A fényesség elhalványulása , ...
Mint előző posztomban már írtam róla a Habsburgok , vagyis az osztrák sógorok eléggé belterjesen bitorolták a magyar trónt . Na de mit is jelent az hogy belterjes , ez a kifejezés inkább a mezőgazdaságban és az állattenyésztés területén használatos , egy csoporton belüli , közeli rokon egyedek párosítása vagy párosodása . Na de ez az úgymond genetikai rémálom előfordult az osztrák nemesi családokban is . A sokra becsült kék királyi vagy nemesi vér, amit senki idegen génállománya nem mocskolhatott be, genetikai rémálomhoz vezetett az uralkodói udvarokban. Őrült, de minimum labilis, beszédképtelen, vérzékeny, vagy más deformitásokkal élő uralkodók kerültek a trónra, csak mert szüleik és nagyszüleik szó szerint vették, hogy minden maradjon a családon belül.
A vérvonal tisztaságának megőrzése legalább olyan fontos volt az uralkodók és a nemesek között, mint ma a fajtatiszta állatok kiállítási versenyén. Így volt esélyük egyben tartani a családi vagyont és az uradalmakat . Ám az emberi testben – az állatokhoz vagy növényekhez hasonlóan – következményei vannak a rokonok közti szaporodásnak , minél hosszabb ideje tart a folyamat, annál inkább.
Itt kell tisztázni a vérszerződés és vérfertőzés közti különbséget , ez a markáns különbség volt az Árpád-ház uralkodói és a Habsburg-ház uralkodói között .
A vérszerződés Árpádék esetében arról szólt hogy a szerződő felek vértestvérré fogadták egymást .
Az ilyen típusú fogadalomtételek korabeli beszámolók szerint elterjedtnek számítottak a magyarokhoz hasonló pusztai nomád népek körében. Hérodotosz a szkítákról szóló munkájában egy hasonló szertartást ír le: „egy nagy, földből készült tálat borral megtöltenek, majd a szerződő felek, magukon tőrrel apró sebet ejtve, vérüket a borba csorgatják, ezután az elegybe kardot, nyílvesszőket, csatabárdot, hajítódárdát mártanak. Mindeközben imádságokat mondanak, végül a szerződő felek az elegyből egy-egy hajtást isznak, s így tesznek mindazok is, kik a követőik között vezérnek számítanak.
Anonymus, a vérszerződést a 9. századra , Álmos fejedelem idejére, a magyarok szállásterületének megváltoztatásának időpontjára teszi. Akkor közakarattal Álmos vezérnek ezt mondták: »A mai naptól kezdve téged vezérünkké és parancsolónkká választunk, s ahova a szerencséd visz, oda követünk téged.« Majd a fent említett férfiak mindegyike Álmos vezérért – pogány szokás szerint – saját vérét egy edénybe csorgatta, s megitta, esküjét ezzel szentesítette. Az eskü első szakasza így hangzott: Hogy ameddig csak az ő életük, sőt az utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékából lesz a vezérük.
A vezéri tisztség utódlásának rendezése: „hogy míg életök tart, mind maguknak, mind maradékaiknak vezére mindig Álmos nemzetségéből legyen”.
... Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa. Ennek a hét férfiúnak a neve volt: Álmos, Árpád apja; Előd, Szabolcs apja, kitől a Csák-nemzetség származik; Kend, Korcán apja; Ond, Ete apja, akitől a Kalán- és Kölcse-nemzetség származik; Tas, Lél apja; Huba, akitől a Szemere-nemzetség származik; a hetedik Tétény, Horka apja, s Horkának a fiai voltak Gyula és Zombor, akiktől a Maglód-nemzetség származik, ... ez így is történt addig amig az Árpád vérvonala ki nem halt . - ez volt a vérszerződés lényege .
Ezzel szemben a Habsburgok telhetetlensége a kihalásukat okozta . Az uralkodó osztály már a kezdetektől belterjes házasságokat kötött, a Habsburg-család azonban olyan szinten tökélyre fejlesztette ezt a tudományt, hogy végül az egész spanyol águk emiatt halt ki. A család tagjai a 16. század elejére addig házasodtak politikai okokból, amíg Európa legbefolyásosabb uralkodói családjává nem váltak. A birodalmat két ágon kormányozták, a spanyol Habsburgok az itáliai, spanyol, németalföldi és tengerentúli birtokokat igazgatták, míg az osztrákoknak jutott a császári cím a Duna-menti királyságokkal. Már a génjeik 2,5 százaléka közös ősöktől származott, s minden uralkodásra tervezett leszármazottjuk belterjes házasságokat kötött, ami végül végzetes genetikai betegségeket okozott. Az egy dolog, hogy az összes rokonnak előreugró Habsburg-állkapcsa volt, a lappangó hibás gének egyre gyakrabban törtek utat maguknak. A megszülető gyermekek nagyon hamar életüket vesztették, vagy ha meg is maradtak, egyre szörnyűbb állapotban tehették csak meg. A legmegrázóbb példát II. Károly szolgáltatta, akinek génkészlete 200 évnyi belházasság után olyan mértékben belterjes volt, ami akkor sem alakul ki, ha édestestvérek nemzenek gyermeket. Az uralkodó számtalan egészségügyi problémával küszködött, alacsony növésű volt, 8 évesen tanult csak meg járni, de utána is sokszor elesett, hatalmas állkapcsa mellett alig tudott beszélni, cserébe viszont nyáladzott, de ami igazán a dinasztia végét jelentette: képtelen volt utódot nemzeni. Vele halt ki a spanyol Habsburg-ág, míg az osztrák a csak lányokat nemző VI. Károly császár uralkodása végéig bírta: 1740-ben elméletben kihalt az az ág is, de lényegében Károly lánya, Mária Terézia génkészletében, a Habsburg–Lotaringiai-házban tovább folytatódott.
III. György, az elmebeteg király leszármazottjaként élt IV. Vilmos, aki mint Viktória angol királynő apja vonult be a történelembe. Mivel 51 éves volt, amikor nemzette, elképzelhető, hogy kora miatt Viktória tőle örökölte a vérzékenységi hajlamot, majd hozzáment unokatestvéréhez, Albert herceghez, és három gyermeke örökölte, illetve két lánya tovább is örökítette a hibás gént. A leghíresebb rokonként Viktória királynő unokáját, Hessen–Darmstadti Alexandrát tartjuk számon, aki feleségül ment II. Miklós orosz cárhoz. Egyetlen fiuk, Alekszej Nyikolajevics nagyherceg nagyanyjától, illetve anyjától örökölte a vérzékenységet hordozó gént, ami a trón várományosaként különösen nehéz helyzetet eredményezett. A beteges fiú nem érhette meg a felnőttkort, 13 éves korában, 1918-ban a teljes Romanov-családdal együtt a forradalmárok őt is kivégezték.
Viktória királynő szerteágazó génkészletét napjainkban is megcsodálhatjuk: II. Erzsébet királynő és Fülöp herceg mindketten az ő leszármazottjai, és harmadunokatestvérekként házasok.
Sissi, azaz Erzsébet osztrák császárné, magyar és cseh királyné maga is megküzdött a belterjes házasságok gyötrelmeivel. Szülei unokatestvérek voltak, amelynek következtében a királyné lelki problémákkal és evési zavarokkal küszködött. Ennek ellenére ő is unokatestvérét, a Habsburg–Lotaringiai-házból származó Ferenc Józsefet választotta házastársául, akivel olyan közeli rokonságban álltak, hogy pápai engedélyt kellett kérniük a frigy megkötéséhez. Négy gyermekük született, a legidősebb, Zsófia korán meghalt tífuszban, az egyetlen fiú, Rudolf egy leánygyermeket, Erzsébet Mária főhercegnőt hátrahagyva 30 éves korában öngyilkos lett. Gizella hosszú életet élt, és Lipót bajor királyi herceg feleségeként – másodfokú unokatestvérek voltak, de ezt már megszokhattuk – négy gyermeket hagyott hátra. Mária Valéria, a negyedik gyermek a budai Várban született, néhány évig magyar dajka mellett nevelkedett a gödöllői kastélyban, és Ferenc Szalvátor főherceghez – harmadfokú unokatestvéréhez – feleségül menve címzetes toszkánai hercegné lett.
A jellegzetes Habsburg áll , a spanyol ágnál különösen jellegzetes volt , ...
A spanyol ág genetikai problémái az ausztriai ágat is keményen érintették .
Ha a genetikai következmények ennyire nyilvánvalóak voltak akkor miért folytatták a Habsburgok a vérfertőző házasságokat ?
A válasz a hatalomban és a birtoklás vágyában rejlik .
A Habsburgok különösen büszkék voltak származásukra és úgy gondolták hogy csak azok akik Habsburg vért hordoznak méltók a trónra , Emelett a tudósok a Habsburg-család 16 generációját és több mint 3000 tagját megvizsgálták abból a szempontból, hogy házasságukkal mennyire növelték a belterjességet. A tudósok számításai szerint I. Fülöpnél, a spanyol dinasztia alapítójánál még csupán 0,025 volt a belterjességi együttható, tehát génjeinek legfeljebb a 2,5 százaléka származott azonos ősöktől. Kétszáz évvel és hét generációval később, II. Károlynál már 0,25 volt az együttható, tehát valószínűleg minden negyedik génje származott azonos ősöktől. A Kaliforniai Egyetem tudósai, Sebastian Ottinger és Nico Voigtländer 331 uralkodó történészek által feljegyzett intelligenciaszintjét figyelte, és kiderült, hogy azok a családok, ahol jelen volt a belterjesség, jóval alulmaradtak ezen a téren. A kutatók szerint ez nem közvetlenül egy generáció eredménye, sokkal inkább az évszázados felhalmozódás okozhatta ezeket a problémákat. Összegezve a Habsburg belterjesség , endogámia okozta betegségeket : demencia , infantilitás , csökkent értelem és agy kapacitás , genetikai hibák halmozódása , ... a deformitáson túl egyéb, szintén a családra jellemző formák is kialakultak, mint a kiálló alsó ajak, vagy a középen kiszélesedő és előrenyúló horgas orr ; a ritka, recesszíve öröklődő betegségek gyakrabban megnyilvánultak náluk , ... összesen 18 különböző jellegzetes külső jegyet vizsgáltak külön-külön . Ezen kívül gyakran jelen volt az epilepszia , az agyalapi mirigy és a pajzsmirigy elégtelen működése súlyos szellemi-testi visszamaradottsághoz vezetett , gyomor és emésztési elégtelenségek , a renális tubuláris acidózis , ez egyebek mellett izomgyengeséget , a csontok fájdalmas ellágyulását , elgörbülését jelentette , vézna testalkat , angol kór és vízfejűség , az átlagosnál jóval későbben és nehezen tanultak meg járni és beszélni , impotencia és egyéb ritka genetikai betegségek , valamint magasszintű gyermek és csecsemő halálozás .
Miután áttekintettük a Habsburgok degenerációját , és demens viselkedésüket , a kapzsi hatalomvágy és birtoklási akarat , ... valamint egyéb praktikák miatt a hatalomra jutás voltát , itt már méltánytalannak tartanám bármilyen más uralkodó pozícióba jutott személy megemlítését ezekkel egy lapon , ...
Hacsak nem a hazaárulókat és a velük egy napon emlegethető gátlástalan , hazudozó , tolvaj , rablógyilkos kommunistákat az olyanokat mint pl. :
- akiről nem igazán szoktak beszélni , olyan mint egy szégyenfolt - , ...
gróf Károlyi Mihály , ... aki súlyos fejlődési rendellenességgel küzdött , ... Trianon után , hazaárulónak kiáltották ki . Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök unokatestvére konzervatív arisztokratából vált radikális demokratává és ellenzéki politikusként a Monarchiában fennálló rendszer kérlelhetetlen kritikusává, majd az őszirózsás forradalom és az első magyar polgári demokrácia vezetőjévé. A második világháború után több évtizedes emigrációból hazatérve rövid ideig párizsi követ volt, de 1949-ben Rajk László letartóztatásának hatására ismét emigrációba vonult. Bírálói „vörös grófként” szokták emlegetni.
Nála is , úgy mint a Habsburgoknál , itt is volt egy kis belterjességből származó degeneráció . Szülei unokatestvérek: apja gróf nagykárolyi Károlyi Gyula, édesanyja gróf nagykárolyi Károlyi Georgina, testvére Pappenheim Siegfriedné Károlyi Erzsébet. Felesége gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Katinka, akivel 1914-ben házasságot . Az unokatestvérek házasságából származó Károlyi komoly fejlődési rendellenességgel, nyúlszájjal és farkastorokkal (nyitott szájpadlással) született, betegsége mélyen meghatározta egész gyermekkorát és személyiségfejlődését. Anyja TBC-ben korán elhunyt, apja hamar újranősült . A normál beszédképzésre képtelen, gyenge testalkatú fiút apja alkalmatlannak tartotta komolyabb karrierre . A magányos, visszahúzódó kis Mihály nővérével együtt nagyanyjáék fóti kastélyában nevelkedett, kortársaktól elkülönülve, túlóvó gondoskodással . 14 évesen nagyanyja „harcias közbenjárására” Bécsben különleges műtétet végeztek rajta, a szájpadlás helyreállításával. Neveltetése, magántanítókra és papokra volt bízva . Az apja nem akarta, hogy tanuljon, még azt sem, hogy érettségit tegyen, csak a gazdálkodási ismereteket erőltette, leginkább a lótenyésztést, ám Károlyit nem érdekelte a gazdálkodás és állattenyésztés. Nagymamája intézte el, hogy magánúton, titokban érettségit tegyen. Élete során három idegen nyelven tanult meg tökéletesen: angolul, németül és franciául.
Olvasmányélményei, így a francia Encyclopédie, Verne regényei, Tamás bátya kunyhója alapján alakult ki benne idealista rajongás a világ igazságának ügyéért. Marx Tőkéjét nevelőapjától kapta, ebből szívta magába a szocializmus ideáit, leginkább a tömegek kizsákmányolása elleni, a társadalmi igazságosság melletti eszméket.
Huszonévesen megszerezte jogi diplomáját, és 24 évesen, felnőttkorúvá válva belevetette magát a nagyúri szórakozásokba. ... - https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1rolyi_Mih%C3%A1ly_(minisztereln%C3%B6k)
1918 őszére Magyarország helyzete kritikussá vált. Az első világháború elvesztése már nyilvánvaló volt, az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege felbomlóban volt, a katonák tömegesen dezertáltak. A hátországban súlyos ellátási problémák jelentkeztek, az élelmiszerek és alapvető árucikkek hiánya mindennapos volt. A társadalmi elégedetlenség egyre nőtt, különösen a munkásság és a középrétegek körében.
IV. Károly október 16-án kiadott manifesztuma, amelyben bejelentette a Monarchia föderális állammá alakítását, már nem tudta megmenteni a dualista államot. A környező nemzetiségek sorra jelentették be elszakadási szándékukat, és október végére gyakorlatilag szétesett a birodalom.
Október 23-án megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, amelynek elnöke Károlyi Mihály lett. A testület programja tartalmazta: A háború azonnali befejezését
Magyarország függetlenségének kikiáltását
Demokratikus reformokat
Földreformot
Általános, titkos választójogot
Nemzetiségi jogok biztosítását
Károlyi Mihály elnökletével. A Magyar Nemzeti Tanács megalakulását követően létrejött a Katona- Munkás- és a Diáktanács.
Közben a király a magyarországi helyzet normalizálására József főherceget homo regiusszá, Magyarország megbízott kormányzójává nevezte ki október 26-án.
Károlyi Mihály az ellenkormányként megalakított Magyar Nemzeti Tanács elnökeként 1918. október 27-én a honvédelmi biztossá nevezi ki Csernyák Imrét, a Katonatanács megszervezőjét.
Az őszirózsás forradalom az első világháború végén, 1918. október 30-31-én zajlott le Budapesten, amely során vér nélküli hatalomátvétel történt, és megalakult az első magyar polgári demokratikus köztársaság.
Október 30-31-én éjszaka a forradalom győzött: katonák és civilek elfoglalták a stratégiai pontokat, telefonközpontokat, pályaudvarokat. A forradalom jelképe az őszirózsás katonák lettek, akik sapkájukról eltávolították a királyi jelképeket, és helyükre őszirózsát tűztek. József főherceg október 31-én Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnökké.
Október 31-én, délután az őszirózsás forradalom utolsó napján, - egy katonai különítmény - , Tisza István Hermina úti villájába ismeretlen kilétű fegyveres katonák hatoltak be, elzavarták a villa őrzésére kirendelt csendőröket, majd rövid szóváltás után agyonlőtték Tiszát, Károlyi legfőbb politikai ellenfelét.
A Károlyi Mihály-kormány alatt az államrendőrség nyomozást indított a gyilkosság körülményeinek tisztázására, és elkövetőinek felderítésére, de ez sikertelen maradt
1918. október végén sorban kiváltak a Monarchiából az egyes nemzetállamok: 28-án kimondták a Csehszlovák Köztársaság megalakulását (melyhez 30-án Szlovákia is csatlakozott), 29-én Horvátország jelentette be kiválását, 30-án pedig az önálló Ausztria új kormánya alakult meg. Ifj. Andrássy Gyula október 27-én jegyzéket intézett Wilson amerikai elnökhöz, amelyben különbékét kért. Ebben elismerte a csehszlovákok és a délszláv népek önrendelkezési jogát, s bejelentette a Németországgal kötött katonai szerződés felbontását. Október 29-én a Monarchia fegyverszünetet kért az olasz hadvezetéstől. A fegyverszüneti küldöttség október 31-én érkezett meg Padovába, az olasz főparancsnokság székhelyére, ahol november 3-án a Monarchia küldöttsége aláírta a fegyverszüneti okmányt, ezzel azonban csak Ausztria fejezte be részvételét az I. világháborúban, a Magyarországra vonatkozó fegyverszüneti előírásokról még Franchet d’Esperey tábornokkal, a balkáni antant haderőparancsnokával kellett tárgyalni.
Amikor a katonai vezetés fegyverszünetet kért az antanttól, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullott és teljes káoszba süllyedt. Az állam összeomlott. Az őszirózsás forradalom győzelme után az új állam törvényhozó szerve a Magyar Nemzeti Tanács lett, Károlyi Mihály vezetésével.
November 2-án a budapesti helyőrség tisztjei a parlament előtt esküt tettek az új kormányra.
1918 November 11-én a Magyar Nemzeti Tanács is bejelentette, hogy az államforma kérdésében „a végleges elhatározást most már halasztgatni nem lehet”, ezért felhívta a vidéki nemzeti tanácsokat, hogy a kérdésben foglaljanak állást. A magyar főrendiház küldöttsége pedig elnökének, Wlassics Gyula bárónak a vezetésével felajánlotta Károlyi Mihálynak, hogy rábeszéli a királyt a lemondásra.
Az eckartsaui nyilatkozatban 1918. november 13-án IV. Károly magyar király lemondott az államügyek intézéséről és uralkodói jogairól , ...
November 16-án kikiáltották az (első) Magyar Népköztársaságot, ami ekkor még nem „szocialista köztársaságot” jelentett, hanem csupán a „nép” előtaggal kívánták nyomatékosítani az új berendezkedés és az addigi „úri” Magyarország közti különbséget. Emiatt az 1918. november 16-tól 1919. március 21-éig tartó időszakot Első magyar köztársaság néven szokás számon tartani a magyar történelemben. (Korabeli fényképek tanúsága szerint egyes transzparenseken a „Magyar Köztársaság” felirat is szerepelt.)
Bevezették a 8 órás munkaidőt, a gyülekezési és sajtószabadságot, előkészítették a földreformot. Azonban a kormány helyzete rendkívül nehéz volt: szembe kellett néznie a győztes hatalmak területi követeléseivel, a gazdasági összeomlással és a társadalmi feszültségekkel.
A belgrádi katonai konvenció aláírása (november 13.) sem tudta megállítani a szomszédos államok területfoglalásait. A csehszlovák, román és délszláv csapatok egyre nagyobb területeket szálltak meg, amit a kormány nem tudott megakadályozni. A szociális reformok sem voltak elégségesek a tömegek számára, és erősödött a kommunista agitáció.
Károlyiék politikai támogatottsága azonban nem volt stabil, 1919 január közepén a kormány lemondott és megalakult a Berinkey-kormány, a Magyar Nemzeti Tanács Károlyit ideiglenes köztársasági elnökké választotta. 1919. március 20-án a kormány megkapta a békeszerződés döntésének dokumentumait (Vix-jegyzék), mely a román csapatok előrenyomulását és egy dél-magyarországi semleges zóna kialakítását irányozta elő. A feltételeket elfogadhatatlannak ítélték. Ezért új kormány alakítását tervezték a kommunisták bevonásával. A „szocialista” kormány megalakítása érdekében tárgyalásokat kezdtek a kommunistákkal a szociáldemokrata és kommunista pártok egyesüléséről. Úgy tűnt, sikerült megállapodni az új kormány összetételéről, és a Berinkey-kormány lemondott, de közben Garbai Sándor szociáldemokrata és Kun Béla kommunista vezetők kikiáltották a Tanácsköztársaságot Március 21-én. Károlyi úgy gondolta, hogy továbbra is köztársasági elnök marad, de mivel az új kormány közleményében az ő lemondását is közölte, megadta magát a körülményeknek és külföldre távozott.
A Károlyi Mihály vezette népköztársaság rövid idő múlva megbukott, de az őt követő kommunista hatalom sem tudott megbirkózni a vesztes háborút követő társadalmi, gazdasági és az ország szuverenitását fenyegető külpolitikai problémákkal.
A Horthy Miklós vezetésével 1919 júniusában Szegeden zászlót bontott Nemzeti Hadseregnek azonban sikerült az antant támogatását megszerezve kiépítenie hatalmát az országban.
A kommunisták ellen sikerrel harcoló Nemzeti Hadsereg főparancsnokából, Horthy Miklósból kormányzó lett, és ezzel párhuzamosan a magyar kormány 1920 márciusában az ország államformáját királyságban határozta meg, amelynek élén a kormányzó állt. Így lett Magyarországból király nélküli királyság.
Namost ekkor , - mármint Károlyi idejében - , történt a Mohács-i vész idején elszenvedett megszálláshoz hasonló katonai akció .
A Monarchia fegyverletétele után, 1918. november elején, szerb és román csapatok léptek Magyarország területére. A kormány nem állt ellen, és külön fegyverszünetet kötött az antanttal. Az ekkor megállapított demarkációs vonal nagy területeket vont idegen megszállás alá. A szerbek gyakorlatilag napok alatt megszállták az ország déli területét. A román haderő a kijelölt határvonalat sem tartotta tiszteletben, és az antant felhatalmazásával újabb és újabb területeket szállt meg Erdélyben. Eközben csak néhány helyen ütköztek fegyveres ellenállásba. Így például a Székely Hadosztály katonái 1919. január és április között sikerrel tartották az Erdélyből kivezető hágókat és folyóvölgyeket. 1918 decemberében az antant jóváhagyásával a csehek hadereje is előrenyomult Észak-Magyarországon, és hetek alatt megszállta a térséget. Így két-három hónap alatt az ország területének mintegy kétharmada idegen megszállás alá került.
A Károlyi-kormány bízott abban, hogy a megszállás csak ideiglenes lesz, és az államhatárokról a békekonferencia dönt majd az önrendelkezési elv alapján. A győztesek ugyanis 1919 januárjára tűzték ki a tárgyalásokat. A Károlyi-kormány elsősorban diplomáciai eszközökkel igyekezett védeni az országot, és nem akarta eljátszani az antant feltételezett jóindulatát. Az ellenség feltartóztatására ezért átfogó katonai intézkedés nem történt. A frontokról hazatérő katonák százezreit leszerelték. Az ellenzéki pártok és mozgalmak hiába sürgették a fegyveres ellenállást.
A kormány részéről Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter 1918 novemberében megegyezésre törekedett a nemzetiségekkel. A régi államhatárok fenntartása mellett területi autonómiák kialakítását ajánlotta fel a kisebbségek vezetőinek, akik ezt – ismervén az antant támogatását – visszautasították. A szerbek, a románok és a csehek az általuk megszállt területeken már a békekonferencia megkezdése előtt hozzáláttak az új uralom kiépítéséhez. Leszedték a magyar államiságra utaló jelképeket, sok helyen erőszakkal léptek fel a magyar hivatalnokokkal és tisztviselőkkel szemben. Gyakoriak voltak az önkényeskedések, fosztogatások, erőszakos magyarellenes fellépések, sőt gyilkosságok is. Emiatt már 1918 utolsó hónapjaitól több tízezer magyar család kényszerült szülőföldje elhagyására. Sokak számára egyértelművé vált, hogy az önrendelkezési elvet a győztesek csak a maguk elképzelései szerint akarják érvényesíteni.
A békekonferenciára azonban nem hívták meg a vesztes államok képviselőit. Az antantországok vezető politikusai csak a már eldöntött békefeltételek aláírását követelték meg tőlük, és minden ügyről maguk döntöttek. Így a Károlyi Mihály által elképzelt megegyezéses tárgyalásokra nem került sor, a kormányzat csak ekkor kezdett el a fegyveres ellenállásról gondolkodni. (Károlyi Mihály ekkor már köztársasági elnökként tevékenykedett.)
1919. március 20-án üzenet érkezett az antanttól, az úgynevezett Vix-jegyzék, amely a Tiszántúl nagy részéből ‒ számos tisztán magyarlakta területről ‒ való kivonulásra szólította fel a magyar kormányt. Károlyi a békekonferencia végleges döntését sejtette az antant üzenete mögött, amelyet viszont elfogadhatatlannak tartott. Ezért kénytelen volt beismerni antantbarát politikájának kudarcát, és a szociáldemokratákat bízta meg kormányalakítással. Elsősorban azért, mert jobb eredményeket remélt egy új, Szovjet-Oroszország felé forduló külpolitikától.
Az ország súlyos helyzetében a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetői egyedül nem akartak kormányt alakítani. Ezért megegyeztek a még 1918-ban létrejött Kommunisták Magyarországi Pártjának irányítóival a hatalom közös átvételéről. A két párt egyesült, és Forradalmi Kormányzótanács néven új kormányt alakított.
A kormányváltás a politikai rendszer egészében gyökeres változást hozott. A független Magyarország rövid, polgári demokratikus korszaka 1919. március 21-én véget ért. Kikiáltották bolsevik, lenini mintát követve Tanácsköztársaság néven a proletárdiktatúrát. Károlyi Mihályt elmozdították a köztársasági elnöki posztról. A Tanácsköztársaság legbefolyásosabb politikusa a külügyi és hadügyi népbiztos, a kommunista Kun Béla lett.
Az új politikai rendszer rendeletei általában a szovjet-oroszországi mintákat követték. A proletárdiktatúra politikai, gazdasági és szellemi téren is kizárólagos hatalmat akart gyakorolni. A kommunista eszme alapján semmibe vették a magántulajdont, és rövidesen megkezdték a nagy és közepes méretű ipari és bányaüzemek, a nagy földbirtokok és a bankok államosítását. Az erőszakkal állami tulajdonba vett birtokokon nem hajtottak végre földosztást, mivel nem akarták a paraszti magántulajdon megerősödését előidézni. Állami irányítás alá vonták a felekezeti iskolákat, eltörölték a kötelező hitoktatást, és megkezdték az egyházi vagyon köztulajdonba vételét.
A proletárdiktatúra felszámolta a politikai és egyéni szabadságjogokat, megszüntette a sajtószabadságot, betiltotta az ellenzéki pártokat. A kormány a politikai rendszer védelme, az ellenállás elfojtása és a lakosság megfélemlítése érdekében még a terrort is jogosnak tartotta. E célból külön terror csapatokat is létrehoztak. Az erőszak és elnyomás már a kezdetektől jellemző volt, így például sokakat mindenféle bírósági eljárás nélkül őrizetbe vettek a dualizmus korának politikai és gazdasági vezetői közül. Emellett gyakran rögtönítélő bíróságok hoztak halálos ítéleteket. A Tanácsköztársaság négy és fél hónapja alatt a vörösterror több száz halálos áldozatot követelt.
A tanácskormány korlátozó intézkedései és az egyre erőszakosabb hatalomgyakorlás a társadalom mind szélesebb rétegeit fordította szembe a proletárdiktatúrával. Nőtt az elégedetlenség, gyakorivá váltak a sztrájkok. A földosztásra hiába váró parasztságot végleg elkeserítették a kényszersorozások, az alacsony terményárak, valamint a kötelező beszolgáltatás. Június végén a Dunántúlon és Kalocsa környékén lázadások törtek ki, amelyek fegyveres összecsapásokhoz vezettek. A kommunista erők valamennyi megmozdulást gyorsan leverték, a vidéki lázadásokat a terrorcsapatok kegyetlenül megtorolták.
A proletárdiktatúra idején sokan külföldre menekültek. Számos politikus is jobbnak látta elhagyni az országot. A kormány jobboldali ellenzéke szervezkedni kezdett a tanácsköztársaság megdöntésére. Az antikommunista érzelmű politikusok által létrehozott szervezetek közül az egyik Bécsben, a másik Aradon jött létre. Az aradi ellenforradalmi kormány rövidesen a franciák által megszállt Szegedre tette át székhelyét.
A tanácsköztársaság kikiáltását a győztes hatalmak veszedelmes fejleménynek értékelték, mert tartottak a bolsevizmus európai terjedésétől. Ezért 1919. április közepén felhatalmazást adtak a román hadseregnek a Magyarország elleni újabb támadás megindítására. Április végére a román csapatok elérték a Tisza vonalát. Válaszul a tanácskormány néhány hét alatt felállította a Vörös Hadsereget, amelynek parancsnokai jórészt az első világháborút megjárt, képzett katonatisztek voltak. Döntő részük ugyan általában nem támogatta a proletárdiktatúrát, de részt akart venni az ország védelmében. (Őket a hadsereg vezetősége által kinevezett politikai tisztek ellenőrizték.) A Vörös Hadsereg ellentámadást indított, északi hadjárata a Felvidék keleti részéből kiszorította a megszálló cseh csapatokat.
A békekonferencia azonban felszólította a tanácskormányt a visszafoglalt területek kiürítésére. Megígérték, hogy a román csapatokat hátravonják a Vix-jegyzékben megállapított vonalig. A tanácskormány elrendelte a visszavonulást. A parancs nagy elkeseredést okozott a katonák körében, és a tisztek nagy része kilépett a seregből.
A román csapatok a békekonferencia ígérete ellenére sem vonultak vissza a Tiszától. Sőt a meggyengült magyar haderő kétségbeesett támadását visszaverve előretörtek, és 1919. augusztus első napjaiban bevonultak Budapestre. A katonai összeomlás és a belső elégedetlenség megpecsételte a tanácsköztársaság sorsát. Vezetői augusztus 1-jén lemondtak, és a népbiztosok Ausztriába menekültek.
A tanácskormány bukását követően a hatalom rövidesen az úgynevezett ellenforradalmi erők kezébe került. A Tanácsköztársasággal szemben álló politikai csoportok tudatosan vallották ellenforradalminak magukat, nemcsak a kommunista eszmeiséget, de az őszirózsás forradalom óta eltelt időszakot is elvetették. Közülük elsősorban a Horthy Miklós parancsnoksága alatt álló Nemzeti Hadsereg lépett fel kezdeményezően. Ez volt a legnagyobb és legszervezettebb magyar fegyveres erő, amely ugyanakkor egyre komolyabb politikai tényezővé is vált. Egyes alakulatai – az antikommunizmustól fűtött úgynevezett tiszti különítmények – 1919 nyarán–őszén megtorló és megfélemlítő akciókat hajtottak végre a proletárdiktatúra (feltételezett) hívei ellen. A fehér különítményes megtorlások több száz halálos áldozatot követeltek.
A közállapotok rendezése 1919–1920 fordulóján indult meg. 1919 novemberében a román megszállók – egy antantküldöttség fellépésének köszönhetően – elhagyták a fővárost, s helyükbe megérkezett a Nemzeti Hadsereg. Horthy Miklós budapesti bevonulása, illetve a következő hónapokban zajló politikai események már egy új korszak kezdetét jelentették.
Károlyi Mihály degenerált gondolkodásának és nemzetvesztő hülyeségeinek a következményei :
A román haderő 1919. április végére kijutott a Tiszához. A folyón július végén kelt át, és napok alatt elfoglalta a Duna–Tisza közét, majd bevonult Budapestre. A románok Észak-Dunántúlon egészen Győrig nyomultak előre. Az antant nyomására 1919 őszén visszavonultak a Tiszáig, de a Tiszántúlról csak 1920 márciusában vonták ki a csapataikat a trianoni határig. Így nagyon sok olyan település volt a mai Magyarország területén, amely közel egy évig román megszállás alatt élt. Hogyan élte meg ezt az időszakot a lakosság? Erre Kisújszállás történetéből kapunk rövid összefoglalót. Ez a mintegy 13 700 lakosú város egy volt a számos település közül, amelynek lakossága igen súlyos károkat szenvedett.
„A román megszállás első szakasza 1919. április 29-től július 23-ig tartott, ekkor a Vörös Hadsereg visszafoglalta a Nagykunság egy részét. A román ellentámadás következményeként július 25-től újra román fennhatóság alá került a város, most már 1920. február 28-ig.
A román hadsereg visszatérése után még erőszakosabb lett a rekvirálás, a magántulajdon elvétele. Július 25-e után, aki nem volt hajlandó jószágait átadni, agyonlőtték, vagy családtagjait lőtték le, és volt, akit bajonettel szurkáltak halálra. ...
Kun Béla, ( hivatali ideje : 1919 , március 21 - április 3. ) , születési és 1916-ig használt nevén Kohn Béla , újságíró, kommunista politikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság tényleges vezetője, hivatalosan külügyi és hadügyi népbiztos. 1920-ban Moszkvába emigrált, ahol az 1938–39-es sztálini tisztogatások áldozatává vált. Még kolozsvári tanulóévei alatt Ady Endre ismertette meg a budapesti baloldali értelmiségi körökkel. 1902-ben már középiskolásként belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba (MSZDP), 1913-ban pedig már küldött volt a párt kongresszusán. Az első világháború idején Kun rövid kiképzés után hadapród őrmesterként a frontra került, majd 1916-ban orosz fogságba került, ahol meggyőződéses kommunista lett. 1918. március 24-én vezetésével alakult meg az Oroszországi Kommunista Párt magyar csoportja, Budapestre Lenin utasítása nyomán érkezett.
Mindezeken túl létezik egy elmélet ami szerint létezett egy zsidó-bolsevik vagy zsidó-szabadkőműves világ-összeesküvés – ennek radikális szabadkőművesként úgymond Jászi Oszkár volt a magyarországi mestere, Károlyi Mihályt pedig csak azért emelték be kirakatbábként a forradalmi kormánynak nevezett „zsidó tanácsba”, hogy a naiv és befolyásolható arisztokrata parfümjével nyomják el a „zsidó-szabadkőműves” bagázs fokhagymaszagát. - Tormay Cécile is ezt írja a Bujdosó könyvben.
Aztán itt van a kommunistáknál semmivel sem gazemberebb Szálasi .
Szálasi Ferenc Az 1930-as évek elején felkarolta a jobboldali ultranacionalizmust, és az irredenta hungarizmus vezéralakja lett. 1937-ben katonatisztként visszavonult, megalapította a Magyar Nemzetiszocialista Pártot.
Erőteljesen nacionalista és antiszemita programja révén jelentős támogatást kapott, míg követői egyre radikálisabbá váltak, ami 1938-ban bebörtönzéséhez vezetett. Börtönben a szélsőjobboldali náci Nyilaskeresztes Párt vezetőjének kiáltották ki, amely gyorsan az ország egyik legerősebb politikai ereje lett. Szálasi 1940-ben amnesztiát kapott, de pártját titokban kellett működtetnie, miután Horthy a második világháború kitörésekor betiltotta.
Magyarország 1944 márciusi német megszállása és Horthy októberi menesztése után a németek Szálasit kormány- és államfővé nevezték ki. A Nemzeti Összetartozás Kormányaként ismert nácibarát bábkormány hivatalba lépésével elkezdődött a nyilas rémuralom: a rezsim hadiállapotot vezetett be, részt vett Németország háborús erőfeszítéseiben és újraindította a Horthy által leállított holokausztot Magyarországon. A Szálasi-kormány alatt 650 000 magyar zsidót deportáltak haláltáborokba, főleg Auschwitzba, és 10-15 000 magyar zsidót az ország területén belül gyilkoltak meg.
Nemzetvezetőként 1944 november 4-én felesküdött a Szent Koronára, és másnap megalakította a Nemzeti Összefogás Kormányát. Szálasi totális diktatúrát vezetett be , ... hatalmas károkat okozott Magyarországnak mind anyagiak, mind emberéletek tekintetében.
Szálasi ellen 1946. február 5-én népbírósági eljárás indult, amelynek keretében végül március 1-jén halálra ítélte a bíróság emberiesség elleni és háborús bűntettekért. Szálasit március 12-én akasztották fel, egy napon Vajna Gábor nyilas belügyminiszterrel, Beregfy Károly hadügyminiszterrel, Rajniss Ferenc nyilas vallás- és közoktatási miniszterrel és dr. Gera József ideológussal és propagandistával, ...
Karsai László történész véleménye szerint azonban a Szálasi Ferencről kialakult kép némi átértékelésre szorul.... Karsai szerint Szálasi nem volt se művelt, se intelligens. Fantaszta volt, és nemzetvezetői szerepét egyfajta krisztusi áldozatvállalásnak tartotta. Ebben megszállottan hitt. ... Szálasi zsidókkal kapcsolatos politikája jelentősen jobb volt, mint a német megszállás után a Sztójay-kormányé. Szálasi nem akarta megölni a zsidókat, hanem inkább a dolgoztatásuk híve volt. A megnyert háború után pedig a zsidóságot ki akarta telepíteni Magyarországról. Ezt megerősíti C. A. Macartney történész is, aki szerint Szálasi a zsidókérdés megoldását tömeges kivándorlásukban látta. Emellett antiszemitizmusa ellenére Szálasiban nyoma sem volt a Hitlerre, Streicherre vagy Endrére jellemző vad zsidógyűlöletnek. A hungarizmust magasabb rendűnek tartotta Hitler nácizmusánál vagy Mussolini fasizmusánál.
A második világháború lezárása előtt még volt egynéhány epizódszereplő , olyanok mint : Sztójay Döme .
Sztójay Döme, eredeti nevén Dimitrije Sztojakovics, szerb származású magyar politikus, diplomata és katona. Rövid ideig a német megszállás után felállított magyar bábkormány miniszterelnöke és külügyminisztere. , - hazaárulóként tartják számon . Az első világháború utolsó két évében az osztrák–magyar katonai hírszerzés, a Nyilvántartó Iroda Balkán-csoportjának volt a vezetője. A magyarországi Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg Főparancsnoksága II. (hírszerző és kémelhárító) csoportját vezette . Átállását követően a Nemzeti Hadsereg hírszerző és kémelhárító osztályán dolgozott mint vezérkari ezredes, majd tábornok. 1925-től katonai attasé volt Berlinben és ekkor Sztojakovicsról a magyarosabb Sztójayra változtatta meg a nevét. 1933-ban a honvédelmi miniszter elnöki osztályának vezetője. 1935-ben léptették elő altábornaggyá. 1936–1944 között Magyarország berlini követeként teljesített szolgálatot.1944. március 22. és augusztus 29. között miniszterelnök és külügyminiszter volt. Öt hónapos miniszterelnöksége idején erélytelenül kiszolgálta a megszállókat. Mint kormányfőt, személyes felelősség terheli a vidéki zsidóság deportálásáért . Július elején a koronatanács leállíttatta a deportálásokat, és augusztus 29-én a kormányzó felmentette hivatala alól. A későbbi politikai eseményekben nem vett részt, 1945 elején Németországba menekült és amerikai fogságba esett. 1945 októberében adták ki Magyarországnak és 1946-ban a népbíróság az úgynevezett Sztójay-per során mint háborús bűnöst – egykori kormánya tagjaival: Rátz Jenővel, Reményi-Schneller Lajossal és Szász Lajossal együtt – golyó általi halálra ítélte. 1946. augusztus 22-én kivégezték.
Horthy nagy tévedése volt hogy miniszterelnökké nevezte ki, mert azt gondolta, hogy gyenge, befolyásolható egykori tábornoka engedelmesen végrehajtja majd politikai elképzeléseit.
Nem így történt, Sztójay a megszállókat szolgálta ki maradéktalanul.1946-os perében Sztójay elismerte: tudott arról, hogy Magyarország németek lakta tolnai, baranyai és bácskai területeiből önálló délnémet államot kívántak létesíteni.
A soron következő nemzetárúló az a II. Világháborút követő összeomlás után szovjet segédlettel hatalomra jutó Rákosi Mátyás (született Rosenfeld Mátyás; magyar kommunista politikus, 1952 augusztusa és 1953 júliusa között a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, 1948-től 1956-os száműzetéséig az ország teljhatalmú ura . Rákosi hatalma csak Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halála után vált kérdésessé. Sorsa az utódlásért folytatott moszkvai harc kimenetelétől függött, végül a szovjet vezetés 1956. július 18-án felmentette tisztségéből. Az országot 1956. július 26-án hagyta el, a Szovjetunióba távozott, ahol luxusszáműzetésben élt. Az 1956-os forradalom után azonban személye egyre kellemetlenebbé vált az új magyar vezetés számára, hiszen vehemensen küzdött a visszatérésért. Ezért a szovjetek az isten háta mögé dugták az egykor teljhatalmú magyar diktátort a kirgiz–kazah határon, a Tien-San hegység 6–7 ezer méteres csúcsai közelében fekvő Tokmok (Tokmak) városába. ... 1970 novemberében szívinfarktust kapott, állandó orvosi kezelésre és felügyeletre szorult, majd 1971. január 26-án egy újabb szívroham érte, melynek következtében február 5-én, 78 évesen meghalt.
Gerő Ernő, születési nevén Singer Ernő, Több minisztérium élére is kinevezték. Kereskedelem- és közlekedésügyi (1945), közlekedésügyi (1945–49), pénzügy- (1948–49), állam- (1949–52), belügyminiszter (1953–54), miniszterelnök-helyettes (1952–56). 1949–52-ben pedig a minisztériumok munkáját átfogó és felügyelő Népgazdasági Tanács elnökének posztját töltötte be.
Rákosi Mátyás leváltása után, 1956 júliusától 1956. október 25-ig az állampárt: a Magyar Dolgozók Pártja első titkára, s mint ilyen Magyarország elsőszámú vezetője volt. A kommunista hatalomátvétel után Gerő Ernő kapta azt a feladatot, hogy szervezze meg a nem elég párthűnek tekintett MTA elsorvasztását. Végül az MTA-t a Gerő által javasolt módon, az MTT beleolvasztásával vonták a párt befolyása alá 1949 decemberében.
-Megjegyzem hogy az elsorvasztás és a kommunista befolyás a mai napig érezteti hatását .-
Ugyanakkor , maga Gerő Ernő 1949 és 1957 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tiszteletbeli tagja volt, 1948-ban Kossuth-érdemrendet (első osztály) és 1949-ben Kossuth-díjat is kapott.
Szovjet állampolgársággal is rendelkezett, sőt a szovjet állambiztonsági szervezet: az NKVD tisztjeként is szolgált.
1956. október 23-án este 8 órakor a Magyar Rádióban Gerő nagy felháborodást keltő rádióüzenetet intézett a nyilvánossághoz. Ebben ellenforradalomnak minősítette a Budapesten kibontakozott eseményeket, a tüntetőket sovinisztának, antiszemitának, reakciósnak és népgyűlölőnek nevezte. ... Gerő Ernőt és családját, több más kommunista vezetővel együtt 1956. október 29-én a szovjet hadsereg repülőgépen a Szovjetunióba menekítette. 1957. május 9-én megfosztották parlamenti mandátumától. 1960-ban jött haza, de a Kádár János vezette restaurált kommunista rezsim nem engedte visszatérni a hatalomba. Az MSZMP-ből 1962-ben zárták ki, ...
A továbbiakban politikai szerepet nem játszott. Péter Gáborhoz hasonlóan, aki a politikai hatalomból való kiszorítása után könyvtáros lett, megbélyegzése ellenére elkerülte a felelősségre vonást. Kádárékat revizionistának, árulónak tartotta. 1980. március 12-én szívinfarktus következtében hunyt el.
Egy kis nép megmutatta a világnak, hogy tud óriásként is harcolni a világ legnagyobb hadseregével szemben is, ha a szabadság kivívásáról van szó. Az 1956-os forradalom után már a kétpólusú világrendszerben sem ugyanolyan semmi, mint annak előtte.
A szovjet tankok által legitimált Kádár-rendszer először a véres megtorlásra törekszik, majd a társadalom konszolidációjára. 1957 és 1961 között lényegében a kommunista rend restaurációja zajlik, majd csak 1961-től beszélhetünk konszolidációról. A szovjet nyomás enyhül, sőt 1957-ben Hruscsov felajánlja a szovjet csapatok kivonását is, de Kádár ragaszkodik az orosz katonák jelenlétéhez. Egyértelmű volt, hogy a Szovjetunió nem fogja eltűrni egy demokratikus Magyarország létét, csak némi időt hagyott a kommunista diktatúra hatalomátvételéhez.
Kádár János , született Csermanek , a Kádár nevet 1943-ban kapta a kommunista mozgalomban évtizedeken keresztül rendkívül sikeresen manőverezett a szovjet vezetés, a magyarországi érdekek és sajátosságok, valamint a nyugati világ által támasztott elvárások között. Nevéhez fűződik az 1956-os forradalmat követő kemény megtorlás, majd a megtorlás utáni konszolidáció, az átmenet az ún. „puha diktatúrába”. Személye és politikája, a gulyáskommunizmus, más néven kádárizmus éles viták tárgya mind a laikusok között, mind a történettudományban. 1948-tól 1950-ig a Dinnyés-, majd a Dobi-kormány egyik belügyminisztere volt. 1951-ben letartóztatták, 1952-ben koncepciós perben elítélték, emiatt 1954-ig ült börtönben. 1956. október 25-től az MDP KV első titkára, 1956. október 30-án a második Nagy Imre-kormány államminisztere lett. November 1-jén Moszkvába vitték *, ahol rábízták a forradalom leverésének és megtorlásának levezénylését. Az MDP helyére lépő MSZMP vezetője, 1957-től első titkára, 1985-től főtitkára. 1956. november 4-től 1958-ig, valamint 1961-től 1965-ig miniszterelnök, 1958-tól 1961-ig a Münnich-kormány egyik államminisztere, 1965-től 1989-ig az Elnöki Tanács tagja . 1988. május 22-én pártfőtitkári tisztségéből fölmentették, de 1989 május 8-ig az MSZMP elnökeként tiszteletbeli funkciót töltött be, mely tisztségéből csak halála előtt egy hónappal mentették fel. 1989-ben hunyt el, éppen azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróságon kihirdették Nagy Imre és társai rehabilitációját.
1948. augusztus 5. – 1950. június 23. között belügyminiszter. 1949-ben aktív szerepet játszott a Rajk László elleni perben, Farkas Mihály honvédelmi miniszterrel együtt egyike volt Rajk, illetve Noel Field kihallgatóinak.
A kommunistákra jellemző gerinctelenség példaértékű eseménye hogy 1951 májusában letartóztatták és minden politikai tisztségétől megfosztották és június 25-ével parlamenti mandátumát is megsemmisítették. Letartóztatásának oka, hogy a pártvezetés szerint a tanácsrendszerbe sok rendszeridegen elem került be. Majd 1952 decemberében a Legfelsőbb Bíróság koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházra ítélte. Ezután meghalt Sztálin és fordult a kocka , 1954 júliusában felmentették és , a történtek ellenére Augusztusra minden korábbi párttisztségét visszakapta és anyagi kárpótlást is kapott.
1956 Október 25-én Gerő Ernőt leváltották, így az MDP Központi Vezetőségének első titkára lett. Aznap délután 15 óra 30 perckor beszédet mondott a Kossuth Rádióban: a kialakult helyzetet súlyosan elítélte, ismét ellenforradalomnak nevezte, közölte a pártvezetőség egységes állásfoglalását, „hogy a népköztársaságunk államhatalma ellen irányuló fegyveres támadást minden lehetséges eszközzel vissza kell verni. Aztán jön a köpönyeg forgatás , már nem ellenforradalom , hanem " dicsőséges felkelés " zajlik ! November 1-jén 22 óra előtt a Kossuth Rádióban hangzott el az a beszéde, amelyben a forradalmat „népünk dicsőséges felkelésének” nevezte, s bejelentette az MSZMP megalakulását. A beszédet felvételről játszhatták be, mivel Kádár a délután folyamán távozott az Országházból, majd Münnich Ferenccel együtt Budapestről. Időközben ugyanis a szovjet vezetés Moszkvában úgy döntött, hogy Münnich vagy Kádár lenne a legalkalmasabb a forradalom leverése utáni folytatáshoz.
* A Moszkvába juttatási akció megszervezésével a KB-titkár Leonyid Iljics Brezsnyevet bízták meg. A visszaemlékezések szerint Andropov budapesti nagykövet üzent Münnichnek, jöjjenek megbeszélésre a szovjet nagykövetségre. Münnich kocsit küldött Kádárért az Országházba, együtt értek a nagykövetséghez, ott felkérték őket, szálljanak át egy szovjet autóba. Azzal a tököli szovjet bázisra vitték őket, ott közölték, hogy a legfelsőbb szovjet vezetés kíván tárgyalni velük a magyarországi helyzetről. Repülőgéppel Ungvárra, onnan Munkácsra vitték őket, ahol találkoztak az akciót szervező Brezsnyevvel. Münnichet és Kádárt elkülönítve, két repülőgéppel vitték Moszkvába. November 2–3-án Moszkvában több kommunista ország állami és pártvezetői tárgyaltak velük a magyarországi helyzetről: November 2-án Moszkvába érkezésük után egyenesen az SZKP elnökségi ülésére vitték őket. Kádár – ekkor még nem tudva, fogolyként vagy leendő vezetőként van-e jelen – beszámolójában vállalta a felelősséget az új párt, az MSZMP megalapításáért, a semlegesség kimondásáért és a Varsói Szerződésből való kilépésért, miközben – nyitva hagyva mozgásterét – úgy értékelte, Nagy Imre politikájában „vannak ellenforradalmi elemek is”. A katonai rendcsinálást nem ajánlotta, mondván, azzal a kommunista párt végképp elvesztené a hitelét.
November 3-án visszaérkezett Moszkvába Hruscsov szovjet pártvezető, akinek egy nappal előtte Tito Brioni-szigetén Kádárt javasolta az új magyar vezetőnek, a korábbi moszkvai nagykövet Münnichhel szemben. Az SZKP elnökségi ülésén Kádár végighallgatta Hruscsov helyzetértékelését, mely szerint Magyarországon ellenforradalmi veszély van, válaszában - ismét köpönyeg fordítás jön - , már úgy fogalmazott: „Igen, Önöknek igazuk van. Ahhoz, hogy a helyzet stabilizálódjon, most az Önök segítsége kell.” Amivel saját részéről elfogadta a szovjet vezetés által már három napja eldöntött szovjet katonai beavatkozást. Az ülésen ezután Hruscsov ismertette a leendő magyar kormány névsorát, majd Kádár már arról beszélt, hogy Magyarországon „az ellenforradalmárok kommunistákat gyilkolnak, Nagy Imre pedig fedezi őket.” - a hazudozás szemrebbenés nélkül ment - .
November 4-én hajnalban Kádár és Münnich Ungvár érintésével Szolnokra repült. Reggel 5 órakor – az ungvári rádióból közvetítve – a szolnoki rádió hullámhosszán elhangzott a magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormány megalakításának bejelentése. November 7-én Kádárt szovjet tankokkal hozták Budapestre, egyenesen a szovjet katonák őrizte Parlament épületébe vitték, amelyet az első két hónapban el sem hagyott, az ott kialakított hálószobában aludt feleségével, szovjet szakértőkkel a szomszéd szobákban. Létrehozta az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságát, aminek elnöke lett. Ugyanezen a napon Dobi István kinevezte a Minisztertanács elnökévé.
November 21-én Kádár János írásos garanciát adott Edvard Kardelj jugoszláv miniszterelnök-helyettesnek, hogy Nagy Imrét és társait nem fogják felelősségre vonni: „Az ügy lezárása érdekében a magyar kormány … ezúton írásban is megismétli a szóban több ízben tett kijelentését, hogy Nagy Imrével és csoportja tagjaival szemben múltbéli cselekedeteikért nem kíván megtorlást alkalmazni. Tudomásul vesszük, hogy ily módon a csoport számára nyújtott menedék megszűnik, ők maguk a jugoszláv nagykövetséget elhagyják, és szabadon távoznak saját lakásukra.
Na és most jön az ígéretességes , a mocskos hazudozás és az újabb köpönyegfordítás .
1958-ban hozzájárult a Nagy Imre perhez, tudomásul vette elítélését és kivégzését. Kádár Nagy Imre kivégzését még akkor is szükségesnek ítélte, amikor ahhoz már a szovjet vezetés sem ragaszkodott.
1989. április 12-én a párt Központi Bizottságának zárt ülésén beszélt utoljára nagyobb közönség előtt, mintegy elszámolásképpen párttársai és önmaga előtt. Az egyórás beszéd zavaros, nehezen követhető, és az agg Kádár lelkiismereti válságát tükrözi. Egyesek, például Pozsgay Imre véleménye szerint Kádár utóda, Grósz Károly intézte úgy, hogy a szellemileg már nem teljesen ép pártelnök felszólalásával lejárassa magát, és ezzel meggyorsítsa a menesztését, így Kádárt végül 1989 májusában fölmentették pártelnöki tisztségéből is, emellett központi bizottsági tagságától is megfosztották.
1989. július 6-án halt meg, Németh Miklós volt kormányfő szerint Kádár halála előtt papot (név szerint Bíró Imre farkasréti plébánost) hívatott magához. Thürmer Gyula, a Magyar Munkáspárt elnöke viszont egy interjúban azt nyilatkozta, hogy sem Németh Miklós, sem Grósz Károly (Thürmer visszaemlékezései szerint Grósz volt az, aki megkapta mindennap a Kútvölgyi Kórház jelentését Kádár egészségi állapotáról, és nem Németh) nem volt jelen Kádár János halálos ágyánál. Kádár utolsó szavai : öljenek meg .
Volt még egypár jelentéktelen kommunista epizódszereplő Kádár után az úgymond rendszerváltás 1990 , / csak módszerváltás / után olyanok mint Grósz Károly , Horn Gyula , Medgyessy Péter , Gyurcsány Ferenc , Bajnai Gordon , ... ezekre nem érdemes szót pazarolni , én csak negatívumokat tudnék írni , azonkívül aki nagyon kíváncsi rájuk az interneten megtalálhatók és az elkövetkező idők majd ítélkeznek róluk .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése