Szürcsölni való , csípős meleg víz távol keleti beütéssel , 

avagy rámen , soba , miso , pho , édes-savanyú  kínai tésztalevesutánzat vagy valami ilyesmi  

 

    Mostanság már elterjedtek itt nálunk is az ázsiai levesezők és népszerűségnek is örvendenek mint általában az úgynevezett street food . Már nem a piaci lacipecsenye , hurka- kolbász vagy lángossütők a menők , hanem a hamburgerezők és a levesezők , ez alól vannak kivételek is úgy mint a Pléhcsárda a XIV . kerületben , ahol  rántott húst igen finom és a legnagyobb . De visszatérve a langyos vízre amit nem mi találtunk fel , de mi forraljuk ehetővé és feltehetően az őseink is művelték , mert az ízvilága a magyar embernek még most is ismerős és kedvelt .

  „Konyhaművészetünk gyökerei a nagy ázsiai lovas kultúrák étkezési szokásaira vezethetők vissza. Meglepő módon erről nem vesz tudomást a magyar történelemoktatás amely továbbra is a finnugor rokonság bűvkörben él, amelyet ügyes csúsztatásokkal sikerült genetikai és kulturális rokonságként is elfogadtatni a félrevezetett magyar közvéleménnyel” (Cey-Bert Róbert Gyula, 2001.). „Ez a magyarázta annak a sajnálatos helyzetnek, hogy a magyar konyha történetét bemutató kiadványokban, turisztikai prospektusokban a honfoglalás kori és a honfoglalás előtti magyar konyhát meg sem említik, aminek az oka az, hogy ezer év előtti finnugor konyháról nem tudhatunk semmit. A magyar konyha kialakulását a történelmi objektivitás látszatát keltő kiadványok csak a kereszténység felvétele utáni időktől említik meg. Itt is kiemelve mindazokat az idegen hatásokat (bizánci, német olasz, francia és a szomszédos népeké), amelyek a kereszténység felvételétől a mai napig „befolyásolták és meghatározták” a magyar konyhát. E kiadványok egyáltalán nem vesznek tudomást a kereszténység felvétele előtti magyar konyha létezéséről, a magyar konyhát, mint az idegen befolyások konyháját írják le – olvassuk tovább Cey-Bert Róbert Gyula Magyar borok és ételek harmonizációja című könyvében.”                                                          

   Az ősmagyarok konyháját a "pentaton" ízek harmóniájával szokták jellemezni; az édes, a savanyú, a sós és a keserű mellé ötödiknek az erőset is külön íznek fogják fel és ezen öt íznek a harmóniájára törekedtek, akárcsak a mai belső-ázsiai népek. 

    A hunok sok évszádon keresztül szoros kapcsolatban voltak a kínaiakkal; e két nép sok kultúrértéket átvett egymástól.

   A pörkölt első leírását Szemacsien közölte a Kr. előtti II. században, amikor leírja a hunok áldozati ételét a "keng"-et. Leírása szabad fordításban így hangzik: "Végy tüzesre hevített öntöttvas vagy bronz üstöt, és amikor az olyan forró, hogy a belecsepegtetett olaj azonnal gőzzé válik, dobjad bele a zsírjával együtt fölaprított disznóhúst vagy a faggyújával együtt apróra vágott birka húsát apróra vágott hagymával. Amikor ezt beledobjuk a forró üstbe, a nagy hő hatására hirtelen kiolvadó zsír vagy faggyú megpörköli a hagymát és a húst". A "vegyes kenget" eleinte gabonával, zöldséggel főzték és ízesítőül bazsarózsa szirmokat, liliomfa virágbimbóit, szójaszószt és sózott babot tettek, később ezt a pörkölt-alapot mindenféle zöldséggel (hagymával, borsóval, sárgarépával, salátafélékkel) és fűszerekkel (borssal, gyömbérrel stb.) ízesítették, a későbbi időkben tésztát is főztek hozzá. Ezen ételnek a megnevezése a későbbiekben "sűrű húsleves húsdarabokkal és zöldséggel" nevet viselte.

„Ahhoz, hogy őseink ételeiről fogalmat alkothassunk, analógiaként meg kell ismernünk az egykori türk törzsszövetség Belső-Ázsiában maradt - ma már csak 10 569 lelket számláló - tagjának, a jogur (vagy jugar) népnek mai ételkultúráját. - http://istvandr.kiszely.hu/ostortenet/035.html

Az így elkészített ételeknek nagy része bő leves. Cey-Bert Gyula a jugarokat "a levesek népének" nevezte. Egyik legfinomabb csipetkés levesüket "szemesnek" hívják. Leveseikbe néha tört piros paprikát is használnak (ez az apró piros paprika ázsiai és nem amerikai eredetű!), de az igen erős ízeket bizonyos gyömbérrel érik el...... A jugar (jogur) konyha további nevezetessége a tésztafélék gyakori használata. Hosszúra vágott (vagy húzott) tésztáik és csipetkéik leveseik gyakori összetevői.....Húsaik szárítási technikája ugyanaz, mint amilyent pásztoraink még néhány évtizeddel ezelőtt is ismertek ("hortobágyi tarisznyás húsok"). 

      Milyen íze lehetett a honfoglalás kori leveseknek és pörkölteknek ? Feltételezhető , hogy az ízharmónia kialakulásában a vöröshagyma fontos szerepet játszott . A vöröshagyma közép-ázsiai eredetű , ahonnan elterjedt Kínába ,Indiába ,Közel-Keletre és Európába . Őseink tehát már nagyon korán megismerhették a vöröshagymát .

       A máig használatos fűszernövények közül kettő is van, melyekről francia botanikusok feltételezik, hogy a X. században- a magyarok hozták be Európába. Ez a tárkony és a csombor (borsikafű), de a „fűszerszámok” egész tárházát ismerték. Kakukkfüvet, a köményt, a fokhagymát, a szurokfüvet, a kaprot, a turbolyát, lestyánt, a citromfüvet, a fehér mustárt, a zsályát, a gyömbérgyökeret. 

       Az erdélyi konyhába betekintve , ahol a legjobban megőrizték  az őseink szokásait , azt tapasztaljuk pld. egy Apafi Mihály korabeli kalotaszegi lakodalmas menüt átnézve hogy az aranysárga tyúkhúslevest sáfránnyal , borssal , szerecsendióvirággal , gyömbérrel megfűszerezik , éppen úgy mint a régieknél , vékonyra vágott laskát / nem metéltet /főznek bele , mikor felforrt a feldarabolt tyúkhúsra öntik ! Mint láthatjuk itt már a savanyú íz különválik , csak a tejfeles vagy savanyú tejes eresztékkel készített , vagy aludt tejjel habart levesekben jelenik meg , na meg a tárkonyos ecettel vagy káposztalével esetleg köszmétével vagy sommal , nemritkán savanyú szőlővel  savanyított levesekben , na meg a kaszás lében , ügyelve hogy a savát- borsát kellőképpen megadják . Mint ahogy Kövi Pál írja az Erdélyi lakoma könyvében írja - régebben egy jobb asztalra nem lehetett csak úgy általában ecetet tenni , hanem legalábbis háromfélét : a borecet mellett alma-,rózsa-,vagy más gyümölcsecetet tettek .

      Egyik legfőbb jellemzője hajdani táplálkozásunknak a levek / nem levesek hanem a húsokhoz készített és tálalt levek / sokfélesége amelyeknek rendszerint savanykás íze volt , készítésükhöz ugyanis sokszor használtak bort ,sót és ecetet , gyümölcsöt is , pld. vadalmát , ritkábban citromot.

    Ezután a hosszú kitérő után - de hát ez nem egy finnugor megközelítés - , itt kell megemlítenem a japán őstörténet kutató prof. Shokótu Faisi történész levelét a magyarokhoz amelyben felteszi a kérdést hogy " Miért van , hogy a világ egyetlen nemzete a magyar, amelynek származását , történelmét minden más népség elhomályosítani igyekszik ? Kik állnak e homályosítás mögött ? "-http://mek.oszk.hu/06700/06783/06783.pdf

     Visszatérve a szürcsölni valóhoz , a kelet ázsiai leveshez ,  megállapíthatjuk hogy a kárpálmedencében a környező népek zöldséges-húsos levesei merőben eltérnek a magyar húslevestől vagy az erdélyi ciberelevestől mégpedig elsősorban a fűszerezésükkel , a kínai hatást igazolja a gyömbér és a rövid erős paprika használata . A románok , bolgárok és általában a szláv népek csorbája török  befolyást tükröz , az olaszok minestrája vagy a franciák bouillonja akár a spanyolok gazpacho-jában  már nem szerepel a gyömbér .

Kedvet kaptam egy kínai leveshez , persze nem voltak meg a klasszikus receptek előírásainak megfelelő alapanyagaim és mivel egy vidéki kisvárosban még piac sincs csak szombaton és ottan a felhozatal igen korlátozott így hát maradt a -, szegény ember vízzel főz technológia meg amit találok a ház körül meg a kamrámban - és így lett egy jóízű utánzat .

Hozzávalók :                                         Nem árt ha van :

1 kicsi sárgarépa                                                   1 csipetnyi Nátrium-glutamát /kínai só   

1 kicsi petrezselyemgyökér zöldjével együtt                     tofu                

1 szelet karalábé (6gr.)                                                    bambuszrügy

1 szelet zellergumó (6gr.)                                                snidling

1 kisujjnyi gyömbér /nyers / 

1 zöldhagyma szárával együtt

2 levél kelkáposzta

15 gr. barna csiperke gomba

 3 gr. szárított fafül gomba

1/2  kanál fekete szójaszósz

5 gr. wok spices /kínai fűszerkeverék

1 adag instant kínai tésztaleves / a tészta miatt

1 csirke leveskocka

2 db. tojás

100 gr.  füstölt főtt tarja

1 l ivóvíz

12 gr. vegeta

1 db. zöld csípős paprika

1 db. chili paprika

1 tk fekete bors / frissen őrölve

1 dl. fehér bor

1,5 tk kukoricakeményítő 

1 kanál balzsamecet

1 tk. cukor vagy ennek megfelelő édesítőszer 

1 kanál olaj

1 cikk fokhagyma 

1/ 2 vöröshagyma

 

Elkészítés:

A fafül gombát 15 percre langyos vízbe áztatjuk. A keményítőt kétszeres mennyiségű vízben feloldjuk ,- lehet a gomba áztatóvize is - Az összes zöld összetevőt : sárgarépa , petrezselyemgyökér ,  karalábé , zellergumó , vöröshagyma  kelkáposzta julienre vágjuk , csiperke gombát , a beáztatott fafülgombát és a gyömbért vékony szeletekre vágjuk , a zöldhagymát , a fokhagymát ,  a petrezselyemzöldjét , zöld csípős paprikát , csilipaprikát apróra felaprítjuk .

     A wokot / ennek hiányában vaslábast / felforrósítjuk és az olajon a fokhagymát , a csípős zöldpaprikát és a hagymát üvegesre pirítjuk , aztán hozzáadjuk a felaprított zöldségeket , a gombákat és együtt pirítjuk egy keveset , ügyeljünk hogy roppanósok maradjanak , majd felöntjük  1 l. alaplével /leveskockából/ ,  hozzáadjuk az elkevert /a gomba áztatólevében/ kukoricakeményítőt , a szójaszószt , a kínai wok fűszer-keveréket , az instant kínai levest , a fehér bort , a cukrot és a balzsamecetet és összefőzzük, ha kell utánaízesítünk .

    Tálaláskor a leves tetejére teszünk egy félbevágott buggyantott tojást , egy szelet főtt tarját , még egy kanál levest , megszórjuk chilivel , fekete borsot tekerünk rá és petrezselyemzölddel valamint metélőhagymával díszítjük . 

    Nagyon ízletes szürcsölni való , én még tetéztem az élvezetet , vékony karikára gyalult sózott jégcsapretket ettem hozzá.