Mater Dolorosa 

 

Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe után a mai napon úgy tekintünk Máriára, mint fájdalmas Szűzanyára.

1233-ban hét firenzei alapító: a szerviták rendjét (Mária szolgáinak rendje) alapította. Feladatul tűzték ki a Fájdalmas Anya tiszteletének ápolását és terjesztését.

Ezen ünnepnapon felidézzük az Ómagyar Mária-siralom verset / imádságot / , amely  egyike legkorábbi nyelvemlékeinknek .

A leuveni kódex az Ómagyar Mária-siralommal.

 

Eredeti  írásmód[1]	Mai átírás[2]	Mai magyar nyelven
		(Vizkelety/Mészöly értelmezése)[3]	(Molnár Ferenc értelmezése)[4]
Volek ſyrolm thudothlon ſy rolmol ſepedyk. buol oʒuk epedek ··	Volék sirolm tudotlon. Sirolmol sepedëk, búol oszuk, epedëk,	Nem tudtam, mi a siralom. Most siralommal zokogok, bútól aszok, epedek.	Nem ismertem a siralmat, Most siralom sebez, Fájdalom gyötör, epeszt.
Walaſth vylagum tul ſydou fyodumtul eʒes urumētuul.	Válȧszth világumtúl, sidou fiodumtúl, ézës ürümemtűl.	Zsidók világosságomtól, megfosztanak én fiamtól, az én édes örömemtől.	Zsidók világosságomtól, Elválasztanak fiamtól, Édes örömemtől.
O en eſes urodū eggen yg fyodum ſyrou a / / niath thekunched buabeleul kyniuhhad.	Ó én ézës urodum, ëggyen-igy fiodum, sírou ȧnyát teküncsed, buȧbelől kinyúhhad!	Ó, én édes Uram, egyetlenegy fiam, síró anyát tekintsed, bújából őt kivonjad!	Ó, én édes Uram, Egyetlen egy fiam, Síró anyát tekintsed, Fájdalmából kivonjad!
Scemem kunuel arad en iunhum buol farad the werud hullothya en iū / hum olelothya	Szëmëm künvel árȧd, én junhum búol fárȧd, te vérüd hullottya én junhum olélottya.	Szemem könnytől árad, szívem bútól fárad. Te véred hullása szívem alélása.	Szememből könny árad, Szívem kíntól fárad, Te véred hullása, Szívem alélása.
Vylag uila ga viragnak uiraga. keſeru / en. kynʒathul uoſ ſcegegkel werethul.	Világ világȧ, virágnȧk virágȧ, keserűen kínzatul, vos szëgekkel veretül!	Világnak világa, virágnak virága, keservesen kínzanak, vas szegekkel átvernek!	Világ világa, Virágnak virága, Keservesen kínoznak, Vas szegekkel átvernek!
Vh nequem en fyon eʒes meʒuul Scege / nul ſcepſegud wirud hioll wyʒeul.	Uh nëkem, én fiom, ézës mézűl, szégyënül szépségüd, vírüd hioll vízől.	Jaj nekem, én fiam! édes vagy, mint a méz, de szépséged meggyalázzák, véred hull, mint a víz.	Jaj nekem, én fiam, Édes, mint a méz, Megrútul szépséged, Vízként hull véred!
Syrolmom fuha / ʒatum therthetyk kyul en iumhumnok bel bua qui ſumha nym kyul hyul	Sirolmom, fuhászȧtum tertetik kíül, én junhumnok bel búa, ki sumha nim híül.	Siralmam, fohászkodásom belőlem kifakad, én szívemnek belső búja, mely soha nem enyhül.	Siralmam, fohászkodásom Láttatik kívül, Szívem belső fájdalma Soha nem enyhül.
Wegh halal engumet / egge dum illen / maraggun uro dum / kyth wylag felleyn	Végy hȧlál engümet, ëggyedüm íllyën, maraggyun urodum, kit világ féllyën!	Végy magadhoz engem, halál, egyetlenem éljen. Maradjon meg az én Uram, világ tőle féljen!	Végy halál engemet, Egyetlenem éljen, Maradjon meg Uram, Kit a világ féljen!
O ygoʒ ſymeonnok beʒʒeg ſcouuo ere en erʒem ez bu / thuruth / kyt niha egyre.	Ó, igoz Simëonnok bëzzëg szovo ére: én érzëm ez bú tűrűt, kit níha ígére.	Ó, az igaz Simeonnak bizony érvényes volt a szava. Én érzem e bú tőrét, melyet egykor jövendölt.	Ó, az igaz Simeonnak Biztos szava elért, Érzem e fájdalom-tőrt, Amit egykor jövendölt.
Tuled ualmun de num ualallal / hul yg kynʒaſſal / fyom halallal.	Tűled válnum, de nüm vȧlállȧl, hul így kínzȧssál, fiom, hȧlállȧl!	Tetőled válnom kell, de nem ily szörnyű valósággal, mikor így kínoznak, én fiam, halálosan!	Ne váljak el tőled, Életben maradva, Mikor így kínoznak Fiam, halálra!
Sydou myth theʒ turuentelen / fyom merth hol byuntelen / fugwa / huʒtuʒwa wklel / / ue / ketwe / ulud.	Zsidóv, mit tész türvéntelen? Fiom mért hol bíüntelen? Fugvá, husztuzvá, üklelvé, këtvé ülüd!	Zsidó, mit téssz törvénytelenül? Fiam miért hal bűntelenül? Megfogván, rángatván, öklözvén, kötözvén megölöd!	Zsidó, mit tész törvénytelen! Fiam meghal, de bűntelen! Megfogva, rángatva, Öklözve, megkötve Ölöd meg!
Kegug / gethuk fyomnok / ne leg / kegulm mogomnok / owog halal kynaal / anyath eʒes fyaal / egembelu ullyetuk.	Kegyüggyetük fiomnok, ne légy kegyülm mogomnok! Ovogy hȧlál kináȧl ȧnyát ézës fiáȧl ëgyembelű üllyétük!	Kegyelmezzetek fiamnak, nem kell kegyelem magamnak! Avagy halál kínjával, anyát édes fiával vele együtt öljétek!	Kegyelmezzetek meg fiamnak, Ne legyen kegyelem magamnak, Avagy halál kínjával, Anyát édes fiával Együtt öljétek meg!

-https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93magyar_M%C3%A1ria-siralom

 Ezután jólesik egy kis elcsendesülés , meditáció , mert nem csak kenyérrel él az ember !