Aktualizálás - summa summarum - 

  XVIII. - lelkigyakorlatok -

2. HÉT . 6. nap

  Az ötödik naptól ajánlatos, hogy csak egy szentírási szakasszal foglalkozzunk egész napi imádságunkban. Mivel a Lelkigyakorlatok elsődleges célja az életállapot- vagy életmódválasztás, a megfontolásra szánt új anyag mennyiségbeli korlátozásával az a szándékunk, hogy ne foglalkoztasson sok gondolat. Így ezeken a napokon megvan a lehetőség arra, hogy a lelkigyakorlatozók szabadidejükben mérlegelhessék életállapotuk lehetőségeit, próbálják megérteni, Isten mire akarja vezetni őket jövendő életükben. 

  Visszatérünk ismét Jézus életének megtekintéséhez, most már azért, hogy Királyunk példája követésre indítson fel egészen az alázatosság harmadik fokáig, és hogy ebben a követésben lelkünk megerősödjék és a tökéletességnek gyakorlati vonatkozásait is az életben megismerje. A választás munkája az elmélkedésekkel párhuzamosan tovább folyik. Krisztus nyilvános élete tárul fel most lelkünk elött, és elsősorban az saját messiási hivatásának megkezdését, majd apostolainak és tanítványainak kiválasztását és kiküldését tekintjük meg. Azután ráesik tekintetünk az erényekre, melyeket az apostoli hivatás a szerzetben vagy a világban tőlünk követel, a felszentelt és a nem felszentelt apostoloktól. Végre Krisztust mint az élet forrását szemléljük, akiből merítenünk kell minden világosságot és erőt az követésében és apostoli hivatásunkban. Igy készülünk elő az élet keresztútjára, mely felvezet a lelki és egyszer a testi feltámadás boldog örömeihez.

I. JÉZUS MEGKERESZTELTETÉSE.

Hatodik napon: a szemlélődés arról van, hogyan ment Krisztus Urunk a Jordán folyótól a pusztába  és mindenben azt a módot követjük, amely az ötödik napon gyakorlatban volt.

 

Máté evangéliuma röviden tudósít a Jordánnál történt fontos eseményről, időpontját sem határozza meg, amikor Keresztelő János működéséről kezd beszélni: „Abban az időben…” Lukács evangélista viszont pontosan elhelyezi az eseményt a világtörténelemben: „Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében történt. Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes Galileának…negyedes fejedelme, Annás és Kaifás voltak a főpapok…” Most már a történészek támaszkodhatnak a II. világháború után végzett Kumráni ásatásokkal feltárt holt-tengeri barlangokban talált tekercsek adataira, az eszénusoknak nevezett szekta, amolyan szerzetesi közösség tanítására. Minden bizonnyal Keresztelő János is ehhez a közösséghez tartozott.

A kumráni közösségről írja Joseph Ratzinger/XVI. Benedek A Názáreti Jézus I. kötete elején: „E csoport elfordult a heródiánusok templomától /a jeruzsálemi templomtól/ és az ott végzett kultusztól, a júdeai pusztában kolostori közösségeket hozott létre, de vallási alapon családok közösségét is. Gazdag irodalmat teremtett, és saját rituálét is kifejlesztett, melyben a liturgikus tisztálkodásoknak és közös imádságoknak különös jelentősége volt. Ezeknek az iratoknak hívő komolysága megérint bennünket. Úgy tűnik, Keresztelő János, de talán Jézus és családja is közel álltak ehhez a közösséghez. Mindenesetre sok érintkezési pont van a kumráni iratok és a keresztény üzenet között. Nem lehet kizárni, hogy Keresztelő János egy ideig ehhez a közösséghez tartozott, és részben itt formálódott vallási élete.”

Első előgyakorlat: Jézus elhagyja Názáretet és a Jordánhoz megy, ahol kívánságára Keresztelő Szent János megkereszteli. Az ég megnyílik, a Szentlélek Jézusra leszáll, és szózat hallatszik: "Ez az én szeretett fiam, kiben nekem kedvem telt." (Mt. 3, 17.)

XVI. Benedek három szempontot emel ki: „Jézus fölött nyitva áll az ég. Jézus akaratközössége az Atyával, a „minden igazságosság”, amelyet beteljesít, megnyitja a mennyet.” Az Atya meghirdeti Jézus küldetését: „Ő léte szerint a szeretett Fiú. Rajta nyugszik Isten tetszése. E jelenetben „a Fiúval együtt az Atyával és a Szentlélekkel is találkozunk: a szentháromságos Isten titka mutatkozik meg, amelyet természetesen csak Jézus útjának egésze tud teljes egészében feltárni.”

Jézus még imádságba merülve állt, amikor Keresztelő János azt látta, hogy az egek megnyílnak, és Isten dicsősége sugárzik a megnyílt egekből egyenesen Jézusra, a nagy fénysugárban pedig mintha egy galamb szállt volna rá Jézusra és ottmaradt felette (Jn 1,32). János tisztában volt vele, hogy nem galamb az, hanem a Szentlélek látható jele, vagyis hogy maga Isten szállt le Jézusra.

Miből érthette ezt János? Hogy nem közönséges galambot lát, azt abból tudta, hogy előzőleg az ég megnyílt és onnan a magasságból szállt le az, amit látott, egyenesen Isten trónusáról.

Másodszor abból is tudhatta, hogy a Szentlélekkel van dolga, mert a galamb a Szentlélek ősi jelképe volt: a galamb csendessége, szelídsége, nyugodt lebegése a Szentlélek titkos, csendes, belső munkájának a kifejezője.

Harmadszor abból tudhatta, hogy korábban már közölte vele, aki elküldte őt, hogy prófétáljon: „Akire látod a Szentlelket leszállni és rajta megnyugodni, az az, aki Szentlélekkel keresztel majd” (Jn 1,33).

Giotto : Jézus megkeresztelése c. képe

a padovai Scrovegni-kápolnában látható

Második előgyakorlat: Szemlélem Jézust, amint a Jordánhoz érkezik, a bűnösök közé áll, és Szent János Őt megkereszteli.

Jézus – ahogy Lukács gondosan megjegyzi – kezeit kitárva „éppen imádkozik”. Az ő imádsága szótlan beszéd az Atyjával, aki megjelenik a csodálatos mennyei kék mező közepén. Giotto az éppen csak bontakozó új látásmód jegyében „rövidülésben” mutatja az Atyát, aki hatalmas lendülettel, fehér fényözönben behajol a térbe, erős karjával Fiára mutat. A hétszáz éves freskón sajnos csak sejteni lehet az Atya és Fiú közt a kitárt, fehérszárnyú galambként ábrázolt Szentlelket. Jézus fejére aranyfény csorog a Lélekből, három irányban szétnyílva: ez a Szentháromság – az Egyszülöttjét küldő Atya, az alázatos emberségre ereszkedő Szentlélek és az imádkozó Isten Fia – titka.

Balról a sziklaparton angyalok állnak, ketten Jézus ruháját tartják: a vöröset, melyet János is visel, a vértanúságig menő emberség öltözetét, és a kéket, mely a mennyek országának a színe. Jézus Isten és ember, egyszerre mindkettő, valóságosan és véglegesen.

Giotto képét lírai realizmus jellemzi, egy kivétellel. A víz! A víz nem vízszintes, s ez nem a mester vagy segédje hanyagsága, hanem üzenet.

Nem Jézus keresztelkedik meg, hanem ő kereszteli meg a vizet, mely a vízözön és a Vörös-tenger fáraópusztító, halált hozó ereje.

Mi azért merülünk a vízbe, hogy elpusztítsa bennünk a bűnt. A katakombák keresztényei „folyékony sírnak” tekintették. De itt nem az! A színe sem víztiszta kék, hanem zöld, az élet színe. Mint a korábbi képeken Joachim és József zölden viruló vesszeje, pünkösd Szentlelkének a színe, aki ha árad, „megújítja a föld színét”. És itt a folyó árad, dagad, nemcsak szeméremből takarja derékig Jézus testét, hanem jele a feltörő új Életnek. „Benne Élet volt” – írja a szeretett tanítvány –, ami most megnyilvánult és feltárult. Nos, ez a víz, most már így megkeresztelten, az Élet vize. Benne Élet van. Nézd csak meg! Giotto Jézus lába mellé egy halat festett, mely tátott szájjal, csodálkozva-imádkozva Jézushoz úszik, Teremtőjéhez, Mesteréhez. Nem, ez nem csak jelkép! A parton, Keresztelő János és András apostol mögött egy fiatalember áll. Egyedül ő nem visel glóriát. Egyedül ő nem visel még glóriát, amíg el nem éri őt is az a víz. Az életadó keresztvíz. Az apostollal együtt az Egyház képe. Azok közössége, akik már megtisztultak és akik még a keresztség adta istengyermekségre várnak.-Forrás: Vértesaljai László/Vatikáni Rádió- Fotó: Vatican News

Jézus megkeresztelése abból a szempontból is nevezetes, hogy az egyetlen bibliai hely, ahol a Szentháromság Isten mindhárom személye együtt van jelen: Jézus, a Fiú ott a Jordán vizében, az Atya szózatát mondja a Fiú felett, a Szentlélek pedig felette lebeg. A mi Istenünk Lélek, aki atyai indulattal van hozzánk és Fiában testet öltött, hogy megismerhessük őt úgy, ahogy van és elvégezzen értünk mindent, hogy teljes üdvösségre juthassunk.

Harmadik előgyakorlat: Kérem a kegyelmet, hogy Uramat és Királyomat, elsősorban nagy alázatát, ebben a titokban is megismerjem, hogy öt jobban szeressem és hűségesen kövessem.

Nem lehetett biztosan tudni, hogy Keresztelő János és Jézus találkozott-e egymással már a keresztelést megelőző időkben. Mária és Erzsébet, János anyja unokatestvérek voltak, könnyen lehet tehát, hogy kisgyermekkorukban többször is együtt voltak, de erről sehol sem találunk említést a Szentírásban. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy János tudott Jézusról, tudta, hogy kicsoda.

Mégis, amikor ott látta maga előtt Jézust, elcsodálkozott azon, hogy Jézus meg akar keresztelkedni. „Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelj és te jössz énhozzám?” (Mt 3,14). Ebből az látszik, hogy Keresztelő János még nem volt megkeresztelve: saját magát nem keresztelte meg. Benne volt ebben a kérdésben annak az elismerése is, hogy Jézus nagyobb Jánosnál, azonfelül bűntelen is, nincs tehát szüksége megkeresztelkedésre, megtisztulásra: anélkül is tiszta. János evangélista leírása szerint Keresztelő János akkor még nem tudta, hogy Jézus a Messiás. Azt gondolhatta, hogy őhozzá hasonlóan Jézus Istennek egy küldötte, a Messiás előfutára, útkészítője (Jn 3,31-33).

Egy dolgot azonban biztosan tudott egész életében: azt, hogy Jézus nagyobb nála. Úgy vélte, hogy magasabb megbízást kapott Istentől, mint ő. Azért kérte, hogy keresztelje meg őt. Az Üdvözítő csak annyit felelt Jánosnak, hogy tegye meg, amire kérte, mert mindkettőjüknek el kell végezniük azt, amivel Isten megbízta őket. Istennek az az akarata, hogy Jézus keresztelkedjék meg, akkor hát történjék meg Isten akarata.

Mindketten engedelmeskedjenek Istennek.

Jézus helyettem áll a bűnösök közé. Ily alázattal kell felvennem a bűnbocsánat szentségét, ily alázattal kell könyörögnöm Istennek bűneim elengedéséért, ily alázattal kell vágyódnom lelkem megtisztulása után.

Imádság. -Kérem a boldogságos Szűz Máriát, esdje ki számomra a kegyelmet, hogy szent Fiának zászlaja alá felvétessem , a szegénység és a megaláztatás szeretetében, hogy ezzel hozzá minél hasonlóbb legyek és azok közé tartozzam, akik egészen közelről követik őt. Üdvözlégy. 

-Ugyanazt kérem Jézustól, szent Szívének irgalmas szeretetére hivatkozva, részesítsen abban a nagy kegyelemben, hogy az életét tökéletesen utánozhassam és követhessem. Krisztus lelke. 

- A mennyei Atyától is ugyanezt a kegyelmet kérem, adjon engem szent Fia mellé tanítványul és társul, hogy az nyomdokaiba lépve elérjem a tökéletességet. Miatyánk.