Aktualizálás - summa summarum - 

  XVII. - lelkigyakorlatok -

2. HÉT . 5. nap

Ötödik nap: elmélkedés a bináriusokról 

Az előző elmélkedés a két zászlóról értelmünket felvilágosította, hogyan kell cselekednünk és választanunk, ha az ördög és romlott természetünk cselvetéseit ki akarjuk kerülni és Krisztust tökéletesen követni. Isten kegyelmével magunkat erre el is határoztuk. Most próbára kell tennünk akaratunkat és meg kell vizsgálnunk, komoly, őszinte-e ez az elhatározás. Erre szolgál a következő elmélkedés a három emberosztályról, vagy, amint azt a lelkigyakorlatos könyv nevezi, az emberpárok három osztályáról.

Elmélkedés a három bináriusról, emberpárról (embercsoportról), hogy a legjobbat válasszuk. 

Az előkészítő ima a szokásos. 

Az első előgyakorlat : - a történet, mely három emberpárról szól, amelyek közül mindegyik tízezer dukátot szerzett és pedig nem tiszta szívvel és nem ahogyan kellene, az Isten iránt való szeretetből. És ezek mindannyian üdvözülni akarnak és óhajtják megtalálni a mi Urunk és Istenünk békéjét azáltal, hogy szabadulni kívánnak az üdvösséget veszélyeztető tehertől és akadályoktól, amelyet a szerzett vagyonhoz való ragaszkodásban éreznek. 

Ez aggasztja őket és mindegyikük szabadulni kíván ettől a nyomasztó tehertől, ettől az akadálytól, mely őket a teljes átadásban gátolja, mert érzik, hogy szívük rendetlenül ragaszkodik a szerzett vagyonhoz. Ez lelkük békéjét megrontja és üdvösségüket veszélyezteti. Jó, ha megfigyeljük, hogy a lelkigyakorlatos könyv szándékosan nem igazságtalan úton szerzett vagyonról beszél, hanem olyanról, melynek megszerzése magában véve nem volt bűn. Ebből a tényből még világosabb lesz előttünk a két zászlóról szóló elmélkedés értelme és célja: a rendetlen ragaszkodás még közömbös, sőt szent dolgokhoz is, akadály lehet, hogy a tökéletesség útján meginduljunk és kitartsunk, akadály lehet, hogy magunkat maradék nélkül Istennek átszolgáltassuk, kelepce lehet, melyet az ördög és romlott természetünk felállít nekünk, háló, melyben lelkünket megfogja, bilincs, mellyeI azt megkötözi és fogva tartja.

Második előgyakorlat: helyzetkép-alakítás. Itt látnom kell magamat, hogyan állok Urunk, Istenünk, és minden szentje előtt avval a szándékkal, hogy kívánjam és megismerjem azt, ami isteni Felségének kedvesebb. 

-  Itt kell megjegyezni, hogy az előgyakorlatban első helyen a kívánságról van szó, hogy Isten akaratát megismerjem. Mert ha ez hiányzik, akkor az önszeretet meg fog csalni, és nem fogom megismerni Isten akaratát és annál kevésbé fogom választani azt, ami tökéletesebb.

Harmadik előgyakorlat: Itt kérnem kell a kegyelmet hogy elég szabad legyek bármilyen választásra, amelyet Isten kegyelmének vezetése sajátosan nekem szóló hivatásként mutat meg.

I. Pont. Hogyan viselkedik mindegyik osztály a kegyelem ösztönzésével szemben?

Az első binárius szeretne ugyan megszabadulni a ragaszkodástól, amellyel a szerzett dologhoz vonzódik, hogy békében megtalálja Urunkat, Istenünket, és üdvözítse magát, de halála órájáig nem nyúl semmi eszközhöz. 

A második binárius akar ugyan a ragaszkodástól szabadulni, de csak úgy, hogy a szerzett dolog birtokában maradhasson, azaz hogy szinte az Isten jöjjön oda, ahova ő akarja, és nem szánja el magát a dolog elhagyására, hogy így az Istenhez juthasson, még ha ez az állapot ránézve a legjobb volna is. 

A harmadik binárius akar szabadulni a ragaszkodástól mégpedig úgy, hogy nem tartja őt fogva semmiféle vonzalom a szerzett dolog megtartásában, hanem csak úgy kívánja azt akarni vagy nem akarni, ahogy Urunk-Istenünk adja meg neki az akarást és amint azt jobbnak látja Isten szolgálatára és dicsőségére; és egyelőre úgy óhajt viselkedni, mintha lélekben mindenről lemondana, miközben erőt gyűjtve azon van, hogy sem ezt a dolgot, sem más valamit ne akarjon, kivéve, ha egyedül Isten szolgálata ösztönözné őt arra, így tehát csak az a kívánság, hogy Istennek jobban szolgálhasson, bírja őt arra, hogy az illető dolgot magához vegye vagy azt elhagyja. 

Polykrates, Samos királya, egy bölcsnek nagy összegű pénzt adott jutalmul. Alighogy a bölcs ezt a pénzt megkapta, nagy nyugtalanság szállta meg lelkét. "Amióta az az átkozott pénz házamba került", kiált fel, "boldogtalan ember vagyok!" A királyhoz megy és visszaadja neki a pénzt e szavakkal: "Vedd vissza a pénzt, nem akarok többé róla tudni, tönkretette az életemet." (Farkas E., Útravalók III.) Ez a lelkület, mely a pogány bölcset hevítette az, mely a Krisztus követők harmadik csoportját is lelkesíti, de nem pusztán a természetes erény, hanem a Krisztus-szeretet forrásából szíva az erőt és nagylelkűség.

    A jellemzett három emberosztály ugyanis a Krisztuskövetők három csoportját jelképezi. E három csoport közül alkalmazás az egyikbe mindenki beletartozik. - 

• Az első csoport nem használ egyáltalán eszközt, hogy célját elérje. Vágyódik, de nem akar komolyan. Akarna, de nem akar valóban. Mert a célt megfelelő eszközök nélkül elérni nem lehet. Ebbe a csoportba tartoznak mindazok, akik a bűnt kerülni szeretnék, de nem hagyják el az arra vezető közeli alkalmakat. Tökéletesek szeretnének lenni, de nem merik megtagadni magukat és a tökéletességre vezető eszközöket megragadni. 

•A másik csoport használ ugyan eszközöket, de nem ragadja meg azt az eszközt, mely a legjobban, a legbiztosabban, a legegyenesebben, sőt talán egyedül vezet célhoz. Mintegy válaszút előtt áll: jobbra vezet az út, melyen célját elérni kell, balra vezet az út, mely őt céljától eltávolítja. Ő a bal úton jár, de annak jobb szélén, hogy elhitesse magával, hogy mégis csak tesz valamit. Tesz valamit, de nem azt, ami egyedül képes őt céljához eljuttatni. Csak félig akar, nem egészen. Inkább a látszat szerint akar, mint valóságban. Ebbe a csoportba tartoznak mindazok, akik sóhajtoznak, imádkoznak, talán önmegtagadást is gyakorolnak, hogy Isten kegyelmét megnyerjék és rendetlen hajlamaik fölött diadalmaskodjanak, de nem akarnak elszakadni attól, amit rendületlenül szeretnek, könyvtől, társaságtól, személytől lett, hivataltól, pénztől. kedvenc foglalkozástól, bár látják és tudják, hogy csak így nyerhetik el lelkük nyugalmát és biztosíthatják üdvösségüket és lelki előmenetelüket. Ide tartoznak azok, akik a pályaválasztásnál ingadoznak a világ és Krisztus között. Nem képesek elhatározni, hogy végleg szakítanak a világgal, széttépik a test és vér kötelékeit, lemondanak állásról és vagyonról, kilátásokról. rnéltóságokról, hogy az alázatos és szegény Jézust kövessék. Ide tartoznak, akik a két zászlóról szóló elmélkedésben feltárt tökéletes Krisztuskövetésre akarnának eljutni, de nem ragadják meg a megalázódás és a szegénység, az egyszerűség és önmegtagadás kínálkozó alkalmait, hanem mintegy ajándékként, beöntött malasztként várják Istentől a tökéletes Krisztus-követés adományát. 

•A harmadik csoport nyílegyenesen célja felé tör és nem retten vissza az áldozattól. Mindent elhagy, mindent megad, mindent megtesz. mindent elszenved, mindenre vállalkozik, csakhogy Krisztust megnyerje. Az én nyereségem Krisztus, mondja, és azért "mindent szemétnek és veszteségnek tekint, csakhogy Krisztus legyen a nyeresége." (Fil. 3, 8.) Nem ismer megalkuvást a világgal és a természettel. Nem ismer görbéket és körutakat, rnentségeket, halasztásokat, hanem egyenesen a cél felé tart, királya zászlaja alá áll, jegyese karjaiba fut. Szent Péterrel a habokba veti magát, csakhogy rímelőbb Krisztusnál legyen: "Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.': (Mt. 14, 28.) "Amint Simon Péter meghallotta, .hogy az Úr az, a tengerbe ereszkedék." (Jn. 21, 7.) Szent Ágnessel mondja: "Az is sérelem a Vőlegényre nézve, ha jegyese várakoztatja őt." Szent Chantal-al még gyermekeinek teste fölött is elhalad, csakhogy hivatását kövesse.

II. Pont. Mit kell tartanom az egyes osztályok magatartásáról?

        Az első csoport sohasem fogja célját elérni, de a második sem. Voltaképen a kettő között lényeges különbség alig van. Az első csoport egyáltalán nem használ eszközöket; a második csoport nem veszi igénybe azt az eszközt, mely egyedül vezet biztosan a célhoz, s így voltaképen ez sem használ eszközt. Mert minden eszköz hiábavaló, hacsak elsősorban azt az eszközt nem vesszük igénybe, mely a cél elérésében lényeges. Mit használ egyedül csak imádkozni anélkül, hogy komolyan megtagadónk magunkat, hogy megragadónk a megalázódás alkalmait, hogy elkerülnénk a lelkünk tisztaságát veszélyeztető dolgokat? "Aki téged teremtett nélküled", mondja Szent Ágoston, "nem fog üdvözíteni nélküled!"; de az erények magaslatára, Krisztus tökéletes követésére sem fog juttatni közreműködésed nélkül. Amíg tehát ebben a két csoportban maradunk, nem fogjuk elérni célunkat soha.' Isten ugyan megkönyörülhet rajtunk, meghallgathatja komoly akarat nélküli imádságunkat is, rátekinthet egyéb jócselekedeteinkre, és talán meg is teszi és kiragad minket ebből az állapotból, de akkor már nem is tartozunk ebbe a csoportba, hanem Isten kegyelméből felemelkedtünk a harmadikba. Ezt a kegyelmet azonban átlag saját erőlködésünk nélkül, mintegy csodakép nem várhatjuk Istentől, és azért veszélyes dolog lenne erre hagyatkozni. Az első és második csoport magatartása gyáva, Istenhez és az Istent szerető lélekhez nem rnéltó. Nincs benne áldozatkészség, nincs bátorság, nincs férfiasság, nincs odaadás, nincs nagylelkűség, nincs igazi, tettrekész szeretet. , . Azért Isten sem bőkezű, sem nem nagylelkű irántuk kegyelmeinek osztogatásában. "Aki szűken vet, szűken is arat ; és aki áldással vet, áldással is arat." (2 Kor. 9, 6.) Ez a két csoport sohasem fog a lelki tökéletességre felemelkedni, sohasem fogja élvezni a lélek igazi békéjét, sohasem fog eljutni Krisztus teljes közelébe. Mint a gazdag ifjú, szomorúan fog távozni, mert nem tudta meghozni az áldozatot, melyet Isten tőle nyilvánvalóan megkívánt. Érzi, hogy magasabbra lett volna hivatva, de gyávasága és akaratának gyengesége visszatartották. Ez a lelki állapot veszélyes is, mert az akarat gyengesége nemcsak a tökéletesebb élet követésénél, hanem a parancsok megtartásánál is éreztetheti káros befolyását. Veszélyes ez az állapot, mert az ember Isten kegyelmeit eljátssza, melyeket Isten talán ép azért adott, hogy őt nagyobb bűnalkalmakból kiragadja. Megfoszt minket sok érdemtől, megrontja jócselekedeteink értékét a rendetlen indítékok miatt, melyek azokba belevegyűlnek a lanyhaság és akarat gyengesége miatt, melyek okozzák, hogy azokat nem kellő tökéletességgel végezzük. Megfoszt minket a nagyobb mennyei dicsőségtől és Istentől is megvonja azt a dicsőítést, melyre méltán igényt tarthatna részünkről. Azért az ilyen lélekben nem leli kedvét a jó Isten, az ilyen lélek nem szolgál Krisztus vigasztalására, nem igazi baráti, jegyesi lélek, nem feltétlenül megbízható katona, akire Krisztus király mindig és minden körülmények között számíthat. Halála óráját is keserűvé teszi lelkének megosztottsága, szívének nem egyenes iránya, mely nem Isten felé tör egyenesen, hanem elhajlik a mulandó dolgok rendetlen szeretete felé. A harmadik csoportról mindennek ép ellenkezőjét mondhatjuk el. A lélek, aki ebbe a csoportba tartozik, biztosan el fogja érni célját, fel fog emelkedni a tökéletesség magaslatára, meg fogja találni Istent és lelkének nyugalmát.

Lehet, hogy is meg fog még botlani, talán elhatározása ellenére is visszaesik kisebb hibákba,  de nem köt békét rendetlen hajlamaival, kérlelhetetlen harcot indít ellenük, minden kisebb esés után kétszeres bátorsággal kel fel, imádsággal, állandó éberséggel és szünet nélküli önlegyőzéssel edzi akaratát, Isten segítő kegyelmében rendületlenül bízik, míg végre tökéletes győzelmet arat önmagán. Az ilyen lélekben, esetleges hibái ellenére is, melyek inkább gyengeségek, mint megbántások. kedvét leli a jó Isten. Krisztus örömét és vigasztalását találja benne, mert tudja, hogy erre a lélekre mindig bátran számíthat, ez egészen az övé. Ez a lélek igazán nagy, nemes és bátor. Az ördög hálóit ki fogja kerülni, a romlott természet kelepcéibe nem fog beleesni, semmi sem nehezedik rá szárnyaira, szabadon és diadalmasan emelkedik az ég felé, röpte mindig magasabb, szabadabb és bátrabb lesz. Halála békeséges és boldog, mert szíve egészen Istené, jócselekedetekben és érdemekben gazdagon megy át az örök hazába, oda túl pedig az égben fénylő korona vár rá, melyet királya, jegyese fog fejére tenni, mert életében oly hűségesen szerette és követte őt a kereszt királyi útján.

III. Pont. Melyik osztályba tartozom én?

    Nem indokolatlan, zavaró aggályok hajhászásáról van itt szó. Nem mindenféle elképzelhető követelésekről Isten részéről, melyeket az aggályos lélek olykor mint valóságokat állít maga elé. Isten meghatározott, biztos akaratának követéséről van egyedül szó ebben az elmélkedésben, a kegyelem olyan ösztönzéseiről, melyeknek igazságához kétely nem fér. Ezekről már egy megelőző elmélkedésben is szólottunk.' Továbbá az akaratnak általános készségéről. hogy a felismert isteni akaratot feltétlenül és habozás nélkül kövesse. Mindenekelőtt, és ez ennek az elmélkedésnek főcélja meg kell tekintenem, milyen az akaratom, lelki készségem azzal a tökéletességgel szemben, melyet a két zászlóról szóló elmélkedés tár elém. Szilárd, eltökélt, igaz-e az elhatározásom, hogy Krisztust a lelki és esetleg, ha erre hív, a valóságos szegénységnek, a megaláztatások elviselésének, a keresztnek és önmegtagadásnak útján követem? Mi mutatja ezt meg nekem? Ha kész vagyok magamra venni a megaláztatást, ha kész vagyok elszakadni földi javaimtól. amikor Isten azt kívánja, és ha nem kívánja a teljes elszakadást, kész vagyok-e legalább anyagi javaimból annyit áldozni jótékonyságra, más jó célokra, amennyi anyagi tehetőségemmel arányban áll, le akarok-e mondani minden fölöslegről, luxusról. a test elkényeztetéséről? Egy szóval: akarom-e komolyan felhasználni az eszközöket, melyek Krisztus szegénységének és alázatának követésére elvezetnek ? Másodsorban, ha pályaválasztásról van szó, kész vagyok-e Isten hívását feltétlenül, minden földi érdek háttérbe szorításával követni? Kész vagyok-e a világi érvényesülésről, családról, rokonokról , anyanyelvről - ha más országba kell mennem - megszokott életmódomról, barátokról lemondani, hogy Isten hívását kövessem? Ha pedig a már megválasztott életmód reformálásáról van szó, kész vagyok-e az előbb ismertetett tökéletesség elveit ebben a reformban minden fenntartás és emberi tekintet nélkül érvényre juttatni? Lelkem elé állítom harmadszor a lelkigyakorlatok alatt tett egyéb feltételeimet és jó elhatározásaimat és kérdem, milyen az akaratom, az elszántságom ezeknek valóra váltására? A feleletet megadja a komoly lelkiismeretvizsgálat az iránt, kész vagyok-e a megfelelő és biztosan célra vezető eszközöket alkalmazni, még ha büszkeségem, vagy érzékiségem. vagy vonzalmaim és ellenszenveim áldozatát követelik is? Kész vagyok-e kerülni mindazokat az alkalmakat, melyek jó elhatározásaim foganatosítására nézve komoly veszélyt jelentenek? Megvizsgálhatom magamat negyedszer egyes erényekre nézve is. Ha egészen tisztán akarom tartani lelkemet, testemet, kész vagyok-e elhárítani mindazt, ami lelki-testi tisztaságomat veszélyezteti, annak tökéletességét elhomályosítja: bizonyos társaság látogatása, veszélyes szórakozások, olvasmányok, barátkozások, látványosságok? . Akarom-e érzékeimet , testemet megtagadni, hogy a tisztaság erényének tökéletességet elérjem ? - Ha alázatos akarok lenni, kész vagyok-e a megaláztatást, a félreismerést, a mellőzést türelemmel, sőt hálával elviselni? Küzdök-e érzékenységem ellen? Nem mentegetem-e magamat szünös-szüntelen ok nélkül? - Ha a közömbösségre el akarok jutni, kész vagyok-e elvállalni minden megbízást, hivatalt, beosztást, melyet elöljáróim adnak? - Ha szerzetben élek és tökéletes szegénységre akarok szert tenni, kész vagyok-e elviselni a szegénység hatásait, kisebb nélkülözést? Kész vagyok-e megválni minden tárgytól, könyvtől. mely esetleg használatomban van, ha látom, hogy ok nélkül ragaszkodom ezekhez, vagy ha az engedelmesség, vagy mások előnye, a szeretet kívánják? Önmegtagadott szeretnék lenni: gyakorlom-e a praktikus önmegtagadást asztalnál, testtartásomban, érzékeim és indulatjaim megfékezésében? - Jól szeretnék imádkozni: készülök-e az imádságra, nem élek-e teljesen külsőkben elmerülő életet, betartom-e a jó imádságra vonatkozó aszkétikus tanácsokat? (addíciók stb.) Ha közéletben szerepelek , kész vagyok-e közéleti tevékenységemet úgy gyakorolni, hogy az mindenképp katolikus mivoltom kifejezője legyen és Krisztus és Egyháza érdekeit szolgálja? Kész vagyok-e emberi tekinteteket mellőzni, ambíciómat Isten nagyobb dicsőségének alárendelni?

I. BEVEZETŐ MEGFONTOLÁS A VÁLASZTÁSHOZ.

I. A választás tárgya.

A választás tárgyát képezheti minden dolog, amely magában véve jó vagy közömbös. Erkölcsileg rossz dolog vagy olyan valami, ami az Egyház elveivel ellenkezik, nem képezheti választásunk tárgyát. Mert rossz dolog sem cél . sem eszköz nem lehet. A cél soha sem szenteli meg az erkölcsileg rossz eszközt. Részletesen kifejtve, a választás tárgyát képezheti elsősorban magának az életpályának megválasztása. és pedig mindenekelőtt a döntés, vajon az evangéliumi tanácsok, vagy csak a parancsok útját követjük-e, és milyen világi pályán, vagy milyen szerzetben? 

Választásnak tárgyát képezheti másodszor a már megválasztott hivatásban az életmód, melyet követnünk kell, hogy a tökéletességre eljussunk. Választásunk tárgyát képezheti végre minden egyéb fontos dolog, akár benső lelki életünket érinti, akár külső tevékenységünket: terveink, fontos döntések, elhatározások. Bárcsak minden államférfiú, fejedelem, képviselő ilyen választást végezne, mielőtt fontos ügyei fölött dönt, mielőtt szavazatát leadja, mielőtt rendeleteket ad ki, mielőtt háború és béke fölött határoz, mielőtt állást foglal egyik vagy másik párt mellett! Bárcsak minden szülő ily választást végezne, mielőtt gyermekét valamely pályára szánja, vagy beleegyezését adja hozzá, vagy házasságra engedi lépni valakivel! Bárcsak minden ember kivétel nélkül fontos elhatározásaiban a helyes választás elveihez és gyakorlati módjához folyamodnék ! 

Kevesebb meg nem fontolt, szenvedélytől diktált, szerencsétlen és káros döntés, elhatározás, intézkedés maradna el az egyéni életben és a nemzetek életében. Minden katolikus közéleti embernek, de minden katolikus gondolkozású egyénnek is mintegy állandóan kéznél kellene tartani a helyes választás szabályait. A választás tárgyát illetőleg már a Két zászlóról szóló elmélkedés előtt megjegyeztük, hogy némely dolog, ha egyszer a választást megejtettük. megmásíthatatlan, mint a házas élet, a papi hivatás; más dolog nem megmásíthatatlan, mint például a méltóságok és javadalmak elfogadása, vagy visszautasítása, és más egyéb. A megmásíthatatlan dolgokban nincs már helye új választásnak; de itt annál nagyobb körültekintésre van szükség, mielőtt a választást megejtenénk. Ha helytelenül választottunk, már csak a bánatnak van helye és az elhatározásnak, hogy a rosszul választott életpályán is minél jobban és tökéletesebben élünk .

A nem megmásíthatatlan választást újból meg lehet ejteni, ha úgy látnunk, hogy nem helyesen választottunk ; sőt ez lelki előmenetelünkre nézve nagyon is előnyös lehet. Az egyszer már helyesen megejtett választást azonban nem kell megismételnünk. Ez csak aggályokra adna alkalmat, vagy ingatagság jele volna.

II. A tiszta szándék.

Minden helyes választásnál elsősorban szemünk előtt kell lebegnie örök célunknak és rendeltetésünknek, mert erre kell irányulnia mindennek, ami választásunk alá eshetik. A vezérelvnek és alapigazságnak mindenütt érvényesülnie kell. Minden teremtett dolog csak eszköz örök célunk elérésében. Azért járnak el helytelenül azok, akik elsősorban azt határozzák el, hogy a katonai, vagy ügyvédi, vagy mérnöki pályára lépnek, vagy házasságot kötnek, és csak azután törekszenek arra, hogy abban a hivatásban, vagy azon a pályán Istennek szolgáljanak. Elsősorban azt kell néznünk, Isten szolgálata és lelkünk üdvössége szempontjából előnyös-e, ha a katonai, ügyvédi, vagy a mérnöki pályára lépünk, vagy ha házasságot kötünk, és e szerint kell döntenünk. Ha megfordítva járunk el, akkor a célt eszközzé, az eszközt pedig céllá tesszük és felforgatjuk a helyes rendet, és választásunk nem lehet jó. Azt akarjuk akkor, hogy Isten jöjjön hozzánk és alkalmazkodjék hajlamainkhoz, ahelyett, hogy mi mennénk őhozzá és hajlamainkat az szent akaratának és tetszésének rendelőnk alá. Igy voltakép a második emberosztályba tartozunk, és választásunk helyessége felett soha sem lehetünk nyugodtak és biztosak. A jó választás alapkelléke tehát a tiszta szándék. Azért előnyös, ha a választás előtt újból lelkünk elé állítjuk azt, amit a Vezérelv és alapigazság megfontolásánál megismertünk. E célból röviden megismételhetjük ezeket az elmélkedéseket.

Ill. A helyes választás időpontja.

  Első időpont: Isten kegyelme ellenállhatatlan világossággal megmutatja lelkünknek, mit akar tőlünk. Ez egy pillanat alatt megtörténhetik. Mikor Jézus Máténak a vámpadnál odaszólt: Kövess engem ! , ez meghívatásában nem kételkedhetett és azonnal követte Jézust. Hasonlókép isteni világosság ragyogta körül Saul lelkét a damaszkuszi úton, és nem kételkedhetett Jézus hívásában. Úgyszintén mások életében is találkozunk hasonló esetekkel, nemcsak a pályaválasztást illetőleg, hanem más döntésekben is. Boldog Colombiére Kolos* azonnal felismerte Alacoque Szent Margit küldetését és saját hivatását, melyet Isten a szent által neki a Szent Szív tiszteletének megalapításában és terjesztésében szánt. 

* Boldog Colombiére Kolos a XVII. században   fiatalon elhunyt jezsuita szerzetes, akit Jézus Szíve-tisztelet apostolaként és a szent látnok lelki vezetőjeként ismer az Egyház.

De ez az eset aránylag ritka, és ép azért erre nem igen számíthatunk. 

A második időpont az, amikor lelkünk a tapasztalt vigasztalásokból , vagy vigasztalanságból. a különböző hatásokból, melyeket egy dolog elfogadása, vagy visszautasítása, egy pálya megválasztása. vagy annak mellőzése bennünk előidéz, nagy világossággal arra következtet, hogy mi Istennek az akarata. Ennek megismerésére nagyban hozzájárulnak azok a jelek, melyek megmutatják, vajon a jó, vagy a gonosz szellem behatása alatt állunk-e? Ezeket a jeleket a szellemek megkülönböztetésének szabályai tárják elénk, de azokat röviden már a Két zászlóról szóló elmélkedésben érintettük. Általában Isten szelleme világosságot, derűt, örömöt, békét teremt lelkünkben, míg ellenkezőleg a gonosz szellem, vagy rendetlen hajlam nyugtalanságot, homályt, sötétséget, szomorúságot idéz elő. 

A harmadik időpontot a lelkigyakorlatos könyv "nyugodt"-nak nevezi. Ez az az időpont, amikor a lelket semmiféle külső behatás a jó vagy rossz szellem részéről nem érinti különösebben, nincs kitéve az érzelmek hullámainak, hanem természetes képességeit, értelmét és akaratát zavar és akadály nélkül szabadon használhatja. Ebben az időpontban a lélek maga elé állítja örök célját és rendeltetését és a vágy hatása alatt, hogy ezt a célt minél tökéletesebben elérje, ejti meg választását az előtte fekvő eszközök között. Ez utóbbi időpontra vonatkoznak a két következő megfontolásban elénk tárt választási módok. 

    Ha a választás az első, vagy második időpontban nem történt meg, akkor a harmadik időpontban kell  azt megejtenünk. 

  Ha pedig a második és harmadik időpontban történt választás ugyanazt az eredményt szolgáltatja, ez a választás helyességének még nagyobb biztosságot ad. Sőt még az első időpontban történt választást is, ha az isteni sugallat nem oly feltétlen bizonyosságú. a második, de főleg a harmadik időpont választásával ki kell egészítenünk, vagy megerősítenünk. Mindezekben azonban a tapasztalt és okos lelki vezető tanácsa nélkülözhetetlen.

Evangéliumi tanácsok

Itt említést kell tennünk az evangéliumi tanácsokról és azok viszonyáról a tökéletességhez. Az evangéliumi tanácsok az önkéntes szegénység, a tökéletes tisztaság és az engedelmesség, még nem a lelki tökéletesség maga. Mert elgondolható, hogy kivételes esetekben Isten nem akarja, hogy az evangéliumi tanácsokat kövessük. A tökéletesség lényege pedig a megegyezés az isteni akarattal a szeretetben. Ez tehát nem egyértelmű az evangéliumi tanácsok követésével. A tökéletesség mint megegyezés Isten akaratával három lényeges fokozatot foglal magában. Az első az alapvető fokozat, mely nélkül megegyezés Isten akaratával egyáltalán nem is lehetséges; ez a súlyos bűn kerülése. Annyira legalább is meg kell egyeznünk Isten akaratával, hogy azt nagy dologban tudattal és szándékkal meg ne sértsük. A második fokozat tökéletesebb, mert Isten akaratának bármely megszegését kerüli, tehát a bocsánatos bűnt is. A harmadik fokozat a legtökéletesebb, mert azt nézi, hogy mi tetszik Istennek jobban, tehát a tanácsokat is követi. Ezen a fokozaton Istennek nemcsak parancsoló, vagy tiltó, A tökéletesség hanem még nagyobb tetszését nyílva fokozatai nyitó akaratával is megegyezünk. Ez a • fokozat magában foglalja általánosságban a készséget az összes tanácsok követésére, amelyek követése ránk nézve az adott körülmények közt lehetséges, s amelyekre Isten kegyelme ösztönöz. Ennek a fokozatnak  jelszava: Azt cselekszem, ami előtted kedves. (Jn. 8, 29.) "Mindent Isten nagyobb dicsőségére." Isten dicsősége pedig egyértelmű akaratának teljesítésével.! Az itt említett első fokozat azonos az előbb tárgyalt alázatosság első fokával, a második és harmadik fokozat az alázatosság második fokával azonos, amennyiben ez a bocsánatos bűn kerűlését és a teljes kőzőmbősséget magában foglalja. A közömbösségnek ugyanis voltakép szintén két fokozata van: az első abban a lelki készségben és hajlandóságban áll, hogy mindig csak a célnak megfelelő eszközöket használunk, a második abban, hogy mindig a legjobb eszközöket használjuk. Csak ez utóbbi fokozaton éri el a közömbösség teljes tökéletességet jó mert ezen a fokon már egyáltalán nem szerepel az önérdek. A közömbösségnek ez a foka azonos az előbb említett tökéletesség harmadik fokával. Ahol tehát Isten dicsősége, vagyis akaratának követése, tetszése nagyobb, ott a tökéletesen közömbös ember szűkségkép azt választja, ami Istennek tetszőbb. Es mivel az evangéliumi tanácsok követése általában Isten nagyobb tetszését vonja maga után, ezeket is követi. Csak ott, ahol Isten akarata ezt nem kívánja, ahol a körülmények által, vagy egyés jelek által mást mutat, ott áll el azoknak követésétől. Ha pedig Isten dicsősége, vagyis az tetszése rnindkét oldalon egyenlő volna, akkor a tökéletesen közömbös ember nem tud választani; itt lép érvénybe az alázatosság harmadik foka, mely még a tökéletes kőzőmbősségen is túlmegy és azt választja, ami Krisztushoz hasonlóbbá teszi, vagyis követi az evangéliumi tanácsokat. Ebben a választásban természetesen következéskép Isten tetszése és dicsősége is nagyobb, bár előzőleg, Krisztus példájától eltekintve, egyenlő volt mindkét oldalon. Ezekben meg is jelöltük már az evangéliumi tanácsok viszonyát a lelki tökéletességhez. Az evangéliumi tanácsok követése nem maga a tökéletesség ugyan, de általában több, mint pusztán egy lehetőség, vagy út, vagy eszköz a tökéletesség elérésére. Krisztus példáját tekintve ugyanis általában tökéletesebb az életét külsökben is teljes mértékben követni. Az evangéliumi tanácsok követése tehát általánosságban a tökéletesebb életet jelentik, mert Krisztushoz hasonlóbbá tesznek, mert jobban eltávolítják az embert a világtól, önszeretettől és érzékiségtől, mert nagyobb áldozatot és következéskép a szeretetnek is tökéletesebb megnyilatkozását jelentik, jobban elhárítják a tökéletesség akadályait és jobban képessé tesznek, hogy egészen Krisztusnak és az országának szolgálatába álljunk, osztatlanul ennek a nagy feladatnak szenteljük magunkat.

II. A HELYES VÁLASZTÁS ELSŐ MÓDJA. 

1. Lelkem elé állítom azt a dolgot, amelyre nézve választásomat meg akarom ejteni. Ez lehet maga a hivatás, melyet követnem kell: házasélet, papság, szerzetesi élet, vagy annak módozatai: milyen világi pálya, milyen szerzet, milyen házastárs? Lehet továbbá valamely terv végrehajtása, valamely döntés, melyet meg kell tennem, vagy bármely fontos dolog, mely felett lelki életemben, vagy külső tevékenységemben határoznom kell: fontos családi, vagy egyházi, vagy állami ügyek. 

2. Lelkem elé állítom örök célomat. amelyre teremtve vagyok, és megfontolom, hogy minden dolog a világon csak eszköz örök célom elérésére, vagyis Isten dicsőítésére és lelkem üdvözítésére. Azért közömbössé kell magamat tennem a választás alá eső dologra nézve, hogy ne tekintsem sem vonzalmamat, sem ellenkezésemet a kérdésben forgó tárgyat illetőleg, hanem akarat szerint mintegy a mérleghez hasonló legyek, mely egyik oldalra sem hajlik, és csak azt kövessem, amiről úgy érzem, hogy Isten nagyobb dicsőségére és lelkem nagyobb javára szolgál, 

3. Kérem Isten kegyelmét, hogy komolyan megfontoljam és belássam, mi válik a szóban forgó dologban az nagyobb dicsőségére és lelkem nagyobb előnyére, és egészen eszerint tegyem meg elhatározásomat és az legszentebb akarata szerint válasszak. 

4. Megfontolom, mily előnyök származnak kizárólag Isten dicsőségét és lelkem javát tekintve, ha a kérdéses dolgot választom, és ellenkezőleg, mily hátrányok mutatkoznak ebben a választásban. Szintúgy megfordítva is, mily előnyök származnak, ha a kérdéses dolgot elhagyom, és ellenkezőleg, mily hátrányok mutatkoznak ugyanebben a választásban.

5. Megfontolás után mérlegelem az okokat, melyek a dolog elfogadása, vagy megcselekvése mellett szólnak, szintúgy az okokat, melyek ellene szólnak i és ahová az értelem túlsúlya hajlik, amellett döntök, azt választom minden tekintet nélkül érzelmeim vonzódására. vagy ellenkezésére. 

6. Imádságban Istennek ajánlom választásomat és kérem őt, fogadja el és erősítse meg, ha az az nagyobb dicsőségére és szolgálatára van.

III. A HELYES VÁLASZTÁS MÁSODIK MÓDJA.

1. Lelkemet úgy rendezem el, hogy a szeretet, mely engem a választásra ösztönöz, Isten szeretetéből fakadjon, vagyis, hogy a szeretet, mellyel a választás alá eső dologhoz vonzódom, vagy annak visszautasítása, egyedül Isten szeretetéből vegye eredetét. 

2. Magam elé állítok egy embert, akit soha sem láttam, de akinek lelki javát őszintén kívánom és akarom, és kérdezem magamtól. mit tanácsolnék neki, ha őt saját magam helyzetében szemlélném, Isten dicsőségére és lelkének előmenetelére. Ugyanazt a tanácsot követem én is. 

3. Vagy elgondolom, mintha halálos ágyamon volnék, és kérdem magamtól, mit óhajtanék és kívánnék akkor, mily szabályt és mértéket szeretnék akkor, hogy választásomban követtem volna, és eszerint igazodva teszem meg elhatározásomat és ejtem meg választásomat. 

4. Vagy elgondolom, mintha Isten ítélőszéke előtt állanék, és kérdem, hogy az örök igazság fényében hogyan fogom kívánni, hogy választottam volna, és eszerint döntök a jelen pillanatban is. 

5. Választásomat úgy, mint az előző módnál mondottuk, felajánlom Istennek és kérem őt, erősítse meg, ha ez az dicsőségére és lelkem javára szolgál, Ha mindkét választási mód ugyanarra az eredményre vezet, jele annak, hogy jól választottam. Ezeket a módokat a további elmélkedések folyamán is folytatólag használhatjuk, és jó, ha azokat mintegy állandó lelki készség gyanánt magunkba felvesszük, hogy egész életünkben minden fontosabb döntésnél ezek szerint járjunk el. Hasznos az egyes pontoknál röviden emlékezetünkbe hívni azokat a gondolatokat, melyeket az Örök igazságok elmélkedéseinél megfontoltunk.! 

IV. AZ ÉLETREFORM

Ha valaki életpályáját már nem választhatja meg, mert az meg nem változtatható vagy nincs oka, hogy más választást tegyen, vagy végre, ha nincs hozzá elég elszántsága és akarata, akkor nagyon hasznos, hogy legalább a megválasztott hivatásban tökéletesítse magát. Azért fontolja meg az előbb adott választási elvek és módok szerint, mekkora legyen a háztartása, hogyan viselje gyermekeinek, cselédjeinek, alkalmazottainak lelki-testi gondját, mekkora bért adjon azoknak, akik nála dolgoznak, mennyit fordítson jövedelméből saját magára, mennyit családjára, mennyit jótékony célra, mennyit istenes célokra? Mily mértékben támogassa a katolikus sajtót, a külföldi missziókat? Mennyi időt szenteljen a munkának, mennyit a szórakozásnak, mennyit az imádságnak, mily mértékben vegyen részt a katolikus mozgalmakban ? Fontolja meg, hogyan teljesíti kötelességeit családjában, hivatásában, a társadalomban? Milyenek érintkezései az emberekkel, barátkozásai, olvasmányai? Végez-e önmegtagadást és milyen mértékben ? Egészben véve fontolja meg, hogy akkora előmenetelt fog tenni a lelki életben, amily mértékben ki tud vetkőzni önszeretetéből, önakaratából és saját előnyeinek kereséséből. "Annyi előhaladást fogsz tenni, amennyire erőt veszel magadon", mondja Krisztus követésének könyve.

Ugyanazt a három imabeszélgetést kell elvégezni, mint az előző, a két zászlóról szóló elmélkedésben.

 

Megjegyzés: A Lelkigyakorlatnak ebben az időszakában, amikor felfedezzük ragaszkodásainkat, amelyek szemben állnak a valóságos szegénységgel, vagy idegenkedésünket a szegénységtől, vagy azt, hogy nem vagyunk részrehajlás nélküliek a szegénység és gazdagság tekintetében, hasznos, ha imádságban Jézushoz jövünk és könyörgünk azért, hogy válasszon ki minket arra, hogy valóságos szegénységben szolgáljuk őt , és ha ezt magunk is akarjuk, kérjük és könyörgünk érte, föltéve, hogy ez az isteni Jóság szolgálata és dicsérete. 

Esedezzünk ezért kitartással – de mindig azt akarva, ami Isten akarata számunkra. 

Itt kell megjegyeznünk hogy e hosszúra nyúlt és kissé elvontra sikeredett elmélkedés során ne feledjük hogy : Az egész szövegkörnyezet – és az Úr minden más alkalommal kifejtett tanítása nem engedi, hogy mást olvassunk bele ezekben a szavakba, mint amit a Szent Szerzők papírra vetettek. Jézus nem mondhatott mást mint ami egész tanítását, sőt megváltói működését fémjelzi. Ha mást tanított volna, nem lenne Isten Fia, nem lenne a Megváltó. Mert mindaz, ami az Ő tanításának ellentmond (pl. egy jezsuitásan agyonmagyarázott evangélium-kiforgatás) egyenértékű a sátán szándékával !

Imádság : a boldogságos Szűzhöz, Krisztus Urunkhoz, a mennyei Atyához egészen úgy, amint azt a két zászlóról szóló elmélkedés után végeztük. Ha valami ellen különös ellenszenvet érzek, akkor kérem az Istent, ha az dicsősége úgy kívánja, válasszon ki arra, vagy vegye el tőlem azt, amihez rendetlenül ragaszkodom. Ez a nagylelkűség imádsága.