Hagyomány és tradició

avagy miért eszünk halat Karácsonykor ?

 

  "Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András - halászok lévén - épp hálót vetnek a vízbe. Jézus ezt mondta nekik: "Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket."" (Mk 1,16-17)

  Amikor Jézus az apostolokat az emberek halászaivá tette, a hal egyúttal a megtért és megkeresztelt ember szimbóluma is lett. A hal motívum a kereszt mellett az egyik legfontosabb jelentésű, mivel nemcsak a feltámadt Krisztusban való hitet jelképezi, hanem mindazokat, akik követik Krisztust. A hal motívum az ókeresztény korban egy titkos jelképe volt a keresztényeknek, ugyanis a hal görögül ikhthüsz és a szót mozaikszóként használva IKHTHÜSZ = Ieszousz Khrisztosz, Theou Üosz, azaz magyarul Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó-t jelent.

    Eredetileg december 25-e Jézus születésnapja, az előző este karácsony vigíliája, más szóval karácsony böjtje vagy Szenteste. A keresztény hagyomány alapján a karácsonyi böjt december 24-én éjfélig tartott. Korábban Magyarországon a hal inkább a böjtös ételekhez tartozott az ünnep idején, ma már nincs akkora jelentősége, az ünnep bármelyik napján ehetünk halat. 

   Keleti ortodox egyház elrendel a hívők keresztények számára bizonyos böjtöket. A böjt - mondja Aranyszájú Szent János - csillapítja a testi vágyat , megfékezi a kívánságokat , megtisztítja és felemeli a lelket és inspiráló  magasságokba repíti.

    A karácsonyi halevés szokása valamennyi európai keresztény országban elterjedt. Nálunk és a lengyeleknél a karácsony elmaradhatatlan fogása a halleves. Oroszországban a lazaccal és kaviárral töltött palacsinta, a blini, a németeknél a pirítóssal tálalt kaviár, a svédeknél a lutfisk nem hiányozhat az ünnepi menüből.

      Kellemes és örömteli Karácsonyt kívánok mindenkinek !