Húsvéti csemege

A padlutka

             Ilyenkor , mikor a húsvéti sódart megfőztük , a levében nem töltött  káposztát főztünk hanem : padlutkát  Ez volt a húsvéti asztal csemegéje mikor már elteltünk a sonkával , tojással , töltött báránnyal , tárkonyos savanyú bárányfej levessel  és egyéb finomságokkal.

               A padlutka tudomásom szerint felvidéki étel,de elterjedt egész Erdélyben,a csángóknál is ahol töltike néven ismeretes és a szatmári tájakon is tavasszal , igen kedvelt étel a padlutka . Töltik sokféleképpen : angolsóskalevélbe , martilapulevélbe ,havasi lórumlevélbe vagy lósóskalevélbe, új karalábélevélbe ,tormalevélbe és majd későbben zsenge szőlőlevélbe. Az angolsóska azért jobb mint a többi mert ez a Kárpát-medencében vadon is előfordul és tavasszal a legkorábban szedhető , azonkívül ha megízleljük akkor érezhetjük  enyhén savanykás ízét is.

A leveleket megmossuk , kissé lobogó ,enyhén sós vízben blansírozzuk ,aztán majd a levélnyeleket ha szükséges laposra vágjuk .Szatmáron a töltelék ugyanaz mint a töltött káposztáé ,és ugyanúgy is készül,csak ezek a töltelékek kisebbek .

Miután elkészültek a töltelékek , lerakjuk egy  edénybe amelyiknek az aljára  és majd töltelékek tetejére kb. két marék aprított sóskalevelet teszünk elosztva a savanyítás végett ,ezután felöntjük a sonkalével. Vigyázni kel hogy nehogy nagyon sós legyen a sonkalé , ha szükséges akkor vízzel hígítjuk , lefedjük majd lassú tűzön megfőzzük.Egyes vidékeken a töltelékek közé füstölt kolbászt és húsos szalonna darabokat is tesznek , a töltelékeket meg egy kevés csomborral ízesítik . 

Tejföllel és friss kenyérrel tálaljuk , más vidékeken , főleg a regátiak /Havasalföldi és Moldovai románok /valamint a csángók kenyér helyett puliszkával eszik ,- és olyan is van hogy a levét lisztes eresztékkel behabarják majd tálalás előtt ráöntik -, mint Kövi Pál írja az Erdélyi Lakomában.

             Összefut a számban a nyál,nagyokat nyelek mint Pavlov kutyája mikor a tányért elébem teszem és megkóstolom . Markáns , kissé kesernyés , földes íz , aztán enyhén savanykás frissesség , mint a tavaszi zápor által áztatott falusi legelő üde zöldje úgy tolul az ínyemre a padlutka lágyan krémes , kissé füstölt íze . A sonkalé  keveredése a tejföllel körülveszi a tölteléket , kissé zsíros állagával kenegeti azt , aztán egybeolvad vele mintha mindig is összetartoztak volna ! A friss , ropogós hélyu puha bélű kenyér kiemeli az ízeket és alázatosan kíséri a helyükre őket , majd kívánja az innivalót .
         Ezek után már csak az ételhez illő bort kell ajánlanom .Választásom a szatmári tájakról , a krasznabélteki dombokon termő BRUTLER & LIEB pincészet borára esett, ami egy 2010-es évjáratú félszáraz Rajnai Riesling  , színe halványsárgán ragyog a napfényre tartva , ízébe férfiasan karakteres , savaiban gazdag , hosszú lecsengésű bor  , jól illik a padlutka sonkalében főtt ízvilágához , aromája kellemesen öblíti a szomjazó szájüreget .

Manapság minden uniformizálódik és ezáltal az ember semmit sem érez a magáénak ,mert minden olyan egyforma , a gyorséttermek,a bevásárlóközpontok... és minden egyéb ezáltal olyan unalmassá válik . Azt azért jó lenne elkerülnünk hogy szép színes változatos formájú tányérokból kanalazzuk ugyanazt a  nagyipari ömlesztett terméket , amit mindenféle butító és csábító tévéreklámokkal sulykolnak a tudatalattinkba , hogy ez az igazi egészséges ennivaló . Mikor már egy jóízű kenyeret is ritkán ehet az ember , akkor talán ez nem csak egy afféle baljóslatú , kitalált előrelátás , amolyan megmondóember  zsörtölődése, kötekedése egy eljövendő világról .Egyre inkább elmaradnak,főleg az ifjúság körében a terített asztalnál való étkezés , a megszerzett étel tisztelete , mindez nem üres formalizmus ,ez a hagyományok ápolásának hiánya .Egyet azért mindenképpen meg kell őriznünk : az étkezés és az ételkészítés tisztességét ! Régen még a mezőre kivitt étel számára is megterítettek ,akármilyen dologidő volt , az étkezést nem illet siettetni , meg kellet adni a módját és az arravaló időt.
       Nemrég egy üzletember barátom mesélte hogy miként történt az étkezés útközben mikor egy vidéki tárgyalásra igyekeztek a partnerével.Nem álltak meg félúton egy csárdába vagy egy fogadóba ,á dehogy , behajtottak egy McDrive-ba és vettek szendvicseket meg hamburgereket , hozzájuk üdítőket /cukros,aromákkal és ízfokozókkal kevert vizet/ majd  menet közben étkeztek a kocsiban ! Az egészben az a megdöbbentő hogy ezt a szentségtörést/jelképesen szólva/ nem a szegény , agyonhajszolt munkásember követte el , hanem a tehetős , módosabb irányadó réteghez tartozó , középkorú üzletember.

       Úgy érzem hogy a hagyományok őrzése , a fiataloknak való átadása és az öregek megtisztelése még a mostani felgyorsult életvitelünk közepette is kötelességünk minden ceremónia nélkül .