Aktualizálás - summa summarum - 

  XXVII. - lelkigyakorlatok -

3. HÉT . 10. nap .

Szemlélődések Krisztus életéből :

 JÉZUS  JÁR  A  TENGEREN.

Első és második előgyakorlat. Jézus égi fénytől körülragyogva jön a hullámokon, Szent Péter elébe siet, de a habok közt süllyedni kezd, míg Jézus meg nem fogja kezét és ki nem menti a vízből. Jézus beszáll a csónakba, és az egy pillanat alatt a parthoz ér. Mt. 14, 22-23; Jn. 6, 16-21; Mk. 6, 47-51. 

I. Pont. Jézus jön a tengeren.

     Ez a csoda közvetlenül a kenyérszaporítás után történt. A nép királlyá akarta tenni Jézust, de eltávozott egy magányos hegyre és ott imádkozott, tanítványait pedig kényszerítette, hogy azonnal átevezzenek a másik partra. Kényszerítette őket, mert veszély volt, hogy földies gondolkodásukban helyt adnak a nép lelkesedésének. Kényszerítette talán azért is, mert nem szívesen szálltak hajóra, mivel az idő kedvezőtlen volt, és előre látták a vihart. De Jézus úgy tesz, mint az előbbi titokban, és megmutatja, hogy a lelki veszélyt még földi életünk veszélyeztetésével is kerülnünk kell. Jézus imádkozik. Egyedül a magányban, a hegyen. Ott közelebb van mennyei Atyjához, és nem zavarja senki. Ott imádja saját lelke templomában az Istent. Fáradságos munka után az éjszakát imádságban tölti. Mily megragadó oktatást ad példájával az imádság fenséges és szűkséges voltáról! Imádkozik nemcsak hálából és szeretetbőI, hanem azért is, mert a következő nap nagy események napja lesz. Akkor szól majd az élet kenyeréről, saját testéről és véréről melyet táplálékul és italul szándékozik adni nekünk. Előre látja az ellenkezést; előre látja, hogy sokan meginognak követésében, és hogy ez a tan a botránkozás köve lesz. "Tétetett ez sokak romlására és feltámadására." (Lk. 2, 34.) A holnapi nap a döntés napja lesz és ketté választja a lelkeket Imádkozik - az Isten Fia ! Mily áhítattal, mily bensőséggel ! Arca ragyog. Mily hatalmas az imádsága! Áthat a századokon és országokon, és hatását érezteti a világ végéig. Rám is gondolt, az én nehézségeimre és küzdelmeimre, a mostaniakra is. - Miért imádkozik? Egyházáért, apostolaiért és "azokért, kik a szavaik által hinni fognak" őbenne, "hogy mindnyájan egyek legyenek." (Jn. 17, 20-21.) Imádkozik apostolaiért, tanítványaiért, kik lent a tengeren a hullámokkal küzdenek és még nem értik meg az országát "Nem okultak a kenyerekből, hanem szívük el vala vakulva. " (Mk. 6, 52.) Imádkozik, hogy megvilágosodjanak. Azért jön most a hullámokon, hogy küzdelmükben segítségükre legyen és új csodával felvilágosítsa szívüket, elkészítse a holnapi napra. Júdás is köztük volt. "A hajócskát pedig a tenger közepén hányák-veték a hullámok, mert ellenkező szél vala." (Mt 14, 24.) Ilyenkor tízszer annyi időbe kerül megtenni ezt az utat, melyet rendes viszonyok közt rövid idő alatt meg lehet tenni. Olykor meg egyáltalában  lehetetlen megküzdeni az ellenszegülő hullámokkal és a viharral. Igy történt a dolog most is a tanítványokkal. Már kifáradtak az evezéstől és a küzdelemtől. És Jézus jön a tengeren, alakja fényben úszik, a világ Ura és Teremtője jön, lábai alatt a tenger, melyet alkotott. "Övé a tenger, Ő alkotta meg, s az keze formálta a szárazföldet " (94. zsolt.) "Zúgnak, Uram, a folyóvizek, hangosan zúgnak a folyóvizek, hányják habjaikat a folyóvizek. De a nagy vizek zúgásánál, a tenger csodálatos hul1ámainál csodálatosabb az Úr a magasságban." (92. zsolt.) Magára vette kis időre azt a dicsőséget, mely születésénél fogva neki kijárt, amelyről azonban lemondott, hogy mindenben hozzánk hasonló legyen. Most magára vette, Jézus jön. mert szeretett tanítványainak lelki java és Atyjának dicsősége megkívánta, Ugyanazok érdekében vette magára a dicsőség alakját, akiknek érdekében felvette a szolga alakját. (Fil. 2, 7.) "Szeress és tégy amit akarsz", mondja Szent Ágoston. Nekünk is olykor, az alázatosság harmadik fokán is, magunkra kell vállalnunk a megtiszteltetést, ha Isten érdekei és mások java megkívánják; de szívünk mélyén akkor is a megvettetést kell szeretnünk. Még sokkal inkább kell azonban a keresztet felvenni másokért; örömöt és szenvedést, mindent szeretetből - ez legyen életünk jelszava! A világ Megmentője jön a tengeren. "Bízzatok, én legyőztem a világot." (Jn. 16, 33.) "E világon szorongástok vagyon" (u. o.] de én előbb mentem át mindezen. "Bátorság! én vagyok, ne féljetek." (Mt. 14,27.) D'Hilliers marsall a csata után elment a katonakórházba és látott valakit, aki elvesztette a lábát. Régebben is hasonlón ment keresztül. "Bátorság, fiam!", mondja, "én is átestem ezeken." Ilyen a mi hadvezérünk és királyunk. "Ime királyunk előttünk jár, és harcol értünk. Kövessük őt férfiasan, senki se féljen a borzalmaktól, legyünk készen bátran elesni a harcban és ne gyalázzuk meg dicső nevünket, hogy fussunk a kereszt elől" (Kr. köv. 3, 56.) Sokan kísértetnek tartják Jézust, mint a tanítványok is eleinte. "Mikor látták őt a tanítványok a tengeren jámi, megrémültek, mondván: Ez kísértet ; és félelmükben kiáltának." (Mt. 14, 26.) Ha Jézus jön és önmegtagadásról, keresztről, alázatosságról, szegénységről szól, kísértetnek tartják. Ha indít, ösztönöz a tökéletesebbre, kísértetnek tartják. Ha valakit a papi pályára, a szerzetbe, a zárdába vonz, a szülők és rokonok kísértetnek tartják. Ha jön és szenvedéssel megpróbál, kísértetnek tartják. De "bátorság ! én vagyok, ne féljetek." A szenvedések hullámai engem hoznak hozzátok, a szorongatások vizei fölött én járok, az áldozatok feItornyosodó vízhegyei közt én közeledem felétek l Hívjuk őt, mert közel van, és azonnal megismerteti magát.

II. Pont. Szent Péter a habokon Jézus elé megy.

      Mikor Szent Péter hallja, hogy Jézus az, felkiált: "Uram! ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen. Ö pedig mondá: Jer" (Mt. 14, 28-29.) Szent Péter szeretete csodát kér Jézustól, és Jézus megteszi. Ha arról van szó, hogy hozzá menjünk, csodát is müvel, ha kell. Menjünk hozzá a szenvedések hullámai fölött, tapossuk lábunkkal a világ és a test kisértéseit, ne ijesszenek a tenger vizei, siessünk Jézus Szívére! "És kiszállván Péter a hajócskából, a vízen jár vala,  hogy Jézushoz menjen." (Mt. 1~, 29.) És sikerül, bátran tapossa a vizeket, Jézus felé közeledik. De amint az erős szelet látja, megijed és kételkedni kezd: Hátha elmerülök? És abban a pillanatban már kezd is elmerülni. De a veszélyben Jézushoz kiált: "Uram! ments meg engem." (Mt. 14,30.) És Jézus kinyújtja kezét és kimenti öt a hullámokból. "Kicsinyhitű! miért kételkedtél?" (Mt. 14, 31.) Ezt a szót mondja nekünk is mindenkor, amikor az élet nehézségeiben csüggedünk és kezdünk elmerülni a kísértések hullámai közt. Csak a kishitűség. csak a bizalomhiány okozza mindig gyengeségünket. Addig el nem merülünk, míg Jézusban rendületlenül bízunk. Tapossuk bátran érzékiségünk, büszkeségünk, szenvedélyeink hullámait! Aki megadta az akaratot, az megadja a sikert és a győzelmet is. 

Harmadik előgyakorlat. Kérem a kegyelmet, hogy megismerjem Jézus hatalmát és jóságát, és az élet minden körülményei közt rendületlenül bízzam szentséges Szívében.

Imádkozzál és bízzál, ez a bátorság és az erősség elixírje. Szent Péter kimentése a hullámokból figyelmeztetés volt számára, hogy ha majd a Jézus-tagadás örvényében már-már elmerül, tudja, kihez kell kiáltania. És Szent Péter nem felejtette el. Bűnében nem esett kétségbe, hanem könnyek közt Jézushoz kiáltott. És az a kéz, mely őt a genezáreti tavon a hullámokból kimentette, kimentette őt a tagadás örvénylő vizeiből is. Előképe ez a jelenet a jövendő századok egész történetének is. Az örök Péter, az Egyház feje, már-már elmerül az ellenséges hullámok vizei közepette, de Jézus keze sohasem engedi őt végleg elmerülni. "A pokol kapui nem vesznek erőt rajta." (Mt. 16, 18.) Jézus az örökkévalóság hegyén imádkozik, az Egyház hajója küzd a földi élet tengerén a hullámokkal, s mikor legnagyobb a veszély, akkor jön Jézus az kegyelmével, hogy segítsen. Igy volt   ez mindig a századok folyamán. Jöttek  a Cézárok üldözései, és amikor a legerősebben tombolt a vihar, a Diocletiánok után jöttek a Konstantinok. Jöttek az ariánusok és nesztóriánusok eretnekségei és már-már pusztulással fenyegették az Egyház hajóját, az egész világ mintegy ariánusnak érezte magát, és a viharok lecsendesedtek, és az Egyház tovább élt. Jöttek a reformáció és a felvilágosodás hullámai és elültek, és az Egyház tovább él, örökké él, ma is él a bolsevizmus és az istentelenek tábora, a Calles-ek és Lenin-ek ellenére is él, mert a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Azért ne aggódjunk soha az Egyház sorsa miatt , de ez nem ment fel attól, hogy sokat ne imádkozzunk és bátran ne harcoljunk érdekeiért. Mert az Egyház ugyan örökké él, de sok tekintetben tőlünk függ, hogy hogyan él. Nem azt akarja Krisztus, hogy tunya tétlenségben, ölbetett kézzel szemléljük az ellenség munkáját, és Istentől egyedül várjuk a segítséget és szabadulást. Magunknak is eveznünk, fáradnunk, dolgoznunk kell, és akkor bátran remélhetjük, .hogy a legnagyobb veszélyben Krisztus mellettünk lesz. És ha látszat szerint egy-egy országban az Egyház sajkája már-már el is merül a habok közt, biztosak lehetünk, hogy nemsokára ismét felmerül a hullámok közepette, hogy annál biztosabban folytassa útját az örökkévalóság révpartja felé. "Ekkor beszálla hozzájuk a hajóba, és elálla a szél, és a hajó azonnal a parthoz ére, ahová tartottak." (Mk. 6, 51 i Jn, 6, 21.) Ezt teszi Jézus jelenléte. Igy tesz a lélekkel, így tesz Egyházával. "Akik pedig a hajócskában valának, odamentek és imádták Őt, mondván: Valóban Isten Fia vagy!" (Mt. 14,33.) - Én is imádlak téged, Uram, és Egyházaddal kérem:

Imádság. "Add nekünk, Uram, hogy a te rendelésed szerint békeségben follyon le számunkra a világ történése, és Egyházad nyugodt áhitatnak őrvendjen." 

Ámen.