Loyolai Szent Ignác

Loyolai Szent Ignác áldozópap (1491–1566), a jezsuita rend (Jézus Társasága) alapítója. Eredeti nevén Inigo López de Loyola, egy baszk nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot.
Az ifjú Ignácnak udvari apródként, később lovagként nagyratörő tervei voltak; a hozzá közel állók szerint „bátor volt a játékban, a nők körüli forgolódásban, a verekedésben és a hadakozásban. Megkísértette a test, és le is győzte.” Ignác nem volt hivatásos katona, de a spanyol király felhívására hadba indult mint lovag. 1521 pünkösdvasárnapján Pamplona várának védelmében súlyosan megsebesült egy francia ágyúgolyótól. Ez véget vetett becsvágyó vágyainak. Sebesült lába, hiába tettek meg mindent az orvosok, rövidebb lett. Hosszú ideig kellett feküdnie otthon, Loyolában, a kastélyukban. Olvasnivalót kért, de csak Jézus élete volt kéznél egy karthauzi szerzőtől, Szász Rudolftól és egy a szentek életéről szóló könyv. A sebesült először kedvetlenül lapozgatta a könyveket, de végül egészen e művek hatása alá került. Díszes nemesi ruháját egy koldus rongyos öltözetével cserélte fel, és egy Manréza nevű kis város melletti barlangba vonult vissza, ahol majdnem egy egész évet töltött. Ez az időszak először a küzdelem ideje volt, a már-már kétségekig fokozódó lelki gyötrődésé, később pedig a misztikus átalakulásé. Itt született meg a lelkigyakorlatos könyvének magja, amely később nagy segítségére volt abban, hogy társakat verbuválva közelebb vigye Istenhez az embereket.

Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatai

hogy az ember önmagát legyőzze és életét rendezze

A lelkigyakorlatra négy hetet szán Ignác, felosztva a gyakorlatokat: az első rész a bűnök megfontolása és szemlélése; a második Krisztus Urunk élete, virágvasárnappal bezárólag; a harmadik Krisztus Urunk szenvedése; a negyedik a feltámadás és a mennybemenetel, kiegészítve az imádkozás három módjával.

A lelkigyakorlat első hetének gyakorlatai először arra vezetik a lelkigyakorlatozót, hogy az Istentől elidegenedett, bűnös világ részeseként ismerje meg magát. Ebben néhány alapvető teológiai és biblikus megfontolás, valamint a bűn természetének gyakorlatias megértése segít. A második hét gyakorlatainak célja Jézus bensőséges megismerése, hogy ebből erős szeretet és az Úr szorosabb követésének vágya fakadjon. Itt találkozik a lelkigyakorlatozó a Szent Ignác-i szemlélődéssel a maga teljességében. A Jézus életéről szóló evangéliumi elbeszélések részleteinek átélése, a személyes érintettségből fakadó imabeszélgetés a Jézus személyére irányuló figyelemnek nyit teret. A lelkigyakorlatozó a Lélek vezetésére bízva magát hosszabban időzhet el azokon a pontokon, ahol a gyermek Jézus életének eseményei vagy a küldetésében járó Jézus szavai, cselekedetei, kapcsolatai titokzatos, az érzelmeket is megmozgató módon kapcsolódnak személyes életéhez. A harmadik hétbe lépő lelkigyakorlatozó Krisztus szenvedését szemlélve imádkozik. Újabb önismereti lépést megtéve szembesül olyan, emberileg érthető tulajdonságaival, amelyek akadályozzák abban, hogy Krisztussal maradjon: menekülés a szenvedéstől, mások hibáztatása vagy önvád, a fájdalom csillapítása pótcselekvésekkel. A negyedik hét a feltámadástörténetek szemlélésével telik, és a feltámadás derűjének befogadására nyit meg: „Szemléljem a vigasztalás szolgálatát, amelyet Krisztus Urunk gyakorol.” A lelkigyakorlatozó készül arra is, hogy a szemlélődő beállítottságot, amely Krisztus életének misztériumaira figyelve formálódott ki benne, a hétköznapi életbe visszatérve is gyakorolni tudja  majd. https://www.magyarkurir.hu/hirek/loyolai-szent-ignac-lelkigyakorlatok

Meditáció avagy zsonggatás /ősmagyar / vagy mantra

Szemlélődés / imagináció / kontempláció


Ez a módszer Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatos könyvében van kifejtve. A személyes átélést és az Úrral való találkozást segíti. Bevonja az imádságba az egyik fontos képességünket, a képzeletünket.
Csak eseményszerű szentírási helyekre alkalmazható. Egyik lényeges feltétele a fantáziánk szabad használata, a másik, hogy kellő időt kell hagynunk a gyakorlatra.

Szemlélődés a szeretet megszerzésére

Először is tanácsos, hogy két dologra ügyeljünk.
Az első az, hogy a szeretetet inkább a tettekbe helyezzük, mint a szavakba.
A második az, hogy a szeretet a kölcsönös adományozásban áll, hogy ti. az, aki szeret, annak, akit szeret, adja és közli azt, amije van; vagy azokból, amije van, ad, amit csak adhat; és viszont az, akit szeretnek, annak adjon, aki szeret;

A gyakorlat menete:

1. Lecsendesedünk, hogy kilépjünk a rohanásból és befelé figyeljünk. Csukd be a szemedet, és a gyakorlat végéig tartsd csukva.” „Észleld a testedet: lábadat, ahogy érintkezik a talajjal; a testedet, ahogy érintkezik a székkel; az orrodat, ahogy be- és kiáramlik rajta keresztül a levegő.”

Első hét

Első gyakorlat: Elmélkedés a hármas bűnről

Elmélkedés a három lelkitehetség alkalmazásával az első, második és harmadik bűn fölött.
Idézzük fel emlékezetünkben a három fő bűnt , mert manapság már főleg a fiatalok körében ez nem annyira nyilvánvaló , tehát :
1. Lucifer és angyalainak lázadása , amely bűnnek a következménye lett a kiűztetésük a menyországból .
2. Az áteredő bűn : Ádám és Éva annak ellenére ettek a tudás fájának almájából , a kísértés nyomán amely Lucifer eszközölt a kígyó képében , hogy ez tiltva volt . Az Úr ezek után megátkozta őket : „Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Tövist és bogáncskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét. Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszel.” (I. Móz. 3:17– 19) {SR 39.3}
Az emberi fajnak ezen időtől fogva szenvednie kellett Sátán kísértéseitől. Ádám osztályrésze az állandó fáradságos munka és aggodalom lett, a boldogító és vidám munka helyett, amelynek eddig örvendett. Csalódást, bánatot és fájdalmat kell azóta elszenvedniük és végül el kell múlniuk. Porból lettek és újból porrá kell válniuk. {SR 40.2}
3. az ember aki pokolra kerül a harmadik bűn, vagyis akárkinek külön bűne fölött, aki egy bűn miatt kárhozott el, és számtalan sok más bűne fölött, akik kevesebb bűn miatt, mint amennyit én követtem el, jutottak a kárhozatba.

Az előkészítő ima és két előgyakorlat után magában foglal három fő pontot és egy imatársalgást (kollokviumot).

Az előkészítő imádság : a szokásos = Az előkészítő ima abban áll, hogy kegyelmet kérek Urunktól, Istenünktől, hogy minden szándékom, cselekedetem és működésem kizárólag az ő isteni Felségének szolgálatára és dicsőítésére irányuljon.
- Első előgyakorlat : a helyzetkép alakítása , a hely elképzelése
2. Meghallgatjuk a kiválasztott szentírási részt.
3. Isten jelenlétébe helyezkedünk.
4. Mindenki magában kérje Istentől, mutassa meg mit szeretne, hogy elfogadjon tőle az imában.
5. Távolabbi előkészítés: Kialakítjuk a színhelyet. Használjuk képzeletünkben az érzékszerveinket: „lássad a tájat, a távolabbi környezetet, lássad a színeket, halljad a hangokat, érezd az illatokat, meg is tapinthatsz valamit...”
-Második előgyakorlat: kérem Urunktól, Istenünktől, azt, amit elérni akarok és kívánok.
6. Közelebbi előkészítés: „Lássad az embereket, akik Jézust körülveszik; hogyan vannak öltözve stb.; hallgassad, miről beszélnek; szemléljed mit tesznek, hogyan vannak jelen. Kérdezd meg magadtól, hol vagy a jelenetben?”
7. „Lépj közelebb, nézzed, mit tesz Jézus, hogyan néz ki, hallgassad, mit mond. Kérdezd meg magadtól, hol vagy, és hogyan vagy jelen a jelenetben, milyen érzésekkel stb.” Erre a részre bőven kell időt hagyni.
8. Fontos lehet, ha a szemlélődés ezen pontján Jézus, vagy az egyik szentírási szereplő a résztvevőhöz fordul és ima-beszélgetés kezdődik köztük.
9. Az ima végén búcsúzzunk el Jézustól és a többi szereplőtől. Térjünk vissza az imánk színhelyére (röviden érzékeljük a hangokat, azt a hol vagyunk). 10. Mindenki kérdezze meg magától, mi az, amit magával hozott a jelenetből.
11. A következő, vagy hasonló kérdések megbeszélésével segíthetjük tudatosítani a szemlélődésben történteket: „Mit tudtál a legelevenebben elképzelni? Mit a legnehezebben? Mi érintett meg leginkább? Mi lepett meg leginkább? Isten milyennek mutatkozott? Felfedeztél valamit magadról? Beszélgettél-e Jézussal, vagy valamelyik szereplővel?
12. Ezt követheti a történet feldolgozása, de ez nem mindig könnyű a mély személyes élményt követően.
13. Változat: Lehet a szemlélődéssel zárni a Szentírási szakasz feldolgozását.
14 Imabeszélgetés (kollokvium): Elképzelem Krisztus Urunkat, amint jelen van és a kereszten függ, beszélgetek vele felvetve a kérdést, hogy Teremtő létére hogyan jutott el odáig, hogy emberré lett és az örök életből az ideigvaló halálba jött, hogy így bűneimért meghaljon. Ugyanígy magamra tekintek és kérdezem magamtól, hogy mit tettem Krisztusért, mit tegyek Krisztusért és mit kell tennem Krisztusért. És amint Őt ilyen állapotban látom így a keresztre szegezve, azokba a gondolatokba és érzelmekbe akarok mélyedni, amelyek önként adódnak.

Második gyakorlat:
Elmélkedés a saját bűneinkről

Elmélkedés saját bűneinkről és magában foglal az előkészítő imádság és két előgyakorlat után öt pontot és egy imabeszélgetést. Az előkészítő ima legyen ugyanaz! Az első gyakorlat: ugyanaz a helyzetkép. A második előgyakorlat: kérnem kell azt, amit elérni akarok; e helyen kérnem kell nagy és bensőséges bánatot és könnyeket bűneim felett.

1.A bűnök sorozata. Idézzem emlékezetembe életem minden bűnét, áttekintve egyik évet a másik után, egyik időszakot a másik után. Ebben három dolog segít:

— először, vegyem Szemügyre a helyet és a házat, ahol laktam;

— másodszor, emlékezzek a másokkal folytatott beszélgetéseimre;

— harmadszor, a foglalkozásra, amelyet folytattam.

2. Mérlegeljem a bűnöket, szemlélve azt a rútságot és gonoszságot, amelyet minden elkövetett halálos bűn magában rejt, mégha nem is volna tilos.

3. Szemléljem, ki vagyok én, összehasonlításokkal kisebbítve magam:

— először: milyen kicsiny vagyok én az összes emberekhez képest;

— másodszor: mik az emberek a mennyország összes angyalaihoz és szentjeihez képest;

— harmadszor: szemléljem, mi az egész teremtett világ Istenhez képest; akkor én egymagamban mi lehetek?

— negyedszer: tekintsem testem minden romlandóságát és rútságát;

— ötödször: tekintsem magam úgy, mint valami fekélyt és gennyes daganatot, amelyből annyi bűn, annyi gonoszság és olyan undok méreg fakad.

4. Fontoljam meg, a tulajdonságai alapján, kicsoda az Isten, aki ellen vétkeztem. Hasonlítsam össze azokat a bennem levő ellentétes tulajdonságokkal:

— az ő bölcsességét az én tudatlanságommal;

— az ő mindenhatóságát az én gyengeségemmel;

— az ő szentségét az én méltatlanságommal;

— az ő jóságát az én gonoszságommal.

5. Csodálkozó felkiáltás felfokozott érzelemmel, sorra járva az összes teremtményeket,

— az angyalok, mint az isteni igazságosság kardja, hogyan tűrtek meg, vigyáztak rám és imádkoztak értem;

— a szentek, miként jártak közben és könyörögtek értem;

— az ég, nap, hold, csillagok és elemek, termények, madarak, halak és állatok, hogyan hagytak és tartottak életben;

— és a föld hogyan nem nyílt meg, új poklokat teremtve, hogy örökre bennük gyötrődjem?

6. Fejezzem be az irgalom imabeszélgetésével; társalogva Istennel, a mi Urunkkal, hálát adva neki, hogy mind ez ideig életben tartott. Határozzam el, hogy kegyelmével a jövőben megjavulok.

Harmadik gyakorlat: az első és második gyakorlat megismétlése, hármas imabeszélgetéssel.

Az előkészítő ima és a két előgyakorlat után meg kell ismételnem az első és második gyakorlatot úgy, hogy főleg azoknál a pontoknál időzöm, ahol nagyobb vigaszt vagy vigasztalanságot vagy nagyobb lelki felbuzdulást éreztem. Ezek után hármas ima-beszélgetést végzek a következő módon: Az első ima-beszélgetést intézem a mi Asszonyunkhoz, hogy Fiától és a mi Urunktól három dologra eszközöljön ki számomra kegyelmet: először, hogy megismerjem és átérezzem bűneim gonoszságát és azokat megutáljam; másodszor, hogy átlássam cselekedeteim rendetlenségét, hogy attól irtózva megjavuljak és életemet rendezzem; harmadszor kérem a világ ismeretét, hogy attól irtózva a világias és hiú dolgokat magamtól eltávolítsam. Utána egy Üdvözlégyet mondok. A második ima-beszélgetést intézem ugyanúgy a Fiúistenhez, hogy ugyanazt a hármas kegyelmet eszközölje ki számomra mennyei Atyjától. Utána elmondom a „Krisztus lelke…” imát. A harmadik hasonlóan fordul a mennyei Atyához, hogy maga az örök Úr adja még nekem ugyanazt. Utána Miatyánk.

 Negyedik gyakorlat: a harmadik összefoglalása

Ez az összefoglalás úgy történik, hogy az értelem azokra a dolgokra való ráemlékezéssel, amelyekről elmélkedett az előző gyakorlatokban, szórakozás nélkül állandóan foglalkozzék. Azután ugyanazt a három ima-beszélgetést kell végezni, mint fönt.

Ötödik gyakorlat: Elmélkedés a pokolról

Az előkészítő ima a szokásos.

Első előgyakorlat: a színhely kialakítása. Képzeletben lássam a pokol hosszúságát, szélességét és mélységét.

Második előgyakorlat: Kérjem, amit kívánok. Itt a benső átérzését az elkárhozottak gyötrelmének, avégre, hogy ha hibáim miatt meg is feledkezném az örökkévaló Úr szeretetéről, legalább a büntetéstől való félelem késztessen arra, hogy ne vétkezzem.

Első pont: Lássam képzeletben az óriási tüzet és a lelkeket mintegy tűztestbe öltözve.

Második pont: Halljam fülemmel a panaszkodásokat, jajveszékeléseket, kiáltozásokat és a káromlásokat Krisztus Urunk és minden szentje ellen.

Harmadik pont: Szagoljam szagló érzékemmel a füstöt, kénkövet, bűzt és szennyet és a rothadó anyagokat.

Negyedik pont: ízleljek ízlésemmel keserű dolgokat, mint könnyeket, szomorúságot és ízleljem a lelkifurdalás férgét.

Ötödik pont: Tapintásommal érzékeljem, hogy azok a lángok miként érik el és égetik a lelkeket.

Miközben imabeszélgetéssel fordulok Krisztus Urunkhoz, emlékezetembe idézem a lelkeket, akik a pokolban vannak: egyesek azért, mert nem hittek eljövetelében, mások, mert bár hittek, de nem cselekedtek parancsai szerint.

Osszam három csoportba őket:
— az első csoport: akik az ő eljövetele előtt,
— a második: akik az ő életében,
— a harmadik: akik az ő földi élete után éltek.

Egyben adjak hálát Neki, amiért nem engedte, hogy életemet befejezve, ezen csoportok valamelyikébe jussak. Hasonlóképpen azért is, hogy mind ez ideig oly nagy könyörületességgel és irgalommal volt irántam. Fejezzem be egy Miatyánkkal.

Megjegyzés: Az első gyakorlat legyen éjfélkor, a második reggel a felkelés után, a harmadik a szentmise előtt vagy után, de mindenesetre ebéd előtt, a negyedik a vecsernye órájában, az ötödik egy órával a vacsora előtt. Az óráknak ezt az elosztását mind a négy hétre többé-kevésbé érvényesnek gondolom, aszerint, hogy a lelkigyakorlatozó életkora, egészségi állapota és hajlama javasolja-e a napi öt gyakorlatot, vagy kevesebbet tesz ajánlatossá.

Ezen bejegyzés a Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatai mű , a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) – a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza – állományából kivonatolva készült :  http://www.ppek.hu
folyt. köv.