2020. november 2., hétfő

Halottak napja

November 2-án tartjuk a halottak napját.

Megannyi sír maradt ma világítás, látogatás nélkül Erdélyben, a Partiumban, a Felvidéken, a Déli végeken, Nyugat-Magyarországon és a Kárpátok alján… mert nem mehetünk temetőinkbe, őseink nyughelyére. Ha megyünk, akkor hazatérve majd két hétig egyhelyben járásra ítél a törvény. Szülők, nagyszülők, rokonok és barátok sírhantjaira ma csak emlékezhetünk… és a tájra, amelynek része a temető, a múlt elföldelt tanúinak pihenőhelye. És fáj, hogy nem tehetünk virágot a fejfa mellé, hogy nem beszélgethetünk el a falubeliekkel, nem járhatjuk végig a főutcát a templomig, s nem idézhetjük fel családi beszélgetésben az ifjúságot, és azokat, akik ma már kint pihennek a csendes, nyugalmat és valami megfoghatatlan meghittséget nyújtó temetőben.......................

Vessünk számot tehát, önmagunkkal, amikor ott állunk szeretteink sírjánál. Maradjunk emberek, vagy váljunk újra emberré, Isten akarata és parancsai szerint. Mert gyorsan közelít az óra, rohan az idő, és halálos veszélyek ezrei leselkednek ránk minden pillanatban.-

https://stoffangyorgy.blogspot.com/2020/11/halottak-napja-

Amint egy régi könyörgés mondja : "... mik vogymuk : isá, por ës homou vogymuk ..."

A Házsongárdi temető

Az Egyház a testi feltámadás és az örök élet hitével és az ebből fakadó reménnyel éli meg a halottak tiszteletének ősi cselekedetét, melynek minden nép a maga hagyományai szerint tesz eleget. Az Egyház kezdettől fogva imádkozik a megholtakért.-forrás: MKPK Sajtószolgálat

.....Az elmúlás...;az elmúlt idők nyomában... emlékezünk a régi idők étkeiről : mi marad meg a régi időkből , ... csak egy emlék , azis csak addig míg oly erőteljesen domináns hogy szinte él , de ha ez a kép elhalványul , vagy meg változik az idő múlásával és ezáltal a feledés homályába merül ... akkor eltűnik , mint egyes sírok a temetőben .

Idézzünk most fel egy régi salátát , az orosz hússalátát , vagy Olivje salátát .A saláta a nevét a 19. század közepén / 1860 / kapta megalkotójáról, Lucien Olivierről, a moszkvai l'Hermitage étterem belga származású főszakácsáról. A saláta összetevői /fajd , vagy fácán , rákfarok , borjúnyelv , fekete kaviár ,kapribogyó / az idők során - főleg a szovjet idők során - jelentősen változtak , különlegességét a hozzá adott salátaszósz jelentette , amelynek összetételét a mester megtartotta magának . Annyit azért sejteni lehetett , az eredetihez hasonlító recept szerint ez a majonéznél pikánsabb és provanszi ihletésű mártás volt , amint ezt az orosz sous chef Ivan Ivanov leleste és felszolgálta a Moskva Hotelben .

Tehát következzék most egy lehetséges változat , amely vélhetően közelít ahhoz az orosz hússalátához / eredetileg Vadmadár majonéz / - megjelenésében és ízében , viszont már vannak megalkuvások .

Összetevők , nagyon finom és a korunk számára szokatlan ugyanakkor drága alapanyagok , egy 1904-ből származó recept felhasználásával :

- 2 db. vadmadár /nyírfajd vagy főtt birkahús filé /

esetünkben 1 db. grillcsirke megsütve

- 1 db. főtt borjúnyelv

Kaviár helyettesítő alaszkai tőkehalikrából 130g

- kb. 10 dkg. fekete kaviár / kaviár helyettesítő , alaszkai tőkehalikra - Auchan

- vagy Viking capelin vörös kaviár 100 g

Tesco

- kb. 20 db. salátalevél

- 25 drb. főtt rákfarok vagy egy nagy homárfarok , vagy languszta

- 200-250 gr. kisméretű csemege uborka

- 10 dkg. kapribogyó

- 5 db. finomra vágott keményre főtt tojás

- 1 közepes főtt zeller , felkockázva

- 2 db. főtt sárgarépa , felkockázva

- 2 friss uborka , vékonyra szeletelve

- egy kevés / kb. 50-60 g. / ecetes gyöngyhagyma aprítva

- vágott aszpik

- 1 közepes savanyú alma , felkockázva

- só , fehérbors , apróra vágott zöld kapor

Öntet :

- 40 dkg. olíva olajból és 2 tojássárgájából , francia borecetből és provanszi mustárból valamint egy pár provanszi fűszer / Ezeknek a fűszereknek a mibenlétét nem sikerül helyreállni / hozzáadásával készített majonéz.

Amennyire rekonstruálható, ez egy provanszi olívaloajjal és francia borecettel készülő, enyhén mustáros majonéz volt, amibe került „kabulszósz” (a mai Worchester-sauce rokona) és még nem tudjuk mi – talán szarvasgomba és egyéb ízesítők is. Az ihletet vélhetően a provanszi grand aioli adta.

Annak idején , eredetileg nem volt minden összekutyulva mint ahogy ezt mostanában csinálják - ezt az Ermitage finom úri közönsége , a nemes orosz vendégek követték el - hanem rétegezve voltak lerakva a húsok apróra vágott aszpikkal és körítve voltak a rákfarokkal és a kaviárral valamint a zöldségekkel és főtt tojással , az öntet külön volt felszolgálva , amit tetszés szerint adagoltak .

Ezt a gazdag salátát már sehol nem készítik így , ilyen gazdagon , ezért fényképet nehezen találtam róla még az orosz oldalakon is !

http://russia-ic.com/culture_art/cuisine

És persze nekem is okoz egy kis problémát az elkészítés , majd talán újévre elkészítem , orosz szokás szerint.

Az eredeti Olivier-saláta recepteknek a mai napig fennmaradó változatai csak másolatok és kísérletek a híres saláta ízének újraélesztésére.

Az egyszerűsített változatokban csak egyféle húst használnak , főleg csirkét , de a kommunista időkből itt maradva : parizert / doktorszkaja / ; a kaviárt és a rákfarkot elfelejtik , a kapribogyó helyett - zöldborsót , a zeller helyett - krumplit , a gyöngyhagyma helyett - vöröshagymát és így öntik agyon majonézzel !

Ezen egyszerű változatok közül egy elegánsabb változat :