Lokalizálás , vagyis helymeghatározás
Hol van a helyünk a világban ? hát Magyarországon , ...
.... a Kárpátmedencében , ...
... a Föld nevű bolygón , ami a Nap nevű csillag körül kering . ...
A Föld a Naptól számított 3. bolygó , a Föld 465, 11 m/s sebességgel forog a saját tengelye körül és 107 247 km/h ( 29,78 km /s ) sebességgel kering a Nap körül . A Föld egy keringést tesz meg a Nap körül körülbelül 365,25 nap alatt, ez az időtartam az év. Naprendszer átmérője kb. 2 fényév. A Naprendszer a Nap gravitációja által egyben tartott bolygórendszer, amely 8 bolygóból áll , ...
... ez része a Tejútrendszer milliárd csillagrendszerének . ... A Nap 5 fényévre van a Tejútrendszer galaxis síkjától, és másodpercenként 7 kilométeres sebességgel emelkedik onnan. 250 fényév távolságra, mintegy 14 millió év múlva a pálya megfordul, és ismét a Tejút síkja felé közelítünk. A galaxis átmérője százezer fényév, mi a középponthoz képest nagyjából félúton helyezkedünk el, úgy 25 ezer fényévre. Mintegy 225 millió év alatt teszünk egy fordulatot a Tejúttal. Ez alapján óránként 792 ezer kilométeres sebességgel haladunk csillagrendszerünkkel. A galaxis tömegének nagy részét sötét anyag teszi ki, amelynek természete még nem ismert.
A Tejútrendszer egy küllős spirálgalaxis, amelynek átmérője körülbelül 100 000 fényév, és mintegy 300 milliárd csillagot tartalmaz. Csillagok, fekete lyukak és bolygók milliói találhatók benne.
A Tejútrendszer középpontja a galaktikus mag, amelynek több spirálkarja van. Ez a mag a szupermasszív fekete lyuk, a Sagittarius A* („A” csillag). Tejútrendszerünknek négy fő spirálkarja van, a Perseus-kar, a Norma- és Cygnus-kar, a Scutum-Crux-kar és Carina- és Sagittarius-kar.
Mi a középponthoz képest nagyjából félúton helyezkedünk el, úgy 25 ezer fényévre. Mintegy 225 millió év alatt teszünk egy fordulatot a Tejúttal. Ez alapján óránként 792 ezer kilométeres sebességgel haladunk csillagrendszerünkkel.
A Naprendszerünk a Tejútrendszer szélén, a centrumtól 25-27 ezer fényévre található, és a galaxis középpontja körül kering. ...
.... amely galaxisunk Orion spirálkarjának nagyjából a felénél, a galaxis közepe és pereme között is hozzávetőleg félúton helyezkedik el.
Napunk megközelítőleg ellipszis alakú pályán, körülbelül 1 millió km/h sebességgel kering a galaxis középpontja körül, nagyjából 226 millió évenként megtéve egy fordulatot. Mozgásának iránya megközelítőleg a Vega irányába mutat, a középpont irányával mintegy 60 fokos szöget bezárva. A galaxis fősíkjához képest oszcillál, egyszer a sík egyik („alsó”), majd másik („felső”) oldalán tartózkodva.
Mivel a Tejútrendszer belsejében élünk, a kutatók képtelenek kívülről elemezni a szerkezetét, ezért kisebb régiókat, illetve hasonló galaxisokat figyelnek meg
Catalog (PSC) rendszerből – közel 0,5 milliárd Tejútrendszerbeli csillagból. A galaxisok színkódolása a vöröseltolódás alapján történik (a számok zárójelben vannak), amelyet az UGC, CfA, Tully NBGC, LCRS, 2dF, 6dFGS és SDSS felmérésekből (valamint a NASA Extragalaktikus Adatbázisa által összeállított különféle megfigyelésekből) nyertek, vagy fotometriailag a K sávból (2,2 μm) vezettek le. A kék/lila a legközelebbi források (z < 0,01); a zöld a közepes távolságokban lévők (0,01 < z < 0,04), a piros pedig a 2MASS által felbontott legtávolabbi források (0,04 < z < 0,1). A térkép a galaktikus rendszerben azonos területű Aitoff vetítéssel készült (a Tejútrendszer középen).
Az ősrobbanás után visszamaradt kozmikus háttérsugárzást referenciapontként alkalmazva kiderült, hogy a Tejút 2,1 millió kilométer/órás sebességgel halad az elhelyezkedő tömeg gravitációja, vagyis a Nagy Attraktor irányában.
A Nagy Attraktor egy gravitációs anomália az intergalaktikus térben és a Laniakea-szuperhalmaz látszólagos központi gravitációs pontja. A megfigyelt anomáliák a Tejútrendszernél több milliószor nagyobb tömegű tömeg lokális koncentrációjára utalnak. Ezt azonban kényelmetlenül eltakarja a saját Tejútrendszerünk galaktikus síkja (ZOA), így a látható fény hullámhosszán a Nagy Attraktor nehezen figyelhető meg közvetlenül. Galaxisunk forgása révén majd csak száz millió év múlva kerül a Föld a Tejútrendszer másik oldalára, ami lehetővé tenné számunkra, hogy a galaktikus síkon túlra lássunk.
 |
| A Hubble űrtávcső képe az ég azon részéről, ahol a Nagy Attraktor is található |
A Föld, az őt tartalmazó Naprendszerrel, a Naprendszert tartalmazó Tejútrendszerrel, és a Tejútrendszert tartalmazó Lokális Csoporttal együtt a Laniakea szuperhalmaz része, annak egyik oldalágán helyezkedik el. A Laniakea szuperhalmaz átmérője mintegy 520 millió fényév (160 Mpc). 100 000 galaxis alkotja, tömege 100 billiárd (1·1017) naptömeg.
A Lokális Csoport továbbra is a Virgo-szuperhalmaz része (ez volt az eddigi definíció), de a Virgo-szuperhalmaz csupán a Laniakea szuperhalmaz egyik részterülete.
A Lokális Galaxiscsoport (Lokális Halmaz, Lokális Rendszer, Lokális Csoport, Lokális Galaxishalmaz) az a galaxishalmaz, amelybe a Tejútrendszer és az Androméda-galaxis is tartozik. A csoport körülbelül harminc tagot számlál, gravitációs középpontja e két említett galaxis között helyezkedik el. Átmérője 10 millió fényév körüli, és kettős (súlyzó) alakja van. A csoport maga egyike a Virgo-szuperhalmaz csoportjainak.
 |
| A Lokális Csoport galaxisainak elhelyezkedése A Tejútrendszer (Milky Way) van az ábra középpontjában, a középen fent található MÉRTÉK 1 millió fényév hosszúságot jelöl |
A Virgo-szuperhalmaz egy olyan terület a világűrben, ahol rengeteg galaxis található, beleértve a Tejútrendszert és az Androméda-galaxist is. Ezen a területen legalább 100 galaxiscsoport és halmaz van. Ezek összességében alkotják a Virgo-szuperhalmazt. Ez a szuperhalmaz egyike a világegyetem körülbelül 10 millió hasonló területének, és része a Pisces-Cetus-szuperhalmaz-komplexumnak, amely egy galaxisszálban található. A Virgo-szuperhalmaz átmérője kb. 33 megaparsek (110 millió fényév), ami azt jelenti, hogy ennyi távolságon belül találhatók ezek a galaxisok és galaxiscsoportok.
 |
| A Virgo szuperhalmaz és a Lokális Csoport helyzete a központi Virgo halmazhoz viszonyítva |
Egy 2014-es tanulmány szerint a Virgo-szuperhalmaz csak apró része egy még nagyobb szuperhalmaznak, a Laniakeának, amely a Nagy Attraktor összpontosítja a galaxisokat. Minden szuperhalmazon belül a galaxisok mozgása „befelé” történik. A Laniakea szuperhalmazon belül ez a Nagy Attraktornak nevezett hely, ami felé a galaxisok mozgása, különféle ívelt pályákon, végső soron irányul.
A Laniakea szuperhalmaz szomszédos szuperhalmazai: Shapley szuperhalmaz, Hercules szuperhalmaz, Coma szuperhalmaz és a Perseus-Pisces szuperhalmaz.
Az Androméda-galaxis vagy Androméda-köd (M31, NGC 224) egy spirálgalaxis az Andromeda csillagképben.
Sb típusú spirálgalaxis. Távolsága a Naptól 2,5 millió fényév. A hozzánk legközelebbi extragalaxisok egyike, a Lokális Csoport legnagyobb tömegű galaxisa, csak a Tejútrendszer körül keringő törpegalaxisok vannak közelebb nála. Átmérője 220 ezer fényév. Tizennégy törpegalaxis kering körülötte. Tömege 800-1500 milliárd naptömeg. 400 000 km/h sebességgel közeledik a Tejútrendszerhez .
Ha a kozmológiai állandó (Λ
) nulla, akkor 2-3 milliárd év múlva összeütközik a mi galaxisunkkal. Ha a kozmológiai állandó nem nulla, akkor a közeledés idővel távolodásba fog átmenni a Világegyetem gyorsuló tágulása miatt.
) nulla, akkor 2-3 milliárd év múlva összeütközik a mi galaxisunkkal. Ha a kozmológiai állandó nem nulla, akkor a közeledés idővel távolodásba fog átmenni a Világegyetem gyorsuló tágulása miatt.Magyarországról az Androméda-galaxis ősszel figyelhető meg legjobban, amikor az esti órákban csaknem a zenitig emelkedik. Tiszta időben elmosódott ellipszisként szabad szemmel is látható.
A csillagvárosnak jelentős magyar vonatkozása is van: az első extragalaktikus szupernóvát, az Andromeda-ködben felrobbant S Andromedae-t Dégenfeld Schomburg Berta és Kövesligethy Radó fedezte fel 1885-ben. Két kísérőgalaxist is láthatunk a képen: az M31 magjától balra az M32-t, jobbra lent pedig az erősen megnyúlt NGC 205-öt.
Ismétlés
A Föld helyét a világegyetemben ábrázoló ábra. Kilenc képkockából álló sorozatból áll, amelyek a következőket mutatják:
1. A Föld és természetes holdja, a Hold .
2. A Föld elhelyezkedése a belső Naprendszerben más bolygókhoz és azok pályájához képest (a távolságmértékek az objektumok Naptól való átlagos távolságát jelentik, nem a Földtől).
3. A Nap helyzete a Naprendszerben a külső Naprendszerhez és bolygóihoz képest.
4. A Naprendszer helyzete a Tejútrendszer legközelebbi csillagai között.
5. Elhelyezkedése a Tejútrendszer Orion-karjában .
6. A Tejútrendszer helye a Lokális Csoportban , a legközelebbi nagyobb és kisebb galaxisai.
7. A Lokális Csoport elhelyezkedése a Virgo szuperhalmazon belül a nagyobb Laniakea szuperhalmaz részeként .
8. Az adott szuperhalmaz helye a világegyetem legközelebbi szuperhalmazai között .
9. A megfigyelhető univerzum , amelynek közepén alig láthatók a lokális szuperhalmazok.
A Földhöz legközelebbi csillagrendszer a híres Alfa Centauri csoport. A Kentaur csillagképben található, 4,3 fényévnyi távolságra, ez a rendszer az Alfa Centauri A és Alfa Centauri B csillagok, valamint a halvány vörös törpe, az Alfa Centauri C, más néven Proxima Centauri kettőscsillagából áll.
A NASA/ESA Hubble űrteleszkóp lenyűgöző képet készített a fényes Alpha Centauri A-ról (balra) és Alpha Centauri B-ről (jobbra), amelyek hatalmas kozmikus fényszórókként villognak a sötétben.
 |
| Az Alfa Centauri (balra lent, vastag nyíllal jelölve) (tőle jobbra a Dél Keresztje csillagkép) |
A képet a Wide Field and Planetary Camera 2 (WFPC2) készítette. A WFPC2 volt a Hubble leggyakrabban használt műszere az űrteleszkóp élettartamának első 13 évében, amelyet 2009-ben a WFC3 váltott fel a 4. szervizmisszió során. Az Alpha Centauriról készült portré optikai és közeli infravörös hullámhosszon végzett megfigyelések alapján készült.A Naphoz képest az Alpha Centauri A ugyanabba a G2 csillagtípusba tartozik, és valamivel nagyobb, míg az Alpha Centauri B, egy K1 típusú csillag, valamivel kisebb. 80 évente kerülik meg közös súlypontjukat, minimális távolságuk körülbelül 11-szerese a Föld és a Nap közötti távolságnak. Mivel ez a két csillag – testvérükkel, a Proxima Centaurival együtt – a Földhöz legközelebb van, a csillagászok által legjobban tanulmányozott csillagok közé tartoznak. És a lakható exobolygók utáni kutatás elsődleges célpontjai közé is tartoznak. A HARPS műszer segítségével a csillagászok már felfedeztek egy bolygót az Alpha Centauri B körül. 2016. augusztus 24-én a csillagászok bejelentették egy Föld-szerű bolygó felfedezését a Proxima Centauri csillag körül keringő lakható zónában.
Magyarországról nem látható. Az északi szélesség 29 fokától délre kerül a horizont fölé több-kevesebb időre, és a −29° szélességi kör és a Déli-sark között cirkumpoláris.
Az 1830-as években Thomas Henderson skót csillagász a dél-afrikai Jóreménység foka obszervatóriumának igazgatója volt. Bár nem Henderson volt az első, akinek sikerült egy csillag parallaxisát meghatároznia (az elsőséget Friedrich Bessel szerezte meg), a Henderson által megmért távolság alapján jelenleg is ez a legközelebbi csillagrendszer.
A parallaxis a testek egymáshoz viszonyított helyzetének változása eltérő irányokból nézve. A csillagászatban az a szög, amely alatt egy szakasz egy külső pontból látszik. A csillagászatban a csillagok parallaktikus szögelmozdulásáról akkor beszélünk, ha a Földnek a Nap körüli mozgása következtében a csillagok az égbolton látszólag elmozdulnak. A csillagok látszólagos szögelmozdulását úgy határozzák meg, hogy egy teljes éven át mérik a csillag pozícióját egy másik, olyan csillag pozíciójához viszonyítva, amelyről tudják, hogy nagyon messze van, és kicsi az évi elmozdulása. A csillagok évi szögelmozdulása ellipszist rajzol ki az éggömbön, aminek a fél nagytengelyét nevezzük parallaxisnak. Minél messzebb van egy csillag, annál kisebb a parallaxisa.
A Naphoz legközelebbi csillag, a Proxima Centauri 4,2 fényév távolságra van. A parallaxisa 0,77 ívmásodperc, vagyis a Proxima Centauriból nézve a Nap és a Föld még akkor is csak 0,77 ívmásodperc alatt látszódna, ha a Föld a Nap körüli pályáján éppen a legmegfelelőbb pozícióban volna. A Hipparcos asztrometriai mesterséges hold segítségével több mint 100 ezer csillag parallaxisát sikerült meghatározni. Mivel egy csillag ívmásodpercben kifejezett parallaxisának a reciproka a csillag távolsága parszekben megadva, ezért egy csillag parallaxisának meghatározásával a csillag távolságát is megkapjuk.
A parszek (rövidítve pc) a csillagászatban használt távolság egyik mértékegysége. Az elnevezés a „parallaxis” és „secundum” szavakból származik; nemzetközi jelölése: parsec. Az a távolság, amelyből egy CsE – merőleges rálátás esetén – egy ívmásodperc szög alatt látszik.
Ez tehát 1 / tan 1″ CsE = ~360·60·60 / 2π CsE = ~2,0626480625·105 CsE = ~3,085 677 580 666 31·1016 m = ~3,2617 fényév.
 |
| Forrás: Spirit Science |
A K2-18b nem csak egy újabb exobolygó - ez egy fényévekre tartott tükör, ami lassan visszaveri azt a kérdést, amit a kezdetek óta feltettünk: Egyedül vagyunk? A tudósok most úgy gondolják, hogy megtalálták a legerősebb bizonyítékot a naprendszerünkön túli életről ezen a vizes világban, amely egy hűvös törpecsillag körül kering.
A K2-18b 120 fényévre fekszik a Földtől, és nem csak a mérete teszi különlegessé – nagyobb, mint a szülőbolygónk –, hanem az, ami a légkörében van. A James Webb űrteleszkóp friss spektrográfiai elemzése felfedte a dimetil-szulfidhoz hasonló molekulák jelenlétét, amely a Földön csak az élet termel. Csak planktonokkal. Csak lélegzetvétellel.
Álljunk meg itt. Egy élőlények által született molekula - idegen égbolton lebegve. Ez már nem sci-fi többé. Ez egy új kozmológiai korszak kezdete. Meghívás, hogy gondoljuk át a helyünket az univerzum hatalmas szövetében.
Az ősi tanítások kultúrákon átívelően mindig felfelé mutattak - a csillagok, a csillagképek felé, a nagy kozmikus lények felé, azt mondták, hogy vezessenek minket. Mi lenne, ha újra felfedeznénk azt, ami már a mítoszokban meg volt írva? Mi lenne, ha a csillagok mindig visszasúgtak volna, és mi csak most vagyunk elég csendben, hogy meghallgassuk?
Ha máshol is létezik élet, annál mélyebb kérdés: Mit kezdünk ezzel a tudással? Alázattal terjeszkedünk, vagy félelemtől bukunk össze? Ez a felfedezés nem csak a térképeinket változtatja meg, hanem a gondolkodásmódunkat is. Részei vagyunk valami elképzelhetetlenül hatalmasnak, és talán jobban összekapcsolódik, mint valaha is hittük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése