LECTURA IX ,
avagy az olvasmány tanulmányozása
"Az „életképzelet” az ember víziószerű képe önmagáról, amely a lélek, a test és a szellem közös „műve”, egyszerre az értelem, az érzelem és az akarat munkájának eredménye. Ez képezi minden átformálódás, átalakulás alapját. Ez egy belső akkumlációs pont, „az ember létezési középpontja”, amely akkor is életformáló erejű, ha a jelentősége nem tudatosul az emberben. Az a kijelentés, hogy az ember azzá válik, amit imaginációjába helyez, nem csak pozitív lehetőségeket rejt magában. A negatív imaginációnak is van következménye, amely romlott, hataloméhes, hazug, megzavarodott, inautentikus életet eredményez. Hamvas hangsúlyozza, hogy ennek az önteremtő aktusnak a sikere az embertől függ, hiszen nem mindegy, hogy mi kerül az imagináció középpontjába. Ebben segíthet a reveláció értékű művekben való elmélyülés „mámorral, szenvedéllyel, akarattal”, hogy a hagyomány tanulmányozásának segítségével rögzíteni lehessen a normális (hiteles), autentikus ember képét."-Thiel Katalin - Teória és praxis Hamvas Béla életművében
 |
| Foto: MUHI SÁNDOR , SZAMOS , SZATMÁRNÉMETI |
Hamvas Béla : Mágia szutra /az életvezetés gyakorlata
Gondolati fogalmak az én olvasatomban : Folyt.:
80. a kinyilatkoztatás adva van.
A normális ember ősképe (neve) a kinyilatkoztatásban van. Ezt az ősképet tehetségtől függetlenül minden ember teljesen egyenlő eséllyel elérheti. Tudjuk, hogy miért csak - és éppen csak a kinyilatkoztatásban van. Azért, mert az emberi lét megrongálódott (bűnbe esett, ébersége elhomályosult, megbetegedett), s így az ép létezés képét elvesztette. A felső hatalomnak (exouszia) kellett azt számára kinyilatkoztatnia, hogy ismét életképzeletébe helyezhesse.
A szutra legelején említés történt arról, hogy a keresztény gondolkozás a hit és a jócselekedetek külön hangsúlyozásán megzavarodott és eltévedt. Most már azt is értjük, hogy miért. Aki a hit (tudás) elemét hangsúlyozza és emeli ki, a hindu hagyomány felé közeledik, mert a hitben az éberséget (vidja) kívánja realizálni. Ezt az álláspontot mágikusnak lehet elnevezni, mindjárt kitűnik, hogy miért. Aki a jócselekedet elemét emeli ki, a héber hagyomány felé közeledik, mert a jócselekedetben az igaz embert (caddik, dikaiosz) kívánja realizálni. Ezt az álláspontot etikusnak lehet elnevezni. A mágia és az étosz egymással tényleg szemben áll. A mágia tünemény, tűzijáték, amorális. Ezért a hindu hagyomány középpontjában a májá (káprázat) fogalma áll. Az étosz viszont doktriner, szigorú, színtelen, kemény. Ha az ember a két gondolatot szemléletesen képzeli el, állítsa egymás mellé a hindu és a héber templomot: a tüneményes gazdagság sokszerűen színes varázsépületét és a kép szobor nélkül való szigorúan geometrikus, morális és puritán templomot. Ami ott él, az a mágia tüneménye; ami itt, az az étosz komor szigora. Ott a sok-sok ezer isten és istennő és démon és tündér és mítosz és legenda és költészet és éposz, itt egyetlen láthatatlan Isten, akinek nevét kimondani szakrilégium és terrorisztikus tilalom. - A mágia és az étosz.
A kinyilatkoztatásról tudjuk, hogy a hagyományok egységét megvalósította. Éppen ezért a kinyilatkoztatás óta a mágia és az étosz nem áll külön, hanem a logoszban találkozott. A logosz (a szó főhatalma, exouszia) egyiket se törölte el ("nem azért jöttem, hogy eltöröljem..."), hanem hogy a benne levő értéket megmentse és terménnyé tegye. A logosz, a mágia és az étosz középhelye. Középhelye úgy, hogy a logosz saját főhatalmának teljes fenntartásával magában egyesíti a mágiát és az étoszt, éspedig:
- a szónak minden esetben misztérium-jellege van, mindig megformál és teremt és alakít, amikor mond, elnevez, befest, felöltöztet, ábrázol; abban, amit kimond, elválasztja a világosságot a sötétségtől, a belsőt a külsőtől, a mélyet a felszíntől s azt, ami benne a mély, a sötét és a belső, azt betakarja, hogy azt, ami benne a világos és a külső és a felszín, kiemelhesse. Ezért a szó misztérium mert amit befed, azt feltárja, s amit feltár, azt befedi. A görög müsztész annyit jelent, mint lefátyolozott, vagyis azt jelenti, hogy aki fel akar ébredni, az önmagát eltakarja. Aki intenzív emberiség-közösségben akar élni, az a magányba vonul. Aki az egészet látni akarja, szemét behunyja. Ezért a szó: misztérium,
- de a szónak az a jellege is megvan, amit a görög alétheiának nevez. Az alétheia igazság, de fedetlenség is, takaró nélkül, ruha nélkül, álarc nélkül. Az alétheia átlátszóság is, mert az aléthész (az álarctalan és fedetlen ember) tudja, hogy a dolgokat csak akkor látja a maguk eredeti transzparenciájukban, ha önmaga transzparenssé lett. És az alétheia nem egyéb, mint az ember és a dolog közös átlátszóságának tündöklő egybeesése. Aki aléthész, annak nincs titka, rejteni, félteni, takarni valója. Nyílt és fedetlen, és maga felé minden ajtót és ablakot kitár. Csak ha magamat átlátszóvá teszem, láthatom a világot a maga átlátszóságában. Ez az alétheia.
Nos, a logosznak mágikus és etikus természete abban nyilatkozik meg, hogy magában a misztériumot és az alétheiát egyesíti;
- amit lefátyolozva látok, az nem egyéb, mint a teljes fedetlenség, és
-amit fedetlenségemben látok, az nem egyéb mint a fátyollal letakart titok.
A logoszban nincs mágia nélkül étosz, és nincs étosz nélkül mágia. Amennyiben van, a mágia (egymagában) fekete (sötét) mágia, az étosz, (egymagában) életrontó (sötét) törvény. Mert a logosz a világosság, ami nem jelenti azt, hogy a sötétséget megszünteti, hanem azt, hogy a helyére teszi, a mélységbe, legyen ott misztérium, letakarva, fátyol alatt, mert az ember csak a misztériumban válhat átlátszóvá és fedetlenné. A megnyilatkozás elrejtéssel jár és az elrejtés megnyilatkozással, és ami megnyilatkozik, mindig a misztérium, és ami rejtve marad, mindig a transzparencia. Ezért mondja BÖHME, hogy a világ a tágra nyílt látó szemünk előtt fekvő titok. A hit és a jócselekedetek elválasztása a kinyilatkoztatás alapján nem érvényes. Ezt egyébként is az életképzelet természetének megértésével mindenkinek be kell látni. Az imagináció középpontjába helyezett szó (ős-szó, logosz) az elválasztást megszünteti úgy, hogy a hit jelenlétét, vagy nem jelenlétét a megvalósítástól teszi függővé, és fordítva. Ezzel most a kinyilatkoztatásban megadott szó (logosz) természetének megismeréséhez a kulcs adva van. Ebben a szóban van azonban adva a normális ember ősképe (neve) is. Ezt az ősképet tehetségtől függetlenül minden ember teljesen egyenlő eséllyel éri el.
81. Oly mértékben világosodik meg,
Ez az őskép (név) a kinyilatkoztatásban mindenki számára megjelent, és az, embertől függ, hogy azt imaginációjának középpontjában megerősítse, vagy pedig megzavarja. Ha megerősíti, önmagát (nevét) realizálja. Ha megzavarja, önmagát tovább rongálja, vagyis önmagát egyre bűnösebbé, őrültebbé és betegebbé teszi.
82. amilyen mértékben megvalósul
A feladat: látni (megismerni: a valóság teljes egészét meg kell ismerni). Hogyan látok egyre világosabban? Úgy, ha a tükröt megtisztítom. A tükör megtisztítása a szem látásának megtisztításától nem választható el. Hogyan tisztítom meg a tükröt? Nem tévesztek össze, hanem azonosítok. Tehát:
ha bűnt követek el (őrület, betegség), azt kell mondanom, hogy bűnt követtem el.
De: nem akarok bűnt elkövetni (az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitele nincs). Mit tegyek akkor, hogy ne kövessek el bűnt?
1. bűnt követtem el
2. bűnös vagyok (éber azonosítás),
3. az éber azonosítás megindítja bennem az ellenfolyamatot (ellentétek felszabadítása). Mert az egyik tulajdonság a másikban keletkezik, az előbbi tulajdonság ízével (ezt nevezi BÖHME inqualierennek).
4. a bűntudat kellős középében megjelenik az, erény,
5. erényes vagyok (éber azonosítás).
Általában azt hiszik, hogy a folyamat ezzel befejeződött. Nem. Mert ha a helyzetet így hagyom, az erény kellős közepében ismét megjelenik a bűn csírája, és ott vagyok, ahol voltam. Örökké csak a tévelygés egyikből a másikba. A kettőn kívül (felül) levő helyzetet kell fölvennem. Ez pedig:
6. bűnös is vagyok, erényes is (éber azonosítás)
7. tehát sem bűnös, sem erényes nem vagyok, hanem szabad.
8. szabad vagyok (éber azonosítás),
9. választásom van, és elhatározásom szerint cselekszem. Mert amit megfogok, az engem megfogott. Amíg magamon nem gondolkozom, a nem-gondolkozás fog (őrület, avidja) engem. Amikor elkezdek gondolkozni, megfogom a világosságot és a világosság megfog engem. A derengő világosságban elkezdek látni (vidja: "...a látást kell tartanod alapnak a boldogságra"). Látom, hogy amíg a bűnt fogom, a bűn fog engem. Elereszteni. Amíg az erényt fogom, az erény fog engem. Elereszteni. Mert a bűnben erény csírázik, az erényben bűn, ahogy a nappal csúcspontján, amikor a nap delel, a világosság kellős közepében keletkezik egy kicsinyke kis sötét pont, ez, a pont egyre nő, egyre nő és a földön kiterjed, és nő a homály, és éjfélkor, az éjszaka kellős közepében keletkezik egy kicsinyke kis világos pont, ez a pont egyre nő, és ismét nappal lesz és dél. Ha a szabadságot fogom, akkor a szabadság fog engem, és akkor szabad vagyok. A játékon kívül állok, vagyis akkor léptem bele, mint komoly résztvevő. Ezért az egyetlen helyes, ha a szabadságot fogom.
83. A baj forrása
A második rész befejeződött, most a harmadik tétel kifejtése következik. Ez a tétel a következő: az összes lehetőséget birtokba kell venni. Ez a tulajdonképpeni realizálás. A részleges tárgyiasodás (partialobjektiváció) hibája, hogy az önkényesen kiemelt résznek (tárgy, dolog) önkényesen túlzott jelentőséget tulajdonít (tulajdonság, magántulajdon), ezt az életképzelet középpontjába helyezi, s ettől a perctől kezdve a részt centrális fontosságúnak tartja. Az összes filozófia így keletkezett. A modern világnézetekről nem is szólva. De láttuk, hogy még a hagyományok is. Az Upanisádok a lélek homályából indulnak ki, és azt állítják, minden baj kezdete az őrület zavara (avidja), ezért az éberséget kell helyreállítani (mágia). A héber hagyomány azt tanítja, hogy a baj az eredendő bűn, és az igaz embert kell megvalósítani (étosz). A modern tudomány a betegségből indul ki, és a test egészséget akarja realizálni. Mindez partialobjektiváció. Az imagináció centrumában nem az egész áll, hanem csak rész. A filozófia, akár idealizmusnak, akár realizmusnak, vagy akármi másnak nevezik is, szintén önkényesen kiemelt részt helyez a középbe. A világnézet, a szekularizált filozófia ugyanezt csinálja, de már nem is komolyan, csak éppen mert az ember hajléktalanul nem élhet. Nincs más megoldás, az összes lehetőséget birtokba kell venni. Az Upanisádokat is, a héber hagyományt is, a modern tudományt is, a filozófiákat és a világnézeteket is. Az életképzelet középpontjába az egészet kell helyezni. Das Wahre ist das Ganze. Az egész az igaz.
84. a szégyentelen életéhség
Mondjuk így: a baj oka a kísérlet, hogy az ember önmagában az egészet leélje. Hogy a létezést magántulajdonná tegye, a maga számára lefoglalja, és onnan ha mást könyörületből nem is zár ki teljesen, de mindenkinek csak éppen annyit juttatva, amennyit pillanatnyi királyi kedvében jónak lát. Ez az a sátáni atrocitás, amelyről a szutra legelején szó volt. Minden időben volt, de ma különösen seregestől van ember, akire jellemző, hogy mindent maga akar csinálni. Szégyentelenül ráveti magát mindarra, ami a természet varázsvilágában (Wunderwelt) mint a fenség tündöklése (Glanz der Majestat) megnyilatkozik, mindent megszaglász, megnyúlkál, megnyal és szopogat, csen és dugdos, falánk és mohó, mindig éhes és liheg, futkos, kutat, turkál, kotorász, mintha az övé lenne, de mintha mégsem az övé lenne, mert henceg vele, s ugyanakkor tagadja is, jogot formál rá, mégis titokban csinálja, elveszi, de rossz lelkiismerettel, telezabálja magát és kihányja, tisztának vallja magát, és nem tud aludni. A démon minden esetben itt csúszik meg. A létezést összetéveszti az élettel. Azt hiszi, hogy ez itt az egész. A démon hibás helyezkedés. Az élettel szemben, az üdvnek háttal áll.
A szégyentelen életéhséget minden esetben, azonnal és csalhatatlanul fel lehet ismerni. Hogyan? Úgy, hogy az, aki életéhségben szenved, nem tud különbséget tenni önmaga és más ember között (összetéveszt), nem tud különbséget tenni a szellem tisztasága és tisztátalansága között egészség és betegség, éberség és őrület között (mindig és mindig összetéveszt). Ezért az, aki életéhségben szenved, nem a közvetlen valóságból él, hanem minden esetben más emberből. Abból, amit más a valóságból már a maga számára feldolgozott és realizált. Aki életéhségben szenved, parazita. Más lényre tapad, és a létezés nedveit belőle szívja. De nem tud különbséget tenni a tisztaság és a tisztátalanság között sem. Ez az ember az, aki más leveleit felbontja, de naponta négyszer fürdik. De nem tud különbséget tenni a betegség és az egészség között sem. A bűn és a tisztátalanság és az őrület számára éppen olyan izgalom és szenzáció, mint a betegség, amely mindig újabb és újabb maró ájulatokat szállít, és amely oly elbűvölően kínos (morbid). Az életéhség éppen ezért szégyentelen (tisztátalan, őrült, beteg), mert tekintet nélkül arra, hogy milyen eredetű, csak azért, mert életíze van, felfalja. Az irtózatos ebben az, hogy mindig éhesebb lesz, mindig mohóbb és ingerültebb és szégyentelenebb és sóvárabb és türelmetlenebb és elvetemültebb.
BAADER a következőket mondja: az életéhségben szenvedő ember hajszája, mint akit kígyó mart meg, reménytelen. Akármennyit és akármit fal fel, üres marad és minden tette tantaluszi értelmetlenségben elenyészik. Nincs számára béke, írja HÉNOCH. Amit elér, mindig csak látszat. A valóságot nem éri el soha. Nem tud megállni (szabad lenni).
Induljunk ki BÖHME Tündöklő Fenség meghatározásából. BÖHME ezzel kapcsolatban a létezésbe olyan mélyre nyúl, amilyen mélyre a kinyilatkoztatáson kívül csak a zsoltárok nyúlnak. A Tündöklő Fenség kiragyogása. Ez a dicsőség, amelyet szemtől szemben csak az angyali karok látnak és értenek, és éppen ezért nem is tudnak mást, mint e dicsőséget énekelni. Ez az éberség legmagasabb foka. A legjobban a zsoltárok tudása és látása hasonlít az angyali karok énekéhez. "Nem nekünk". "Nem értünk és nem számunkra". Az életéhségben az a szégyentelen és a szégyenletes, hogy az emberben az angyali tiszta tapintat elhomályosul és azt kezdi hinni, hogy minden számára van itt, sőt az övé. Semmi sem az övé. Ő sajátmaga a legkevésbé. Ő maga is a Tündöklés Varázsvilágának egyetlen sugara. Semmiféle önhatalmú jogot a teremtésben senki semmire nem támaszthat. Ez itt nem az ő tulajdona. Ezért oly megalázó és szomorú, oly kiábrándító és arcpirító olyan embert látni, aki elementáris tisztességét elveszti, és nekiáll dúskálni és garázdálkodni, és azt a kérdést, hogy kinek, miért, hogyan adták, fel se teszi. Nincs türelme, és nincs szemérme ahhoz, hogy megvárja, míg részét kiosztják, vagy esetleg megkapja azt, aminek nagyságától és szépségétől megittasodott, az egészet.
De ha így van, vagyis ha a teremtés, a föld, a világ, az élet nem az emberért van, hogyan lehet és szabad, sőt kell az egészet birtokba venni? Úgy, hogy a birtokbavétel távolról sem jelenti az eltulajdonítást, főként nem azt, hogy más elől zsebre vágja. Az egész létezést teljes egészében birtokba kell vennem, de a birtokbavételnek az a különös természete van, hogy ha meg akarom tartani, azonnal elvesztem. A létezés így van megkonstruálva. Amit mindenki úgyis tud. Csak őrületében azt hiszi, hogy nincs úgy az, ami úgy van. A létezést minden lehetőségével birtokba kell vennem, és az, hogy a továbbiakban mi történik, nyitva marad. Ha odaadom, valószínűleg megkapom. De semmiképpen sem kapom meg, ha azzal a hátsó gondolattal adom oda, hogy megkapjam. Az, pedig biztos, hogy ha meg akarom tartani, elvesztem. Arra vonatkozólag pedig, hogy amikor az egészet birtokba veszem, miként az enyém és én miképpen vagyok az egészé, a 86. szutra mindjárt végleges választ fog adni.
(Jegyzet: a modern világ válságának egyik felületi jelensége a kapitalizmus és a szocializmus világa. A szocialisták a kapitalistákat azzal vádolják, hogy nem közvetlen saját munkájukból, hanem mások munkájából élnek. A szutra nyelvén ez annyit jelent, hogy a tőkés a démoni parazita egy neme, aki nem a valóságból, hanem más ember életéből táplálkozik. Ez a vád helytálló és igaz. A tőkés minden esetben szégyentelen életéhségben szenved, és a maga számára más által realizált valóságot foglal le. Végül is más ember lényére tapad és a létezés nedveit abból szívja. Elvetendő.
A szocializmus legalább ilyen lényeges érv alapján szintén elvetendő. Mert ha a kapitalista a létezést magántulajdonnak tekinti és ez rossz, a szocialista abban a hiszemben van, hogy a létezés köztulajdon. A világ és a teremtés az emberiségé, a rend csak azon múlik, hogy a helyes osztozkodás elvét megtaláljuk. Így persze a zsivány gondolkozik. A létezés és éppen ezért a föld, a világ, az élet, a javak nem az ember és nem az emberiség számára készültek. A szocializmus az életéhség szégyentelen mohóságával a származás kérdését nem is teszi fel. A világ, mint a közös zsákmány, amit - persze az úgy nevezett igazság elve alapján, mintha igazság ilyen esetben számba kerülhetne - csak fel kell osztani.)
85. amelynek rejtett arca a halálvágy.
A szégyentelen életéhség olyan démoni aktivitás, amelynek célja a létezés elemésztése, többnyire más elől, mivel önmaga élni nem tud, ájultságból más ember életnedveit kiszívja. Ha még meghízna. De mindig üresebb lesz és mindig ájultabb. A hagyomány nem győz eleget beszélni erről hogy ami csak élet, az halál. Aki létének súlyát a földi életbe veti, a halálban él. A merő életnek halálarca van. Hogy többet kapjon, a mértéket átlépi és nem tudja, pontosan annyival kap kevesebbet, mint amennyivel többfelé kezét kinyújtotta. De már nem tud eszmélni, és ha tudná se tudja, csak mint lidércnyomás a sejtelem, hogy ebből nem lesz semmi. Önrombolás persze nincs más megrontása nélkül. S ezért az ilyen ember nemcsak saját magát emészti el, hanem magával sodor mindenkit, akit csak elér. Aki a halál vízéből ivott, mondja BAADER, mindig szomjazni fog.
86. Először belehelyezni,
A realizálás műveletének legelső mozzanata. Belehelyezni, természetesen a normális ember ősképét, éspedig, természetesen, az életképzelet középpontjába. Hogyan történik ez?
A műveletet BÖHME úgy hívja, hogy Anzündung des rechten Lebens (a helyes életterv begyújtása). Minden további lépés e mondat sikerétől függ. Az életképzeletre vonatkozólag a kérdést gyakran feltették és felteszik, hogy természete szerint a tudat felszíne fölött, vagy alatt fekszik-e. E kérdésre adott válasz: az életképzelet pontosan a tudat és a tudattalan határán fekszik, úgy hogy mindkét irányban állandóan nyitva van, és a képeket alulról és felülről egyforma érzékenységgel befogadja. Elhanyagolt életrendben az imagináció teljes egészében a tudat alá merülhet, és éberségét elvesztheti. Ebben az esetben az embernek afölött, hogy milyen képeket fogad be, nincsen befolyása. Az álom azután a befogadott képeket többnyire sugallt értelmezésben, a tudatnak visszadobja. Az életképzelet azonban nem is nagy fáradsággal tudatunkból kiemelhető. Arra kell gondolni, hogy az életképzelet azt az összetett tevékenységet folytatja, amit az agy-szív-gyomor-szekszus egyben. A befogadást is (táplálkozás, érzékelés, nemi aktus), az emésztést is (megértés, magzat kihordása) és a szülést is. A belehelyezés mindig egybeesik a befogadás aktusával. Ezért az imagináció aktivitása nemcsak maszkulin, vagy csak feminin, hanem kétnemű (androgün). A belehelyezés és megfogamzás jelképe az alkímiában a királyfi és a királylány (megtermékenyítő és megtermékenyülő) tánca. Ez a táplálék (érzéki benyomás, termékenyítő mag) befogadása. A sikeres belehelyezést arról lehet felismerni, hogy hasonló kielégültséggel jár, mint a jóllakás, vagy szerelmi ölelés.
Az életképzelet, mondjuk, a pneumatikus anyagcsere középpontja. Amit befogad (amivel táplálkozik, ami megtermékenyíti), azt mindig kívülről (felülről) kapja. De azzá, amit kapott, önmaga átalakul (transzmutáció). Az imagináció nem hímnemű és nem nőnemű, hanem androgün. Önmagának adja azt, amit befogad. Mag és petesejt. Ezért nemcsak az erotikus aktusnak nemcsak a táplálkozásnak, nemcsak az érzékelésnek felel meg, hanem mindegyiknek. És ezért egy neme a teljes értékű őscselekvésnek, ami nem egyéb, mint theurgia (divináció). Az imaginációban válik a kép élőlénnyé. A mámorban. A bevetés és befogadás együttes mámorában. Az ember táplálékává alakul át. Amit eszel, azzá leszel. Az imagináció centrumában a kettő eggyé válik. Megvalósul. Minden valóság a mágia és az aktivitás közvetítése (de potentia ad actum). A kép ezért nemcsak bennem van, hanem én is a képben vagyok. Ezért mondja PLATÓN, hogy az ember a megismerés mámorában a megismerttel azonosul (noészisz noészeósz). A gondolat a gondolat gondolata, mondja JOYCE. (The thought is the thought of the thought.) De a tett is a megtett tevékenysége. (Il n'agit pas, on le fait agir.) Az életképzelet befogadó (önmagába belehelyező) aktusában mindig három mozzanat van:
1. A képet teremtő (creatio) (hímnemű-spermatikus),
2. a képet formáló (formatio) (nőnemű-megtermékenyülő),
3. a képet kihelyező (factio) (androgün-pneumatikus).
Ez a három momentum egyterű és egyidejű és egymástól el nem választható. A nyelvben a három aktivitás jele a hímnem, a nőnem és a semleges "nem". Semleges, nem azért mert az valóban semleges (nem nélküli), hanem azért, mert az ember számára az androgün létezés lehetősége megszűnt. Ezért a nemek egysége (ősneműség) az emberben terméketlenséggé változott. A fizikában az, atommagot kénytelenek neutronnak (semlegesnek) nevezni, mert nincs töltése. A neutron nem valódi, hanem ál-androgün (hermafrodita) nem mind a két nem felé nyílt, hanem mindkét irányban zárt (terméketlen). Az androgün ember realizálása a végső feladatok egyik legnagyobbika, akiről a Jelenések könyve azt írja: mikor a kettőből egy lesz, az emberi pneuma visszanyeri primordiális egységét, amelyet a bukás kettétört. A vegyileg tiszta (steril) pneuma gondolat ezért csaknem szakrilégium számba vehető. A pneuma nem nemtelen (hermafrodita), hanem mindkét nem hatalma fölött egyben rendelkezik. Ezért a pneumatikus aktusban egyszerre megtermékenyítő és megtermékenyülő vagyok (noészisz noészeósz), amikor megismerek, a megismert is megismer engem, amikor cselekszem, a tett cselekszik engem, tehát BAADER megfogalmazása helyes: cogitor ergo cogito, gondoltatom, tehát gondolkozom.). Amikor tehát az imaginációba a normális ember képét befogadom, akkor a normális ember képe fogad be engem, s amikor gondolom, az gondol engem, és az bennem van, és én benne vagyok. A Primordiális létaktus (theurgia) androgün természetét az ember egyedül életképzeletében őrizte meg, minden valószínűség szerint azért itt, mert a primordiális létaktus felé vezető út az életképzeleten keresztül vezet, nem vissza, hanem (időben) előre, vagyis nem az aranykor, hanem a megváltás irányába.
87. aztán várni,
Ha a befogadás aktusa megtörtént, várni kell. Nincs két ember, akinél a kristalizációs idő tartama egyforma. Ha a befogadás momentuma csaknem minden esetben megrázkódtatással jár, igen fokozott álomtevékenységgel, válságokkal, víziókkal, elragadtatásokkal, a várakozási időszak a legtöbbször üresnek és terméketlennek tűnik, sok esetben vigasztalannak és elhagyatottnak. A misztikus irodalom a várakozásnak sok, igen mély leírása fölött rendelkezik (Szt. TERÉZ, SEUSE, SAN JUAN DE LA CRUZ). A várakozás sok esetben azért olyan hosszadalmas, mert az ember a befogadással járó gyönyör-elragadtatáshoz (mennyország-élmény) tapad, és arról nem tud lemondani. A tizenhetedik században a kvietizmusnak (Soledad) nevezett irányzatot is az jellemzi, hogy a befogadást végrehajtotta, de az imagináció enthuziazmusába szédült, és onnan nem akart kilépni. Mint az asszony, aki a megtermékenyülés gyönyörétől megittasodik, és gyermekét nem akarja megszülni (a terhesség mámora). Az enthuziazmus állapotának fenntartása minden esetben helyesnek bizonyult. A megtermékenyülésben az ember létezésének hőfoka magasabb, és ennek szándékos állandósítása jó. Az ember a mámor melegében valósul át (transzmutáció). Az alkímia nem győzi hangsúlyozni, hogy az arany készítéséhez (őskép megvalósításához) tűz kell és tűz kell és tűz. A befogadott képet a sulphur (lélek őstüze) hevíti ki.
88. de nem tétlenül
A mennyország csábításának nem szabad áldozatul esni. A hagyomány tudása e tévedésről felvilágosítást nyújt. Az Upanisádok azt mondja, hogy a mennyországba az ember erényeiért kerül de csak bizonyos ideig tartózkodhat ott, aztán vissza kell térnie, mert szabadságát nem szerezte meg. Az üdvöt nem szabad összetéveszteni a mennyországgal. Ugyanezt mondja ORPHEUSZ, ezt mondják a tibetiek és egyiptomiak is. Aki tétlenül a mennyország gyönyöreinek magát átadja, az az utat a megvalósuláshoz éppen csak elkezdte, és a legelső csábításnak (kísértés) nem tudott ellenállni. A megvalósulást tökéletesen félreérti aki azt hiszi hogy itt egyéni örök boldogság megszerzéséről van szó. A megvalósítás theurgia. A gondolat kifejtése a 95. szutra magyarázatában mindjárt elkövetkezik.
89. és valamely gyakorlat ajánlatos.
Nem megtartani. Semmit sem megtartani. A legkevésbé az üdvöt. A szó-gondolat-tett körforgást egy pillanatra sem leállítani, hanem azt, ami az életképzeletben mint üdvterv a személyes életre vonatkozóan megjelenik, azt más emberre azonnal alkalmazni. A fogamzás csak akkor helyes (normális, törvényes), ha az imaginációban élő képet az ember kivetíti (projekció). Amit az ember kapott, azt adásban kell megsokszoroznia. Ezért valamely gyakorlatot feltétlenül alkalmazni kell. A befogadás aktusa túlnyomórészt mágikus természetű. A mágia azonban éthosz nélkül tünemény. Az álom, ha az ember a mennyország élményére tapad, rendesen a színház képével él, ezzel azt jelzi, hogy az ember merő nézővé vált, s a létezés számára színielőadás. Ha az ember csak élvező (csak fogyasztó) és az egyetemes üdvtevékenységből (termelésből) magát kivonja, tüstént démoni parazitává lesz. A mágikus folyamatba etikus rendet kell helyezni. Ezért az alkalmazott gyakorlat legyen morális természetű.
 |
| kép: Mezőgazdasági Múzeum Budapest |
Gasztronómia
Soba - hajdina tészta
A hajdina, a rizs után a második, mint a japán étrend hagyományos gabonája; a soba szó „hajdinát” és „tésztát” is jelent, tehát a japán konyha alaptésztája.
Mivel hajdinából készül, a Soba-ban található fehérje jó aminosav-egyensúlyt biztosít az emberek szükségleteinek kielégítésére, és hasznos lehet más alapvető élelmiszerek, például rizs és búza aminosav-hiányának pótlására (lásd a fehérjekombinációt ).Sok japán tésztához hasonlóan a soba tésztát is gyakran lecsepegtetve és nyáron lehűtve, télen pedig forrón, szójaalapú dashi húslevessel tálalják. A meleg és hideg soba extra feltéteket is adhatunk. A feltéteket úgy választják ki, hogy tükrözzék az évszakokat és egyensúlyban legyenek más összetevőkkel. A legtöbb feltétet különösebb főzés nélkül adják hozzá, bár néhányat rántva sütnek. A legtöbb ilyen étel udonnal is elkészíthető .
Tápértéke : 100 gramm főtt soba 99 kcal (410 kJ) energiát ad. A Soba mind a kilenc esszenciális aminosavat tartalmazza , beleértve a lizint is , amelyet a közönséges búza nem tartalmaz.
A Soba egy olyan típusú poliszacharidot tartalmaz , amely könnyen emészthető. A Soba tészta antioxidánsokat is tartalmaz , köztük rutint és kvercetint , valamint alapvető tápanyagokat, köztük kolint , tiamint és riboflavint . - https://en.wikipedia.org/wiki/Soba
A soba tészta gluténmentes és nincs benne tojás , azonban megtalálható benne a B vitamin majd minden fajtája , de magas a glkémiás terhelése /22/ és ezért jelentősen befolyásolhatja a vércukorszintet , ugyanakkor jelentős mennyiségü mangánt tartalmaz ami elősegíti a sebgyógyuláshoz szükséges fehérje kollagén előállítását, valamint fenntartja az egészséges porcot és csontot.
https://www.saveur.com/uploads/2019/03/18/ZH5GWM3Y7XZBINQ6AMFSIUGUNY-1024x768.jpg
Mori soba
 |
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/c6/Mori_soba_of_Fuji-soba.jpg A lehűtött sobát gyakran zarunak nevezett, szitaszerű bambusztálcán tálalják , néha szárított nori hínárdarabokkal díszítve, mellé pedig a soba tsuyu néven ismert mártogatós szószt . A Soba-t gyakran tésztalevesként is szolgálják egy tál forró tsuyuban . A forró tsuyu ebben az esetben vékonyabb, mint a hűtött soba mártogatós szószához használt. A népszerű köretek a felszeletelt hosszú hagyma és a shichimi tōgarashi (kevert chilipor). |
Soba tészta két mártogatós szósszal
https://www.saveur.com/uploads/2019/03/18/HTXVPIANSFCGJRA2BK6UBODMHE.jpgForró Soba csirkével és tojással
 | |
Hideg soba gombával és póréhagymával, Seiro húslevessel  Tororo Soba  https://www.saveur.com/uploads/2022/01/19/Japanese-onomatopoeia-tororo-soba-recipe-saveur-linda-pugliese.jpg |
Soba saláta citrommal-Miso Vinaigrette-el
 |
| https://www.saveur.com/uploads/2019/01/25/723UYSYXTOB3MSHJCD3XY5DPQU-1536x1152.jpg |
Ez a tészta alapú saláta Sonoko Sakaitól , egy japán amerikai filmproducertől származik, aki íróból lett főzőtanár .
Hozzávalók
- 2 csésze kis radicchio levél (kb. 2½ oz.)
- 2 csésze kis vörös leveles salátalevél (kb. 2½ oz.)
- 24 kis shiso vagy bazsalikom levél
- 16 db szőlő paradicsom
- Tépett kaporlevél, ízlés szerint
- 2 kis sárgarépa, ⅛-in szeletelve. érméket
- 1 perzsa uborka, ⅛-ben szeletelve. érméket
- 1 kis piros chili, például vörös ujj, kimagozva és apróra vágva
- Egy 2 hüvelykes. darab gyömbér, finomra reszelve
- ⅓ csésze extra szűz olívaolaj
- 3 evőkanál. friss citromlé
- 1 evőkanál. plusz 1½ teáskanál. rizsecet
- 1 evőkanál. plusz 1½ teáskanál. szója szósz
- 1 evőkanál. fehér miso
- 2 tk. szezámolaj
- ½ tk. cukor
- Kóser só és frissen őrölt fekete bors
- 1 evőkanál. Pirított szezámmag, díszítéshez
- 8 oz. friss vagy szárított soba tészta
Utasítás
- Egy nagy tálba tedd a radicchiót, a salátát, a shisot, a paradicsomot, a kaporlevelet, a sárgarépát, az uborkát és a chilit, és keverd össze.
- Egy tál fölé állított kis szitába helyezzük a gyömbért, és addig nyomkodjuk, amíg 1 teáskanál gyümölcslevet kapunk; dobja ki a szilárd anyagokat, és a maradék levet tartsa fenn egy másik felhasználásra. Adjuk hozzá az olívaolajat, a citromlevet, az ecetet, a szójaszószt, a miso-t, a szezámolajat, a cukrot, és ízlés szerint sózzuk és fekete borsot, és keverjük addig, amíg fényes és kissé besűrűsödik, körülbelül 1 perc alatt. Öntsük 4 kis ramekinbe, és szórjuk meg szezámmaggal; félretesz, mellőz.
- Egy nagy fazék sós vízben forralja fel a soba tésztát al dente, körülbelül 3 percig a friss tésztához és 4-6 percig a szárított tésztához. Öntsük szűrőedénybe, hogy lecsepegjen, majd öblítsük le hideg folyóvíz alatt, amíg a víz tiszta nem lesz.
- Tálaláskor csipesszel osszuk el a tésztát 4 tálaló tányérra. Minden tészta adag tetejére tegyen a saláta keverék egynegyedét, majd szórja meg szezámmaggal. Az öntettel az oldalára tálaljuk.
SAVEUR Magazine
- a somen /ami a cérnametélthez hasonló , főleg pikáns szószokkal, mártásokkal fogyasztják kevés zöldséggel tálalva /
- a ramen /
tradicionális japán tészta - bár ez örök vita tárgya, hiszen a kínaiak is szeretik a magukénak tudni. A törékeny tészta búzalisztből, sóból, vízből és kanszuiból áll össze. A kanszui lúgos ásványvíz, ennek az alkotóelemnek köszönhetően kapja meg a tészta jellegzetes sárgás színét.
https://kep.index.hu/1/0/3082/30824/308242/30824229_83aa826ed2e1f3cc1f47eb6954973719_wm.jpg
További , koreai , vietnámi , thai , kínai és ázsiai tésztákkal itt nem foglalkozunk .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése