embed>

Málékenyér 

 

       A csángóknál ahol még helyenként napjainkban is eszik a málékenyeret az alábbiakat olvastam :

"A málékenyér hamar penészedik, ozsonnára már zöld volt, ezért a nagy melegekben minden reggel kellett sütni. A málélisztet előbb leforráztuk, hagytuk állni egy kicsit, hogy édesedjen, majd csak azután dagasztottuk. Kovásszal készítettük a málékenyeret is. A megdagasztott málétésztából nagyobb gombócokat formáltunk s így raktuk őket egymásra, aztán vizes kézzel körbesimítottuk az oldalát, hogy szép sima legyen.

Kenyér helyett legtöbbször málé volt, de a  rendes kenyérnek  is csak a fele volt búzaliszt, a másik fele máléliszt volt."

 

Mısır Ekmeği

 Berecz Edgár erdélyi gasztronómiai szakíró és szaktanácsadó e képpen értekezik a Kulinárius címü művében  A puliszkáról és a vallachokról című fejezetben :

"A laikus vagy a tapasztalatlan külföldi turista, ha puliszkáról van szó, hajlamos rávágni, hogy igen, ismerem, az egy román specialitás. Sőt mi több, a puliszka a románok nemzeti  eledele. Jó, jó, de mit ettek akkor, amikor a kukorica még ismeretlen volt errefelé?  Igazság szerint inkább azoknak a tengerjáró népeknek kellene nemzeti étele legyen, akik először behozták Európába,majd később elterjesztették. Vagyis az olaszoknak, a portugá- loknak, a spanyoloknak és a törököknek . Ezeknek a népeknek  a konyhakultúrájában meg is található a polenta, vagyis a puliszka, de korántsem csinálnak akkora felhajtást körülötte,mint egyes botcsinálta román gasztronómusok, akik nemrégiben kizárólag román találmánynak kiáltották ki a puliszkát, sőt le is védették.

A kukorica olasz nevében – grana turco – egyértelműen érthető a török közvetítés. Egyébként a mãmãligã nevû kukoricaétel eredetileg egy rettentően édes török édesség volt, amiből az idők során kimaradt minden egzotikus hozzávaló, így a szultánok és a basák ínyét kényeztető egykori finomság lassacskán a ma ismert pórias eledellé alacsonyodott.  Na tessék hozzászólni! A mãmãligã mint román találmány és nemzeti eledel?

 Erdélyben a kukoricát tengerinek vagy törökbúzának (török  búzának) is hívják. A tejes és túrós puliszka mellett régebb – nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is – sok kukoricakenyeret (málékenyeret), tejes málét és kukoricakását (törökbúzakását) fogyasztottak, de ez utóbbiak receptje a polgárosodás alatt kezdett kimenni divatból. Málékenyeret kényszerűségből  sütöttek még a II. világháború után is, hogy aztán az ínséges idők múltával lassan feledésbe merüljön. Ennek ellenére az Erdélybe látogató magyarok nagyon megvetően beszélnek a puliszkáról, és puliszkásoknak csúfolják az ittenieket, megfeledkezve arról, hogy 100 évvel ezelőtt Magyarországon is a köznép jórészt puliszkán és málékenyéren élt. Tejes málét vagy édes málét és  törökbúzakását ma már nagyon idős emberek tudnak készíteni, legjobb esetben visszaemlékeznek, hogy az ő gyerekkorukban gyakran ettek ilyesmit."

     Ezek után lássuk a málékenyér receptjét amelyik a Fekete tenger mellékéről származik :

3 csésze kukoricaliszt
2 csésze búzaliszt
1 csomag száraz élesztő (10 g)
1 teáskanál só
2 teáskanál cukor
2-2,5 csésze meleg víz

   A cukor vagy édesítőszer azért kell a tésztába mert enélkül előfordulhat hogy a málékenyér keserű lesz.

     Először a kovászt készítjük el. Langyos, cukros vízben felfuttatjuk az élesztőt, majd összedolgozzuk a búzaliszttel. Legalább két-három órát hagyjuk állni, ezután keverjük hozzá a málélisztet és a sót. Annyi langyos vizet dolgozunk bele, hogy inkább kalácstészta állagú legyen , a víz helyett lehet joghurtot használni akkor finomabb lesz . 

 Jól kidagasztjuk, ameddig el nem válik a tészta az edény falától és ha elkészült , olajjal megkenjük a tetejét, és hagyjuk bő fél órát még kelni. Olajozzuk ki a tepsit is, amiben sütjük, majd kemencében vagy előmelegített sütőben 180 fokon kb. egy óra alatt süssük készre. A sütőbe ne felejtsünk el tenni egy edénybe egy kis  vizet , hogy a tészta ne száradjon ki , miután kivettük a sütőből a kenyér tetejét bekenjük egy kis vízzel hogy a kenyér héja puha legyen és hagyjuk kihűlni .

mısır ekmeği tarifi

                                    Ekmek

A törököknél a málékenyér még él a mindennapjainkban is , ez a fajta ízletes kenyér gluténmentes és persze zsíros kenyérnek nem  alkalmas meg szalonázáshoz se igazán jó de a tejtermékekkel kiváló és egyes húsos ételekhez is passzol, különösen salátákhoz kiváló .

kép:http://www.iyiyemektarifleri.com/misir-ekmegi-tarifi.html