Újesztendei szentlecke :

Türelmes epifánia olvasás ,

Felismerés-iskolázás ,

megismerés-kultúra .

 

 Az epifánia szónak gazdag jelentéstartalmából úgy meríthetünk, mint valami bővizű, tiszta, frissítő, éltető alpesi hegyi forrásból. Jelentheti azt, hogy valami megmutatkozik, megmutatja igazi valóját a jelenségek mögött, amelyek álarcként takarják el a valót.  

 A való lét, a valódi arc. Kiviláglik a dolgok, az összefüggések igazi rendszere. Megtanít ez a szó arra, hogy ügyeljünk, figyeljünk a mélyebb összefüggésekre, ne essünk a látszatok csapdájába.

Ezt a felismerési, megismerési, tanulási folyamatot sem egykor, sem ma nem szerencsés megkerülni. Rilke, a rózsák költője jegyezte le: „Rettenetes dolog, hogy a tények miatt sosem tudhatjuk meg a valóságot”. A tények, a számok, a statisztikák jelentik a leplet, az álarcot. Mindazonáltal a mögöttes valóság egyszer csak megjelenik, kitűnik, kiviláglik.

 Jézus , az Isten Fia. Micsoda küzdelem látszat és valóság, emberi és isteni létezés-olvasatok között! Ez az, amikor az orrunk előtt lévő dolgokat és jelenségeket, a tények világát összekeverjük a valósággal. Pedig a tények csak ritkán jelentik a valóságot is. Fontos lenne megtanítani az embereket a keresésre, a tények mögötti valóság és a mondatok, a politikai jelszavak, ideológiák mögötti tényleges tartalom és szónoklás olykor megrettentő hátterének meglátására.

 
Az imádságban elhangzott könyörgés , hat az értelemre és az akaratra , segítséget kértünk az értelem munkájára , azt kértük hogy felismerjük hogy mit kell tennünk , - ez az értelem tevékenysége - , és erőt kértünk ahhoz hogy a megismert kötelességeinket teljesítsük . A tevékenység , az elhatározás , a cselekvés , az akarat területe , merthiszen elhatározásaink , döntéseink nyomán cselekszünk . És ha megvan bennünk a jó szándék , hogy mi Isten akarata szerint a felismert küldetés alapján cselekedjünk , akkor ezt meg is tehetjük az Ő segítségével . Az ember a kezdeményező amikor vágyainak , terveinek teljesítéséhez kéri a segítséget , annak megvalósításához amit mi ismertünk fel , amit mi jónak látunk és önmagunkat is megismerve , szeretnénk megtenni . Mert ehhez tehetséget érzünk magunkban , vagy küldetést érzünk magunkban , hogy a körülményeinkben is felismerjük egy megvalósítandó dolognak a lehetőségét .

"Az értékek világától, a személyes léttől, a hagyománytól, az örökségétől megfosztott értelem szenvedése a modern ember pokla. Az örökségvesztés hatása mindenhol látható; totális válságnak hívják, letérésnek a helyes útról. A zsugorodásban egyre igénytelenebbé és jelentéktelenebbé válunk, létrejön a bábeli nyelvzavar, minden egyes ember külön nyelvet beszél, és csak ő érti vagy nem is érti, mit hablatyol.
Az ember vége a művészet vége. A művészet vége az ember vége. Ember nincs művészet nélkül. Az ember alatti lét: megfosztva lenni Istentől, vallástól, közösségtől, személyiségtől, művészettől.
A feladat a személytelenséggel, az árral szemben úszni."
Molnár Sándor: A festészet tanítása (2007)

GASZTRONÓMIA

Edit Dózsa Kacsazsírban sültcsirkemàj, fokhagymás pirítóson..