Egy jó paszulyleves .
Most amikor a böjti időszakban vagyunk , igencsak aktuális lett a paszulylevesek főzése , főleg pénteki napokon !
Ezen bejegyzés azon gondolatból születik hogy számba vegye a paszulylevesek sokféleségét és milyenségét , mert bizony paszulylevest igen sokféleképpen lehet főzni és ez az ország tájegységei szerint is igen változatos módon fordul elő .
Ma a paszulyleveseket /ahogy Magyarországon hívják , bablevesek / három csoportba oszthatjuk , éspedig : - száraz paszuly
- zengés paszuly
- zöld paszuly
és a készítése szerint habart paszuly vagy rántással készült paszulyleves , ezenkívül vannak még különleges paszulylevesek , úgymint a káposztás paszuly vagy a paradicsomos paszulyleves . Ugyanakkor vannak még emblematikus paszulyok ,amelyek ugyan nem levesek de ebbe a családba vannak és mindenképpen ide tartoznak , ilyenek mint a : törtpaszuly , paszulyfőzelék , csólent /sólet /, babgulyás , chilisbab / chili con carne /, ricset , paszulyos zakuszka , stb.
A paszulylevesek egyik leghíresebb fajtája a Jókai bableves , amelyik manapság már rég nem úgy készül mint ahogy ő szerette és megelevenítette a Kőszívű Ember Fiai-ban amikor az öreg Pál huszár felkínálta Baradlay kapitánynak az angyalbakancsot görög olvasóval . Ahol az angyalbakancs a füstölt malacköröm és a görög olvasó pedig a jófajta nagyszemü paszuly . Állítólag Jókai ugyanis úgy szerette az ételt ha a csülkön a körmöt is rajtahagyták. A csülök a körömmel szopós malacé volt és az lett felfüstölve , így aztán a csülökhús zsenge , a mócsingja kocsonyásan élvezetes és mérsékelten füstös volt , nem volt abba se zöldség, se csipetke, se kolbász , hanem lóbab, sűrű rántás, kocsonyássá főtt disznóláb adta az ízét.
A paszulylevesek és a különféle babételek tárházát találjuk a : Babételek - 102. könyv -ben Különben a paszulylevesbe általában nem kerül zöldségféle , ez a zöldségelés úgy hiszem erdélyi befolyás miatt van , onnan is a román konyha beütése , ahol a paszuly csorbába zöldség kerül , mint általában minden csorbába . Itt kell megemlítenem a szabolcsi káposztás paszulyt , ami viszont ruszin behatást tükröz .
Végezetül álljon itt a böjtös mivolta miatt a zsidó paszuly receptje :
A szóban forgó étel nevét csak Szatmáron és a környékbeli falvakban hallottam, gyerekkoromban. Nyilvánvaló, hogy ez a fogás nem a kóser konyha étele, hiszen kifejezetten a szegényparaszti háztartásokban volt honos. Akkor mitől zsidó?
Arra jutottam, hogy azért, mert nincsen benne semmi füstölt hús, kolbász vagy bütyök (ami Szatmárban a lefaragott sonkacsont beceneve), sőt, még tejföl sem. Egyszerűségében és puritánságában hat. Elkészíthető ínséges időkben, szükségből, böjtös időszakban meg vallási előírásból… Ezt az ételt akkor készítették, amikor törtpaszuly volt a napi, vagy előző napi főétel. Annak a mellékterméke, hiszen a paszuly főzőlevének a hasznosítása.
Megfőzik a fehérpaszulyt, leszűrik a levét, abból készítik ezt a levest. A főzőlevet újra felteszik, bezöldségelik, mintha zöldséglevest készítenének és mikor már majdnem kész, berántják egy fokhagymás, paprikás rántással.
Ez egy „vékony” leves, nyoma sincs benne a hagyományos magyar paszulyleveseknél megszokott tartalmas vastagságnak. Ízében szinte édeskés a zöldségek miatt, befejezésül csipetkét főznek bele és a főtt paszulyból csak az utolsó pillanatban vetnek bele maréknyit, az íze kedvéért.
A fűszerezése egyszerű, nem kíván egyebet, mint a babért, amivel a paszulyt főztük; meg talán csombort és sót, aztán, mikor kitálaljuk, hát egy kis vágott petrezselyem zöldjét szórjunk a tetejére!
Ez a kis „semmi leves” méltó bevezetése a törtpaszulynak, ami persze sokszor sült szalonnával, vagy a paszuly tetején sült hagymával tálalnak! Az bezzeg nem könnyű étel!
Ehhez a leveshez nem esznek hagymát, se verest, se lilát, amint a többi paszulylevesekhez Erdélyben szokás. Mert ez a leves, a „zsidó paszuly”, se nem zsidó, se nem magyar, vagy román… Ez bizony a szegény ember levese, bármilyen nyelven is mondja el előtte az asztali áldást, akinek asztalára kerül.
Ma a paszulyleveseket /ahogy Magyarországon hívják , bablevesek / három csoportba oszthatjuk , éspedig : - száraz paszuly
- zengés paszuly
- zöld paszuly
és a készítése szerint habart paszuly vagy rántással készült paszulyleves , ezenkívül vannak még különleges paszulylevesek , úgymint a káposztás paszuly vagy a paradicsomos paszulyleves . Ugyanakkor vannak még emblematikus paszulyok ,amelyek ugyan nem levesek de ebbe a családba vannak és mindenképpen ide tartoznak , ilyenek mint a : törtpaszuly , paszulyfőzelék , csólent /sólet /, babgulyás , chilisbab / chili con carne /, ricset , paszulyos zakuszka , stb.
A paszulylevesek egyik leghíresebb fajtája a Jókai bableves , amelyik manapság már rég nem úgy készül mint ahogy ő szerette és megelevenítette a Kőszívű Ember Fiai-ban amikor az öreg Pál huszár felkínálta Baradlay kapitánynak az angyalbakancsot görög olvasóval . Ahol az angyalbakancs a füstölt malacköröm és a görög olvasó pedig a jófajta nagyszemü paszuly . Állítólag Jókai ugyanis úgy szerette az ételt ha a csülkön a körmöt is rajtahagyták. A csülök a körömmel szopós malacé volt és az lett felfüstölve , így aztán a csülökhús zsenge , a mócsingja kocsonyásan élvezetes és mérsékelten füstös volt , nem volt abba se zöldség, se csipetke, se kolbász , hanem lóbab, sűrű rántás, kocsonyássá főtt disznóláb adta az ízét.
A paszulylevesek és a különféle babételek tárházát találjuk a : Babételek - 102. könyv -ben Különben a paszulylevesbe általában nem kerül zöldségféle , ez a zöldségelés úgy hiszem erdélyi befolyás miatt van , onnan is a román konyha beütése , ahol a paszuly csorbába zöldség kerül , mint általában minden csorbába . Itt kell megemlítenem a szabolcsi káposztás paszulyt , ami viszont ruszin behatást tükröz .
Végezetül álljon itt a böjtös mivolta miatt a zsidó paszuly receptje :
A szóban forgó étel nevét csak Szatmáron és a környékbeli falvakban hallottam, gyerekkoromban. Nyilvánvaló, hogy ez a fogás nem a kóser konyha étele, hiszen kifejezetten a szegényparaszti háztartásokban volt honos. Akkor mitől zsidó?
Arra jutottam, hogy azért, mert nincsen benne semmi füstölt hús, kolbász vagy bütyök (ami Szatmárban a lefaragott sonkacsont beceneve), sőt, még tejföl sem. Egyszerűségében és puritánságában hat. Elkészíthető ínséges időkben, szükségből, böjtös időszakban meg vallási előírásból… Ezt az ételt akkor készítették, amikor törtpaszuly volt a napi, vagy előző napi főétel. Annak a mellékterméke, hiszen a paszuly főzőlevének a hasznosítása.
Megfőzik a fehérpaszulyt, leszűrik a levét, abból készítik ezt a levest. A főzőlevet újra felteszik, bezöldségelik, mintha zöldséglevest készítenének és mikor már majdnem kész, berántják egy fokhagymás, paprikás rántással.
Ez egy „vékony” leves, nyoma sincs benne a hagyományos magyar paszulyleveseknél megszokott tartalmas vastagságnak. Ízében szinte édeskés a zöldségek miatt, befejezésül csipetkét főznek bele és a főtt paszulyból csak az utolsó pillanatban vetnek bele maréknyit, az íze kedvéért.
A fűszerezése egyszerű, nem kíván egyebet, mint a babért, amivel a paszulyt főztük; meg talán csombort és sót, aztán, mikor kitálaljuk, hát egy kis vágott petrezselyem zöldjét szórjunk a tetejére!
Ez a kis „semmi leves” méltó bevezetése a törtpaszulynak, ami persze sokszor sült szalonnával, vagy a paszuly tetején sült hagymával tálalnak! Az bezzeg nem könnyű étel!
Ehhez a leveshez nem esznek hagymát, se verest, se lilát, amint a többi paszulylevesekhez Erdélyben szokás. Mert ez a leves, a „zsidó paszuly”, se nem zsidó, se nem magyar, vagy román… Ez bizony a szegény ember levese, bármilyen nyelven is mondja el előtte az asztali áldást, akinek asztalára kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése