyán (1446) hajdan jeles búcsújáróhely volt. Különösen tiszteltté tette a szentet a pálosok körében, hogy a majdani magyar haza szülötte volt, továbbá, hogy a betlehemi barlangban remetéskedett, és megírta a rend szellemi őse, Remete Szent Pál életrajzát.-/szeptember_30_szent_jeromos

Ezen felsorolt idézetek után a vasárnapi miséről hazaérve készülhetünk az ünnepi ebédhez.

Ui.:

Szeptember 29. Szent Mihály arkangyal ünnepe (Dedicatio Sancti Michaelis Archangeli)-https://katolikusvalasz.blog.hu/

 

Székely csirkemártás ,

                                      puliszkával !

   

"........Kelj föl puliszka, feküdj le puliszka – toldotta meg Peti. – Ma csak az volt.

- Az is jó, attól függ, mit adnak melléje.

- Vajon mit? Tejet s túrót. S törtfuszulykát – kontrázott Peti.

- Mit panaszkodsz? Otthon tán csirkemártást szoktál vacsorázni?........ Bent a házban, a nagy konyhában terített asztal várta őket. A pléhtányérok mellett kanál, ...

- Ülj le te is, Peti – húzott ki az asztal mellől egy széket az asszony. – Gyertek enni, már annyit vártalak! 

- Félt, hogy megmered a puliszka? – vetette oda Peti.

- Puliszka, puliszka, de egyébre is ügyelni kellett. Nem lehet a kályhán tartani, míg a világ...

A pálinkát!

Pista alighogy leereszkedett a székre, állt is fel.

- A kamarában van?

- Mellette a poharak is. Neked kellene erre gondod legyen, nem én iszom a pálinkát.

Pista kihozta a karcsú üveget és markában a poharakat, letette az asztalra és töltött.

- No, fogjuk meg!

- Isten, isten! – koccintották el...

- Egyed, fiam! – állt meg a háta mögött az anyja. – Azt hittem, megmered, mire az asztalra kerül.

- Ettünk mi még meredt puliszkát máskor is – szúrt oda Peti. 

- Annak az a rendje, hogy melegében egye az ember...

- Csirkemártás – kínálta kedvesen......

A férfiak szótlanul ettek, az asszony közben kést hozott a kenyér mellé, mégis mindhárman puliszkával ették.........

- Na mondják, kinek mi jár? – fordult a férfiakhoz,....

- Peti, rajtad a sor – mondta kis idő múlva.

- Nekem adjon egy tarisznya puliszkalisztet ebből a jóból, ha van még – mondta ki gyorsan. – Ebből erőst jó puliszkát lehet főzni. 

- Igen, mert ez nem kalapácsmalomban van őröltetve, hanem rendes köves malomban – dicsekedett az asszony.

- Az jó étel. Én rendesen nem is lakom jól, ha puliszkát nem eszek egy nap – hevült bele Peti.

 P. Buzogány Árpád : Kelj föl, puliszka, feküdj le, puliszka / részlet /

      Puliszka > málé > törökbúza , a kukorica a törökökkel került Erdélybe és hozzánk ! Puliszka - románul = mămăligă , de nemcsak románul , hanem törökül is momaliga sőt ukrán neve: Мамалига . 

     A puliszka erdélyi szász nyelven Palukes  eredete a magyar nyelvben nem tisztázott.  Azonban azt kevesen tudják , hogy az erdélyi magyar konyha ma sokak szerint román ételnek tartott fogásai mind török eredetűek , és csak az utóbbi 400 évben honosodtak meg a török uralom és befolyás alatt álló területeken. A török konyha nem csak a román gasztronómiára volt hatással , hanem a többi , az Oszmán Birodalomba bekebelezett ország konyhájára is . Erdélyben megmaradt néhány ősi gabonaféle ,(pl. alakor , tatárka ) , s néptápláléknak számít a kukorica (Szatmárban málé , Székelyföldön törökbúza ) , s a belőle készült ételek ( puliszka , málékenyér ) .

      A szűken vett, a történeti Erdély a kenyér és kenyérpótlók tekintetében is elválik a Partiumtól (pl. a kovászmag, a kenyér mérete, kelesztése, sütésmódja, a kenyérhéj kezelése, s a puliszkafőzés módja terén). A kukoricapép (puliszka) a történeti Erdélyben „tört pép”, a Partiumban pedig „eresztett pép”. - málé

       Visszatérve a csirkemártáshoz azt ,általában csirkeaprólékból vagy csirkeszárnyból készítik !  Jelen esetben csirke alsó combból készült .

Hozzávalók: 4 csirke alsó comb, 1  fej vöröshagyma, olaj vagy zsír, só, bors, őrölt pirospaprika, 1-2 gerezd fokhagyma, 1 bögre tej és egy kis tejföl , 1 evőkanál liszt .
Elkészítés: A csirke combokat jól megmossuk . A hagymát apróra vágjuk és olajban vagy zsírban odatesszük pirulni. Ha már üveges beletesszük a piros paprikát és két-három keverés után a csirke húst. Ezután felöntjük annyi vízzel, hogy a csirke húst ellepje. Felforrás után a tüzet levehetjük csendesre. A fokhagymákat apróra tőrjük és beletesszük az edénybe. Sót meg borsot adunk hozzá ízlés szerint. Mikor már kezd besűrűsödni a leve és a hús is megpuhult , a lisztből és a tejből simára kevert habarást készítünk és hozzáöntjük a csirkéhez . Úgy is készíthetjük hogy nem habarjuk be és jó hosszú-lére eresztjük , hogy legyen szaft / mártás / rajta  bőven . Az egészet még főzzük 10 percet folyamatosan kevergetve . Frissen főzött puliszkával tálaljuk.

A kalóriaszegény változatnak / tej,tejföl és habarás nélküli / , ami olyan mint egy jó csirkepörkölt , hosszú lére eresztve , ideírom a tartalmi értékeit is , mivel ezt a sorstársaim jószerivel felhasználhatják ! 
puliszka 1 adag / 200 gr./        E =  152 kcal.
                                             CH =   30  gr.
                                                F =     4  gr.
                                              Zs =      1 gr.
csirkemártás 1 adag /250 gr./  E =  263 kcal.
                                             CH =    12 gr.
                                                F =    23 gr.
                                              Zs =    13 gr.
Ezután még egy pohár finom házibor is lecsúszik !

Csirkebecsinált / á la grec /

 

      Ez a leves amit az alábbiakban közreadok nemigen hasonlít a magyar csirkebecsináltakhoz ! Külső megjelenésében talán , de ami a beltartalmat illeti igencsak vannak különbségek .A magyar csirkebecsinált az inkább ragu , a francia behatás érződik rajta , fehérborral és tojássárgájával és vajjal van behabarva . Inkább átlátszó mint opálosan fehér az erdélyihez képest és a fűszerezésében is eltér / a csirkefricassée-be szegfűszeg , szegfűbors , babérlevél is kerül / a megszokott tárkonyos , tejfölös levestől . Ezt a levest Erdélyben elsősorban nem csak a román behatás érte , hanem a szászok konyhájából is jött egy jókora befolyás / anghemacht = becsinált /. Egyszer , Bukaresten ebédeltem és mit látok az étlapon : anghemacht de pui . Rögtön ki is próbáltam , ez az étel nem volt más mint egy ízletes csirkebecsinált a maga fehér-szószos tejfölös valójában , ami persze nem leves volt hanem egy vastagabb becsinált ! Ami érdekes az , az hogy ízvilága teljesen megegyezett az erdélyi becsinálttal és nem is volt külön román neve , hanem csak : anghemacht ! A román behatást tükrözi a zöldségelés : petrezselyemgyökér helyett paszternákot használnak és sok zöld fűszert , úgy mint : petrezselyemzöldet , lestyánt , kaprot és tárkonyt bőséggel ! Itt kell megemlíteni a savanyítás technikáját , ugyanis a székelyek élőszeretettel használják a tárkonyecetet és a tejfölt , a románok a korpaciberét és a savanyú tejet , a görögök pedig a görög joghurtot és a citromot ! Szintén a görög behatás eredménye a legírozás / tojássárgájával való sűrítés /, ami egy ismert konyhatechnológiai eljárás a rutinos szakácsnők köreiben .

   Ezek után jöjjön az erdélyi csirkebecsinált leves: 

Hozzávalók :

2 evőkanál olaj meg egy kis vaj
1 fej vöröshagyma  , 2 gerezd fokhagyma felaprítva

1 csirkemell , kifilézve

25dkg csirkecomb (2 felső), kifilézve, felkockázva

2 nagyobb csirkemáj és a zúzája 

70 dkg vegyes leves zöldség :

(sárgarépa, paszternák ,/vagy petrezselyemgyökér,/ karalábé, 1/2 zeller, felkockázva, egy marék zöldborsó és egy pár gomba )

1,2 liter alaplé / vagy víz /

só, bors

1/2  citrom reszelt héja

1 kevés zöld csipőspaprika

3 dl. tejföl

1 citrom leve

3 tojás sárgája

1/2 csokor friss tárkony ,1/2 csokor friss kapor és egy kis petrezselyem meg csombor és egy kis gyömbér

Elkészítés:

Lábasban vajat olvasztunk és az olajjal hevített zsiradékon megdinszteljük rajta a hagymát és a fokhagymát , rádobjuk a húst, fehéredésig pirítjuk , hozzáadjuk a zöldségeket , a fűszereket , sózzuk , borsozzuk majd pirítjuk még pár percig .

Felöntjük nyolc deci alaplével , ennek hiányában vízzel és tovább főzöm. Amikor már félig megfőttek a zöldségek beledobom a májat, zúzát és főzöm, amikor ezek is készen vannak beledobom a zöldborsót és a zöld fűszereket is , felöntöm a maradék alaplével /vagy vízzel / behabarom. A tejfölt elkeverem csomómentesre a tojássárgákkal , citromlével, és fokozatosan egy kis levessel a hő kiegyenlítés végett majd folyamatos keverés mellett beleteszem a levesbe , majd felforralom és amikor rotyog , megszórom a borsikafűvel és a reszelt citromhéjával egy kevés gyömbért is tehetünk ilyenkor bele .Van hogy egyes vidékeken levesbetétnek egy marék rizst főznek bele vagy vajas galuskát , én úgy szeretem ha jó sok hús van benne , a levesbetét nem hiányzik ! A levest lassú tűzön készre főzzük , a savanyúságát tárkonyecettel állítjuk be és citromkarikával tálaljuk ,a tetejét megszórjuk frissen vágott zöld petrezselyemmel , zöld csípős paprikát is adunk melléje !

  Ez a leves különben , rokona az általam már közölt : Korpacibereleves csirkeaprólékkal avagy csirkeaprólék csorbá - val

 

Korpacibereleves csirkeaprólékkal

avagy csirkeaprólék csorba

Ennek kapcsán pedig gasztronómiai történetek és étellegendákról ír - Berecz Edgár : Kulinárius című nemrég Erdélyben megjelent könyvében  , itt olvashatunk a török hatásokról az erdélyi magyar konyhaművészetben  ! Azt azonban kevesen tudják, hogy az erdélyi magyar konyha ma sokak szerint román ételnek tartott specialitásai mind török eredetűek . Mert tudvalevő hogy a török uralom a románoknál vagy 400 évig tartott , 1489 -től 1877-ig.

Nehéz  tökéletesen lefordítani a csorba szót magyarra, ezért elégedjünk meg annyival, hogy ez a szó törökül  egyszerűen levest jelent , legalábbis a törökök leveseik többségét ezzel a szóval illetik. Ez a megállapítás többé-kevésbé érvényes a román konyhára is , mert a legtöbb levest csorbának nevezik / Moldvában bors-nak, борщ (borscs) ami viszont az ukrán hatást tükrözi /. A csorba szó összefoglaló kifejezés azon savanyú zöldség vagy húslevesekre, amelyeket citromlé vagy korpacibere, joghurt és tojás felhasználásával ízesítenek.
"A török konyha nem csak a román gasztronómiára volt kifejezetten jótékony hatással , hanem a többi, az Oszmán Birodalomba bekebelezett ország konyháját is gazdagította.   Az erdélyi konyha is átvette ezeket a nagyszerű leveseket, amelyek már annyira beolvadtak a helyi konyhaművészetbe, hogy joggal nevezhetjük akár hagyományos levesételünknek is. A többi csorbával szemben elmondható, hogy az erdélyi változatok speciális, továbbfejlesztett levesek, mivel az ízesítésük  teszi őket különlegessé, tipikusan erdélyivé. Ezt pedig a leostyánnak, a tárkonynak, zellernek és petrezselyemnek köszönhetik, amivel fűszerezték , ez adja azt a különleges, semmi máshoz nem fogható, és sehol máshol nem található ízhatást, ami ezeket a csodálatos leveseket jellemzi. A korpacibere, amivel régebb a leveseket savanyították, a román vidékek specialitása, ahol még ma is előszeretettel használják. Az ezzel savanyított levesek a legjobbak. Készítése egyszerű: a búzakorpára vizet töltenek és a tetejére kenyérszeleteket tesznek. Ezt így tartják addig, amíg megsavanyodik , majd leszűrik és további felhasználásig üvegekben tárolják."

 A 17. század elején, Erdély háborús időszakában  székely menekültek érkeztek Moldvába. A magyarság számát gyarapította az 1764-es madéfalvi veszedelem (Siculicidium) után Moldvába menekülő csíki és háromszéki lakosság is. Az ő leszármazottaik alkotják a mai magyar nyelvű moldvai csángók többségét ,ennek a beütése a korpaciberével való savanyítás .

Moldva északi része ,Lengyelország feloszlatása után , Bukovina (Bukovinai Hercegség) néven a Habsburg birodalom tartománya lett. Az 1806-1812-es orosz-török háborúban pedig a történelmi Moldva egész keleti felét a cári Oroszország kebelezte be. A történelmi Moldvának ezeket a Pruttól keletre fekvő, orosz uralom alá került területeit Beszarábiának nevezték. (A mai Moldvai Köztársaság és a mai Ukrajnához tartozó Fekete-tenger menti Cahul és Ismail megyék.), innen ered a bors, борщ (borscs) hatás !

1526-tól Magyarország történetének egyik hosszú, nehéz kora kezdődik el a mohácsi vésszel. A történelmi Magyarország egyes területei százötven, mások majdnem kétszáz évnyi török uralom alá kerülnek és csaknem állandó hadszíntérré válnak, mert békeidőben is rendszeresek a portyázások. Ebben a korszakban nem volt igazi török behatás a Tiszától nyugatra eső területeken a paprikát leszámítva , / török bors / de az viszont meghatározó lett !

           Aztán Trianon után fordulat következik be az elcsatolt területeken ,de főleg Erdélyben a nacionalista román asszimilációs törekvések , később a szocialista elnyomás miatt , Erdélyben az összes vendéglátóipari egységben , a közétkeztetés konyháin , de még az üdülőhelyek szállodáiban és az ahhoz tartozó vendéglőkben is csak a román nemzeti ételeket , vagy az elrománosított receptek szerint készített ételeket lehetett felszolgálni - ez a tendencia a mai napig  érezhető - Ez a brutális beavatkozás no meg az a tény hogy mára Erdély lakosságának jelentős többségét a betelepített román nemzetiségű lakosság képezi , jelentősen rányomta bélyegét Erdély gasztronómiájára !

Mindennek ellenére ne feledjük hogy Erdély egy olyan olvasztótégely amely ötvözi gasztronómiájában a tradicionális magyar , a román , a sváb , a szász , az örmény , a zsidó , a török , a szerb , a tót , a rutén és a cigány nemzeti konyhák egyes elemeit , mai nyelven szólva , igazi fúziós konyha ! 

          Ezek után térjünk vissza a fent említett cibereleves receptjéhez aminek egy autentikus változata szerepel Kövi Pál : Erdélyi lakoma könyvében is .

  Cibereleves csirkeaprólékból: 

       Hozzávalók:- egy csirke szárnyai,mája, zúzája kódusernyője ,nyaka , háta ,és lábai aki szereti a fejét is beleteheti
1 sárgarépa
1 petrezselyem
1 paszternák
½ zeller
1 lit. korpaciberelé
1 csokor zöld lestyán

1 csokor zöld kapor

1 csokor zöldpetrezselyem

1 póréhagyma  

1 paradicsom

1 zöldpaprika

- egy kevés csiperkegomba , 3-4 db. 

- egy kevés nyers káposztalevél

- egy kevés zsenge karalábélevél
- só ízlés szerint

       Elkészítés:  a csirkeaprólékot feltesszük főni úgy 2,5 liter vízzel , mikor felfőtt lehabozzuk és hozzáadjuk az apróra  vágott   /julienne/ zöldségeket , a félbevágott paradicsomot és a feldarabolt paprikát,lassú tűzön készre főzzük ,a végén hozzáadjuk az aprított zöld fűszereket majd a korpaciberével beállítjuk a savanyúságát ,megsózzuk ,van hogy ilyenkor egy tojással és tejföllel legírozzuk, dúsítjuk , fellobbantjuk egyszer - kétszer és kész , lefedve pihentetjük egy kicsit . A tálaláskor tejfölt és zöld csípős paprikát adunk hozzá ,megszórjuk apróra vágott zöld petrezselyemmel.   

   

       Ehhez a témához kapcsolódóan érdekes poszt olvasható a http://gasztronauta. blogter.hu/Csorba – ahogy Újházi Mester készítette volna

weboldalon.