A fényesség halovány
pislákolása , ...
Ebben a részben az eddig nem tárgyalt magyar uralkodókat az Erdélyi fejedelmeket vesszük sorra , és azután pedig a királynélküli Magyarország vezetőit , már azokat akik erre méltónak hívhatunk .
A tisztség kialakulásában azonban minden bizonnyal szerepet játszott az államalapítás előtti gyula méltóság, különös tekintettel annak hadvezéri szerepére, aminek szláv fordítása a vajda/vojevod szó. Az erdélyi vajda cím azonban valószínűleg közvetlenül a gyulafehérvári ispán címéből alakult ki. A 13. század elején feltűnnek az oklevelekben Fehér, Torda, Küküllő és Hunyad megyék, de ispánjaikról nincs szó bennük. Ezeket a megyéket feltehetőleg a gyulafehérvári ispán igazgatta. A vajda cím (princeps) formában (amely azonos a későbbi erdélyi fejedelem címével) először 1111-ben, Könyves Kálmán egyik oklevelében tűnik fel, Mercurius princeps Ultrasilvanus alakban. Makkai László szerint ez kapcsolatba hozható egy 1097-es oklevéllel, melyben Vincurius comes Bellegratae szerepel. „A vajda és a gyulafehérvári ispán egyszerre, mint két külön személy nem fordulnak elő, a két tisztség azonossága tehát ebben is igazolást nyer.” A „vajda” szó csak egy 1199-es oklevélben tűnik fel először. Az erdélyi vajda a 13. századig csak Dél-Erdélyt kormányozta, hatásköre csak e század végére terjedt ki a Erdély nagyobb részére, az Anjou-korban már jóval túlterjed Erdély földrajzi határain. Laczkfi Dénes vajda hatásköre 1366-ban túlnyúlt a Tiszán, északon Zemplénig terjedt. A vajda tisztségnek önmagában azonban volt hatásköre a fontosabb erdélyi városokban, az erdélyi adószedés és annak megállapításában, valamint a vámok és illetékek ügyében sem, mivel ezeket királyi tisztviselők a vajdától függetlenül intézték. A székely és szász területek felett sem rendelkezett hatalommal, mivel a közvetlenül a király alá rendelt székelyek grófja tisztség független volt a vajdák tisztségétől, valamint a szászok erős önkormányzatisága miatt Szászföldre sem terjedt ki hatásköre.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C3%A9lyi_vajda#Jegyzetek
Ezek közül inkább csak a híresebekkel szeretnék foglalkozni .
Az emberek általában azt hiszik, hogy az erdélyi vajda és fejedelem nagyjából ugyanaz a méltóság volt, csak az előbbi elnevezés a középkorban, míg az utóbbi a kora újkorban, azaz a 16-17. században dívott. Ám ez korántsem volt így. Az erdélyi vajda, akit az uralkodó nevezett ki, a királyi hatalom megtestesítője volt a középkori Erdélyben, míg az erdélyi fejdelem gyakorlatilag szuverén, azaz független uralkodónak számított annak minden jogkörével, bár a külpolitikájában figyelembe kellett vennie a Török Birodalom érdekét is. 93 erdélyi vajdát ismerünk név szerint, míg a fejedelmi címet - János Zsigmondtól II. Rákóczi Ferencig - mindössze 21-en viselték. Teljesen más történelmi helyzetben léteztek, hiszen az erdélyi vajdaság a középkori, független Magyarország egy különleges jogállású területe volt, míg az Erdélyi Fejedelemség - a három részre szakadt ország keleti harmada - egy töröktől többé-kevésbé függő, de önálló belpolitikával rendelkező, s a magyarság megmaradását és fejlődését biztosító állam lett, ami abban a korban és történelmi helyzetben a lehetőségek maximuma volt.
A magyar törzsek névsorát egyetlen forrásból, Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzása című művéből ismerjük. A magyarokat illető információit a 948 körül nála járt magyar küldöttségtől szerezte, amelynek vezetője Bulcsú harka volt, s amelynek tagja volt Árpád dédunokája, Tormás herceg
Árpád vezetésével történt a Kárpát-medence ismételt elfoglalása a Nyék , Megyer , Kürtgyarmat , Tarján , Jenő , Kér és Keszi törzsek által .
Álmos és a hét magyar miután a vérszerződést megköti , Álmos játssza a főszerepet és utána jön Előd , Ond , Kond , Tas , Huba , Töhötöm . Amikor bejönnek a Kárpát- medencébe , a Képes krónika azt leírja hogy Erdélyben milyen rendszert alakít ki a hét magyar . Erdélynek még a címerében is hét vár van , miért? ... - mert hét földvárat épít a hét vezér . - amit átvesznek a betelepített szászok : sieben bürgen .
Ezekről a várakról semmilyen feljegyzés nincs , csak feltételesen mondhatjuk hogy a hatalmi központok voltak : Gyulafehérvár , Doboka-vár , Küküllő-vár , Vajdahunyad-vár , Kolozsvár , Torda-vár , Szatmár , ... ? Anonymus művében erősen keverte a honfoglalás kori személyneveket és méltóságneveket (gyula, harka). Helynévi adatok részletes elemzéséből valószínűsíthető, hogy az első gyula Erdélyben az a Bogát fejedelem (Bugat rex) volt, aki Liudprand Antapodosisában 921-ben I. Berengár itáliai királyt „Dursac rex” (valószínűleg Árpád fia Tarkacsu) kíséretében magyar sereggel segítette meg. Ebben az esetben, Anonymus adatait is szétszálazva, az a öröklési rend alakul ki, miszerint az erdélyi gyulák őse Tétény harka volt, fia Bogát harka, akit a gyula méltóságra emeltek, amikor 921 után a Kárpát-medence nyugati részéről Erdélybe költözött, és az ő fia volt Zombor gyula, a Zsombor nemzetség őse.[Bogát gyula egyik fő feladata az Alföldön legelőváltó pásztorkodást űző, nagy állatállománnyal rendelkező magyar törzsek sóval való ellátása volt. A Marostól északra fekvő sóbányák már a korai honfoglalók kezére kerültek. Ezek nemzetségei felett vette át a hatalmat Bogát, mintegy törzsfőként. Ekkor még a besenyők erősen veszélyeztették Erdélyt, a Maroson túl pedig még I. Simeon bolgár cár katonái, sóvágói és aranymosói éltek. Bogát gyula, esetleg utódja, Zombor gyula építhette fel Gyulafehérvárat Apulum romjain. A város körül korai magyar régészeti leletek (Maroskarna, Tinód, Magyarlapád) jelzik a magyarok megtelepedését.
Itt szerepel az hogy Álmost Erdélyben megölték mert nem mehetett be Pannóniába . Igenám de a latin nyelvű szövegben az a szó szerepel hogy : occidó , - amit nem mindig a megölés címszó alatt tartanak számon - , ez gyakorlatilag a napszentültét , a nyugati égtájat jelenti , költőien fogalmazva : leáldozott életének napja . Namost így már egészen más a történetnek a kicsengése . Ha lemegy a Nap , az álom ideje jön el , tehát napszentültével távozott Álmos ebből a világból . Anonymus pedig Hung várát emlegeti , ... itt pedig a hunok megnevezése jelenik meg , ide bejönnek Álmossal az élen , nagyon sokáig időznek itt , ... a környező népek ezért Ámost , Árpádot és a népét a hungvárusok fejedelmének és hungváriai vitézeknek nevezték el .
Hungvár / Ungvár / azért lényeges mert négy napos szertartást tartanak , és a hallhatatlan isteneknek nagy áldozatokat mutatnak be , ... Egy az ISTEN , ... de abban a pillanatban ha megnyilvánul felénk , három alapvető arculatát tapasztaljuk meg , és ezért van az hogy egység a hármasságban , hármasság az egységben , az egység mint oszthatatlan Szentháromság nevében , így fogalmaztak krónikákat . Tehát a hallhatatlan Istenek , jelenthetnek egy ilyen hármasságot is , teljesen mindegy hogy miért , mert az örökkévalóságnak mutatják be az áldozatot . Amikor Anonymusnál áldozat szó szerepel , vagy áldomás , ... magyar nyelven írja oda , - nem latinul - , ... vannak olyan vallási szavaink amit se görögből , se latinból nem lehetett lefordítani , mertezek nem fogják pontosan kifejezni , ilyen az hogy : áldomás . Onnantól kezdve Álmosról nem esik szó , Álmos még életében a fiát vezérlővé tette és Hung várából már Álmos már nem jön ki . ... Itt gyakorlatilag egy átlényegülés történik akit az ébrenléti világban naponta ismerünk , ... az átköltözött az álmok világába , tehát a túlvilágra . Kijön a fia , és azért van az hogy az Álmos köré rendeződött hétvezért , nem Álmos vezeti , hanem Árpád . - ez így van megjelenítve a Budapest-i Hősök terén is .
Elküldi Árpád a követeit , Salán vezérhez , ... megüzeni hogy az én ősapám Attila királyé volt ez az egész föld és hát akkor kéri hogy tessék nekem küldeni , a Duna vizéből vizet , a föld rögéből földet , a rétről , a mezőról szénát , vagy füvet , hogy megnézzem - mondja Árpád vezér - , most aztán megvizsgálhatná , ... hogy ezek vannak- e olyan jók mint a Dentumogeriában lévők , ... Minőségi vizsgálat történik , mit tettetek ,szépapám ,elődöm , ősöm , hazájában , ... szó szerint Árpád itt is megbízza , Ond , Ketel , Tarcal , hármaságából Tarcal Turzolt a serény vitézt , ... hogy vizsgálja meg a föld alkalmasságát , ... ez a bekopogás , ... A lényeg az hogy Ond , Ketel és Tarcal elmennek és ahol most Tokaj hegye van , - azt régen a Tarcal , Turzol hegyének nevezték - , meglátta a hegy csúcsát és sebes vágtában felmentek a tetejére és Turzol lett a győztes és itt feláldoznak egy lovat . ... Tehát az egyetlen fehérló áldozás itt történik és innen körbe néznek és letekintenek , - mostanság is ha valaki a déli irányba letekint hát olyan mintha repülőből látná , annyira szférikus hatása van ... , mert itt van egy külön erőtér , és az égnek , a földnek és a megnyíló tájnak a kapcsolata - , ... Tokaj , meg a tökélynek a hangalaki megfelelője , ... és innen visszafordul Turzol hogy a föld alkalmasságáról hírt adjon . ... körbe tekintenek és kimondhatatlanul megszeretik , a hazát , a tájat amit látnak , ... Na utána lejönnek a Tisza mentén a Dunáig ott most Titel van , - áttétel , a Tisza beleömlik a Dunába - , útközben tönkreveri a bizánci / Mén-Marót / seregeit . Öcsöb és Velek jelentése után Tast, Szabolcsot és Töhötömöt küldte megfelelő sereggel Mén Marót ellen. Szabolcs a róla elnevezett vármegyében várat épített, miután a lakosságot meghódoltatta, majd seregét kettéosztva, a Tisza és a Nyírség között levő vidék meghódítására indult. Ennek megtörténte után a Meszes-hegységig haladt és a bolgár / Galád , vagy Glád /uralkodó ideküldött seregeit legyőzik , közben Töhötöm és fia, Harka a Nyírségen keresztülhaladt és az Érmelléket foglalta el egészen Zilahig . A szerencsés haditettek hatása alatt Töhötöm engedelmet kért Árpádtól Erdély meghódítására. Erdély lakosai ekkor nagy részben románok voltak, kik Gyalu (Gelou) vezér alatt éltek. Gyalu sereggel várta az érkező magyarokat. Gyalu íjászokat állított szembe Töhötöm seregével, Eközben Gyalu seregének hátába került az a csapat, melyet Töhötöm az ellenség megkerülésére küldött ki, úgyhogy most két tűz közé foghatták a román fejedelmet. A harc rendkívül heves és gyors lefolyású volt s maga Gyalu is futásban keresett menedéket. A románok látva vezérük halálát többé nem ellenkeztek, hanem ők is hűséget fogadtak Töhötömnek. Esküvel erősítették meg hűségüket s az a hely, hol ez a jelenet történt, azóta Esküllőnek * neveztetik. Erdély meghódítása után Töhötöm a fejedelemség vajdájává lett s nemzetségét is itt telepítette le. Tas, Szabolcs és Töhötöm hadjáratának sikeres befejezése után Árpád visszamegy a királyi központba a Duna Mentén . ... Árpád megtölti az ívókürtjét a Duna vizével és az ég felé emeli és kéri az Istent hogy ezt a földet adja a magyar népnek mindörökre . ... Ez történik 677-ben , Attila fia Csaba , Csaba fia Ed , Ed fia Ügyek , Ügyek fia Előd , Előd fia Álmos , ... öt nemzedék , egy generáció maximum harminc év , és már visszajönnek , ...
*Mint az Almás, Kapus és Szamos folyók, Gyalu vár és Esküllő falu helyes lokalizálása mutatja, megbízható értesülése volt a Kis-Szamos vidékéről, s szövegéből az is kiderül, hogy honnan: az e tájon birtokló Zsombor és Agmánd nemzetségek tagjaitól,... Tétény unokáitól, Gyulától és Zombortól származtatja őket, pontosabban csak Zombortól (ennek meg fiait nem említi), mert testvérének, Gyulának fiait, Buját és Bonyhát Szent Istvánnal Erdélyből kitelepítteti. Tudjuk viszont, hogy az Agmánd nemzetség Apafarkas fiát, Agmándot tartotta ősének, ... a Zsombor és az Agmánd nemzetségek családi hagyomány alapján ősfoglalóknak tartották magukat a Kis-Szamos völgyében. ... a Zsombor és Agmánd nemzetségek sehol máshol nem birtokoltak, mint Erdélynek a Marostól északra eső felében, s ezért joggal tekinthetjük őket Erdélyben ősfoglalóknak. Ha a Zsombor és az Agmánd nemzetségről úgy vélekedhetünk, hogy a királyi megyerendszer megalapítása előtt, azaz még a 10. században települtek a Kis-Szamos két partjára, s később birtokaik kétharmadát, váraikkal és sóbányáikkal együtt, át kellett engedniök a királynak, akkor ugyanolyan joggal feltételezhetjük, hogy hasonló birtokmegoszlású, valamely királyi vár és sóbánya körül birtokló, csak Erdélyben előforduló más nemzetségek is ősfoglalók voltak. Ilyenek valóban vannak, éspedig még három, a Kalocsa, a Borsa és az első ismert őséről Mikolának nevezhető nemzetség.
Ond a Kőrösök mellékeit foglalta el , míg a magyarok bejövetelénél elibük menő székelyek a Felső-Maros , Aranyos és Küküllő vidékét tartotta lakóhelyének , csak később vonult kelet felé a mai Csík , Udvarhely és Háromszék földjére .
Gyula nagyapja Anonymus szerint Tétény, aki meghódította Erdélyt, ahol Kézai szerint Gyula telepedett meg. Bíborbanszületett Konstantin a görög: gilasz alakban említi, Kézai Simon szerint az egyik honfoglaló törzsfő neve is ez volt.
A Dzsajháni-hagyományban a honfoglalás előtti évtizedek állapotát leírva Ibn Ruszta tudósít arról, hogy a magyaroknak két királyuk van, az egyik névleges, akit nagyon tisztelnek, ez a kende, a másik a dzsula, aki a parancsokat osztja, a hadat vezeti és a tisztviselőket kinevezi. Ez a rendszer, a kettős fejedelemség, ami nagyon hasonlít a kazárok és a türkök szakrális kettős királyságára. A kazároknál a kagán-bég volt hasonló, tekintélyben alárendelt, de valódi irányító szerepben a kagánhoz képest. A dzsula, azaz fáklya, a kagán-bég hatalmi jelvénye volt, ennek neve származott át a magyar méltóságra névként.
Árpád népét Szt.István király letérítette a a régi útról , a táltosok szavának elnémítása és az új hitre való térítés , az új államformának a meghonosítása nem ment könnyen , számos nagyhatalmú ellenzője akadt . István reformjaival szembeszállt a Koppány a Dunántúlon és Töhötöm dédunokája , Gyula , Erdély ura , aki Keán moldvai besenyő fejedelemmel szövetkezett és egészen a Tiszáig nyomult előre . István 1002-ben legyőzte Gyulát és az Erdély kormányzásával az Árpád véréből származó Zoltát bízta meg . A győzelem emlékére alapította Szt. István király Gyulafehérvárott az erdélyi püspökséget.
Csanád Szent István királlyal valamilyen rokonságban állt , de Ajtony vezér vazallusa volt. Miután szembefordult Ajtonnyal, megkeresztelkedett.
István király őt állította a Marosvár-on / Nagyszentmiklóstól 8 km-re északra a Maros bal partján / székelő Ajtony vezér hatalmának megtörésére küldött sereg élére. Csanád 1028-ban legyőzte Ajtonyt, győzelme után jutalmul megkapta Ajtony területét és Marosvár ispánja lett. A győzelem után a vár neve is Csanádvár, majd 1030-ban a Csanádi püspökség székhelye is lett A nemzetség birtokai hat megyére; Csanád, Temes, Szerém, Vas, Győr és Moson megyékre és a Száván túl fekvő Macsói bánságra terjedtek ki.
Leodvin bihari (váradi) püspöknek a namuri (belga) Szent Alban monostor alapításáról írt munkájában többek között említi, hogy „amidőn a barbárok Konstantinápoly városának császára ellen háborút viseltek, a császár Istvánt segítségül hívta a barbárság legyőzésére és az ő segítségével el is foglalta az ellenség fővárosát.“
Ez arra enged következtetni, hogy a görög–bolgár háborúban a magyarok is résztvettek a császár oldalán. Ochrida bevétele alkalmával a tömérdek kincsből Istvánnak állítólag Szt. György ereklyéi jutottak osztályrészül, amelyeket ő élete fogytáig nagy tiszteletben tartott.
A görög hatalom újbóli terjeszkedésének és megszilárdulásának egyik következménye abban nyilvánult meg, hogy Ajtony (Ohtum, Achtum), Anonymus szerint Glád ivadéka, aki meglehetősen függetlenül gyakorolta hatalmát a Duna-Tisza-Maros és Erdély között elterülő felette termékeny és gazdag vidék felett, immár teljesen elszakadt Magyarországtól és a görög császár fennhatósága alá helyezte magát. Ellenséges indulata leginkább abban nyilvánult meg, hogy a Maroson szállított kincstári sót lefoglalta, a folyó hajóforgalmát erősen megvámolta és még egyéb erőszakoskodásokra is vetemedett, amint az a Szt. Gellért legenda alábbi szövegrészéből egész világosan kitűnik: „Abban az időben volt Marosvárban egy igen hatalmas fejedelem, Achtum nevű, ki a görögök szertartása szerint Bodonyban megkereszteltetett és nagyon felfuvalkodott dicsősége és hatalma miatt. Hét neje volt neki, mert nem volt tökéletes a keresztény hitben. Bízva vitézeinek és előkelőinek sokaságában, István királyt legkevésbé tisztelte… Ez az Achtum bitorolni kezdte a király sóját, amelyet leszállítottak a Maroson; vámszedőket és őröket helyezett ama folyam kikötőibe egészen a Tiszáig és vámja által mindent elzárt. Ő hatalmát a görögöktől nyerte… uralta őt az egész föld a Kőrös folyótól az erdélyi részekig és egész Bodonig és Szörényig. Több fegyverese volt mint a királynak s ezért nem is tartott tőle. Volt neki egy igen előkelő Csanád nevű vitéze, ki méltóságra feljebbvaló volt a többinél s Achtum ezért őt elöljárójukká tette. De ezek őt súlyosan bevádolták, miért is Achtum meg akarta őt öletni. Ez Csanád előtt nem maradt titok s így ő a királyhoz szökött, aki őt Krisztushoz térítve, megkeresztelte“.
István király az Ajtony elleni hadjáratot elhatározván, a sereg vezérévé, hadnagyává Csanádot tette meg és „amint ennek csapatai átmentek a Tiszán, megvívtak Achtummal és hadával; nagy zaj és lárma keletkezett, eltartott a viadal délig és sokan megsebesültek mindkét részen. Végre Csanád serege legyőzetve a Kökényér nádasaiban és Szőregen rejtőzött egész Kanizsáig a Tiszánál. Csanád azonban még az éj folyamán tábort ütött egy dombnál, melyet később Oroszlámosnak neveztek, Achtum pedig Nagy-Ősz mezején táborozott.… Éjjel megjött Achtum serege is. Akkor összecsaptak és az ellenség megfutott. Achtumot megölték a csata helyén és fejét levágva, diadalmi jel gyanánt elküldték a királynak“.
Csanád seregét a Tiszán át visszavezetve, elment Esztergomba a királyhoz, … Csanádot meglátva, a király nagyon megörült és „megtette őt a maga udvara és Achtum udvara ispánjának. Azt is mondta a király: mai naptól e várnak nem Marosvár, hanem Csanád lesz a neve, mert ellenségemet kipusztítottad belőle“. Ezt Anonymus megtoldja azzal, hogy a király unokaöccsének, Sunádnak Doboka fiának, jó szolgálataiért Ajtony feleségét és várát minden tartozandóságaival adományul adá.”
A tatárjárás, amely a mongol hódítás részeként zajlott, 1241 tavaszán kezdődött, amikor Batu kán seregei betörtek Magyarországra, és Erdélyt is súlyosan érintették. A tatárok célja a magyar királyság legyőzése volt, amely a Dzsingisz kán által létrehozott világbirodalom terjeszkedésének útjában állt. A tatárok két irányból támadtak Erdélybe. Az egyik sereg Kadan vezetésével a radnai hágón át érkezett, míg a másik Bogutaj vezette az Ojtozi-szoroson keresztül. A tatárok a városokat és falvakat lángba borították, a lakosságot lemészárolták, és a területet teljesen feldúlták.
Kolozsvár is elesett, ahol a tatárok „számlálhatatlan sokaságú magyart” mészároltak le, ami súlyos következményekkel járt a helyi közösség számára.
A tatárjárás következtében Erdély gazdasága és népessége jelentősen csökkent. IV. Béla király, aki a tatárok támadása után próbálta újjáépíteni az országot, számos reformot vezetett be, hogy helyreállítsa a rendet és a biztonságot.
Hogy miként nézett ki Erdély a tatárjárás után , arról Rogerius váradi kanonoknak mint szemtanúnak a Carmen miserabile című munkájából van tudomásunk , szörnyű pusztítást végeztek , ... Gyulafehérvárt is elpusztították , felégették , ... A vajdákkal kormányzott Erdély , Kun László alatt a törvény uralmát az ököljog váltotta fel . ... aki bírja marja , ... A kunok a nogáji tatárokkal szövetkezve dúltak végig Erdély földjét .
II. András 1211 - beengedte a német lovagrendet Brassó környékére, a Barcaságba. A német lovagrend várakat épített és gondoskodott a határok védelméről, azonban kiváltságaikban elbizakodva, önálló hódításokba fogtak és függetlenségre törekedtek.
1225 - a német lovagrend nagymestere, Salza Hermann, a magyar király főhatóságát elutasítva, területét a szent széknek ajánlotta, vagyis a pápától függő területté szerettek volna válni. Ekkor II. András király megtagadta a német lovagrendtől kegyelmét és kiűzte őket az országból.
A bajok özönével küzdő III. Endre alatt Erdély , Lóránd majd László vajdák önkénye alatt nyögött az ország amikor 1301-ben az utolsó Árpád-házi király a sírba szállt.
A koronáért folytatott fékevesztett pártharcok idelyén úgy mint a ,magyarországi főurak az erdélyiek is vonakodtak elfogadni a római pápa jelöltjét . Hol a magyar főurak , hol a szászok fogtak fegyvert , ... A havasalföldi oláh vajda Basarab kihasználva a zavaros helyzetet , megtagadta a magyar felsőbbség elismerését és az országra támadt Erdélybe törve kisebb foglalásokat tett az Olt mellékén . 1330-ban Károly Róbert haddal támadta meg Basarábot , elfoglalta az oláhok az akkori fővárosát , Curtea de Argest és visszafoglalta a szörényi bánságot is , de később Basarab tőrbe csalta és a Posadai ütközetben alulmaradt , Károly Róbert csak Szécsy Dezső áldozat vállalását követően menekült meg .A vereség egyúttal azt is jelentette, hogy Havasalföld lerázta magáról a magyar hűbéruraságot . Mind Basarabnak, mind apjának a neve (Thocomerius) kun eredetűek. Bár apját egyesek Batu kán családjából származtatják, tehát nem zárható ki, hogy Basarab valójában tatár származású volt.
Nagy Lajos hogy a moldvai és a havasalföldi vajdák állandó féktelenségeit letörje , kiterjesztette uralmát Moldvára (1359-1387 ) és Havasalföldre ( 1369- 1396 ) , leverte a szászok mozgolódásait és az oláh hordák betöréseit a Déli-Kárpátok szorosainál .
Mikor II. András magyar király 1227-ben fiának, a későbbi IV. Bélának „ifjabb királyi” címmel Erdély kormányzását átengedte, a Tiszáig terjedő osztatlan Szolnok megye, Erdély északi sávjával együtt, kívül maradt Béla területi hatáskörén, s a szolnoki ispán András, az erdélyi vajda pedig Béla alattvalója lett. A dobokai és kolozsi ispánok eleinte egyenrangúak voltak a fehérvári ispán címet is viselő vajdával, de 1263-ra befejeződött Erdély egész területének a vajdai igazgatás alá helyezése a vajdai és szolnoki ispáni tisztség egyesítésével.
Erdély keleti és déli határvidékének a benépesítésében a székely törzse játszotta a főszerepet. A Kárpát-medencébe érkező magyarság már itt találta őket , mint Attila népének , a hunoknak fennmaradt töredékét .
A magyarságon belül a székelység őrizte meg legtovább a legelőváltó nagyállattartó gazdálkodás rendszerét. Eleinte lóval, de még a késői középkorban is csak (főleg szarvasmarha) állatállományuk után, természetben adóztak („ökörsütés”), és ezt is csak különleges alkalmakkor (a király koronázása, lakodalma és elsőszülött fia születése alkalmával) kellett megtenniük. A székely hadsereg is könnyűlovasságból állott még akkor is, mikor már a magyar katonaság zömét már nehéz páncélos lovasok alkották.
V. István mindössze kétévi uralkodás után 1272-ben meghalt. Fiának, IV. (Kun) Lászlónak kiskorúságát kihasználva az ország legnagyobb hatalmú családjai igazi tartományurakká váltak, kivéve az erdélyi vajdákat, akik 1274 és 1284 között évente cserélődtek, ráadásul más-más családokból kerültek ki. László nagykorúvá nyilvánítása után Erdélyben az ősfoglaló Borsa nemzetségre akart támaszkodni, és Borsa Lorándot tette meg vajdának, aki ezt a tisztséget 1284 és 1295 közt töltötte be. Lászlót azonban pogány orientációja nem tette alkalmassá a rendcsinálásra. Amikor 1285-ben a tatárok újra betörtek Erdélybe, a főnemesek a királyt vádolták behívásukkal. A tatárok és a kunok nagy területeket dúltak fel Erdélyben is, de végül az aranyosszéki székelyek a zsákmánnyal megrakott, hazafelé tartó tatár fősereget szétverték.
Kán László , Kán nembeli III. László (? – 1315. augusztus előtt) főúr, 1297–1315 között Erdély vajdája, ahol a királytól független tartományúri hatalmat hozott létre. Valóságos kiskirályként viselkedett Az Árpád-ház kihalása után felesége, egy német hercegnő révén rokona, Ottó igényét támogatta a trónra, és feleségül ajánlotta neki a lányát, akit végül inkább az erősebb szövetségesnek tűnő II. István Uroš szerb királyhoz adott. Az Erdélybe házasság reményében érkező Ottót elfogatta, elismerte Károly Róbert királyságát, majd szabadon engedte a bajor herceget – a Szent Korona azonban nála maradt. Károlynak szüksége volt az ereklyére ahhoz, hogy legitim király lehessen, de a vajda a királyválasztó gyűlésen sem jelent meg, nemhogy átadta volna a koronát. Gentile pápai legátus tárgyalásokat kezdeményezett Kánnal, de az csak azután volt hajlandó lemondani a koronáról, hogy a legátus 1309-ben kiközösítette. A megbékélés jeleként a megkoronázott király már 1310-ben ellátogatott Erdélybe, ami azonban László birtokában maradt – a vajda nem engedett királyi őrséget a váraiba, és 1315-ben a helyére kinevezett Pok nemzetségbeli Miklóst is kiszorította tartományaiból.
A királyi csapatok csak halála után, 1316-ban lettek Erdély urai a dévai ütközet után, de Kán László fiai az 1320-as évekig lázongtak, komoly gondot okozva Debreceni Dózsa (1318 – 1321) és Szécsényi Tamás (1321 – 1333) vajdáknak. De további évekig tartott az oligarchák hatalmának megtörése Erdélyben is. Az 1321-ben helyébe lépő Kácsik nembeli Szécsényi Tamás vajda végül erős kézzel teremtett rendet. Leverte Kán László híveit, a saját javukra garázdálkodó nemeseket, majd a szászokat is, mégpedig az Alföldről berendelt kun csapatok segítségével. Szécsényi Tamás a királlyal szemben engedelmes volt, Erdélyben azonban ő is a maga hasznát helyezte előtérbe, legalábbis az erdélyi püspök fennmaradt panaszai szerint.
Az erdélyi vajda a középkori Magyarország különleges területi hatalommal felruházott tisztségviselője volt. Erdély felett a királyt helyettesítő széles jogkörrel rendelkezett. Szélesebbel mint a nádor, akinek az ő területe felett nem is volt hatásköre . Mozgalmas és zavaros idők voltak ezek , mert ezekben az időkben az Árpád-kori erdélyi vajdák kb. 50 követte egymást , az Anjou-kori vajdák kb. 17 követte egymást , a vegyesházi királyok vajdái kb. 38 követte egymást , vajdák a fejedelemség kialakulásáig kb. 12 volt. Ezeknek a felsorolását megtalálhatjuk itt : https://hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C3%A9lyi_vajda#Jegyzetek
Az erdélyi fejedelemség hivatalosan 1570-től létezett a történelmi Erdély és a Partium területén, és a Magyar Királyság Buda 1541-es elfoglalása után létrejött három részre szakadt területei közül a keleti Magyar Királyság államát hivatott felváltani, az 1570. augusztus 16-án aláírt speyeri szerződés (valamint az 1568-as drinápolyi béke) értelmében. A szerződés szerint az I. Szulejmán szultán által támogatott János Zsigmond (Szapolyai János király fia) lemondott a magyar királyi címről és beleegyezett abba, hogy csak az erdélyi fejedelmi címet használja. Az ő halálát követően előbb a Báthoryak, majd több magyar főnemesi család (mint a Rákócziak, az Apafiak stb.) követte a fejedelmi trónon. A Rákóczi-szabadságharcot követően a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került.
A mohácsi csata igazi megítéléséhez egyfajta mérleg segít hozzá: elesett a király, 28 báró, 2 főpap és a megyés ispánok nagy része. Ezzel az államvezetés legfelső- és középszintje szinte kihalt. Ez azonnali közigazgatási és államvezetési válságot okozott. Nemcsak a magyarországi Jagelló-ház halt ki, hanem az uralkodóhoz hű felső nemesség is, akik érvényt szerezhettek volna a Habsburg-orientációnak, a dinasztikus szerződések életbe léptetésének. A Ferdinánd-párt kihalásos alapon kisebbségbe került.
A mohácsi nagy temető , bölcsője az önálló erdélyi fejedelemségnek . Az a három évtizedes polgárháború , amit a magyar és német párt két trónkövetelője : I. Ferdinánd és János király , majd ennek fia János Zsigmond indított a magyar korona birtoklásáért , közben Buda eleste , és a török befolyás erősödése vezetett az ország területi szétdarabolásához .
A nyugati rész a Felvidékkel , Ferdinándot ismerte el urának . Az 1526-tól állandóan terjeszkedő törökök , ék alakban nyomultak a magyar föld közepébe .
A keleti részek magyar-székely népe János Zsigmond mellé állott és mert nem látott más kiutat elszakadt a tönk szélére került anyaországtól és független fejedelemséggé alakult át , 1556 -ban .
Szapolyai János Zsigmond , magyar király (1540-1551) az első erdélyi fejedelem (1556-1570) , aki anyjának , Izabellának a közreműködésével kormányzott . Erdélyt fia nagykorúságáig Izabella kormányozta, aki felállította a kancelláriát, magához vonta a pénzügyeket, visszafoglalta a még Habsburg kézen lévő várakat, az ellene szervezkedő főurakat kivégeztette. János Zsigmond csak 1559-ben, anyja halála után vehette kézbe a hatalmat. A daliás megjelenésű fejedelem hányatott ifjúsága ellenére kiváló neveltetésben részesült, tucatnyi nyelven beszélt, de a katonai tehetség hiányzott belőle. 1561-ben, amikor kulcsfontosságú várak kerültek árulás miatt Ferdinánd kezére, kénytelen volt Szulejmán segítségét kérni. A helyzetet kihasználva lázadtak fel 1562-ben a feudális kötöttségeik szigorítása ellen tiltakozó székelyek, a felkelést János Zsigmond erős kézzel verte le. 1566-ban a Magyarországra hatalmas sereggel érkező Szulejmán évi tízezer forint adó ellenében athnáméban (ünnepélyes okiratban) erősítette meg fejedelemségében, védelmet és támogatást ígérve neki. Erdély határait és szabad fejedelemválasztási jogát az 1568-ban a Habsburgok és a törökök közti drinápolyi béke is megerősítette. Mint a korszak egyik legfelvilágosultabb fejedelme művelt, türelmes és igazságos volt, aki katolikusnak született, 1563-ban áttért a lutheránus, majd a református vallásra, élete utolsó éveiben pedig az erdélyi alapítású unitárius vallás híve és pártfogója volt. A békét akaró János Zsigmond 1568. január 6-13. között országgyűlést hívott össze Tordára, amely a világon először törvénybe foglalta a lelkiismereti és vallásszabadságot, egyenjogúsította a katolikus vallást és az erdélyi reformáció három ágát, az evangélikus, a református és az unitárius vallást, biztosította a gyülekezetek számára a szabad lelkészválasztást. 1567-ben nyomdát állított fel Gyulafehérváron, magyarrá tette a törvényhozás nyelvét. 1571-ben , 31 éves korában halt meg , ő volt az utolsó Szapolyai ( Zápolya ) . Ha megnézzük az akkori térképet akkor azt láthatjuk hogy északon négy , délen öt vármegyéből áll . Északon új területként Máramaros is hozzá tartozik , és itt vannak továbbá a kapcsolt részek , az un. " Partium " éspedig Arad , Bihar , Közép-Szolnok , Kővár vidéke , Kraszna és a Karánsebesi terület és Zaránd . Változatlan az öt székelyföldi szék : Aranyos , Csík , Háromszék , Maros és Udvarhely-szék . Nyugaton a fejedelemséghez tartozott Debrecen , Nagyvárad és Nagyszalonta vidéke is .
Királyföldön pedig a tizenegy szász-szék : Brassó , Beszterce , Kőhalom , Medgyes , Segesvár , Szászsebes , Szászváros , Szerdahely , Szeben és Újegyház-szék .
János Zsigmond halála után az erdélyi rendek a speyeri egyezményt megszegve, a szabad fejedelemválasztásról szóló török athnémára hivatkozva Báthori Istvánt választották fejedelemmé. I. Miksa nem rendelkezett elég katonai erővel a szerződés érvényesítéséhez, így véglegesült az ország három részre osztottsága.
Volt itt még egy rövid epizód amiről nemigen beszélnek a történelemkönyvek éspedig ez a kornak nevezetes alakja Békés Gáspár .
Békés Gáspár (? , 1520 – Grodnó, 1579. nov. 7.): erdélyi politikus, majd a lengyelországi lovasság főparancsnoka. Kisnemesi sorból származott, Petrovics Péter apródjaként kezdte pályáját. Fokról fokra János Zsigmond fejedelem legbefolyásosabb tanácsosává és Erdély egyik legvagyonosabb főurává emelkedett. Ura nevében ő kötötte meg Miksa császárral a speyeri szerződést (1570). A fejedelem halála után 1571-ben a császári párt jelöltjeként megpróbált Erdély trónjára lépni, de Báthory Istvánnal szemben alulmaradt. A császár támogatásával fegyverrel akarta Báthorit megbuktatni, de 1575. júl. ig-én a kerelőszentpáli csatában legyőzetvén, földönfutóvá lett. 1577 elején Báthori mint lengyel király szolgálatába fogadta, s megtette a lovasság főparancsnokává. ~ unitárius volt, s az erdélyi hitvitákon, amíg módjában volt, felekezetét erősen pártfogolta.
János Zsigmond halálával a Báthory család került Erdély fejedelmi székébe .
Báthory István ( 1571-1586 ) , a Békés Gáspárral való harc után , híre jött hogy fiú utód nélkül meghalt Zsigmond Ákos lengyel király , és a rendek őt óhajtják megnyerni lengyel királynak . Báthory a meghívást elfogadván 1576 január 28-ára Medgyesre országgyűlést hirdetett , egyrészt hogy saját lemondását bejelentse , másrészt hogy testvérét Kristófot utódul megválaszttathassa . Lengyel rendek 1576 május 1.-én a krakkói székesegyházban lengyel királlyá koronázták .
Lengyel királyként székhelyét áthelyezte Krakkóba, Erdély élére pedig bátyját, Kristófot nevezte ki kormányzónak. Báthory Kristóf szerepe egyszerű végrehajtás volt, az utasítások Krakkóból érkeztek, Berzeviczy Márton kancellár részéről. Királyi minőségében kereste meg őt többször is a pápa, egy törökellenes ligában történő részvételre bátorítva őt, azonban az európai politikai helyzet miatt ennek létrejötte húzódott-halasztódott, s végül 1586. december 12-én maga Báthory István is meghalt.
Báthory Kristóf ( 1576-1581 ) , nem volt fejedelem csak kormányzó , de kiváló diplomata és hadvezér egyszemélyben . 1565-ben János Zsigmond seregeinek egyik parancsnoka, Huszt alól elűzte Schwendi Lázár hadait. 1571-ben feleségül vette Bocskai Erzsébetet, Bocskai István nővérét. 1571-től 1576-ig váradi kapitány. 1576-tól öccsének, Báthory Istvánnak a lengyel trónra való távozása után nevében és utasításai szerint, mint vajda, kormányozta Erdélyt . 1581. május 27-én Gyulafehérvárott halt meg. Halála után kiskorú fiát, Zsigmondot választották vajdává, de továbbra is a Krakkóban székelő Báthory István fejedelem, majd ennek halála után 1586-tól Zsigmond gyámja, Ghiczy János váradi kapitány kormányzott 1588-ig .
Báthory Zsigmond ( 1586-1598 ) , a kolozsvári országgyűlés hosszú vita után az elhunyt Kristóf nyolc éves fiát választották meg fejedelemmé , és nagykorúságáig Csáki Dénes és Bocskay István elsőbbsége mellett egy 12 tagból álló tanácsot rendelt melléje . Hét évvel később 15 éves korában nagykorúsították , soha jellemtelenebb , bosszúállóbb , kegyetlenebb ember nem ült Erdély fejedelmi székében . Aki tetteit helytelenítette , azt kivégeztette . Ebben az időben alig volt Erdélyben főúri ház amely egy-két kivégzett tagját ne gyászolta volna . Nejét elüldözte , fejedelmi méltóságáról többször lemondott , majd újra elfoglalta azt . Önmagával meghasonulva , Cariglio jezsuita gonosz tanácsait követte , a pusztulás szélére sodorta országát . Vitéz Mihály havasalföldi fejedelemmel és Ștefan Răzvan moldvai fejedelemmel szövetkezve legyőzte a törököket Gyurgyevónál. A diadalt azonban sorozatos török győzelmek követték, ezért Zsigmond 1598-ban lemondott II. Rudolf császár javára, kárpótlásul pedig megkapta Racibórz és Opole hercegségeit. Bocskai rávette, hogy még az év végén térjen vissza, ám mivel nem tudott megállapodni a törökkel, ezért 1599-ben lemondott unokatestévre, ...
Báthory András bíboros javára. ( 1599 . március 29. - október 31. , 216 nap , † ) Ez egy jelentéktelen epizód , - csak azért említjük meg mert - ,Vitéz Mihály havasalföldi fejedelem a sellenberki csata során legyőzte, / A havasalföldi fejedelem fenyegetésként értékelte a török-lengyel-moldvai-erdélyi kapcsolatokat, ezért 1599. október 5-én – Rudolf tudtával és anyagi támogatásával – Erdély ellen indult, annak ellenére, hogy 1599. június 26-án főembereivel együtt hűséget esküdött Báthory Andrásnak. / , majd Ördög Balázs székely szabadságharcos meggyilkolta.
1599–1601: az országot elfoglalja és császári helytartóként kormányozza Vitéz Mihály , ( Mihai Viteazul , havasalföldi ) .... 1600 júniusa és 1600 szeptembere között Havasalföld, Erdély és Moldva uralkodója volt . - csak egy rövid epizód az erdélyi történelemben - .
1601 februárja-1601 augusztusa között katonai parancsnok volt a Habsburg Birodalom szolgálatában.
Vitéz Mihályt az oldalán álló székelyek és szászok 1600 elején megválasztották fejedelemnek, Rudolf császár azonban csak mint Erdély kormányzóját volt hajlandó elismerni. Habár kezdetben az erdélyi főrendek is mellette álltak, hamar elidegenítette őket magától, azzal, hogy román bojárokat helyezett minden tisztségbe és a várak élére is saját híveit állította. Egyedül a székelyek tartottak ki mindvégig hűségesen mellette, mivel felszabadította őket a jobbágyi függés alól és külön hadsereget szervezett belőlük. Uralkodása alatt teljesen kifosztotta az állami kincstárat, aminek eredményeként nem tudta zsoldosait fizetni, akik ezért rabolni, fosztogatni kezdtek. A pénzügyi helyzet orvoslása végett megtámadta és elfoglalta Moldvát is, de hamarosan kiderült, hogy Moldva sincs rózsás helyzetben. Az uralkodásával elégedetlen nemesség fellázadt és Báthory Zsigmondot hívta vissza a fejedelemségbe, akit Rudolf császár parancsára Giorgio Basta kassai főkapitány is segített. Mihály seregét a miriszlói csatában legyőzték, ő pedig egyelőre kénytelen volt elmenekülni.
Zsigmond azonban csalódást okozott Rudolf számára, mivel az addigi politikáját feladva tárgyalásokat kezdeményezett a törökökkel, amiért ezúttal Basta és Mihály összefogtak és a goroszlói csatában megverték csapatait, őt magát pedig újra, ezúttal végleg száműzetésbe kényszerítették .Basta ezt követően jobbnak látta, ha megszabadul Mihálytól, ezért 1601. augusztus 19-én vallon zsoldosaival meggyilkoltatta.
Lengyelországban telepedett le, ám az Erdélyt fosztogató zsoldosok és oszmán martalócok hírére egy lengyel sereggel visszatért, ám mivel pozícióját nem tudta megerősíteni, 1602-ben végleg lemondott az erdélyi trónról a császár javára.
Báthory Zsigmond Csehországban telepedett le, ahol egy császár elleni összeesküvéssel is megvádolták és tizennégy hónapra a prágai börtönbe zárták. Végül Libochovice városában hunyt el 1613. március 27-én, negyvenegy éves korában. Báthory Zsigmond összesen háromszor volt az erdélyi fejedelmi szék birtokosa : 1586. december 12.–1598. március 23. >11 év, 101 nap ; 1598. augusztus 22.–1599. március 21.> 211 nap ; 1601. április 3. - 1602. június 29 .
Giorgio Basta ( 1601- 1603 )
után ő lett Erdély tényleges ura, mint Rudolf császár megbízottja. Az országban rémuralmat vezetett be, zsoldosai szabadon garázdálkodtak. 1601–1603: az országot újra Giorgio Basta császári hadvezér irányítja II. Rudolf császár helytartójaként. Rudolf egy lelketlen , gonosz tanácsadóktól befolyásolt ember , aki gyűlölettel gondol mindenre ami magyar és ezért alkotmányától , nyelvétől , lelkiismereti szabadságától akartra megfosztani a nemzetet .
Rudolf politikájának végrehajtói a Felvidéken Barbiánó Jakab és Erdélyben Giorgio Basta volt. Ez utóbbi csőcselék hadával sáskarajként fosztogatta végig az országot és rövid idő alatt minden ellenségnél jobban tönkre tette . Pribékjeivel országos rémuralmat teremtett , kivégzések , vagyonelkobzások voltak napirenden , ez volt Basta ötéves rémuralma . Az egyre elviselhetetlenebb zsarnokság ellen fegyvert fogott a nemzet ,élére Bocskay István állott , sólyomkői várából kiindulva . Feltartóztathatatlanul tört előre és csakhamar egész Dunántúlt és Felső-magyarországot megtisztította az ellenségtől . Ez a győzelem az 1606. évi bécsi békében meghozta gyümölcsét . Eredményeit azonban Bocskay nem érhette meg , mert Rudolf bérencei , párhónappal ezután megmérgezték .
Ez ellen tört ki a Székely Mózes vezette felkelés 1603-ban. A felkelők között ott volt a későbbi erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor is. A felkelők március végén lendültek támadásba török-tatár segédcsapatokkal megerősítve, Temesvárról kiindulva. Április 15-re már Segesvár, Háromszék és a Partium kivételével egész Erdélyt sikerült elfoglalniuk. Május 9-én az országgyűlés Székely Mózest fejedelemmé választotta.
Székely Mózes ( 1603 április 15 - július 17 . , 93 nap † ) székely lófő , a fejedelem kamarása, Udvarhelyszék királybírája , több alkalommal a fejedelemség hadseregének parancsnoka. Ő volt Erdély egyetlen székely származású fejedelme. 1603. április 15-én Hátszegnél egy katonai táborban választották meg az erdélyi rendek fejedelemnek, majd az Erdély korabeli fővárosának számító Gyulafehérvár elfoglalása után május 9-én ott ünnepélyesen be is iktatták. Gyulafehérvár már az unitárius hitre tért, és ugyanitt székelő választott magyar király, II. János óta az unitáriusok „fellegvára” volt, így nem véletlen, hogy a székely–magyar történelem második unitárius vallású uralkodóját és egyetlen unitárius fejedelmét is itt iktatták be. Székely Mózes fejedelem Kolozsváron 1603. június közepe táján erős pénzt veretett a kolozsvári pénzverdében. Ez a pénz az egyik legszebb erdélyi pénz. 1603-ban Erdély nagy része felszabadult.
A Habsburgok megpróbáltak békét kötni vele, de ő a béke ajánlatot elutasította. Ekkor azonban a Habsburgoknak sikerült mozgósítaniuk szövetségesüket, IX. Radu havasalföldi fejedelem, aki délről támadt Erdélyre, majd Brassó mellett szétverte Székely Mózes seregét, a csatában a fejedelem is elesett. A fejedelem holttestét Michael Weiss brassói bíró titokban temette el a saját kertjében. Erdélyben Basta zsoldosai garázdálkodtak tovább, a Bocskai-felkelés sikeréig büntetlenül.
Basta ,1605 júliusában nem kapott elég pénzt ahhoz, hogy elegendő zsoldost tartson a védekezéshez Visegrád, Esztergom és Érsekújvár az oszmánok ellen, és Lalla Mehmed legyőzte. A Katonai Bizottság nem biztosított neki elég pénzt, de II. Rudolf cseh bárót csinált belőle, hogy kompenzálja. Az udvar belefáradt a háborúba, és a bécsi békeszerződés után elkezdték félretolni Bastát és Zsitvatoroki szerződés, és még az adósságukat sem akarta kifizetni neki. 380 ezret követelt Thaler az udvar adóssága (80 000 zsoldos bére a saját zsebéből származott. Utolsó 4 évében nem kapta meg a fizetését, és meg sem hívták a Katonai Bizottságba . Basta Prágában halt meg 1607. november 20-án.
Bocskai István ( 1605 február 21- 1606 december 29 † ) Bihar vármegye főispánja, 1605 és 1606 között erdélyi fejedelem, majd Magyarország vezérlő fejedelme. A három részre szakadt Magyarország egyik jelentős hadvezére és az Erdélyi Fejedelemség további jövőjét meghatározó politikai vezető. Nevéhez kötik a hajdúk letelepítését a mai Hajdúság területére. Tevékenységére árnyékot vet, hogy az úgynevezett véres farsang során 1596-ban kíméletlenül leverte a közszékelyek lázadását. A tizenöt éves háború lezárásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett, továbbá jelentős szerepet játszott a reformációban.
Rákóczi Zsigmond ( 1607 február 11 - 1608 március 5 ) az erdélyi rendek a gyulafehérvári országgyűlésen 1607. február 11-én fejedelemmé választották Rákóczit. A szultán megerősítő levele február 22-én érkezett Erdélybe. A protestáns Rákóczi népszerűségét azzal próbálta megteremteni, hogy törvényt hozatott a jus ligatum feloldására, ezáltal mód adódott az 1594-ben kivégzett nemesek birtokait visszakövetelni. A székelyeket kiváltságokkal és címekkel igyekezett megnyerni. Ő támogatta Károlyi Gáspár bibliafordításának, a „vizsolyi Bibliának” a megjelentetését. Közben mindvégig áskálódott ellene a fiatal, energikus és dúsgazdag Báthory Gábor, aki – protestáns létére – hajlandó volt még Béccsel is kiegyezni a katolicizmus terjesztéséről a Habsburgok támogatása fejében. Rákóczi bukását a hajdúk felkelése okozta: a Nagy András vezette katonák a Bocskai halálával semmissé lett privilégiumaik megújításáért szálltak harcba Rudolf csapatai ellen. Rákóczi nem akarta kenyértörésre vinni a dolgot a királlyal, így a helyzetük rendezését ígérő Báthory gond nélkül megnyerte a hajdúk támogatását ellene. Rákóczi beletörődött a bukásba, és már 1607 októberében megalkudott Báthoryval: hatalmas zálog fejében (Báthory a szádvári és a sárosi uradalmakat adta neki) 1608. március 5-én lemondott fejedelmi címéről. A hajdúk nagyra értékelték lemondását, és garantálták biztonságát.
Báthory Gábor ( 1608 március 7 - 1613 október 27 † ) , 1608. március 7-én úgy választották meg Báthory Gábort fejedelemmé, hogy bírta mind az erdélyiek, mind a Habsburgok – 1607 őszétől Rudolf Erdély kormányzójává nevezte ki –, mind a törökök bizalmát. Az ifjú fejedelem a porta jóindulatát elsősorban Bethlen Gábor kiváló kapcsolatainak és a direkt e célból megtett isztambuli útjának köszönhette. Ám ezzel a Báthoryval is úgy jártak mint Zsigmonddal , mert zsarnokságban , kegyetlenségben , kicsapongásban , csak ez az elődje vette fel vele a versenyt . Tűrhetetlen kormányzása összeesküvésbe sodorta Erdély legkiválóbb családait , ám ez kitudódott és a hóhér bárdja végzett az összeesküvőkkel . Már 1610-ben merényletet próbáltak meg elkövetni ellene, de azt még leleplezték. Az 1610–11-es havasalföldi kalandját – amikor elűzte az ottani vajdát, ( Radu Serban ) , s magát kiáltatta ki fejedelemnek – viszont már a török sem nézte tétlenül. A Porta kiutasította Báthoryt Havasalföldről, s egy új vajdát iktatott be. A szultán Bethlen Gábor mellett döntött. Bethlen megválasztását hatalmas török-tatár haderő felügyelte, Báthorynak esélye sem volt megakadályozni azt. A bukott fejedelem, hogy trónját megmentse, hajlandó lett volna Váradot török kézre adni, mire a hajdúk 1613. október 27-én meggyilkolták. A legenda szerint a meggyilkolt fejedelem holtteste tizenöt éven keresztül temetetlenül feküdt Nyírbátorban, s csak 1628-ban került sor Bethlen utasítására a temetésre.
Bethlen Gábor ( 1613. október 23. - 1629. november 15. † ) , az országgyűlés 1613. október 23.-án a kolozsvári Szt. Mihály székesegyházban iktatta a fejedelmi méltóságba . Pályafutása kezdetén híven szolgálta Báthory Zsigmondot, Székely Mózest, Bocskai Istvánt és Báthory Gábort, majd amikor ez utóbbi a Habsburgokkal akart szövetségre lépni, szembefordult vele, és magát választatta fejedelemnek. Uralkodása alatt megszilárdította Erdély helyzetét, az ország gazdasága és kulturális élete egyaránt fejlődésnek indult – ezt az időszakot gyakran „Erdély aranykora” néven említik.
Minthogy Bocskay 1606. évi békéjében biztosított alkotmányjogi és vallási egyezséget II. Mátyás semmibe véve garázdálkodott az országban , Bethlen 1619-ben ezek védelmére fegyvert fogott ás diadalmas hadjáratban kiűzte Magyarország területéről az elnyomó hatalmat . Pozsonyban birtokába vette a Magyar Szent Koronát is , melyre a Habsburgok méltatlannak bizonyultak . Győzelmének hatása alatt a magyar országgyűlés 1620-ban magyar királlyá választotta , de ő épp úgy mint elődje Bocskai nem engedte fejére tenni a koronát , hanem folytatta a harcot addig amig meg nem törte a bécsi hatalmat . Ám 1621-ben kikényszerített nikolsburgi béke nem volt tartós , mert II. Ferdinánd újra kezdte a rémuralmat , amire Bethlen egy újabb fölkeléssel felelt , és legyőzte a Habsburgokat . Erdély , Bethlen alatt élte fénykorát , az anyagi jólétre való törekvés emellett még a háborúk zajában sem feledkezett meg a népe műveltségéről . iskolát alapított pl. a gyulafehérvári kollégiumot , amit később Nagyenyedre helyeztek át. Bethlen Gábor vallásosságára jellemző hogy a Bibliát , 26-szor olvasta át , életét 1629. november 15.-én fejezte be .
Brandenburgi Katalin ( 1629. november 15 - 1630. szeptember 21. ; 310 nap ) , Bethlen Gábor , 2. felesége . Férje halálát követően választották uralkodóvá . Rövid uralkodását a pártviszályok jellemezték, fejedelmi hatalmát Bethlen Gábor végrendelete és az erdélyi országgyűlések korlátozták , ugyanakkor feltételéül szabták, hogy a hatalmat Bethlen István kormányzónak illetve a fejedelmi tanácsnak alárendelve gyakorolhatja . A medgyesi országgyűlés után a fejedelemasszony és a kormányzó között nyílt ellenségeskedésig fajult a viszony; mindkét fél attól tartott, hogy a másik az életére tör. Amikor 1630 augusztusában Csáky István Katalin által finanszírozott csapatai készen álltak arra, hogy Erdélybe betörjenek, Bethlen István Rákóczi Györgytől kért segítséget, és felkínálta neki a fejedelemséget. Mire azonban Rákóczi a hajdúk élén Erdélybe indult volna, Katalint 1630. szeptember 28-án lemondatták, s Bethlen István lett a fejedelem.
Bethlen István ( 1630. szeptember 28. – november 26 . ; 59 nap ) 1629. november 15-én meghalt István bátyja, Gábor, s Brandenburgi Katalin elfoglalhatta a trónt. Ám hiába próbált meg a nagy fejedelem minden óvintézkedést megtenni felesége jövendőbeli uralkodásának megkönnyítése érdekében, a könnyelmű és pazarló, valamint a kormányzás tudományához egyáltalán nem értő Katalin fejedelemasszony uralma hatalmi válságba sodorta Erdélyt. Bethlen Gábor fejedelem öccse, lemondatta Brandenburgi Katalin fejedelemasszonyt , ám ő maga végül nem foglalta el a fejedelmi széket, hanem Rákóczi György kinevezése mellett döntött.
I. Rákóczy György (1630. december 1. – 1648. október 11. ) 1630. december 1-jén a segesvári országgyűlés választotta fejedelemmé. Visszavette a magánkézre került kincstári birtokokat s megtörte a nagybirtokos főrendek hatalmát, birtokaikat elkobozta, nagy részükkel a Rákóczi-család vagyonát gyarapította.
A kiváló fejedelem első felesége , hű munkatársa , az erős vallási érzületű Lórántffi Zsuzsanna , férjével versengve segítették a szegény egyházakat , nekik köszönhetik virágzásukat a sárospataki , a debreceni , a nagyváradi , a kolozsvári , főiskolák . Segítették kiváló tehetségű ifjak külföldi iskoláztatását , ők létesítették a pataki és a fehérvári nyomdát .
Uralma alatt Erdély békében fejlődött: buzgó református volt, feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt sokat tett egyháza és az iskoláztatás felvirágoztatására, de az ortodoxia szellemében szemben állva a haladóbb puritánus irányzattal s ellenségeként az unitáriusoknak és főleg a szombatosoknak. Ő indíttatta el 1638-ban a szombatosok ellen a dési terminusnak nevezett pert, amelynek során az áttérni nem akarókat fej- és vagyonvesztéssel büntették .
Az ő megbízásából és költségén adták ki 1648-ban az első román nyelvű teljes Újszövetség-fordítást, a Rákóczy-bibliának is nevezett Gyulafehérvári Újszövetséget.
1648. október 11-én hunyt el, a gyulafehérvári székesegyházban nyugszik.
II. Rákóczy György (1648. október 11.–1657. október 25 ) I. Rákóczi György fejedelem és Lorántffy Zsuzsanna fia. Mivel szembefordult a török porta akaratával és megvívta a lengyelek elleni sikertelen háborúját, így megfosztották trónjától. A lengyel trón megszerzésére irányúló törekvésével sok szerencsétlenséget zúdított önmagára és Erdélyre is , melyt a vert hadak nyomába tóduló tatár seregek pusztítottak végig . Bukását siettette a magas Porta ellenségeskedése is , ez ugyanis Rákóczy azonnali leváltását követelte és ennek súlyt adva , megindította hadait Erdély ellen .
A rendek erre 1658-ban , hogy a nagyobb bajnak elejét vegyék Rákóczyt megfosztották a fejedelemségtől , s helyébe Rhédey Ferencet , majd Barcsai Ákost kiáltották ki . De Rákóczy ezt nem fogadta el sereget gyújtott és Barcsai fegyvereseit megfutamította és mintha mi sem történt volna az 1659-ben tartott marosvásárhelyi országgyűlésen újra elfoglalta a fejedelmi széket . Ám a szultán óriás hadsereggel lépte át Erdély határát , Rákóczy megkísérelte a lehetetlent , ellenállni a török hatalomnak . Az 1660. év közepén Gyalu és Szászfenes között meg is ütközött a budai pasa Szejdi Ahmed hadával de a küzdelemben alul maradt és maga is halálosan megsebesült , két heti szenvedés után belehalt fej sérülésébe , Váradon költözött el az élők sorából 1660 június 7.-én .
Rhédey Ferenc ( 1657. november 2 . - 1658. január 9 ) 1657. november 2-án a gyulafehérvári országgyűlés a porta engedélye nélkül indított háború miatt lemondatott II. Rákóczi György bizalmi emberét, Rhédey Ferencet választotta fejedelemmé. ... 1658. január 9-én viszont az országgyűlés ismét Rákóczi mellett tett hitet. A döntéshez alighanem hozzájárult, hogy Rákóczi a Partiumban a végvári katonákból, a nemesekből és a helyiekből sereget szervezett, maga mellé állította a hajdúkat és a székelyeket, és Várad kulcsfontosságú vára is átállt mellé. Rhédeynek semmilyen fegyveres erő nem állt a rendelkezésére . II. Rákóczi György újraválasztása Rhédey Ferenc ellenében súlyos hibának bizonyult, hiszen a Porta kinyilvánította, hogy Rákóczi nem lehet többé erdélyi fejedelem. Ám a török először nem is lépett fel fegyveresen Rákóczival szemben, ehelyett többszöri felszólítással törekedtek rendezni az ügyet. Végül 1658 nyarán a török nagyvezír Köprülü Mehmed pasa, személyesen vezette a bosszúhadjáratot. Rhédeyre ezután a török nem számított, és Jenő ( Borosjenő ) várának bevétele után szeptemberben kinevezte Barcsai Ákost erdélyi fejedelemnek.
Barcsai Ákos ( 1658. október 7. – 1660. december 31. ) Barcsay engedelmeskedett a parancsnak, 1658. szeptember 14-én elfogadta a fejedelmi kinevezést, és a béke érdekében ötszázezer dukát hadisarc fizetését vállalta. Ezen túlmenően beleegyezett abba is, hogy évi 40000 arany adót fizet a Portának, átadta Lugos és Karánsebes várát, valamint ígéretet tett a lázadó román vajdák és II. Rákóczi György elfogására, azért, hogy Köprülü seregével kivonuljon Erdélyből, ami október végén meg is történt. A rendi gyűlés Barcsayt október 11-én iktatta be Segesváron, elődje túlkapásain okulva, némileg szigorúbb feltételekkel. Barcsay, hogy megóvja Erdélyt a további pusztítástól, 1659 szeptemberében a temesvári vilajetbe utazott, ahol biztosította Csengizade Ali pasát hűségéről. Közben Rákóczi betört a fejedelemségbe, és fegyveres ereje láttán a marosvásárhelyi országgyűlés visszahívta őt a fejedelmi székbe (1659. szeptember 27.). Októberben pedig Haller Gábort (1614–1663, Köprülü Ahmed pasa, a nagyvezír kivégeztette) – akit a rendek azután neveztek ki váradi főkapitánnyá, hogy Rákóczi átadta Váradot Barcsaynak –, a várőrség elűzte Váradról. Rákóczi így visszaszerezte Váradot, az új várkapitány ugyanis Gyulay Ferenc (? – 1669), Rákóczi híve lett. Még ebben az évben a Szejdi Ahmed budai pasa vezérletével Barcsay segítségére siető török had november 22-én Zajkánynál, majd november végén Tordánál legyőzte Rákóczi seregét, decemberben azonban elhagyta Erdélyt. Az Erdélybe visszatért Barcsay ekkor, 1659 decemberében, Rákóczi elől Szebenbe húzódott vissza, és állta ellenfele ostromát egészen a következő év (1660) tavaszáig, amikor Rákóczi az újra támadó Szejdi Ahmed ellen vonult. 1660. május 22-én, a szászfenesi csata Szejdi Ahmed győzelmét hozta, II. Rákóczi György belehalt a csatában szerzett sérüléseibe. A Szebenből Szejdi Ahmed táborába érkező Barcsay Ákost a budai pasa Kösze ("Kopasz") Ali pasa, az Erdély ellen rendelt török hadak főszerdárjának a táborába vitte. Az erdélyi adó késése miatt Kösze Ali Barcsayt házi őrizet alá vetette, és csak augusztus végén, amikor az adó első részlete megérkezett, akkor engedte szabadon. Közben elesett Várad, a törökök nem akarták már magyar kézen hagyni Váradot, mert Barcsay nem tudta Rákóczival szemben megtartani. Váradot Szejdi Ahmed és Kösze Ali egyesült serege – az utóbbi fővezérletével – foglalta el, és vele együtt a törökök a Partium zömét is meghódították, melyből új vilajetet szerveztek (váradi vilajet). Az erdélyi elit egy jelentős része a tatár fogságot megjárt Kemény János, II. Rákóczi György egykori hadvezére felé fordult, támogatta a trónkövetelőként fellépő Keményt, aki a Magyar Királyság területéről indult Barcsay ellen, amit az 1660. november 22-i kiáltványában közölt. Barcsay Gáspár, a fejedelem egyik testvére, 1660. november végén, Örményesnél (később: Marosörményes) vívott csatát elveszítette Kemény seregével szemben. Barcsay Gáspárt – aki korábban kegyetlenkedett a székelyekkel szemben, mert azok egy része Barcsay Ákos ellen fordult – megölték. A testvérével ellentétes mentalitású, békességre törekvő Barcsay Ákos megegyezett Kemény Jánossal, közösen országgyűlést hirdettek, és 1660. december 31-én Barcsay lemondott a fejedelemségről. Barcsay végzetét a lemondással sem kerülhette el: azzal az ürüggyel, hogy a törökök ne találjanak támogatókra, Kemény János foglyul ejtette, és az emberei 1661. július elején Kozmatelkén hűséges barátjával, féltestvérével, beölsei Buday Zsigmonddal és egy Szövérdy nevű kornétással meggyilkolták .
Kemény János ( 1661. január 1. – 1662. január 23. ) , I. Rákóczi György idején Fehér vármegye ispánja, kincstartó, majd az erdélyi hadak parancsnoka, az ország generálisa volt. Ugyanakkor részt vett a fejedelem hadjárataiban. Egyike a linzi béke kidolgozóinak.
II. Rákóczi György alatt fejedelmi tanácsos, a kancellária vezetője. A kudarcba fulladt lengyel hadjárat során 1657-ben a krími tatárok fogságába került, ahonnan váltságdíj ellenében szabadult.
A császáriak és az erdélyi rendek egy részének felkérésére visszatért a politikába, 1660. november 22-én kiáltványban tudatta, hogy felveszi a harcot a törökök pártolta Barcsayval. Barcsay Gáspár, a fejedelem egyik testvére ellen, 1660. november végén, Örményesnél – a későbbi Marosörményesnél – Kemény serege csatát nyert, Barcsay Gáspárt megölték. Kemény Jánost 1661. január 1-jén választották fejedelemmé. Kemény később elfogatta Barcsay Ákost, és emberei 1661. július elején Kozmatelkén meggyilkolták a volt fejedelmet.
Kemény szakított a Portával, és I. Lipót császár oltalmát kérte. A büntetésére szervezett török hadjárat elől Magyarország területére menekült. Kemény helyére a Porta I. Apafi Mihályt nevezte ki. A Kemény segítségére érkező császári hadak, Montecuccoli vezényletével, azonban csata nélkül cserben hagyták, aki mégis megütközött Apafinak és az őt támogató törököknek Kucsuk (Kücsük) Mehmed jenői bég vezette seregével, és Segesvár mellett, Nagyszőlősnél, 1662. január 23-án elesett a csatában (lezuhant lováról, s valószínűleg a menekülő sereg taposta halálra).
I. Apafi Mihály ( 1661. szeptember 14.–1690. április 15. ) Az Apafi család tagja. Ő volt a leghosszabb ideig regnáló fejedelem. Halálával lezárult Erdély önálló államiságának korszaka. Fia, II. Apafi Mihály ugyan megválasztásra került, ám sosem iktatták be.
Kemény felmondta a törökkel kötött szövetséget, s I. Lipót császár védelmét kérte. A porta erre egy komoly sereget indított Erdély ellen, s a támadó török had fővezére, Kösze ("Kopasz") Ali pasa, 1661. szeptember 14-én a Libáncs-mezőn, Marosvásárhely közelében Apafi Mihályt tette Erdély fejedelmének. Apafi a török jóvoltából került a fejedelemség élére, s török segítségével tudta megőrizni a trónját. Reálpolitikus volt, s csak látszatra törökbarát, noha kényszerűségből több Habsburg-ellenes katonai akcióban részt vett (1663, 1679, 1683). A dicsőséges 1664-es hadjárat során már készült, hogy az erdélyi seregek élén csatlakozik a Magyarországot felszabadító császári hadakhoz, a szégyenteljes vasvári béke (1664. augusztus) azonban hamar kijózanította, hiszen kiderült, hogy sem a császár, sem a szultán nem volt tekintettel Erdély érdekeire. A török megtarthatta korábbi foglalásait, míg cserébe Lipót megkapta az akkor Erdélyhez tartozó Szabolcs és Szatmár megyéket. Megegyeztek abban is, hogy az esetleges új fejedelemjelölteket és egymás ellenségeit a jövőben nem támogatják. Ezzel a törökellenes összefogás kérdése majd két évtizedre lekerült a napirendről.
Erdély Apafi korai időszakában a viszonylagos nyugalom után újra fejlődésnek indult mind gazdasági (az ipar fellendítése, görgényi papírmalom megjavíttatása a könyvnyomtatás végett, a vajdahunyadi vashámor építése, az üveggyártás újraindulása, a posztószövés fellendülése), mind kulturális téren. Istenfélő uralkodóként szívén viselte alattvalóinak erkölcsi magatartását. A káromkodások és dorbézolások ellen határozatokat hozott. Egymás után jelennek meg szigorú rendelkezései az egyház és pásztorainak védelmére. Református hite mellett jóindulatú vallásügyi politikát folytatott a nem-református egyházak iránt és a román anyanyelven tartott istentiszteletek elterjedését is támogatta. Legkiválóbb tudósa Pápai Páriz Ferenc volt. Udvarát Fogarason és Ebesfalván tartotta. Érdekességként említhető, hogy Apafi alatt kezdődött el Erdélyben a dohányzás.
Az erdélyi rendek gyűlése 1688. május 9-én elfogadta a fogarasi nyilatkozatot, ami Erdélynek a Portától való elszakadását és I. Lipót császár uralma alá helyezését jelentette ki. Feleségének 1688 augusztusában bekövetkezett halála után Apafi idegileg összeomlott, ahogy a kortársak írták, „búskomorságba esett”. Politikájának következményeit már nem érte meg, mivel egy vadászaton meghűlt, és 1690. április 15-én Fogarason meghalt.
A fejedelem halála után Lipót kormányzótanácsot rendelt ki az utód, II. Apafi Mihály mellé, majd 1690 októberében kiadta a Diploma Leopoldinumot, mely Erdélyt – a fejedelem személyének kérdését függőben hagyva – Magyarországtól független, különálló tartományként a bécsi központi kormányzathoz csatolta. 1686-ban a bécsi kormánnyal kötött szerződés színleg minden jogot meghagyott ugyan Erdélynek , valójában azonban alapul szolgált annak hogy az osztrák hadak megszállhassak . Caraffa eperjesi vértörvényszékének szörnyűsége miatt mindenkit elfogott a rémület , ellenállásra nem mert vállalkozni senki .
Erdély kormányzóság lett. II. Apafi Mihály 1701-ben mondott le hivatalosan a fejedelemségről, miután az 1699-es karlócai béke szövegébe nem került be semmi olyan, ami Erdély politikai státuszát szabályozta volna és ezzel reményei elvesztek a visszatérésre. Cserébe birodalmi hercegi címet és évjáradékot kapott 1713. február 1-jén bekövetkezett haláláig.
Thököly Imre , ( 1690. szeptember 22.–október 25. ; 33nap ) , a kuruc hadak főgenerálisa , korábban török támogatással 1682 és 1685 között Felső-Magyarország fejedelme is. A Porta ezután Thököly Imrét nevezte ki Erdély fejedelmének . Thököly hogy érvényt szerezzen fejedelemségnek , haddal támadta meg Heissler császári tábornok és Teleki Mihály egyesített seregét Zernyestnél , 1690 . augusztus 21.-én , a Törcsvári szoros északi oldalán . Thököly győzött , a harcban Teleki életét vesztette , Heissler és Dora tábornokok fogságba estek , az egyesült seregek megsemmisültek . A veresség hírére a császári hadak hatalmas erővel törtek Erdélybe , a Porta nem segítette tovább Thökölyt . 1690-ben a zernyesti csatában aratott győzelmével átmenetileg sikerült megszereznie az erdélyi fejedelmi címet, de végül a királyi csapatok elől meghátrálni kényszerült. A karlócai békét követően élete végéig az Oszmán Birodalom területén élt száműzetésben. 15 év számkivetettség után 1705-ben a kisázsiai Nikodémiában végezte hányatott életét .
II. Rákóczi Ferenc , ( 1704.július 8.–1711 februárja ) , I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona grófnő fia, egyben a magyarországi rendek vezérlő fejedelme, a Rákóczi-szabadságharc vezetője. Ő volt az Erdélyi Fejedelemség utolsó, nem Habsburg fejedelme. Az 1704. évi gyulafehérvári országgyűlés kikiáltja ugyan Rákóczit Erdély fejedelmévé , de a szászok a mozgalomtól távol maradnak , s a Szebenben székelő főkormányzószék az odasereglett urak tömegével , ellennyilatkozatban fejezi ki tiltakozását . Neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított Rákóczi-szabadságharccal, melyben a teljes állami függetlenséget kívánta visszaszerezni a Habsburg Birodalomtól. E célnak megfelelően választották Erdély és Magyarország vezérlő fejedelmévé, aminek tökéletesen megfelelt, mivel Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottja volt, azonkívül dédapja és nagyapja, I. Rákóczi György és II. Rákóczi György, továbbá apja, I. Rákóczi Ferenc is erdélyi fejedelem volt (I. Rákóczi Ferenc névlegesen volt erdélyi fejedelem: megválasztották erre a tisztségre, de azt ténylegesen nem gyakorolta). Bár a magyar rendek a koronát is felajánlották neki, ezt visszautasította, helyette a vezérlő fejedelem ideiglenes címet választotta. A katonai hangzású "vezérlő fejedelem" megnevezés utalt a cím ideiglenes jellegére, mivel Rákóczi a Habsburg-ellenes szabadságharc idejére kívánta csak viselni. Címének megválasztásával egyértelmű üzenetet küldött Magyarországnak, hogy a Habsburg-ellenes függetlenségi háború nem személyes karriervágya és ambíciói kielégítése céljából indult. Szabadságharca azonban nem érte el a kívánt eredményt. A magyarság szemében ma is tiszta lelkű és becsületes vezetőként él tovább, mivel a szatmári békekötés után a felkínált közkegyelmet nem volt hajlandó elfogadni, és végig kitartott a magyar függetlenség ügye mellett. A szabadságharcot lezáró szatmári béke, a bukás ellenére is kompromisszummal zárult, amely megakadályozta Magyarország beolvadását a Habsburg Birodalomba, és a rendi alkotmány, ha látszólagosan is, de fennmaradt 1848-ig.
II. Rákóczi Ferencnek, Isten kegyelméből a szent római birodalom hercegének, Erdély fejedelmének, a magyar királyság részei urának s a székelyek grófjának szent szíve, ki az isteni gondviselés csodálatos rendeléséből az élet különféle viszontagságain keresztül vezéreltetve, elnyugodott az Úrban, a Boszporusz melletti Rodostóban, a világ üdvének 1735. évében, április hónap 8. napján, életének 60. esztendejében.
Rákóczi hamvait 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra.
1711 - től Erdély felett megszilárdult az osztrák irányítás, fejedelmeit pedig az osztrák helytartók váltották fel. Erdély 1765 -ös nagyfejedelemséggé nyilvánítása csupán formalitás volt. Az osztrák bürokrácia nyomása aláásta Erdély hagyományos függetlenségét.
