Az emésztés 1.3

anyagcsere , emésztés , az anyagcserefolyamatok .

Kicsit részletesebben a szervezetszintű anyagcseréről 

A májsejtekben zajló anyagcserefolyamatok során az egyes vegyületek a szervezet mindenkori szükségleteinek megfelelően egymásba átalakulnak, pl. 

 szénhidrátok zsírokká (inzulin hatásra), 

 aminosavak glükózzá (kortizol hatásra), 

 tejsav glükózzá (kortizol hatására), 

 ill. raktározódnak glikogén és zsír formájában (inzulin hatásra).  

A máj a szervezet szénhidrátforgalmának legfontosabb szabályozója: 

 a vérből szénhidrátokat – glükózt – vesz fel (magas vércukorszint esetén) 

 és ad le (alacsony vércukorszint esetén) a szükségleteknek megfelelően. 

 Továbbá szénhidráthiány esetén a máj nemszénhidrát előanyagokból (tejsav, glicerin, bizonyos aminosavak (pl. alanin és glicin)) glükózt tud előállítani kortizol hatására.  
A máj szénhidrátforgalommal összefüggő, egyik igen fontos feladata a vércukorszint szabályozása. 

 Táplálkozást követően, amikor a vércukorszint megnő, a vérből felvett szénhidrátok o a májban vagy lebomlanak energiát szolgáltatva, o vagy átalakulnak pl. zsírokká, o vagy átmenetileg raktározódnak glikogénként. 

 Éhezéskor, vagy hosszan tartó izommunka esetén, ha a vércukorszint csökken, a raktározott glikogén lebontása útján a keletkezett glükózt a vérbe juttatja. 

A máj szénhidrátforgalmát egyrészt idegi, másrészt hormonális tényezők befolyásolják.  

 Az inzulin - magas vércukorszint esetén - serkenti a máj glükózfelvételét, a glikogén, ill. zsírok szintézisét. 

 Az adrenalin, glukagon – ill. szimpatikus aktivitás - hatására pedig fokozódik a máj glikogénbontása, a keletkező glükóz leadása. 

A lúgos kémhatású epe a májban termelődik, a vékonybél egyik igen fontos emésztőnedve, azonban emésztőenzimeket nem tartalmaz. A képződött epe az epehólyagban raktározódik, s közben jelentősen bekoncentrálódik. Az epevezeték a hasnyálmirigy vezetékével egyesülve közösen nyílik a patkóbélbe. 

A máj az epe termelésével 

 egyrészt elválaszt, mivel az epe több olyan anyagot szállít, melyek az emésztésben játszanak lényeges szerepet (epesavak), 

 ugyanakkor kiválasztást is végez a máj, mivel az epe bomlástermékeket – epefestékeket – is tartalmaz. 

Az epében mások mellett találhatók 

 epesavak (epesavas sók, kialakítják a lúgos kémhatást),

 epefestékek, 

 koleszterin, 

 ásványi sók, víz. 

Az amfipatikus epesavak feladata kettős: 

 egyrészt aktiválják a zsírbontó lipázokat, 

 másfelől a bélmozgások miatt felaprózódott zsírcseppek felületén elhelyezkedve csökkentik az emulgeált zsírgolyócskák felületi feszültségét, stabilizálják azokat, és fajlagos felületüket nagyobbítva kedvezőbb feltételeket teremtenek a lipázemésztés számára (hatásuk a szappanokéhoz hasonló). Az epefestékek a hemoglobin prosztetikus csoportjának a hemnek a bomlásából származnak. A bilirubin vöröses, a biliverdin zöldes színárnyalatot ad az epének. Jelentőségük az emésztésben nincs, bomlástermékek, az epén keresztül választódnak ki. Ha a májsejtek károsodnak, a bilirubin egy része bekerülhet a vérkeringésbe, a bőr alatti kötőszövetben felhalmozódik és a bőrnek sárgás színt ad (sárgaság). A sárgaság hátterében a máj elégtelensége, működési zavara, gyulladása, a májsejtek károsodása áll, illetve az epevezeték elzáródása, a bilirubin csökkent kiválasztása vagy a vörösvértestek szétesése. A koleszterint az epesavak tartják oldatban, s ha mennyiségük valamilyen okból csökken, a koleszterin epekövek formájában kiválik az epehólyagban. 

Az epekövek anyaga lehet még bilirubin (20 százalékban) is. A bilirubinkövek a fokozott hemoglobin-lebomlás során képződhetnek.  

Az apró, 3-4 mm-es kövek több veszélyt hordoznak. Ha bepréselődnek az epevezetékbe, és itt akadnak el, akkor sárgaságot okozhatnak, vagy hasnyálmirigy-gyulladást provokálhatnak, ami akár végzetes súlyosságú is lehet. Nem kérdés, hogy problémás epekő esetén a laparoszkópos epeműtét a legjobb megoldás. Legfeljebb a műtét optimális időzítése lehet kérdéses.

Az epesár (sludge) UH-lelet arra utal, hogy az epehólyagban hosszabb ideje pang az epe, kicsapódott kevés koleszterin, és rétegesen leülepedett az epefolyadékban. Még nem állt össze nagyobb kövekké, de jó úton halad errefelé. Az epesár nem indok a műtétre, hanem a cholesterolosishoz hasonlóan: erős felhívás a változtatásra, mert amennyiben tartósan fennáll, úgy szinte törvényszerűen epekövek fejlődnek belőle.

Az epekövesség a metabolikus szindróma társbetegsége.® A fejlett országok népességének zöme metabolikus beteg,® így érthető a hozzá társuló epekövesség járványa. Mindkettőt ugyanaz okozza. A tartós jóllét és kalóriabőség, a szénhidrátban és zsírban egyszerre bővelkedő finomított ipari szemétkaja, a gyakori étkezés (nasi), a gyógyító-tisztító éhezési periódusok elmaradása felborítja az egészséges anyagcserét. Kellő éhezési időszakok nélkül emésztőszerveink tartósan jóllakott üzemmódra kényszerülnek. Az étkezés utáni (posztprandiális) állapot kórosan "beragad", inzulin-rezisztenciát okoz, elhízáshoz vezet, és epekövet növeszt.®

Soha nem volt annyi epekő-beteg, mint amióta rettegünk a zsírtól, és elhittük, hogy a koleszterin okozza a szívbetegséget! Koleszterinre szükségünk van, és nem a zsír a fő ellenségünk! Az pusztít, amit helyette fogyasztunk: a feldolgozott gabonatermékek, és finomított szénhidrátok keverékéből kotyvasztott ipari szemét. A feldolgozott, színezett, adalékolt, tartósított, dobozolt, gyorsétel rendszerint oxidált, ócska növényi olajokban is bővelkedik, ami tovább fokozza kártékonyságát.

A teljes értékű, feldolgozatlan zsíros étrendben számos nélkülözhetetlen nutriens érkezik, s ezek egyike a kolin. Az epe oldatban tartásához a májnak bőséges kolinra van szüksége.® A népesség zöme kolinban is hiányt szenved.® Hiányában az epéből könnyedén kicsapódik a koleszterin, és máris előttünk áll az epekő-járvány. Hogy miben található sok kolin? Olyan nutriens-bombákban, mint a tojás-sárgája, hús, és a máj. Csupa olyasmi, melyekről a brit tudósok egykor azt mondták, hogy megöl. Nos, ma már mást mondanak...®

Az epekövesség megelőzésének kulcsa a metabolikus rugalmasság megőrzése, a krónikus fullra pakolt állapot elkerülése. Talán még a minőségi étkezésnél is fontosabb az étkezési szünet! Az időszakos koplalás, a kellő éhezési időszak segíti az emésztőrendszer regenerálódását, a bélrendszer automatikus mozgását, öntisztító mechanizmusait. A testmozgás sem kevésbé azért fontos, mert helyet csinál az érkező kalóriákban, megelőzi a raktározási nehézséget, és ennek egyenes következményét: a metabolikus zavart. Túlsúly, és metabolikus zavar esetén a teendő: az inzulin-érzékenység helyreállítása. A túlsúlyt illetően tudni kell, hogy az erőteljes kalóriamegvonás, önsanyargatás (vagy súlycsökkentő műtét) maga is epekőre hajlamosít.® A fogyást kísérő epekő-képződés ellenben megelőzhető a zsíros étrend fogyasztásával.® Itt is kiviláglik, hogy túlsúly esetén az elsődleges feladat nem a fogyás, hanem az inzulin-rezisztencia leküzdése, melynek fontos eszköze a (szükségszerűen zsíros) low-carb étrend. Ezt természetesen követi majd a súlyvesztés.

Amennyiben különféle károsító tényezők – vírusok, alkohol, mérgezések, nehézfémek, gyógyszerek – érik a májat, azok a májsejtek elhalását okozzák. A májzsugorodás során a máj működő szövetének mennyisége lecsökken, a májsejtek helyét heges, zsíros kötőszövet foglalja el (zsírmáj).

 A máj vérellátása egyre romlik, feladatait egyre kevésbé lesz képes ellátni. A májzsugort nem lehet gyógyítani , - erről azért vannak még viták - lásd fentebb a májregenerációt !

 A májzsugorodás rendszerint folyamatosan romló (progresszív) betegség, késői szövődménye a májrák.  

A (nem alkoholos) zsírmáj. / fontos erről is tudnunk / Egykor az alkoholos májzsugor pusztított, ma sokkal inkább a máj (nem alkoholos eredetű) elzsírosodása. Egyes gazdag országokban minden harmadik ember érintett. A betegek egy részében a zsírosodást kíEsérő gyulladás miatt a máj fokozatosan tönkremegy, így lassan a zsírmáj következményei miatt végzik a legtöbb májátültetést. Gyógyszere nincs, mert életmód-betegséget nem gyógyíthat csodatabletta. Ugyanakkor néhány határozott étrendi-életviteli módosítással kiválóan kezelhető.

A számunkra fontos, "mezei" zsírmáj egy családtag az elhízás, metabolikus szindróma, magas vérnyomás, 2. típusú cukorbetegség, köszvény, és számos további civilizációs betegségünk népes rokonságában. (Bzowej 2018). Úgy is mondhatnám, hogy a májban kialakuló inzulin rezisztencia klinikailag zsírmáj formájában muatkozik. A magyar szakirodalom sajnálatosan keveset látszik tudni az okokról. (Hagymási 2014) A kacsamáj-termelők ellenben pontosan tudják, hogy mi okoz zsírmájat: a krónikus túletetés. A szénhidrátok (kukorica-keményítő) túltöltése működik legjobban. Urbanizációs népbetegségünk forrása is hasonló. Tartós kalóriabőség, iparilag feldolgozott, finomított szénhidrátokban és toxikus növényi olajokban gazdag szemétkaja. Ezek változatos kombinációja lesz az első lépés a tartósan fokozott inzulinhatáshoz, mely megzavarja a zsíranyagcserét, és egyebek mellett zsírmájat okoz, melyhez hamarosan inzulin-rezisztencia társul. A tartós bőség rendszerint krónikus mozgáshiánnyal párosul, és társul hozzá a kevés természetes napfény, krónikus alvásdeficit, felborult bioritmus. E robbanóelegy további következménye: a metabolikus szindróma. A zsírmáj mintegy bevezető lépése az egyre súlyosabb anyagcsere-zavarnak. Megértéséhez érdemes egy kis biokémiai kitérővel felidézni, hogy bőség idején hová tesszük a felesleget, azaz hogyan tudunk táplálékot raktározni.A kutatások szerint a zsírokkal együtt bőségben érkező szénhidrátok fontos provokátorai a zsírmájnak. Azonban nem minden szénhidrát egyformán kártékony.
A természetben előforduló, felszívódó összetett szénhidrátok (keményítők) csaknem teljesen glükózból épülnek. Lassú lebomlásukból egyenletes glükóz-terhelést kapunk, mely rendesen megdolgoztatja ugyan az inzulin-termelő hasnyálmirigyet, de a felszívódó glükóz feldolgozásába lényegében összes sejtünk besegít. Az izom elraktározza, agyunk eltüzeli, és mindenki fogyaszt belőle tehetsége szerint. Még az sem okoz egykönnyen zsírmájat, ha valaki tiszta, nyers glükózt fogyaszt nagy dózisban és kitartóan. A készült zsíroktól ugyanis a máj ilyen esetben sokáig képes gond nélkül megszabadulni. Ugyanakkor a zsírmáj provokálásában vastagon szerepet játszik egy másik elterjedt étkezési szénhidrát: a gyümölcscukor (fruktóz).
A finomított "asztali" cukor (répacukor, nádcukor, szacharóz) egy diszacharid, melynek fele glükóz, másik fele fruktóz. A finomított cukorral tehát bőséges fruktózt is fogyasztunk.
A gyümölcscukor néhány hónapos kitartó fogyasztása látványosan, és "megbízhatóan" zsírmájat okoz. (Stanhope 2009, DiNicolantonio 2017) Hatása dózisfüggő, azaz sok fruktóz gyorsan pusztít, de a kevés sem veszélytelen: hatása összeadódik, azaz szépen lassan, fokozatosan fogja zsírral belakni a májat. A fruktóz különleges cukor, melyet (a glükóztól eltérően) csak a bélfal, és a máj képes eltüntetni. Hatása leginkább az alkoholhoz hasonlítható: zsírmájat és idővel mindenütt toxikus szervkárosodást okoz.
Sajnos ma fruktóz-terhelésünk zömét gyorsan felszívódó, kártékony, mesterséges adalékok formájában kapjuk. Az élelmiszeripar a kukoricakeményítő feldolgozásából olcsó, édes melaszt kotyvaszt, melynek neve: HFCS. (High Fructose Corn Syrup) Nem csak az üdítőitalok, és édességek rejtenek fruktóz-szirupot, de számtalan feldolgozott, tartós, dobozolt élelmiszeripari késztermékben ott lapul. Nem véletlen, hogy a HFCS ipari bevezetésével egyszerre kezdett látványosan növekedni a zsírmáj gyakorisága. A fruktóz: igazi tömegpusztító fegyver! (Basaranoglu 2015)

Talán kevésbé ártalmas a természetes eredetű, gyümölccsel elfogyasztott gyümölcscukor. A kisebb mennyiségű fruktóz itt lassan emésztődő ill. emészthetetlen rostokkal együtt érkezik, ezért az lassabban terheli az emésztőrendszert. A lassan felszívódó természetes gyümölcscukor feldolgozása szinte teljes mértékben megtörténik a bélfalban, és csak igen kevés jut el a májba. Számos tanulmány szerint a zsírban gazdagabb (és szénhidrát-csökkentett) étrend fokozza a máj elzsírosodását (Asrih-Jornayvaz 2014). Mások szerint a low-carb diéta (kalóriacsökkentés mellett!) néhány hét alatt gyógyítja a zsírmájat. (Kirk 2009) Hol az igazság?
Nos, tudjuk, hogy a zsíros étrend önmagában nem okoz zsírmájat. A zsírgazdag étrenden élő természeti népek (inuit, maszáj, stb.) körében ismeretlen volt a zsírmáj. Mindaddig, míg a hagyományos (szénhidrátban szegény) étrendjükhöz nem társítanak keményítőben és cukrokban bővelkedő "nyugati típusú" ételszemetet. Az inuit vadász rendben volt a fókazsírral. A kólával azonban megérkezett a zsírmáj, metabolikus szindróma, túlsúly, és a "civilizáció" minden áldása.
Anyagcserénk biokémiája azt mutatja, hogy a zsírmáj forrása a tartós bőség miatt besokallt izomzat és zsírraktár. A zsírszövet és izomzat inzulin-rezisztenciáját pedig a szénhidrátokban és zsírokban egyaránt bőséges étrend okozza. Ezzel magyarázható, hogy a nem eléggé radikális low-carb diéta esetenként több kárt tehet, mint hasznot. (Többi civilizációs bőség-betegségünkhöz hasonlóan tehát zsírmáj esetére is igaz, hogy fél diéta nem diéta!) Ugyanakkor azt is tudni érdemes, hogy kellően radikális szénhidrát-megszorítás esetén anyagcserénk látványosan megváltozik. A máj abbahagyja a zsírgyártást, helyette a hiányzó cukor pótlására igazodik (glükoneogenezis). Cukorfélék hiányában a keringő zsírok felesleges ballaszt helyett fő tápanyagforrássá válnak. Határozott szénhidrát- csökkentés mellett tehát semmi bajt nem okoz a zsíros étrend. Általánosságban: a zsírmájat javítani fogja minden kalóriamegszorítás, ami kellően radikális ahhoz, hogy fogyást okozzon. Az igazi kérdés inkább az, hogy miként lehet megvonni a kalóriákat az inzulin-rezisztens májbetegtől, aki képtelen zsírt égetni, helyette cukorégető üzemmódban ragadt, ezért zsírt raktároz mindenütt. Ilyen anyagcsere-kisiklásnál a vércukor legkisebb csökkenése is erőteljes falási kényszert provokál, ezért a beteg napi hatszor eszik, és rendszeresen nasizik némi szénhidrátot. Ha elvonjuk tőle a kalóriákat, ráadásul testgyakorlást erőltetünk, akkor átmeneti siker után szinte bizonyos a kudarc: az anyagcsere lelassul, a falási kényszer pedig utóbb áttöri az akaratot, és visszakúsznak az elveszített kilók. Első lépésben nem a kalóriákat kell megvonni, hanem a kisiklott anyagcserét kell korrigálni - a szénhidrátok erélyes megvonásával. Tudjuk, hogy a szénhidrát-ínség zsírégető anyagcserét provokál, ami a májban felszaporodott zsír eltüzelésére is hasznosnak bizonyul. (Tendler 2007, Browning 2011, Pérez-Guisado 2011) A szénhidrát-megvonás mellett mértékletes fehérje-fogyasztást tanácsolnék bőséges egészséges zsírokkal kiegészítve. Itt különösen fontos a kártékony növényi olajok, és ócska transz-zsírok gondos elkerülése. Helyettük minőségi állati zsírok és olíva, kókusz-zsír választandó, továbbá fontos az omega-3 pótlás. A bélflóra táplálásáról sem feledkezhetünk meg, ezért nélkülözhetetlen a bőséges (rostokban, ásványokban és vitaminokban gazdag) zöld, leveles zöldségfélék fogyasztása.
Ez az étrend táplálkozási ketózist okoz, tehát zsírégetésre hangolja az anyagcserét, és kiválóan elnyomja az éhségérzetet. A ketogén diéta hetek alatt drámai gyorsasággal javítja a zsírmájat! (Mardinoglu 2018, Watanabe 2020) A zsíradaptáció kialakulását követően már nehézség nélkül megszoríthatók a kalóriák, mert ketózisban anyagcserénk könnyedén hozzáfér a felgyülemlett felesleges zsírraktárakhoz. A zsírmáj gyógyítására hasonlóan hatékony a legtöbb időszakos koplalási protokoll.
https://vastagbel.hu/index.php/tudastar/emesztoszervi-betegsegek/a-nem-alkoholos-zsirmaj

A túlzott alkoholfogyasztás nem csak májbetegségekhez – májgyulladás, májzsugor, májrák – vezet, hanem oka lehet a gyomorfekély, nyombélfekély, ill. reflux betegség kialakulásának.  

Fekélybetegségek akkor alakulnak ki, ha a bélfal nyálkahártyája változó mélységben, kisebb-nagyobb területen felmaródik. Fekélyek kialakulásának további kockázati tényezői a stressz, bizonyos gyógyszerek, ill. a gyomorfekély esetén a Helicobacter pylori baktérium

A baci remekül tűri a gyomorsavat, ezért ott lakik, ahol más nem szívesen.  Ma egyesek inkább a civilizációs ártalmak, antibiotikum-használat, monokultúrás növénytermesztés, antibiotikummal adalékolt takarmány egyik kísérőjelenségének tartják az átfertőzöttség csökkenését. Csakúgy, mint a nyugati mikrobiom általános elszegényedését. A mikrobiom megtizedelését pedig civilizációs betegségekkel törlesztjük.® Ezért érdemes jól megválogatni, hogy mikor indítunk irtóhadjáratot a gyomorlakó ellen. 

Mikor muszáj kitenni a beköltözőket? Van egy pár betegség, ahol nincs pardon. Ilyen a nyombélfekély, mely másként viselkedik, mint a (később említett) gyomorfekély. Bőséges gyomorsav nélkül nem tud kialakulni. A nyombélbe jutó maró sav ártalmát egyértelműen fokozza a baktérium jelenléte. A fekély életveszélyes szövődményeket okozhat, ugyanakkor a baktérium kiirtása, és savgátló gyógyszer látványosan, tartósan gyógyítja bél falát. Az aktív (vagy korábbi) nyombélfekély határozottan indokolja a H. pylori kiirtását.® A (vérmesebb) gyomorpolyp, valamint korán felismert, kezdődő gyomorrák endoszkópos eltávolítása után is hasznos lehet. Amennyiben a gyomortükrözés során vett szövetminta kóros nyirokszaporulatot igazol (MALT lymphoma), úgy kötelező a baktériumot keresni, és ha van: foggal körömmel kiirtani. Egyes gyógyszerek (vérhígítók, aszpirin, nem-szteroid gyulladásgátlók) a gyomorlakó jelenlétében gyakran okoznak vérzést, és fekélyt.® Ha tartósan szedni kell ilyesmit, akkor megfontolandó (megelőző jelleggel) a Helicobacter kipusztítása.® Hasonló stratégia indokolt a vérzékenység bizonyos eseteiben. A reflux-betegség (GERD) NEM indokolja az eradikációt.® Sőt: a gyomorlakó még védeni is látszik a súlyos reflux egyes szövődményei ellen.®

Reflux (visszafolyás) akkor alakul ki, amikor a gyomorszáj záróizmának elégtelen működése miatt a gyomortartalom visszajut a nyelőcsőbe és azt felmarja. A betegség kialakulásában szerepet játszik még a túlsúlyosság, a stressz, egyes gyógyszerek, amelyek csökkentik a záróizom tónusát, bizonyos élelmiszer-összetevők, mint pl. szénsav, zsír, csokoládé, alkohol stb. 

A hasnyálmirigy 

A hasnyálmirigy – mely a patkóbél kanyarulatában, merőlegesen a test hossztengelyére helyezkedik el - anatómiai és működési értelemben egyaránt két részre tagolódik.  
 Az emésztőenzimeket termelő külső elválasztású részre, amely a váladékát, a hasnyálat a patkóbélbe juttatja, ill. 

 a hormonokat (inzulin, glukagon) termelő belső elválasztású részre, amely váladékát a vérbe üríti.

Az endokrin sejtcsoportok a külső elválasztású részek végkamrái között a mirigyállományban szigetszerűen helyezkednek el, nevüket leírójukról kapták, Langerhans-féle szigeteknek nevezzük őket. Számuk emberben kb. 1 millió. Vérellátásuk igen gazdag, tekintve, hogy a sejtek váladékukat a vérbe juttatják.

Az elválasztás mechanizmusa:

- táplálkozás kezdetén nervus vagus hatására megindul

- a patkóbélbe került táplálék hatására a nyálkahártya hámsejtjei szekretint és kolecisztokinint termelnek → nedvelválasztást fokozzák

A szigetek kétféle fő sejtből állnak: 

 kisebb, világosabb béta-sejtekből, melyek az inzulint termelik, 

 nagyobb, sötétebbre festődő alfa-sejtekből, ezek pedig a glukagont választják el ,

 és a delta-sejtek pedig  a szomatosztatint termelik

A Langerhans-szigetek működését elsősorban a vércukorszint szabályozza. A hasnyálmirigy külső elválasztású része termeli a hasnyálat, amely emberben napi 1,2-1,5 l, pH-ja 8 körül van. A hasnyál tartalmaz 

 tripszint, amely inaktív tripszinogén formájában választódik el, a polipeptideket oligopeptidekre bontja adott helyen (peptidkötéseket hidrolizál, endopeptidáz), 

 lipázt – kezdetben inaktív, epesavak hatására válik aktívvá –, amely a lipidek észterkötéseit hidrolizálja, így a neutrális zsírokat monogliceridekre és zsírsavakra bontja,  hasnyálamilázt, amely a nyálamilázhoz hasonló, ezért szintén a keményítőt és a glikogént hasítja maltózegységekre, 

 nukleázt, amely a nukleinsavakat nukleotidokra hidrolizálja
Az emésztés során a tápanyagok makromolekulái a tápcsatorna üregében monomerekre hasadnak, hidrolizálnak, melyek aztán felszívódással többnyire a vérbe kerülnek. Az emésztőnedveket (nyál, gyomornedv, hasnyál, epe) 

 részben a tápcsatorna nagy mirigyei (nagy nyálmirigyek, hasnyálmirigy, máj),  részben a nyálkahártyában kisebb mirigyek választják el (gyomornedv). 

A bontást 

 az emésztőcsatorna üregébe elválasztott enzimek indítják el (luminalis emésztés), 

 majd a monomerekre való végső bontást a bélhámsejtek felszínéhez kötött enzimek végzik (celluláris emésztés). A trigliceridek kizárólag luminalisan bomlanak.  

A felszívódásnak több, a nyálkahártya felületét nagyobbító tényező kedvez. 

 A nyálkahártya redői háromszorosára, 

 a bélbolyhok harmincszorosára, 

 a mikrobolyhok hatszázszorosára növelik a felszívó felületet, amely elérheti akár a 200 m2 -t. 

A felszívódás többféle módon történik, 

 a víz és a 4 szénatomnál kisebb vízoldható vegyületek diffúzióval, passzív transzporttal, 

 a nagyobb poláris molekulák – pl. glükóz, aminosavak többsége – és az ionok aktív transzporttal szívódnak fel. (Egyes aminosavak facilitált diffúzióval szívódnak fel.)  

A felszívódó molekulák kémiai természetüknek és molekulatömegüknek megfelelően szelektálódnak.  A vízben oldódó molekulák inkább a vérkeringési rendszerbe, 

 a nagyobb hidrofób molekulák – pl. a zsírok, mivel vízben oldhatatlanok – lipoproteinek formájában a nyirokkeringésbe jutnak.  

A felszívódás helyszínei 

 A szájban és a nyelőcsőben nincs jelentős felszívódás, míg 

 a gyomorból víz, egyes ionok, alkohol, gyógyszerek, kevés glükóz szívódik fel. 

 A felszívódás fő helye a vékonybél. 

 A ragadozók és a mindenevők vastagbele a tápanyagok felszívásában nem játszik fontos szerepet. Itt főleg víz, ionok, és esetleg kis tömegű szerves anyagok, mint pl. B- és K-vitaminok szívódnak fel. 

 A növényevők vastagbelében levő jelentős mikrobatömeg egyszerű szénhidrátokat, aminosavakat, zsírsavakat és B-vitaminokat képez, melyek itt még felszívódnak. A vér a tápcsatornából a monomereket elszállítja a szövetekig, ahol bejutva a sejtekbe különféle átalakuláson mennek keresztül,  vagy tovább bomlanak energiát szolgáltatva a biológiai oxidáció folyamatában, pl. a glükóz, ill. a zsírsavak az izomszövetekben, 

 vagy felépítő folyamatokban vesznek részt, így az aminosavak fehérjékké alakulnak, 

 ill. raktározódnak egyes szövetekben, szervekben, mint a glükóz a májban, vázizomszövetben glikogén formájában, a zsírok a zsírszövetekben. 

Az emésztőrendszer működése összességében energiaigényes folyamat, mivel a tápcsatorna mozgásai, az emésztőnedvek termelése, aktív transzportfolyamatok a felszívás során energiát igényelnek. 

 

 Az utóbél részei: 

 a vastagbél (vakbél és remesebél), 

 a szigmabél, 

 a végbél.

A vastagbél , a hasüreg vékonybéltömegét képkeretszerűen veszi körül, igen tág üregű. A vékonybél és a vastagbél határán billentyű akadályozza meg az anyagok visszafelé áramlását.

A vastagbél ,

 jobb csípőtányéri tájékban kezdődik a vakbéllel,  majd felfelé folytatódik a felszálló remesével, 

 ami átmegy a haránt remesébe, 

 majd az lefelé fordulva a leszálló remesébe folytatódik. 

 A vastagbél a szigmabélbe torkollik, 

 ami a végbélbe megy át. 

A vakbél , a vastagbél kezdeti, lefelé vakon végződő tág szakasza, amely a jobb csípőtányérban fekszik. A vakbélből egy csökevényes bélszakasz, a féregnyúlvány indul ki. A féregnyúlvány nyálkahártya alatti kötőszövetében rendkívül nagy mennyiségű nyiroktüsző található, aminek következtében a féregnyúlvány a mandulákéval azonos funkciójú nyirokszerv.

Amennyiben egy székletdarabka elzárja a féregnyúlvány nyílását, az elzárt részben baktériumok felszaporodása miatt különféle gyulladásos folyamatok indulnak be. Mivel a féregnyúlvány fala rendkívül vékony, a gyulladás következtében könnyen átszakad, azaz a vakbél perforálódik. A nyíláson keresztül baktériumok kerülhetnek a hasüregbe, melynek következményeként életveszélyes hashártyagyulladás alakulhat ki. A helyzet súlyosságának megfelelően feltétlen műtéti beavatkozás szükséges.  

A vastagbél fala bélbolyhokat már nem tartalmaz, az általa elválasztott csekély, enyhén lúgos váladékban enzimek nincsenek. A vastagbél a széklet kialakításában fontos, amely 

 egyrészt a nagy mennyiségű víz és ion felszívódásnak, 

 másrészt a bakteriális lebontásnak köszönhető.  

Míg a gyomor és a vékonybél gyakorlatilag baktériummentes, a vastagbélben dús baktériumflóra van, mely a béltartalomban erjedési folyamatokat indít meg. A széklet kialakításának elősegítésén túl igen fontos funkciója a vastagbél baktériumflórájának bizonyos vitaminok termelése, pl. emberben K-vitamin és B-vitaminok termelődnek. A bélflóra szimbionta baktériumai ezek mellett gátolják a kórokozó mikroorganizmusok szaporodását. A bél-baktériumflóra háromféle mechanizmus segítségével védekezik a kórokozók ellen: 

 közvetlen gátlással, antibiotikumok termelésével,  tápanyagelvonással és az élőhely elfoglalásával,  valamint az immunrendszer folyamatos stimulációjával, aktivációjával. A bélflórát a bélnyálkahártyán megtelepedett, zömében oxigénhiányos környezetben szaporodó mikroorganizmusok összessége képezi. Számuk egészséges emberben trilliós nagyságrendű, tömegük együttesen eléri a másfél-két kilogrammot, és becslések szerint akár ezer faj is képviseltetheti magát. A velünk élő hasznos baktériumoknak azonban eddig csak a legnagyobb számban jelen lévő képviselőit azonosították (mintegy 30-40 fajt), mert laboratóriumi tenyésztésük rendkívül nehéz. Az anyaméhben a magzat bélrendszere még steril. A bélflóra betelepülése és kialakulása a szüléskor kezdődik meg. Elsőként az anya hüvelyében élő baktériumok jutnak be a magzatba, és megkezdik a normális bélflóra kialakítását. A további baktériumok a szoptatás folyamán, a tárgyak szájba vételekor, illetve a lélegzetvétellel jutnak be a csecsemő emésztőrendszerébe. A normális bélflóra kialakulása és fennmaradása nélkülözhetetlen az egészség megőrzéséhez. Nagyon sok emberi betegség kapcsolódik az egészséges bélflóra - és ezzel együtt az immunrendszer működésének - megbomlásához. E betegségek közé tartoznak a gyulladásos bélbetegségek, az irritábilis bélszindróma, sőt egyes rosszindulatú daganatok is. A baktériumflóra összetétele egyénenként különböző, befolyásolja a nem, testtömegindex, a nemzetiség, a táplálkozási szokások. 

A végbél , ...

.... oldalról nézve gyengén S alakú cső. A végbélnyílást erős végbélzáróizom-rendszer zárja le. Ez két részből áll: 

 a bélcsatorna körkörös simaizomzatának megerősödéséből, 

 és az ezt kívülről körülvevő harántcsíkolt izomgyűrűből. A végbélnyílás faggyúmirigyeket és illatmirigyeket is tartalmaz nagyobb mennyiségben

Az emberi széklet , fő tömegét 

 a táplálék emészthetetlen részei (cellulóz),  emésztőnedvek maradványai, 

 fehérvérsejtek, lelökődött hámsejtek és 

 hatalmas tömegű baktérium adja. A bélsár színét a bilirubinból származó szterkobilin adja, mely bakteriális hatásra alakul ki.  

Összefoglaló táblázat

Lipidek anyagcseréje 

A lipidek - mivel vízben rosszul oldódnak - a keringésben nem szabadon, hanem szállítófehérjékhez kötötten, különféle ún. lipoproteinek formájában szállítódnak. A táplálékkal felvett zsírok a tápcsatornába zsírsavakra és monogliceridekre emésztődnek. A felszívódás után a bélbolyhok hámsejtjeiben reszintetizálódnak, majd szállítófehérjékhez kötődve létrehozzák a kilomikront, amely előszőr a nyirokerekbe, majd onnan a vérkeringésbe kerül. Az erek falában található lipoprotein-lipáz a kilomikron triglicerid-komponensét zsírsavra és glicerinre bontja. A felszabaduló zsírsavak a váz- és szívizom számára energiaforrásként szolgálnak, a zsírszövetben zsírrá alakulnak. A triglicerid-tartalmában csökkent, maradék kilomikron a májsejtekbe kerül és ott a kilomikronként ideszállított zsír másfajta lipoproteinné, VLDL-é, alakul át, melyből HDL, ill. magas koleszterintartalmú LDL-molekula lesz. 

Az érfalat alkotó sejtek nagy mennyiségben vehetik fel a LDL-t, aminek következtében sejtbe nagy mennyiségű koleszterin kerül, miközben zsírosan elfajul, és ún. habos sejtek jönnek létre. Ezek a habos sejtek az érelmeszesedés kezdeti lépését jelentik. A HDL, az ún. védő lipoprotein-részecske. A perifériás szövetekből képes koleszterint felvenni és a májba szállítani. Az így felvett koleszterin epesavvá alakul és a tápcsatornába kerül. Ezen az úton keresztül a szervezet megszabadul fölös koleszterintartalmától.

Amiről még nem esett szó az a vesék 

A vese  a kiválasztás szerve: felelős a szervezet anyagcseréje közben keletkezett vízoldékony anyagcsere-végtermékek eltávolításáért, valamint alapvető szerepe van a só- és vízháztartás szabályozásában, a homeosztázis fenntartásában.

A vese páros szerv, a hátsó hasfalon helyezkedik el, az ágyéki (lumbális) gerinc felső részének (a 12. háti és a 2. ágyéki csigolya közötti) magasságban annak két oldalán, a hashártya mögött (retroperitoneálisan). A jobb vese a máj nagy jobb lebenye alatt helyezkedik el, és ezért a bal oldalihoz képest nagyjából fél csigolya magasságával lejjebb szorul. A vesében képződő végleges vizelet összegyűjtéséért és elvezetésért felelős, a húgyvezetékben (ureter) folytatódik, ami pedig a húgyhólyagba nyílik. A vesekapun tehát a vizeletet ürítő húgyvezeték, és a megszűrt vért elszállító vesevéna (vena renalis) távozik a veséből, valamint a megszűrésre érkező vért szállító veseartéria (arteria renalis) és a vesét beidegző idegek lépnek be a vesébe.

Felső pólusán ül a mellékvese (glandula suprarenalis), egy fontos hormontermelő szerv.

A mellékvesekéreg fő funkciója szteroid hormonok termelése. Az emberi mellékvesekéreg által termelt szteroidok:Mineralokortikoidok (aldoszteron, dezoxikortikoszteron): A szervezet só- és vízháztartását szabályozzák. A nátriumion megőrzését és felvételét, következményes víz- és kloridion-visszatartást, valamint a káliumion és a hidrogénion kiürítését okozzák.

Glükokortikoidok (kortizol, kortikoszteron): Jelentős a szerepük a stresszválasz kialakulásában és fennmaradásában, támogatják a lebontó (katabolikus) anyagcsere-folyamatokat, fokozzák a katekolaminok hatását, szabályozzák a só- és vízháztartást és a vérnyomást, csökkentik a csontképződést és a sejtközötti tér fehérjéinek termelődését, gátolják az immunrendszert és a gyulladásos választ, valamint nélkülözhetetlenek a tüdő kifejlődésében.

Androgének (férfi nemi hormonok: dehidroepiandroszteron, dehidroepiandroszteron-szulfát): A magzati fejlődés során a méhlepényben ösztrogénekké (női nemi hormonokká) alakulva segítik a terhesség fennmaradását és az anyai emlő proliferációját. Gyermekkorban az elsődleges és másodlagos nemi jellegek kialakulásában vesznek részt.

A mellékvesevelő a szimpatikus idegrendszer része; katekolaminokat (adrenalint és noradrenalint) termel, és juttat a vérkeringésbe, melyek hozzájárulnak a készenléti reakció eseményeihez.

A szimpatikus idegrendszer vázlata. 

A mellékvesekéreg fennmaradását, hormontermelését és véráramlását egyaránt serkenti az adrenokortikotrop hormon (ACTH), melyet az agyalapi mirigy elülső lebenye (adenohypophysis) termel, a napszaktól függően (cirkadián periodicitás, diurnális ritmus): ébredéskor a legnagyobb mértékben, majd az ébrenlét során folyamatosan csökkenve, és alvás alatt újra növekedve.

Az ACTH egy 39 aminosavból álló peptid, amely a mellékvesekéreg hormontermelő sejtjeinek sejthártyáján elhelyezkedő ACTH-receptorhoz kötődve, stimuláló Gs-fehérje közvetítésével aktiválja az adenilát-cikláz enzimet, ami a sejten belüli adenozin-trifoszfátból (ATP) ciklikus adenozin-monofoszfátot (cAMP) termel. A cAMP fő funkciója a proteinkináz A (PKA) aktiválása, mely a sejten belüli célfehérjéket foszforiláció révén szabályozza, bizonyos szerin illetve treonin aminosavakhoz ATP-ből származó foszforilcsoportot kapcsolva, s így a célfehérjék szerkezetét és funkcióját megváltoztatva.

Az anyagcsere folytán a pajzsmirigyről is említést kell tennünk .

A pajzsmirigy 

A pajzsmirigy (latinul glandula thyreoidea) a nyak elülső részén, a gége előtt elhelyezkedő, kétlebenyes belső elválasztású mirigy. Mikroszkóposan 0,2–1 mm átmérőjű, gömb alakú follikulusokből áll. Kívülről kétszer két mellékpajzsmirigy kapcsolódik hozzá.

A pajzsmirigy elsődleges feladata az anyagcsere sebességét és a gyerekek fejlődését szabályozó pajzsmirigyhormonok (tiroxin és trijód-tironin), valamint a kalciumháztartást reguláló kalcitonin termelése. A pajzsmirigyhormonok szintézisét az agyalapi mirigy elülső részében keletkező pajzsmirigyserkentő hormon szabályozza (azét pedig a hipotalamusz tireotropinfelszabadító hormonja).

Funkcionális zavarai, betegségei közé tartozik az alulműködés (hipotireózis), túlműködés (hipertireózis), gyulladás (tireoditisz), kóros megnagyobbodás (golyva), göbök (nodulák) és tumor. A túlműködés leggyakoribb oka az autoimmun Basedow-kór, míg az alulműködésé a jódhiány; jóddal megfelelően ellátott régiókban pedig a szintén autoimmun Hasimoto-tireoditisz.

A pajzsmirigy elsődleges feladata a jódtartalmú pajzsmirigyhormonok (tiroxin vagy a beépült jódatomok alapján rövidítve T4, valamint trijód-tironin, T3) termelése. Ezenfelül a parafollikuláris sejtek a kalcitonin, a mellékpajzsmirigyek pedig a parathormon peptidhormont ürítik a vérbe. A tiroxin és a trijód-tironin a tirozin aminosav származékai. Szervezetre gyakorolt hatásuk széleskörű: metabolikus: a pajzsmirigyhormonok megnövelik az anyagcsere sebességét szinte valamennyi testszövetben. Hatásukra megnő az étvágy, a táplálékfelszívódás mértéke, a bélmozgás. Fokozódik a glükóz felszívódása, szintézise és lebontása. Stimulálják a zsírok lebontását és növelik a szabad zsírsavak mennyiségét; a koleszterinszintet viszont csökkentik, talán úgy hogy fokozzák kiválasztását az epébe .

- szív- és érrendszeri: növelik a szívverés sebességét és erejét. Fokozzák a légzés gyakoriságát, az oxigén felvételét és fogyasztását, növelik a mitokondriumok aktivitását. Mindezek hatására a véráramlás sebessége és a testhőmérséklet nő.

növekedési a pajzsmirigyhormonok alapvető fontosságúak a magzat és a gyerekek fejlődésében. Fokozzák a test gyarapodását és az agy normális fejlődéséhez is elengedhetetlenek, különösen a magzati korban és az élet első éveiben.

Befolyásolják a szexuális életet (a libidó fenntartását és a menstruációs ciklus szabályozását), az alvást és az agyműködést is (nagyobb hormonszint gyorsabb gondolkodással de rosszabb összpontosító képességgel jár)

A vérbe kiválasztott pajzsmirigyhormonok egy nagyon kis hányada marad szabadon. Nagyobb részük a tiroxinkötő globulinhoz (70%), transztiretinhez (10%) vagy szérumalbuminhoz (15%) kapcsolódik. A szabadon maradó T4-nek mindössze 0,03%-a, a T3-nak pedig 0,3%-a bír hormonális aktivitással. Ezenkívül T3 mintegy 85%-a a szövetekben képződik T4-ből, a jodotironin-dejodináz enzim közreműködésével.

A pajzsmirigyhormonok képesek átdiffundálni a sejt- és sejtmagmembránon és a sejtmagban a TR-α1,TR-α2,TR-β1 és TR-β2 receptorokhoz kapcsolódnak, amelyek ezután a gének megfelelő szabályozó régióikhoz vagy transzkripciós faktorokhoz kötve szabályozzák a génműködést. A hormonmolekulák ezenkívül képesek a glükóztranszportáló fehérjékhez vagy olyan enzimekhez kapcsolódni és működésüket befolyásolni, mint a sejtmembránbeli Ca2+ ATP-áz vagy az adenilát-cikláz.

A pajzsmirigy-túlműködés vagy hipertireózis a hormonok túltermelésével jár.

A hipertireózis tünetei közé tartozhat a fogyás, étvágynövekedés, álmatlanság, fokozott melegérzékenység, remegés, szívdobogás, szorongás, idegesség. Néha mellkasi fájdalmat, hasmenést, hajhullást, izomgyengeséget is okozhat A pajzsmirigy-alulműködést vagy hipotireózist az elégtelen hormontermelést jelzi. Ennek tünetei a súlynövekedés, fáradékonyság, székrekedés, erős menstruációs vérzés, hajhullás, fokozott hidegérzékenység, lassú szívritmus Az európai lakosság jelentős része szenved pajzsmirigy-alulműködésben, ráadásul diagnosztizálatlan szubklinikai hipotireózisban, ami a súlyos szövődmények magas kockázata miatt fontos közegészségügyi kérdést jelent. Magyarország talaja szelénben és jódban is hiányos, emiatt a magyar lakosság fokozottan ki van téve (a nők különösen) a pajzsmirigy működésében kialakuló rendellenességeknek

A mellékpajzsmirigy (latinul glandula parathyroidea) a nyakon, a pajzsmirigy hátulsó felszínén elhelyezkedő belső elválasztású mirigy, melyet 3-5 borsónyi képlet alkot

A pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigyek
elhelyezkedése a nyakon

A mellékpajzsmirigy ún. fősejtjei egy parathormon nevű anyagot termelnek. Ez az anyag növeli a vérplazma kalciumkoncentrációját, méghozzá úgy, hogy kalciumot von el a csontoktól, és fokozza a visszaszívását a nefronok elvezető csatornáiban, valamint a D-vitaminnal együtt segíti a bélcsatorna falán a táplálékból származó kalciumionok felszívódását a vérbe.

Szintén ehhez a témához kapcsolódik egy korábbi bejegyzésem : 2024.05.29 - https://draft.blogger.com/blog/post/edit/2890656179765200113/1434245078822540779

Az emésztés 1.2

anyagcsere , emésztés , bioenergetika , 

gyógyulás sejtszinten .

A holisztikus gyógyítói szemlélet az egész embert, mint energetikai egységet (esszenciát) és szerveződést vizsgálja és kezeli. A betegséget nem valódi okként, hanem csak tünetként észleli (még a refluxbetegséget, sőt az immunrendszer és bélflóra, anyagcsere folyamatok gyengülését, az allergia kialakulását is!), amely a szervezet energetikai rendszerében létrejött energia eltolódására, blokkolódására, hiányára utal. A természetgyógyászatban a gyógyítói szemléletmód szerint a betegséget pozitív jelzőrendszerként értékelhetjük, mivel a betegséggel járó tünetek arra az öngyógyító folyamatra mutatnak, ahogyan a szervezet megoldja az energetikai egyensúlyát, méregtelenítését. A holisztikus gyógyító és szemlélet a szervezet ezen törekvését támogatja.

Gyógyítói szemléletmódunk szerint az orvostudomány és a természetgyógyászat nem nélkülözheti egymás tudását, tapasztalatát! Azt szokták mondani, hogy az „éremnek két oldala van”. Igen, de szerintünk, mivel nem lehet teljesen lapos ez az érem, ezért a „magasságát” is célszerű megvizsgálni! Mivel ez a terület fogja össze a két „ellentétes” oldalt, ezért úgy gondoljuk, hogy ez a kapocs alkothatja, segítheti mindkét fél számára az arany középút megtalálásának módját. Nézetünk szerint az arany középutat a tapasztalatok és a tudás megosztása, illetve a felelősségteljes együttműködés fogja „bearanyozni”. Gyógyítói szemléletünk szerint alázat és tisztelet kell, hogy vezéreljen minden gyógyítót (mindenkivel és mindennel szemben), hiszen minél többet tanul és ért valaki, annál több az, amit tanulnia és értenie kell még. Minden megközelítés és tapasztalat közelebb visz ennek a megértéséhez.

Esetenként azonban már kiválthatóak a szintetikus gyógyszerek és orvosi eljárások a természetgyógyászati eszközökkel és természetes gyógyító hatóanyagokkal, vagyis a szervezet öngyógyító folyamatának segítésével. Más esetben azt kell észrevenni, hogy mikor váltható fel többségében már inkább természetgyógyászati eljárásra, és kezelésre az orvos-gyógyászati beavatkozás.

Gyógyítói törekvéseink és szemléletünk, hogy minél nagyobb összhangot, harmóniát alakítsak ki a TERMÉSZET adta rezgésszinttel, és az egyén saját TERMÉSZETES rezgésszintjével, mert ez biztosítja a valódi egyensúlyhoz és harmóniához való visszatérést (sőt a pozitív túlsúlyhoz, amit már az Új energia információs - energetikai rendszere is támogat és előtérbe helyez a dualista - negatív/pozitív- energetikai rendszerrel és annak törvényszerűségeivel szemben).

Feladatunk a (természetes és velünk született dualitásból adódó) negatív gondolati mintáink és lenyomataink feloldása, és a negatív energiaminták pozitív átformálása! Minden rezgés, minden energia!

A regeneratív orvoslás a sejtszintű gyógyulás jövője – ez maga az orvostudomány új filozófiája. Nem elnyomja a tüneteket, hanem aktiválja a test öngyógyító képességeit. Célja, hogy helyreállítsa a sérült vagy elhasználódott szövetek , szervek és sejtek eredeti funkcióját – sok esetben ott , ahol a hagyományos kezelések már kudarcot vallanak. 

A kutatás alapjaiban írja át az alvásról alkotott elképzeléseinket. Nem csupán pihenésről van szó, hanem a szervezet aktív, tudatos védelmi mechanizmusáról, amely az energiaáramlás és a sejtszintű kémiai egyensúly helyreállítását szolgálja. A mitokondriumok – ezek a parányi, mégis nélkülözhetetlen sejtszervecskék – nem csak energiát termelnek, hanem aktív szereplői annak is, hogy mikor és miért alszunk. Az alvás már látjuk, hogy az egy finoman szabályozott, sejtszintű védelmi folyamat, mely a mitokondriumok által érzékelt energia- és oxidatív stresszre adott válasz.

Metabolikus szindróma alatt azt értjük, amikor az anyagcserének több egymással párhuzamos zavara is van. Ezek alapvetően négy részre bonthatók: az egyik a zsíranyagcsere zavara, a második a szénhidrát anyagcsere zavara, a harmadik az elhízás, a negyedik pedig a magas vérnyomás.

Az anyagcsere egy elég hosszú és bonyolult folyamat attól kezdve hogy az étel és az ital bekerül a szájüregbe / az élőlények esetében / és egészen odáig hogy eljut a mitochondriumba .

Felépítés és lebontás kapcsolata

Anyagcsere, lebontó folyamat, felépítő folyamat, fototróf, kemotróf, autotróf, heterotróf.

 

Az élő rendszerek működése szempontjából az anyag- és energiaáramlás mellett elengedhetetlen az információáramlás. A háromféle folyamat összekapcsolódik, egymástól szét nem választható, az energia és az információ anyagok formájában áramlik. Az élő rendszerek, mint nyílt anyagi rendszerek a környezetükből anyagot és energiát vesznek fel, ill. adnak le.  A sejtek – és általában az élő szervezetek – működésükhöz, életfolyamataik fenntartásához folyamatosan energiát igényelnek. 

Az élő szervezetekben a legjelentősebb a kémiai energia. A kémiai energia kémiai kötések hasadásához szükséges, illetve kialakulásukkor felszabaduló energiamennyiség. A biológiai energia az életműködésekhez szükséges energia, a kémiai energia egy speciális fajtája, amely a sejtekben nagy energiájú kémiai kötésekkel kapcsolatos. A nagy energiájú kötések energiát tároló vegyületekben találhatók meg. Ilyen minden élő szervezetben megtalálható energiatároló és -szállító vegyület az ATP. Az élő szervezetekben minden energiaigényes folyamat – mozgás, anyagszállítás, -felvétel, -leadás, nagy molekulájú szerves vegyületek előállítása - közvetlen energiaforrása az ATP nagy energiájú kötésének bomlásakor felszabaduló energia. ATP = ADP + Pi + energia

Másfelől pedig pl. a szerves vegyületek lebontása során felszabaduló energiát, vagy a fotoszintézis során megkötött fényenergiát a sejtek ATP előállításával képesek eltárolni. ADP + Pi + energia = ATP

A sejtek ATP-készlete állandó, energiaigényes folyamatokban energiát szolgáltatva bomlik, energiatermelő folyamatokban pedig a felszabaduló energiát megkötve regenerálódik.  

Az élő rendszerek az elkülönülés okán környezetükkel állandó egyensúlytalanságot tartanak fenn, hiszen 

 egyrészt belső környezetük tényezőinek értékei – kémhatás, ionkoncentrációk, hőmérséklet stb. – jelentősen eltérnek a környezetben tapasztalható értékektől, 

 másrészt, anyagi összetételben – elemek előfordulási gyakorisága, szerves vegyületek – is jelentős különbség figyelhető meg. 

 Továbbá egy érdekes különbség a rendezetlenségben nyilvánul meg, melynek mértékét az entrópiával fejezzük ki. Általában elmondható, hogy az élettelen természetben minden folyamat a rendezetlenség mértékének növekedése irányába hat, aminek oka az energiaminimumra való törekvés, ami egy általános elv az univerzumban. Az élő rendszerek rendezettsége és így energiatartalma jóval nagyobb, mint az élettelen környezeté.  
Ez az egyensúlytalanság az élő állapot egyik legalapvetőbb jellemvonása. Ahhoz, hogy az élő rendszer folyamatosan fenn tudja tartani az egyensúlytalanságot, energiára van szüksége, hiszen minden életjelenség végső soron munkavégzés. Az élet megszűnésével ez az egyensúlytalanság, a rendezettség is megszűnik, átadja helyét az élettelen világban fennálló egyensúlynak, rendezetlenségnek.  

Eddig a közérthető változat , az elvontabb pedig :

https://bioszfera.com/downloads/2.2.Azanyagcserefolyamatai.pdf - készítette : Vizkievicz András

Szűkebb értelemben táplálkozás alatt csak a táplálék bevitelét értjük a szervezetbe, de tágabb értelmezésben ide soroljuk a táplálék anyagainak megemésztését, felszívódását és az anyagcserében történő hasznosulását, illetve az emészthetetlen anyagok kiürítését is.

A tápanyagok funkció szerint csoportokba sorolhatók: 

 testépítő anyagok, pl. fehérjék, 

 energiaforrások, pl. szénhidrátok, zsírok, 

 enzimek koenzimjeinek összetevői, pl. vitaminok,  ill. enzimek prosztetikus csoportjai, pl. egyes ásványi anyagok. Továbbá fontos tápanyag a víz, mely szerkezetmeghatározó, oldószer, reakciópartner és reakcióközeg, szállítóközeg.  ...

Az éhség érzetét elsősorban az alacsony vércukorszint és olyan peptidhormonok – pl. ghrelin szöveti hormon – váltják ki, amiket a gyomor üressége esetén elsősorban a tápcsatorna fala választ el. Ez a szöveti hormon továbbá 

 mivel hat a májra és a hasnyálmirigyre, elősegíti a tápanyagok glikogén, ill. zsír formájában történő raktározását, 

 a központi idegrendszerben serkenti az agy jutalmazó központjában a dopaminfelszabadulást, aminek hatására fokozódik az evéssel együttjáró örömérzet. Szintje a vérben étkezés előtt a legmagasabb és közvetlenül utána a legalacsonyabb. Testsúlycsökkenéskor nő a vérben a ghrelinszint, hízáskor pedig csökken. 

A jóllakottság jelzései 

 a gyomor teltsége (mechanoreceptorok révén), 

 a magas vércukorszint és inzulinszint, továbbá 

 a zsírszövet sejtjeiben termelődő leptin szöveti hormon. A leptin a ghrelinhez hasonlóan a hipotalamikus neuronokon – jóllakottsági központ – keresztül fejti ki a hatását. A tartósan alacsony leptinszint folyamatos éhségérzetet okozhat, ezért a leptinhiány már kora gyermekkortól jelentkező súlyos elhízást eredményez. Ennek ellenére sok esetben az elhízás magas leptinszint mellett is kialakul. Ezt a jelenséget leptinrezisztenciának nevezzük. Ugyancsak a hipotalamuszban van a szomjúságközpont, a szomjúságérzet és a vízkereső magatartás kialakításáért felelős neuroncsoport, mely aktiválódásának ingere – a csökkent folyadékbevitel miatt – a vér ozmotikus koncentrációjának emelkedése. Az egyes tápanyagok fajlagos – a tömegegységre vonatkozó – energiatartalma eltérő, az átlagosan mérhető értékek a fehérjéknél 17 KJ/g, a szénhidrátoknál 17 KJ/g, a zsíroknál 38 KJ/g. Egy adott élelmiszer vércukorszintre gyakorolt hatását a glikémiás indexszel lehet jellemezni, mely egy 0-100-ig terjedő számérték, nagyságát 

 az élelmiszer szénhidráttartalmának emészthetősége 

 és a felszabaduló egyszerű cukrok felszívódásának a sebessége határozza meg. A magas indexű tápanyagok gyorsan és nagymértékben emelik meg a vércukorszintet, aminek következtében az inzulinelválasztás jelentősen fokozódik, s mivel az inzulin csökkenti a vércukorszintet, a táplálkozást követően 1-2 órával hipoglikémia alakul ki, ami erős éhségérzetet eredményez. Az alapanyagcsere a szervezet fenntartásához szükséges minimális energia termelése. A napi energiaszükséglet 60-70 %-a létfenntartó működések energiaszükségletét fedezi, mint pl. keringés, kiválasztás, májműködés, nyugalmi idegi szabályozás, alapizomtónus fenntartása, hőszabályozás. Meghatározása a hőleadás vagy indirekt módon, az oxigénfogyasztás mérésével történik, a következő körülmények között: 

 éber, nyugalmi állapotban, 

 ruhátlanul, semleges külső hőmérsékleten (28-30 °C, ahol a hőtermelés mértéke minimális), 

 12–24 óra előzetes éhezést követően, gyógyszerhatástól mentesen. 

Az ember táplálkozási szervrendszerének felépítése és működése 

A gerinces állatok és így az ember bélcsöve elő-, közép- és utóbéli szakaszokra osztható. A tápcsatorna emberben kb. 8 m hosszú, erősen kanyarulatos lefutású, a szájnyílással kezdődő és a végbélnyílással végződő cső. 

Az előbél, mely a szájüregtől a gyomorig terjedő bélszakasz, elsősorban a táplálék 

 felvételét, 

 aprítását, 

 puhítását, 

 az emésztés megkezdését, 

 a táplálék továbbítását végzi. 

A középbél (vékonybél) 

 a táplálék emésztését és 

 felszívását bonyolítja. 

A tápcsatorna utolsó szakasza, az utóbél 

 az emészthetetlen maradék, a bélsár – széklet – kialakítását, 

 tárolását és 

 kiürítését viszi véghez 

A bélcsatorna falát belülről kifelé haladva többnyire a következő rétegek alkotják: 

 nyálkahártya 

 hámréteg 

 kötőszöveti réteg 

 simaizomréteg 

 nyálkahártya alatti vastag kötőszöveti réteg  simaizomrétegek, melyek lehetnek 

 körkörös 

 ferde 

 hosszanti irányúak 

 savós hártya 

 vékony kötőszöveti réteg 

 hámréteg (egyrétegű laphám) 

A rétegek vastagsága, fejlettsége bélszakaszonként változik. 

Az előbél A bélcső legelső része a szájnyílással kezdődő szájüreg. A szájüreg feladata  a táplálék felvétele,  felaprítása, puhítása,  az emésztés megkezdése, és  a táplálék továbbítása. 

A fogak feladata a táplálék felaprítása, ez a rágás révén történik. A rágómozgások reflexes úton nyálelválasztáshoz vezetnek. A táplálkozással kapcsolatos motoros és elválasztási válaszreakciók, ún. nyálkahártyareflexek – a nyálelválasztás, rágás, nyelés, hányás – idegi központjai az agytörzsben találhatók.

A nyelv a szájfenék izmos kiemelkedése, felületét nyálkahártya borítja, fő tömegét harántcsíkolt izmok alkotják. A nyelv hátának elülső 2/3-án szemölcsök találhatók. Egyes szemölcsökben ízérző sejtcsoportok, ún. ízlelőbimbók vannak, amelyekben különböző anyagokra érzékeny kemoreceptorok vannak. A receptorok 5-féle alapízre érzékenyek (újabban 6. alapízként emlegetik a zsírérzékelést). Nem csak a nyelven, de a szájpadláson, a torokban, a gégefedőn és a nyelőcsőben is megtalálhatók ízlelőbimbók és mindegyik terület érzékeli mindegyik ízt. A nyelven van némi különbség abban, hogy a nyelv különböző részein található ízlelőbimbók melyik alapízekre érzékenyebbek, de ez az eltérés lényegében elhanyagolható.

 A savanyú íz érzete a H+ -koncentráció függvénye, 

 a sós íz a kisebb pozitív töltésű kationok hatására (NaCl) alakul ki, 

 míg ugyanezek az ionok nagy koncentrációban keserű ízt okoznak, de a nagyobb töltésű kationok, pl. Ca2+, Mg2+ szintén keserűek, 

 az édes ízt a legkülönfélébb szerkezetű vegyületek okozhatnak, de természetes módon a sok -OH-csoportot tartalmazó vegyületek felelősek az édes íz kialakításáért. 

 Az ötödik alapíz az umami – ami japánul finom ízt jelent - előfordul pl. a paradicsomban, a parmezán sajtban és a japán konyhában használt kombu nevű barnamoszatban. Ezt az ízt kiváltó mesterséges adalékanyag a nátrium-glutamát, E 621. 

 A csípős ételekben lévő anyagok, pl. a kapszaicin a szájüreg fájdalomérző receptoraira hatnak. A nyálat a szájüregbe nyíló 3 pár nagy nyálmirigy termeli: 

 a fültőmirigy, 

 a nyelv alatti mirigy, 

 az állkapocs alatti mirigy. Naponta kb. 5OO-6OO ml nyál termelődik, kémhatása semleges, ill. enyhén lúgos. Fő összetevői: 

 a nyálamiláz enzim, melynek feladata a keményítő, glikogén maltózzá bontása, 

 a mucin, melynek feladata a táplálékpép összeragasztása, a falatképzés elősegítése, a nyál viszkozitásának növelése. 

 A nyál ezen kívül még anorganikus sókat is tartalmaz: Na+ , K+ , Ca2+, Cl- , PO4 3-. A foszfátok a nyál fokozott lúgosodása esetén kiválnak és fogkövet képeznek. 

 (És nyállipáz.) A nyál továbbá védi a száj nyálkahártyáját a kiszáradástól, sérülésektől, lúgos kémhatása révén védi a fogakat a szuvasodástól, lizozim enzimje antibakteriális hatású, ill. immunglobulinjai védenek a fertőzések ellen.

A szájüreg hátsó, elkeskenyedő része a torokszoros, amely a garatban folytatódik. A garatba nyílnak: 

 a fülkürt (Eustach kürt), amely a középfülbe vezet, 

 a belső orrnyílások, 

 a szájüreg, 

 a gége, és 

 a nyelőcső.

A garat hátsó fala receptorokban gazdag, érintése nyelési reflexet indít el, folyamatos ingerlése hányást vált ki. A garatban kereszteződik a levegő és a táplálék útvonala. A táp és a légutak kezdeti szakaszán, a száj- és orrgaratban különösképpen nagy mennyiségben találhatók az immunrendszerhez tartozó nyirokcsomók és a nyálkahártyát kidomborító nyiroktüszők, melyeket manduláknak nevezünk. 

A garat tápcsatornai része a nyelőcsőben folytatódik. A nyelés során a falat a nyelőcsövön keresztül a gyomorba jut. A nyelőcső emberben kb. 2O-3O cm hosszú, és kb. 2 cm átmérőjű, a rekeszizmot átfúrva, alul az ún. gyomorszájhoz kapcsolódik. A nyelőcső nyálkahártyája – ennek hámja többrétegű gyengén elszarusodó laphám – hosszanti redőket vet, amelyek elsimulnak, ahogy a falat áthalad és kitágítja a csövet. Izomzata körkörös és hosszanti rétegekből áll, ez a felső harmadban harántcsíkolt, lejjebb simaizom.

Nyeléskor 

 az ajkak zárulnak, 

 a nyelv elölről hátrafelé felemelkedik, így a falatot a garatba juttatja, 

 a lágyszájpad elzárja az utat az orrüreg felé,  a garatot a garat izmai felemelik, 

 a falat a gégefedőhöz nyomódik, ami megakadályozza, hogy a táplálék a légcsőbe kerüljön, 

 a falat a nyelőcsőbe jut, melynek izmai ún. perisztaltikus mozgással továbbítják a falatot a gyomorba. Amikor a falat a gyomorhoz ér, a gyomorszáj gyűrű alakú záróizma elernyed és a falat bejut a gyomorba. Ezután a záróizom újra összehúzódik, s így megakadályozza, hogy a gyomortartalom visszajusson a nyelőcsőbe. A falat továbbítása tehát nem passzív, hanem aktív izomműködés, az ún. perisztaltikus mozgás eredménye, melynek során a szájüreg felé eső körkörös izmok összehúzódnak, majd elernyednek, és az addig elernyedt körkörös izmok húzódnak össze lefelé haladva, így a falatot a gyomor felé nyomják.

A garat felső részén két oldalt található a pajzsmirigy , amelynek egyéb fontos szerepe van .

A gyomor az előbél nyelőcső után következő utolsó szakasza, amely a rekeszizom alatt, a bal oldalon helyezkedik el. Álló testhelyzetben a gyomor függőleges állású tömlő, melynek alsó része horogszerűen visszakanyarodik. Felül a gyomorszájjal kezdődik, visszaforduló kampószerű része a gyomorkapu. A gyomorszájban és a gyomorkapuban erős, gyűrűszerű simaizom található.

A gyomorfal rétegződését tekintve tipikus felépítésű, redőzött nyálkahártya, nyálkahártya alatti kötőszövet, izomrétegek (körkörös, hosszanti, ferde) és savós hártya építik fel. A nyálkahártya hámja egyrétegű hengerhám, melynek felületi rétege mucinszerű anyagot termel. E nyákszerű anyagnak fontos szerepe van a gyomorfal védelmében. A nyálkahártya kötőszöveti rétege csöves mirigyeket tartalmaz.

A mirigyek 

 nyaki szakaszában találjuk a mucinózus nyálkát termelő melléksejteket, 

 a középső régióiban helyezkednek el a H+ - és Cl--ionokat termelő, ún. fedősejtek, 

 az alsó részben vannak a pepszinogént (és gyomorlipázt) termelő, ún. fősejtek.

Ezen váladékok összessége a gyomornedv. A magas H+ -koncentráció következtében a gyomornedv pH-ja O,9 és 1,5 között van, amely optimális feltételeket biztosít a pepszin számára. A pepszin fehérjeemésztő enzim, amely inaktív formában, mint pepszinogén kerül elválasztásra. A pepszinogén részben az alacsony pH hatására, részben autokatalízissel aktiválódik. A pepszin a fehérjéket adott aminosavaknál hasítja, így darabolva oligopeptidekre bontja őket.

A gyomor 

 megkezdi a fehérjék emésztését, 

 tárolja az elfogyasztott táplálékot, ( akár 8 órán keresztül ) szakaszossá teszi annak belépését a vékonybélbe, 

 a gyomorsavnedv erősen savas kémhatású (sósav) , elpusztítja a gyomorba kerülő baktériumokat 

 továbbá a víz, az alkohol , a koffein és egyes gyógyszerek felszívódását teszi lehetővé.

A gyomor erőteljes, izmos fala spontán mozgásokat mutat, melynek szerepe a táplálék szétoszlatása, az emésztőnedvekkel való összekeverése, és a patkóbélbe való továbbítása. A gyomor mozgására is jellemzők a perisztaltikus hullámok, amelyek a táplálék továbbításáért felelősek.

A vékonybél, középbél 

A vékonybél a tápcsatorna középső szakasza – ezért lehet középbélnek is nevezni –, az emésztés befejezésének és a tápanyagok felszívásának fő helye. Az itt ható emésztőnedveket a középbélhez kapcsolódó máj és hasnyálmirigy termelik. Emberben kb. 6-7 m hosszú, és 3 fő szakaszra osztható: 

 epésbél vagy patkóbél (duodeum), 

 éhbél (jejunum) a nevét onnan kapta, hogy a nagymértékű felszívás miatt a halál beállta után nem található benne ételmaradék, 

 csípőbél (ileum).

A patkóbél nevét alakjáról, illetve arról kapta, hogy ide nyílik a máj és a hasnyálmirigy közös vezetéke, tehát ide ömlik az epe és a hasnyál.

Az éhbél (jejunum) az emésztőcsatorna része, a vékonybél három részének középső eleme, a patkóbél (duodenum) és a csípőbél (ileum) között helyezkedik el , a hossza 1-2 méter, átmérője 2,5-3 cm. A csípőbél (ileum) a vékonybél harmadik szakasza, a jejunum és a vastagbél között helyezkedik el , hossza: 2–4 m , átmérője: 2-2,5 cm , strukturális határ nincs a jejunum és ileum között, így nincs jelentős különbség a funkcióban sem.

 A patkóbél kanyarulatában foglal helyet a hasnyálmirigy. A középbél szélesen kanyargó hurkokat vet, ezeket bélkacsoknak nevezzük.

A vékonybél nyálkahártyája az alatta fekvő réteggel együtt sűrűn álló, magas redőket vet. A hámréteget egyrétegű mikrobolyhos hengerhám alkotja.

A hosszanti irányú simaizomsejtek összehúzódásukkal hol harmonikaszerűen megrövidítik a bolyhot, hol megengedik, hogy eredeti hosszukra kiugorjanak. Ez a nyirokér vonatkozásában szivattyúszerűen pumpáló mechanizmusként működik.

A bél izomzatának mozgásai a táplálékot emésztőnedvekkel keverik, és továbbítják. A mozgásokat a béltartalom bélfalra gyakorolt hatása váltja ki.

Nagyjából kétféle mozgást lehet elkülöníteni. A bél keverő és továbbító (perisztaltikus) mozgása továbbítja a béltartalmat a végbél felé. A táplálék előtt a bélfal kitágul, hogy utat nyisson, a mögötte lévő bélfal-szakasz pedig gyűrűszerűen összehúzódva löki tovább az anyagot, mintegy 2-25 cm/perces sebességgel. A patkóbélbe ürülő gyomortartalom egy ilyen erős perisztaltikus hullámot indít el.

Az éhbélre és csípőbélre másfajta mozgás jellemző, amikor is a körkörös izmok összehúzódva 5-10 centis szakaszokra tagolják a vékonybélszakaszt, majd kis idővel később pont fordítva, az addig összehúzódott részek kitágulnak, s a tágult szakaszok összeszűkülnek. E mozgás főként a keverést végzi. Az "izgő-mozgó" belek munkája olykor érzékelhető is, bár normális működés mellett rendszerint észrevétlen marad. Egyet-egyet azért kordul a hasunk akkor is, ha nem a kiürült és éhes gyomor jelez.

A kezdeti szakaszhoz képest az éhbél és a csípőbél igen mozgékonyak, a bélcsatorna legmozgékonyabb szakaszai. E bélszakasz hosszú kanyarulatos csatornája úgy helyezkedik el rajta, mint egy szoknya alsó szegélyén a sűrűn húzott fodor. Magyarul ezért a bélfodor nevet viseli. E fodornak adódik némi mozgástere, mivel szakaszai egymáson elcsúszva változtathatják helyzetüket.

A középbél legjellegzetesebb képződményei a felületnövelő bélbolyhok, amelyek kesztyűujjszerű kiemelkedései a nyálkahártyának. A bélbolyhok tengelyét  laza kötőszövet,  simaizomsejtek,  hajszálérhálózat,  idegfonat,  és egy, a csúcs közelében vakon kezdődő centrális nyirokér tölti ki.

A vékonybél falának mirigyei termelik a bélnedvet, amely emberben napi 1OOO ml térfogatú, enyhén lúgos, pH-ja 7,6. A bélnedv nem tartalmaz elválasztott emésztőenzimeket, lényegében izotóniás NaCl- és NaHCO3-oldatnak felel meg, szerepe a béltartalom hígítása. (Fonyó)

A vékonybélben a tápanyagok makromolekuláinak monomerekre való végső bontását a bélhámsejtek felszínéhez kötött enzimek végzik. A bélhámsejtek mikrobolyhainak felszínén számos enzim jelenlétét lehet kimutatni a sejthártyához kapcsoltan: 

 membránpeptidázok, ilyenek az aminopeptidáz és a dipeptidáz, melyek oligopeptidek hidrolízisét végzik, így befejezik a fehérjék aminosavakká történő hidrolízisét. 

 A maltáz, a szacharáz, a laktáz diszacharidok monoszacharidokra bontásáért felelősek.

A bélcsatorna falában szöveti hormonokat (gasztrin, ghrelin, szekretin, kolecisztokinin, szomatosztatin, hisztamin) termelő sejtek is találhatók, amelyek olyan szabályozó anyagokat választanak el, melyek befolyásolják az emésztési folyamatokat. Ezek a sejtek igen sokféle anyagot termelnek, melyek feladata, hogy a bélüreg felől származó kémiai és mechanikai ingerek hatására megváltoztassák az emésztőrendszer működését.

A vékonybél mozgásainak egyik jellemző típusa az ún. szegmentális mozgás. Ennek során a vékonybélen 5-10 cm-es távolságokban a körkörös izomzat összehúzódik, ami a belet szakaszokra, szegmentumokra osztja. Majd az összehúzódott részek elernyednek, s az eddig elernyedt állapotban levő részek húzódnak össze. Ez a mozgás biztosítja a táplálék összekeveredését. A mozgást kiváltó inger a bélfal feszülése. A vékonybél mozgásának másik típusa a perisztaltikus mozgás, amely a táplálék továbbításáért felelős.

Az emésztésen és tápanyagfelszíváson túl a vékonybélnek van egy energia- és anyagtakarékos funkciója is. Nem hagyja eltávozni és kárba veszni a napi összesen csaknem 7 liternyi emésztőnedvet. A szájban képződő nyál, a gyomornedv, a hasnyálmirigy terméke és az epe még az emésztés után is számos értékes összetevőt tartalmaz, amit szintén a vékonybél szív fel, és ment meg a szervezet számára. Az epesavaknak például több mint 90%-át a vékonybélből érkező vér visszaszállítja a májba. A tápanyagfelszívással párhuzamosan a vékonybél éhbéli és csípőbéli része tehát a folyadékvisszaszívásban is alaposan kiveszi a részét.

Az éhbél  fő feladata az emésztés mellett a zsírok felszívása és a víz visszaszívása. Az éhbél naponta összesen mintegy 5 liter folyadékot szivattyúz vissza a bélből.

A csípőbél csak akkor vesz részt az emésztésben, ha a vékonybél előző szakaszai nem győzik a feladatot. Ezen szakasz nyálkahártyája főként az epesavak újrahasznosításával, felszívásával, folyadékvisszaszívással és a B12-vitamin felszívásával van elfoglalva. Munkája nyomán a bélsár víztartalma 2-3 literrel lesz kevesebb.

A táplálékból és az emésztőnedvekből nagyjából napi kilenc liter folyadék, nagy százalékban víz kerül a tápcsatornába. Ebből mintegy nyolc már a vékonybélben visszaszívódik. A vékonybelet elhagyó béltartalomban a feldolgozhatatlan táplálék-maradékok és víz marad vissza. A vékonybél a vastagbél vakbéli részébe nyílik. A táplálék leglassabban emésztődő részei az evés után 7-8 órával érkeznek a vastagbélbe.

A máj 

A középbél nagy emésztőmirigyei a máj és a hasnyálmirigy. A máj emberben közel másfél kilogramm tömegű, vörösbarna színű szerv. A rekeszizom jobb kupolájába illeszkedik be. Felső része domború, alsó része lapos. Jobb és bal lebenyre osztható.

A májba két ér hozza a vért: 

 a májartéria, mely az aortából ered, és friss, oxigéndús vért szállít, valamint 

 a májkapuvéna, ami a máj funkcionális ere, a bélcsatorna felől – kivéve a végbél alsó kétharmadát, a hasnyálmirigyet és a lépet – szállít tápanyagokban gazdag vért.  

A májba lépő erek az ún. májkapun lépnek be a máj állományába. A máj szöveti szerkezete rendkívül bonyolult.

A máj szövettani és működési egysége a májlebenyke, mely egy hengeres test, sugarasan futó májsejtgerendák építik fel. A májba futó erek – a májartéria ill. a májkapuvéna – egyre kisebb erekre ágaznak, végül a májlebenyke szélén egymás mellé kerülnek és vértartalmuk keveredik. Belőlük erednek az egyes májsejtgerendák között futó májkapillárisok, amelyek a májlebenyke közepén a centrális vénában egyesülnek.

 A centrális vénák egyre nagyobb vénákká folynak össze, végül májvéna hagyja el a májkapun keresztül a májat, módosított összetételű vért szállítva a testvénába (alsó üres véna).

Az epeutak , a májsejtek közötti epekapillárisokkal kezdődnek, melyek egyre nagyobb vezetékekké egyesülnek, végül az epevezetékbe torkollva ugyancsak a májkapun át hagyják el a májat.

Az epeutak szakaszai: 

a)májon belüli (intrahepaticus) epeutak:

- a májlebenykékben az egymással érintkező májsejtek felszínén barázda húzódik, melyek egyesülése adja a fallal nem rendelkező epekapillárist

- ezek folytatása a lebenykék között a fallal rendelkező epekapilláris

- az epekapillárisok a ductus hepaticusban szedődnek össze

b) májon kívüli (extrahepaticus) epeutak:

- epehólyag (vesica fellea seu cholecysta)

         * lúdtojás nagyságú

      * vékony falú tömlő a máj alsó felszínén a H alakú barázda a jobb elülső részén

         * az epe tárolódik benne

         * a kivezetőcsöve a ductus cysticus

- ductus choledochus

    * a ductus hepaticus és a ductus cysticus összeömlésével keletkezik

     * a duodenumba a Vater papilla (seu papilla duodeni) révén nyílik

* a benyílás előtt rendszerint hozzá csatlakozik a hasnyálmirigy kivezetőcsöve

    * a benyílás előtt gyűrűs záróizom musculus sphincter Oddi található

Az epeképzés:

a) májban 0,5-1 liter/die mennyiségben a májsejtek termelik a világos Citromsárga színű májepét
b) emésztési szünetben a m. sphincter Oddi zárva, ekkor az epe az epehólyagban raktározódik és 9/10-re besűrűsödik, Barnászöld hólyagepévé
c) a savanyú gyomortartalom duodenumba jutásának hatására a hámsejtekben a cholecisztokinin nevű hormon termelődik, amely a keringés révén eljut az epehólyaghoz, ekkor a záróizom megnyílik és az epe általában a hasnyálmirigy nedvével közösen a duodenumba jut és ott a duodenum nedvvel továbbhígulva Aranysárga színű bélepévé alakul

 Az epe összetétele:

ENZIMEKET NEM TARTALMAZ!
- epesavak és azok sói

- epefesték (bilirubin - biliverdin)
- koleszterin
- lecitin
- szervetrlen sók
- nyákanyagok

- víz

 Az epe feladata:

- csökkenti a zsírok felületi feszültségét → emulgeálnak

- a pancreasnedv emésztőhatását fokozzák

A máj , a szervezetszintű anyagcsere központja, működése rendkívül szerteágazó. Röviden,

 minden szerves tápanyag (szénhidrát, zsír, fehérje) anyagcseréjében részt vesz. 

 A vércukorszint szabályozója, 

 az izomban keletkező tejsavat glükózzá alakítja (glükoneogenezis), 

 szénhidráthiány esetén aminosavakból szénhidrátokat állít elő, 

 zsírokat szintetizál pl. glükózból (inzulin hatásra),  koleszterint, lipoproteineket (HDL, LDL stb.) állít elő,  glikogént raktároz, 

 vérfehérjéket (albuminok, protrombin, fibrinogén) termel, 

 termeli az epét, 

 egyes vitaminokat raktároz (A, B12, D, K), 

 karotinból A-vitamint készít, 

 méregtelenít,

 az alkoholt lebontja két enzim (az alkohol-dehidrogenáz (ADH) és az aldehiddehidrogenáz (ALDH)) segítségével. Az ADH az alkoholmolekulákat acetaldehiddé oxidálja, míg az ALDH ezt a vegyületet oxidálja tovább acetátionná, ami majd acetilcsoporttá alakulva a citrátkörben bomlik le.

 más vegyületekhez – bilirubin –OH-csoportokat építve vízoldhatóvá tesz, segítve kiürülésüket, 

 nehézfémeket felhalmozza, akkumulálja. 

 Részt vesz a vörösvértestek lebontásában, a hemoglobin anyagcseréjében. Ezt a feladatot a májsejtekhez kapcsolódó, fagocitáló képességű ún. Kupffer-sejtek végzik. 

 A lebontott aminosavak nitrogéntartalmából karbamidot, a purinbázisokból húgysavat állít elő.

A májregeneráció

A májlebenyke sematikus áttekintése , a májregeneráció kapcsán . A vér a májba áramlik a vena portae-ból és a májartériából a centrális véna felé a sinusoidon keresztül, amelyet perforált máj szinuszos endotélsejtek (LSEC-ek) vesznek körül. A hepatociták által termelt epe az epevezetékekbe gyűlik az epevezetékeken keresztül, amelyeket a hepatociták apikális membránja vesz körül. A Kupffer-sejtek (KC), a májban található makrofágok, a sinusoidok lumen oldalán helyezkednek el, míg a máj csillagsejtjei (HSC-k) az LSEC-ek közvetlen közelében helyezkednek el. A Hering-csatornák a hepatociták és az epevezetékek közötti csatlakozást jelentik.

A májregeneráció egy jól koordinált folyamat, amelyet a hepatociták és a nem parenchymális sejtek végeznek.

Ehhez a témához kapcsolódóan volt már egy bejegyzésem , más szempontokkal : 2024.05.21.        https://draft.blogger.com/blog/post/edit/2890656179765200113/2706967061252260059