Aktualizálás - summa summarum - 

  XX. - lelkigyakorlatok -

3. HÉT . 1. nap .

Miután az előbbi elmélkedések és szemlélődések során elménk megvilágosodott hogy hogyan kell cselekednünk és választanunk valamint próbára tettük akaratunkat és az alázatosság gyakorlásának módozatait is elsajátítottuk ismét visszatérünk az ignáci gyakorlatozáshoz . 

Az olvasmányaim szerint ezek után megrövidülnek az elmélkedések  és a szemlélődések és mindjárt rátérnek az utolsó vacsorára - nem úgy mint mi , akik sorra vesszük Krisztus urunk további cselekedeteit a pusztába vonulással kezdődően , ezáltal a gyakorlatozás hosszabb lessz mint négy hét és a kellő hosszúságúra nyúlik !

1. nap

Első gyakorlat: 

KRISZTUS megkísértése , Lukács 4,1-13; Máté 4,1-11

A szokásos előkészítő ima .

Szemlélődés Krisztus Urunk pusztai megkísértéséről 

I. Pont. Jézus imádkozik és vezekel.

Jézus, telve Szentlélekkel, elhagyja a Jordánt és visszavonul a pusztába. A Szentlélek vezeti őt. Lelkigyakorlatot tart, negyven naposat, mielőtt messiási hivatását megkezdené. Neki nincs szüksége erre az előkészületre, de nekem igen. Azért példát ad, hogyan kell cselekednem. Imádkozik és böjtöl, "Jó az imádság böjttel" [Tób, 12, 8), mondta Ráfael arkangyal az öreg Tóbiásnak. Ez a helyes előkészület nagy dolgok véghezvitelére. Az imádság erősíti a lelket, a vezeklés megtöri a testet. Az imádság az ég felé emel, a vezeklés elvon a földtől. Az imádság megalázza a szellemet, a vezeklés megalázza a testet. Minderre nem volt szűksége Jézusnak, de nekem igen nagy szükségem van ezekre. Azért magára vállalta, hogy példát adjon nekem, és én is hasonlókép cselekedjem.

Jézus a sivatagban, a pusztában! A puszta a semmiség, a bűn, a kísértések országa. [Tób. 8, 3.) A vadállatok a szenvedélyeket jelképezik, a kígyók a csábításokat. Mindez a világ képe. Ide jön Jézus, hogy vezekeljen és imádkozzék. Jézus a sivatagban, a pusztában! Mily csend, mily magány veszi őt körül! A puszta Isten országa is. Hány remete, hány vezeklő követte Jézust a pusztába. "A puszta áldott ország", mondta egy nagy megtérő. "A mi Urunk felkereste. A hívők ezrei lettek ott szentekké. Ma is fennáll még Thebais, /Téba környéke, továbbá Felső-Egyiptom elnevezése/ de hiányoznak a hallgató lelkek, kik Isten szavát meghallanák. " (Psichari, Le voyage du centurion.) A lelkigyakorlat is nagy lelki magány, magány a lélek pusztájában. Mily fényesen ragyognak le éjjel a csillagok a pusztában időző lélekre. Oly közel van az ég, oly távol a föld! Itt fogamzanak meg a lélekben a nagy gondolatok, a nagy elhatározások. Itt szövi terveit Krisztus harcosa a sátán ellen. Imádság, böjt, alamizsna - ezek a nagy fegyverek sátán hatalmával szemben: gyalogság, tüzérség és repülő had. Az imádság a világ kevélységét győzi le, a böjt a test  kívánságát, az alamizsna a szemek kívánságát, a bírvágyat töri meg. Megvizsgálom magamat, hogyan használom ezeket a fegyvereket, mily kitartással, mily sikerrel? Az önlegyőzés és a vezeklés édestestvérek. A vezeklés eleget tesz az elkövetelt hibáért és kegyelmekért esd, az önlegyőzés a testet és akaratot edzi, hogy újra hibába ne essék. A vezeklésnek elégtételi. engesztelő és könyörgő jellege van; az önlegyőzés lelki tréning. De mindkettő ellenszegül a romlott hajlamoknak és megfékezi, megtagadja az érzékeket, fájdalmat okoz nekik, ha szűkséges vagy hasznos, elvonja tőlük, ami kellemes, ha a lélek java és Isten dicsősége kívánják. Minél alacsonyabb az érzék, annál jobban kell azt megtagadni.  A szem, a fül kíváncsiságát meg kell tagadni ; de ha Isten alkotásainak szemlélete, ha az ének a templomban vagy a madárdal a természetben Istenhez emel,  akkor az eszköz, hogy hozzá közelebb jussak. Az ízlés, a tapintás érzékei a legalacsonyabbak; ezek szorulnak leginkább megfékezésre, megtagadásra. De helyesen használva minden érzék Istenhez emel; mert az egész emberi természet Istenre van irányítva alkotójától. Meg kell tanulnom az időjárás kellemetlenségeit elviselni. Jézus nagyon szenvedett a pusztában. Éjjel hideg, nappal égető hőség. Az eső és szél ellen csak fogyatékosan védték ruhája, lakása. Ehhez még önként vállalt önsanyargatást gyakorolt, keményen böjtölt. Szerit Lukács mondja, hogy "semmit sem evett ama napokban." (Lk. 4, 2.) - A legszükségesebb önmegtagadás és a legjobb vezeklés azoknak a kellemetlenségeknek elvállalása, melyeket Isten maga enged ránk jönni, melyeket a mindennapi élet hoz magával. De jó ezekhez valami csekély önként vállalt önmegtagadást is hozzáfűzni, hogy jóakaratunkat és készségünket megmutassuk és megedzzük lelkünket. Erőinkhez mérten és a kegyelem ösztönzése szerint kell ezt tenni. Első a benső önmegtagadás, rendetlen hajlamainak megfékezése ; de erre segít és nélkülözhetetlen a külső önmegtagadás is, mely a testet aláveti a lélek hatalmának. Erre tanít minket Jézus a pusztában.

Második előgyakorlat. 

Szemlélem Jézust a pusztában, amint az ördög elébe lép, hogy Őt megkísértse.

II. Pont. A Sátán megkísérti Jézust.

A negyvennapi böjt eltelte után Jézus megéhezett. Ekkor hozzá lépett a kísértő és mondá neki: "Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké váljanak." (Mt. 4, 3.) Az ördög nem ismerte fel még Jézusban biztosan, hogy ö az Isten fia. Azért megkísérelte, hogy ezt megtudja. Egyúttal arra ösztönzi, hogy rendetlen módon keresse a testi táplálékot. Ez a kísértés tehát a testre épít. Jézusban minden kísértés csak külsö volt, mert bensejében az áteredő bűntől való rnentesség és az Istennel való személyes egyesülés következtében semmi rendetlenség sem lehetett. Mégis megengedte vigasztalásunkra , hogy külsőleg megkísértse az ördög. A kísértés tehát nem bűn, még akkor sem, ha - mint nálunk van - bensőnkben is bizonyos hajlandóságot érzünk a bűnre, hacsak ennek erélyesen ellenállunk. Sőt a kísértés legyőzése nagyobbítja, tökéletesebbé teszi az erényt és érdemekkel gazdagít bennünket. Igaz ugyan, hogy az erény gyarapodásával a hevesebb kísértések is el szoktak maradni, de azért még szenteknél is megesett, hogy hirtelen ismét nagy kísértéseknek voltak kitéve. Ezek akkor inkább a gonoszlélektől, mint maguktól a szenvedélyektől erednek. "Írva vagyon", mondja Jézus a kísértőnek, "nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szájából származik." (Mt. 4, 4.) Ezzel megmutatta, mily fegyverrel kell győzedelmeskedni a kísértő fölött. Határozott és rövid szóval a Szentírásból erélyesen és azonnal vissza kell vetni a kísértést. Sohase kezdjünk alkudozni vagy szóvitába bocsátkozni a kísértővel. Az alkudozás már a beleegyezés kezdete, a szóvita meg újabb kísértésre ad alkalmat. Gyönyörű ellentét van Jézus viselkedése közt a pusztában, mikor őt a sátán saját éhségének csillapítására csodatetteire akarja rábírni, és viselkedése között a másik "puszta helyen" (Mt. 14, 13), amikor a ép éhségét csodálatos kenyérrel elégíti ki. De ezeknek is megmondja utólagosan, mikor másnap már nem a tanításért. hanem a kenyérért jönnek ismét hozzá: "Fáradozzatok, de ne olyan eledelért, mely veszendő, hanem azért, mely megmarad az örök életre, melyet majd az Emberfia ád nektek." (Jn. 6, 27.) Akkor magával vitte őt az ördög és a jeruzsálemi templom ormára állította és rmondá neki: "Ha Isten fia vagy, vesd le magadat ; mert meg van írva, hogy angyalainak parancsolt felőled, és kezeikben hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat." (Mt. 4, 6.) Az ördög nem tágít. Ha az egyik kísértés nem vezetett eredményre, talán a másik nagyobb sikerrel jár. El kell készülve lennünk ugyanannak a kísértésnek megismétlődésére vagy új kísértésre más alakban. Az egyszer visszavert rossz gondolat újból feltámadhat vagy más képben jelenhet meg ; de lehetséges az is, hogy az érzékiség kísértését a hiúság kísértése váltja fel. Jézusnál is  így volt. A test szükségleteinek rendetlen kielégítésére irányuló kisértés után a hiúság, a feltűnés utáni vágy kísértésével támadja meg sátán, hogy vakmerő bizalomra vegye rá. Mily ravasz, mily fondorlatos módon jár el az ördög . A jónak látszatával kísért. Nem volna-e Isten dicsőségére és messiási mivoltod kinyilatkoztatására előnyös, ha most a templom ormáról az egész nép láttára levetnéd magad? Hiszen már mint 12 éves ifjú is megmutattad bölcsességedet a templomban. Ez a csoda most még hatásosabb volna. Egyébként ne félj, hogy rendkívüli utakon jársz, hiszen maga az Isten Lelke megírta rólad, hogy angyalainak parancsolt felőled, hogy kezeiken hordozzanak. - Ezeket súgja az ördög Jézus fülébe. A hivatkozás a Szentírásról új fegyver kezében, mellyel Jézus hasonló fegyverét akarja ellensúlyozni. Ez is ravaszságát és fondorlatosságát mutatja. Jézus nagyobb csodákat müvelt, emberek kérésére is, mint amilyen lett volna, ha magát a templom orrnáról levetette és sértetlen maradt volna. De nyilvánvaló a beállítás különböző volta. Ezen a "kígyófarkon" , amint Szent Ignác mondja, ismerni meg a gonoszlélek kísértését. Minden jó gondolatban, minden szent képben, melyet lelkünk elé állít, minden szent elhatározásban. melyre ösztönöz, minden szent érzelemben, melyet bennünk felkelt, hogy a jónak látszata alatt megtévesszen, van valami furcsaság, helytelenség, szokatlanság, titkos hiúság, elpalástolt érzékiség, szóval kígvófarok, mely a jó angyal mezébe burkolódzó gonosz szellemnél a szent ruha alól is kilátszik. Ezen ismerjük őt fel. "Ha a sugalmazott gondolatok sorrendjében valamelyik rossz. . . vagy a lelket gyengíti, vagy nyugtalanná teszi, vagy felzaklatja és megfosztja békéjétől, csendjétől és nyugalmától, amelyet azelőtt élvezett, akkor ez világos jele annak, hogy azok a gondolatok a gonosz szellemtől származnak.  (A szellemek megkűlőnb. vonatkozó szabályok, 5. szab.] Jézus csak ezt a rövid választ adja a sátánnak, saját fegyverével verve vissza a kísértőt: "Megint írva vagyon: ..Ne kisértsd a te Uradat Istenedet." (Mt. 4, 7.)

Ebből és a következő kísértésből látható, hogy Jézus még teste fölött is hatalmat engedett a sátánnak. Megengedte, hogy őt felkapja és magával vigye. Ne csodálkozzunk tehát, ha a szentek életében is olvasunk hasonló dolgokat, ha nagy kűlső zaklatásoknak látjuk őket alávetve az ördög részéről j de azon se csodálkozzunk, ha a mi testünkön is némi hatalmat gyakorol és kísértésekkel üldöz. Ez sem rossz jel még. Emellett is nagyon tisztalelküek lehetünk Isten kegyelmére támaszkodva. Egyébként azonban nem szűkséges minden kísértést közvetlenül a gonoszléleknek tulajdonítani. Elég arra romlott természetünk is. Jézus nagyobb csodát állít a zsidók elé, hogy őket meggyőzze messiási hivatásáról; "Bontsátok el e templomot", mondja, "és harmadnapra felállítom azt." (Jn. 2, 19.) Több ez, mint a templom ormáról levetni magát és sértetlennek maradni. Ez a test feltámadását jelenti a sírból. Ennek a csodának sem hittek a zsidók; nem hittek volna akkor sem, ha Jézus messiási küldetésének bizonyítékául a templom ormáról leveti magát és sértetlen marad. Ezt is az ördögnek tulajdonították volna, mint egyéb csodáit, és ebben az esetben igazuk lett volna. Ebben a kisértésben szemlélhetjük, hogyan csapja be az ördög a hiszékeny embereket. Igy csapta be ősszűleinket is. Lelkünk elé varázsolja, mily nagy dolgot nyernek el, ha sugallatának engednek és szavát követik. Az ember hisz és csalódottan látja, hogy amit remélt, nem teljesedik be. Hány szomorú példa igazolja ezt a történelemben ; hány szerzetes, hány pap tragédiája bizonyítja ugyanezt: akár a jónak látszata alatt, akár egyenesen a rossznak engedve, lesznek hűtlenek hivatásukhoz, rnindig szerencsétlenül járnak, és sátán és a világ sohasem adja meg azt, amit oly kecsegtetően ígért. Ismét magával vitte Jézust az ördög egy igen magas hegyre és megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét. "Mindezeket neked adom, ha leborulván imádasz engem. Il (Mt. 4, 9.) Megesik, hogy az ördög, ha támadását visszaverjük, még vakmeröbb lesz. Jézust is fokozatosan nagyobb bűnre és nagyobb vakmerőséggel kísérti. Most a birvággyal és a hatalom szédületével akarja őt egyenesen az istenimádat megtagadására, sátánimádatra rábírni. Ebben mutatkozik Lucifer igazi mivolta, Büszkeségében önmagát akarja imádtatni. "Hasonló leszek a Fölségeshez", mondotta egyszer. (Iz. 14, 14.) Erről a sátáni ambícióról most sem mond le. Egészen a világ fejedelmének érzi magát. "Mind e hatalmat és azok dicsőségét neked adom", mondja: "mert nekem adattak át azok, és akinek akarom, annak adom." (Lk. 4, 6) Mily öntelt, mily hazug ez a szó ! Ígéri, ami nem az övé. Úgy tesz, mintha a világ korlátlan ura lenne, és Isten nem is léteznék. Igaz, hogy a bűn által a világ némileg sátán járma alá került, de csak Isten megengedéséből és nem korlátlanul. Az akarata és gondviselése nem engedett a bukott angyalnak nagyobb hatalmat, mint az isteni terveinek megfelelt. De Lucifer úgy tesz, mintha minden az korlátlan tulajdona lenne. Mily megható ismét, ha arra gondolunk, hogy pár hónap után Jézus egy hegyen állva, mondja apostolainak és tanítványainak: "Minden hatalom nekem adatott mennyben és a földön." (Mt. 28, 18.) Nem sátán imádása, hanem mennyei Atyja iránt való hü engedelmessége adta neki azt a hatalmat. "Megalázta magát és engedelmes lett a halálig és pedig a halálig a keresztfán. Ezért az Isten is igen felmagasztalta őt és oly nevet adott neki, mely minden név fölött van: hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, az égieké, a földieké és az alviláglaké. " (Fil. 2, 8-11.) A kocka megfordult: sátánnak is imádnia kell Krisztust, akit saját imádására kísértett. Mily kicsinynek látszott Jézusnak a világ minden hatalma és dicsősége, amikor az Olajfák hegyéről felszállt az égbe! Ezeket ígérte neki az ördög, de nem adhatta meg. Ezeket fektette lábainak zsámolyához az Atya (109. zsolt.], mikor mondta neki: "Kérd tőlem, és neked adom a nemzeteket örökségedül, s a föld határait osztályrészedül." (2. zsolt.) De sokkal nagyobb és dicsőségesebb ország vár rá ott fent, ahová felszáll. "Minden csak hiúság" [Préd, 1, 2), mondja most, mikor az ég felé emelkedik és maga alatt szemléli a kicsi földet, hogy mint király vonuljon be égi birodalmába. Nekünk pedig mondja: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?" (Mt. 16, 26.) Az szeme az égi dicsőségre irányul. De ezt a dicsőséget meg kellett előbb előznie a szenvedésnek, a keresztnek: "Nem ezeket kellett-e szenvední a Krisztusnak, és úgy menni be az dicsőségébe?" (Lk. 24, 26.) Ezért készül most bőjttel és virrasztással messiási hivatására és küzdi le sátán kísértését a Lélek erejével: "Távozzál sátán! mert írva vagyon: A te uradat Istenedet imádjad, és csak neki szolgálj." (Mt. 4, 10.) Jézus is mindig erélyesebb lesz sátánnal szemben és a harmadik kísértés után parancsolólag utasítja őt el magától. Nekünk sem szabad a kísértések szaporodása vagy erősbödése miatt kislelküeknek lennünk; ellenkezőleg, Isten kegyelmében bízva, mindig nagyobb bátorsággal kell szembeszállnunk azokkal, amíg csak sátán megszégyenülve nem távozik tőlünk. Ez a három ősrégi kísértés az, mellyel az ördög Jézust is megtámadta: az érzékiség, a hiúság és a birtok- és hatalomvágy kisértése. Ezek a mi ellenségeink is. Ezek ellen kell magunkat felvérteznünk a lélek fegyvereivel. (Ef. 6, 12-18.) Jézus példát adott rá. Megmutatta, hogy nemcsak imádsággal és vezekléssel kell készülnünk Isten műveire, hivatásunkra; hanem hogy gyakran kísértések előzik meg Isten művét mibennünk, amelyekböl az erejével győzedelmesenfogunk kikerülni, ha bizalmunkat nem magunkba, hanem az ö erejébe vetjük. Igy van ez a lelki életben, így a kűlsö munkákban is. "Fiam, ha Istennek szolgálni kívánsz", mondja a bölcs, "készülj a megpróbáltatásra, " (Sir. f. 2, 1.) "Mivel kedves voltál az Istennek", szólt Tóbiáshoz Ráfael arkangyal, "megpróbáltatásnak kellett érnie téged." [Tób. 12, 13.) A megpróbáltatás kűlső szenvedés, de belső kísértés is lehet.

Harmadik előgyakorlat. Kérem a kegyelmet, hogy Jézus erejével legyőzzem a kísértőt és az Ő oldalán országának bátor harcosa legyek a sátán birodalma ellen.

Ill. Pont Az angyalok szolgálnak Jézusnak.

Oly szép az angyalok szerepe Jézus életében! Még mielőtt rnegszületett volna, már szolgáltak neki. Előkészítették a megtestesülés nagy titkát. Gábor arkangyal az égi üzenettel Szűz Mária elé lép; angyal oszlatja el Szent József kételyét. Angyalok hirdetik Jézus születését az embereknek, ők vezetik a jászolhoz első imádóit, követőit, hirdetőit, a pásztorokat. Az gondoskodásuk óvja meg a gyermek Jézust Heródes cselvetésétől. - Kínszenvedésében is angyal erősíti meg a halállal vívódó Jézust, bátorítja és vigasztalja. Angyalok adják a szent sírhoz a díszőrséget, elmozdítják a követ és mintegy rendbehozzák a feltámadt király pihenőhelyét. Ők buzdítják az apostolokat Jézus mennybemenetele után, térjenek vissza Jeruzsálembe és készüljenek a Szentlélek eljövetelére, hogy azután evangéliumának bátor és lankadatlan hirdetői legyenek nemcsak Judeában, hanem a föld határáig. Most is a negyvennapi böjt és vezeklés után, a kísértőnek legyőzése és távozása után, "angyalok jövének és szolgálának neki." (Mt. 4, 11.) Imádták, hódolatukat és szeretetüket ajánlották fel, talán csodálatos módon táplálták is, mint egykor Illés és Dániel prófétát, vagy Izrael népét a pusztában, vagy később a holló Pál remetét magányában. - Igy kell nekem is hűségemmel, szeretetemmel szelgálnom Királyomnak, szent Szívének kívánságait, vágyait teliesítenem, akaratát megcselekednem. neki elégtételt és örömöt szereznem, titokzatos testét, a lelkeket, táplálnom. felüdítenem. Imáimmal, szavaimmal, tetteimmel szolgálni akarom embertársaim földi és örök üdvét. Ez az apostoli hivatás, melyre engem Mesterem itt a lelkigyakorlatok magányában előkészít. Megfontolom ebben a titokban is, hogy a megaláztatást és főleg a megalázódást a megdicsőülés követi. A vezeklés megalázza nemcsak a testet, hanem a lelket is. A kísértés is megaláz. Ezt a megaláztatást is bátor szívvel és Isten akaratában való megnyugvással kell magunkra vállalnunk, csak okot ne szolgáltassunk a kísértésre. Jobb olykor a kísértés, mint az erényeink szilárdságában való öntudatlan sütkérezés és hiú tetszelgés. Előbb-utóbb, ha még oly kellemetlenek és megalázók is a kísértések, Isten felemeli lelkünket, de úgy, hogy ez alázatosságunknak már nem lesz ártalmára. Angyalok jönnek és szolgálnak nekünk ; hiszen végtelen leereszkedő gondviselésében a mi szolgálatunkra is rendelte őket mennyei Atyánk.

Imádság. Kérem a boldogságos Szűz Máriát, hogy akár lelki harcokon, küzdelmeken, próbákon és kísértéseken át is vezessen Jézus zászlaja alá, az alá a zászló alá, amely alatt Fiának leghívebb harcosai és apostolai küzdenek, a szegénység, az alázat, az önzetlenség, a szerétet zászlaja alá. Esdje ki számomra azt a nagy kegyelmet, hogy olyan harcosa, barátja, jegyese legyek Jézusnak, akire feltétlenül és minden körülmények közt számíthat. Készítse el és áldja meg apostoli hivatásomat. Üdvözlégy. 

Ugyanezt kérem Jézustól és nagy áhítattal imádkozom: Krisztus lelke, szentelj meg engem. - Ugyanezt a mennyei Atyától és egy Miatyánkkal fejezem be elmélkedésemet. Jézus Szíve, jöjjön el a te országod!