Aktualizálás - summa summarum -

XXXIX. - lelkigyakorlatok -

4. HÉT . 7. nap .

Hetedik szemlélődés: A LELKIGYAKORLAT ESZMÉl A II. VATIKÁNI ZSINAT OKMÁNYAIBAN - Bálint József S. J.:

I. VEZÉRELV ÉS ALAPIGAZSÁG (Lgy 23)

1. Az emberi lét legalapvetőbb kérdései:

"Vannak, akik reménytelenül kételkednek az élet értelmében, ezért azoknak vakmerőségét magasztalják, akik, úgy vélekedve, hogy az emberi létezésnek önmagában semmi értelme sincs, kizárólag egyéni bátor döntésük által akarják annak egész értelmét megadni. Mégis, egyre többen lesznek olyanok, akik a világ jelen fejlődését látva felvetik, vagy fokozott érzékenységgel élik át a legalapvetőbb kérdéseket: mi az ember? mi az értelme a szenvedésnek, a rossznak, a halálnak, mert ezekkel minden haladás ellenére számolni kell. Mit érnek az oly drága áron szerzett győzelmek? Mit nyújthat az ember a társadalomnak és mit várhat tőle? Mi következik a halál után?" (GS IGa) "Miként vélekedik az egyház az emberről? Mi minden látszik ajánlatosnak a mai társadalom építésénél? Mi az ember tevékenységének végső értelme a világmindenségben? Ezek a kérdések feleletre várnak" (GS Ile). "Az ember mindig tudni akarta, legalább homályosan ismerni, hogy mi az értelme életének. tevékenységének és halálának?" (GS 41a).*

* Szentszéki dokumentum - II. János Pál pápa a Dominum et vivificantem enciklikában

Isten ad választ az Egyházon keresztül: "Az egyház arra kapott megbízást, hogy feltárja annak az Istennek misztériumát, aki az ember végső célja; éppen ezért egyúttal az ember számára is feltárja létének értelmét, vagyis az emberre vonatkozó legalapvetőbb igazságot. Az egyház jól tudja, hogy csak Isten, akinek maga is szolgál, képes kielégíteni a szív legmélyebb vágyait, mert ez a szív földi táplálékkal sohasem telhet el" (GS 4Ia).

2. Mi az ember?

"Az ember test és lélek egysége. Testi mivoltánál fogva magába gyűjti az anyagi világ elemeit, amelyek benne emelkednek fel a legmagasabbra, és általa szólalnak meg, hogy felszabadultan dicsőítsék a Teremtőt. .. Nem önáltatás, ha az ember az anyagi világnál magasabb rendűnek ismeri el és ha többre tartja magát, mint a természet egy részecskéjének... Benső valójával ugyanis az anyagi mindenség fölé emelkedik... Amikor tehát az ember fölismeri, hogy benne szel1emi és halhatatlan lélek van, ... mélységes tárgyi igazságra talál" (l4a-b). "Az ember az isteni értelem fényének részese..." (GS 15a). "A Szentírás azt tanítja, hogy az ember Isten képmására van teremtve és hogy képes megismerni és szeretni Teremtőjét (GS 12c). Mire van teremtve az ember? Isten dicsőségére és a boldogságra: "A Szentírás azt tanítja, hogy az ember Isten képmására van teremtve, és hogy képes megismerni és szeretni Teremtőjét. Isten pedig az összes földi teremtmények fölé, ezek gazdájává tette, hogy Isten dicsőségét szolgálva uralkodjék rajtuk és fordítsa hasznára őket" (GS 12c). Minden "az Atyaisten szeretetéből fakadt. .. aki nagy és irgalmas jótékonyságában szabadon teremtett, sőt érdemünk nélkül arra hívott meg minket, hogy osszuk meg vele életét és dicsőségét. .. Így ő, aki alkotója mindennek, végül is minden lesz mindenben (I Kor 15,28), egyszerre biztosítva a maga dicsőségét és a mi boldogságunkat" (AG 2b). A halál rejtélye föloldódik az örök élet reményében: "Az ember sorsa a halállal szembesítve válik a legnagyobb rejtéllyé. Az embert gyötri a fájdalom és a test fokozódó felbomlása, és még inkább a rettegés, hogy egyszer s mindenkorra szűnik meg majd léte ...

A halállal szemben csődöt mond minden képzelet. Az egyház azonban, minthogy a kinyilatkoztató Istentől vette, állítja, hogy Isten az embert arra teremtette, hogy eljusson egy, a földi nyomorúság határain túli boldog célba... Isten ugyanis arra hívta és hívja az embert, hogy egész lényével kapcsolódjék őhozzá a romolhatatlan isteni élet közösségébe" (GS ISa-b). Isten terve: az ember közösségben éljen hivatásának: "Isten, mindnyájunk gondviselő Atyja, azt akarta, hogy az emberek egyetlen családot alkossanak, és testvérnek tekintsék egymást. Hiszen mindnyájan Isten képére vannak teremtve... továbbá mindnyájan egy és ugyanazon célra vannak hivatva, és ez maga az Isten. Ezért az első és legfőbb parancs Isten és az embertárs szeretete" (GS 24a-b).

3. A teremtmények rendeltetése:

"Isten minden ember és minden nép használatára szánta a földet mindazzal egyetemben, ami hozzátartozik. A teremtett javaknak méltányos arányban kell tehát eljutniuk mindenkihez, az igazságosság vezetésével, a szeretet kíséretében... mindenkit megillet a jog, hogy önmagának és családjának elegendő része legyen a javakból" (GS 69a). Az emberek úgy éljenek, "hogy az evilági dolgokat, amelyekben benne élnek, mindenestől úgy világítsák meg és úgy rendezzék be, hogy e dolgok mindig Krisztus szerint menjenek végbe s fejlődjenek és váljanak a Teremtő és a Megváltó dicsőségére" (LG 31b). Vö. GS 14, GS 29.

4. Lelki függetlenség és helyesen értelmezett szabadság a teremtmények használatában és az alkalmas eszközök megválasztásában a végső célra való törekvésben:

"Az ember csak szabadon fordulhat a jó felé. Igazuk van kortársainknak, amikor nagyra értékelik a szabadságot és személyesen keresik. Gyakran azonban helytelen módon élnek vele: jogcímü1 használják föl arra, hogy mindent megtehessenek, ami jólesik, még a rosszat is. Pedig az igazi szabadság éppen az Istenhez való hasonlóság fönséges jele az emberben. Isten ugyanis szándékosan hagyta az embert a saját döntésére, hogy így saját maga elhatározásából keresse Teremtőjét, és hozzá ragaszkodva szabadon jusson el a teljes és boldog tökéletességre. Az ember méltósága tehát megkívánja, hogy tudatosan és szabad választás alapján cselekedjék, személy módjára, azaz meggyőződése indítsa és irányítsa, ne pedig külső kényszer. Ezt a méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadítva magát a szenvedélyek minden rabságából. a jónak szabad választásával törekszik célja felé. az alkalmas eszközöket pedig őszinte és leleményes szorgalommal biztosítja magának" (GS 17). Es ez utóbbi mondat magában foglalja a Vezérelv és Alapigazság fontos alapelvét is a teremtmények használatára vonatkozóan: tantum-quantum", annyira használni az eszközöket, amennyire segítenek célunk elérésében. Vö. GS 37b. "Arra törekedjenek mindnyájan, hogy uralkodjanak érzelmeiken: a tökéletes szeretet elérésében ne akadályozza őket a világi dolgok használata és a ragaszkodás a vagyonhoz" (LG 42e).

II. A BŰN (Lgy 45-71)

1. A bűn lényege:

"Az angyalok nem akarták szabadságukat arra használni, hogy Teremtőjük és Uruk iránt tisztelettel és engedelmességgel legyenek, hanem kevélységbe estek" (Lgy 50). "Az Isten jónak alkotta meg az embert, aki azonban története kezdetétől a Gonosz sugallatára visszaélt szabadságával, szembeszállt Istenével, és nélküle akarta elérni célját. .. Az ember gyakran nem hajlandó elismerni Istent alkotójának, ezzel megtagadja létének a végső célra való irányulását, egyúttal szétrombolja saját belső rendjét s a többi emberhez meg a teremtett világhoz fűződő rendezett kapcsolatát is" (GS l3a). - Vö. GS 27c: A gaztettek felsorolása. - "A Gonosztól rászedett emberek gyakran belevesztek okoskodásukba, Isten igazságát hamissággal cserélték fel, mert inkább szolgáltak a teremtménynek, mint a Teremtőnek (vö. Róm 1,21-25)." (LG 16.) - "A keresztény oktatásban - kiemelve a bünök közösségi következményeit - jól be kell vésni a hívők lelkébe, hogy akkor igazi a bűnbánat, ha a bűnt azért rosszallja, mert Isten megsértése az." (SC 109.) - "A történelem folyamán súlyos visszaélések rútították el a föld javainak használatát, mivel az áteredő bűn terhét hordozó emberek sokszor és sokat tévedtek abban, hogy ki az igaz Isten, mi az ember természete és mik az erkölcsi törvény alapelvei: következésképpen megromlottak az erkölcsök és intézmények, és nem ritkán lábbal tapodták magát az emberi személyt. Napjainkban is sokan bíznak a kelleténél jobban a természettudományok meg a technika haladásában , és hajlanak a földi javak bálványozására; igy szolgái lettek azoknak, nem urai" (AA 7c).

2. A bűn következményei:

"Emlékezetembe idézem, hogy mekkora romlottság sújtotta az emberi nemet és mily sok ember jut a kárhozatra... Éltek az eredeti ártatlanság nélkül" (Lgy 51).

Egyensúlyhiány: "A személyiségben gyakran megbomlik az egyensúly a modern gyakorlati észjárás és az elvont gondolkodás közt, a gyakorlati eredményességre való törekvés meg az erkölcsi lelkiismeret követelései között. (NB. A GS ezt a gyors változásokkal hozza összefüggésbe, de végső soron a bűn gyümölcséről van szó.) ...Nagy ellentétek vannak a fajok, sőt a társadalmi csoportok, a bőségben élő és a szegény vagy éppen nyomorban élő népek között is, a nemzetek és egyéb társulások kollektív önzése között. Innét a sok kölcsönös bizalmatlanság, összetűzés és szenvedés; az ember okozója is, áldozata is ezeknek" (GS S).

Meghasonlás: "Az egyensúlyhiányok azzal az alapvetőbb egyensúlyhiánnyal függenek össze, amely az ember szívében gyökerezik. Ráadásul mivel esendő és bűnös, gyakran cselekszi azt, amit nem akarna tenni, amit pedig szeretne, azt nem teszi meg. Az ember így belső meghasonlásban van önmagával, ez pedig a társadalomban is számtalan súlyos ellentét forrása" (GS lOa). - "Az eredmény: az ember meghasonlott önmagában. Ezért az egész emberi élet drámai küzdelem a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között. Mindenki úgy érzi magát, mintha bilincsbe volna verve" (GS 13b).

Halál: "Az ember nem halt volna meg, ha nem vétkezett volna." (GS ISb).

Zavarok a társadalomban: "A társadalmi körülmények gyakran eltérítik az embereket a jótól és a rossz felé terelik. A mélyebb ok a gőg és az önzés, mely megrontja a társadalom légkörét. Ahol pedig a dolgok rendjét a bűn következményei megzavarják, az eredendően rosszra hajló ember új meg új kísértésekkel találkozik" (GS 25d). - Vö. LG 36c és IM 5b.

3. Megváltás a bűnből:

A megváltás általában: "Képzeljem el Krisztus Urunkat keresztre szegezetten és beszélgessek vele: mi bírhatta rá, hogy Teremtő létére emberré legyen, hogy az örök életből az ideigvaló halálba lépjen, hogy így meghaljon bűneimért" (Lgy 53). "Világunk a bűn szolgaságába süllyedt ugyan, de onnan, a Gonosz hatalmát megtörve, kiszabadította a keresztre feszített és feltámadt Krisztus, hogy Isten terve szerint átalakuljon és elérje teljességét" (GS 2b). - Vö. GS 38. egész: "Az emberi tevékenység és a húsvéti misztérium". - "Eljön maga az Úr, hogy kiszabadítsa és megerősítse az embert, belsőleg megújítva őt, a "világ fejedelmét" pedig - aki az embert a bűn szolgaságában tartotta - "kivetve (Jn 12,31)" (GS 13b). - "Eljön az idő, amikor a testi halál vereséget szenved, mert a mindenható és könyörületes Üdvözítő visszaadja az embernek a létgazdagságot, amelyet a bűnével elveszített. a romolhatatlan isteni élet közösségében" (GS 18b). - .Krisztus mindenkit magához vonzott, amikor fölemelték a földről (vö. Jn 12,32). Amikor feltámadt a halálból, elküldte tanítványaira éltető Lelkét. A megígért és várt helyreállítás elindult és a Szentlélek által folytatódik az egyházban" (LG 48b). - Vö. LG 3.7a.55. - "Isten azt határozta el, hogy új módon és véglegesen belép az ember történelmébe: elküldve Fiát emberi testben, hogy az embereket, bűnbeesett teremtményeit általa ragadja ki a sötétség meg a sátán hatalmából és benne engesztelődjék ki a világgal és Fiában mindent újra egyesítsen" (Ad G 3a). - Vö. AdG 3b.8.13.b. - "Bárhol, bármi érték található tehát magként elhintve az emberek szívében és elméjében, felemelkedik és tökéletessé alakul Isten dicsőítésére, a sátán megszégyenítésére és az ember boldogságára" (Ad G 9b). - "Krisztus mérhetetlen szeretetből és önként, az összes emberek bűneiért vállalta szenvedését és halálát, azért, hogy mindnyájan üdvözüljenek. Ha tehát az egyház igét hirdet, úgy kell szólni Krisztus keresztjéről, mint Isten egyetemes szeretetének jeléről és minden kegyelem forrásáról" (NAe 4h). - Vö. SC 6).

"Irgalmas volt hozzám": "Adjak hálát (Krisztusnak), amiért nem engedte meg, hogy életemet befejezve (elkárhozzam). Hasonlóképpen azért is, hogy mind ez ideig oly nagy könyörületességgel és irgalommal volt irántam" (Lgy 71). "Krisztust az Atya avégett küldte, hogy ,jó hírt vigyen a szegényeknek, gyógyítsa a megtört szívűeket' (Lk 4,18), ,megkeresse és megmentse, ami elveszett' (Lk 19,10)." (LG 8d)

A szentek is segítenek: "Csodálkozó felkiáltás: hogyan tűrhettek meg engem az életben az angyalok; a szentek miképpen voltak azon, hogy közbenjárjanak értem" (Lgy 60). "Azáltal, hogy az égiek bensőségesebben egyesülnek Krisztussal, az egyház egészét mégjobban megszilárdítják a szentségben. Szüntelenül közbenjárnak értünk, bemutatják érdemeiket" (LG 49). - Vö. LG 50.60-62.

III. KRISZTUS KIRÁLY FELHÍVÁSA (Lgy 91-98)

l. Krisztus személye

A Krisztus Király elmélkedés kétféleképpen látja Krisztus Személyét. Az egyik az ún. szinoptikus látás, vagyis a szinoptikus evangéliumokban megjelenő történelmi Krisztus megjelenítése: így jelenik meg Krisztus az elmélkedés előgyakorlatában: "képzeletben lássam a zsinagógákat, városokat és falvakat, ahol Krisztus Urunk prédikált" (Lgy 91).

A másik a Szent Pál-i látás, amellyel Krisztust, mint a mindenség Királyát, vagyis a hit Krisztusát mutatja be: "látjuk Krisztus Urunkat, az örökkévaló Királyt, és előtte az egész világot" (Lgy 95).

Szent Ignác lelkében a kettő egy képben olvad össze. Számára a történelmi Krisztus és a hit Krisztusa egy és ugyanaz. A zsinati okmányokban mindkét Krisztus-kép jelen van:

a.) Az evangéliumok Krisztus-képe: "Az Úr Jézus először atyjához imádkozott, majd magához hívta, akiket maga akart. Így rendelte a tizenkettőt, hogy vele legyenek és hogy elküldje őket: hirdessék az Isten országát. Ezeket az apostolokat testületként vagyis állandó együttes módjára szervezte meg, és élére az apostolok közül kiválasztott Pétert helyezte stb." (LG 19)

b) A hit Krisztusa: Krisztus a történelem kulcsa, középpontja és végső célja: "Az Egyház meggyőződéssel hisz Krisztusban, aki mindenkiért meghalt és feltámadt, és Szentlelke által világosságot meg erőt ad az embernek, hogy megfelelhessen nagyszerű hivatásának; de az ég alatt nem is adatott más név az embernek, amelyben üdvözülhetne. Hiszi továbbá az egyház, hogy Ura és Mestere az egész történelem kulcsa, középpontja és végső célja. Az egyház azt is hirdeti, hogy az összes változások mögött sok minden van, ami nem változik, és mindezeknek végső alapja Krisztus, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké" (GS lOb). Krisztus az emberiség vágyainak végső beteljesedése: az Alfa és Ómega: "Isten Igéje, aki által lett minden, maga is testet öltött, hogy mint a tökéletes ember, mindenkit üdvözítsen és egybekapcsolja az egész mindenséget. Urunk a célja az emberi történelemnek, az a pont, amelyben a történelem és a civilizáció vágyai találkoznak, az emberiség középpontja, minden szív öröme és sóvárgásainak beteljesedése. Őt támasztotta fel az Atya a halálból, őt dicsőítette meg és ültette jobbjára, megtéve élők és holtak bírájává. Az Ő Lelke éltet és egyesít minket, amíg zarándokolunk a történelem beteljesedése felé; hiszen az , az Atya szeretetének és tervének teljesen megfelel, hogy Krisztusban mint főben újra egyesítsen mindent, ami a mennyben és a földön van. Maga az Úr mondja: Hamarosan eljövök, és velem lesz a jutalom, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. Én vagyok az Alfa és Omega, az első és utolsó, a kezdet és a vég" (GS 45k). Krisztus a megújított ember szerzője és ősmintája: "Amikor az egyház bemutatja Krisztust az embereknek, ezzel létük és teljes hivatásuk hiteles igazságát is feltárja nekik. Krisztus ugyanis a szerzője és ősmintája a megújított, testvéri szeretetre, őszinteségre és békés lelkületre hajló embernek, akit oly kívánatosnak tart mindenki. Krisztus, de az egyház is, mely az evangélium hirdetésével tanúskodik róla. minden fajú és nemzeti különbözőség felett áll, nem is lehet senkinek és sehol sem idegen. Maga Krisztus pedig az igazság és az út, akit mindenkihez közel hoz az evangélium hirdetése" (AG 8). Az ember misztériuma Krisztus misztériumában kap végső értelmet: "Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán. Ádám, az első ember, ugyanis előképe volt az eljövendőnek, azaz Krisztus Urunknak. Krisztus, az új Ádám, az Atya misztériumának és szeretetének kinyilatkoztatásával megmutatja az embernek magát az embert, és feltárja előtte nagyszerű hivatását. .. Ö a láthatatlan Isten képmása, ö a tökéletes ember. aki visszaadta Ádám leszármazottainak az első bűn óta eltorzult Istenképmásoknak Istenhez való hasonlóságukat. .. " (GS 22). Krisztus az emberiség tanítója. királya és papja: Isten "elküldte Fiát, akit a mindenség örökösévé rendelt, hogy legyen mindenki tanítója, királya és papja, az Isten gyermekeinek pedig, az új és egyetemes népnek a feje" (LG l3a). .Krisztus a világ világossága: tőle jövünk. általa élünk , feléje tartunk" (LG 3).

2. KRISZTUS MŰVE

"Akaratom az, hogy meghódítsam az egész világot és az összes ellenséget és így lépjek be Atyám dicsőségébe" (Lgy 95).

a.) A mennyek országának megalapítása: az emberek üdvözítésére: .Krisztus tehát az Atya akaratának megfelelően, megalapította a földön a mennyek országát, kinyilatkoztatta az Atya üdvözítő szándékait, és engedelmességével megváltást szerzett" (LG 3). "Úgy tetszett Istennek, hogy ne külön-külön szentelje meg és üdvözítse az embereket, bárminő kapcsolatuktól függetlenül, hanem néppé tegye őket: néppé, amely őt igazságban elismeri és szentűl szolgálja" (LG 9).

b.) A megváltás végrehajtása: "Az emberek megváltásának és Isten tökéletes megdicsőítésének művét, amelyet az ószövetség népénél az Isten hatalmának nagy csodajelei előztek meg, az Úr Krisztus teljesítette be elsősorban áldott szenvedésének, a halálból való feltámadásának és dicsőséges mennybemenetelének húsvéti misztériuma által. Így ami halálunkat halálával megtörte és az életet feltámadásával újjászerzette. Mert a kereszten elszenderült Krisztus oldalából fakadt az a csodálatos szentség, szakramentum, amely maga az egyház" (SC 5b).

c.) Az Atya kiengesztelése. az emberiség újraegyesitése: "Isten elhatározta, hogy új módon és véglegesen belép az ember történelmébe: elküldve Fiát emberi testben, hogy az embereket, bűnbeesett teremtményeit általa ragadja ki a sötétség meg a sátán hatalmából és benne engesztelődjék ki a világgal: létrehozza a békét, vagyis a közösséget köztük és önmaga között, az emberek világában pedig a testvériséget. Fiát pedig, aki által a világot is alkotta, a mindenség örökösévé rendelte, hogy benne mindent újra egyesítsen. Krisztus Jézusnak ugyanis az a küldetése a világban, hogy igazi közvetítő legyen Isten és ember között. .. Isten Fia valódi megtestesülés útján jött el, hogy az embereket az isteni természet részesévé tegye" (AG 3a-b).

3. KRISZTUS FELHíVÁSA ÉS KÖVETÉSE

Krisztus Urunk, az örökkévaló Király... mindenkit külön-külön hív meg" .

a.) Felhívás apostoli küldetésre: "Amint az Atya küldte a Fiút, úgy küldte apostolait: Menjetek tehát, tegyétek tanítványaimmá mind a népeket. .. Az apostoloktól az egyház vette át az üdvös igazság hirdetésének ezt az ünnepélyes parancsát. .. és küldi szüntelenül igehirdetőit, amíg teljesen ki nem épülnek az új egyházak... Az Egyházat a Szentlélek űzi és hajtja, hogy munkálkodjék együtt vele, és így váljék valóra Isten terve, aki Krisztust tette meg az üdvösség szerzőjének az egész világ számára" (LG 17). Vö. LG 19; LG 20; AA 2.

b.) Felhívás az életszentségre: "Az egyházban mindenki, akár a hierarchiához tartozik, akár ennek lelkipásztori gondozása alatt áll, meghívást kap az életszentségre, az apostol szava szerint: az az Isten akarata, hogy szentek legyetek" (LG 39). "Az Úr Jézus, minden tökéletesség isteni mestere és példaképe, minden egyes tanítványát, együttesen és egyénenként különbségtétel nélkül hívta az " életszentségre, amelynek a szerzője és bevégzője: legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes" (LG 40).

c.) Krisztus követése: "aki velem akar jönni, annak velem kell dolgoznia, hogy követve engem a szenvedésben, kövessen a dicsőségben is" (Lgy 95). "Minden tagnak őhozzá kell formálódnia, amíg Krisztus ki nem alakul benne. Így beépülünk életének misztériumaiba, hasonlóvá leszünk hozzá, vele együtt halunk meg és vele támadunk fel, amíg együtt nem uralkodunk vele. Mialatt a földön vándorlunk - megpróbáltatás és üldöztetés közepette haladva az nyomdokaiban - társulunk szenvedéseihez, mert a test a főhöz tartozik, vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk" (LG 73). "Elhatározásom, hogy Téged utánozzalak minden sérelemben, minden gyalázatban és minden szegénységben" (Lgy 98). "Krisztus szegényen és üldözötten vitte végbe a megváltás művét. Az egyházat is ugyanerre az útra szólítja hivatása, ami az, hogy az üdvösség gyümölcseit szétossza. Jézus Krisztus mint Isten szolgai alakot öltött, kiüresítette magát és érettünk, noha gazdag volt, szegénnyé lett. Ugyanígy van az egyház is: jóllehet küldetésében rászorul emberi eszközökre, nem arra van alapítva, hogy földi dicsőséget keressen, hanem arra, hogy saját példájával is az alázatosságot és az önmegtagadást hirdesse. Krisztust az Atya avégre küldte, hogy jó hírt vigyen a szegényeknek, gyógyítsa a megtört szívűeket, megkeresse és megmentse, ami elveszett. Hasonlóképpen az egyház is szeretettel öleli át mindazokat, akiket az emberi gyengeség sújtott, sőt szegény és szenvedő alapítójának képmását ismeri fel a szegényekben és a szenvedőkben" (LG 8d).

IV. A KÉT ZÁSZLÓ (Lgy 136-148)

1. A SÁTÁN

"Lássam az ellenség vezérét, Lucifert, hogyan szorja széjjel a megszámlálhatatlan ördögöt; nem hagyva ki egyetlen személyt sem azok gúzsba kötésére. A gazdagság utáni vággyal rávezet az összes többi bűnre" (Lgy 138, 141, 142). "Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; a történelem hajnalán kezdődött és az Úr tanitása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban." (GS 37b). - Vö. LG 17a. - "Az ember története kezdetétől a Gonosz sugallatára visszaélt szabadságával" (GS Ba). - Vö. AdG 3.9.

2. KRISZTUS KÜLDI ÖVÉIT .

Fontoljam meg, hogyan választ ki a mindenség Ura oly sok személyt, és hogyan küldi szét őket az egész világra, hogy szent tanítását elhintsék" (Lgy 145). "Amint az Atya küldte a Fiút, úgy küldte apostolait (vö. Jn 20, 21). Krisztus minden tanítványa köteles vállalni a hitterjesztő tevékenységnek reá eső részét. Az egyház munkájának eredménye, hogy minden érték megnemesedik Isten dicsőítésére, a sátán megszégyenítésére és az ember boldogságára" (LG 17). - Vö. AdG 5. LG 4üb. - "Az egyház arra kapott megbízást, hogy feltárja annak az Istennek a misztériumát, aki az ember végső célja" (LG 4Ia).

3. A SZEGÉNYSÉG

,,(Krisztus) azt ajánlja nekik, hogy először is a legnagyobb lelki szegénységre vezessék (az embereket). Első a szegénység, szemben a gazdagsággal" (Lgy 146). "Az emberi tevékenység kiindulópontja is, de célja is az ember. Amikor dolgozik, nemcsak a tárgyakat és a társadalmat alakítja át, hanem saját magát is tökéletesíti: sok mindent megtanul, fejleszti képességeit, kilép önmagából, sőt önmaga fölé emelkedik. Ez a gyarapodása, ha jól megfontoljuk, sokkal nagyobb érték, mint a maga körül felhalmozódó vagyon. ,Az ember azáltal értékes, ami maga, nem pedig azáltal, amije van.' (VI. Pál: A diplomatákhoz, 1965. jan. 7)." (GS 35a) - "Az ember, ha egyszer megváltotta őt Krisztus, új teremtménnyé alakította a Szentlélek, igenis szeretheti Isten teremtményeit, kell is szeretnie. Hálát ad értük a Jótevőnek; a szegénység szellemében a lélek szabadságával használva és élvezve a teremtett dolgokat, a legigazibb módon birtokolja a világot: mint akinek semmije sincs, de mindene megvan" (GS 37d). - "Uralkodjanak érzelmeiken: a tökéletes szeretet elérésében ne akadályozza őket a világi dolgok használata és ragaszkodás a vagyonhoz, amely ellenkezik az evangélium szellemével. Az apostol is arra int, hogy aki használja a világ dolgait, ne tapadjon hozzájuk, mert ez a világ elmúlik (vö. IKor 7,31)." (LG 424). - "Bár (a papok) a világban élnek, legyenek mindig tudatában annak, hogy Urunk és Mesterünk szava szerint nem ebből a világból valók, annak javait úgy használják, mintha nem használnák" (PO 17a). -- "Vállalják az önkéntes szegénységet (a papok), hogy még inkább hasonlók legyenek Krisztushoz és szabadabbak a szent szolgálatra. A szegénység szellemét Krisztus ajánlotta figyelmükbe" (PO 17d).

4. A VÁLASZTÁS ELŐTT A VALÓSÁGOS SZEGÉNYSÉG FELÉ KELL HAJOLNI ,

Kérjem, hogy Jézus engem zászlaja alá fogadjon: mégpedig először a legnagyobb lelki szegénységben, és ha Isten Fölségének tetszenék, nem kevésbé a valóságos szegénységben is" (Lgy 147). "Az igazi szabadság éppen az Istenhez való hasonlóság fölséges jele az emberben. Isten ugyanis szándékosan hagyta az embert saját döntésére, hogy így az a maga elhatározásából keresse Teremtőjét, és hozzá ragaszkodva szabadon juthasson el a teljes és boldog tökéletességre. Az ember méltósága tehát megkívánja, hogy tudatosan és szabad választás alapján cselekedjék, személy módjára, azaz meggyőződése indítsa és irányítsa, ne pedig vak ösztön és merő külső kényszer. Ezt a méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadítva magát a szenvedélyek minden rabságából, a jónak szabad választásával törekszik célja felé, az alkalmas eszközöket pedig őszinte akarással és leleményes szorgalommal biztosítja magának. Mivel pedig az ember szabad akarata sebet kapott, amikor vétkezett, csak az Isten kegyelmével tudja egészen jól cselekedetekre váltani ezt az Istenre való beállítottságot" (GS 17).

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A megváltás elvei Jézus nyilvános életéhen:

Jézus Krisztus egész földi életét három megváltói ténykedés jellemzi, alkalmazással az egyes életszakaszokra:

1.) harc a három bűnszővetségessel: test - világ - sátán

2.) harc a három alapszenvedéllyel: gazdagság - tisztelet - hatalom

3.) harc a három evangéliumi tanács fegyverével: - szegénység - tisztaság - engedelmesség,

Végül a hármas bűnhődés önkéntes vállalása elégtétel képpen: a nehéz munka - szenvedés > halál általi jóvátétel. Mert az isteni végzés következtében: amilyen a bűn, olyan a büntetés, amilyen a büntetés. olyan a megváltás .

Jézus pere és ítélete Isten és a történelem törvényszéke előtt:

Jézus halálának végső oka: az emberiség összbűne

A vád: bűn szövetségben elkövetett Isten-gyilkosság!

A vádlottak az összemberiség képviseletében:

- Értelmi szerző: a sátán, a testtel és a világgal, és a három alapszenvedély felhasználásával.

bűne: Isten gyűlöletéből és hatalomféltésből elkövetett, előre megfontolt és megszervezett Isten-gyilkosság,

büntetése: az Istenország helyreáll, megvalósul.

- Elsőrendű vádlott: A Szinedrion, Kaifással az élen

bűne: vallásos mezben elkövetett elit bűn, alacsony világi hármas érdekből,

büntetése: 4 év múlva örökös számkivetés,

- 40 év múlva: Jeruzsálem és az állam , pusztulása.

- Másodrendű vádlott: Pilátus, a pogányság képviseletébe

bűne: hatalomféltéssel kicsikart jóváhagyás, büntetése: végleges hatalomfosztás és száműzés,

- még 400 év és Alarik gótjai és a rabszolgák megdöntik végleg a nyugat-római uralmat.

- Harmadrendű vádlott: az áruló Júdás.

bűne: alacsony haszonlesésből, előre megfontolt közreműködés azzal, hogy módot adott az elfogatásra

büntetése: kötél általi öngyilkosság és kárhozat

- Negyedrendű vádlott: Heródes Antipas

bűne: bűntársa felbujtására elkövetett gyilkosságban való aktív részvétel és Jézus meggyalázása

büntetése: ideiglenes kizáratás a kereszt hatóerejéből, a dicsőséges Krisztus érkezéséig.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Szentlélek érkezése:

Vihar alakban érkezik, hogy az apostolokat zárt ajtók mögül a világ minden tájára elvigye, tüzes nyelvek alakjában, hogy nyelvük készen álljon az Evangélium hirdetésére, a szívek felgyújtására. Az apostolok pünkösdjét a híveké követi. Péter és az apostolok munkához látnak: Péter a keresztre feszített és harmadnapra feltámadott Üdvözítőt hirdeti. Az eredmény nem marad el: "Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért. Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban" (ApCsel 2,41-42). Ezzel megszületett a titokzatos Krisztus-test, hogy folytassa és ismételje Jézus földi életét.

A megdicsőült Krisztus tovább él Egyházában Jézus Krisztus mennybe távozásával korántsem hagyta magukra övéit. Isteni helyettes ugyan a Lélek, a látható pedig Péter, de az Oltáriszentségben maga is velünk maradt, hogy a megváltás legsajátosabb gyümölcsét, a fogadott istenfiúságot maga, az egyszülött Istenfiú közölje velünk. Mégpedig tulajdon teste és vére közlése által, hogy valóban csont legyünk a "csontjából és hús a húsából": Ef 5,30. Nemcsak jogilag, hanem valóban is test-vére! Az Oltáriszentség vétele Krisztussal olyan szerves egységet teremt, amely a Szent Pál-i hasonlatnál is mélyebben a fizikai Krisztus egységéhez mérhető. A fizikai Krisztusban két különböző természet egyesül az Ige személyében, a titokzatos Krisztusban sok különböző személy a két természetben egy, mert Krisztus emberi természetében okságilag mindnyájan egyek vagyunk, a Krisztusból részesedett isteni természetben viszont Krisztus egy velünk. A kettős egység a kölcsönös állíthatóság (communicatio idiomatum) egy nemét teszi lehetővé, amely szerint Krisztusnak tulajdonítható mindaz, ami Egyházával történik, és viszont. Nem külső hasonlóság, hanem belső életközösség alapján.

"Krisztus bennetek van!" - vallja a nagy titkot Szent Pál (2Kor 13,5).

Természetes tehát, hogy a titokzatos Krisztus is, akárcsak a fizikai, szent, apostoli, az üdvösséghez nélkülözhetetlen, csupán emberi elemében esendő és szorul szüntelen megújulásra.

Hogy a titokzatos Krisztusnak is, akárcsak a fizikainak, a Szentlélektől kell fogantatnia, születni, fejlődni, élni és meghalni a világ üdvössége érdekében (Lásd: Jézus búcsútársalgását, Jn 14-17.).

A párhuzam tökéletes, ha a fizikai Krisztus földi sorsát összevetjük az Egyház történelmével.

A titokzatos Krisztus-csecsemőt sem fogadja be a világ;

Az üldözések elől is Egyiptomba kényszerül;

A milánói ediktum után názáreti életet él;

A középkorban éri el 12. életévét, és mutatkozik be a világnak csodálatos tudásával.

Lásd Szent Tamás Summája ...

Ma a munka és az ima apostolságát folytatja, de

készül világméretű nyilvános munkára, hogy

annak végeztével újra meghaljon és feltámadjon.

Lásd világ vége. .

Krisztussal engem is keresztre feszitettek.

Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él

énbennem" (Gal 2,19-20).

"Örömmel szenvedek értetek. és testemben

kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből

hiányzik, testének, az Egyháznak a javára"

(Kol 1,24).

Szent János még ennél is mélyebb és

tökéletesebb egységet sugall, a

Szentháromság egymásban-Iétét.

"Aki eszi az én testemet és issza az én véremet,

az bennem marad, én meg benne.

Engem az élő Atya küldött, s általa élek.

Így az is élni fog általam, aki engem eszik"

(Jn 6,56-57).

"Legyetek mindnyájan egy. Amint te, Atyám

bennem vagy s én benned, úgy legyenek

ők is bennünk, hogy így elhiggye a világ,

hogy te küldtél engem.

Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben

részesítettél, hogy egy legyenek, amint mi egy

vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is

teljesen egy legyenek" (Jn 17,21-23).

Ez a krisztusi metamorfózis mindaddig folytatódik, amíg a világ végén ki nem alakul a teljes titokzatos Krisztus, a férfiúi Krisztus mintájára.

"Ö némelyeket apostollá, másokat prófétákká, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutnak a hitben és az Isten Fia megismerésében az egységre, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére" (Ef 1,11-13).

Mysterium fidei - signum unitatis - vinculum charitatis...: (a hit titka, az egység jele, a szeretet köteléke).

"Azután következik a vég, amikor is Krisztus átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített. .. S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben" (l Kor 15,24-28).

És ezzel elkezdődik az Atya vég nélküli uralma a Krisztusban megújított mindenség felett, vagyis az örök élet:

"Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust" (Jn 17,3).

Zárjuk tanulmányunkat Szent Pál Istent dicsérő himnuszával:

"Annak pedig, akinek hatalmában áll megerősíteni benneteket az evangéliumban, a Jézus Krisztusról szóló tanításban, annak a titoknak kinyilvánításában, amelyre ősidők óta csend borult, de amelyet most az örök Isten parancsára a próféták írásai kinyilatkoztattak, és minden nemzet előtt ismertté tettek, _ hogy így a hit befogadására eljussanak: neki, az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké! Ámen" (Róm 16,25-27).

TANULMÁNYUNKBÓL FOLYÓ ALAPIGAZSÁGOK

l. A teremtett mindenség értelme és célja a Teremtő örök szándékában: Jézus Krisztus, a Megváltó, szerves egységben a világgal.

2. Ennek az Isteni tervnek a megvalósítására a számtalan világlehetőség közül a mienk a legmegfelelőbb.

3. A mi világunk az irgalom világrendje. amelyben a bűn nem rendkívüli jelenség, hanem állandó, mint a kórházban a betegség.

4. A világot nem az elfogadott és követett evangélium váltotta és váltja meg, hanem a segítségre szorulók javára elszenvedett életáldozat. A tömeges megtérést értékben és időben egyaránt Krisztus kereszthalála eredményezi.

5. A fizikai és titokzatos Jézus Krisztus élete és működése lényegében egy és ugyanaz, az első az oksági megváltást eszközli, a második az okozati megváltást.

6. Mindkettő nem megítélni, hanem megmenteni jött a világot. Az egyetemes világítélet csak az irgalom idejének teljessége után következik.

GASZTROPUSZTÍTÁS...

Oldalak

2024. november 8., péntek