Eucharisztia 

Aranyszájú  Szent  János: Eucharisztikus gondolatok

 Gábriel arkangyal a bp.-i Hősök terén az Eucharisztikus Kongresszus alkalmából
fotózta a Magyar Kurir

A mai bejegyzés aktualitását a bp.-i Eucharisztikus Kongresszus és Aranyszájú Szent János püspök és prédikátor ünnepe adja . Tegnap ért véget az Eucharisztikus Kongresszus amelynek zárómiséjét Ferenc pápa tartotta .

Aranyszájú Szent János. mozaik a kijevi Szent Szophia székesegyházban (XI. sz.)

Aranyszájú Szent János beszédeinek száma az ezret is meghaladja, több száz közülük ma is kiadatlan, s az utóbbi évtizedekben is egyre újabbak kerülnek elő: ezen írásaiban bibliai helyeket magyaráz; ünnepekről, szertartásokról szól; mártírok és egyházfők emlékét eleveníti fel, vagy épp egy-egy társadalmi visszásság ellen száll síkra. Beszédei művelődéstörténeti szempontból is értékesek, akárcsak ránk maradt 236 levele. Nyelvezetének, gondolatainak tisztasága és gazdagsága miatt tapadt nevéhez a 6. századtól a ’khrüszosztomosz’ (aranyszájú) jelző. Rendkívüli képességgel bírt, hogy az egyszerű emberek élethelyzeteivel és kérdéseivel kapcsolja össze a bibliai szövegeket. Hangsúlyozta a dolgokban való közös részvétel, a munka jelentőségét, a rabszolgák felszabadításának szükségességét; felszólított a javakban való osztozásra, egyéni és közösségi szinten egyaránt. A szolidaritást szinte szentségként élte meg, mint Krisztus egyfajta valóságos jelenlétét a világunkban.-https://www.magyarkurir.hu/hirek/aranyszaju-szent-janos-

Ezt a hónapot meghatározza az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus budapesti jelenléte, mely az Eucharisztia titka köré von minket. Jó alkalom ez arra , hogy Aranyszájú Szent János segítségével hétköznapi elmélkedéseink is az Eucharisztia titka köré kapcsolódjanak.

 Jelen szemelvények és idézetek a 

Nádasy  Alfonz (ford.):  Az  egyházatyák  szentbeszédeiből  ,  Aranyszájú  Szent  János -tól valók :

Bevezető:  „Ezek  az  emberek  nem  mondottak  el  mindent,  saját  koruk szükségleteinek  feleltek  meg,  mi  a  magunkénak  kell,  hogy  megfeleljünk… Ezért  nem  lehet munka  nélkül  fölhasználni  őket: …  Műveik  a  márványtömbhöz  hasonlítanak, először  ki  kell  vágnunk  a  márványt.  Vagy  helyesebben  mondva  szobrok  ezek,  de  ilyen  alakban nem  használhatók  föl,  és  ezért  csak  azt  tanulhatjuk  tőlük,  hogy  mintájukra  másokat  alkossunk: annál  jobb!  Milyen  jó,  hogy  nem  lehet  őket  egyszerűen  lemásolni,  ellenben  okulhatunk  belőlük, és  okulhatunk  annyira,  mint  egyébként  sehol  másutt!"

1. Milyen  lélekkel  áldozzunk? 

Sok  pogány,  mikor  azt  hallja,  hogy  az  Ige  testté  lett, kinevet  és  kigúnyol  bennünket.  E  miatt az  egyszerű  emberek  közül  sokan  megzavarodnak  és  nyugtalankodnak...kikben  zavar  támadt,  hogy  sohse  veszítsétek  el  a  fejeteket,  ne  menjetek esztelen  emberek  után,  ne  nyugtalanítson  benneteket  a  hitetlenek  kigúnyolása.......

Mi  hasznotok  lenne,  ha  csak  úgy  találomra  idejöttök,  de  semmi  tanulságot  nem  vontok  le ezekből?  Mi  értelme  van,  ha  mindig  csak  beszélünk  a  kegyelemről?  Szeretteim,  rövid  a  földi élet:  éljük  józanul,  legyünk  készen.  Várjunk  összeszedett  lélekkel,  mindenkivel  szemben mutassunk  igaz  buzgóságot,  mindenben  legyünk  lelkiismeretesek.  Bármit  teszünk:  ha  Isten igéjét  hallgatjuk,  imádkozunk  vagy  más  egyebet  végzünk,  félelem  és  remegés  közt  tegyük, hogy  könnyelműségünk  Isten  átkát  ne  vonja  fejünkre.  A  nyugtalankodás  és  a  haragos  lelkület sérti  az  oltár  szent  áldozatát.  Esztelen  dölyfösség  lenne,  ha  másra  pazarolt  erőnk  nélkül járulnánk  az  Úrhoz.  Hallgasd  meg,  mit  mond  erről  az  apostol:  „Azt  pedig,  aki  az  Isten templomát  megrontja,  megrontja  az  Isten”  (1Kor  3,17).......

Hát  mikor  az  Isten  hív  a  saját  asztalához  és  a  saját  fiát  ajánlja  fel  neked,  miközben  az angyalok  hatalmasságai  állnak  körülötted  rettegéssel  és  remegéssel!  A  kerubok  elfedik  arcukat, a  szeráfok  reszketve  kiáltják:  Szent,  szent,  szent  az  Úr,  szent,  szent,  szent  az  Úr akkor  te beszélgetsz  és  zajongsz  a  szent  lakoma  előtt?  Nem  érzed  szükségét  annak,  hogy  csenddel  telj meg a lélek  ezekben  a  pillanatokban?  Teljes  béke  és  nyugalom  lakozzék  a  szívben,  nem  zaj, harag  és  nyugtalanság,  mert  ez  utóbbiak  beszennyezik  az  áldozni  kész  lelket.  Milyen bocsánatra  számítsunk,  ha  nagy  bűneink  után  még  az  oltárhoz  menetel  idején  sem  hagyunk  fel esztelen,  rossz  szokásainkkal?.......

Ha már magunkhoz  vettük  a  szent,  szeplőtelen  áldozatot,  egészen  egyesüljünk  vele,  süssük le  szemünket,  tüzesedjék  át  a  lelkünk,  hogy  ne  jussunk  kemény  ítéletre,  sem  kárhozatra.  Így érjük  el  a  lélek  önuralmát,  a  szeretetet,  az  erényeket,  Istennél  a  kiengesztelődést,  a  tartós  békét, ezer  más  jónak  feltételét.  Legyünk  szentté  és  tegyük  azzá  a  velünk  élőket.........

 Így  találjuk meg a nekünk  ígért  j ókat  az  Ő  kegyelmével  és  szeretetével.  Neki  is,  az  Atyának  is,  vele  a Szentléleknek  is  dicsőség,  hatalom,  tisztelet  most  és  mindörökkön  örökké.  Amen.  .....

2. Legyünk  méltók  a  szentáldozásra 

.... Tudom,  hogy  sokan  járultok  majd  ehhez  a  szent  asztalhoz a  mostani  ünnepen.  (Talán  csak  megszokásból?)  Jó  volna –– már  többször  is  szoktam  emlegetni ha  nemcsak  számlálgatnánk  az  ünnepeket,  hanem  inkább  átélnénk  azokat.  Bárcsak tisztulnánk  meg  lelkünkben  és  így  egyesülnénk  a  szent  áldozattal.  Mert  aki  bűnben  van  és bánata  még  nincs,  ünnepnapon  sem  méltó  arra,  hogy  e  félelmetes  szent  áldozat  részese  legyen. De  aki  megtisztult  és  gondos  bánattal  letörölte  bűneit, ünnepen  is,  máskor  is  méltón  járulhat  az isteni  nagy  titokhoz.  Méltó  arra,  hogy  az  Isten  ajándékait  élvezhesse. De  azt  nem  értem,  hogyan  nem  törődnek  ezzel  sokan,  akik  ezer  bajban  nyögnek.  Ha azonban  látják  az  ünnep  közeledtét,  mintha  maga  a  nap  vonzaná  őket,  rohannak  a  szent titokhoz,  melyet  ilyen  állapotukban  még  megpillantaniuk  sem  volna  szabad. ..... teljes  csendben  nagy  fegyelmezettségben, illő  odafigyeléssel  járuljunk  a  szentáldozáshoz,  hogy  Istennek  még  több  kegyelmét harmatoztassuk  magunkra ,  hogy  lélekben  megtisztuljunk,  hogy  örök  javakat  nyerjünk.  Hogy mindezeket  megkaphassuk,  legyen  dicsőség,  hatalom  és  imádás  a  mi  Urunk  Jézus  Krisztus kegyelméért,  jóságáért,  az  Atyával  és  Szentlélekkel  együtt  most  és  mindörökkön  örökké. Amen.

3. Krisztus  jelenléte  mire  ösztönözzön  minket?

 Az  Oltáriszentséget  ne  lásd  kenyérnek  és  ne  ízleld  bornak.  Nem  lesz  az  a  sorsa,  mint  a  testi ételeknek.  Ne  is  gondolj  ilyenre! .... ha áldozni  mentek,  ne  gondoljátok,  hogy  ember  osztja  az  Isten  testét,  hanem  mintha  szeráfok áldoztatnának  tűzfogóva* ,  mint  Izaiás  próféta  látta.  Higgyétek,  hogy így  kapjátok  a  szent  testet. Az  Üdvözítő  vérét  is  így  élvezzük,  mikor  az  isteni,  tiszta  kelyhet  érintjük  ajkunkkal.

*

A szeráfok (jelentése: tüzes, égő) angyali lények, akik Ézsaiás próféta látomásában jelentek meg, amikor látta Istent a templomában és elhívást kapott a prófétai szolgálatra (Ézsaiás 6:1-7). Ézsaiás könyve 6. részének 2-4. versei így hangoznak: „Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel.” A szeráfok olyan angyalok, akik szünet nélkül dicsőítik Istent. ......  

A jelek szerint ugyanezek a lények segítettek Ézsaiásnak a megtisztulásban is prófétai szolgálata kezdetén. Egyikük forró parazsat helyezett Ézsaiás ajkára, e szavak kíséretében: „Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.” (Ézsaiás 6:7) A többi szent angyalhoz hasonlóan a szeráfok is maradéktalanul engedelmesek Istennek, és – akárcsak a kéruboknak – nekik is az Úr imádata az elsődleges feladatuk.

     Kérlek  benneteket,  úgy  álljatok  Isten  előtt,  mint  a  földi  király  színe  előtt  szokás.  Mennyivel inkább  kell  a  mennyország  urának  jelenlétében  így  cselekednünk.  ...... Ha  bemegyünk  a  templomba,  Istenhez  méltóan viselkedjünk.  Ne  hordjuk  lelkünkben  a  múlt  szenvedések  emlékét.  Vajon  nem  így  imádkozunk magunkban:  „És  bocsátsd  meg  nekünk  a  mi  vétkeinket,  miképpen  mi  is  megbocsátunk  az ellenünk  vétetteknek”  (Mt  6,12).  Félelmetes  ez  az  imádság.  Aki  ezt  imádkozza,  majdnem  így kiált  az  Úrhoz:  Uram,  abbahagytam,  Te  is  bocsátsd meg! Lemondtam  róla,  Te  is  felejtsd  el! Megnyugodtam,  Te  se  vesd  szememre! Ha  feltételt  szabok,  Te  se  áraszd  irgalmadat! Ha nem bocsátok  meg felebarátomnak,  Te  se  feledd  el  az  én  bűneimet! Ugyanazt  a  mértéket  használd  Te  is,  amellyel  én  mérek! Mindenképpen  engedelmeskedjünk  az  Úrnak  és  ne  szóljunk  ellene,  mégha gondolkodásunkkal  és  felfogásunkkal  látszólag  ellentétben  is  állana.  Gondolatainknál, műveltségünknél  legyen nagyobb  tekintélye  az  Úr  szavának.  A  szent  titoknál  is  így  tegyünk: Ne  csak  ez  előttünk  lévőt  nézzük,  hanem  szavait  is  jegyezzük  meg.  Mert  az  ő  szavában  nincs tévedés.  Érzékszervünk  azonban  könnyen  becsapódik.  Őbenne  sosem  csalódunk,  érzékeinkben annál  többet. Ha  Ő  azt  mondja:  „Ez  az  én  testem” fogadjuk  el,  higgyük  el  és  nézzük  lelki szemünkkel.  Krisztus  nem  érzékelhetőt  adott  nekünk:  minden  észrevehető  dologban  lelki értelem  van.  Vegyük  a  keresztséget.  Látható  anyaga  a  víz,  de  a  hatása  lelki;  születés  és újjászületés.  Ha  test  nélküli  lennél,  szellemiek  lennének  az  ajándékai  is.  Mivel  azonban  testben él  a  lélek,  a  lelkiek  érzékelhető  alakban  jutnak  hozzád. Milyen  sokan  mondják  most:  „Szeretném  látni  az  alakját,  sebhelyeit, ruháját,  saruját”. Hiszen  látod,  tapintod,  magadhoz  veszed.  Te  a  ruháját  szeretnéd  látni.  Ő  pedig  saját  magát  adja, nemcsak  hogy  meglásd,  hanem  hogy  megérintsd,  magadhoz  vedd,  testedben  táplálékod  legyen. Senki  se  lépjen  az  Úr  asztalához  lelki  éhség  nélkül vagy  hanyagul,  hanem  tüzes  szívvel,  vidám lélekkel  és  buzgósággal.  Ha  a  zsidók  állva  étkeztek,  saruban  és  bottal  a  kezükben,  nagy  sietség közben,  mennyivel  inkább  kell  neked  készenlétben  lenned.  Ők  Palesztinába  készültek  kimenni, ezért  éltek  utasként.  Te pedig  az  égbe  készülsz  vándorolni. Ezért  mindig  készen  kell állnunk.  Kemény  büntetés  vár  a  méltatlanul  áldozókra.  Gondolj arra:  mennyire  botránkozol  az  árulón  és  elítéled  a  keresztrefeszítőket.  Vigyázz,  hogy  vádolója ne  legyél  Krisztus  testének  és  vérének. 3 De poenitentia;  P.G.  49,345  k. Azok  megölték  a  mindennél  szentebb  testet,  te  bűnös lélekkel  fogadod  magadba.  Pedig  mennyi  jót  kaptál  tőle.  Nem  elégedett  meg  azzal,  hogy emberré  lett,  megkínozták,  megölték,  hanem  még  egyesül  is  velünk.  Nemcsak  hitben,  de valóságban  is  előkészíti  a  testünket.  Mennyivel  tisztábbnak  kellene  lennünk,  mikor  ezt  a  Szent áldozatot  magunkhoz  vesszük.  .....  Az  angyalok  rettegéssel  néznek  feléje.  Nem  mernek  rémület  nélkül  visszatekinteni  rá,  mert olyan  villámfényes  a  sugárzása.  Nekünk  pedig  táplálékunk  és  egészen  a  mienk.  Krisztus  teste és  vére  lettünk.  ......

Figyeld  meg:  a  mi  testi  adottságaink  szerint  született.  Erre  azt  válaszolod:  Ez  nem mindnyájunkra  vonatkozik.  Dehogynem.  Ha  az  emberi  természetet  vette  fel,  minden  emberre vonatkozik.  Ez  világos .  Ha  mindenkire  áll,  minden  egyes  emberre  külön  is. .....

Hiszen  Krisztus  a  megtestesülést mindenkiért  vállalta.  Az  Oltáriszentségben  mindenkivel  külön  egyesül.  .....

Emberi  hatalomnak  nincs  köze  az  Oltáriszentséghez.  Az  működik  benne,  aki  az  utolsó vacsorán  megalapította. Nekünk  szolgai  szerep  jutott;  Ő  teszi  szentté,  Ő  változtatja  át.  Senki  se álljon  ide  Júdásként,  senki  se  legyen  kapzsi.  .......

 4. Hogyan  járuljunk  az  Oltáriszentséghez?

Sokan  esztendőnként  egyszer  áldoznak,  mások  kétszer,  sokan  többször.  Mindenkihez  szól  a szavam.  Nemcsak  az  itt  hallgatókhoz,  hanem  akik  magányukban  ülnek.  Ezek  egyszer  egy esztendőben  jönnek.  Sokat  mondok,  ha  kétszer. Kit  fogadunk  szívesen?  Talán  aki  egyszer  jön?  Vagy  aki  többször?  aki  kevésszer?  Nem  a számbeli  különbség  fontos.  Akkor  vagy  kedves,  ha  ragyogó  lelkiismerettel,  tiszta  szívvel, feddhetetlen  élettel  jössz  ide. Ilyen  vagy?  Áldozz  gyakran! Nem ilyen  a  lelked?  Egyszer  se  járulj  ide! Miért? Saját  magad  mondod  ki  önmagad  vádját,  ítéletét,  kárhozatát,  büntetését.  Ne  csodálkozz ezen.  Az  étel  is  táplálja  a  testet.  Ha  azonban  étvágytalan  ember  eszi  meg,  kárára  és  pusztulására van,  mert  betegséget  kelt benne.  Így  vagyunk  ezzel  a  félelmetes  titokkal.  Szent  áldozatban, királyi  lakomában  van  részed,  és  mégis  ismételten  beszennyezed  a  szádat.  Kenettel  erősíted magadat,  mégis  rossz  szaggal  vagy  teli.  Mondd,  kérlek,  ha  egy  esztendő  után  jössz  áldozni,  elég lenne  akár  negyven  nap  ilyen  hosszú  idő  bűneinek  megtisztítására?  Mégis  egy  hét  elteltével tovább  mész  az  előbbiek  szerint. Mondd,  ha  negyvennapi  betegségből  felgyógyulsz,  újra  eszel  a  bajt  okozó  ételből?  Nem inkább  leverő  hatását  hevered  ki?  Nyilvánvaló!  Ha természetes  dolgok  átalakulhatnak, mennyivel  inkább  a  szabad  választásunkhoz  tartozók. Mire  gondolok? A természet  ajándéka,  hogy  látunk;  A  természet  akarja  jó  szemünket;  valami  betegség  miatt megromolhatik  a  szemünk.  Ha  tehát  a  természet  ajándéka  megváltozik,  mennyivel  inkább  a tőlünk  választott  tulajdonunk.  Negyven  napot  szántál  a  lélek  egészségére  vagy  még  annyit  se. És  azt  várod,  hogy  Isten  irgalmas  legyen?  Tréfálsz  barátom. A mondottakkal  nem  akarlak  elriasztani  az  évi  egyetlen  áldozástól,  hanem  azt  szeretném, hogy  buzduljatok  gyakrabbira.  Ezért  mondja  a  pap,  mikor  hangos  szóval  hívja  a  szenteket (ezekkel  a  szavakkal  vizsgál  meg  mindenkit):  Senki  se  lépjen  ide  előkészület  nélkül! A nyájban  is,  bár  sok  az  egészséges  bárány,  ha  sok  beteg  is  van,  ezeket  el kell  különíteni amazoktól.  Az  Egyházban  vannak  egészségesek,  de  vannak  betegek  is.  Ezzel  a  szigorú felszólítással  eljut  a  pap mindegyikhez  és  a  betegeket  kizárja,  a  szenteket  pedig  hívja  és  vonzza. Az  pedig  lehetetlen,  hogy  az  ember  ne  ismerje  legbelsőbbjét:  „Mert  ki  tudja  az  emberek  közül az  ember  dolgait,  ha  nem  az  ember  lelke,  mely  őbenne  van?”  (1Kor  2,11)  Ezt  a  gondolatot  azért mondja  akkor  a  pap,  mikor  befejezte  az  átváltoztatást,  hogy  senki  se  jöjjön  az  áldozáshoz minden  előkészület  nélkül,  ötletszerűen.  A  nyájban  is  (semmi  akadály,  hogy  ugyanazt  a  példát használjuk)  a  beteget  aklában  elzárjuk  és  sötétben  tartjuk.  Más  táplálékot  adunk  neki.  Nem engedjük  a  szabad  levegőre,  nem  legeltetünk  vele  friss  füvet.  Nem  vezetjük  az  üde  forráshoz. Ez  a  gondolat  is  ilyen  megszorítást  jelent.  Nem  mondhatod:  Nem  tudtam,  nem  gondoltam, hogy  veszélyes  lesz  követni.  Szent  Pál  maga  bizonyítja  ezt. Nem olvastam vágod  vissza. Ez  nem védekezés,  hanem  vád.  Naponta  jössz  templomba  és  ezt  nem  tudod? 4 In  Mt.  hom.  82;  P.G.  58,743  k.

5. Hódoljunk  az  Oltáriszentség  előtt! 

.....Milyen  reményük  lehet  azoknak,  akik  sosem  élnek  ezzel  az  orvossággal,  sose  hallgatnak  isteni tanítást! .....

Ha  valaki  beleesik  az  Istenről  megfeledkezés  gondolatába,  állandóan  izgalommal, gondokkal,  fájdalommal  lesz  tele.  Ha  velünk  és  közöttünk  van  az  Isten,  minden  gond  eltávozik tőlünk.  Ha  pedig  elmegy  me llőlünk  és  nem  tudjuk közelünkben,  megzavarodik  a  lelkünk,  fáj  a szívünk. .....

Még az  eltávozás  is  hozzátartozik  az  isteni  gondviseléshez.   ......

Az  édesapa  is  kizárja  hibázó  gyermekét;  eltiltja  asztalától.  Nem  akarja,  hogy  végig  kinn maradjon,  hanem  ezzel  a  figyelmeztetéssel  javítja, hogy  megfelelő  tiszteletadással  visszatérjen az  atyai  házba. ...

  Ha  valaki  romlott  élet  után  jön  ide  az  oltárhoz,  csak  testileg  van  itt.  A  lelke  jobban kívül  áll,  mint  azé,  aki  valóban  kirekedt  és  nem  részesülhet  a  szentségekben.  Ez  utóbbiak  az Isten  törvényei  szerint  vannak  kizárva  és  várakoznak  kinn.  Megvan  a  jogos  reményük,  hogy vétkeik  levezeklése  után az  Egyház,  mely  kizárta őket,  végül  vissza  is  veheti,  ha  lelkiismeretük megtisztul.  Akik  önmagukat  beszennyezték,  parancsot  kaptak,  hogy  csak  akkor  léphetnek  be újra,  ha  megtisztultak  vétkeik  szennyétől.  Ha  közben  fegyelmetlenül  viselkednek,  büntetésük még súlyosabb  lesz. .....

      Olyan  beteg  a  lelked,  mégis  egyesülni  mersz  a szent  titokkal?  Milyen  irgalmat  remélsz?  Maga  az  apostol  felel  erre:  „Aki  tehát  méltatlanul  eszi ezt a  kenyeret,  vagy  issza  az  Úr  kelyhét,  vétkezik  az  Úr  teste  és  vére  ellen”  (1Kor  11,27).  Igen, ugyanazt  a  büntetést  adja  az  ilyennek,  mint  a  keresztre feszítőknek . A  hóhérok  is  felelősek  a vérért.  Ugyanígy  a  méltatlanul  áldozók  is.  ...

Az  orvos  keserű  orvosságot  ad  az  étvágytalannak. Ezzel  megtisztítja  a  beteg  belső szerveket.  Visszaadja  az  elvesztett  étvágyat,  sőt  még  nagyobb  vágyat  kelt  benne  a  megszokott ételek  után.  Így  vagyunk  a  keserű  szavakkal  is.  Megtisztítják  a  lelkiismeret  bűnös  gondolatait, megkönnyítik  a  vétkező  súlyos  ter hét.  Szabad  lélegzethez  juttatják  a  lelkiismeretet.  így nagyobb  vággyal  kívánjuk  az  Úr  testét. .....

 6. Tiszta  lelkiismerettel  áldozzunk!

  Nem  jól készülünk:  nem  tisztultunk  meg  a  bűnöktől és  nem  azon  vagyunk,  hogy  bűnbánó  lélekkel áldozzunk.  Csak  azt  nézzük,  hogy  ünnep  van  és  a  többiek  is  áldoznak . Szt. Pál  nem  így  kívánja.  Az  áldozásnak,  az  egyesülésnek  egyetlen  megfelelő  módját  említi:  a tiszta  lelkiismeretet.  .... Tehát  vizsgálja  meg  magát  az  ember  és  úgy  járuljon  e  Szentséghez. N em  arra  buzdít,  hogy  egymást  vizsgáljuk  meg,  hanem  önmagunkat. ..... 

„Az vagy nekem, mi testnek a kenyér.” Ezt a valóságot ragadja meg Jézus is, amikor kenyérként, mindennapi táplálékként akar jelen lenni közöttünk, bennünk. Ennél közelebb nem jöhetett. A görög eucharisztia kifejezés az eu (jó) és a kharisz (adomány, kegyelem) szavakból jött létre. Mi ez a nagy jó, amit Jézus – az Élet kenyereként – nap mint nap felkínál nekünk?

Kenyér, amit a kezébe vett, megáldott, megtört és szétosztott........Ilyenkor kezdődik el a nagy kaland, az átváltozás. Más lesz az értelme, a jelentése, a célja. Átlényegül. (Amint Jézus kezében a kenyér. Nem az anyaga változik meg, hanem a lényege, mert ő lesz jelen benne.) Sokszor megtörténhet ez a mi életünkben is.-https://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-kenyerre-valni