Aktualizálás - summa summarum - 

  XVI. - lelkigyakorlatok -

2. HÉT . 4. nap

     

A negyedik nap : elmélkedés a két zászlóról

Negyedik napon van a két zászlóról szóló elmélkedés; az egyik Krisztus, a mi legfőbb vezérünk és Urunk zászlaja, a másik Lucifer zászlaja, aki emberi természetünk főellensége. 

Az előkészítő ima a szokásos. 

Első előgyakorlat: a történet, mely itt abban áll, hogyan hívogat és miképpen akar mindenkit zászlaja alá tömöríteni Krisztus Urunk és vele szemben Lucifer a saját zászlaja alá.

Most Krisztus életének szemlélésében kis szünetet kell tartanunk. Most a tapasztalatokat, melyeket szereztűnk, a tanításokat, melyekben részünk volt, összegeznünk kell az elmélkedéseink leszűrt eredményét mint Jézus példájának és tanításának legbensőbb szellemét és titkát és Krisztus elveit szembe kell állítanunk a sátán, a világ és az önszeretet elveivel, melyeket röviden Lucifer elveinek nevezhetünk,  hogy e sötét háttéren annál tündökölőbben ragyogjon fel az "igaz élet", amint Szent Ignác Krisztus elveit és példáját oly gyönyörűen és oly találóan nevezi. Az elmélkedés a tizenkétéves Jézus visszamaradásáról a templomban egyúttal előkészíti az utat a választási elmélkedésekre, melyek most következnek. Ezeknek közvetlen előkészítője az elmélkedés a két zászlóról.

Ez az elmélkedés, bár az akaratot is hatalmasan ösztönzi, mégis elsősorban az értelem felvilágosítására szolgál, hogy ellentétben Lucifer és a világ elveivel, Krisztus és a tökéletesség elveit a maguk hamisítatlan tisztaságában megismerjük.' Nem arról van szó ebben az elmélkedésben, hogy Krisztus és Lucifer közt válasszunk. Ennek az esetleges választásnak komoly megfontolása és problémává tétele már maga is egészen méltatlan dolog, sőt bűn volna j hasonlítana Krisztus meggyalázásához, amikor őt Pilátus a rabló Barabbással egy sorba állította és felvetette a kérdést a zsidók előtt: "Melyiket akarjátok., hogy a kettő közül elbocsássam nektek?" (Mt. 27, 21.) Es ha választásról egyáltalán szó lehetne, ez a választás részünkről már rég megtörtént. már akkor, amikor a bűnről, annak gonoszságáról és következményeiről elmélkedtünk.

Ebben az elmélkedésben ellenkezőleg arról van szó, hogy szilárd elhatározásunkban, hogy Krisztust követjük, meg ismerjük Lucifer és Krisztus harcmodorát a lelkek meghódításában, hogy észre vegyük Lucifer cselfogásait és kelepcéit, melyekben az embereket meg szokta fogni , hogy meglássuk, kinek a befolyása alatt állunk belső indításainkban, ösztönzéseinkben, törekvésünkben és cselekedeteinkben. Meg kell ismernünk mindkettőjük taktikaját már azért is, mert mi is hivatva vagyunk a lelkeket Krisztusnak meghódítani .

Amikor Lucifer cselfogásairól és kelepcéiről van szó, nem kell egyenesen bűnös dolgokra gondolnunk.! A magukban véve közömbös dolgok is, mint gazdagság, tisztelet, Lucifer kezében rossz hajlamaink és önszeretetünk következtében hurkokká, hálókká lesznek, melyekkel megfogja lelkünket, kelepcékké, melyekbe beleesünk, bilincsekké. melyek szabadságunkat megkötik és nehézzé, esetleg lehetetlenné teszik a járást a tökéletesség, sőt talán még az üdvösség útján is. Az ördög, a világ és önszeretetünk gyakran a jónak látszata alatt kisértenek minket és vezetnek lassan a rosszra, vagy legalább is visszatartanak a tökéletesebbtől és megbénítják törekvésünket az életszentség magaslatai felé, megakadályozzák lelkünk átadását feltétel és visszavonás nélkül a kegyelem behatásainak.

Második előgyakorlat: helyzetkép-alakítás: látom a helyet, vagyis Jeruzsálem egész vidékének azt a nagy síkságát, ahol áll a jóknak fővezére, Krisztus Urunk; a másik színteret is látom Babylon vidékén, ahol a lelki ellenség vezére, Lucifer trónol.

Jeruzsálem , Jézus korában - makett

Az ókori Babylon

Harmadik előgyakorlat: kérem, amit elérni akarok; itt kérnem kell a kegyelmet egyrészt, hogy a gonosz vezér cselvetéseit átlássam és segítséget nyerjek, hogy azoktól óvakodni tudjak, és másrészt, hogy megismerjem az igaz életet, amelyre tanít a legfőbb igazi Vezér, és hogy kegyelmet is kapjak követésére. 

Lucifer zászlaja.

A.)  elképzelem, mintha minden gonosz lélek vezére Babylon nagy síkságán valamiféle tűzből és füstből álló nagy katedrán ülne rettenetes és ijesztő formában. 

Megtekintem személyét, megjelenését. Babylon tájékán ül, a zűrzavar városának tájékán , a büszkeség és a gőg, az ég elleni törekvések városának tájékán, ott, ahol az ember kevélysége az égig akart érni Személye. földi építkezésével. Ez Luci!er, ez. a világ szelleme, ez az önzés es az önistenítés szelleme: "Amor sui usque ad contemptum Dei", mondja Szent Ágoston: "Önszeretet egészen Isten megvetéséig...

Trónon ül, büszkeségének jeléül. De ez a trón tűzből és füstből áll. Szemfényvesztő látszat az egész. Trónja és hatalma füst. Ma van és holnap elenyészik. Ilyen a világ dicsősége és hatalma. Ilyen mindaz, amit Lucifer és az ö szelleme inspirál. Nincs maradandósága, mint a füst elenyészik. 

Szereti a homályt, szeret a zavarosban halászni. Nagy politikus, szeréti a hazugságot, gyűlöli az egyenességet és az őszinte, nyílt lelkületet. Ez Lucifer. Alakja rút és ijesztő. Ilyen valóban, de elrejti magát és felveszi a világosság angyalának alakját, hogy megtévesszen, Ijesztő és rettenetes. Azért, ha a lelket érinti, hatása rettegés és félelem. Ez a jel, hogy dolgozik, hogy sugall. Isten szelleme szelíd. Luciferé vagy hízelgő, vagy ijesztő. Ezen ismered fel, hogy az. Szemléld tehát Lucifert, a világ fejedelmét, Babylon  nagy síkságán, trónon ülve, rettenetes es ijesztő formában, es trónja tűz és füst. Vésd lelkedbe szellemének szimbólumait, de mégjobban szellemének sajátosságait . Tőle, az ő szelleméből ered minden: 

-1. ami homályt hoz és elsötétíti a lelket;

-2. ami nyugtalanságot, zavart, csüggedést és szomorúságot visz bele a lélekbe 

-3. amit az ember elrejteni, eltitkolni akar; 

-4. ami hízeleg természetének, szenvedélyeinek. Ezeken a jeleken ismered fel Lucifer és a világ szellemét. Lucifer a világ fejedelme, maga köré gyűjti csatlósait, gonosz szellemeket és gonosz embereket, és szétszórja őket a világ minden tájára, az egyiket ebbe a városba, a másikat abba a városba, nem hagy ki egyetlen országot, egyetlen tartományt sem, sem hely, sem állás nem képez kivételt, az emberek minden osztályához, sőt külön-külön minden egyes személyhez küldi csatlósait.

   Mily igaz kép ez, melyet a lelkigyakorlatok szerzője itt előttünk megrajzol! A világtörténelem minden lapja és az emberi élet minden napja tanúskodik igazsága mellett. Leginkább napjainkban szemléljük igazságát. Lucifer szelleme a sajtó, a művészet, az irodalom, a tudomány, a rádió, a film, a fotócella, és a televízió , valamint a politika szárnyain repül ki az egész világba, beférkőzik minden kunyhóba és palotába, nem kímél meg egyetlen állást és osztályt sem, szegényhez és gazdaghoz, tudóshoz és tudatlanhoz egyaránt eljut. Az istentelenség szellemi sejtjei révén megközelíti a világ minden országát, az istentelenek harcos szervezete szétküldi apostolait az egész világra, szervezetten lép fel az istenhit és minden vallás ellen, gúnnyal és erőszakkal töri le még a gyermekszívben is az istenhitnek és istenszeretetnek minden fejlődő csiráját. A gonosz emberek munkáját kiséri és támogatja a gonosz szellemek munkáia, ami még hiányzik, azt pótolja a saját szívünkben és testünkben élő belső ellenség.

Az emberi ész találmányai nem az övéi ugyan, mert Istentől vannak, aki az emberi szellembe belefektette az értelmet, az alkotó erőt, de ezeket is hatalmába keríti az emberek rendetlen hajlamai következtében és szolgáivá, a gonosz eszközeivé teszi. Három fokozat van tehát, amelyen át Lucifer és a világ szelleme hatalmába keríti a lelkeket: a gazdagság, a tisztelet, a kevélység, ahonnét megnyílik a kapu minden egyéb bűnre. Lucifer és az szelleme rút, azért nem mutathatja magát a maga valóságában. Kell, hogy leplezze magát. Leplezi magát azzal, ami az embereknek tetszik. Leplezi magát azzal, ami önmagában véve még nem rossz, de az ember romlott természete következtében könnyen átcsap a bűnbe. Tehát csalétket vet oda az embereknek j nem értelmüknél fogva vezeti, hanem csalogatja őket, ösztöneikre hat, mint az oktalan állatoknál szokás, falatot dob eléjük, hogy kelepcébe csalja őket, zsíros kukacot tűz rá horgára, hogy megfogja halait. Ez a csalétek, ez a zsíros falat elsősorban a vagyon, a pénz, a gazdagság utáni vágy. Hány embert csalt meg és vitt erkölcsi romlásba a meggazdagodás után való túlzott vágy, hányat tartott vissza a tökéletesség útjáról,  vagy térített le arról a vagyon rendetlen szeretete! "Hallván az ifjú az igét, megszomorodva távozék, mert sok jószága vala. Jézus pedig mondá tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy nehéz a gazdagnak bejutni a mennyek országába." (Mt. 19, 22-23.) "A földi javak bősége - mondja Szent Bonaventura - madárenyv, mely a lélek szárnyaihoz tapad s nem engedi, hogy Istenhez repüljön. Akik gazdagok akarnak lenni, kisértésbe esnek, az ördög kelepcéjébe, sok haszontalan és káros kívánságba, melyek pusztulásba és romlásba döntik az embert. Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság: ahhoz szegődve jónéhányan eltévelyedtek a hittől és sok gyötrelembe verték magukat." (1 Tim. 6, 9-10.)1 A gazdagsággal szorosan kapcsolatos, attól mintegy elválaszthatatlan az emberek tisztelete. A gazdagot az emberek külső tisztelettel veszik körül, mert várnak tőle valamit, mert hatalmas, mert befolyásos. Nem az a belső tisztelet az, melyet az erény vív ki magának, hanem a hiú külső  tisztelet, mely:. inkább a hízelgés, mint. igazi megbecsülés. Azért Lucifer taktikájában is a második lépés a tisztelet vágyának felkeltése. - Aki meg akar gazdagodni, nem riad vissza a kevésbé tökéletes eszközöktől, sokszor még az igazságtalan eszközöktől sem. Félrelöki a felebaráti szeretetet, tág kaput nyit az önzésnek. Aki az emberek, a világ tiszteletét és tetszését keresi, az emberi tekinteteknek enged, még elveinek feláldozásával is. Könnyen köpenyegforgató lesz, megtagadja jobb meggyőződését az emberek véleménye miatt. Magas állásokra, befolyásra törekszik. Emelkedésében nem kímél semmit. Innét csak egy lépés a hatalomvágyhoz és a teljes kevélységhez, mely már Istennel sem törődik. Hány tragikus példa igazolja mind ennek igazságát. Amíg valaki egyszerű viszonyok között élt, híven ragaszkodott Istenhez, valláshoz, templomba járt, imádkozott, kongreganista volt. Amikor meggazdagodott, elhidegült vallástól, Istentől, hátat fordított a templomnak, kongregációnak. Mivel a vagyonszerzés és meggazdagodás és a világi rnéltóságok hajhászása képezi egyedüli törekvését, és ez bűn és igazságtalanság nélkül alig lehetséges, azért lassankint súlyos vétkekbe keveredik és egészen elvész . Isten és a lelkek számára. Nem is szólva, hogy a gazdag, a hatalmas előtt nyitva áll az élvezetek tárt csarnoka, és saját maga is jobban vágyódik azok után, mint a szegény." Ugyanez a szomorú láncolat a vagyon szeretete, a a méltóságok és kitüntetések keresése és a tökéletességtől való elfordulás közt mutatkozik egyházi személyekben is, akik nem Krisztus, hanem a világ és az önzés elveit követik. Hány egyházi személyben veszett ki ezért az apostoli buzgóság. "Ha van eledelünk s ruházatunk, elégedjünk meg velük", mondja Szent Pál. (1 Tim. 6, 8.) Hányan lettek a földi hatalmasok vak eszközei, vagy legalább is nem mertek bátran és határozottan síkra szállni Isten és az Egyház érdekei mellett, a szegények védelmében, az igazságtalanságok ellen, mert nem voltak szabadok, mert hurok volt a lábukon, a vagyon, a világi tekintetek hurka, melyet azonnal meghúztak, mihelyt mozogni akartak. A szegénység szeretetének megfogyatkozásával, a hiú tiszteletvággyal veszi kezdetét az igazi szerzetesi szellem megfogyatkozása is és nem egyszer a hűtlenség a hivatás iránt. Ez Lucifer taktikája, ez az útja.

Tehát az első fok a gazdagság, a második a tisztelet, a harmadik a kevélység, és erről a három fokról rávezet Lucifer az összes többi bűnre. 

Krisztus zászlaja

B)   Hasonlóképen el kell képzelni mindezeknek az ellenkezőjét is a legfőbb és igazi vezérről, aki Krisztus Urunk. 

Első pont: szemlélem, hogyan helyezkedik el Krisztus Urunk vonzó és szeretetreméltó alakban Jeruzsálem nagy síkságán valami alacsony helyen. Második pont: megfontolom, hogyan választ ki a mindenség Ura oly sok személyt, apostolokat és tanítványokat stb. és hogyan küldi őket az egész világra, hogy szent tanítását elvigyék minden rendű és rangú embernek. 

Harmadik pont: elmélkedem ama beszéd felett, amelyet Krisztus Urunk intéz összes szolgájához és barátjához, akiket az említett feladat végrehajtására küld szét és azt ajánlja nekik, hogy mindenkit igyekezzenek segíteni, mégpedig őket először is a legnagyobb lelkiszegénységre vezessék, és ha úgy tetszik az ő isteni Felségének és őket arra ki akarná választani, nem kevésbé a valóságos szegénységre is; másodszor támogassák, hogy vágyakozzanak a gyalázatok és megvetések elviselésére, mert ebből a két dologból fakad az alázatosság. 

Lucifer, a világ zászlajával szemben áll Krisztus zászlaja. Ott áll Jeruzsálem, a béke városának közelében, tanítványai közepette, vonzó és szeretetreméltó alakban, síkságon, alacsony helyen. Ö a béke, a szelídség és az alázatosság fejedelme. Szeméből szende béke sugár mosolyog felénk, a szeretet és a szívek királya. "Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű." (Mt. 11, 29.) Nem ül büszke trónon, nem emelkedik fel övéi fölé, bár az ég és föld királya, kőzöttük áll, mint egy közülük. És az trónja mégis örökké áll. (44. zsolt.) Neki adta mennyei Atyja az atyjának, Dávidnak székét és országolni fog Jákob házában örökké és királyságának nem leszen vége. (Lk. 1, 32-33.) Ez a trón nem füst, hanem szilárd és állandó. Ezek Jézus szellemének jellemzői: a világosság, a derű a béke, a nyíltság, a változatlanság, a múlhatatlanság. Ö is maga köré gyűjti tanítványait és szétküldi őket az egész világba. Nem kevésbé gondoskodik övéiről, a lelkekről, mint ahogyan Lucifer vesztükre tör. "Elmenvén az egész világra, tanítsatok miden népet. (Mk. 16, 15. Mt. 28, 19.) Angyalait is küldi minden városba, minden helységbe, minden országba, minden családba, minden egyes lélekhez. Apostolokat küld, evangélistákat, hithirdetőket, püspököket. Szerzeteket alapít, szent intézményeket teremt meg Szentlelke állal Egyházában, bátorságot és szeretetet önt szívükbe, hogy a világ legelhagyatottabb vidékein, pusztaságokban. őserdőkben, a pogányság testi és lelki rengetegeiben, sivatagjaiban dolgozzanak, világvárosokba, nyomortanyákra, palotákba, patagóniai kunyhókba, a jéghegyek közé, a Szahara homoktengerébe menjenek halálmegvetéssel, életük és egészségük feláldozásával, lemondva rokonokról, szülőföldről, anyanyelvről, vagyonról, családi életről, önakaratról. A szeretet fűzi össze övéit, a szeretet Vezérükhöz és egymáshoz és a lelkekhez. Ez a szeretet ösztönzi őket a leghősiesebb áldozatokra a lelkek szolgálatában, Vezérük követésében. Azt mondja: Igyekezzetek rávenni az embereket, hogy keressék a lelki szegénységet, és ha Isten arra hívja őket, nem kevésbé a valóságos szegénységet is. Vágyakozzanak a gyalázat és megvetés elviselésére, mert ezekből fakad az alázatosság.

Jézus is három fokozatot különböztet meg: a szegénységet ellentétben a gazdagsággal, a gyalázatot és megvetést  ellentétben a tisztelethajhászással , az alázatosságot ellentétben a kevélységgel. Innét azután megnyílik a kapu az összes erényekre.

    Jézus nem hízeleg az emberi természetnek; Jézusnak nincs oka máskép adni magát, mint amilyen valóságban. Jézus kimondja a szót: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát." (Mk. 8, 34.) Ö a szépség, a bölcsesség, a szeretetreméltóság maga. Azért az szájában a kereszt tana is édes és az kezéből az önmegtagadás járma is könnyű. Ö nem állít fel kelepcéket, nem vet elénk csalétkeket, értelmünknél és szeretetünknél fogja meg lelkünket. Nem kényszerít követésére, csak tanácsot ad: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid vagyon, és kövess engem," (Mt. 19, 21.) Ha egészen az enyém akarsz lenni, akkor válaszd a tökéletes lelki szegénységet, * és ha arra hívlak, a valóságos szegénységet is, válaszd a megaláztatást és megvettetést, hogy hozzám hasonlóbb légy, és kövess engem az alázatosság, az önmegtagadás, a lemondás, az önzetlenség és a kereszt útján. Ez az út visz a boldogságra. Mert "ha ezeket tudjátok, boldogok lesztek, ha megteszitek azokat." (Jn, 13, 17.) Ezekre tanítsátok az embereket; de elsősorban ti véssétek szívetekbe az "igaz élet" igéit, ti, akiket apostolaimmá és országom hirdetőivé választottalak!

* Mert mi a lelki szegénység ? A lelki szegénység: erény, mely arra tesz készségessé, hogy döntéseiben az ember a lélek szempontjaira figyeljen. Kísérő erényei az egyszerűségre törekvés, valamint a pozitív tartalmú igénytelenség és közömbösség. - A kifejezés a Szentírásra megy vissza (→lelki szegények; Mt 5,3). A szegénység szó elsősorban nem anyagiakra vonatkozik. A világi javak mint Isten alkotásai és ajándékai nem akadályok az életszentség útján. Isten azokat azért teremtette, hogy az embert üdvössége, végső célja felé segítsék. A gazdag családban született szentek (királyok, Árpádházi Szt Erzsébet) tanúsítják, hogy a szív a legnagyobb gazdagság közepette is megmaradhat lelki szegénységben. Ugyanakkor épp az ilyen szentek küzdelmei azt is megmutatják, milyen veszélyt jelentenek a lélek számára a felesleges anyagi javak. Ha az ember nem tanulja meg az anyagiak helyes, rendeltetésszerű használatát, a felesleges tárgyak olyan tömegét gyűjti maga köré, melynek kezelése, gondozása kapkodáshoz, felületességhez, s ezzel a lelki egészség megromlásához vezet. - Mivel két úrnak nem lehet szolgálni (vö. Mt 6,24; Lk 16,33), az ember vagy  Isten dolgaiban gazdagodik, vagy a világ dolgaiban: a lelki szegénység a belső, szellemi világot Isten számára őrzi meg. A lelki szegénységgel azonos jelentésű az együgyűség, mely eredeti értelme szerint olyan ember erénye, akinek egy (1) ügye van, s az őt teljesen leköti és kitölti, ezáltal annak tökéletes birtokosa, ismerője. A belső vonatkozásában a lelki szegénység jele az összeszedettség, megfontoltság, a gondolkodás tárgyilagossága, beszédben a szabatos, mindenki számára érthető kifejezések használata, kíváncsiskodás hiánya, csöndesség, a lelki életben a rendkívüliségek kerülése A kötött imádság (főként a rózsafüzér) a lelki szegénység nagy fejlesztője. - A lelki szegénység a jó emberi kapcsolatokhoz nélkülözhetetlen. A lelki szegény ember nem érzékenykedő, nem sértődékeny, nem terheli felesleges ötleteivel, túlzott kreativitásával és aggályaival a környezetét, nem követelőző. - A lelki szegénységre tudatosan nevelni kell. A rendetlen birtoklási vágy ugyanis valamilyen formában egész életen át kísértheti az embert. A természet és a jó közösség a lelki szegénységet gyarapítja, a civilizáció túlkapásai (fogyasztás, gyorsaság állandó erőltetése, csönd, nyugalom hiánya) rombolják. Az öregség, betegség, magány problémáihoz, a halál elfogadásához a lelki szegénység és az azzal  megszerzett belső gazdagság a lélek egyik legfőbb segítsége.

Tehát három fokozat van: az első a szegénység a gazdagság ellen; a második a gyalázat vagy megvetés a világi tisztelet-hajhászása ellen; a harmadik az alázatosság a kevélységgel szemben; és e három fokozat segítségével rá kell vezetni az embereket az összes többi erényre. 

 Ima-beszélgetésemet a mi Asszonyunkhoz irányítom, hogy Fiától és Urától eszközölje ki, hogy engem is zászlaja alá fogadjon, mégpedig először a legnagyobb lelkiszegénységben és ha isteni Felségének tetszik és engem kiválasztani és felfogadni kegyeskedik, nem kevésbé a valóságos szegénységben is; másodszor a gyalázatok és sérelmek elviselésében, hogy ezek által Őt jobban kövessem, de csak úgy, ha ezeket másnak bűne nélkül és az isteni Felségnek visszatetszése nélkül elszenvedhetem. És most elmondok egy Üdvözlégyet. Majd ugyanazt kérem a Fiúistentől, hogy eszközölje ki nekem ugyanazt a mennyei Atyától. Ezután elmondom a „Krisztus lelke …” kezdetű imát. Végre kérem az Atyától, hogy adja meg nekem ugyanazt, és elmondok egy Miatyánkot.