A magyarok történelme

 képekben , 6 .

Pap Gábor előadása nyomán

Mátyástól - Mohácsig

Hunyadi János és fia Mátyás szobra a Bp. Hősök terén , ... ez a korszak az amikor ellopták az országból a Magyar Szent Koronát , ... na nem a Hunyadiak hanem , .... a Habsburgok .

Még mielőtt ebben elmélyednénk tisztázni kell egy nagy hazugságot amit a románok bőszen terjesztenek ti. hogy Hunyadi Mátyás román volt .

Először is abban az időben , ti. az 1400-as évek olyan hogy román nem létezett .

Ezeket csak a tisztánlátás miatt írom ide , mert ezeket nem igazán írják le és a félretájékoztatás aranykorát éljük . A médiát , a Wikipediát és a Facebookot hiteles forrásnak tekintik , pedig ez messziről sincs így ! ...

Havasalföld vagy  Kumánia , latinul Valachia vagy magyarul Oláhország a Magyar Királyság fennhatósága alá tartozott . A 14. században a havasalföldi kenézek és előkelők is jobbára kun vagy más, török eredetű neveket viseltek, amely számos román történész szerint a származásukra enged következtetni. A 14. században a havasalföldi terület egy vegyes etnikumú terület volt, amelyben kunok, úzok, jászok, magyarok, székelyek és besenyők éltek , ... a 14. században a havasalföldi terület politikai  és a Magyar Királyság hűbéri kapcsolata meglazult . ... „A románoknak nomád népekkel való keveredésre volt szükségük ahhoz, hogy létrehozzák saját államukat. Aminek az asszimiláció, a románná válás útjára lépett kun származású Basarab volt a megteremtője” – vallja Djuvara román töreténész . Az idő múlásával azonban nagyon gyengült nemzeti tudatuk. Kunországba folyamatos volt a balkáni oláhok betelepedése, akiknek későbbi vezetői, a kenézek többnyire kun származásúak voltak , ... Vagyis Havasalföld egészen a 15. századig egy vegyes etnikumú terület volt. Többnyire, magyar és török uralkodó népek vezetése alatt az ekkor még kisebbségben, de egyre gyarapodó létszámban bevándorló pásztorkodó oláh/vlah népelemekkel vegyülve. Tehát , az , hogy egészen a 15. századig olyan hogy vlah/oláh uralkodó réteg, vagy vezető még nem létezett ezeken a területeken! Így ezen tények alapján kimondhatjuk azt a ténymegállapítást, hogy ha valaki egy havasalföldi kenéz leszármazottja, akkor az csak és kizárólag, kun, magyar, székely, besenyő esetleg úz származással rendelkezhetett ebben az időben! - https://erdelyalbum.hu/luana-foldje-a-legendak-es-mondak-vilaga/

Tehát hiába is visítanak a románok, a mai román terület, vagyis Havasalföld csak az újkorban vált oláh/vlah többségű területté és vált a románság egyik központi területévé!Ezek után nézzük meg a Kárpátokon túli megyék neveit, hány magyar megyét is fogunk találni?! Ezt mindenki döntse el maga.

Havasalföldi megyék nevei

Méhed megye

Ma Szörényvár (régi nevén: Szörénytornya) –Méhed megye központja.

„A méhek megjelenítése a Méhed tartomány címerében a második etimológiát támassza alá. Tehát, még a román történészek szerint is, neve a magyar méh – méhed szóból származik.”

Hegyi-Zsil megye

Központja Zsilvásárhely. A megye a nevét a Zsil-folyóról kapta.

Völgyi-Zsil megye

Központja Királyi. A megye a nevét a Zsil-folyóról kapta.

Loysta vagy Litovó tartomány

Első alkalommal IV. Béla (1235–1270) magyar király által 1247. július 2-án kiadott joanniták oklevele említi. Az oklevél az ispotályos lovagoknak biztosított területeket a Szörényi Bánságban és Kumániában, „kivéve Litovoi vajda kenézátusának földjét”, amelyet a király a frissen bevándorolt vlachokra hagyott „ahogyan ők tartották”. Az adatok alapján kun vajda területéről lehet szó.

Farkas megye, később ennek fordítása Valcsa megye

Farkas kenéz országa az Olt-mentén található. Neve egy tipikusan magyar (Farcaş (Farkas) is a typical Hungarian name meaning ‘wolf’). Szlávul vlk a farkas neve volt. Feltehetően tőle származik az észak-oláhországi Vâlcea (Valcsa) vidék neve.

Olt megye (régen volt egy romanác megye is, de ezt bekebelezte a mai Olt megye.

Nevét az Olt nevű folyóról kapta.

Argyas megye

Központja Argyasudvarhely

Argyas folyó mentén. Valószínűleg a folyóról kapta a nevét. Az ókorban több neve volt, ezek közé tartozott az Argesszosz, az Ardeiscus és az Ordesszusz is. Nevének jelentése kérdéses, talán a görög nyelvben megmaradt Ordesszusz kibontható egy ordaes+us, vagyis ordas magyar szóra, mely szintén a farkas név egyik változata. Vagyis ordas megye. bizonyítani jelenleg nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy közvetlenül Farkas megye mellett helyezkedik el, így a terület elnevezése is arra ad okot, hogy érdemes foglalkozni az ordas / arch. orgyas, argyas névvel.

Hegyalja megye, ezt bekebelezte a mai Argyas megye.

Központja Hosszúmező.

Deliormán megye

Kun eredetű név, jelentése bolond erdő (Deli orman).

Dombovica megye

Nevének eredete ismeretlen, jelenleg szlávnak tartják. Valószínűleg a dombovica folyóról kapta a nevét. Több kutató nem tartja kizártnak a dombos víz archaikus elnevezését, mely a balkáni szláv nyelvezetbe Dombovica, Dimbovica néven került be.

Vlasca, ma Gyurgyevó (Szent-György) megye

Központja Gyurgyevó

Giurgiu városát a genovaiak alapították és „San Giorgio”-nak, Szent Györgynek nevezték el. A Vlasca elnevezés jelezheti, hogy ezen a területen tömörültek a délről északra vándorló albano-latin nyelvű balkáni vándorló pásztornépek.

Prahova megye

Valószínűleg szláv eredetű név. Az azonos nevű folyóról kaphatta a nevét. Talán a Praho voda, zavaros víz, poros víz jelentéssel bír.

Jilfó megye

Központja Bukarest

Bukarest neve feltehetően a magyar bokor szóból vagy Bokor nemzetség nevéből származik (1461-ben "castro Bokoresth" a hivatalos okiratokban). Vagy még a magyar bükk szó is szóba jöhet. Ezen kívül még egyéb etimológiák is szóba jöhetnek: Franz Josef Sulzer (1781) svájci történész szerint a név román bucurie / bucura (öröm) szóból származik. Harminc évvel később egy Bécsben nyomtatott könyv szerint a név „bükk” –„bükkös” területet jelöl: Bukarest területén volt, még alapítása előtt (XV. században Vlad Ţepes idejében), a „Codri dí Vlasiei” (Oláherdő). Továbbá a román Adrian Majuru történész azt állítja, hogy neve az albán „bukureshti” (szép) szóból ered. A néphagyományban pedig egy „Bucur” nevű csobán alapított itt egy falút.

Ilonca megye, Jalomica

Valószínűleg szláv eredetű? Az Ilonca-folyóról kapta. nevét.

Székely megye

A székely (Saac, Saaca –sic! – lásd a térképet) megyét 1845-ben szüntették meg, területét felosztva Prahova és Bodza megyék között.

Egykori havasalföldi székely megye

„A havasalföldi székelyek a nehéz történelmi korokat átélve tartották a földet, mely otthont adott számukra. Az örökséget, melyet az utódaikra hagytak, nem sikerült megtartaniuk azoknak, akik a történelmi korokban utánuk jöttek. Pedig hajdan, ahogy a költő mondja: „… templomot épített. Ők a falu. A szórvány-sziget.” De ma már csak nyomaikon haladhattunk, a legendákban s a mesékben élnek tovább.

A mai Bodza és Prahova megye területén létrejött Saac-nak (Saaka), illetve Secuieni-nek nevezett Székely megye, a Havasalföld legjelentősebb gyümölcs- és szőlőtermő területe volt. (Címerjelkép a szőlő volt, mely szimbólum a mai címerekben is megmaradt.) A székely megyét 1845. január 1-jén megszüntették, területén három új megyét alakítottak ki: Prahova (81 magyar település és földrajzi névvel), Bodza (77 magyar település és földrajzi nevet tartalmazott), valamint Jalomica. A volt megye címerén látható a JUDETUL SAAKA (Székely megye) felirat, mely írás átmeneti román ábécé betűivel jelent meg. 

A havasalföldi székely megye címere, amely 1845. január 1-ig létezett

A Havasalföld megyéi közül az egykori Székely megye volt a legnagyobb kiterjedésű, délen és nyugaton a Jalomica-, keleten a Bodza folyó határolta.

A területre a Bodza folyót követve is eljuthatunk, amely a Tatárhágó alatt, a Leánymező közeléből indul, s a Kárpátokhoz hasonlóan Bodzafordulónál egy hatalmas kanyarral áttöri a hegyeket s 325 km hosszúságban igyekszik a Szeret folyó felé.

Érdekes keresztek, Nap-szimbólumok találhatók a temetőkben, ahol a sírköveken számos magyar név olvasható romános alakban.

Mogyoróson (Alunis) homokkőbe vájt helyiségek, kultikus jelentőségű barlangtemplom van.”

(forrás: https://erdelyalbum.hu/luana-foldje-a-legendak-es-mondak-vilaga/)

Piatra rotari áldozóhely

Az Otárkő sziklapalotája

Kilátás az áldozóhelyről a Stemnic-patak völgyére, távolabb Calvin település

Katona nevű település, a közeli várban szolgáló katonák egykori lakhelyén

Kálvin település

Talán nosztalgia, avagy tudatosan építettek az egykori székely település bejáratához székelykaput Katonán

1608-ból származó székely napillusztrációs kőkereszt Kálvin temetőjében

Erre vezet az út Budára

Unguriu – nevében magyar település

Naprozettás kőkereszt

Hármas kereszt naprozettával

Luana földjének eligazító táblája

A Kis- és a Nagy-Bodza találkozása Bodza megye északi részén, az egykori székely megye északi peremén, Luana földjének közelében

Menedec, azaz Menedék falu határában állt a régi vár

A La-Ploliciori barlangmélyedés első szintje, melynek padozatán vannak rajzolatok, rovásjelek

Jurtára emlékeztető rajzolat

Bonyolult, még meg nem fejtett rajzolat, a kutatók szerint presumer eredetűek

Sajnos a rovásjelek nagyon sérülékenyek, nincsenek védve

Térd magasságban a második barlangszinten naptárra emlékeztető vésetek vannak

Piatra ingaurita barlangtemplom

A 4-6. századi szakrális célokra homokkőbe vájt barlangtemplom – hun eredetű

A barlangtemplom oltára

Az oltár megvilágítása oldalról történt

Nyílhegy és szkíta tőrlenyomat rajzok a Fundul-pesteri, már lezárt barlang falán

Székely rovásírást rejtő fal – részlet a Fundul-pesteri barlang falán, melyet a mohásodás veszélyeztet

Próbálkozás a rovásírás megfejtésére

Szkíta kardrajzolat a Fundu-pesteri barlang falán

Scainei, magyarul székely hegyi falucska, elején 1600-ból származó kőkereszt, rovásírásokkal

A Scainei falu szélén álló rovásírásos kőkereszt

Bodza megye

Központja Bodzavásár.

A területen folyik át a Bodza-folyó, valószínűleg róla kapta a nevét.

„A Bodza-vidék helynevei magyarok és magyar eredetűek. Ezeket a helybeli románság fonetikusan írja és ejti. Bizonyosság, hogy az egész vidék három gazdag magyar család, a bodolai Béldiek, a hidvégi Nemesek és a zágoni Mikesek tulajdonát képezte. Ezek olcsó munkaerőként a mai Bodza megyével szomszédos területekről telepítettek ide erdőt megmunkáló, állatokat legeltető-vigyázó családokat a XVIII. század elejétől. Nem véletlen tehát, hogy a Bodza-vidék román népviselete hangsúlyosan a Bodza megyei Nehoiu környékének viseletéhez hasonlít.”

forrás: https://www.3szek.ro/load/cikk/79912/tul-a-bodzakon:-nehoiu

Jalomica megye, más néven Ilonca megye

Azonos nevű folyóról kapta a nevét. Valószínűleg szláv eredetű.

Kalarász megye

Központja Kalarász.

Tulcsa megye

Központja Tulcsa.

Konstanca megye

Központja Konstanca

Brajla megye, régi nevén Ibrail megye

Központja Brajla megye.

Neve a megyeszékhely, Brajla város nevéből származik. A város nevét először 1368-ban említik "Drinago" alakban, majd később "Brayla" néven is ismertté vált. A név eredete vitatott.

A térképről lemaradt Jalomica megye, amint tudjuk pótoljuk.

Moldvai megyék nevei

Botos megye, Botosány megye

Az azonos nevű városról kapta a nevét. Központja Botosány. Maga a város alapítójának (Botos nemesi család) nevéből származik.

Szűcs megye, szűcsség, modern nyelvben Szucsáva

Miron Costin krónikája (1684) szerint magyar szűcsök alapították. Központja Szűcsség, van egy azonos nevű folyó is.

Jász megye

Központja Jászvásár. Moldva területén a 11. században jászok éltek, innen jön a város neve is, Jászvásár. Később azonban a jászok betelepültek a Magyar Királyság területére, Moldva területére pedig vlahok érkeztek.

Német megye, manapság Nemc

A Kelet-Magyarországról átköltözött germán szász telepesekről kapta a nevét.

Központja Karácsonkő, oláh nyelven német kő. Főbb városa még Németvásár.

Vászló megye

Az azonos nevű városról kapta a nevét. Központja Vászló. A várost 1435-ben említik először, I. Illés moldvai feledelem trónra lépésekór. Victor Spinei akadémikus szerint a város neve a besenyők vagy kúnok nyelvéből származik.

Bakó megye, Bákó megye

Az azonos nevű városról kapta a nevét. Központja Bákó. Bákó város neve a magyar „bakó” (azaz „kivégzőhely”?) szóból származik.

Galac megye, Galata megye

Központja az azonos nevű Galac. „Moldva dél-keleti sarkában fekszik Galac (Galaţi). Nevének eredetéről több elmélet is született: Valószínűsíthető, hogy a város neve a kun galat szóból ered, amely az arab qal'at (erőd) szó származéka. Egyes kutatók szerint a Kr. e. III. évszázadban gall eredetű törzsek laktak a vidéken (galaták – vö. kisázsiai Galatia római tartomány), akik itt erődöt építettek, melyet később róluk neveztek el. Mások szerint pedig a várost az időszámítás szerinti IV. században a római Cocceius Galattus alapította, aki Nagy Constantinus császár küldötte volt. Van olyan feltevés is, amely a régi források alapján gondolja úgy, hogy az egykor itt álló halászfalut nevezték el Gǎlaţ (szláv gal- sárból) falunak. Galac város része a Magyarrév, Vadu Ungurului, a „Keresztelő Szent-János” gyönyörű katolikus templomával.”

Vráncsa megye (Frank megye)

Központja Foksány. Vráncsa a legdélibb vidéke a délkelet-moldvai (Szeret-meti) régiónak. Vráncsa (Vrancea) nevét kapcsolatba hozzák a Német Lovagrenddel („frank” – azaz nyugati).

A Judetul Saaka tehát egy történelmi székely megye volt, amely a mai romániai Prahova és Bodza megyék területén helyezkedett el, gazdag természeti adottságokkal és történelmi jelentőséggel. A megye megszűnésével a területet új közigazgatási egységek vették át, de a történelmi emlékek és a helyi települések, mint Sáska, tovább őrzik a régmúlt székely örökségét.

forrás : Nimrodnepe.blog.hu, Kapronczay Gyécső

forrás segítségével: Acta Hungaria: A ROMÁN NÉP EREDETÉRŐL, MEGÁLĒ-VLAHÍÁTÓL UNGRO-VLAHIÁIG; A KÁRPÁT-RÉGIÓ MAGYAR EREDETŰ FÖLDRAJZA

Tehát ez alapján nem csodálkozunk azon hogy a késő középkori görög történetírás a Hunyadi családot havasalföldi székely eredetűnek tartotta!

Heltai Gáspár a Magyar Krónikában kifejti hogy nem Bonfini-nek van igaza Mátyás családjával kapcsolatban . Az egyik hadjárata során amikor már a törökök ellen is védekezni kellett a Havasalföldre vonulása során történt .

Luxemburgi Zsigmond nagyon szép fiú volt és hát igényelte a másik nemet , ilyen esetben csak nemesi leányzó jöhetett számításba , Namost itt ő kikötötte hogyha ebből a kapcsolatból gyermek lesz , akkor annak milyen jogai lesznek és hogy tudja érvényesíteni , és ez mind le van írva szépen Heltainál . Kiderült hogy hát megvoltak a harcok , jött visszafelé és konstatálták hogy tényleg elindult a gyermek és mondta hogy jó . Ha olyan idős lesz majd akkor feljön Budára és akkor a további sorsát ő intézni fogja . Aztán megnőtt a gyerek , már tudott járni , és amikor az anyja mosott a patakban , hát odaadta neki azt a gyűrűt amit otthagyott neki Zsigmond király , hogy erről foglak fölismerni . ... A gyerek játszott ott vele a fűben , és egy holló szépen leszállt a fa tetejéről , elkapta a gyűrűt és elszállt a fa tetejére . Teljesen kétségbeesett az anya és a báttyát hívatta hirtelen hogy lődd már le , hát oda van mindenünk , ... Először elhibázta és odébb repült a holló , de aztán végül sikerült lelőni , meglett a gyűrű . Fölmentek vele Budára , ... a király elismerte és mondta hogy mikor hozd fel nekem és onnantól kezdve gondját viseli , ée ez az illető volt Hunyadi János . Heltai hangsúlyozza hogy minden más a származására való híresztelés teljesen költött dolog , de ez viszont pontról pontra hiteles . ... Adva van egy Heltaihoz képest egy generációval korábbi forrás , ez Szerémi György történetíró , ő a mohácsi vész körülményeit írja le , aztán Mátyás halálát is , fontos dolgokat ír le és hitelesen , ... Őpedig a következőket írja le Hunyadi Lászlónak a lefejezésekor , ... Hunyadi Lászlót , Zsigmond király unokáját kísérik ki a Szent György térre és fejezik le . ... Két egymástól teljesen független forrás és még nem is kortársak , ... 

Hunyadi kitűnő kiképzést kapott , Zsigmond vitte magával Rómába , mert attól kezdve lett német római császár hogy a pápa megkoronázta , ez a császári címhez hozzátartozott . ... Itáliában van rajz is , pontosabban egy festményen ábrázolták , ...

... Masolino örökítette meg , ... A történet érdekessége, hogy máig egyetlen olyan kép vagy szobor sincs, amely a történészek szerint hiteles, korabeli ábrázolása lenne a híres törökverő magyarnak. Nagyon jó feldolgozása van ezeknek a témáknak , tehát a magyar kapcsolatoknak Itália felé :Horvát Zoltán György fotóművész Gondos Bélával együtt , ...

Namost amikor Zsigmond meghal , akkor neki a második felesége Cillei Borbála volt , akiről már a legfiatalabb korában is a legváltozatosabb történetek keringtek és ebből nagyon nagy bajok származtak . Az ő közös lányuk volt az az Erzsébet aki lényegében ugyanazt az erkölcsöt örökölte és őt meg férjhez adták ahhoz a Habsburghoz aki az első Habsburg koronázott királyunk volt . Albertnek hívták , tévedés hogy Ferdinánd volt az első Habsburg magyar király . Őt 1438-ban , január 1.-én koronázták , ... másfél év után Albert egy törökellenes hadjárat után meghalt vérhasban és két lányt meg egy várandós feleséget hagyott maga után . ...és Erzsébet méhében , V. László .  . Itt jött az az eset amikor a Szent Korona döntően szólt bele a ,magyar történelembe . Ugyanis eddigre a Habsburgok pontosan tudták hogy akármit mesterkednek , ha a Szent Koronát nem birtokolják , akkor nem lehetnek királyok Magyarországon . A Habsburgokkal nem az a baj hogy nem tanulnak , hanem debilek ( elég szép szórásban voltak ) és nincs erkölcsük de ráadásul jvoltak aljasul gondolkodó tanácsadóik is , akik azt mondták hogy el kell lopatni a Szent Koronát . Aki ezt intézte az Erzsébetnek a társalkodónője , Kottamer Jánosné volt . Mindenesetre a Szent Koronának olyan tekintélye volt hogy az akit először felbéreltek és megtudta hogy mi a feladat nemhogy megijedt , de úgy megrémült hogy kiszaladt az országból , mert ez akkora szentségtörés , hogy ezt nem bírta elviselni . Dehát jött egy következő akinek nem voltak ilyen erkölcsi aggályai , és arról van szó hogy mindenáron a korona legyen náluk . Mindez olvasható : A korona elrablása: Kottanner Jánosné emlékirata 1439–1440. Ford. Mollay Károly. Budapest: Magyar Helikon. 1978...

Katona Tamás : A korona kilenc évszázada , ... Budapest , Európa 1979...

Megszületik a gyerek , ... csecsemő állapotában megkoronázzák , beavató koronával . Egy beavató koronának nemcsak jelképes a hatása  hanem tényleges , ... namost ez olyan mintha rákapcsolnék 220 V-t és hogyha ő olyan típusú és védettsége van akkor természetesen neki ez egy stimuláló rendszer , de ha nincs ilyen , tehát ő egy csecsemő , akkor ez azt jelenti hogy kivágja . Itt kell felfigyelni hogy kiviszik az országból , nemcsak a koronát , de a gyereket is . Gyámjául fölkérik a magyarság halálos ellenségét , Frigyest német római császárt , elzálogosítják a koronát a Fugger bankároknál , akik  23 év után óriási nehézségek árán adják vissza . De ami a feltűnőbb az az hogy a gyereket se akarja adni , vajon miért nem ? ; .... - mert debil a szerencsétlen ! Debil , és csak akkor adja amikor kikötheti hogy ki legyen a gyámja , ... és Cillei Ulrikot nevezi meg , aki köztudottan magyarellenes volt , - nem magyar volt - , ő az akit végül Hunyadi László öl meg önmagát védve . ... 

Az a helyzet hogy nem volt az országban a Magyar Szent Korona , roppant nehézzé tette az ország helyzetét , ...a török már itt volt a küszöbön , ... amelynek a közvetlen állomása az a Nándorfehérvár volt . 

Nándorfehérvár , aminek eredetileg Lándorfehérvár volt a neve , ez Bulgárfehérvárat jelentett , a szerbekhez semmi köze nincs , - egy darabig ez Brankovics György uralma alatt volt , ... végülis tőle kellett megvásárolni , mert annyira fontos volt a Magyar Királyságnak , ... Zsigmond király szerezte meg a szerb despotától. Egy 1916-os értekezés szerint: "A város a VIII. század végén a frankoké, 929. tájától 1018-ig pedig a bolgároké. 1018-tól a XI. és XII. században a város többnyire a byzanciaké, míg a XIII. század elejétől 1521-ig három megszakítással hazánkhoz , Magyarországhoz tartozott ,1230 körül a bolgároké, ... „Már a rómaiak idejében is…” a mai Belgrádtól nem messze fekvő Sremská Mitrovica (magyarul Szávaszentdemeter) helyén feküdt Sirmium városa, amely Illíria és Pannónia provinciának egyik fontos központja volt. A Kr.u. III. század végétől rövid ideig létező tetrarchia idején – vagyis amikor két fő- és két alcsászár (két-két augustus és ceasar) kormányozta a birodalmat, Sirmium a négy rész egyikének fővárosa volt. Később a hunok foglalták el, majd utánuk a keleti gótok, a gepidák és az avarok következtek: ettől függetlenül a Római Birodalomból megmaradt keleti birodalomrész urai, a bizánci császárok a sajátjuknak tekintették a várost. Az avarok idejétől kezdik együtt emlegetni a közeli Singidunum városával – vagyis Belgráddal, tehát Nándorfehérvárral. Singidunum városát talán szkíták, talán trákok alapították, nevét azonban a kelta szkordiszkuszok törzsétől kapta (valószínűleg: Sing-Dun, „Hosszú vár/ Hosszú város). A rómaiak itt is berendezkedtek, s utóbb a Legio IV Flavia Felix állomáshelye lett. Érdekes módon Singidunumot nem Pannonia és nem is Illyricum területéhez sorolták, hanem a szomszédos Moesia (a mai Észak-Bulgária) provinciához. Singidunumot szintén elfoglalták a gótok, hunok és az avarok – s az utóbbiak által ledöntött dunai limesen (határsávon) keresztül áramlott a Balkánra az avarok gyaloghadaként szolgáló szláv törzsek tömege. Singidunum a Kr.u. VII. század elejétől eltűnik a krónikákból, hogy bő két évszázad múlva mint „Belgrád”, vagyis Fehér-vár térjen vissza. Ezen a néven egyébként VII. Konstantin császár - a Bíborbanszületett - említi. Ebben az időszakban rövid ideig frank fennhatóság alatt állt ez a bizonyos Fehérvár. A magyar állam megszervezésének idején azonban a dunai bolgár kánság – ekkor már cárság! – uralta a területet, s benne a két várat (várost) is. 1018-ban azonban a bizánciak visszavették mindkét várat. A magyarok és a bizánciak kapcsolata változó volt. Árpád-házi Salamon királyunk uralkodása alatt, 1071-ben besenyő betörés érte az országot. A királyi udvarban kétségtelennek tartották, hogy a nándorfehérvári görög parancsnok ösztönözte a besenyőket zsákmányolásra, ezért Salamon király még ebben az évben unokatestvéreivel, Géza és László hercegekkel együtt, "a Titel alatti révnél, a mai Szalánkemén átellenében összegyűjtötte hadait, és Nándorfehérvár ellen indult. Seregével a Dunán átkelvén , betört a Szerémségbe, mely akkor még a bizánci császársághoz tartozott és elfoglalta Nándorfehérvárt. […] Szerém vár, átellenben [a Száva egyik szigetén feküdt] a honfoglalás óta magyar kézen levő Szávaszentdemeterrel , Magyarországhoz került. Ez után Szerém vár lett a bolgár határvármegyéből levágott Szerém vármegye székhelye s az ezen kialakítandó szerémi esperességet kivették a pécsi püspök alól, akihez tartozott, és az új püspökséghez csatolták. Mivel a szerémi végvár veszélyeztetett ponton feküdt, püspökségét 1085 előtt áttelepítették Bácsra.” - írja Borovszky Sámuel hatalmas enciklopédiájának Bács-Bodrog vármegyéről szóló cikkében. Hamarosan azonban – nehogy egy külön görög-keleti püspökség maradjon a nyugati egyházszervezetű Magyar Királyságban – a Bács városába helyett újsütettű szerémi püspökséget egyesítették a kalocsai érsekséggel. Ettől kezdve a gazdag Szávaszentdemeter görög rítusú kolostor fölötti egyházi joghatóság sokáig vita tárgya volt a pécsi püspök és a kalocsai érsek között. Szerém (Sirmium) vára azonban ettől kezdve elveszíti jelentőségét, s a fegyveres konfliktusok színtere az egykori Singidunum, vagyis Nándorfehérvár lesz. ...

Nándorfehérvárat nemsokára visszavették a bizánciak. 1127-ben II. István magyar király Komnenos János bizánci császár ellen vonult, mivel Bizánc menedéket nyújtott a magyar trónkövetelőnek, István nagybátyjának, Álmos hercegnek. „II. István hada Bács-Bodrogon keresztül vonulva, először Nándorfehérvárt vette be, majd egész Philippopolisig ( ma Plovdiv ) , nyomult. Viszont a következő évben (1128) János bizánci császár egész Zimonyig hatolt.” - folytatódik a történet Borovszkynál. János császár serege az ellentámadáskor a magyar páncélos lovagokat a Karassó vizének szorította, a magyar hajókat a bizánciak felgyújtották, így a mocsaras területén felbukó ,,páncélos emberek, mint a tuskók, feküdtek a vízben s futók, üldözők úgy járnak vala rajtuk a vizen át, mint valami hídon“ - idézik egy magyar krónika szomorú híradását egy 1915-ös cikkben. Nándorfehérvár falait II. István győzelme után egyébként leromboltatta s a kövekből Zimony várát építette meg – azét a Zimonyét, amely a 1456. évi nagy ostrom során olyan fontos szerepet tölt majd be. De előtte azért még volt néhány fordulat a történetben.

A bizánci hatalmat ideiglenesen majdnem teljes fényében helyreállító Mánuel császár hamarosan Belgrádot is visszafoglalta. Mánuel császár egyébként Szent László király unokája volt, hiszen a szent király lánya, Piroska (bizánci görögül: Eiréné – Irén) volt az édesanyja. Így sajnos a kelleténél nagyobb érdeklődést örökölt a magyar ügyek iránt – amely érdeklődést a római hatalom helyreállítását végző hadjáratokkal fejezte ki. A történet szerint a magyarok egy kisebb szerb csapattal együtt harcoltak Mánuel császár hadai ellen. „A csata folyamán a császár, aki aranyos díszruhában volt, előre vágtatott s párbajra kelt Bágyon magyar vezérrel, aki kardjával úgy képen sújtotta, hogy a császárt csak arcvédje mentette meg a biztos haláltól. Bágyon kardja elgörbült, a császár kikapta kezéből s a magyar vezért foglyul ejtette.” - hivatkozik a fentebb idézett cikk a középkori krónikákra. Mánuel 1150-ben (más adat szerint 1154-ben) tehát visszavette Nándorfehérvárat, elfoglalta és lerombolta Zimony várát, s a köveket visszavitette Belgrádba, ahol az új várfal építéséhez hasznosították azokat. Két évvel Mánuel, a nagy császár halála után, 1182-ben a magyarok ismét megszerezték Nándorfehérvárat és Barancsot is. Ternovácz Bálint főlevéltáros ezt írja a térségről: „Ezeket a területeket abban az időben Túlsó-Szerémségnek, Sirmia Ulteriornak nevezték (e vidék nagyjából megfelel a későbbi macsói bánságnak), míg a Száva bal partján fekvő részt Innenső-Szerémségnek, Sirmia Citeriornak. Amikor Margit hercegnő, III. Béla leánya 1185-1186 fordulóján feleségül ment Angelosz Izsák bizánci császárhoz, hozományul kapta a frissen elfoglalt észak-balkáni, Morava-menti területeket Nándorfehérvár és Szófia között, cserébe Izsák elismerte III. Béla horvát, dalmát, szerémi és boszniai hódításait. Margit, miután Bizáncban három férjet eltemetett, Koloján (János) fiával visszatért Magyarországra, ennek következtében pedig a Magyar Királyság még 1229 előtt újra birtokba vette azokat a délvidéki területeket, amelyeket a hercegnő még első házassága idején kapott hozományként.”

A Közép-Európában meghatározó hatalomnak számító Magyar Királyság fénykorát élte, miközben a Balkánon a IV. keresztes hadjárat után széteső Bizánc helyén a legkülönfélébb államok és „birodalmak” jöttek létre. Nándorfehérvár alig tért vissza a magyar király hűbérébe, egy év múlva az újjáéledő bulgár-kun-vlach állam (a második Bolgár Birodalom) seregei foglalták el. Nem sokáig: 1232-től már szilárdan magyar kézen volt a vár. A hűbéri viszonyokat bonyolították a hozományok: „Nagy Uros szerb királynak IV. Béla leánya volt a felesége, Dragutin fia pedig Béla unokáját, Katalint vette el, akivel a macsói bánságot, a Szerémséget és Szlavóniát kapta hozományul. Mikor Dragutin felkelt apja ellen, V. István csapatokat küldött segítségül neki, ezek legyőzték Nagy Urost s a nyolcvan éves fejedelem lemondva a trónról, kolostorba vonult.” - olvashatjuk az 1915-ös cikkben. Így 1284 és 1319 között a szerbeké volt a város. 1316-ban viszály tört ki Dragutin és testvére, Milutin között; s az utóbbi szerezte meg a várost. 1319-ben viszont Károly Róbert magyar király foglalta el, és vette szilárdan tulajdonába. A vár Nagy Lajos királyunk idején is magyar birtok volt.

Nagy Lajos király halálakor, 1382-ben a trónutódlás nem volt valami biztosan megalapozva, hiszen Lajos lányát, Máriát ugyan „királlyá” (s nem királynővé!) koronázták, csakhogy kiskorú volt, és gyámjai – Erzsébet anyakirályné és Garai Miklós nádor – nem tudták a politikai egységet megtartani, trónharcok következtek. A horvátországi, dalmáciai és általában a délvidéki főurak – köztük elsősorban a jelentős Horváthy-család – Lajos unokatestvérének, a nápolyi Durazzói Károlynak a pártján álltak, s követelték meghívását a trónra. A zavaros időszakban Nándorfehérvár rövid időre a pártütő Horváthy-család tulajdonába került, négy évre. Erzsébet anyakirályné kénytelen volt beleegyezni Durazzói Károly megkoronázásába, s 1385-ben a magyar történelemben Kis Károlynak nevezett uralkodót meg is koronázták. Vesztére: a következő évben Erzsébet és Mária merényletet szervezett ellene , amikor is Forgách Balázs az alábbi felszólításnak engedelmeskedve lemészárolta a szerencsétlen Károlyt: „Vágd fiam, vágd Forgács; Tiéd lészen Ghymes és Gács”. A több változatban is fennmaradt buzdítás mindenesetre fogott, hiszen a Szent István-korabeli Hont-Pázmán nemzetségből származó Forgách család szerencséje innentől kezdve ívelt fölfelé igazán – de ebből Forgách Balázs már nem sokat láthatott, mint az hamarosan kiderül...

Ekkor Nándorfehérvárból Koroghy István macsói bán az udvar utasítására kiakolbólította a Horváthy-fivérek embereit. Azonban Koroghy hamarosan vereséget szenvedett, a győztes Horváthyak pedig Garai nádort és Forgách Balázst lefejezték, a királyasszonyokat elfogták. Rövidesen Mária szemeláttára megfojtották édesanyját, Erzsébet anyakirálynét. Magyarországon az anarchia lett úrrá, Moldva, Havasalföld és a Nagy Lajos által hódoltatott többi melléktartományok függetlenedni kezdtek. Így Mária királyasszony eredeti jegyese, Luxemburgi Zsigmond gyorsan Magyarországra sietett, és 1387-ben királlyá is koronázták. A polgárháború folytatódott, mivel az erősen eretnek-gyanús (bogumil) Tvrtko, bosnyák király tüzelte a lázadókat, s nemcsak segítséget nyújtott számukra, de Dalmáciát is a hatalmába kerítette. Tvrtko (akit István néven is ismertek) egyébként Mária királyasszony unokatestvére volt, hiszen ő is a Koromanic-házból származott, mint Mária édesanyja, a nemrég megfojtott Erzsébet.

Hamarosan azonban újabb szereplő lépett a történetbe: a török. Már 1369-ben összecsaptak magyar hadak a törökkel, de utóbbiak mostanra már szilárd uralmat építettek ki a Balkán délkeleti szegletében – és a Bizánci Birodalom már csak egy város volt: Konstantinápoly. 1387-ben először a bosnyák, a szerb és a bolgár fejedelmek megvertek egy nagyobb török hadat, de 1389-ben maga I.Murád szultán indult a Balkánra. A bosnyák, a szerb, a bolgár erők az ifjabb Garai Miklós által vezetett magyar dandár segítésével a Rigómezőn (Koszovó Polje) állták útjukat. Vereséget szenvedtek, s bár Murádot egy szerb vitéz a csata után orvul meggyilkolta, a Balkánon soha többet nem jött létre olyan koalíció, amely a törökök útját állhatta volna.

1391-ben először jelentek a törökök magyar földön: a Szerémségbe csapott be egy nagyobb csapat, amelyet azonban a magyarok legyőztek. A következő években Zsigmond és vezérei részben sikeresen védekeztek a török ellen, részben pedig helyreállították a magyar fennhatóságot a Nyugat-Balkán jelentős részén, illetve Havasalföldön és Moldvában is. Ezt törte meg a nikápolyi csata, amelyben a fegyelmezetlen francia lovagok miatt vereséget szenvedett a magyar király serege, és ismét újra kellett rendezni a sorokat.

Ennek az újrarendezésnek a része volt az, hogy Zsigmond 1403-ban a macsói bánsággal együtt Lazarević István despotának adományozta Nándorfehérvárat. István despota – vagy fejedelem – annak a Lázár szerb fejedelemnek a fia volt, aki még Rigómezőnél a török ellen harcolt. Lazarevics István azután persze hintapolitikát folytatott a magyar király és a török szultán között – például az ő nehézlovasai voltak, akik az Ankaránál a közép-ázsiai Timur Lenk hatalmas seregével szemben csatát vesztő Bajazid szultánt 1402-ben kivágták az ellenség gyűrűjéből; igaz, a szultán így is fogságba esett. Lazarevics István halála után utóda, Branković György 1427-ben vissza kellett hogy adja Nándorfehérvárat a magyaroknak, ő maga pedig a szintén Duna-parti Szendrőbe (Smedrevo) költözött, amely a maradék szerb állam székvárosa lett. Zsigmond király Nándorfehérvárat a szerb despotától egy üzlet (a tatai szerződés) keretében szerezte vissza; a szerb despota ugyanis jókora magyarországi birtokadományokban részesült egyes várak, köztük Nándorfehérvár átadása fejében. A szerb várakat egyébként a király a török elleni végvárrendszer kiépítésének céljával vásárolta meg. A szerbek azonban „trükközni” próbáltak: a király ezért nagy hadsereggel vonult le Nándorfehérvárhoz, s talán összecsapások is történhettek, mire a várat végül is a magyaroknak átadták. Ezt követően a vár két nagy ostromot kiállva (1440 és 1456) egészen 1521-ig szilárd oszlopa, sőt, a központi eleme volt a magyar végvári rendszernek. ... 1403 és 1427 közé esik a középkori szerb államiság utolsó nagy korszaka – s Nándorfehérvár is ehhez mérten vált komoly szerb kulturális központtá. Itt kell föltennünk a kérdést: vajon előtte kik lakták Nándorfehérvárat? A római-, majd a kelet-római Singidunum idején nyilvánvalóan latin és görög nyelvű lehetett a város; az avar pusztítás után egyértelműen szlávok telepedhettek be, de mivel Bizánc még nagyon is létezett s több periódusban is uralta a várost, a görög nyelv sem tűnhetett el a településről. A bolgár uralom idején a még türk nyelvet beszélő bolgárok is jelen lehettek. A város 1189-ben egy adat szerint romos volt, és biztos, hogy az állandó hadjáratok, uralomváltások miatt egyre inkább csak „várról” és nem „városról” beszélhetünk a középkor folyamán. Talán Anjou Károly Róbert és I. Lajos magyar királyok alatt vált ismét komolyabb városias központtá. A magyar uralom XIII. század első harmadától állandósult, s ez egészen biztosan hatott a vár lakosainak nyelvi-etnikai összetételére is. 1403 és 1427 között kétségtelenül szerb jellegű településről kell beszélnünk; 1427 után állítólag Zsigmond magyarokat telepített volna a városba – annyi bizonyos, hogy a vár az ortodoxia helyett ismét a római katolicizmus egyik központja lett. Az is biztos, hogy a Nándorfehértól északra elterülő térség – elsősorban a Szerémség, illetve a többi déli vármegye is – döntően magyar lakosságú volt a török uralom előtt, mint ahogyan az 1456-ban Hunyadi Jánost segítő keresztesek is elsöprő többségükben délvidéki magyar parasztokból kerültek ki. "Ősi" szerb városról tehát nem igazán beszélhetünk - nem véletlen, hogy nem Szerbfehérvár, vagy Rácfehérvár a város magyar neve.

A lakosság kérdésénél merül fel tehát a város nevének eredete is. A „Belgrád” egyértelműen a város köfalakkal övezett mivoltára utal, amely a középkori Magyarországon használt latin nyelvben Alba Bulgáriae, Alba Bulgarica, civitas Bulgarorum, Alba Bulgarorum – vagyis Bolgárfehérvár néven került át, s volt használatos egészen a XIII. század végéig. A következő évszázadtól, az Anjou-korban azután az Alba Nandur, Castrum Nandur, Paulus Albensis de Nándor nevet olvashatjuk – vagyis a Nándorfehérvár név ekkor már használatos volt. Legvégül Bonfini mesternél, Mátyás király olasz reneszánsz krónikásánál bukkan föl az Alba Graeca, a Görögfehérvár név, amely azonban vélhetően a németből átvett Griechisch Weissenburg tükörfordítása. Egyszóval, a megszilárduló magyar uralom a középkor folyamán saját nevet is hozott: a „Nándorfehérvárat”. (Érdekesség, hogy néha Lándorfehérvárnak írják.). De mi az a „nándor”? A történeti közmegegyezés szerint ez mindössze a bolgárok középkori magyar elnevezése – s így tehát a „Bulgárfehérvár” magyar köznyelvi változata. Mások szerint a Nándor személynév – de hogy pontosan ki lehetett volna ez a Nándor, meglehetősen homályos. Felmerült a "nádor" is, mint megfejtés: eszerint Gyulafehérvárhoz hasonlóan Ná(n)dorfehérvár is egy tisztségről kapta volna a nevét. A hiba az, hogy nem tudunk szoros kapcsolatról a király helyettesítő nádorispán és Nándorfehérvár között. A "nándor" lehetne foglalkozásnév is, ami valamiféle vízi tevékenységet (révész?) jelölhetett. Összességében azonban inkább arról van szó, hogy a "bolgár" Anjou-kori ragadványnevéről lehet szó, amely így a város nevében is átkerült át a magyar nyelvbe.

Na ez az ami a Nándorfehérvár történelmit illeti 1456-ig , ... 

Mikor már nagyon nagy volt a török veszély , akkor nem volt másra , kire bízni az országot , kormányzói rangban , csak Hunyadi Jánosra .Eljött az a pillanat amikor tényleg itt volt , ... "Hannibál ante portas ",  ... A horvátoknak nagyon nagy szerepük volt a törökök elleni győzelemben , itt kell szólni Dugovics Titusz önfeláldozásáról is , az egész délvidéken a legfenyegetetteb helyzetben a horvátok voltak , de a szerbek hol lepaktáltak a törökkel és hol nem , ... de általában akkor amikor ez nekünk a lehető legrosszabb volt , ... a kétféle népnek erkölcsileg köze nincs egymáshoz , ... mentalitásban sem , ...