December 6-án Szent Miklós püspök    liturgikus emléknapját ünnepeljük.

A betegeknek orvos volt, a szenvedőknek vigasz, az árváknak atya, a veszélyben lévőknek védelmező – mindenkinek minden szükségben gyors menedék. Életéről számos legenda ismert, ezek alapján formálódott az évszázadok során Mikulás alakja.

A hagyomány szerint a Krisztus utáni 342-ben december 6-án halt meg, Myrában.

Szent Miklós története és hagyománya a Legenda aurea-ban fennmaradt legendakincsből épült fel. A szent legendája szerint a püspök városában egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak. Miklós a myrai püspök elhatározta, hogy segít rajtuk, de szemérmességből vagy szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Egyes változatok szerint ezt három egymást követő éjjelen tette, mások szerint három egymást követő évben. A harmadik esetben az ablak zárva volt, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök ekkor felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat, a harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kémény alá. A keszkenőbe rakott arany éppen belehullott a harisnyába. Mindkét változat szerint az apa a harmadik alkalommal megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel.[7]

A Miklós szó – érdekes módon – szlovák Mikulás formájában került a magyar nyelvbe, ördögszerű kísérőjének, a krampusznak a neve pedig bajor-osztrák eredetű. Az ördögöt a Mikulás (a püspök) sokszor megszégyeníti, elűzi vagy láncra veri, néha engedi, hogy a rossz gyerekeket megbüntesse. 

Az 1930-as években még nem járták az utcákat, óvodákat a piros jelmezes, nagy fehérszakállas Mikulások, akkoriban a gyerekek a kitisztított cipőket az ablakba helyezték, és Miklós-nap reggelére megtalálták benne az ajándékot, amely többnyire cukorka volt. A rossz gyerekek virgácsot kaptak. A szokás a városi polgárságtól a falusi értelmiség közvetítésével jutott el a parasztsághoz.Az 1950-es évektől a szokás vallási tartalmát igyekeztek visszaszorítani, ekkor terjedt el az orosz gyed moroz tükörfordításaként a Télapó neve, s magát az ünnepet is Télapó-ünnep néven emlegették. 

Menyei nagy udvar magas menyországban, May szent Miklosnak oruend aldot napian, Ki eztendön esik egyszer forgasában, Minden földi népek légyünk vigasságban. Az gyermekségének ártatlanságaban Fényeskedni keszdet lelki ioszagaban, Kj lenne iüuendö férfiuságaban, Jelétt hadgya nékünk példa adasában. Szerdan és pinteken mindgyárt kis koraban Illien bütöt szábot ö gyermekségeben, Soha el-nem vette tellies életében Annyanak emlöit czák egyszer nápiaban. Ennek-is életét olay bizonittia, A ió téteménit márvan kö ki ádgya, Kinek természeti illyen koporsoia, Minden betegeknek hasznos olay follia. Oh te becsületes Isten szent embere, Kik benned bizoknak kegyes segétöie, Ki nyavaliaiaban tud esedeznye, Könyörgését hiszi bizony meg niernie, Halálunk oraian öriz kárhozattul, Nehagy életünknek el-esni sólgyatól, Hogy mikor meg menünk testi szám vetéstül, Ki ne rekesztessünk örök dicsöségtol. Engedgy, hiveidet, ur Isten, követnünk, Szent életet á te utadban viselnünk, Â te mondasidban végék meg maradnunk, Hogy te boldogiddal menyegben lehessünk. Kézirata: Pécsi-ék. 1674, 71a–b. – Nótajelzés: Ad notam Irgalmaz Vr Isten immaron.

A gyerekek megajándékozása után egy kis ünnepi köszöntő , mert két Miklós is van a családban és utána egy vacsora : csülök pékné módjára .