embed>

A farsang farka 

          avagy a heringsaláta I

 

        Mielőtt vége lenne a farsangnak és beállna a böjt , a mai időkben mikor már feledésbe merülnek a böjti szokások , különösen a fiatalság körében , érdemes lehet visszatekinteni nem is olyan régre csak a múltszázadba .

       "A hónapok közül február mindig emlékezetes hónapja marad az esztendőnek, akármilyen lesz a világ. Ekkorra esik farsang vége, rendszerint a hónap közepére,ugyanazért február ama furcsa hónapok közé tartozik, amelynek egyik felében bakkecske léptekkel járunk, nem szégyellünk semmit, amivel jókedvünket megmutathatnánk; ellenben a hónap második felében szokás szerint hamut hintünk homlokunkra, sok szánom-bánással kezdjük hamvazószerdán a hat hétig tartó böjtöt, amelyből majd a húsvét fog megváltani."

      Jóízűen is lehet böjtölni, amikor annak ideje elkövetkezett, például az idén kos havának, máskor “tavaszelőnek”, “böjtmás” havának első napján - hamvazószerdán.

       Nem kell megijedni a hathetes nagyböjttől, bár az egyház szigorúan intézkedik már hamvazószerdára nézve - de vajon ki ne enné meg az ilyenkor szokásos heringsalátákat? Aki tán soha életében nem evett heringsalátát, mégpedig úgy elkészítve, ahogyan a régi Magyarországon volt szokásban, amikor elégszer lehetett hallani a “macskajajos” gyomrok felszólamlásait: “csak bőven azzal az ikrás hallal, általában az ikrával, mert jó ugyan a halnak a húsa, de igazándi ízét saláta alakjában az ikrája adja”

     A heringsalátát rendszerint már húshagyókedden szokás elkészíteni, mert hamvazóreggel, az utolsó farsangi bál, összejövetel, tánc után amúgy se lehetne kívánni az asszonynéptől, hogy a nagy gondot igénylő heringsalátát elkészítsék. A férfiak csak kritizálni tudnak; azt mondani egy ételre, hogy az tökéletesen sikerült, csak a jószívű, jó étvágyú és jóakaratú férfiak szokták. A legtöbbnek mindig hiányzik valamely ételíz, amelyet valaha életében itt-ott megkóstolt.

Így vagyunk főként a heringsalátával, amelynek jövetelével okvetlen régi bálok, boldogan töltött farsangok, megelégedett, esetleg már gyűrűvel is megpecsételt szerelmesek jutnak az öregebbek eszébe.

 Ugyanezért morózusan néznek a heringsalátára, és villájukkal megérintve kérdik:

- Vajon úgy keverték hozzá a tojássárgáját, mint a tésztát, finom olajjal, mustárral, heringtejet és ikrát, valamint citromlevet bőségesen? És hol van belőle a főtt sárgarépa, a főtt krumpli, főtt paszuly, főtt lencse?

És ha már minden megvolna is a heringsalátában, amit a hozzáértők kutatnak, akkor is hiányozni fog tán az aszpik, amellyel pedig nagyon bőségesen kell bánni, mert tessék elhinni, hogy nemhiába tettek meg hosszú szánkóutakat, hófúvásban vagy szikrázó hidegben a heringsaláta igazi barátai. Igaz, hogy amikor leugrik a szánról a barát, és egy pohárka seprőpálinka felhajtása közben (mert reggel a pálinkából csak a legegyszerűbb tesz jót az üres gyomornak) pillantása ráesik a tíz-tizenkét tálra kitálalt heringekre, amelyek hiába keresnék fejüket, farkukat, bőrüket, gerincüket, mert keresztben apróra metélték fel őket - mondom, mikor a jó hideg időből, dáridóból, esetleg még jégtörő Mátyás vagy Géza napjából, de húshagyókeddből biztosan megérkezik az ember az ilyen heringsaláta elfogyasztásához ."- Krúdy Gyula: FARSANGI ÉS BÖJTI ÖRÖMÜNK: A HAL

         És most térjünk rá a heringsalátára : a neten ha böngészek már nem igazán lehet találni olyan heringsalátákat mint amiről Krúdy mesél , csak mindenféle majonézes halsalátákat , amelyek úgy néznek ki mint egy orosz hússaláta , vagy egy boeuf saláta csak halból . Sehol egy kis aszpik vagy kaviár , netán főtt paszuly, vagy főtt lencse?

       Ezért átnéztem egy pár régi szakácskönyvet is , de azok se bővelkednek a jófajta aszpikos heringsalátákban , mert be kell vallanom hogy engem az aszpikos heringsaláta jobban érdekel mint a majonézes vagy a remoulade mártásos , bár azok se rosszak .
    Vízváry Mariska szerint három tejes keletitengeri heringet kell használni , melyeknek a tejét kivesszük , szitán áttörjük ,valamint három keményre főtt tojás sárgájával , három evőkanálnyi jó táblaolajjal addig keverjük míg a tojássárga az olajat fel nem veszi . Ekkor három fillér ára olvasztott fehér aszpikot , egy citrom levét , sót keverünk hozzá addig míg a csomócskák teljesen el nem tűnnek . Ebbe a masszába kel beleforgatni  a felkockázott hering darabokat a felkockázott főtt tojásfehérjével és két apróra vágott édes almával . Az egészet egy mély üvegtálba tesszük , a tetejét pedig finomra vágott aszpikkal behintjük és hidegen tálaljuk .

PS. : A Krúdy féle saláta az én interpretációmban :

Hozzávalók 4 személyre :

-lila hagyma 45 gr.

-fokhagyma  1 gerezd 

-savanykás alma 75 gr.

-főtt sárgarépa 50 gr.

-főtt zeller /vagy 1 főtt krumpli 80 gr.

-főtt lencse 200 gr.

-savanyú ugorka 1 db./50 gr.

-ecetes gyöngyhagyma 40 gr.

-kapribogyó 15 gr.

-olajbogyó 25 gr.

-heringfilé mustárszószban 170gr. / konzerv

-főtt tojás 2 db.

-vágott aszpik 50 gr.

-kaporlevél 5 gr.

- citromkarikák 4 db.

-zöldsalátalevelek a tálaláshoz

Elkészítés : a zöldségeket megfőzzük és miután kihűlt apró darabokra vágjuk , az almát és a hagymát is felaprítjuk a fokhagymával együtt , egy maroknyi lencsét beáztatunk , majd babérleveles delikátos vízben megfőzzük , tehetünk a főzővízbe egy kis füstölt szalonnabőrt és miután kellőképpen megdagadt leszűrjük . Az összetevőket egy tálban összekeverjük a felaprított heringfilével , a mustáros szószt ráöntjük és belekeverjük az ecetes gyöngyhagymát , a kapribogyót és az olajbogyót is , valamint a vágott aszpik felét amit előzőleg a zöldségek főzőlevével simára kevertünk , ízesítettük egy kis fűszeres fehérborral , ha szükséges akkor még egy kicsit forralással sűrítjük és megdermedés után felkockáztunk . Megkóstoljuk és szükség szerint sózzuk , borsozzuk , majd kihütjük , pihentetjük , és miután az ízek jól összeértek , zöld salátalevélre tálaljuk , a tetejére citromkarikát és tojásszeleteket teszünk és vágott aszpikot hintünk , valamint megszórjuk aprított  kaporlevéllel . Vajas pirítóssal és hideg vodkával kínáljuk !

 (