Assisi Szent Ferenc
Október 4-e szentje: Assisi Szent Ferenc. Minden idők egyik legnépszerűbb szentje, már életében legendák születtek róla. Ferenc 1182-ben született Assisban, noha fiatalkorában a világ hívságait nem vetette meg , de kicsapongásokra nem vetemedett . Ártatlan magaviseletéhez zsenge gyermekkora óta érzékeny szeretet kapcsolódott a szűkölködők iránt .
A húszéves Ferenc egy hadjárat során megsebesült, s foglyul ejtették. Szabadulása után visszatért szülővárosába, és fokozatosan felhagyott a nagyvilági élettel. Megtérése meghatározó mozzanata volt találkozása egy leprással, valamint a San Damiano-templomban átélt misztikus élménye, amikor Krisztus háromszor így szólt hozzá a keresztről: „Ferenc, menj, és javítsd meg omladozó házamat!”...
Ferenc megtérése pillanatától haláláig odaadó tisztelettel követte és hirdette a megfeszített Krisztust. 1224-ben, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén az Alverna-hegyen imádkozott, amikor Krisztus csodálatos módon megújította szenvedésének jegyeit, a szent sebeket szolgájának testében....
Assisi szentjének tiszta lelkében háborítatlan öröm lakozott. A tökéletes öröm titkáról így tanított, amikor egy téli reggelen a Porciunkula felé tartottak: „A testvérek jó példája, a csodatevő erő, a betegek gyógyítása és a halottak feltámasztása – nagy dolgok ezek, Leó testvér! De mindennél több a tökéletes öröm. Nem található az sem a tudományban, sem a nyelvek adományában, sem a nagy prédikálótehetségben, és mégis az egész világot meg lehet vele téríteni. S ha mi most megérkezünk a Porciunkulához, és várnunk kell a kapu előtt az esőben és a hidegben, mert a kapus megvárakoztatja a hívatlan vendégeket, és mi ezt türelemmel elviseljük – ó, Leó testvér, írjad csak –, ebben áll a tökéletes öröm! És ha a további zörgetésünkre a kapus furkósbottal kirohan, megragadja a kapucninkat, a földre ránt, és a hóban tetőtől talpig jól elver minket, ha mi ezt is türelemmel és Krisztus szenvedésére gondolva zokszó nélkül el tudnánk viselni – írjad csak, Leó testvér –, ebben áll a tökéletes öröm!”
 |
| GIOTTO : Szent Ferenc a madaraknak prédikál |
Halála előtt Ferenc megáldotta testvéreit, felolvastatta Jézus búcsúbeszédét, és még egyszer átnyújtott a jelenlévőknek egy-egy falat kenyeret. Ezután megkérte őket, hogy vetkőztessék le, és fektessék le a puszta földre – azt akarta, hogy a végső szegénység legyen a halotti ruhája. A halált „Isten hozott, Halál testvér!” felkiáltással fogadta, és énekelve adta vissza lelkét az Úrnak 1226. október 3-án a Porciunkulában. - https://www.magyarkurir.hu/assisi-szent-ferenc
Megtérése után eleinte bolondnak nézték Ferencet, de komoly vallásossága hamar eloszlatta ezt a véleményt, és rövidesen valóban utána ment a világ. Följegyezték: ,,Ha egy városba megérkezett, örült a papság, zúgtak a harangok, örvendeztek a férfiak és az asszonyok is velük együtt; a gyermekek tapsoltak örömükben, gallyakat törtek a fákról, és úgy vonultak elébe.'' Sokan úgy vélték, hogy Krisztus képmása jött közéjük, hogy üdvösséget hozzon, ezért siettek az emberek, ,,hogy lássák és hallják, mintha a másvilágról jött volna valaki''.
Mindez azért történt, mert az emberek szeme előtt szinte megelevenedett az Úr Jézus földi élete. Mióta ugyanis a keresztes lovagok nagy számban megfordultak a Szentföldön, és látták Jézus földi életének helyeit, hazatérve elbeszélték a látottakat. Ennek következtében a Krisztusról alkotott elképzelések lassan megváltoztak: az Atya jobbján trónoló Krisztus, aki még a keresztről is kormányozza az összes népet, a hívők szívében konkrét emberi alakot öltött, és áhítatos tisztelettel fordultak Krisztus valóságos embersége felé, aki a mi földünkön szegényen és szenvedések közepette élt. És akkor megjelent egy ember, aki Jézus Krisztust egészen egyedülállóan képviselte itt a földön.
Istenünk, ki Szent Ferencnek megadtad, hogy a szegénységben és az alázatosságban hasonlóvá váljék Krisztushoz, engedd, kérünk, hogy az ő nyomdokain haladva követhessük Fiadat, és örvendező szeretettel egyesülhessünk Veled! - https://archiv.katolikus.hu/szentek/1004.html
Krisztus követése : De imitatione Christi ...
Kempis Tamás - Krisztus követése
A lenti idézetek a könyv elektronikus változatából valók melynek szerzői joga a fordítóé : Jelenits Istváné - itt inkább a bevezetésből idéztem , valamint egyes fejezetek címeit .
"A tizenötödik század közepén egy Kempis Tamás nevű ágostonrendi szerzetes „négy rövid könyvet írt” „mely könyvről merem mondani – írja első teljes magyar fordításának élén 1604-ben Pázmány Péter – hogy aki ezt szerencsére felnyitja és egy részét, mely elébe akad, figyelmetesen megolvassa, lelki vigasztalást és isteni szolgálatra való gerjedezést vészen.
Amire már könnyen közbevethetné valaki a kérdést:....hogyan indulhat el ma Krisztus követésének azon az útján, amelynek már több mint ötszáz éves kalauza sem volt egyéb, mint egy még korábbi, legalább Szent Ágostonig visszamenő gyakorlatnak a formulákba foglalása .
Csakhogy az , amit tömören „Kempisnek” nevezünk, nemcsak Szent Ágostonig megy vissza, hanem még messzebb; a bibliáig, pontosabban az evangéliumokig; és Krisztus követésének forrása sem Ágoston vagy Bernát vagy bárki, akinek az eredeti, a magyarnál még kifejezőbb nevén Imitatio Christit a középkor tulajdonította, hanem maga Krisztus, akinek a követését, pontosabban „utánzását” a Zsinat éppen nem újonnan szabályozni, hanem fordítva, az eredetihez közelíteni, formalisztikus elemektől megtisztítva a közvetlenül hiteleshez hozzáigazítani akarta. Ezért számos, idők folyamán keletkezett és hatékonyan élt teológiai gondolat, illetve fogalmazás margójára joggal írhatunk hol halványabb, hol erélyesebb kérdőjelet a Zsinat után; ezért lehet bizonyos fönntartásokat hangoztatni azzal a morális szemlélettel kapcsolatban, mely túlságosan is középpontba állította a nemiség kérdéseit és néha már ágbogas kazuisztikáját; ezért lehet úgy gondolni, nem is alap nélkül, hogy – szemben a keleti kereszténység és főként a szentatyák élő, Krisztushoz (mai szóval) oly „testközelben” maradt s ugyanakkor a Kozmosz felé oly nyitott szemléletével – a nyugati, a „római” (s ebben az értelemben elkülönítő jelzőjével valóban idézőjelbe tehető) katolikus kereszténységben egy árnyalattal talán a kívánatosnál is jobban érvényre jutott a századok folyamán (éppen a római jog lappangó hatására) bizonyos jurisztikus mentalitás – egyet azonban semmiképpen sem lehet kétségbe vonni; azt, hogy a keresztény élet lényege, maga a kereszténység, a keresztény mivolt nem más, mint Krisztus „követése”, sőt a szó legteljesebb értelmében „imitatio Christi”, Krisztus utánzása, aminek egyetlen valóban járható útja és egyetlen hatékony módszere van: a szeretet. Vagyis az, amire Kempis Tamás könyve – ősi tapasztalatokat összegezve – tanít, nevel, vezet, „élni segít”.
Minden erőltetés nélkül fölfogható úgy is, mint a misztika három szintű útjának (via purgativa, via illuminativa, via unitiva) vezérkönyve,...akár egyszerű, akár komplikáltabb, akár naiv, akár „tudományosabb” – Krisztushoz kötődő, feléje törekvő, őt szeretni kívánó keresztény ember napi táplálékának, anélkül, hogy mint valami iskola osztályait, óhajtaná végigjárni nyomról nyomra a lélek „purgatio”, „illuminatio” és misztikus „unio” állomásaiból álló útját." -Rónay György-
- a könyv:
Csak tájékoztató jelleggel egyes fejezetek -
- A Szentírás olvasása
- A belső béke megszerzése és a jóban való haladás igyekezete
- A kisértések elhárítása
- A szeretetből véghez vitt cselekedetek
- A halálról való elmélkedés
- Az alázatos igénytelenség
- A helyes önismeret
- Hogyan viselkedjünk és beszéljünk kívánságainkkal kapcsolatban
- A méltatlanságok elviselése , ki bizonyul igazán béketűrőnek
- Istent kell segítségül hívnunk és bizakodnunk kell az ő kegyelmének visszaszerzésében
- Önmagunk megtagadása és minden rossz kívánság megfékezése
- Semmit sem számít az emberek ítélete
- Míg a Földön élünk, a kísértéstől biztonságban nem lehetünk
- Az üres világi bölcsesség ellen
- Nem érdemes külső javak megszerzésére törekednünk
- Mindent , ami nehéz , érdemes elviselni az örök életért
- Az örökkévalóság napjainak fölvirradása és a jelen élet szűkös volta
- Sok áldásban részesülnek azok , akik áhítatosan áldoznak
- A lelkiismeretvizsgálat és a jószándék fölindítása
- Az áhítatos léleknek szíve mélyéből óhajtania kell , hogy a szenáldozásban Krisztussal egyesüljön
"Minden okoskodásnak és természet szerint való vizsgálódásnak követnie kell a hitet, nem megelőznie és megtörnie.
Mert a hit és a szeretet legszebben itt tündököl, és titokzatos úton-módon ebben a legszentebb és legméltóságosabb szentségben munkálkodik leginkább."
Töltött cukkini , tejfölös kapros szósszal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése