LECTURA  V ,

  avagy az olvasmány tanulmányozása

   "Hamvas írásaira jellemző, hogy nem az egyes bölcseletek tételes bemutatására vagy elemzésére törekszik, hanem segítségül hívja, invokálja állításainak igazolására a különböző filozófiák és vallási tanítások egyes lényeges megállapításait. Ezért gyakran éri az a vád, hogy életműve túl eklektikus, hogy átfoghatatlanul nagy műveltségterületet mozgósít, s kritikátlanul állít egymás mellé összenemillő elméleteket. Ezek a vádak mégis állnák a helyüket, ha Hamvast valamiféle filozófiatörténeti vagy vallástörténeti összegzéses elemzés szándéka motiválná, de esetünkben nem erről van szó. Minden szóbahozott és citált elméleti megközelítés ugyanis csak annyiban érdekes Hamvas számára, amennyiben hozzá tud járulni az eredeti cél, a „statusz abszolútúsz”, az „eredeti emberi alapállás” helyreállítására vonatkozó elképzeléseihez. Hamvas eredetisége éppen abban van, ahogyan szintézisbe hozza és szublimálja mindazokat a tanításokat, amelyeket fontosnak vél, s amelyek teljesebbé tehetik bölcseletét a már vázolt cél érdekében."-

Thiel Katalin: Teória és praxis Hamvas Béla életművében

Hamvas Béla :  Mágia szutra /az életvezetés gyakorlata

 Gondolati fogalmak az én olvasatomban :

 Folyt.:

     40. aki a tükör 

            Ezt a gondolatot már akkor meg kellett szokni amikor az imagináció természetéről volt szó. Hogyan lehet valaki egyszerre látvány és lény? Hogyan lehetséges az, hogy az imagináció saját látomásává alakul át és saját magába fogadott képnek nem mása, hanem maga a kép lesz? Úgy lehetséges, hogy van tükör, vagyis van az eredeti létezést teremtő főhatalom (a szó), és ennek van visszhangja, vagyis az eredeti lénynek van mása a tükörben. Szophia ez a tükör, akiben az ős Lény (BÖHME úgy hívja, hogy Wesen aller Wesen) önmagát látja. A könnyebb érthetőség kedvéért azt lehetne mondani, hogy az, amit ma tudatnak nevezünk, kétoldalú tükör. Mindaz, ami akár az emberen kívül, akár az emberen belül a látás körében létezik, az a tudat elváltozásán észlelhető. Életünket e tudaton megjelent tapasztalatok szerint igazítjuk. Létünk semmiképpen sem önálló létezés. Ami bennünket fenntart, az máshonnan kapott táplálék (külső és belső), és ami bennünket irányít, az kívülről és belülről kapott szó (kép, látomás, látvány). A tudat ez az irányító. De a tudat ha tükör is, homályos tükör. Ezért mondják a hinduk, hogy avidjában (lefokozott éberségben) élünk. A normális emberről őrzött ősképben őrizzük azt a tudást (centrális bölcsességet, vidját, logosz szophiaszt, Hohmát), hogy az ép létezés tudata világosabb, egzaktabb, érzékenyebb, megbízhatóbb, autentikusabb, reálisabb, vagyis ez a tudat a meg nem tört fényű tükör. Ez a tükör a Szophia. 

    (Jegyzet: A tükör BÖHME egyik alapszava. Teljes magyarázatát a Psychologia Verában adja. A modern szerzők közül a tükör RUDOLF KASSNER gondolkozásának középpontjában áll. Sajnos KASSNER a tükröt és az imaginációt (Einbildungskraft) nem helyezi szophiatikus távlatba, és így igen magasrendű tudást esztétikai síkon kénytelen alkalmazni.)

 

         41. és akiben az egész látható 

         Ez Szophiáról a legfontosabb, amit egyáltalán mondani lehet. A tudat és Szophia között a különbség az, hogy a tudat a megtört létezés tükre vagyis maga is darabokra tört. Ezért a tudat részleteket, különvált dolgokat és tárgyakat lát. A tudat e természete az oka annak, hogy partialobjektivációk közepette élünk. Az egészről csak Szophiának van képe (tudata). Az egészről mi tudjuk, hogy ez nemcsak az emberi világ, a társadalom, a történet, a tudomány, a gondolkozás, a művészet, a vallás. De az egész nem az ásványi és növényi és az állatvilág, hozzászámítva az asztrálkozmoszt is. Az egész a teremtés egész, világa. Az ember nem mikrokozmosz, hanem mikrotheosz, és otthona nem földrajzi hely, hanem az egész. Szophiában ez az egész látható. Oly tükör mely az egészre érzékeny, minden részletével, de a maga egészében, vagyis az, összes és a teljes. 

Ami azonban számunkra e percben a legfontosabb, hogy Szophia nemcsak jelenti, hanem mutatja is a következőket:

       Szophia a normális ember, az ép létezés, a tiszta (bűntelen) szellem, az éber (nem megzavarodott) lélek, az egészséges (nem megrongált) test. Szophia nemcsak az autentikus (normális) ember képe és látványa, hanem maga ez az ember. De Szophia nemcsak ez az ember, hanem annak a tudásnak (centrális bölcsesség) birtokosa is, aki a normalitás helyreállítását az emberben segíti és intézi. A látomás az embert magához vonzza. Ezt tudjuk. Az imagináció a látványra tapad és önmagát e látvány képére és hasonlatosságára átalakítja (transzmutálja), vagyis a látomást megvalósítja (realizálja). Szophia az a lény és látvány (tükör), aki az emberi imagináció számára a gyönyör, az akarat célja és mámora. Az üdv. Annak, ami van, meg kell nyilatkoznia (das Wesen muß erscheinen). Szophia a megnyilatkozott kép (üdvterv), a megnyilatkozás művelete (realizálás), de önmaga lény,létező életlény, aki tükör (a teremtő centrálbölcsességének, éberségének tükre), akiben az egész egyszerre látható. Az imagináció Szophiában és Szophia segítségével teheti önmagában az egész, látomást állandóan esedékessé. Szophiában ismerheti fel a valóságot a maga teljességében, és Szophiában vehet minden lehetőséget birtokába.

   (Jegyzet: OETINGER BÖHME-tanulmányában Szophiát úgy határozza meg, hogy: Isten láthatatlanságának képe (Das Bild der Unsichtbarkeiten Gottes). A meghatározás paradoxonnak hangzik, de csak az ész számára. Az imagináció tudja, hogy a mágikus vízió in actu (a megnyilatkozás mámorában) jelenség (manifeszt) és láthatatlan (okkult) egyszerre, és minden megjelenés okvetlen elrejtéssel és minden elrejtés megjelenéssel jár együtt, és a manifesztáció és az okkultáció egybeesik. Ezért mondja BÖHME, hogy a valóság szemünk előtt álló nyilvánvaló titok (am alleroffenbarlichsten und doch heimlich), vagyis a valóság a Mysterium Magnum. Ez persze szintén csak az imagináció számára érthető.)

    42. és a turba miatt

    A kinyilatkoztatás mágikus igéjét azonban nemcsak Szophia miatt kell elfogadni. Tudjuk, hogy Szophiát elvesztettük, és megzavart és darabokra tört létezésben élünk. A létezés megzavarodását BÖHME turbának hívja. A turba a megzavart szellem (bűnös), a megzavart lélek (aluszékony, nem éber) és a megzavart test (beteg, nyomorék), de mindenekelőtt és elsősorban az imagináció megzavarodása. 

  Az imént szóba került a modern természettudomány látomása, amely az ember imaginációjába az állati eredet képét helyezte. A kép az emberiség életében azt a félelmetes válságot teremtette, amelynek tanúi vagyunk, vagyis amely az imaginációban az összes elrejtett sötét ösztönöket, vérengzést, rablást, erőszakot, hazudozást felkeltette, és az emberiségben valóban az állati lét egy nemét valósította meg. Az imagináció e vízió befolyása alatt turbába került. Feldúlt és rendetlen állapotba, amelyben az emberi lét értékei ha nem is vesztek el, de ideiglenesen vezető kezdeményüket kezükből kénytelenek voltak kiadni. Ez a turba az apokaliptikus idő jellemvonása, s addig tart, amíg az Antikrisztus hatalma megtörik.

     A valódi turba azonban az ilyen részleges kormegny ilatkozáson kevésbé érthető. Az igazi turba a kezdetek kezdetén (bűnbeesés, az éberség elvesztése, megbetegedés) történt, amikor az ember imaginációjának középpontjából Szophiát (saját ősképét, a mikrotheoszt) kitaszította, s éppen ezért az imaginációban a mélység erőinek betörési lehetőséget nyújtott. BÖHME turbája nem morális és nem ismeretelméleti és nem fizikai szó. Az ilyen partial-fogalomtól BÖHMEnél mindig tatrózkodni kell. A turba nem a cselekvést és nem a megismerést és nem a testi épséget zavarta meg, hanem a létezést, és ennek következménye lett a szellemben a bűn, a lélekben az éberség elvesztése, a testben a megbetegedés. A turba a sötét és megzavart létezés (sátáni) képe és látomása amely az imaginációt megfertőzte és megmérgezte. Tudjuk, hogy e fertőzés és méreg ellen egyetlen gyógyszer és ellenméreg van: az imagináció középpontjába Szophiát, az autentikus embert ismét visszahelyezni. Ezért mondják az alkimisták hogy a kinyilatkoztatás szava az egyetlen arkanum. Az ember az imaginációban szabad. Sehol másutt, sem értelmében, sem eszében, sem tehetségeiben, sem cselekvésében, sem akaratában. Csak imaginációjában, mert senki és semmi nem kényszeríti és nem kényszerítheti, hogy imaginációjának középpontjába kit és mit helyez. Ezért mondja BÖHME, hogy: nincs semmi, az égvilágon semmi, ami az embert meg tudja érinteni, se tűz, se kard, csak az a varázslátvány, ami imaginációjában tevékenyen él, ez az ő halálos mérge, mert a kezdetek kezdetén az imaginációból született és helye ez marad örökre. Eszem befolyásolható, értelmem meggyőzhető, érzelmeimet el lehet kábítani és félrevezetni, akaratomat delejezni lehet. Imaginációmban minden pillanatban szabad vagyok és azt imaginálok, amit magamba fogadtam. 

   Ezért van olyan minden egyebet eldöntő jelentősége annak a képnek (szónak), amit az ember imaginációjába fogad, vagyis amiből imaginál, ami csak más szó arra, hogy sorsát vezeti, vagyis aminek alapján élettervét (üdvtervét) építi. 

    A turba a megzavarodás következtében darabokra tört létezés sötét, bűnös, kába és beteg állapota. A kezdetek kezdetén a sátán az ember imaginációjába lépett, és helyzetét azóta is tartja. Kiűzni másképpen, mint a kinyilatkoztatás mágikus igéjével, nem lehet.

      43. amelyben az egész megzavarodott 

   - mert a turbában nem külön valamely rész (partialis objektum) tört meg, hanem az egész. Itt keletkezik a szophiatikus gondolkozásnak az a lépése, amely azt mondja: a normális létezés helyreállítását azon a ponton kell kezdeni, ahol ez a létezés abnormissá vált. Hol? Az imagináción. Hogyan tudom a hiteles és ép létezést megvalósítani? Úgy, hogy imaginációmba egész szenvedélyemmel és akaratommal, mámorommal és gyönyörömmel és üdvsóvárgásommal a normális (hiteles) ember képét helyezem.

      A hagyomány és a megváltás világa között a különbség az, hogy a hagyomány számára a normális (hiteles) ember a paradicsomi (aranykori, édenkerti) ember, a kezdet embere, Ádám. A megváltást kereső tudja, hogy az aranykori lét nem helyreállítható (reintegráció ebben az értelemben jelentőségét elvesztette), hanem a megváltás világát kell megvalósítani (realizálni), és a megváltás világának embere nem a kezdeté, hanem a végé, ez pedig az istenember (Krisztus). 

       44. Ezek után

    Az első rész befejeződött. A kiindulás az volt, hogy a létezés teljes egészében minden emberben állandóan jelen van. Persze nem szellemünkben és nem a lélek világában és nem a testben, hanem az életképzeletben, mágikus látomás és bűvölet és teremtően tevékeny akarat (szó) alakjában.

     45. következik az életképzelet alkalmazása. 

   A legelső szutrák egyike azt mondja, hogy a realizálás nehézsége a következő: gondolataink és tetteink között szakadék van. Az ember tudja, mit kell tennie, de sejtelme sincs róla, miképpen kell megtennie azt, amit tud. Ezen már túlvagyunk. Kiderült, hogy a gondolat és a tett között a kép (szó, látomás, ige) áll, éspedig az imaginációban. A megvalósítás nem azért nehéz, mert akár gondolatban, akár tettben erőtlenek vagyunk (bár azok vagyunk), hanem azért, mert életképzeletünk középpontjában tulajdonképpen nem is az a kép (szó) áll, mint amelyikről azt hisszük, hogy ott áll. Mindnyájan, amikor önmagunk felől oly kitűnő véleményt táplálunk, azt hisszük, hogy imaginációnk középpontját a kinyilatkoztatás szava foglalja el. Tévedés. Imaginációnk életteremtő hatalma homályos zűrzavar, és ebből nem üdv realizálódik, hanem bűn, őrület és betegség. A feladat tehát az életképzeletet a homályos zűrzavartól megtisztítani. Hogyan történik ez? Semmiképpen sem olyan módon, hogy a homályos zavart az ember, mint számára oly kellemetlent, valamely alkalmas, lehetőleg tetszetős képpel letakarja, vagy akár aszkétikus erőszakkal elnyomja, és aztán nemcsak a zavarról, hanem az eltakarás műveletéről sem vesz tudomást. Ebben az esetben az eljárás éppen olyan könnyű lenne, mint amilyen nehéz a valóságban. 

    Az elnyomás, vagy átöltöztetés, mint azt a modern pszichológiából is tudjuk, pontosan az ellenkező eredményt éri el, mint amilyet óhajt. Nincs is veszélyesebb, mint a zavart maszkírozni. Így eshet meg, hogy az emberben például valamely csinosan felöltöztetett úgynevezett erény egy egész bűnös életvezetés középpontja. Miért? Mert nem erény, hanem maszkírozott bűn. Tevékenységét éppen ezért nem is maszkja, hanem természete szerint fogja kifejteni. Az emberiség hasonlíthatatlanul nagyobb részének életképzeletén ilyen erénnyé változtatott bűn nehezedik, s ezek az emberek nemcsak azt hiszik, hogy náluk minden a lehető legnagyobb rendben van, hanem ha valaki életvezetésük helyességét kétségbe vonja, még tiltakoznak is, sőt meg is vannak sértve. E tiltakozás és sértődés (harag, méreg, bosszú, visszautasítás) kivétel nélkül és minden esetben biztos jele annak, hogy az álarcos bűnök kormányoznak. Mert csak a bűn tiltakozik, sértődik, dühös, és utasít vissza. Nem tűri, hogy leleplezzék. Ezért fejt ki oly erélyes, de negatív agressziót. Ha erényt bírálnak, az arcát vidáman megmutatja. Nincs szükség arra, hogy elrejtőzzék. A legelső feladat tehát mi lehet?

     46. Mindenekelőtt az éberség,  

    vagyis annak, amit a hindu hagyomány vidjának nevez, az egész vonalon való alkalmazása. A világosság (Lichtwelt), amelynek BÖHME oly nagy jelentőséget tulajdonít. Az éberség és világosság jelképe az őskori népek számára a Nap volt (Ozírisz, Apollón, Ahura mazda). A legeslegelső feladat: látni. Beatrice DANTÉnak a mennyország legfelsőbb szféráiban az mondja: "...a látást kell tartanunk alapnak a boldogságra, nem a szerelmet, mely csupán a látásból fakadhat". Az üdv alapja a látás. Az éberség a látásból él, mint ahogy az őrület a látszatból (májá, káprázat). Az emberi élet nagy diadalmai sohasem azok a sikerek, amikor valaki létének rongáltságait jól elrejtette és felismerhetetlenné tette; ez az aktus éppen nyílegyenesen az elromlott élethez és csődbe vezet. A nagy diadalok azok, amikor valamely bűnt (betegséget, homályt) sikerül torkon ragadni. Az őrületet felszámolni csak abban az esetben tudom, ha az éberséget minden vonalon és következetesen alkalmazom. Az éberség tevékenységének leállítása bármely ponton, bármely gondolat tett, személy iránt annyit jelent, hogy a valódiság kérdését nem teszem fel. Az embernek szüntelenül vadászaton kell lennie. Napot, napot. Az üdv alapja a látás.

       47. Azonosítás és összetévesztés 

     - ami csak más szó arra, hogy látás és látszat. Vajon üdvképes lehet-e az olyan életterv, amely kifogástalan erényeknek öltözött bűnökből áll, s amelyeknek alapjaiban elnyomva és elrejtve, felismerhetetlenné téve és eldugdosva homály és betegség és bűn és el nem intézett kérdések serege és komiszság, álnokság, indulat, irigység, féltékenység, kapzsiság, alattomosság bujkál? Aki ilyen élettervben él, és különösen ezenfelül abban a hiszemben, hogy ez így jól is van, az őrület egy nemét táplálja, amelyet a hindu hagyomány abhimánának, BÖHME turbának nevez. Tisztátalanság, amelyből csak bűn, őrület és betegség fakadhat. Ez a káprázat (látszat) világa. Nem valódi, üres és hiábavaló, hiú és értelmetlen. Csupa összetévesztés. Az ember a pozitív üdvértéket (őrületében) a negatívumokkal összetéveszti. Az ilyesmire az ember élete rámegy, s ez elég baj, de rámegy az üdve is, és ez helyrehozhatatlan. 

       Az éberség tevékeny alkalmazásában meg kell tanulnom először magamat valamely látszattal nem összetéveszteni, másodszor: magamat a valósággal azonosítani. 

       A két tevékenység egymástól sohasem válik el.    Hogyan tudom a valóságot a látszattól megkülönböztetni?

       A címszó: 

     48. mámor és ájultság 

    Mindenképpen odaadom magam. De a mámorban pozitív szenvedéllyel adom magam, az ájultságban mindössze nem tudok védekezni. 

   Ha magamat azonosítom, akkor éberen látok és magamat pozitívan tudom adni. 

Ha magamat összetévesztem éberségem lefokozott és az összetévesztés ellen nem tudok védekezni. 

    Az első esetben a helyzet ura vagyok és maradok, a második esetben eszméletem és öntudatom homályban marad. Aki e megfogalmazás ellen kifogást emel, gondolja meg azt, amit BAADER mond: élni csak az odaadás emelkedett hőfokán lehet, és, aki nem akar enthuziaszta lenni, okvetlenül fantaszta marad. 

     (Jegyzet: A modern lélektan igen gyakran a tudattalan azonosítás kifejezésével él. E kifejezés nem szerencsés. De főként nem logikus. Aki tudattalanul adja magát, az tudta és beleegyezése nélkül, mindössze erőtlenségből, (mert nem tud védekezni) összezavarodik, és magát tévedésből (ájultságból) összetéveszti. Az ilyen zűrzavaros összekeveredésből sohasem lehet azonosság

 

  49. Vajon eredetileg

 

   Eredet alatt a hagyomány szerint az ember megzavarodás (bűnbeesés) előtti állapotát kell érteni. Ez az Édenkert, vagy a Paradicsom, vagy az Aranykor. Ez az a hiteles (autentikus) létezés, amelyről az első részben annyi szó esett. Eredet és Szophia azonos. Ezért kell az antropológiának nem a mikrokozmoszból, hanem a mikrotheoszból kiindulnia. Az eredetet BÖHME Urstandnak nevezi, s e szót SZABÓ LAJOS alapállásnak fordítja.

       Ami e kérdés megértését oly nehézzé teszi, az, hogy a hagyományon kívül még egy eredet van. Ez pedig az, amelyre a Megváltás utal. És mivel Isten a Megváltásban erőit mélyebben és mélyebbről ragadta meg, mint a teremtésben, ez az, eredet is mélyebb. Mert a megváltásban az ember nem a teremtés eredeti emberéhez (Ádám) tér vissza, és nem az aranykori létezést állítja helyre. Ilyesmi elgondolhatatlan, már csak azért sem, mert akkor mindent, ami a teremtés megromlása és a megváltás teljesülése között volt és van, meg nem történtté kellene tenni és el kellene törölni, ami nonsens. Az első részben, amikor a Kert és a Város, a Paradicsom és Új Jeruzsálem között levő különbségről volt szó, ezt a nehézséget külön ki kellett emelni. BÖHME tanításának egyik hiánya, hogy mivel igen erősen az Ótestementum világának befolyása alatt állott (főként a Kabala, a héber misztika és a gnózisz nyomán), a különbségnek nem szentelt figyelmet és minden esetben PÁL apostolt fogadja el, aki szerint a megváltás embere az Új Ádám. Ami azt jelenti, hogy a megváltás kezdete és a teremtés kezdete azonos. De ha tudjuk, hogy a megváltás mélyebb mű, mint a teremtés volt, a megváltás kezdetét is mélyebbről kell eredeztetnünk, vagyis azt kell mondani: a megváltás embere nem Ádámhoz tér vissza, hanem Krisztushoz megy előre úgy, hogy a végcél egy Ádámnál primordiálisabb kezdet. Ha nem így lenne, a többi között például az egész történet abban a pillanatban értelmetlenné válna. Mert a történet nem egyéb, mint a szó legszorosabb értelmében vett apokalipszis, vagyis reveláció, vagyis a Megváltás létezésének (emberének) megnyilatkozása. Ez viszont nem egyéb, mint az ember életképzeletében levő primordiális őskép kibontakozása és megvalósulása. 

       A két kezdetet tehát egymástól el kell választani oly módon, hogy a hagyomány által hirdetett aranykori kezdet ősképét a megváltás pillanatától kezdve érvénytelennek kell tekinteni. Valójában ez az őskép már érvénytelen is. Amennyiben az emberiség történetben (apokalipszisben) él, a megváltás felé megy, ami azt jelenti, hogy a megváltás kezdetét valósítja meg. E ténynek lehet ugyan ellentmondani, de sok értelme nincs. Ezért következett be az a helyzet, hogy a történet folyamán, különösen az apokalipszis e kései stádiumában, ma, a kereszténységen kívül más vallás fenntartásának nincs jelentősége. A kereszténység által mélyebb kezdetből újrateremtett világban élünk, és itt a hagyomány (héber, buddhista, taoista, mohamedán stb.) minden alakjában anakronizmus.

kép: FŐV.ÁLLAT ÉS NOVÉNYKERT , MEDITÁCIÓS PAVILON

kép: Bonsai kert Budapest

Ezek után lássunk egy kis gasztronómiát : erdélyi fatányéros ,lacipecsenye , flekken , cigánypecsenye , rostélyos , + csórékolbász /mics /., mostanában már különféle grillkolbászok is vannak . A felsoroltak a sütés módjában és az alapanyagokban különböznek egymástól .

A fatányéros Erdélyből származó magyar pecsenye, nyárson vagy és roston sült vegyes húst tartalmaz.

A sültet Gundel receptje szerint egy szelet libamájjal és egy szelet húsos szalonnával tálalták.

Flekken : Parázs fölött, rostélyon hirtelen sült hússzelet .Az erdélyi szász nyelv flakn, flekn szavából, amely eredetileg, akárcsak az irodalmi német Fleck (lásd flekk), foltozáshoz való bőrdarabot jelentett a susztereknél .

Székelyudvarhelyen a múlt század első felében a szejkei borvíz és a Ferenczy-féle bárányflekken volt a leghíresebb, amit a Korona vendéglőben készítettek, amelynek konyhája messze földön híres volt..

A lacipecsenye vagy vásári pecsenye , natúr sült hús, sütés közben  ,hagymás ,paprikás zsírral kenegetve . A lacipecsenye Dobzse László király emlékét őrzi , aki Mátyás halála után a trónra kerülve elszegényítette az udvart és gyakran kényszerült a budai pecsenyesütőktől venni az ebédet, a kettévágott cipóba tett sült húst - innen eredne a lacipecsenye és a lacikonyha kifejezés.

A cigánypecsenye a magyar konyha népszerű étele. Akkor az igazi, ha sok fokhagymával és szalonnával készül. A szalonnából kakastarélyt sütünk és a roston sült sertéstarja tetejére tálaljuk .

A rostélyos , a marha vagy borjú magashátszínéből készült finom, omlós sült. A rostélyosnak különféle híres változatai vannak , úgymint :- hagymás rostélyos ,- Csáky rostélyos , - Eszterházy rostélyos /szardellás-citromos pikáns mártással/, Kossuth rostélyos /hagymás, paradicsomos, fokhagymás, füstöltszalonnás,köményes,paprikás mártással - Hunyadi rostélyos /citromhélyas , kapribogyós , tejföles mártással /, -debreceni rostélyos /debreceni kolbásszal és füstölt szalonnával /kaszinó rostélyos / főtt tojással és zöldborsóval valamint főtt burgonyával tálalva /, Petőfi rostélyos /hagymás, paprikás, paradicsomos szaftban , langalóra tálalva / , Pálffi rostélyos /zöldségesen , rizzsel tálalva/ , bácskai lecsós rostélyos , gombás rostélyos, stb.

A csórékolbász /mics /.Ez az eredetileg balkáni/a török megszállás alatt terjedt el / ételkülönlegesség mára már szerte a világban ismert. Romániában nemzeti ételnek számít , és Erdélyben is elterjedt .A mics (mititei) édestestvéréről van szó, amit az erdélyi magyarok csórékolbásznak is hívnak, mivel nincs bélbe töltve. A mai Magyarország területén főként csevap néven készül. Ha jól csináljuk, akkor kibontakoznak fontos jegyei: faszénillat, érett íz, szaftosság.Rokonkészítmények mindemellett világszerte léteznek, készülhet csirkéből (mint Japánban a cukune vagy a chao tom lui mia). ..-https://gasztropusztitas.blogspot.com/2015/05/embed-csore-kolbasz-ii.html

grillkolbász

A grillkolbászok alapvetően előfűszerezett húskeverékek, amelyeket vékony juhbélbe töltenek és megfelelő mennyiségű zsírt tartalmaznak, ezzel megőrizve a belőlük készített ételek szaftosságát. Ezeken belül létezik a bajor fehérkolbász , ami jellegzetes színét annak köszönheti hogy nagyon finomra darálják és nem adnak hozzá piros fűszerpaprikát , petrezselyemmel, borssal, hagymával, citrommal, gyömbérrel, valamint kardamommal fűszerezik és abálják , édes bajor mustárral és sós pereccel fogyasztják , búzasör illik hozzá .