Szentségtörés I ,

                        avagy rácpergelt / magyarul lecsó /

 

"......Olyan ez, mintha a szerelemről próbálna az ember valami újat mondani, de persze tudja, hogy lehetetlen, egyébként is mindenki a saját szerelmét és a saját lecsóját tartja kivételesnek....."-Fehér Béla: Lecsó

A lecsó szerelem ! Készülni kell rá, tervezni, elmélyülni készítésében, két alkalom között pedig kutatni eredetét, változatait, jövőjét. Megismerni titkait szinte sosem lehet; mindig találni valami egészen új vagy éppen meghökkentő változatot. Betelni vele megint nem lehet, én legalábbis nem tudok.

 

 

https://www.youtube.com 

                                          

Váncsa István : Igazi lecsók , (Simonffy András emlékének) című művében például így vélekedik a finomságról." … Egyetlen dolgot szögezhetünk le a lecsóval kapcsolatban: kétnemű. Vannak maszkulin harapnivalók, például a birkapörkölt, a halászlé, a körözött, a tatárbifsztek és hasonlók, továbbá vannak feminin ételek, általában a főzelék- és tésztafélék, a levesek többsége, végezetül van egyetlen egy dolog, ami lehet ilyen is meg olyan is, ez a lecsó. Házaséletének második-harmadik évében a férfiállat megtörik és családi (feminin) lecsót kezd főzni, a családi lecsó rizzsel készül, kapszaicintartalma pedig jóval a halálos dózis alatt van; ha aztán később újra egyedül marad a férfiállat, mondjuk elcsapta a felesége vagy megfojtotta az élettársát, akkor megint maszkulin (macsó) lecsót készít, ami gyakorlatilag bármi lehet.  "

                                                              https://www.youtube.com/  

A lecsónak szottya kell, hogy legyen ! ...."Az igazi lecsó ma nem lehet más, csakis a pörkölt diktatúrája elleni forradalom. Szaft helyett szotty. Unalom helyett izgalmas kreativitás. Jöjjön a fokhagyma, a bazsalikom, a rozmaring, a petrezselyem, az oregánó, a kakukkfű, a majoránna! Kezdjük akár olívaolajjal. Ne hagyjuk ki a cseleket, ne búcsúzzunk se szalonnától, se kolbásztól. Semmit ne zárjunk ki! Tejföl, rizs, tarhonya, tojás. Még a velő vagy a máj se bűn. A gomba, a spárga se. Bor is mehet belé. Csak könyörgöm, nagy, vastag karikákra vágjuk a hagymát, hogy még véletlenül se legyen belőle szaft, és felejtsük el a pirospaprikát ezúttal, van ebben zöldpaprika elég! (Jegyezzük meg, Ínyesmester is ragaszkodik a karikára vágott hagymához, és őrölt paprikáról még csak említést sem tesz.) Az igazi magyar lecsó olyan, mint az Úristen. Egy, mégis annyiféle, ahányan hisszük . Nincs igaza Bródynak, nemzeti karakterünkhöz a sokszínűség, a változatosság illik, és éghajlati viszonyainknak sem felel meg mindenkor a pörkölt. Mert a lecsó sokkal inkább passzol a nyárhoz, a kánikulához. Lehet a télé a pörkölt, de a nyáré legyen a lecsó, a maga üde szottyával, pezsdítő zöldségzamatával, izgató fokhagymájával, friss zöldfűszereivel, végtelen lehetőségeivel. " - CSERNA-SZABÓ ANDRÁS:A lecsóról

" Kétségtelen, hogy ez az étel tág teret ad a rögtönzésnek, ráadásul az is el tudja készíteni, aki egyébként nem tud főzni – ettől aztán mindjárt azt hiszi, hogy tud! Van, aki szalonnát pirít a hagyma alá, van, aki nem szereti a füstölt szalonna ízét, ezért például libazsírt használ. Az is kérdés, hogy hosszában vágjuk fel a paprikát vagy karikára, beletegyük-e a magházat vagy sem? (Feltétlenül tegyük bele!) Egyáltalán, milyen legyen a paprika? Édes, erős, vagy vegyesen érdemes használni? A komoly lecsómesterek letérdepelve esküsznek meg, hogy igazi lecsót csak bogyiszlói paprikából lehet főzni. Az pedig máshol nincs, csak Magyarországon, igaz, hogy évről évre kevesebb. Az erős lecsóba általában tesznek fokhagymát, sőt, fél kiskanálnyi cukrot is. Van, aki nem egyszerre kezdi főzni a hozzávalókat, hanem a kiolvasztott, enyhén pirított szalonnán egy darabig együtt párolja a paprikát a hagymával, valamint a felkarikázott kolbásszal – a lecsóművészek sok hagymával dolgoznak –, és csak azután dobja a fazékba a paradicsomot. De mennyit? Az a jó, ha sok a szaft, vagy ha kevés? Meg kell hámozni a paradicsomot, vagy nem? A sűrűbb állag kedvéért sokan kockára vágott tököt is dobnak bele (töklecsó). Egyesek zöldbabbal dúsítják. Újabban a cukkini is divatba jött, de hallottam már padlizsánról, sőt gombáról is. És persze a nagy kérdés: valódi füstölt kolbász vagy virsli? Karikára vágva vagy darabolva? Találkoztam olyannal, aki a többféle kolbászra esküszik, de szokásban van a kolbász– virsli (szafaládé) kombináció is. Régen csak a lecsókolbász járta, hiszen még nyersen is jóízű volt, noha akadtak benne porcogómorzsák – a hentes a saját körmét is belevágta, ahogy akkoriban ezt kötelezően meg kellett jegyezni –, aztán viharosan romlani kezdett a minősége. A magyar nép leszokott róla. M. Bandi, a hagyományos magyar ízek atyamestere, két tucat fokhagymagerezdet szétkalapál a vágódeszkán, aztán ezen a pépen klopfolja papírvékonyságúra az öt centis darabokra felvágott szűzpecsenyét, úgy, hogy a kis hengereket előbb a talpára állítja. Talán fél percig süti, és már dobja is a lecsó tetejére. Olyan jó, hogy nehéz szavakba önteni. Aztán az újabb lényeges kérdés: tarhonya, rizs, krumpli, nokedli vagy tojás? Mindez gusztus kérdése, senki ne hagyja magát befolyásolni, készítse azzal, amivel szereti. Egyébként már maga az őrölt fűszerpaprika is megosztja a lecsóbarátokat. "- Fehér Béla: Lecsó

 "Tanítani kellene a harmadik évezredbeli fiatalságnak az életet. A szerelem eredendő szépségét, az idill erejét, az ízek és a konyha művészetét. Minden magyar fiúgyereknek tudnia kellene halászlét / lecsót * / főzni, paprikáját bírni. Ahogy Krúdy Gyula mondja: „bukfencet kell már vetni ennek a mostani világrendnek, hogy megint szép emberek jöjjenek a földre.”- Krúdy Gyula : Bukfenc       * megj. tőlem

 

  folyt. köv.