Aktualizálás - summa summarum - 

  XXI. - lelkigyakorlatok -

3. HÉT . 2. nap .

Szemlélődések Krisztus életéből

III. AZ APOSTOLOK MEGHIVÁSA

2. nap

Első gyakorlat: Jn. 1, 35-51; Lk. 5, 1-11; Mt. 4, 18-22 j Mt. 9, 9 j Lk. 5, 27-28.

A szokásos előkészítő ima .

1. úgy látszik, háromízben kapott meghívást Szent Péter és Szent András: előszőr ismerkedés céljából, ami kitűnik Szent János első fejezetéből , másodszor. hogy némiképen kövessék Krisztust, de még azzal az elhatározással, hogy visszatérnek ahhoz, ami birtokukban volt, amint Szent Lukács mondja az; ötödik fejezetében; harmadszor, hogy Krisztus Urunkat örökre kövessék, Szent Máté a negyedik és Szent Márk az első fejezetben. 

2. Hívta Fülöpöt, ahogyan olvashatjuk Szent János első fejezetében és Mátét, mint maga Máté mondja a kilencedik fejezetben. 

3. Hívta a többi apostolt, akiknek külön meg hívásáról nem tesz említést az Evangélium. És itt három más dolgot is meg kell fontolnunk: előszőr, hogy az apostolok tudatlan és alacsony sorsú emberek voltak, másodszor a méltóságot, amelyre Jézus oly tapintatosan hívta őket; s harmadszor azokat a  talentumokat és kegyelmeket amelyekkel Jézus őket az új- és ószövetség összes atyái fölé emelte.

I. Pont. András és János.

András és János Keresztelő Szent János tanítványai voltak. A tökéletesebb élet utáni vágy vezette őket hozzá. Szent János elragadó példája őket is magával ragadta és követésére indította. Szigora mellett is nagyon szerették őt és ragaszkodtak hozzá, mert szentet láttak benne, aki önzetlenül dolgozik a Messiás útjainak elkészítésén. Ö csak Jézushoz akar vezetni, mindenkit, tanítványait is. Azért most is rámutat Jézusra: "Íme az Isten báránya! íme, ki elveszi a világ bűneit!" (Jn. 1, 29.)

András és János hallják Keresztelő Szent János szavát. Isten Bárányának nevezte Jézust. Ez nagy dolog, gondolták, és bizonyos ellenállhatatlan vonzódás hajtotta őket Jézus felé, hogy őt megismerjék. De némileg visszatartja őket egyéniségük, alacsony, megvetett állásuk és foglalkozásuk. Halászok voltak. Mégis győz a vonzalom, amely mőgőtt és amelyben a kegyelem müködik, a mennyei Atya vonzása: "Senki sem jöhet énhozzám, hacsak az Atya, ki engem küldött, nem vonzza őt." (Jn. 6, 44.) Követik a vonzást. Szerényen és félénken Jézus után indulnak. Jézus észreveszi, mint az ember, aki érzi és tudja, hogy valaki követi, de mint Istenember is, aki belelát a szívekbe és "tudja, mi van az emberben". (Jn. 2, 25.) Jézus megfordul és kérdezi: "Mit kerestek?" (Jn, l, 28.) Ez volt Jézus első szava tanítványaihoz. A kegyelemnek szava volt ez. Neki kell kezdeni. Ha ezt a szót nem mondja, soha Andrásból és Jánosból nem lett volna apostol. "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket." (Jn. 15, 16.) A kérdésre válasz kell, és így megvan a kapcsolat, az a kapcsolat, mely már soha többé szét nem szakad, a kapcsolat Jézus és András és János lelke közt, a kapcsolat, mely ettől a naptól kezdve mindig szorosabb és bensőbb lesz, melyből egy '" egész életmód és életberendezés függ a két halászra nézve, az Egyházban pedig egy evangélium, egy titkos kinyilatkoztatás és számtalan lélek örök üdvössége, sőt részben magának az egész emberiségnek üdvössége, az Egyháznak alapítása. Mily nagy volt ez a nap, ez az óra, ez az első szó és a válasz rá! Mily sok függ nálam is attól, hogy meghalljam és megértsem a kegyelem hívó szózatát! Mit nem veszíthetek, ha fülem süket és szívem kemény! Egy élet, egy örökkévalóság függhet egy pillanattól, egy megértett vagy meg nem értett szótól! "Mester, hol)akol?" (Jn. 1, 38.) Ez a két szerény tanítvány válasza. Es Jézus leereszkedő jósággal felel: "Jertek és lássátok." (Jn. 1, 39.) Ez az első meghívás - látszólag meghívás vendégszeretetből. valóságban meghívás az "apostoli" életre, kiválasztás százak és ezrek közül Jézus legszorosabb baráti körébe, lelki családjába, tökéletes követésére. - És a két tanítvány egész nap Jézusnál maradt. Szent János még öregkorában is visszaemlékezett erre a találkozásra és erre a napra, melyet Jézussal együtt töltöttek.

II. Pont. Péter, Fülöp és Bertalan.

A nagy kegyelmek, ha jó talajra esnek, mindig termékenyek, nemcsak annak lelkében, aki azokat kapta, hanem mások lelkében is. Minden kegyelem, ha igaz, nem önző magába zárásra, hanem testvéri megosztásra, apostoli nagylelkűségre ösztönöz. A feltámadás után a szent asszonyok azonnal hírül adják az apostoloknak a nagy örömöt, melyben részük volt. Az emmauszi tanítványok még az este visszatérnek Jeruzsálembe, hogy testvéreikkel közöljék a nagy vigasztalást és húsvéti örömöt, mellyel őket Jézus megörvendeztette. András és János sem zárják magukba a kegyelmet, melyet a Jézussal való találkozás által kaptak, hanem testvéri és apostoli szeretettel azonnal megosztják vérbeli testvéreikkel: András Simont, a későbbi Péter apostolt, János Jakabot hívja Jézushoz. Mily gyönyörűen jelenik meg előttünk ebben a meghívásban az emberi közvetítés szerepe Isten terveiben! Andrást és Jánost Keresztelő Szent János irányítja Jézus felé, de a meghívás maga Jézustól indul ki: "Íme az Isten Báránya." - "Jertek és lássátok." A két tanítvány maga  is közvetítő lesz, de a meghívás ismét Jézustól függ. András fivérével . Simonnal találkozik és mondja neki: "Megtaláltuk a Messiást. Es Jézushoz vivé őt." (Jn. l, 41- 42.) Most történik valami, amit Szent János evangélista külön hangsúllyal emel ki, és ami Simon későbbi nagy hivatását már most sejteti, sőt körvonalazza. Jézus különös módon rátekint, isteni tekintettel, mely a kiválasztás tekintete. Mintha csak Sámuel példájára végig vonultatná maga előtt összes jövendő apostolait, és Simonnál megáll a szeme, és azt mondja: Ez az. "Jézus rátekintvén, mondá: Te Simon vagy, Jónás fia, te Péternek fogsz neveztetni." (Jn. 1, 42.) Ez a szó már előjátéka annak a nagy szónak, melyet Jézus pár hónap múlva Cezaréánál mond Péternek: "Boldog vagy Simon, Jónás fia! Te Péter vagy, és erre a kősziklára fogom építeni egyházamat" (Mt. 16, 7-18), és annak a másiknak a genezáreti tó mellett a feltámadás után: "Legeltesd az én bárányaimat, legeltesd az én juhaimat." (Jn. 21, 15-17.) Simon megseitette. hogy valami különös hivatásról van szó, és lelkében megőrizte Jézus szavát. Másnap az úton Galilea felé Jézus Fülöppel találkozik. Neki csak odasúgja: "Kövess engem." (Jn. 1, 43.) Fülöp azonnal követi őt és apostol lesz. Kezdettől fogva annak rnutatkozik, akinek később látjuk, amikor a pogányok  is hozzá mennek és kérik őt: "Látni  akarnók Jézust." (Jn. 11, 21.) Ő közvetítő kezdettől fogva. Nem testvérével, hanem barátjával, ismerősével, Natánaellel, a későbbi Bertalan apostollal közli meghívását: "Akiről Mózes írt a törvényben és a próféták, megtaláltuk Jézust, József fiát Názáretből?" (Jn. 1, 45.) De mintha Natánael meghívását az előítélet veszélyeztetné: "Jöhet-e valami jó Názáretből." (Jn. 1, 46.) Ettől az előítélettől csak a személyes tapasztalat szabadíthatja meg Natánaelt. Azért mondja neki Fülöp: "Jer és lásd." Es Natánael elég igazságszerető és igazságkereső, hogy nem ragaszkodik előítéletéhez. Azért is kapja meg a meghívás kegyelmét, melyet sokan elvesztenek, mivel nem keresik az igazságot és előítéletükben görcsösen megmaradnak vagy közömbösen mellőzik a hívó " . szózatot. Ezt az igazságszeretetét dicséri benne Jézus is: "Íme az igaz izraelita, akiben nincs álnokság." (Jn. 1, 47.) Az ilyeneket szereti és hívja meg magához Jézus. Jézus szava megnyeri Natánaelt is és megnyitja szívét. "Honnan ismersz engem?" (Jn. 1,48), kérdi Natánael, és Jézus feleli: "Mielőtt Fülöp téged hívott volna, mikor a fügefa alatt voltál, láttalak téged." Mily nagylelkű Jézus szeretete! Az igazságot kereső Natánael lelkéről egyszerre fellebbenti a fátyolt, kinyilatkoztatja neki az emberi szíveket átható isteni megismerését, úgy hogy Natánael e szavakba tör ki: "Te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya." (Jn. 1, 49.) Azonnal letesz előítéletéről és hódol az igazság elött. De Jézus még megtetézi kegyelmeit: "Mivel ezt mondottam neked: Láttalak téged a fügefa alatt, hiszel; nagyobb dolgot fogsz látni ezeknél." (Jn. 1, 50.) Nem feddi meg öt előző kétkedése miatt; rnert mielőtt Jézust még ismerte volna, ez valamikép érthető volt nála. Tamás már rég ismerte Jézust, mikor kétkedett a többi apostol szavainak igazságában; azért őt meg is feddi Jézus: "Mivelhogy láttál engem, Tamás! hittél, boldogok, akik nem láttak és hittek." (Jn. 20, 29.) Natánaelnek inkább új titkok szemlélését "Látni fogjátok az helyezi kilátásba: "Látni fogjátok az eget  megnyílni, és az Isten angyalait  föl- és leszállani az Emberfia fölött." (Jn. 1, 51.) Ezt a szót Jézus összes tanítványaihoz intézte, akiket meghívott, hogy hivatásuk fenséges voltát lelkük előtt megrajzolja. 

Második előgyakorlat. Szemlélem Jézust a genezáreti tó partján, amint Andrást és Pétert és Jánost hívja e szavakkal: "Jöjjetek utánam és emberhalászokká teszlek benneteket." (Mt. 4, 19.)

III. Pont. A genezáreti tó partján.

Az új tanítványok valószínűleg Jézussal mentek Galileába. Meghívásuk még nem volt végleges. Ott szokásos foglalkozásukhoz tértek vissza, a halászatra adták magukat. Egyik reggel Jézus áthalad a tó partján, és nagy sereg követi, hogy szavát hallgassa. A tó szélén két hajót lát, de a halászok kiszállottak, hogy hálóikat mossák és rendezgessék. (Lk. 5, 2.) Jézus beszáll az egyikbe, mely Simoné volt, és kéri őt, vigye kissé beljebb a parttól, hogy a néptömeghez szólhasson. Onnét tanítja a sokaságot. Miután tanítását befejezte, meghagyta Simonnak, evezzen a mélyre és vesse ki hálóit. Simon válaszol: "Mester! egész éjszaka fáradozván, semmit sem fogtunk; de a te szavadra kivetem a hálót." A te szavadra (Lk. 5, 5.) Egy halásztárs szavára kivetem a hálót." sohasem vetette volna ki hálóját a tapasztalt, hivatásos halász; hiszen tudta, hogy hiába is tenné. De Jézus előtte több, mint közönséges ember már most is, előtte Ő a Messiás, aki mondotta: Péter lesz a neved, és hogy látni fogjátok az eget megnyílni, és az angyalokat föl- és leszállni az Emberfia fölött. Megemlékezik, hogy róla mondta Keresztelő Szent János, hogy ez Szentlélekkel és tűzzel keresztel, és hogy nem méltó saruját feloldani. Azért tehát az nevében kiveti hálóját. És íme a halak oly sokasága kerül a hálóba, hogy egyes részei szakadozni kezdenek. Simon megdöbben a csoda láttára és térdre hull Jézus előtt s e szavakra fakad: "Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" (Lk. 5, 8.) A csoda nem csak Simont, hanem testvérét Andrást is és társait, Jakabot és Jánost, akik atyjukkal együtt a másik hajóban voltak (Mt. 4, 21) szent félelemmel töltötte el. De Jézus eloszlatja félelmüket. "Ne félj! ezentúl már embereket fogsz" (Lk. 5, 10), mondja Simonnak, majd odafordul testvéréhez és folytatja: "Jöjjetek utánam és emberhalászokká teszlek benneteket." elhagyván mindenüket követék őt.  (Mt. .4, 19.) És a másik két testvérhez is odafordul es ugyanezt mondja nekik. Ők pedig valamennyien elhagyják hálóikat, atyjukat és mindenüket és követik Jézust. Nem sokat hagytak el, az igaz, de kérdezd a hegyek lakójától. mi neki kis háza a hegy oldalán, az erdő szélén, kis kecskéivel és a hegyek friss levegőjével. Kérdezd az Alföld szülöttjét, mi neki kis tanyája boglyaival és szabadságával. és megtudod. mit hagytak el az apostolok, mikor mindenüket, a szép genezáreti tavat, hajócskájukat és hálóikat elhagyták Jézusért. És elhagyták családjukat, rokonaikat, édesatyjukat is. Ez Jézus hívása. "Emberhalászokká teszlek benneteket" - mondta. A hegyre tóduló néptömeg, a halak sokasága, a szakadozó hálók megmagyarázzák az apostoloknak a kép jelentését: így fogjátok majd az embereket hálóitokba, amint most a halak sokaságával megteltek hajóitok. Mily magasztos hivatás nyílik meg az egyszerű halászok előtt! Elhagytak rnindent. Elbűvölte őket a Mester személye, elbűvölte őket a vállalkozás nagysága: "Elhagyván mindenüket, követék őt." (Lk. 5, 11.) Tanítványnak lenni a szó legigazibb értelmében nem csak azt jelenti, hogy mesterünkkel együtt tanulunk, hanem hogy vele együtt élünk is. A középkori céhekben is a tanonc egy háztartásban élt mesterével.

IV. Pont. Máté a vámpadnál.

Jézus tovább ment és egy Máté nevű embert látott a vámnál ülni. "Es mondá neki: Kövess engem!" (Mt. 9, 9.) Máté erre az egy szóra otthagyja a vámpadot és követi Jézust. A Mester tekintete megérintette a lelkét. Oly csodálatos ez a meghívás, oly csodaszerű ez a megtérés/ Péter is mindent elhagyott és követte Jézust, de csak a másod- vagy harmadszori hívásra. Saul is, a későbbi nagy Szent Pál azonnal követte Jézust, de előbb szűkséges volt, hogy Isten hatalmassága a földre sújtsa. A bűnös nő is megtért. de előbb megtörte a megkövezéstől való félelem remegése. Mátét az anyagi javak, a bűnös pénz közepette egyetlen szó, egyetlen tekintet átváltoztatja. Mily hatalmas ez a szó, mily hatalmas ez a tekintet! Mily hatalmas az a szeretet, mely ebből a szóból, ebből a tekintetből a lélekbe árad ! Mily nagy dolgokat művelt ugyanez a szeretet, Krisztus szeretete, Krisztusnak egy belső szózata, egy tekintete a lélekre a századokon át a mai napig! A gyenge és gyáva apostolok oroszlánokként indulnak ki Krisztus országának hódító útjára. Valódi népvándorlás indul meg az élvezethajhászó római világból a puszták felé, és a sivatagok benépesednek remetékkel. Egy igazi szent ragály, egy lelki járvány, egy szent epidémia, amint azt Prohászka nevezi, fekszik rá a lelkekre, és 7000 vértanú önmagát adja át, szolgáltatja ki felebarátjáért a "fogolykiváltó Mária" rendjében. Hány lelket ragadott ki a bűn posványából, hányat  vonzott felfelé a szent élet magaslataira Krisztusnak ez a belső szava, ez a tekintete a lélekre! Szent Ágoston, assisi Szent Ferenc, Szent Ignác, Lacordaire, Jörgensen, Papini, Sigrid, Undset, Lavalliere Éva ennek a tekintetnek elragadó, szinte elbűvölő hatása alá estek. Szent Szaniszlót, HerakIius császárt, buillon-i Gottfriedet, Szent Alajost, borgiai Szent Ferencet Krisztusnak ez a tekintete ragadta el és bírta rá, hogy grófságokról, fejedelmi koronákról lemondjanak, vagy legalább ideiglenesen letegyék császári díszüket. koronájukat, és úgy hódoljanak a keresztre feszített Királynak. Ez a tekintet ragadta magával "Stellát" , hogy a szalonokból, ezer kis önző kényelemből, kedveskedésből, meleg szobából, koncertekből kiinduljon a nagyvárosi nyomortanyákra és ott Jézus apostola legyen a legszegényebbek, a legnyomorultabbak, a legelhagyatottabbak közt. Bár engem is megragadna ez a szent epidémia, bár az én lelkemet is megfogná ez a szent ragály, bár érintené Krisztusnak ez a földöntúli kegyelmi illetése, bárcsak megigézne tekintete, ne csak érintene és megigézne, hanem át is alakítana és apostolává tenne ez a szó, ez a tekintet, ez a szeretet! Érintene és átalakítana egy egész életre, hogy soha tőle el ne szakadjak, és bármily életmódban, állásban, hivatásban, ahová hív, csak az érdekeinek, az dicsőségének, az országának, az szeretetének éljek és a küzdelemben ezért a nagy célért meg is haljak! Hiszen nem múltak még el azok az idők, amikor "közöttünk járt", most sem. Az előző századokban sem járt közöttünk látható alakban, és amikor látható alakban járt még köztünk, akkor sem épp a külsö megjelenés, hanem elsősorban belső érintése, belső szózata, belső tekintete Istenjárás a lélekben. vonzotta magához és alakította át a lelkeket. De valóban itt jár most is. Vagy jobban mondva, én járok, én, előtte. Itt az Oltáriszentségben, itt a szentmise alatt, itt áldozáskor, itt szentséglátogatásaim alkalmából, itt, ha bensőmben elmerülök, itt a lelkigyakorlatok alatt jár előttem és én előtte, nemcsak előttem jár, hanem bennem jár, lelkemet átjárja, valóságos "Istenjárás" ez a lélekben, isteni szózat, mely a lelket megindítja. isteni tekintet, mely a lelket átalakítja. Csak meg kell hallani ezt a szót, tudatára kell ébredni ennek az istenjárásnak a lélekben, ki kell szolgáltatni magát ennek a tekintetnek. Mit akar ez az istenjárás a lelkemben? Mire hív ez a szózat bensőmben? Mire szólít fel ez a tekintet, mely rám esik ?

  Elsősorban arra, hogy az életet hivatásnak tekintsem, hivatásnak, melyet Isten adott, melyet be kell töltenem, melynek betöltéséért felelős vagyok. Azért mindenekelőtt életpályámat kell helyesen megválasztanom. Isten szavát, indítását, sürgetését nem szabad elmellőznöm, elhanyagolnom. Az a szó, melyet talán most hallok bensőmben, soha többé nem fog megismétlődni, az a tekintet, mely elől most kitérek, talán soha többé nem fog rám vetődni.! Nemcsak helyesen kell megválasztanom életpályámat és nem szabad Isten hívását elmellőznöm, hanem készülnöm is kell élethivatásom jó betöltésére. Lelkileg és értelmileg kell készülnöm. Ez is feladata a lelkigyakorlatnak. Mit kíván tőlem még Isten járása és szava lelkemben? Apostoli életre és buzgóságra hív. Tudnom kell, hogy nemcsak magamnak élek, hanem hivatást kell betöltenem embertársaim közt is, hivatást kell betöltenem Krisztus országában, hivatást kell betöltenem Krisztus misztikus testében. A testnek egy része sem él egyedülálló, a többitől elkülönített életet, minden tag működésére szűkség van az egész test javára, fenntartására és fejlődésére. Lehetséges, hogy különös módon Istennek szentelt életre hív Isten szava. Akkor ebben is követnem kell a hívást és nem szabad "hallgatnom testre és vérre" (Gal. l, 16), az apostolokkal ott kell hagynom hálóimat, vámpadomat, szüleimet, otthonomat hogy azt kövessem, akinek joga van mindenemre és saját énemre.

Gyönyörű szavakkal fejezi ki ezt a francia költő: "Isten. ki kezébe tartja lelkedet és napjaidnak számát, Ígér-e vágyaidnak holnapot? Mindig igazságos és mindig jó, De kegyelme nem száll lelkedbe rnindig egyformán. Habozásunk elszalasztja az értékes pillanatot S elveszti átütő erejét a szívbe hatoló malaszt. szívünk megkeményedik, az isteni ihletést visszautasítva tévelyeg, Ölelésében fukarabb lesz a ringató isteni kar, A jóra tüzelő szent hév Ritkábban hull, s mi elernyedünk." - Corneille, Polyeucte 

   Máté lakomát rendez barátai és Jézus részére, mikor a világtól megválik, hogy Jézust kövesse. Lakomát csak az öröm óráiban rendezünk; Máté lelkében öröm honol, mikor örökre elhagyja vámpadját. Ezt az örömet, ezt a megelégedettséget, ezt a boldogságót érzi mindenki, aki nagylelkűen követi Krisztus hívását. "Boldog az ember, ki hallgat reám, mert aki engem megtalál. életet talál, és üdvöt merít az Úrtól." (Péld. 8, 34-35.)

Harmadik előgyakorlat. Kérem a kegyelmet, hogy Jézus jóságát és kegyelmének mindenhatóságát az apostolok hívásában megismerjem, öt tökéletesen szeressem és kegyelmének erejében bízva nagylelkűen kövessem.

V. Pont. A tizenkét apostol.

"Lőn pedig ama napokban, hogy kiméne a hegyre imádkozni és az egész éjszakát Isten imádásában tölté vala. Másnap előhívá tanítványait és kiválaszta közülük tizenkettőt, kiket elneveze apostoloknak." (Lk. 6, 12-13.) Nagy dologra készül Jézus, azért az egész éjszaka imádkozik. Országának alapjait akarja megvetni. azért választja ki a tizenkét apostolt. Mily kegyelemteljes kiválasztás ez! Csak akkor vagyunk képesek ezt a kiválasztást a maga nagyságában megérteni és értékelni, ha meggondoljuk, mily alacsony sorsból, mily egyszerű körülmények közül, mily gyengeségből, gyarlóságból és tudatlanságból választotta ki őket Krisztus szeretete és mily méltóságra emelte s mily nagy kegyelemajándékokkal ékesítette fel őket irgalmassága. Halászok voltak, minden különös műveltség nélkül. Amint születésekor pásztorokat hívott meg elsőknek jászolához, úgy most halászokat hív meg legközelebbi követésére, őket teszi meg Egyházának oszlopaivá. A halászok általában megvetett sorsban éltek. Jézus szeme ezekre esik, mert ő is a szegénységet, a világ szemében megvetett sorsot választotta magának. "Nemde ez az ács fia?" (Mt. 13,55), mondották róla. Mátét meg a vámosok közül hívja, akiket még jobban megvetettek. nyilvános bűnösöknek tartottak. Hiszen Jézus maga mondotta: Aki "az egyházra nem hallgat, legyen neked mint a pogány és a vámos." (Mt. 18, 17.) De ugyancsak mondotta Máté meghívásáról : "Nem jöttem az igazakat hívni, hanem a bűnösöket." (Mt. 9, 13.) S mily nagy méltóságra emelte őket ! Az apostoli méltóság az első az Egyházban. Krisztus az apostolokat az ó- és újszövetség összes szentjei fölé emelte tiszteletben és méltóságban, az egy Keresztelő Szent Jánost kivéve. ! Csodatevő hatalommal, a jövendölés adományával, lelkükbe öntött . . szent tudománnyal, a nyelvek ajándékával, joghatósággal a lelkek fölött, a lelkeket kormányzó és bűnbocsátó hatalommal, csalhatatlansággal ajándékozta meg és ékesítette fel őket részben azonnal, részben a Szentlélek eljövetele után. Es mily kegyes meghívásuknak a módja! Egészen természetükhöz alkalmazkodik. Hogyan vonzza maga után Andrást és Jánost! Pétert azonnal magához láncolja, mikor szeme elé állítja azt a különös hivatást, melyre őt kiválasztotta, melyet azonban most még nem tud. Fülöpöt egyszerű szóval, Mátét egy tekintettel hívja meg, Natánael szívébe néz és dicséri egyenes lelkületét. A gőgös Sault a földre  sújtja, de egyetlen szavával, mely egész  szeretetét és panaszos bánatát magába  zárja, mindenkorra átváltoztatja és örökre magához láncolja. Mátyást sorshúzás által választja meg apostolának. Ily kegyes a mi meghívásunkban is, amikor szolgálatára, tökéletesebb követésére, különös munkára, vagy feladatra, vagy életpályára hív. Tekintsünk lelkünkbe és tekintsünk vissza egész életünkre ! Mily kegyes volt Isten vezetése velünk szemben is! És mire hívja meg apostolait? - Hogy vele együtt egy életközösségben éljenek, mintegy lelki családját képezzék, neki a názáreti otthont pótolják, némileg Szűz Mária és Szent József helyett legyenek, vele folyton együtt járjanak, örömben és bánatban osztozzanak vele, mindig lássák és szemlélhessék őt, vele étkezzenek és éhezzenek, minden fáradságot és megvettetést vele megosszanak, érinthessék őt, tanításának közvetlen hallgatói és letéteményesei, csodáinak szemtanúi, országának hirdetői legyenek. ... Gyönyörű, de igen fáradságos munkára, a lelkek megmentésére, az országának terjesztésére. Lelkek halászaivá teszi őket. Nem mindig kiséri munkájukat, vállalkozásukat siker. Néha ők is eredménytelenül halásznak az éjszakában ; majd meg a csodálatos lelki halfogás örömteljes szemtanúi és eszközei. Külső szenvedések is követik, kísérik őket. Szent Pál felsorolja: "Háromszor szenvedtem megvesszőzést, egyszer megkövezést, háromszor hajótörést, éjjel és nappal a mély tengeren voltam. Gyakran voltam úton folyóvizek veszélyében, rablók veszélyében, veszélyben a saját nemzetembéliektől, veszélyben a pogányoktól, veszélyben városban, veszélyben pusztaságban, veszélyben tengeren, veszélyben hamis testvérek között, fáradságban és nyomorúságban, sok viszontagságban, éhségben és szomjúságban, sok böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. eltekintve attól, ami ezenfelül van, naponkinti zaklatásom, az összes egyházak gondja." (2 Kor. 11,25-28.) Krisztus is megmondja: "Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért." (Mt. 10, 22.) Ebben a tudatban kell élnie minden tökéletes Krisztus- követőnek és főleg minden apostolnak, aki Krisztus érdekeiért határozottan síkra száll, legyen az pap, vagy világi apostol. "Akik jámborul akarnak élni Krisztus Jézusban, mindnyájan üldözést fognak szenvedni." (2 Tim. 3, 12.) Annál inkább azok, akik az harcosai, az Ő apostolai akarnak lenni. ...  Mi volt az apostolok jutalma ezért az áldozatos életért? A vértanúság. A világ szemében, nem jutalom, viszont az ő szemükben a legnagyobb jutalom. A világ kérdezi: Nem tudott Krisztus más jutalmat adni apostolainak önzetlen, áldozatos munkáiukért, mint a szenvedést és a vértanúhalált? Az apostolok ezt tartották a legnagyobb jutalomnak, meghalni azért, aki ő értük meghalt: "Ó édes kereszt", kiáltott fel Szent András, mikor a távolból megpillantotta a keresztfát, melyen meg kellett halnia, "ó édes kereszt, mely után régen vágytam, melyet minden gonddal szerettem, szünet nélkül kerestem és végre szomjazó lélekkel megtaláltam ! Végy el az emberektől, és juttass el Mesteremhez, hogy általad kapjon vissza Ő, aki teáltalad megváltott engem!" A világ érdemjeleket ad az őt követőknek, Krisztus kereszteket ad az apostolainak. De örök életet és örök dicsőséget is. Mi volt az apostolok jutalma? Az elképzelhető legnagyobb mennyei dicsőség: "Az apostolok dicsőségét ég és föld hirdetik", zengi az Anyaszentegyház. Róluk mondja Krisztus elsősorban: "Ti, kik engem követtetek, az újjászületéskor, midőn az Emberfia az fölségének trónján fog ülni, ti is tizenkét széken fogtok ülni, ítélvén Izrael tizenkét nemzetsége felett." (Mt. 19, 28.) Ez a tizenkét nemzetség jelképe az egész emberiségnek, elsősorban az Anyaszentegyháznak. A fölségtrónja az utolsó ítéletre céloz, amikor az apostolok Krisztussal együtt ítélni fognak a világ fölött. De dicsőségük már a földön kezdődik. Ők az Egyház oszlopai, első helyen állnak az Egyház szentjei közt. Az tanításukon nyugszik a mi hitünk. Elgondolta-e a galileai halász, hogy egyszer a világ leghatalmasabb bazilikája fog sírja fölött emelkedni, és az emberek százezrei fognak elzarándokolni sírjához? "Te Péter vagy, és erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. És neked adom a mennyek országa kulcsait. Es amit megkötendesz a földön, meg lészen kötve a mennyekben is, és amit feloldandasz a földön, fel lészen oldva a mennyekben is." (Mt. 16, 18-19.) Ez utóbbi szavakat Krisztus az összes apostoloknak mondotta: "Amiket megkötöztök a földön, meg lesznek kötve mennyben is, és amiket feloldoztok a földön, fel lesznek oldozva mennyben is." (Mt. 18, 18.) Az égben ők teszik ki Krisztus legszebb koronáját, és amint a földön közelében jártak és éltek, úgy az égben is közelében vannak és legmeghittebb baráti körét alkotják. Ez az apostolok jutalma. Egyesek közülük külön kitüntetésben is részesültek: Szent Péternek adta Krisztus Egyházát kormányzásra, Szent Pálnak adta a lelkek, a népek sokaságát, Szent Jánosnak Édesanyját és saját baráti Szívét ; Szent Andrást mint az apostolok elsőszülöttjét tiszteli az Egyház, akit Krisztus először hívott meg; Szent Jakab Péterrel és Jánossal együtt Krisztus legbensőbb titkainak, színváltozásának, haláltusájának szemtanúja volt. És a többi apostolnak is voltak kiváltságai. 

Imádság. Átvonulsz az én lelkem előtt is isteni szépségedben és emberi mivoltod bájos hüvelyében, égi Királyom! Visszafordulsz és megpillantasz szerelmes szemeddel. A mennyország boldogsága sugárzik felém azokból. Édes isteni ajkad e szavakat súgja lelkemnek: Kövess engem ! Pillantásod megsebzi lelkemet, arcod vonásai nem mosódnak el többé lelkem tükrében, utánad indulok, égi Vezérem, Mesterem, mindenem, hogy én is mindened, apostolod, szerető, bizalmas barátod, testvéred legyek. Vonj engem, sietek keneteid illata után! Ki adja azt nekem, hogy te az én testvérem légy' Megragadlak és elviszlek anyám házába, hogy engem taníts. (Én. éneke.] "Uram, nyisd meg szívem hallását és mondd lelkemnek: Én vagyok üdvösséged ! Add, hogy e szó után fussak és megragadjalak!" (Szent Ágoston, Vallom.) Istenem, te örök Szépség, Eszme és Világosság ! Fény és szeretet, önmagadban álló határtalan Lét, te érettem megfeszített végtelen Jóság, elég-e ha csak én imádlak és szeretlek? Ne tarts vissza magadnál, engedj hódítani, munkálkodni, ha kell munkámba belehalni, hogy neked lelkeket adjak, akik téged örökké áldani és szeretni fognak, hogy alávessem a világot és minden lényt, mely abban él és mozog, a te uralmadnak, a te szeretetednek! Engedd, hogy kimenjek és megszólaltassam nagyságodnak, szépségednek, szeretetednek harsonáját, hogy a lelkek önzésük, érzékiségük mámorából felébredjenek és szerelmednek hajnali énekét zengjék ! Add, hogy kiragadjam a gonosz kezéből és alávessem neked a természet és a szellem erejét, a villamos erőt és az élet energiáját, a vizek zuhogó tömegét és a szelek sivító hadát, a gőzgépeket és a repülőket, a kontinentális expresszeket és az óceánjárókat, a tudást és művészetet rotációs gépiekkel és szervezett technikájukkal, a filmet és rádiót, a fotocellát és a láthatatlan sugarak erejét, a tőkét és a dolgozók elszánt hadát, hogy általuk meghódítsam neked a világot, mely általuk meghódíttatott  neked! Add, hogy hozzád vezessem a tévelygőket és elszakadtakat, a halál árnyékában ülőket és a bűn posványában tespedőket és add, hogy veled egyesítsem az utánad vágyakozókat és a lélek lendületével feléd szárnyalókat, hogy így mindnyájan a tieid legyünk egy pásztor alatt egy akolban! Mondd, Uram: Jöjj utánam, és emberek halászává teszlek téged! - Ámen.