Hamvas Béla - a művészetről / 2 

  Nietzschének van igaza : a művészet az emberélet legmagasabb és egyben tulajdonképpeni feladata !

A művész tulajdonképpen naplopó , ugyanakkor éjjel és nappal dolgozik , mindig ellenzékben van , követelő , elégedetlen , lázadó , rakoncátlan , csinál valamit ami teljesen haszontalan , semmiféle termelés elmélettel nem magyarázható , nem statisztikázható , több bajt idéz mint a háborúk , a népeket megbolondítja , a praxisnak nyelvet ölt , mert ó , ezek a versek , ezek a regények , hat még ezek a festmények , hát még ezek a szonáták , és éppen ez az aminek gyakorlása közben meghalni akar . ....

A művészet az élet élvezetének a felsőfoka , itt ezen a helyen akar átmenni az örökbe , mámornak is lehet nevezni , .... Valami féle mánia , rögeszme , csinálni , csinálni , különös logikával , abnormis következetességgel , amit nem lehet abbahagyni , mégkevésbé lehet róla leszokni . ... Olyasvalami mintha az ember önmagában tüzet gyújtana , önmagát kiégeti , hogy a mű által az ember tisztább legyen .

Magától értetődik hogy a festmény , a zene , a dráma , a szobor , az épület , a tánc , a szemlélőben ugyanazt kelti mint amilyen a művész állapota volt a mű készítése alatt .

Az első esetben a mű élvezetet kelt , mást nem , az életmámort fokozza és elragadtatást idéz .

A második esetben valamely eszmét sugall , amelyet középponttá tesz meg . A világot állhatatos konzekvenciával ebből nézi és magyarázza .

A harmadik átakar világítani , végülis megakar tisztítani , .... Esztétikáról alig hallani , nem mintha aszó a divatból kiment volna , és nem mintha különösebben nélkülöznénk . ... Az esztétika soha sem jelentett valami sokat , az utóbbi időkben az esztétika elavultnak tekinthető , olyan fogalmaival mint : szépség , tehetség , zseni , halhatatlanság . ... A szépség fogalmát 100 év óta ki sem merik ejteni . Tehetség , zseni , származás , iskola , mesterek , tanultság , társadalmi és történelmi körülmények , de hol marad a hely a tehetség részére ? Egyébként , költőről , művészről , beszélni csaknem naivitás ! Mintha a költő csak remekműveket írna , pedig tudjuk hogy a költő bármennyit dolgozik tökéletes műve nincs több mint hat , kedvező esetben nyolc , a festőnél szintén . Halhatatlanság ? ; újabban azt az álláspontot képviselik hogy : van normál halhatatlanság és ez körülbelül 50 év / átlagos művész műve ennyit bír ki , aztán gyorsabban pusztul mint a hús / . A műtörténet sem bizonyul időtállónak , irányok , egyének , művek ítéletében szüntelen pro és kontra . Unos untalan a műalkotás és műélvezés pszichológiája , amire az ember már oda se tud figyelni . Néhány száz obligát szólam , amit akármiről van szó , örökké ismételnek . Viszont soha ennyi mű , könyv , tanulmány , előadás a művészetről nem jelent meg . Ha ennek a sok műnek az esztétikához és a művészettörténethez nincs köze , ha nincs egységes álláspont , mégis mi e kolosszális irodalom forrása ? A kérdést mindenki fölteheti . Herbert Read * azt válaszolja hogy a régieknek kilenc múzsájuk volt , nekünk tíz van . Nincs egységes álláspont , nincs esztétika , nincs művészettörténet , viszont van valami más : közvetlen ihlet van . Amely nem valami elméletből , hanem a művészet és a mű , és a művész tényéből indul ki , mindig abból hogy egyszer és soha többé .

*Az esztétikai pedagógia angol elmélete . Herbert Read nemcsak kiváló író, kritikus és esztétikai teoretikus, hanem egyben a művészet útján való nevelés modern koncepciójának elméleti megalkotója, gyakorlati iránymutatója. Érdeklődési köre nem korlátozódik magára a művészetre, mint olyanra, hanem kiterjed a művészetnek az ember kialakításában betöltött szerepére.

   A tizedik múzsa elég régen megszületett , de csak az utóbbi időben vált tudatos műfajjá . A formát a múltban esszének is hívták , művelői Montaigne-től kezdve a mai napig elég sokan voltak . A tizedik múzsa ihlete vonatkozhat El Greco-ra , Ehnaton fáraóra , délutáni sétára , fogpiszkálóra , tárgya lehet botanikai , vagy teológiai , de előadása mindig művészi kell legyen és közvetlen , amit a művészet mesterei Helvétius és Rivarol , Novalis , Kierkegaard , Pater , Nietzsche , Kästner , Emerson , Bátáj , Huxley , Valerij , Jüngen , azt megformálták .

A tizedik múzsa ismertető jele a teória termékenység , ebben különbözik a filozófiától . Kant ötszáz lapon egyetlen elméletet dolgoz ki . A tizedik múzsa ugyanilyen terjedelemben legalább ötvenet , ha úgy tetszik aforisztikusan és az egyik huszonöt ebből ellentmond a másik huszonötnek . Nem baj , ugyis mind a kettő igaz és azonkívül még ötven . Éppolyan kevéssé törődik a tudományos szankcióval mint egy rondó *.

*A klasszikus zenében a rondó egy visszatérő motívumokból álló műforma. A kifejezés a francia rondeau szóból ered, jelentése kör. A szó más értelemben vonatkozhat a mű egyes karakterjegyeire, vagy a rondó versformával való kapcsolatára.

Egyébként is tudjuk hogy a tudományos szankció fölöttébb ingatag , mert korlátolt és szerénytelen . Ha valaki főhatóságát minden létezőre kiszándékozik terjeszteni , minden tudást imitál főképpen az igazság rovására .

A tudomány /mondja Guénon /a tudatosság szabálytalan alkalmazása . A tizedik múzsa szerint a tudomány megbízhatatlan mert a leginkább szavahihető állítás amely mellett a gondolkodó személyes komolysága áll . Éppen ezért az ilyen művek mindennemű terminológiának még csak árnyalatától is óvakodnak . Akit a tizedik múzsa megihlet , a művet úgy kezdi és végzi mint a szobrot vagy a dalt . Éppen olyan rakoncátlan naplopó mint aki éjjel-nappal dolgozik azon a haszontalanságon ami a népeket nyugtalanítja és megbolondítja . Az úgynevezett reális praxisnak hosszú orrot mutat és írás közben akar meghalni , mert a művészet az ember tulajdonképpeni feladata . A művészet pedig nem utánzás mint Európa gyermekkorában a görögök tartották . Nem kifejezés ahogy azt a tudomány elrajzolt tudatával tanítja , hanem hármas aktívitás : az élet élvezetének fokozása , a mániákus megszállottság , és az emberi lény és lét katarzisa . Amely ma a rebellis majom korszakában , amikor a vallás az embert cserben hagyta , a tudomány becsapta és a filozófia félrevezette még mint egyetlen és végső lehetőség a humánus lét fenttartására kínálkozik . Olyan élettechnikai tevékenység amely az általános vissza korcsosulás közepette az emberből még megakarja menteni amit tud . .... nem mintha nem lenne köztudomású : az emberi munka , már régebben elvesztette azt az értelmét amelyet hivatalosan még fenntartanak ugyan de többnyire csak szónoklatokban . A munka ma kizárólag arra való hogy az ember megélhetéséhez szükséges pénzt vele megkeresse . A munka természete pedig nem ez , akad még néhány ősfoglalkozás mint : asztalos , ács , kőműves , pék , földművelő és akad még olyan aki a munkát eredeti alakjában fogja fel , a többinek : nyomorult szolgaság . A középkor és az újkor elejének mesteremberei eltűnnek és az iparosítás az apparátus uralma óta , ez a folyamat rohamos , van úgy hogy hajsza vagy terror , esetleg mind a kettő . Az hogy valaki az éjszakát is a műhelyben töltse , már nem szokott megtörténni , mégis egyetlen munka intakt maradt ahol a munkaszenvedély és a mánia és az életélvezet is életcél . Egyetlen munkának van katartikus természete . Mindenki magától értetődőnek fogja föl hogy a művészet , amely csak mámor és merő élvezetet kelt , nem valami magas . Többen mostanában azt tartják hogy nem is művészet , hanem a szórakozásiparnak egy ága , ez az úgynevezett libidóművészet . A libidó , inkább Young értelmében véve , vagyis : élethabzsolás , az a közelebb meg nem határozható valami amit életnek hívunk , tele van érvek lehetőségével . Azt a benyomást kelti hogy az ember kizárólagos feladata ezeket az élvezeteket kiaknázni . Kényelem , luxus , étel , ruha , italok és valamennyi közt leginkább a szexus . Ez a Puccini zene , ez a hús zene , a giccsel való határvonala elmosódik , teljesen bizonytalan hogy valódi , vagy nem , csak egy dolog bizonyos , hogy alaptónusa olyan mint a kandúré amely párzás dühében a háztetőn kurrog és nyivákol . Tökéletesen gátlástalan és ezért szégyentelen , mértéktelen és formátlan , a nemiszervek zenéje , obszcén . Vissza az animális létbe , semmi egyéb mint , életmohóság amit Böhme : ghier-nek nevez . Mindent lenyelni és felfalni és elemészteni , tisztátalan . A római lakomákon amikor már nem tudtak többet enni , az ételt kiokádták és tovább faltak . Mert az éhség akkor is megmarad ha az ember jól lakott . Ez a libidó . A párzás ösztöne akkor is él ha az ember szerelmes éjszakát töltött el . A ghier mindig él és egyre inkább , minél többet zabál . A Puccini zene léha és ledér és buja , a szexuséhség zenéje , nyálas és nyúlós , a nyomorult testből kicsiholni minden élvet , ez a pornográf zene , ízléstelen sikongatás és hörgés . Tehetség ? A világ tele van hitvány tehetségeknek mondott egyénekkel . Két elviselhetetlen dolog van , mondja Walter Benjamin : szexustalan szellem és szellemtelen szexus .

A Csajkovszkij zene kevésbé perfid , hűtlen szexualitás , de annál inkább cukor . A világegyetem mint kolosszális cukrászda , ahol elkényeztetett kisasszonykák nyalakodnak . Ez a feminin művészet is Muraszaki-tól , George Sand-ig , ahol az élet az ágyban kulminál , párzásra ingerlő gejség , úgynevezett élet , megint élet . A mindenkori történet elvetemült és legkevésbé megbocsátható bűncselekménye mint tudjuk : a kizsákmányolás . Kizsákmányolom azt , akit magam helyett dolgoztatok és az eredményt én vágom zsebre . A kizsákmányolás a libidó gazdasági alakja , mindig volt , mindig lessz , mindig ugyanolyan , mindig más igazság nevében . És ez minden esetben az alapmozdulatra megy vissza , a boldogtalan test kizsákmányolására , a test élvezeti lehetőségeinek kifosztására . Enélkül a társadalmi kizsákmányolásnak semmi értelme sem lenne . A libidó kielégítése , nem gondolkozni , nem dolgozni , nem küzdeni , ehelyett élvezni és élvezni . Puccini és Csajkovszkij és Dumas és Casanova és Liszt és a többi , a szerencsétlen testet kifosztani , parfümökkel , fürdőkkel és ruhákkal és bútorokkal és ételekkel . Házakkal a legkevésbé , az építészetben mindig van valami tartózkodás . Puccini azt tanítja hogy az élet élv és kéj . Ez az ami annyira tetszik benne . Milyen művészet az ami a gátlástalan élet habzsolás kielégítésére készül . Jacques Coeur háza , Bourges-ban , kastélyok amelyek olyanok mint valami torták , lakások amelyek olyanok mint a bordélyok szalonjai , szaporodás , köztársaság , császárság , diktatúra , állati ösztön . Darwin , divat , sport , mozi , képeslap , optimizmus , Walt Street és Hauszmann . Gejl éjszakák és pénzharács , sietni hogy az ember többet éljen , .... ájult életdicsőítés és a művész benne infámis , gyalázatos ösztönével , hogy az élet mindenek fölött való jóságát elhitesse .

Az élet nem jó , az élet nem idill , az élet nem bordély , nem cukrászda , nem csingilingi és nem kaland . Élni nem kell , az élet nem édességeket szopogatni és vinnyogni , az élvekért önmagát kizsákmányolni és kizsákmányolni mást hogy még több élve legyen . Persze téved aki azt hiszi hogy libidó nélkül lehet élni , és téved aki azt hiszi hogy ezt nem lehet csinálni egészen magas fokon mint félelmetesen tudatos félrevezetést , mint világképet és meggyőződést . Libidó nélkül élet nincs , ... tout avée cont la vie .... az élethez képest minden tartalmatlan - ahogy Claudelle írja . Minden ember be nem vallott , de annál kényszerítőbb alapja hogy kevés . Persze nem azért kevés mert nem elég élvezetes , hanem azért mert nem nyugodt és tiszta . Ami itt van és jutott , az kevés , több kell ! Ez az életen túl , az élet szomjúsága , szomjúság hogy valami kell ami élet , de annál több ! Az élet maga egyszerű , de nincs maga az élet , és a többre való szomjúság a libidó . Ez a betelhetetlen , ami akkor is megmarad ha az ember jóllakott és kimerült és összeroskad , nem baj mert az éhség megmaradt . Az élet csak élet , de az állatban nincs , az emberben van valami vaksötétség amit hinduk AmCham camas -nak neveznek , ami éhezik és szomjazik arra amije van és ez csillapíthatatlan . André Gide az élet tényétől el van ragadtatva , Debussy zene és Matisse festészete , úgy látszik itt minden átlátszó , de a mélyben az életéhség tisztátalansága . Magas és finom élvezetek , amelyeknek középpontja az élet ténye és az arravaló szomjúság . Élni és ebben a maximális teljesítmény ha élek és az összes élveket kiaknázom . Nem úgy ahogy Laurence teszi , okoskodva . Laurence szexuális gyönyöre Matisse-hoz képest néptanítás . Nem szexus őrület , ennél több . Tanítás a legmagasabb rendű életről és eltüntetése mindannak ami nem gyönyör . Gide és Matisse és a reneszánsz idején Tizián és a többi érzék orgiája levág mindent ami az élvezetet megzavarhatja , a megtisztulás lehetőségétől a legtávolabb áll . Távolabb mint Puccini vagy Liszt , Matisse-t nézve az ember elsüpped a gyönyörködtető összhangokban . Ez a leghazugabb optimizmus , akármilyen csodaszép , de nem is szép . Annak amit csinál nem lehet ellenállni , több mint élet , csak tisztátalan . Ez az amire az ember szomjazik ? Legfeljebb a milliárdos . Ez a Tizian-i , hogy a világ eltünt és csak a kép van . Ez a kábulat és a túlélet , ez benne a hellenizmus . Az élet arravaló hogy az ember minden gyönyört megízleljen , éspedig végleges szavak nélkül , az életben kéjesen elmerüljön és belefulladjon . A kígyó az én barátom , méz , tiszta ágynemű , jólborotvált arc , kölnivíz , hogy az ember teste sohase maradjon kéj nélkül . Jacques Riviére írja : a haláltól nem vár semmit . Minden itt van mint a hellenizmus falfestményein ! A libidó mellett nem szabad megmaradni és a libidót nem szabad elhagyni . Fejletlen elmére vall aki azt hiszi hogy a művészet nincs a lehető legszorosabban a tudással összekötve . A libidóművészet tudása ez ! By come one inch little less human each day - amint Eliot írja : minden nap egy hüvelykkel kevésbé emberinek lenni . Ez az ábrázolt élet , a regresszió . Saint-Exupérie a fekete útnak is nevezi , mert ezen az úton nem lehet mást , mint lefelé menni . Mindegy hogy az ember hol kezdi , az értelem homályán , a morális bűnbeesésen , vagy a testi betegségen . Az egyik feltétlen a másikhoz vezet , egyetlen szóval : ez a korrupció , vagyis a tisztátalanság . Esztétikáról az imént volt szó , kiderült hogy a művészettörténettel együtt a művészet művei és kérdései számára megközelíthetetlenek . Újabba mint Read mondja : tizedik múzsát kellett szóra bírnia ahhoz hogy a műveket meglehessen érteni . Az esztétika a görög αἴσθησις 'aiszthészisz'-ből származik , ami érzékelést jelent és abban a hiszemben van hogy a zene , a festészet , a költészet , a szem és a fül dolga . A gondolat más művészeteknél már csődöt mond . A görögök akik abban a hiszemben voltak hogy a művészet alapja az érzék , éppen úgy mint az utánzáselméletben is korlátoltaknak bizonyultak . Az érzék éppen úgy mint az utánzás elméletben itt is korlátoltnak bizonyultak. Az érzék mint tudjuk libidó jellegű és az életéhség szerve . A művészet pedig végtelenül más és határtalanul több mint merő életéhség . Ha csak a libidó lenne , senkinek se jutna eszébe festés közben meghalni . Márpedig tudjuk hogy ez nemcsak Cézanne -ra vonatkozik , hanem a bizánci ikonfestőkre és ugyanabban a vonatkozásban a ravennai építészekre , Petrarcára , Dantéra , Mozartra , Keats-re , Stendhalra , Georgijra , és mindenkire aki valaha művész volt . Esztétának lenni kisebb rang mint művésznek lenni . Esztéta a művészettel csak mint élvező , mint libidólény áll kapcsolatban . Az esztéta a legfontosabb művészeti dolgokban dilettáns , Dundee a divathölgy , a finnyás , a donhuán , a kurtizán , XIV. Lajos . Esztéta jellege van a lakomának , az eleganciának , a berendezkedésnek . Mindez az életéhség körébe tartozik , mindegy hogy Puccini , vagy Matisse , Tizian , Gide , csak esztéta , csak élvező . Gide azt mondja : az emberben a legmélyebb a bőr , ez az aesthetics definíciója . A művészet csak itt kezdődik , mert érzékelhetetlen művészet nincs , viszont aki az érzékeknél marad , az a libidóban marad . Szép és tetszetős és elragadó és ízléses lehet egy sakkfigura vagy cipő , váza vagy szőttes , és elbájolhat , de a művészethez semmi köze .

Megjegyzés : a szórakoztatásipar Walter Benjamin kifejezése . Többször kultúriparnak is nevezi , főleg ha abból indul ki hogy van elsőrendű gazdasági szükséglet mint amilyen a drótszög , a leveskonzerv és a kenőszappan , de van szájharmonika , olajfestmény , vers , klozettpapír , bádogtrombita is , s ez utóbbi másodrendű szükséglet , ezért hívják kultúrának . A szórakoztatásipar elméletét Horkheimer és Adorno fejtette ki , az elmélet szerint a művészet a modern árúfetisizmusban a társadalom gazdasági feltételeihez kénytelen alkalmazkodni . A mű funkciója megváltozott , eredetileg a művészi mű nem arravaló hogy a valósághoz közelebb hozzon , hanem hogy az embert megtisztítsa . Upanisádok , ez a felfogás elveszett . A művészetnek tulajdonképpen semmiféle gazdasági viszonylata nem volt . Ma azonban mint Mathieu állítja , színdarab , zene , regény , festmény , szobor értéke megvásárolhatóságától függ . Árú lett , iparcikk , termelvény , viszont másodrendű , amely csupán a publikum szórakozási igényét elégíti ki . Szépségről beszélni , túlzás , de nemcsak művészet és szórakoztatásipar vált ketté , hanem magán a művészeten belül is hasadás keletkezett . Tényleges művészet és szórakozás között , sőt a művön belül is a művészi és a szórakoztatási szándék azonnal észrevehető . A mai álművész egyáltalán nem művész többé , hanem spekuláns , aki ellesett művészi külsőségek örve alatt szórakoztatást űz . Mindenesetre ahol a spiritualitás eladható és megvehető , a világnak vége van és kezdődik Sodoma . Emmanuel Mounier azt mondja : a művészeten belül a tevékenység abban a mértékben amennyiben sikere van tisztátalan és csak abban a mértékben amennyiben sikere nincs , lehet tiszta . Csak abban a mértékben vehető komolyan amennyiben semmiféle érdekeltsége nincs , nem pislog , sem a közönség , sem az úgynevezett világnézetek felé . Amint mondják nincs 'engagement'-je , pártossága . Mihelyt van , nem művészet többé , hanem kommersz árucikk , ami azért készült hogy megvásárolják . A mű szórakoztatásipari termék , a készítő pojáca , az egész helyzet mint Louis Bonaparte mondja : fordított trágyadomb . Tudjuk hogy a megromlott emberi létezésben a társadalom legmérgesebb fekélye a gazdaság . A fekély az emberi testvériség megtagadásával kezdődött és keletkezett , amikor sajátságos elaljasodás következtében az emberiség nagy részét az ember elemi anyagi feltételeitől nyerészkedés céljából megfosztották . Az ember táplálékra , ruházatra és lakóhelyre szorul . Az elemi életfeltételek megvonása , vagy drágítása , vagy elrejtése , az emberi létben egész biztosan a legelvetemültebb gaztett . Megvonni az embertől azt , ami nélkül elpusztul . A táplálék , mondja Simone Weil , nemcsak az élők hanem az összes jövőben megszületendő életének feltétele . A táplálék megvonása olyan bűncselekmény , amely semmiféle világtörténeti bömböléssel nem szépíthető . A tett messze túllépi a gazdasági visszaélés határát . Ez a merő létrontás , amelynek csak egy fokozata súlyosabb , a modern intelligenciabestializmus csúcspontja : az élelmiszer hamisítás . Amelyet Pandwicz kivétel nélkül minden esetben halál büntetést javasol , akárki követi el , akármilyen céllal . A kései római iparművészetről írt könyvében Alois Riegl , még az iparművészet területén is bizonyos vonást vél felismerni , amelyet Kunstwollen-nek nevez , rossz fordításban ez : művészi szándékot jelent . A mai szórakoztatásiparból ez a szándék hiányzik . Nincs ma mű , amely a művészettől távolabb ál mint egy operett , vagy mozgalmi induló . Nincs embertípus aki a művészettől távolabb áll mint egy modern , divatos , átlag költő , festő , vagy író . Az újabb művésztípusban eleinte a terrorista és az uzsorás versengett , később az uzsorás az egész vonalon győzött . Már öltözködésén látszik hogy tetőtől talpig megvásárolható . Behódolás a világnézeteknek , vagy a publikumnak . Persze a behódolásból soha sem lessz és nem is lett , nagyság csak botrány . Hazugságra csalással válaszol . Szórakoztatás ürügyén az embert elárulja . Elviccelni mindazt ami van , ez a bankár típus , csak az érdekli hogy kinek a zsebében mennyi pénz van . Pénz , pénz , pöffedt jellemtelenség , összekeverve komisz cinizmussal . Parazitizmus , plágiumok , üzlet és becsapástechnikai trükkök .