Aktualizálás - summa summarum - 

  XXVIII. - lelkigyakorlatok -

3... HÉT . 13. nap .

Szemlélődések Krisztus életéből :

Nagyhét első napja, a nagyhétfő ,  a Virágvasárnapot követi. Történései – a terméketlen fügefa példája, a kufárok kiűzése a szent helyről – utalnak arra, hogy valami, ami eddig lényegesnek tűnt, meghaladottá válik, s ezt az elavult, haszontalan tartalmat szükséges kiiktatni, hogy az új érték helyet kapjon.

JÉZUS KIŰZI A TEMPLOMBÓL A KERESKEDŐKET .

A történet elképzeléséhez tudni kell, hogy a Jézus korabeli jeruzsálemi templom nem hasonlítható a mai keresztény templomokhoz. Lényegében három részből állt, a szentek szentjéből, a szentélyből és a meglehetősen nagy pogányok udvarából, amelyet fallal lezárt oszlopcsarnok vett körül. A szentek szentjébe egyedül a főpap mehetett be évente egyszer. A szentély az áldozatbemutatásának a helye volt, míg a pogányok udvarán voltak az állatkereskedők és a pénzváltók. Ez volt a tanítás helye is volt, itt találhatták meg szülei az elveszett 12 éves Jézust.  

A mai ember joggal teszi fel a kérdést, miért volt erre az állatvásárra szükség a templom területén? Mert ezt írta elő a törvény. A messziről jött zarándokok itt vásárolták meg az áldozati állatot, ill. váltották be a pénzüket helyi valutára. El lehet képzelni milyen lehetett itt a hangulat? Az állatok bőgtek, mindegyik a maga hangján, minden bűzlött az állati ürülékektől. Itt működött afféle mészárszék, hiszen az állatot le kellett vágni, feldarabolni, mielőtt elégették a húsát az oltáron. A teret betöltötte az égő hús szaga. Minden volt ez, csak nem áhítatra, imádságra indító.

A történetének értelmezésérére, fülembe cseng Kodály Zoltán 1934-ben írt csodálatos vegyeskari műve, a Jézus és a kufárok. Kodály Zoltán az emberi hang eszközeivel találóan fogalmazta meg a kufárok kiűzésének a történet a templomból.

Kodály Zoltán, kórusművéhez a szöveget a Károlyi féle bibliafordításból vette, némileg átírva:

Elközelge húsvét és felméne Jézus

Jeruzsálembe a templomba

És ott találá ökrök, juhok, galambok árusait,

És ott terpeszkedtek a pénzváltók.

És kötélből ostort fonván kihajtá őket a templomból,

Mind az ökröket, mind a juhokat, mind kihajtá

Kavarog a barom, szalad a sok juh,

Szalad a sok árus, kavarog a barom.

És a pénzváltók pénzét szerteszórá,

És asztalaikat feldönté.

És kötélből ostort fonván kihajtá őket a templomból.

....................................................................................

Írva vagyon: az én házam imádságnak háza

Minden népek közt.

Ti pedig mivé tettétek?

Rablók barlangjává!

Hallván ezt a főpapok és írástudók

El akarák Őt veszteni, el akarák Őt veszteni,

Mivelhogy az egész nép úgy hallgatá Őt.

Első előgyakorlat. Jn. 2, 13-22. 

I. Pont. Jézus kötélből font ostorral kikergeti a kereskedőket

A szeretet tud kemény is lenni, és az irgalom le tud sújtani a bűnre, hogy megjavítsa a bűnöst, megmentse az ártatlant és tehetetlenné tegye a kísértőt. Jézus szent buzgalma elsősorban mennyei Atyja házának dicsőségéért ég. "Uram, szeretem házad ékességét, és dicsőséged lakóhelyét." (25. zsolt.] "Emészt a buzgóság házadért." (68. zsolt.) Azért ő, aki a pislogó mécsest ki nem oltja és nem töri el a megroppant nádat (Mt. 12, 20.), aki tanítványainak megtiltotta, hogy fegyvert fogjanak (Mt, 26, 52.) és tüzet hívjanak le az égből (Lk. 9, 55.), aki szelídségét és alázatát példaként állította tanítványai elé (Mt. 11, 29.), akiről a próféta írja, hogy "szava nem hallatszik az utcán" (Iz. 42, 2.), A kemény szeretet , Ő ostort ragad és ütlegekkel hajtja  ki Atyja házának megszentségtelenítőit, És ezt kétszer teszi, nyilvános életének kezdetén és végén. (Mt. 21, 12-13.) Példát ad követőinek és apostolainak, hogy ahol a szeretet nem használ, ahol ezt csak gúny tárgyává teszik, ahol a lelkek megkérgesedtek, ahol az ártatlanság szenved a ravasz vagy erőszakos gonoszságtól, ott Jézus apostolának ostort kell ragadnia. a szó és a tett ostorát, és rá kell csapni a lélekkufárokra, akik hízelgő, csábító beszédeikkel, gonosz életükkel és cselekedeteikkel meg akarják szentségteleníteni a lelkek szent templomát. Nem szabad félelmet ismernie azokkal szemben, akik pártoskodással, széthúzással, engedetlenséggel, tévtanokkal ki akarják fosztani, le akarják rombolni Isten szent Egyházát. De elsősorban maga ellen kell megragadnia az önmegtagadás ostorát, hogy saját testének-lelkének Istentől megszentelt templomát megtisztítsa és tisztán tartsa mindentől, ami azt megszentségteleníti, vagy annak szépségét, ékességét bemocskolja. Hajtsuk ki a szenvedélyeket, melyek lelkünk templomát latrok barlangjává teszik I (Mt. 21, 13.) Ne Az önmegtagadás ostora. tűrjük meg benne a kevélység farizeusát, aki a templom közepére áll es büszke önteltséggel kérkedik erényeivel és felebarátját lenézi. (Lk. 18, 11-12.) Ne tűrjük meg benne a kereskedőket és kufárokat, a pénzvágy és a fukarság, az önzés és érdekhajhászás szellemét, melyek a lélekből az imádság háza helyett vásárcsarnokot csinálnak. Ne tűrjük meg benne az érzékiség bálványait, oltárait, hanem Mattatiás buzgalmával és erélyével öljük meg a testiség ördögét, és romboljuk le oltárát. (1 Makk. 2, 25.) Igy leszünk Jézus apostolai és annak a nemzetségnek fiai, amely "szabadulást hoz Izraelre". (1 Makk. 5, 62.) 

Második előgyakorlat. Szemlélem Jézust, amint kötélből font ostorral kihajtja a templomból a kereskedőket és így szól a galambárusokhoz: "Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká !"

II. Pont. Jézus felforgatja a pénzváltók asztalait.

"A nyerészkedők pénzét szétszórá és asztalaikat felforgatta." (Jn. 2, 15.) Nemcsak a templom megszentségtelenítése bántotta Jézust, hanem a piszkos nyerészkedés is, mely ott tanyáját felütötte. Ma mondhatni az egész gazdasági rendszer ezen a nyerészkedésen épül fel. Ez egész ellentéte annak, amit Jézus búcsúbeszédében hirdetett, mikor arról az egységről, arról az unum-ról beszélt, melynek az titokzatos testének tagjai közt meg kell lennie és a  felebaráti szeretet a lelkeket egybe kell kapcsolnia. Már a földi életében is az Isten házának megszentségtelenítői és a kisdedeket megbotránkoztatók után különösen azok ellen kelt ki, akik az istentisztelet és jámborság örve alatt megeszik az özvegyek házait, elviselhetetlen terheket raknak az emberek vállaira, de maguk egy ujjukkal sem akarnak azokon segíteni. (Mt. 23,4. 14.) Ép oly eréllyel szól azok ellen, akik a felebaráti szeretet szent parancsát megszegik. akik meglátják a szálkát testvérük szemében, a magukéban pedig a gerendát sem veszik észre (Mt. 7, 3), akik "tizedet adnak ugyan a mentából és kaporból és köményből, de elhagyják, ami fontosabb a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget" (Mt. 23, 23), mint azok ellen, akik Atyja házát latrok barlangjává teszik. Ezzel az eréllyel szól földi helytartója is a mi napjainkban azok ellen, akik "felelősek azért, hogy az Egyházra igazságtalanul rossz fény vetődött és az a gyanúsítás hangzott el, mintha az Egyház a gazdagokat pártolná és a föld nincsteleneinek nyomorát részvét nélkül nézné." Mert akadtak és ma is vannak, akik magukat ugyan katolikusoknak vallják, de  megfeledkeztek az igazságosság és a szeretet magasztos parancsáról, amelynél fogva mindenkinek a magáét megadni tartozunk és nyomorgó testvéreinkben magát Krisztus Urunkat kell segítenünk. (Jak. 2.) S ami még szomorúbb, vannak akik a munkás kapzsi kizsákmányolásától sem rettennek vissza. Sőt még olyanok is találkoznak, akik nem átallják éppen a vallást ürűgyűl és védőpalástul fölhasználni, hogy igazságtalan igényeiket elfödjék és a munkások jogos követelései ellen védekezzenek." (XI. Pius, Quadragesimo anno.] Ezzel az eréllyel kell szólnia Krisztus apostolának is a szegények és a nyomorgók védelmében. Az embereknek látniok kell, hogy az Egyház nemcsak lélekben és elméletben foglal állást az igazság mellett, hanem szót is mer emelni mellette, és az igazság védelmében a tettek mezejére is Apostoli erély ki mer lépni. Hogy mennyire helyteleníti Krisztus földi helytartója azok viselkedését, akik az igazságot el akarják palástolni, az a következő szavakból tűnik ki: "Még szigorúbb bírálatot érdemel az a tunya gondtalanság, amely bekötött szemmel tovább tűri azokat az állapotokat, amelyek a lelkeket elkeserítik és a társadalom fölborítóinak szállást csinálnak." Nemcsak a kereskedők és árusok, hanem maguk az apostolok is csodálkoztak Jézus fellépésén, hogy oly visszaéléssekkel szembe mert szállni, melyet a főpapok és farizeusok eltűrtek. 

Harmadik előgyakorlat. Kérem a kegyelmet, hogy ebben a titokban is jobban megismerjem Mesteremet, Szívének minden szent indulatát, hogy öt jobban szeressem és tökéletesebben kövessem.

Senki a világon jobban nem védte és tisztelte a tekintélyt, mint Jézus. És mégis mily határozott szavakkal merte kimondani az igazságot és ostorozni a visszaéléseket, nemcsak a jelen esetben, hanem máskor is, még Pilátussal, Heródessel, a zsidó főpapokkal és farizeusokkal szemben is. És mi gyakran félünk és aggodalmaskodunk a tekintélytisztelet örve alatt, valóságban pedig gyávaságból és szolgai lelkületből vonakodunk szembeszállni, nem a tekintéllyel, hanem egy helytelen rendszerrel ; félünk, hogy az igazság követelésében esetleg túl "radikálisok" leszünk. Vajon Krisztus nem volt-e a legszentebb értelemben "radikális", mikor a farizeusok fejére idézte a hétszeres "jaj nektek"-et? (Mt. 23, 13-33.) Tulságosan alkalmazkodunk olykor pártokhoz, kormányokhoz, világi nagyságokhoz, nincs elég bennünk az Ambrusok és aranyszájú Szent Jánosok és VII. Gergelyek szelleméből.

Pedig Krisztus fellépése erre tanít meg minket, apostoli szabadságra és egyenességre, mely nem ellenkezik a szelídséggel és okossággal, melyet tanítványaitól ugyancsak megkövetelt. (Mt. 10, 16.)

Ez a látszólagos keménység is szeretet, szeretet azok iránt, akiknek érdekeit védjük. És ki mondja, hogy előbbre való a szeretet az elnyomók, mint az elnyomottak iránt?

Eszközökben békésnek kell lenni mindaddig, amíg ezek az eszközök hatásosak; de ahol a béke és szerétet szavának nincs foganatja, ott a jó ügy érdekében olykor fegyverhez kell nyúlni. A földi haza érdekében minden jó hazafi ezt sürgeti ; a lélek és az ember örök és legfontosabb földi érdekei ugyanazt követelik.

III. Pont. Szelíden szól a szegényeknek.

Jézus belső felindulásában is egészen ura volt érzelmeinek. Ép ez adott bátorságot fellépésének. Ilyen ember elől meg kell hátrálni. Ez az önuralom mutatkozik abban is, hogy különbséget tesz a nyerészkedő gazdagok és a némileg kényszerből galambokat árusító szegények közt. Ezeknek szelíden mondja: "Vigyétek el innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká." (Jn. 2, 16.) A galambok a szegények áldozatai voltak. Ezekkel enyhébben bánik az Úr. Bár őket is megfeddi, mégis hangjában, szavaiban bizonyos szelídség és jóindulat csendül meg. Mindenütt megmutatja előszeretetét a szegények iránt. Nem hajlong a gazdagok előtt, nem palástolja el hibáikat, nem jár kegyük  után, nem vár tőlük részesedést! ; nem vesztegetteti meg magát. A szegényekkel pedig nem bánik durván, megvetően, még amikor hibáikat meg is dorgálja. Magát is közülük valónak tekinti. Ily szabadsággal a hatalmasokkal szemben és ily jósággal a szegények iránt kell eljárnia Krisztus apostolának. Akkor megnyeri a nagyok tiszteletét és a szegények szeretetét. Igy tehet legtöbbet Isten országának terjesztésére. "Micsoda jelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed !" (Jn. 2, 18), kérdik tőle a farizeusok. Jézus méltósággal feleli: "Bontsátok el e templomot, és harmadnapra fölállítom azt." (Jn. 2, 19.) A zsidók nem értik meg a választ. Csak az előttük álló jeruzsálemi templomra gondolnak, Jézus pedig testének templomára érti szavait.  Azért gúnyosan válaszolják neki:  "Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fognád azt fölállítani 1" (Jn. 2, 20.) Az apostolok sem értették meg szavait, de nem kételkedtek igazságukban. Feltámadása után megértették. A zsidók sem értik, de nem tudják elgondolni, hogy ők valamit meg ne értenének, azért gúnyolódnak és hitetlenek maradnak. Jézus pedig méltósággal távozik körükből. Mily szeretetreméltó, mily csodálatos jóságában és igazságosságában egyaránt! 

És továbbra is naponta tanított a templomban. A magas rangú papok, az írástudók meg a nép főemberei pedig azon voltak, hogy megöljék Őt,  de sehogy sem találták ennek a módját, mert az egész nép csüggött rajta, hogy hallja Őt.

     Jézus tette ugyancsak sértette a templomi bevétel haszonélvezőinek az érdekeit. Ezért is határozták el Jézus vesztét. Igaz, hogy amikor a tettek mezejére léptek már, vagyis amikor elfogták és bíróság elé állították, nem ez volt a vád, hanem az, hogy Jézus ember létére Istenné teszi magát, vagyis az istenkáromlás. De ami a felszín alatt volt, abban vastagon benne voltak a gazdasági érdekek.

Valahol ennél a pontnál lehet megtalálni, hogy miért akarja megsemmisíteni a pénzben és gazdaságban gondolkodó mai világ az egyházat? Mert hirdetésének veleje, szíve és lényege Jézus tanítása: szeresd az Istent és szeresd az embert. Sőt, az Isten és emberszeretet elválaszthatatlan: csak az ember szeretetén keresztül lehet szeretni az Istent.

A pénzvilág pedig csak önmagát szereti. Ahogyan József Attila fogalmazott:

Világosítsd föl gyermeked:

a haramiák emberek;

a boszorkák - kofák, kasok.

(Csahos kutyák nem farkasok!)

Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,

de mind-mind pénzre vált reményt;

Hogyan is van ez manapság?

A 20. század második felétől megindult a nagyvállalatok nemzetek felettivé válása... Hatalmas vállalatbirodalmak jöttek létre, melyek már nem egyetlen országhoz kötődtek, hanem behálózzák az egész világot. Ezek a gazdaság önálló szereplőivé nőtték ki magukat, sokszor hatalmasabb vagyonnal rendelkeznek, mint egy-egy kisebb vagy közepes ország egy éves GDP-je.

Akár mondhatnám azt is, hogy most már nem csupán az Isten templomában megy a kufárkodás, hanem mint egykor főpapok, most világkufárok határozták el Jézus vesztét oly módon nemet mondanak az érdekeiket sértő tovább élő Krisztusra, az egyházra, és igent mindarra, ami az emberben rombolni tudja Istent és az ő szavát. Mintha láthatatlan olló vágná el a keresztény gyökerekhez, múlthoz, hithez és kultúrához kötő szálakat.

Márfi Gyula veszprémi érseket idézem. Azt akarják, hogy:

„Legyen mindenki egyforma, meg kell szüntetni a nemzetek önállóságát, meg kell szüntetni az egyházak működését is. Sőt meg kell szüntetni a nemek különbözőségét is… És van egy olyan elgondolás is, hogy Európába azért kell behívni az ázsiaiakat és az afrikaiakat, hogy egy tökéletes kevert nép alakuljon ki, amelynek nincs már öntudata, vagy múltja. Nincsenek hagyományai, nincs vallása, nincs hite. És ebből egy olyan massza alakítható ki, melyik kitűnően manipulálható, engedelmesebb munkaerővé, és még engedelmesebb fogyasztóvá alakítható át.”

Csakhogy Jézus ott és akkor azt is mondta „rontsátok le ezt a templomot, én harmadnapra felépítem azt” A tanítványok később, a feltámadás után felismerték „ezt saját testének templomáról mondta.” Amikor föltámadt halottaiból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott.

Hát ez az, nincs az a gazdasági erő, vagy gazdasági erőtől duzzadó politika, amely el tudná pusztítani Krisztust és az ő országát. Csakhogy a harc még folyik, ahol nagyon sok lesz az áldozat.

Nem hívő középiskolás diákok az osztálykiránduláskor meglátogattak egy templomot. A diákok jó része messze volt templomtól, Istentől, hittől. Az idegenvezető arról is beszélt, hogy a templom szent hely. Valamelyik diák megkérdezte, mi az, hogy szent. Erre már nem tudta a választ az idegenvezető. A velük lévő osztályfőnök azzal mentette a helyzetet, hogy majd osztályfőnökin megbeszélik. Úgy is történt. A diákok fogalmazták meg végül is, hogy szent az, amivel nem engedünk viccelődni, aminek megsértésére fokozottabban érzékenyek vagyunk, ami mindennél értékesebb az életünkben.

A templom az Istennel való találkozás helye. És ezzel nem lehet viccelődni. A templomot, és ami ott elhangzik, komolyan kell venni. Jézus dolga, hogy akár történelmi eseményekkel, vagy éppen gazdasági összeomlásokkal kiűzze a kufárokat onnét, ahol nincs semmiféle kufárkodásnak helye. Valahol igaza van Malcolm Forbes amerikai újságírónak, aki szerint „a pénz olyan, mint a trágya. Ha egy helyen halmozod fel, bűzlik, ha szétteríted, hasznos.” Valahogy így gondolkodik Ferenc pápa is. A pénz szét kell osztani, hogy az is tudjon emberi módon élni, akinek nincs. Érdemes hallgatni rá.

Imádság. : Taníts, Uram, szelídségre, amikor a harag elragad, józan mérsékletre, mikor az igazságosság követel, bátor erélyre, mikor szent ügyed sürget! Add, hogy mindig a te Szíved legyen tetteim sugalmazója, lelkületem megszentelője. Adj a szelídségben erőt, az erőben józan mérsékletet, az igazságosságban jóságot, a hevületben okosságot, az elővigyázatban bátor lendületet, mindenben szent szeretetet. Ámen.