Málékenyér
A csángóknál ahol még helyenként napjainkban is eszik a málékenyeret az alábbiakat olvastam :
"A málékenyér hamar
penészedik, ozsonnára már zöld volt, ezért a nagy melegekben minden reggel
kellett sütni. A málélisztet előbb leforráztuk, hagytuk állni egy kicsit, hogy édesedjen,
majd csak azután dagasztottuk. Kovásszal készítettük a málékenyeret is. A
megdagasztott málétésztából nagyobb gombócokat formáltunk s így raktuk őket
egymásra, aztán vizes kézzel körbesimítottuk az oldalát, hogy szép sima legyen.
Kenyér helyett legtöbbször
málé volt, de a rendes kenyérnek is csak a fele volt búzaliszt, a másik fele máléliszt
volt."
Berecz Edgár erdélyi gasztronómiai
szakíró és szaktanácsadó e képpen értekezik a Kulinárius címü művében A
puliszkáról és a vallachokról című fejezetben :
"A laikus vagy a tapasztalatlan külföldi turista, ha
puliszkáról van szó, hajlamos rávágni, hogy igen, ismerem, az egy román
specialitás. Sőt mi több, a puliszka a románok nemzeti eledele. Jó,
jó, de mit ettek akkor, amikor a kukorica még ismeretlen volt errefelé?
Igazság szerint inkább azoknak a tengerjáró népeknek kellene nemzeti
étele legyen, akik először behozták Európába,majd később elterjesztették.
Vagyis az olaszoknak, a portugá- loknak, a spanyoloknak és a törököknek
. Ezeknek a népeknek a konyhakultúrájában meg is található a
polenta, vagyis a puliszka, de korántsem csinálnak akkora felhajtást
körülötte,mint egyes botcsinálta román gasztronómusok, akik
nemrégiben kizárólag román találmánynak kiáltották
ki a puliszkát, sőt le is védették.
A kukorica olasz nevében – grana turco – egyértelműen érthető a török közvetítés.
Egyébként a mãmãligã nevû kukoricaétel eredetileg egy rettentően édes török
édesség volt, amiből az idők során kimaradt minden egzotikus hozzávaló, így a
szultánok és a basák ínyét kényeztető egykori finomság lassacskán a ma ismert
pórias eledellé alacsonyodott. Na tessék hozzászólni! A mãmãligã mint
román találmány és nemzeti eledel?
Erdélyben a kukoricát tengerinek vagy törökbúzának (török búzának) is hívják. A tejes és túrós puliszka mellett régebb – nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is – sok kukoricakenyeret (málékenyeret), tejes málét és kukoricakását (törökbúzakását) fogyasztottak, de ez utóbbiak receptje a polgárosodás alatt kezdett kimenni divatból. Málékenyeret kényszerűségből sütöttek még a II. világháború után is, hogy aztán az ínséges idők múltával lassan feledésbe merüljön. Ennek ellenére az Erdélybe látogató magyarok nagyon megvetően beszélnek a puliszkáról, és puliszkásoknak csúfolják az ittenieket, megfeledkezve arról, hogy 100 évvel ezelőtt Magyarországon is a köznép jórészt puliszkán és málékenyéren élt. Tejes málét vagy édes málét és törökbúzakását ma már nagyon idős emberek tudnak készíteni, legjobb esetben visszaemlékeznek, hogy az ő gyerekkorukban gyakran ettek ilyesmit."
Erdélyben a kukoricát tengerinek vagy törökbúzának (török búzának) is hívják. A tejes és túrós puliszka mellett régebb – nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is – sok kukoricakenyeret (málékenyeret), tejes málét és kukoricakását (törökbúzakását) fogyasztottak, de ez utóbbiak receptje a polgárosodás alatt kezdett kimenni divatból. Málékenyeret kényszerűségből sütöttek még a II. világháború után is, hogy aztán az ínséges idők múltával lassan feledésbe merüljön. Ennek ellenére az Erdélybe látogató magyarok nagyon megvetően beszélnek a puliszkáról, és puliszkásoknak csúfolják az ittenieket, megfeledkezve arról, hogy 100 évvel ezelőtt Magyarországon is a köznép jórészt puliszkán és málékenyéren élt. Tejes málét vagy édes málét és törökbúzakását ma már nagyon idős emberek tudnak készíteni, legjobb esetben visszaemlékeznek, hogy az ő gyerekkorukban gyakran ettek ilyesmit."
Ezek után lássuk a málékenyér receptjét amelyik a Fekete tenger mellékéről származik :
3 csésze kukoricaliszt
2 csésze búzaliszt
1 csomag száraz élesztő (10 g)
1 teáskanál só
2 teáskanál cukor
2-2,5 csésze meleg víz
2 csésze búzaliszt
1 csomag száraz élesztő (10 g)
1 teáskanál só
2 teáskanál cukor
2-2,5 csésze meleg víz
A cukor vagy édesítőszer azért kell a tésztába mert enélkül előfordulhat hogy a málékenyér keserű lesz.
Először
a kovászt készítjük el. Langyos, cukros vízben felfuttatjuk az élesztőt, majd
összedolgozzuk a búzaliszttel. Legalább két-három órát hagyjuk állni, ezután
keverjük hozzá a málélisztet és a sót. Annyi langyos vizet dolgozunk bele, hogy
inkább kalácstészta állagú legyen , a víz helyett lehet joghurtot használni akkor finomabb lesz .
Jól
kidagasztjuk, ameddig el nem válik a tészta az edény falától és ha elkészült , olajjal megkenjük a tetejét, és hagyjuk bő fél
órát még kelni. Olajozzuk ki a tepsit is, amiben sütjük, majd kemencében vagy
előmelegített sütőben 180 fokon kb. egy óra alatt süssük készre. A sütőbe ne felejtsünk el tenni egy edénybe egy kis vizet , hogy a tészta ne száradjon ki , miután kivettük a sütőből a kenyér tetejét bekenjük egy kis vízzel hogy a kenyér héja puha legyen és hagyjuk kihűlni .
mısır ekmeği tarifi |
A törököknél a málékenyér még él a mindennapjainkban is , ez a fajta ízletes kenyér gluténmentes és persze zsíros kenyérnek nem alkalmas meg szalonázáshoz se igazán jó de a tejtermékekkel kiváló és egyes húsos ételekhez is passzol, különösen salátákhoz kiváló .
kép:http://www.iyiyemektarifleri.com/misir-ekmegi-tarifi.html |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése