Aktualizálás - summa summarum -

XXXVII. - lelkigyakorlatok -

4. HÉT . 5. nap .

Ötödik szemlélődés: Jézus megjelenései a feltámadása után

A szokásos előkészítő ima.

Időt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét, és kérem, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet az ő egyre nagyobb szolgálatára és dicsőítésére.

- Első előgyakorlat:

1.pont , Jézus első megjelenése , Máriának

Nincs szentírási szöveg : Jézus a vigasztaló szerepében látogatja meg anyját, Máriát.

"Mialatt a Szűzanya Jézus után epekedve bensőséges imádságban ült, egy angyalt láttam hozzája lépni, aki azt mondta neki, hogy menjen ki Nikodémus kis kapujához, mert közeledik az Úr. Mária szívét nagy öröm töltötte el; beburkolta magát köpenyébe és eltávozott anélkül, hogy a szentasszonyoknak szólt volna. Esti kilenc óra lehetett, midőn láttam, hogy Mária a kapu közelében egy magányos helyen sietős útjában hirtelen megállt; elragadtatva, örvendő vágyakozással nézett a magas fal felé, és láttam, amint Jézus lelke fényesen és sebek nélkül az ősatyák lelkeinek nagy seregétől kísérve Mária felé lebegett; és az ősatyák felé fordulva s a Szent Szűzre mutatva így szólt: „Mária, az én anyám!” És úgy tetszett, hogy átölelte őt, aztán eltűnt. Ekkora Szűzanya térdre borult és megcsókolta a földet, ahol Fia állott; térde és lába lenyomata megmaradt a kőben. Kimondhatatlanul megvigasztalódva ment vissza az asszonyokhoz, akiket egy asztalnál talált kenetek és fűszerszámok készítésével foglalatoskodva. Nem mondta el nekik, mi történt vele, de nagyon meg volt erősödve, vigasztalta és megerősítette a hitben mindnyájukat."*

* Az Apostoli Szentszék még nem mondott ítéletet Istenben boldogult Emmerich Anna Katalinnak sem erényei, sem rendkívüli kegyelmei fölött. Ezért tehát mindaz a rendkívüli dolog, amit e látomásban elbeszél, csupán szokásos emberi hiten alapul és mi csakis ebben az értelemben adjuk át az olvasónak lelki épülés végett.- A könyv 1936-ban jelent meg a Szent István Társulat kiadásában. Az elektronikus változat a Szent István Társulat engedélyével készült. - Emmerich Anna Katalin ifjúkorától fogva igen magas és ritka fokban meg volt áldva a látomások és kinyilatkoztatások adományával. A látnokság beleöntött fényénél szent vallásunk igazságának megismerésére jutott; számtalan képben látta a megváltás egész történetét: az előkészítést az ószövetségben, a Bold. Szűz életét, valamint a Megváltó életét, működését, kínszenvedését és halálát. Számtalanszor megjelentek neki: az Úr Jézus, a Szűzanya, Ker. Szent János, Szent Ágoston és más szentek, különösen azok, akiknek valamely ereklyéje volt birtokában. Ha egy ilyen ereklyét kezében tartott, vagy közelébe vittek, azonnal látomásba merült és látta az illető szent életét, működését, szenvedését és halálát. Megvolt benne, a szívekben való olvasás adománya is. Gyóntatója és a Zarándok több alkalommal meggyőződhettek arról, hogy Anna Katalin olvas a gondolatokban. Látta a földön a sok nyomorúságot és ínséget, bűnt és borzalmat, részben azért, hogy imádsággal és önkéntes szenvedéssel segítsen, részben pedig azért, hogy Istent engesztelje és irgalmát az emberekre leesdje. Látta a jövendőt és ki is jelentette. Fölismert mindent, ami szent, megszentelt vagy megáldott volt és megkülönböztette azt olyantól, ami nem volt szent vagy nem volt megszentelve. Az Evangéliumból és az Ószövetségből sohasem tartottam meg fejemben semmit, mert én azt mind magam láttam, egész életem folyamán, mégpedig évről-évre újra meg újra, pontosan ugyanazon körülmények közt, habár néha más-más jeleneteket. Néha ott voltam a helyszínen magam is a többi résztvevőkkel együtt; benne éltem az eseményekben s együtt haladtam velük a térben is, természetes helyváltoztatással. Gyakran a jelenet fölött lebegtem és felülről néztem le rá. Egyebet viszont, különösen a jelenetekben rejlő titokzatost, bensőleg láttam, úgyhogy az bennem tudatossá vált; egyes részleteket pedig képekben kiválva. Minden esetben keresztül láttam mindenen, úgyhogy egyik test nem takarta el a másikat; de azért ebből semmiféle zavar nem támadt.1812. december 29-én Anna Katalin megkapta a külső sebeket is. A stigmatizálás belső lefolyását 1820. Assisi Szent Ferenc ünnepén, egy aznap történt látomás után . A sebek megjelenésével együtt ugyanis Anna Katalinnál föllépett a képtelenség táplálék fölvételére. – Overberg kijelentette 1813 májusában, hogy Anna Katalin körülbelül öt hónap óta semmi szilárd ételt nem evett, annyit sem, amennyi egy félborsónyit kitenne. Ugyanezt tanúsítja 1814 októberében dr. Wesener is . Rendkívüli volt továbbá az a jelenség, hogy a vér a fejből és a kezekből mindenkor abban az irányban szokott folyni, melyben a kereszten megfeszített Üdvözítő szentséges testéből folyt; tehát a tenyérből visszafelé az érverés felé, a lábfejből az ujjak felé, a homlokból és halántékokból előre az arcra és az orra, akkor is, mikor a szenvedő fekvő helyzetben volt. Továbbá: a sebek mindig tiszták és frissek voltak és sohasem gennyesek a legcsekélyebb mértékben sem. A vérzések nem léptek föl szabályos időközökben, pl. csupán pénteki napokon, hanem az évenkint változó kínszenvedés-ünnepeken is; tehát nem a természet törvényeihez kapcsolódtak, hanem az egyházi év természetfölötti idő- és kegyelemrendjéhez. Végül ki kell emelnünk, hogy Isten szolgálója a külső sebeket sohasem kívánta, sőt azok élete végéig kimondhatatlan szenvedések forrásai voltak. Az 1824. év volt a nagy szenvedő halálának esztendeje. január 15-én : „Folyton Istent hívja segítségül. Egyre azt imádkozza: Ó, Uram Jézus, ezer köszönet Neked életem végéig! Uram, nem amint én akarom, hanem amint Te!” Január 27-én fölvette az utolsó kenetet; február 9-én utoljára részesült az Oltáriszentségben; ez volt halála napja. Délután lépett a küszöbre a halál. Mélységes vágyódással Jegyese után többször felsóhajtott: „Jöjj hát, Uram Jézus!” Németország hívőinek közkívánsága, hogy Isten szolgálóleányát mihamarabb az oltáron tisztelhessék, egyelőre annyiban teljesült, hogy az 1892. évben megindult formailag az ún. információs eljárás. 1899-ben pedig megkezdték Rómában a boldoggá avatási pert .

2.pont , Jézus második megjelenése , Mária-Magdolnának a kertben

Márk 16,1-11

Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből [Luk. 8,2. Ján. 20,11-18.] hét ördögöt űzött vala ki.

Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. Azok így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” Ő ezt felelte nekik: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.” Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. Jézus így szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom.” Jézus nevén szólította: „Mária!” Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: „Rabbuni!” - ami azt jelenti: Mester. Jézus ezt mondta neki: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki.

Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának és keseregnek és sírnak vala.

Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék.

“Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak!” Lk. 24,34. - I. Kor. 15,5/a.

A Biblia nem adja meg az időpontot, de valószínűleg ez is a reggeli órában történhetett, vagy a délelőtt folyamán, és azt sem tudjuk, hogy mi volt a találkozás célja, miről beszélgettek.

Pál apostol beszámolója szerint Jakabnak is megjelent, bár ennek az időpontját sem tudjuk. I. Kor. 15,7/a.

3.pont , Jézus harmadik megjelenése , a többi szent asszonynak ,

Máté 28

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!” Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.

És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.” Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt.

4.pont , Jézus negyedik megjelenése ,

Lukács 24,9-12 és 33-34

A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.” Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.

5.pont , Jézus ötödik megjelenése , az Emmausi úton ,

Lk. 24,15.

A feltámadás délutánján az Emmaus felé vezető úton két tanítványhoz csatlakozott (de nem a tizenegy közül való), akik végül behívták vacsorára és szállásra.

Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt.

Ő pedig így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleofás, és ezt mondta neki: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?” „Mi történt?” - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: „Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közzülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták.” Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymásnak: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

6.pont , Jézus hatodik megjelenése , az egybegyűlt tanítványok között ,

(Lk. 24:33-34)

Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Ő azonban így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?

7.pont , Jézus hetedik megjelenése , a felházban az egybegyűlt tíz tanítványnak ,

(Jn. 20:19-25.)

„Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!” És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.” Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat.” Ő azonban ezt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.”

Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát. Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: „Van-e itt valami ennivalótok?” Erre adtak neki egy darab sült halat. Elvette és szemük láttára megette. Majd így szólt hozzájuk: „Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban.” Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt nekik: „Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.”

8.pont , Jézus nyolcadik megjelenése , a jeruzsálemi házban ,

(Mk. 16:14.)

„Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt.”

Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”

Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; mindig a templomban voltak, és áldották Istent , hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel .

9.pont , Jézus kilencedik megjelenése , a hét tanítványnak akik visszatértek halászni ,

Jn. 21,1.

„Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg: együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, Nátánaél a galileai Kánából meg Zebedeus fiai és a tanítványok közül még kettő. Simon Péter így szólt hozzájuk: Elmegyek halászni. Ők erre ezt mondták: Mi is elmegyünk veled. Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőlük: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Így válaszoltak neki: Nincs. Ő pedig ezt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok. Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: Az Úr az! Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felsőruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. A többi tanítvány pedig a hajóval jött, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és még kenyeret is. Jézus így szólt hozzájuk: Hozzatok a most fogott halakból! Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. Jézus ezt mondta nekik: Jöjjetek, egyetek! A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: Ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő. Jézus tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanúgy a halat is.

10.pont , Jézus tízedik megjelenése , a tizenegy tanítványnak egy hegyen Galileában ,

(Mt. 28:16-20.)

A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

11.pont , Jézus tizenegyedik megjelenése , több mint ötszáz embernek egy ismeretlen helyen ,

1Kor. 15:6

Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;

12.pont , Jézus tizenkettedik megjelenése , tanítványainak és Szűz Máriának , az Olajfák hegyén ,

ApCsel. 1:3-14.

Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” Így válaszolt: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.

Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”

Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre. Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, a Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.

GASZTROPUSZTÍTÁS...

Oldalak

2024. november 6., szerda