A fényesség már csillagszóró , ...

Ebben a részben az eddig tárgyalt királyok , erdélyi fejedelmek és az ország kormányzói  után az egyes miniszterelnököket tárgyaljuk .

Nagy Imre , 1953 és 1955 között, valamint az 1956-os forradalom alatt a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke (miniszterelnöke) volt. A forradalom leverése után két évvel koncepciós perbe fogták, majd június 16-án hazaárulás vádjával elítélték és társaival együtt kivégezték, majd titokban a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában Borbíró Piroska néven eltemették.

1944. december 1. és 5. között Nagy Imre, Rákosi és Gerő jelen volt a Kremlben a Dimitrovval, Molotovval és Sztálinnal folytatott megbeszéléseken, melynek során a Debrecenben alakítandó ideiglenes magyar kormány politikájának irányvonalát, valamint személyi összetételét véglegesítették. 1945. május 25-én Nagy Imrét felvették az MKP Politikai Bizottságába.

1945 nyarától az államfői funkciót ideiglenesen gyakorló Nemzeti Főtanács és a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja volt. 1945. november 17-én, a nemzetgyűlési választások a Tildy-kormány belügyminisztere lett. 1946. március 18-án mondott le eme posztjáról, miután az MKP vezetése többször is bírálta.  Az 1949. szeptember 2-i MDP KV ülésen „opportunista, szövetkezetesítés elleni nézetei miatt” a Politikai Bizottságból kizárták.1951. március 2-án az MDP II. kongresszusa után a KV újfent a PB, s egyidejűleg a Titkárság tagjai közé választotta. 1952. január 5. és november 14. között begyűjtési miniszter, majd (első) miniszterelnökké választásáig miniszterelnök-helyettes volt. 1953-ban, Sztálin halála után Nagy Imre szenvedélyes beszédben méltatta a szovjet diktátort, és felszólította az országgyűlést Sztálin emlékének törvénybe iktatására. A szovjet vezetés reformokat kívánt életbe léptetni Magyarországon. Ennek érdekében magyar küldöttséget rendeltek Moszkvába, amelynek Nagy Imre is tagja volt. A június 13. és 16. között folyó tárgyalásokon az SZKP KB Elnökségének tagjai súlyos bírálattal illették a Rákosi nevéhez fűződő gazdaságpolitikát és a túlzott iparosítást, s egyúttal korrekciókra is utasítást adtak. Lavrentyij Berija június 13-án felszólította Rákosi Mátyást, hogy a miniszterelnöki posztot adja át Nagy Imrének.

Hazatérve az MDP Központi Vezetőségének 1953. június 27–28-án tartott ülésén Nagy Imre kijelentette hogy „az egész párt letért a marxizmus-leninizmus alapjairól”, az állam „rendőrállammá”, a kormány pedig „árnyékkormánnyá” vált. Az ülésen elfogadott ún. júniusi határozatában az MDP vezetése is erőteljes önkritikát fogalmazott meg. A határozatot azonban nem hozták nyilvánosságra.

1953. július 4-én Nagy Imrét miniszterelnökké nevezték ki. A Parlamentben elmondott és rádióban is közvetített beszédében új szakasz kezdetét hirdette meg.

Rákosi Mátyás 1954. december 1-jén hazatért közel két hónapos moszkvai „gyógykezeléséről”, az MDP PB ülésén pedig élesen támadta Nagy Imrét és az új szakaszt. A testület tagjai a következő hetekben Rákosi mellé álltak. 1955. január 8-án az SZKP KB Elnöksége Moszkvában bírálattal élt Nagy Imre és az új szakasz politikájáról, követelte tőle hogy önkritikát gyakoroljon jobboldali elhajlásáért és egyúttal a politikai irányvonalát is változtassa meg.

1955. február 1-jén könnyebb szívinfarktuson esett át, emiatt egy ideig tulajdonképpen házi őrizetben tartották, így a politikától távol volt.

1955. március 2-án Rákosi beszámolója nyomán az MDP KV Mihail Szuszlov (az SZKP KB titkára) jelenlétében határozatot hozott a pártot és a szocializmust fenyegető jobboldali elhajlásról, s ebben Nagy Imrét nevezték meg felelősként.

1955. március 9-én személyesen közölte Nagy Imre Apró Antallal és Dobi István államfővel, hogy a kormányfői posztról és a PB-tagságról lemond, lemondó levelét nem tárták a nyilvánosság elé. Ezt követően újabb, ezúttal súlyosabb infarktuson esett keresztül. A KV 1955. április 14-ei ülésén elfogadott egy határozatot, melyben az foglaltatik, hogy Nagy Imre „antimarxista, antileninista, pártellenes nézetei összefüggő rendszert képeznek”, és ezek megvalósítása érdekében „pártszerűtlen, pártellenes, sőt frakciós módszerekhez folyamodott”, emiatt a vezetésből kizárta őt a KV, egyúttal valamennyi posztjáról is visszahívta. ... az országgyűlés 1955. április 18-án felmentette Nagy Imrét kormányfői pozíciójából, helyette Hegedüs Andrást került a kormányfői székbe. Nagy ezt követően köteles volt lemondani mind országgyűlési képviselői mandátumáról, mind népfront elnökségi tagságáról, akadémiai tagságáról és egyetemi katedrájától is.

1956 nyarán többek ösztönzésére ismét aktivizálódott. Kialakult körülötte az úgynevezett „Nagy Imre-kör”. 1956. október 13-án visszavették a pártba.

1956. október 22-én este tért haza a badacsonyi szüretről, a műegyetemisták felkérték, hogy legyen jelen a nagygyűlésükön, ám ezt visszautasította.

Október 23-án délelőtt Nagy Imre Losonczy Géza lakásán ült össze legszűkebb baráti körével tárgyalni, akikkel az MDP vezetésében nemsokára bekövetkező változás esetén folytatandó politikát, valamint a szükséges személyi változásokat vitatta meg. Nem helyeselték az egyetemisták készülő tüntetését.  A tüntető diákok egyik követelése Nagy Imrének a kormányba való visszatérése volt. Este 9 óra tájékán a pártvezetés felkérését teljesítve, a Kossuth téren az Országház előtt rövid beszédet mondott, melyben szót emelt a párt irányításával megtalálandó politikai kibontakozás mellett. Beszéde után átment az Akadémia utcai MDP-központba, itt tájékoztatták, hogy fegyveres felkelés robbant ki, és a szovjet csapatokat behívták. Mivel nem volt tagja a vezetésnek, a döntést nem vonta kérdőre. Azon a csonka KV-ülésen már nem vett részt, amely késő este kezdődött el.

De előre bocsájtok egy epizódot , amit Pap Gábor előadása alapján jegyeztem le , aki résztvevője és szemtanúja volt az '56-os eseményeknek , ... mindezek ismeretében tessenek olvasni az elkövetkezőket .

" 1956 október 23.-án a Bem téren kezdődött a dolog  , tulajdonképpen egy lengyel-magyar szolidaritási gyűlés lett meghirdetve és teljes lelkesedéssel ezért mentek , aztán menet közben jöttek a jelszók . ... ilyenek voltak : Sztálinizmus pusztuljon ! ;  Nem állunk meg félúton ! ; ... de nem mondták hogy mi az egész út , semmit vissza nem adunk ! , semmi konkrétum nem fogalmazódott meg , ... majd a rádiónál kezdődött el a tényleges , ... onnan már teherautókkal vitték át az embereket a parlamenthez / ez már szervezett volt / , ... és onnantól már lőttek a rádiónál . A rádiónál a végén a tömeg ellen ,már könnygázt is bevetettek és egyszerűen ott már nem lehetett megmaradni. Na és az ember akkor hazament és azt hitte hogy ezzel vége van , ... nem lett vége ! Éjjel is lövések hallatszottak , ... bementünk gyalog / Zuglóból / a Nagykörútig , a Szabad Nép székházig , ... na onnan már lőttek , de egyenesen ránk , ... onnan átszaladtunk egy kilőtt villamos alá , ahonnét kúszva be a Nemzeti Szállóba , ott húztuk ki az éjszakát , ott jött a Gerő beszéd : ... az ellenforradalom , fasizmus és egyebek , ... és ott tényleg az utca embere gyult össze , szabályszerűen a lelövetés elől , az életét mentve . Namost ott lehet látni hogy itt elfog szabadulni ám , ... nem a pokol , hanem éppen a menyország , ...egy életerő itt az utca emberében , végig ott van . ... Hajnalban , egy másik úton , mert a pincéből volt egy másik kijárat , ... ott már lehetett fegyverhez jutni . ott már osztogattak fegyvert, ... 24.- én apám parancsára otthon maradtam mivel bátyám a mentősöknél volt az Uzsokiban  és állandóan hiányzott otthonról . 25.- én már nem lehetett tovább , ... így kerültem az Astoriához , így kerültem rá a harckocsira , ... magyaráztuk a kollégámmal -aki orosz tanár volt- az orosz kiskatonáknak , ... a helyzetet , ... mert az ide vezényelt szovjet katona semmit nem tudott arról hogy itt mi zajlik , ... semmit , azt se tudta hol van , ... ők azt hitték , - nagyon sokan - , hogy ők a szuezi csatornánál vannak , ... nem a Dunát , de a Rákos patakot annak nézték , ... egyszerűen fogalmuk sem volt róla hogy mekkora egy csatorna , ... nem voltak informálva .

Hogy érzékeltessük hogy nem lincselni jöttünk , akkor , ... elkezdték énekelni a himnuszt , ... és akkor volt az hogy ha megfordultál , láttad hogy tankok jönnek , ... kész be voltunk kerítve és közben énekeltük a himnuszt , ...é s ahogy befejeződött a ... megbűnhődte már a nép a múltat s jövendőt  , ... rákezdődött a géppuskatűz , ...

... És már tudta az ember hogy be vagyunk csalva egy kelepcébe , ... és nem az oroszok csaltak be , ...

nem az oroszok , ... iszonyat hogy az oroszok ott voltak mellettünk , ... azt hogy én most itt tudok állni , tulajdonképpen egy orosz tank vezetőjének köszönhetem , ... mert semmit nem lehetett tenni , nem volt fedezék , ... egy hatalmas téren , hatalmas tömeg , ideális az orvgyilkosoknak , ... Azt érezte az ember hogy a sajátjaink lőnek le , hihetetlen rossz érzés volt , ... a golyók azok felülről jöttek , lehetett látni a torkolattüzeket , a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről , ... a legfelső emeletéről , és a tank elénk állt , ... ez azt jelentette hogy a golyók nagyrészét fölfogta , ...  és akkor a tank vezetője kiállt és egyből le is lőtték , ... ez nem volt benne a szovjet haditervben hogy ő megvéd bennünket , ...

Teljesen nyilvánvaló volt hogy itt egy tömegmészárlás folyik , amire ők nem voltak felkészítve , ...

... ők irányították a tűzparancsot , ... tessék megnézni , ... és érdekességképpen Földes László , ... Ezek mind benne voltak , a felelőssége mindegyiknek benne van , ... válogatott brigantik , ... nézzük meg , ... maradjon ez a kép az emlékezetünkben , ...

Azért ezeknek ha egyáltalán van utódja az mind vezető beosztásban van , ... semmiféle rendszerváltozás nem történt ! ... névváltozás történt , kitűzőket változtattak , időnként meglobogtattak egy magyar zászlót de mindjárt mellette az Eu-s zászlót , ... nehogy már a magyar , magyarnak érezhesse magát !

... namost ha valaki nagyon szereti a Hobó Blúz Bandet , az nem árt ha tudja hogy ő a Hobó apukája , ...

Kéri Editnek a könyve : Kik lőttek 1956 október 25.-én , nagyon jó beszámoló , ... percről , percre veszi , ... mindenki más szemszögből és más csomópontokból élte meg . 

Namost a Mező Imre se sokkal jobb , de ő volt az aki egy bizonyos intelligencia szintet képviselt , ...

... hát nyilvánvaló hogy ki kellett nyírni , mert különben a Kádár soha nem került volna hatalomra , ... hát ő látogatta meg a korházban , már el akarták bocsájtani , gyógyult ember volt , nem halt bele a lövésbe , ... na ezzel kapcsolatban is ködösítettek , ... összevissza hazudoznak , ...

...A forradalom leverése után elterjedt legenda szerint őt nem a térről, a támadók lőtték le, hanem hátulról, a pártházból, a vele egyet nem értő „elvtársak”. ; ...valószínűsíthető azonban, hogy a pártbizottság titkárát nem ugyanabból a szögből érte a golyó, mint Asztalos János és Papp József ezredeseket. Míg a tisztek elölről kaptak – egy, illetve több – golyót, addig Mező Imre oldalt, hátulról szenvedhetett találatot. Ez a tény megkérdőjelezi azt a közkeletű elméletet, amely biztosra veszi, hogy Mezőt a forradalmárok lőtték le.

Kövér László is erre utalt a 2002-es választási kampányban egy lakossági fórumon: „Medgyessy Péter és Kovács László nem mert kijönni a Köztársaság téri pártszékházból, nehogy úgy járjanak, mint szegény Mező Imre, akit onnan kilépve hátba lőttek .

... Onnan nem volt egyszerű előjönni ,szabályszerűen olyan hangulatot keltettek hogy itt egy fasiszta lázadás van folyamatban , és ezk fasiszta suhancok , ... és ez így is volt bemondva , a rádióban ezt így hangoztatták , ... és ezeknél mindig jelen volt a külföldi sajtó . Pl. mikor a Mező Imrét kinyírták , még meg se jelent a tömeg , már a ajtó képviselői ott voltak , ... teljesen megrendelték a dolgot , ki mondta nekik hogy itt lesz egy banzáj , ... és természetesen órák múlva már kinn volt az anyag hogy itt fákra felakasztanak becsületes hazafiakat és terroristák és tombol a fasizmus és így tovább , ...

Ezeket feltétlenül tudni kell , mert még mindig abban vagyunk , ... hogy ez az egész egy spontán dolog volt , ..."

Másnap, október 24-én hajnalban a PB tagjának és egyúttal kormányfőnek választotta az MDP jelölőbizottsága, mely eseményről a rádió is tájékoztatást adott. Statáriumot hirdettek a kormány nevében. Délután nem sokkal (12 óra 10 perckor) Nagy Imre rádióbeszédet mondott, s benne ígéretet tett arra, hogy a fegyvert letevők a statárium alól mentesülnek. A statárium közvetlenül a forradalmárok ellen irányult, ennek okán Nagy Imre vesztett népszerűségéből. A kisgazdapárt és a MEFESZ ettől kezdve nem ismerte el, helyette Kovács Bélát jelölték volna. Anasztasz Mikoján és Mihail Szuszlov délután érkeztek meg a pártközpontba. Nagy Imrének nem volt szerepe a szovjet csapatok első (október 24-i) behívásában. Hallgatólagosan tudomásul vette ezt, hiszen a döntést erről egyébként is a szovjetek hozták. A Szovjetunió baklövésének tartotta a szovjet intervenciót. Ekkor úgy gondolta, hogy párhuzamosan zajlik egy kommunista antisztálinista forradalom és egy ellenforradalom, az intervenció pedig a kommunista forradalmárok lába alól húzta ki a talajt, tolta át a forradalmárokat az ellenforradalmi oldalra, amivel elvesztették a kommunista vezetés esélyét.

Október 25-én délelőtt Gerő Ernőt leváltotta a PB, az MDP első titkárának Kádár Jánost választották. Nagy Imre rádióbeszédben közölte, hogy a rend helyreállítását követően megkezdik tárgyalásaikat a szovjet csapatok kivonásáról. Október 26-án Nagy kormányalakításról tárgyalt a PB-ben, s utána az Írószövetség és az egyetemi hallgatók küldötteivel is találkozott. ... javaslatot tettek arra, hogy a helyzetet katonai eszközök helyett politikai úton oldják meg. Október 27-én délelőtt a kormány összetétele véglegesen eldőlt, ... Nagy Imre délután a pártellenzék tagjaival találkozott, akik szorgalmazták az azonnali hatállyal történő politikai irányváltást. Este az előző nap megalakult pártelnökség (direktórium) döntést hozott a politikai megoldásról, s a tűzszünet kihirdetéséről. Éjszaka Nagy Imre és Kádár János hosszasan tárgyalt erről Mikojánnal és Szuszlovval a szovjet nagykövetségen. Október 28-án hajnalban Nagy Imre tiltakozását fejezte az ellen, hogy a legnagyobb budapesti fegyveres felkelőgóc, a Corvin köz ellen koncentrált szovjet-magyar fegyveres támadást indítsanak. A politikai bizottság jóváhagyta a tűzszünetet Nagy Imre erélyes fellépésének köszönhetően, ezt 12 óra 15 perckor ki is hirdették, illetve a felkelők követeléseinek egy részét is elfogadták. Nagy a Parlamentbe ment, itt megalakult és megkezdte ülést az új négypárti koalíciós kormány. Nagy Imre este fél 6 óra tájban rádióbeszéde során bejelentette, hogy a kormány a történteket nemzeti demokratikus mozgalomként értékeli, elfogadja a felkelők követeléseinek egy részét, illetve kivonják a szovjet csapatokat Budapestről. Egyértelműen állást foglalt a forradalom és a többpártrendszer bevezetése mellett, és a spontán alakult forradalmi bizottságok támogatását kérte. Bejelentette az ÁVH feloszlatását, a beszolgáltatás eltörlését. A változásokat támogatta a párt új első titkára, az október 25-én megválasztott Kádár János is. Nagy Imre jóváhagyta a Forradalmi Karhatalmi Bizottság megalakulását, amely a honvédség, valamint a rendőrség és a nemzetőrségbe szervezett felkelők részvételével tartotta fenn a rendet.

Október 29-én Nagy Imre tárgyalásokat folytatott a fegyveres felkelők vezetőivel. Október 30-án rádióbeszédét sugározták, ... Az ország életének további demokratizálása érdekében az egypártrendszer megszüntetésével a kormányzást az 1945-ben újjászületett koalíciós pártok demokratikus együttműködésének alapjaira helyezzük. [...]”

Október 31-étől az MDP utódjaként megalakuló MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának a tagja volt. A Kossuth téren tartott beszédet, amelyben bejelentette: Magyarország a Varsói Szerződésből eredő kötelmek felmondásáról kapcsolatos tárgyalásokat megkezdi.

Az események előrehaladtával többször átalakította kormányát, november 1-jétől a kormányfői tisztség mellett ő töltötte be a külügyminiszterit is. Ugyanezen a napon kormánya bejelentette a Varsói Szerződésből való kilépést, és semlegesnek nyilvánította az országot, melyhez kérte az ENSZ és a négy nagyhatalom elismerését. Késő este az új párt, az MSZMP vezetője, Kádár János a szovjet nagykövetségre ment, másnap pedig Moszkvába vitték. 

November 3-án megalakult a Harmadik Nagy Imre-kormány, mellyel egyúttal így Wekerle Sándor után ő lett a második magyar kormányfő, aki harmadszor is új kormányt alakított. A Parlamentben kezdetét vették a tárgyalások a szovjet csapatok kivonásáról. Újabb, ezúttal szélesebb koalíciós kormány jött létre államminiszterek, és Maléter Pál honvédelmi miniszter részvételével. Este Nagy Imre tárgyalt a román külügyminiszter-helyettessel, akitől azt kérte, hogy közvetítsen Budapest és Moszkva között. Közben Nagy Imréék kapták a jelentéseket a Budapest felé özönlő szovjet csapatokról. November 4-én hajnalban drámai hangú rádióbeszédben jelentette be a második szovjet beavatkozást

Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.

– Nagy Imre, 1956. november 4. 5 óra 20 perc

Ezt követően legközelebbi híveivel együtt (közöttük többségben voltak az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai) a jugoszláv követségen kért menedékjogot.

Az országgyűlés épületében egyedül Bibó István jogász professzor és államminiszter maradt, aki mint az egyedüli törvényes magyar kormány képviselője felhívást intézett a magyarokhoz és a világhoz. Egyfelől felszólította a magyar népet, hogy „a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyvereivel éljen”. Másfelől kérte a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését a leigázott magyarság szabadsága érdekében.

A jugoszláv nagykövetségen már várt Nagy Imrére egy Belgrádból küldött üzenet, mely utolsó intézkedéseinek visszavonására, és Kádár János aznap alakult, a szovjet csapatok segítségével az „ellenforradalom” leverését vezető ellenkormányának támogatására szólította fel. Nagy Imre a felszólítást elutasította, és Jugoszláviában kért menedékjogot.

Aleksandar Ranković jugoszláv belügyminiszter 1956. november 8-án kérte Nagy Imrétől, hogy mondjon le a miniszterelnöki posztjáról egy november 4-re datált nyilatkozatban.

November 21-én Kádár János írásos garanciát adott Edvard Kardelj jugoszláv miniszterelnök-helyettesnek, hogy Nagy Imrét és társait nem fogják felelősségre vonni: „Az ügy lezárása érdekében a magyar kormány […] ezúton írásban is megismétli a szóban több ízben tett kijelentését, hogy Nagy Imrével és csoportja tagjaival szemben múltbéli cselekedeteikért nem kíván megtorlást alkalmazni.

November 22-én a Nagy Imre és társai lemondtak a menedékjogukról és bízva a magyar kormány által tett bántatlansági ígéretben, a jugoszláv követség épületét elhagyták. A megszálló szovjet csapatok – megszegve a jugoszlávokkal történt megállapodást – azonnal őrizetbe vették őket, Nagy Imrét autóbusszal a mátyásföldi szovjet laktanyába vitték

Nagy Imrét megkereste Walter Roman román pártfunkcionárius a mátyásföldi szovjet parancsnokságon, s rá akarta venni, hogy kijelentse: önként Romániába távozik. Miután Nagy Imre ezt elutasította, 1956. november 23-án társaival és családjával együtt Romániába deportálták, ahol a Snagov-tó partján tartották fogva őket, háziőrizetben. Nagy Imre itt feljegyzéseket írt a forradalomról, valamint saját politikájáról. („Gondolatok, emlékezések” című politikai végrendelete 2006-ban a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg.) Többszöri felszólítás és erős politikai nyomás ellenére sem volt hajlandó aláírni a lemondását és elismerni Kádár János kormányát.

1957. január 25-én Nagy Imrét felkereste Bukarestben Kállai Gyula, aki az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága megbízásából tárgyalt vele, ám Nagy elutasította politikájának önkritikus felülvizsgálatát. Január 29-én Kállai javaslatot tett az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága ülésén arra, hogy Nagy Imrét és társait bíróság elé állítsák.

1957. március 19-én Nagy Imre a szovjet, a román, a csehszlovák, a lengyel és a jugoszláv kommunista pártok vezetőinek küldött levelet, melyben mind saját maga, mind pedig hívei 1956-os szerepének kivizsgálását kérte, melynek céljából egy „nemzetközi párt-vizsgálóbizottság” felállítását sürgette. Levelét nem kézbesítették a románok.

Miután a kísérletek, hogy Nagy Imrét rávegyék az új Kádár-kormány elismerésére sorra meghiúsultak, 1957. március 27-29-én Moszkvában Kádár János megállapodott az SZKP vezetőivel abban, hogy Nagy Imrét bíróság elé állítják. Bizonyos források arra utalnak, hogy a szovjet vezetés nem írta elő Nagy Imre halálos ítéletét, a legsúlyosabb büntetés szükségességét inkább a magyar vezetés alakította .

Április 14-én letartóztatták Nagyot, és Budapestre vitték társaival együtt. 1957. április 16-ai kihallgatása során Nagy Imre a válaszadást megtagadta, s ezentúl a jegyzőkönyveket sem írta alá. Június 14-én jelentkezett kihallgatásra: „Úgy érzem, nem vagyok bűnös semmiben, el akarom mondani tevékenységemet.” Továbbra is elutasította, hogy az eseményeket politikailag és büntetőjogilag értékelje.

A Belügyminisztérium 1957. augusztus 10-én készítette el a Nagy Imre-per vádiratát, augusztus 26-án Moszkvában Biszku Béla belügyminiszter egyeztette a vádiratot és az ítéleteket Andropovval, az SZKP KB osztályvezetőjével és más szovjet vezetőkkel. 1957. december 21-én az MSZMP KB zárt ülésen azon határozatot hozta, hogy Nagy Imréék ügyében a törvényes eljárásnak szabad folyást enged. 1958. február 5-én vette kezdetét a titkos per, melyet a katonai bíróság Fő utcai tárgyalótermében tartottak. A Nagy Imre-per vádlottainak ügyének tárgyalása a Legfőbb Bíróság dr. Radó Zoltán által vezetett Népbírósági Tanácsa előtt ment végbe. A vádat legfőbb ügyész első helyettese, dr. Szalai József képviselte. Radó pervezetése az adott körülmények között korrektnek volt mondható. A politikai vezetés számára azonnal kiderült, hogy Radó Zoltán nem tudja az elvárt szigorúsággal vezetni a tárgyalást: mindenkit hagyott beszélni, nem képes megakadályozni, hogy a vádlottak előadják saját érveiket és bizonyítékaikat, Radó pedig nem tud érdemben vitát folytatni a vádlottakkal, és a kívánt irányba vinni a bizonyítások menetét. Ezért másnap elnapolták a tárgyalást, betegségre hivatkozva. Négy hónappal később fejezték csak be, tanácselnöknek ekkor már a sokkal keményebb, a vádlottak bűnösségében meggyőződésesen hívő, addig már sok halálos ítéletet hozó Vida Ferencet nevezték ki.

A tárgyalás vezetőjéül kinevezett Vida Ferenc bíró az elvakultságig hithű kommunistaként meg volt győződve Nagy Imréék „ellenforradalmi” bűnösségéről, és a legsúlyosabb ítélet szükségességéről. Az 1956-ot követő megtorlás pereiben Vida a politikai vezetés előtt ellentmondást nem tűrő keménységéről és nagyszámú halálos ítéletéről volt ismert. Vida rendszerváltás utáni nyilatkozataiban tagadta, hogy az MSZMP vezetői, illetve maga Kádár János utasította volna a halálos ítéletek meghozatalára, ami nem életszerűtlen. A gyakorlatban a magyar politikai vezetés – illetve Szerov szerint személyesen Kádár – Vidát ismerve lényegében Vida személyének a per vezetésére történt kinevezésével döntött Nagy Imréék halálra ítélése mellett

1958. június 9. és június 15. között folytak le a zárt tárgyalások. Védője, a már súlyos beteg 74 éves Bárd Imre hangot adott annak, hogy védence nemhogy a szocialista rendszer megdöntését nem akarta, hanem ellenkezőleg: éppen azt mentette, ami menthető volt, s ezenfelül minden változást az akkori pártvezetés tudtával és beleegyezésével vitt végbe. Vida Ferenc ekkor felháborodva ezt mondta „Figyelmeztetem a védőt, hogy ha nem hagyja abba pártunk és kormányunk vezetőinek rágalmazását, a vádlottak padján találja magát.” A tárgyalássorozat alig egy hét alatt véget ért, filmfelvétel is készült róla, melynek titkosítását csak 2008-ban oldották fel.

Június 15-én a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa (melyet Vida Ferenc vezetett) Nagy Imrét halálra és teljes vagyonelkobzásra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Maléter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, Jánosi Ferencet 8 évi, Vásárhelyi Miklóst pedig 5 évi börtönre ítélte. Az ítélet az MSZMP PB előzetes jóváhagyásával született meg.A vádlottak mind bűnösnek vallották magukat, a miniszterelnököt kivéve. Nagy Imre az utolsó szó jogán a következőket mondotta: „Igen tisztelt népbíróság! Igen tisztelt elnök úr! Az ügyész úr vádbeszédében reám a legsúlyosabb, tehát halálbüntetés kiszabását javasolta. Többek között azzal indokolta, hogy a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet, amely könyörületes lenne. Sorsomat a nemzet kezébe teszem. Védelmemre semmit felhozni nem kívánok, kegyelmet nem kérek.” Védője hivatalból adódóan kegyelmi kérvénnyel élt, így a formának megfelelően még ugyanezen a napon összeült a testület, mely az ítéletet is meghozta, és kegyelmi tanácsként működtek. Elnöke, Vida Ferenc indokolás nélkül elutasította a kegyelmi kérvényeket, ezáltal az ítélet a kihirdetés pillanatában rögtön jogerőre emelkedett.

A három halálraítélt kivégzésének időpontját másnapra tűzték ki, s átszállították őket Kőbányára, a Kozma utca 13. szám alatti Gyűjtőfogházba. Nagy Imre utolsó óráit levélírással töltötte, ezek a levelek azonban szeretteihez sohasem jutottak el.

Másnap, június 16-án, kora hajnalban jöttek a foglyokért. A Kisfogház udvarát jelölték ki a kivégzés színhelye gyanánt, ide az elítélteket egyesével kísérték. A kiküldött bíró Dr. Bimbó István volt, aki miután megállapította személyazonosságukat, felolvasta a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Népbírósági Tanácsának ítéletét, és a kegyelmi kérvények elutasítását. Ezt követően a hóhérnak adta át őket.

Bogár János ítélet-végrehajtó 5 óra 9 perckor elsőnek Nagy Imre nyakába akasztotta a kötelet, aki a független, szocialista Magyarországot éltette utolsó szavaival. Utána következett Maléter Pál és Gimes Miklós. Miután az orvosok a halál beálltát megállapították, felvették a 120 Ft-ot a felmerült költségek fedezésére, majd aláírták az átvételi elismervényt.

Holttestüket a börtön udvarán temették el, kátránypapírba drótozva. Két és fél évvel később, 1961. február 24-én éjszaka, titokban kihantolták Nagy, Maléter és Gimes földi maradványait, és átvitték a rákoskeresztúri Új köztemető főbejáratától legtávolabb eső, 301-es parcellájába, ahol arccal a föld felé temették el őket. A temetői nyilvántartásba hamis neveket jegyeztek be.

1989 júniusában Nagy Imrét és társait hivatalosan rehabilitálták, és teljes tiszteletadással újratemették. A tömegmegmozdulássá vált esemény kulcsszerepet játszott az MSZMP és az egész rendszer bukásában és a harmadik magyar köztársaság kikiáltásában .

Nagy Imre a kommunista eszme híve volt, eredetileg azt akarta megreformálni, ám 1956-ban az események sodrában igazi forradalmi vezetővé vált, és ezután sem alkudott sem a forradalom, sem a szovjet intervenció megítélésével kapcsolatban, élete árán is hű maradt álláspontjához.

A továbbiakban a kommunista , liberális , szoci , akármilyen miniszterelnököket nem kívánom tárgyalni és minősíteni , majd az idő megteszi !

Prohászka Ottokár , megyés püspök ,  a modern katolicizmus egyik legnagyobb hatású képviselője , a Kulturális terror c. munkájában írja :" a vörös akció keresztényietlen , mert vezetői ateista zsidók , és nemzetietlen , mert internacionalisták , akik hazaárulók " ... "A nemzet feladata hogy a liberális és szocialista ideológiák elleni harc , nevezetesen a polgári radikalizmus ellen .

Bangha Béla jezsuita szerzetes : Magyarország újjáépítése és a kereszténység : , ... rekonstruktív ideológia , ... a destruktív eszmékkel szembe kell állítani a katolicizmus eredeti tradícióit , ez a megoldás . ... Az a gond hogy a nemzet , a magyarság letért gróf Szécsényi István reform-konzervatív útjáról , ... ezért több betegséget kapott , megkapta a liberalizmus , a szabadkőművesség és a szocializmus betegségét . ... Ennek az lett a következménye hogy a gazdaságban " zsidó krütokrácia *(kleptokrácia) lett , ... ez az egyik betegség , ...

* A kleptokrácia (eredete: görögül: κλέπτης - kleptész, "tolvaj" és κράτος - kratosz, "hatalom, uralkodás"), szó szerinti jelentése a „tolvajok hatalma”, és napjainkban leginkább arra utal, hogy a demokrácia és a jogállamiság leple alatt törvényeken kívül és felül álló oligarchia és annak klientúrája uzsorázza ki a népet.

Míg a kifejezés szó szerinti értelmében egy lopás alapú társadalomra utal, gyakrabban használják derogáló politikai értelemben. Eszerint az állami korrupció egy formája, ahol a kormány, vagy uralkodó fő célja, hogy a társadalom egészének szolgálata helyett a politikai vezetők és a hozzájuk közelálló gazdasági társaságok, az oligarchia folyamatos gazdagodását szolgálja. Ez a típusú kormányzás strukturálisan korruptnak tekinthető, amiben az átlátható gazdálkodás és a költségvetési szabályok figyelmen kívül hagyása a norma, a hatásmechanizmusa pedig gyakran a sikkasztás a közpénzekből.

... a másik az a kultúrában a nyugat imádat , ... hoppá ! ... nem aktuális ez ? , ...

Kásler Miklós , (Budapest, 1950. március 1. – 2025. szeptember 5.) Széchenyi-díjas magyar onkológus, tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, 2018-tól 2022-ig az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere , 2019-ben a legbefolyásosabb ember Magyarországon , szerint : A tízparancsolatot ha betartanák az emberek , akkor kevesebb betegségük lenne !