Aktualizálás - summa summarum - 

  XXXIII. - lelkigyakorlatok -

4. HÉT . 1. nap .

Első nap, első szemlélődés: Az utolsó vacsora

A szokásos előkészítő ima

A szokásos módon időt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét, és kérem, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet egyre nagyobb dicsőítésére és szolgálatára. 

Azt az ajándékot kérem Istentől, hogy engedjen részesülni a fájdalomban és gyalázatban, amikor együtt vagyok Krisztussal az értem viselt, bűneim okozta szenvedésében.  

Ebben a szemlélődésben az a célom, hogy amennyire csak lehet, részese legyek a húsvéti vacsora (pászkavacsora) előkészületeinek és annak az egész eseménynek, amelyet utolsó vacsorának nevezünk. Ez többet jelent a jelenet elképzelésénél, vagy a szavakban megfogalmazott beszámoló elolvasásánál. Megpróbálom hallani, hogyan hangzottak el a szavak, megkísérelem látni az arckifejezéseket, és olyan nagyfokú tudatossággal vagyok jelen, amennyire csak tudok, hogy így részese legyek a misztériumnak, amelyről szemlélődöm. Az evangélium beszámolói tudósítanak az előkészületekről, a vacsoráról, a lábmosásról, ahogyan Jézus az Eukarisztiában Testét és Vérét adja apostolainak, és az utolsó hozzájuk intézett szavairól.

Első előgyakorlat: 

A történet felidézése: hogyan küldte Krisztus Urunk két tanítványát Betániából Jeruzsálembe, hogy a vacsorát előkészítsék, és később hogyan ment el maga is arra többi tanítványával.

 

A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Hol akarod megenni a páskavacsorát, hol készítsük el? 

Jézus elküldte Pétert és Jánost és ezt válaszolta :

Menjetek a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a páskavacsorát tanítványaimmal.

 Második előgyakorlat: 

A színhely kialakítása. Itt figyeljem meg az utat Betániából Jeruzsálemig: vajon széles-e, keskeny-e, egyenes-e stb. Hasonlóképpen a vacsora termét: tágas-e, kicsi-e, ilyen vagy olyan-e.

« Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: »Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: ‘Hol van a szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?’ Mutatni fog nektek egy nagy ebédlőt készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk.« Tanítványai elindultak és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

– Mk 14,12–16

Az utolsó vacsora pontos helye feledésbe merült, a jeruzsálemi hívek nem őrizték meg. A hagyomány sem azzal a felső teremmel nem azonosította, ahol az apostolok pünkösdig együtt voltak, sem Márk anyjának házával.

A 7. századtól, Szent Szofroniosz jeruzsálemi pátriárka után vált általánossá az a hagyomány, hogy az utolsó vacsora helyszíne megegyezett a Szentlélek eljövetelének helyszínével, és ez a Sion-hegyen 392–493-ben épült Hagia Sion-templom helyén volt. Zarándokok beszámolói szerint ennek a templom délkeleti sarkán, annak diakonikonja felett helyezkedett el az utolsó vacsora terme. A templom maga korábbi épületre épült. A madabai térkép, egy 6. századi mozaiktérkép, amely Jeruzsálem legrégebbi fennmaradt térképi ábrázolása, két szentélyt ábrázol a Sion-hegyen: a nagyobbik minden bizonnyal a Hagia Sion-templom, a mellette álló kisebbik pedig a pünkösdi események helyszínének szentélye lehet, egy régi zsinagóga, melyet a térkép készítésekor keresztény szentélyként használtak. Itt őrizhették II. János jeruzsálemi püspök rendeletére Szent István vértanú ereklyéit. Joseph Pinkerfeld régészeti feltárása három padlóréteget talált a földszint alatt: a legrégebbit 70 utáni római építményként azonosította, és zsinagógaként valószínűsítette.

A Hagia Sion-templom a perzsák 614-es betörését még túlélte, de a 10–11. században lerombolták. A ma látható épületrészek – a feltételezett korai zsinagóga maradványait leszámítva – a keresztesek idejéből származnak. A keresztesek a 12. században az épületmaradványokat beépítették új Sion-hegyi Szűz Mária-templomukba, és ekkor emelhették a ma ismert emeleti termet.

 Cenacle a Sion-hegyen  forrás : Flickr

Coenaculum, diversorium (lat.): Jézus földi életének utolsó húsvéti vacsoráját (→utolsó vacsora) Jeruzsálemben, egy szálláshelyen ünnepelte, egy nagy, étkezésre berendezett felső helyiségben. (vö. Mk 14,12–16; párh.). A pontos hely idővel feledésbe merült. A keresztesek építményét 1219: lerombolták, de 10 é. később a lovagok visszatértek és részben a zsákmányokból építették a mai is látható, korai gót stílusú templomot. – →cenaculum

A ferencesek időszaka :

Al-Muzaffar Bajbarsz egyiptomi szultán egy 1309-es rendelete engedélyezte a ferenceseknek, hogy letelepedjenek a Cenákulum mellett. 1333-ban Róbert nápolyi király és felesége, Aragóniai Sancia nápolyi királyné megkapta I. An-Nászir Muhammad egyiptomi szultántól az épületet, és rájuk bízta. Ezt 1342-ben VI. Kelemen pápa is megerősítette a Gratias agimus kezdetű bullájával. Az épület középkorban így a Sion-hegyi ferences kolostor része lett. 1452-ben Az-Záhir Csakmak egyiptomi szultán elrendelte a ferencesek minden „új munkájának” lerombolását a szent helyeken, és Dávid király sírjának elvételét; utóbbit azonban 1462-re támogatók (főként III. Fülöp burgundi herceg) segítségével sikerült visszaszerezni.

Nagy Szulejmán már 1523-ban parancsot adott, hogy űzzék ki a ferenceseket a Cenákulumból, de ezt még a velencei követ támogatásával sikerült elhárítani. Egy 1551-ben kelt szultáni parancs értelmében aztán a végleg el kellett hagyják sion-hegyi kolostorukat. Az utolsó vacsora termét a törökök mecsetté alakították át, bár ezt később a keresztény nagyhatalmak követelésére visszavonták.

A 20. század második felében zsidó vallási iskola működött benne.

A Sion-hegy látképe Abu Tor irányából

Forrás: wikipedia.org / Eman / CC-Zero

Az egyetlen ásatást ezen a helyen Joseph Pikerfeld, az Izraeli Régészeti Osztály főfelügyelője végezte 1951-ben. Az épületet az izraeli kormány restauráltatta. A keresztény vallásgyakorlás a teremben nem engedélyezett. Ez alól egyedül II. János Pál pápa látogatása jelentett kivételt 2000-ben, aki szentmisét mutatott be, valamint 2014-ben Ferenc pápa is megkapta ezt a lehetőséget.

A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a páskavacsorát

Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.

Harmadik előgyakorlat: 

Kérjem azt, amit kívánok. Itt kérjek fájdalmat, együttérzést és megszégyenülést, mert az Úr az én bűneim miatt indul a szenvedésre.  

Első pont: 

Lássam a vacsoránál levő személyeket. Magamba mélyedve igyekezzem szemlelésükből valami hasznot meríteni. 

Az evangéliumok tanúsága szerint a Mester még számos dolgot elmondott, elismételt nekik, mindazt, amit nyomatékosítani akart halála előtt.

Nagycsütörtök estéjének mozzanatait számos műalkotás megörökítette. Az egyik leghíresebb ezek közül Leonardo Da Vinci Az utolsó vacsora című reneszánsz festménye. A kompozíción a tanítványok arckifejezése annyira beszédes, hogy a képet egyes művészettörténészek a mozi elődjeként is emlegetik.

Az Utolsó Vacsora a Santa Maria delle Grazie bazilikában
a freskó mérete : 460cm x 880cm
száraz vakolatra temperával festve

Apostolok balról jobbra: Bertalan, ifjabb Jakab, András,...Júdás, Péter, János...Jézus...Tamás, idősebb Jakab, Fülöp,...    Máté, Tádé, Simon

A Santa Maria delle Grazie Milánó legszebb reneszánsz temploma. Francesco Sforza, Milánó hercege rendelte el az építését 1463-ban, Guiniforte Solari építész 1466-tól 1490-ig dolgozott a bazilika, valamint a mellette található dominikánus kolostor munkáin, a kolostor viszont már előbb, 1469-ben elkészült.

Luca Pacioli (Leonardo matematikus barátja) De divina proportione értekezésében írja:

" A mi Leonardónk, avatott kezével méltó elrendezést adott a pillanatnak, amikor testtartásával, mozdulataival mintha mindenki beszélne, az egyik a másikhoz, a megdöbbenéstől felvillanyozva és lesújtva." (Milano, Biblioteca Ambrosiana, kézirat, 1499

Giovanbattista Giraldi költő édesapja szemtanúja volt, amikor Leonardo az Utolsó vacsorát festette, így ír:

"Mielőtt Leonardo hozzáfogott volna, hogy festménye valamely szereplőjét megjelenítse, először gondosan mérlegelte a figura emberi tulajdonságait és természetét.... a látottakról jegyzeteket készített abba a könyvecskébe,amelyet mindig az övében hordott"

Egy szemtanú beszámolójából:

" Néha hajnaltól napnyugtáig ott maradt a templomban, le sem tette a kezéből az ecsetet, és feledve evést és ivást, szünet nélkül festett. Máskor viszont két-három vagy akár négy napon át a kezébe sem vette az ecsetet; órákon át nem tett semmi mást, csak összefont karral álldogált szemben a művel, szigorú tekintettel fürkészve a figurákat"

A festmény azt a drámai jelenetet örökíti meg, amikor Jézus az utolsó vacsorán ezt mondja az apostoloknak: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem. (Jn 13,21)

A tanítványok négyszer hármas csoportokban helyezkednek el, Jézus jobb és bal oldalán.

Az első hármas csoportot Bertalan, az ifjabb Jakab és András alkotja. Bertalan feláll, két kézzel az asztalra támaszkodik, felháborodást látok a mozdulatában. Jakab jobb keze András jobb keze mögött, bal keze András vállán. András előre néző nyitott tenyere mintha elhárító mozdulatot tenne, ő vétlen.

A második hármas csoportot Júdás, Péter és János alkotja. Júdást a mai napig az árulás szimbólumaként emlegetjük. (Júdás, júdáscsók, júdáspénz) Karizmatikus egyéniség volt, erős befolyással bírt a tanítványokra, sokszor viszályt keltett köztük, emellett önelégült volt és nagyon szerette a pénzt. Jézus egy évvel az elárultatása előtt ezt mondta: "Nem én választottalak-é titeket, a tizenkettőt? és egy közűletek ördög " Jn 6,70 Leonardo hónapokig kereste a modellt a csavargók között, Júdás megformálásához. Egyedüli, akinek arca árnyékban van és a könyöke az asztalon. Jobb kezében pénzeszacskót szorongat: vagy az árulás szimbólumaként, vagy azért, mert ő volt az apostolok között a pénztáros. A tanítványok közül ő az, aki nem háborodik fel Jézus bejelentése után, nem fürkészi, nem találgatja ki az áruló, hiszen tudja a választ. Az evangélium szerint János állt legközelebb Jézus szívéhez. Jézus "kebelén" volt az utolsó vacsorán. Jn.13,23 A festményen is Jézus jobbján foglal helyet, keze összekulcsolva. Jánost a Leonardo előtti képeken mindig hosszú hajjal ábrázolták. Odahajol Péterhez, aki azt mondja neki Jézus bejelentése után, hogy kérdezze meg " ki az akiről szól" Jn 13,24 Péter keze János vállán van, fejük összeér, egymás iránti bizalmat sugároz az ábrázolás. Péter jobb kezében kés van, ami azt is szimbolizálhatja, hogy amikor Jézust foglyul ejtik, a poroszlók egyikének levágta a fülét.

Jézus alakja a központban van, a végtelenre nyíló ajtó világos hátterében elhelyezve, végtelen nyugalmat tükrözve, miután kimondta súlyos szavakat. Ennek a nyugodtságnak ellentéte az apostolok nyugtalansága. Mégis először a nyugodtságra irányul minden figyelem a képen. Jézus jobb keze és Júdás bal keze a tányér közelében van. Ki az áruló? "Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának" Jn.13,26 A mennyezet gerendáinak összefutó vonalai is Jézusnál találkoznak.

A harmadik hármas csoportot Tamás, idősebb Jakab (János testvére) és Fülöp alkotja. Tamás felfelé mutató ujja felháborodást sejtet, Jakab mintha azt mondaná a mozdulatával: ki lenne képes ezt az embert eláruni? Fülöp szelíden a szívére mutat, hitetlenkedve.

A negyedik hármas csoportot Máté, Tádé és Simon (Jézus unokatestvére) alkotják. Máté Jézus felé nyújtja mindkét kezét, tekintete Simonra irányul, mintha ő sem hinné, hogy Jézust képes lenne valaki elárulni. Tádé Simonnak mond valamit, jobb keze furcsa, nem megszokott tartásban van. Simon bal keze hüvelyk és kisújja érinti egymást, elemzők szerint a kezdet és a vég megjelenítése. Mindkét kezével Jézus felé mutat, tekintete is Jézus felé néz. Művészettörténészek szerint Simon hasonlít az idős Leonardóhoz, mintha magát is meg akarta volna jeleníteni ezen a csodálatos remekművön.

1978-1999-ig dr. Pinin Bambrilla kiváló restaurátor vezetésével visszaállították az eredeti képet, Leonardo keze munkáját. Az egyik réteg alatt megtalálták a névjegyét.

A freskót hétszer restaurálták, négyszer átfestették. A refektórium nedves, párás fala nem volt ideális helyszín ennek a csodálatos műnek. 1943-ban az épületet amerikai bombatalálat érte. Csodaként emlegetik, hogy csak ez az egy falrész maradt épen, akkor mégiscsak jól lett megválasztva a helyszín.

A nagyteremben található Leonardo da Vinci híres freskója, az Utolsó Vacsora (olaszul Cenacolo), mely 1980 óta a bazilikával együtt a világörökség része.

1943. augusztus 15. éjjelén az angol-amerikai légicsapások miatt bombatalálat érte a kolostort is. A refektórium (szerzetesek egykori étkezőhelye) megsemmisült, de néhány fal – így az is, amelyre az Utolsó vacsorát (Il Cenacolo) festették – épségben maradt. Az egykori kolostor épületei, az udvarok és átjárók a templomtól balra helyezkednek el. A térről nyílik a főbejárat, innen egy kis előcsarnokon keresztül megközelíthető a nagyterem is, ahol Az utolsó vacsora látható.

Második pont: 

Halljam, amit beszélnek, és hasonlóképpen merítsek belőle valami hasznot.

Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem.

Ekkor nagyon elszomorodtak, és egyenként kezdték kérdezni tőle: Talán csak nem én vagyok az, Uram?

Harmadik pont: 

Szemléljem cselekedeteiket és merítsek valami hasznot.

Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.

Negyedik pont: 

Fontoljam meg, mit szenved Krisztus Urunk emberi természetében, vagy mit akar szenvedni, azon részlet szerint, amelyről éppen elmélkedem. Itt kezdjek el, minden erőmet összeszedve bánkódni, szomorkodni és sírni. 

Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.

Ötödik pont: 

Fontoljam meg, hogyan rejtőzik el az Istenség: hogyan semmisíthetné meg ellenségeit és nem teszi; s hogyan hagyja oly kegyetlenül szenvedni a legszentebb emberi természetet. 

 Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Ő azt felelte neki: Te mondtad.

Hatodik pont: 

Fontoljam meg, hogyan szenvedi mindezt az én bűneimért stb.; és mit kell nekem érte tennem és szenvednem.

Miután evett a húsvéti bárányból és megvacsorázott, hogyan mosta meg tanítványai lábát és adta nekik szent testét és drága vérét. Végül, hogyan beszélt hozzájuk azután, hogy Júdás elment, hogy Urát eladja.

Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem!

Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. 

De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.

Fejezzem be imabeszélgetéssel, melyet Krisztus Urunkkal folytatok, és a végén a Miatyánkkal. 

Megjegyzés: 

Az imabeszélgetésekben beszélgetnünk és kérnünk kell, a megadott anyag szerint, illetve aszerint, hogy kísértésben vagy vigasztalásban van-e részem, hogy ezt vagy azt az erényt akarom-e elérni, hogy ebben vagy abban az irányban akarok-e magamról dönteni, hogy szomorkodni vagy örülni akarok-e azon a dolgon, amelyről szemlélődöm. Végül kérhetem azt, amit valamely különleges dologban mindenképpen elérni kívánok. A megadott módon végezhetünk egy imabeszélgetést Krisztus Urunkkal. Ha pedig az anyag vagy az áhítat arra indít, végezhetünk hármat: egyet az Anyával, a másikat a Fiúval, a harmadikat az Atyával .

A szenvedéstörténetről való szemlélődések folyamán létrejövő bensőségesség miatt jó lehet visszatekinteni az „imabeszélgetés”-nek nevezett idő néhány szempontjára. Amint emberi helyzetekben egy betegről való gondoskodás vagy egy haldokló szolgálata során a jelenlétünk gyakran fontosabb, mint akadozó szavaink vagy félszeg cselekedeteink, ugyanígy ebben az időszakban imádságbeli válaszunkat bármilyen szónál vagy tettnél jobban kifejezi, ha Krisztussal vagyunk a szenvedése során. Korábban a imabeszélgetést barátok közötti bensőséges beszélgetésként írtuk le. Most kiterjesztjük a „beszélgetést” arra is, hogy minél jobban átérezzük mindazt, amit Jézus érez. Amennyire lehetséges, éljük át szenvedésének legmélyebb valóságát: szeretetének határtalan megnyilvánulását. Ez teszi lehetővé számunkra, hogy mindenben ott legyünk Jézussal.

Az imabeszélgetés közben természetesen szeretnénk kiönteni a szívünket Krisztus Urunk előtt: nehézségeinket, keményszívűségünket, vigasztalásainkat, kísértéseinket, félelmeinket. Amikor nagyon megtelik a szívünk, amikor nagyon kérünk valamit, könyörgésünk legjobb formája a „három imabeszélgetés” lesz. Ne felejtsük el, hogy Krisztus szenvedésével szembesülve imádkoznunk kell azért az ajándékért is, hogy akarjuk megtapasztalni a szenvedést Krisztussal. 

Utóirat : 

Érthető, hogy Leonardo műve megihlette a világhírű magyar animációsfilm-rendezőt, Rofusz Ferencet is. A Légy című alkotásával 1981-ben Oscar-díjat nyert rajzfilmrendező Az utolsó vacsorát „megmozdító” film ötletét még 1978-ban nyújtotta be a Pannónia Filmstúdióba, akkor azonban elutasították a vallásos téma miatt. Rofusz Ferenc több alkalommal elmondta: nem bánja, hogy így alakult, mert úgy véli, több évtizedes szakmai tapasztalattal a hátuk mögött alkotótársaival még színvonalasabb művet hozhattak létre – a film forgatókönyvírója Békési Sándor református teológus, rajzfilmkészítő. A kilencperces animációs festményfilm minden kockája ugyanaz, mint ami az eredeti képes forgatókönyvben szerepelt, csakhogy már 21. századi technológiákkal, így 3D-animációval készült, a nyolcezer rajzot digitálisan készítették és színezték. A mű 2019-ben elnyerte a Jesús Cine Fest, az Argentínai Nemzetközi Keresztény Filmfesztivál legjobb animációs rövidfilmnek járó díját, 2020-ban pedig a legjobb animációs kisfilmnek járó Magyar Filmdíjjal jutalmazták.

https://youtu.be/4idttmNIS5Q?si=QO80gw9ZBS1XWOLe

A film három síkja

„A film üzenetének első, kulturális síkja a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumában megmaradt, ugyanakkor mára már rohamosan pusztuló Leonardo-festmény" – ismertette Békési Sándor teológus, forgatókönyvíró a Confessio folyóirat 2019/1-es számában megjelent Az utolsó vacsora műhelyéből című írásában. „Az utolsó vacsora az évszázadok során annyira jelentős művé vált, hogy az európai kultúrának szimbolikus hordozójaként is tekinthetünk reá. Éppen ezért az animációs film azzal, hogy az igen rossz állapotban lévő festményt szemmel látható módon kopásban, romlásban mutatja be úgy, hogy az a film végére teljesen lemállik a falról, azt hivatott megsiratni, hogy napjainkra nemcsak a klasszikus kultúra kopott ki a köztudatból a szekularizáció során, hanem maga a keresztyén Európa került végveszélybe” – fejtette ki.

A film üzenetének másik, etikai síkját a festmény témáját adó evangéliumi jelenet képezi – tette hozzá. „A keresztyénség legjelentősebb eseményéről, az eucharisztiának – az úri szent vacsorának – a szereztetéséről szólnak a képsorok, azonban nem úgy, ahogy például a Da Vinci-kód elhíresült regénye, illetve filmváltozata sugallja, hanem az Újszövetség eredeti görög szövege és a kétezer éves teológiai hagyomány értelmében. Az animációs film reális helyzetértékelése az, hogy ha a falfestménnyel – értsd a kultúrával – együtt kivész a még magukat európai keresztyéneknek tartók tudatából a hit lényegét megfogalmazó evangéliumi jelenet, azzal együtt kikopik a hitvallásos élet erkölcsöt mozgató hálája is.”

Az animációs film történetszövésének harmadik, teológiai síkja azonban ezt is felülmúlja: „kétségtelen, hogy az utolsó vacsora helyszínét nemcsak Júdás, nemcsak a golgotai keresztre történő utalás nyomán Jézus, és nemcsak a többi apostol hagyja el, hanem az őket megörökítő Leonardo-kép is eltűnik a szemünk elől. Azonban az evangéliumi esemény természeténél fogva nem kötődik mulandó falhoz, málló festékhez, hanem az isteni szó, az ige foglalatában minden töredékes és mulandó három nap alatt – az Új Lét lelki értelmében – a falon kívül és a filmvásznon túl, a filmet végignézők és a mozit elhagyók szívében újra feltámad.”

Károli fordítása, zsidó és görög zene

Békési Sándor az animációs film munkálataiba is bevonja a nézőt. Mint írja, első feladata volt az utolsó vacsora eseményének szétszórt dialógusait összegyűjteni és kiemelni az evangéliumokból, valamint Pál apostol leveléből. Mindezt a Károli-fordítás alapján tette, „hogy a 15. századvégi festményhez simuló szavaknak is legyen patinája. Így a film szívét képező eucharisztia a református szertartás szerint hangzik el, míg a kenyeret és a kelyhet felmutató Jézus mozdulatait a római katolikus képi hagyomány alapján terveztem meg a képes forgatókönyvben. A film zeneszerzője, Pacsay Attila pedig olyan szívbemarkoló zenei szövetet komponált, amelyben az ószövetségi főpap sófárjának és az újszövetségi pásztor szürinxének (pánsíp – a szerk.) hangjai úgy ölelik át a zsidó és görög világot, mint a Biblia bőrkötése a két testamentumot. Már önmagában ez a muzsika is rendkívüli módon inspirálta a film kockáról kockára dolgozó munkatársait.”

Ha freskó lenne, jobb állapotban lenne

Ugyanitt szólt arról is, hogy a technikailag legnagyobb kihívás a festmény kopott falfelületének megmozdítása volt az ábrázolt alakok nyomán. „Az eredeti látványon ugyanis nincs körvonal, nincs határozott forma, nincs követhető ép felület, amelyek támpontot adhattak volna nemcsak a mozgatásnál, de a karakterek megőrzésénél is. Sok helyen csak üres foltok, elmosódott javítgatások látszanak, valójában a lepattogzott vakolat milliónyi sebhelye borítja be az alig kivehető képfelületet” – számolt be az alkotó. „Leonardo da Vinci száraz vakolatra – al secco – temperával festette fel kompozícióját, ami azt vonta maga után, hogy már száz évre rá a fal kopásával együtt a festmény megrongálódásáról adnak hírt, sőt mára már teljes pusztulása fenyeget. A közhiedelemmel ellentétben tehát nem a sokkal maradandóbb freskóról (al fresco) van szó. Ehhez járul még a reneszánsz mesternek az a hagyatéka, hogy Jézus fejét befejezetlenül hagyta, ’abban a meggyőződésében’ – írja Giorgio Vasari –, ’hogy nem lesz rá képes oly isteni magasztosságot lehelni bele, mint aminő Krisztus képéhez kívánatos.’

Ünnepélyes lassúság

Ilyen adottságok mellet a ’főszereplő’ Jézus megelevenítése és apostolainak megmozdítása azt kívánta meg, hogy több réteget használjunk: látszódjanak a figurák részletei, ezeken pedig külön a nagyobb színfoltjaik az árnyékolásukkal együtt, aztán legyen rajtuk a falfelület kopottsága, ugyanakkor a vakolat repedezettsége is, de úgy, hogy mindez ne merev függönyként álljon a jelenetek játéka előtt. Ezt a megoldást a komputertechnika volt képes megvalósítani. (…) Az animációban derült ki az az érdekesség, hogy ahhoz, hogy valóságosnak tűnjön a bibliai történet megelevenítése, a szereplők mozdulatait le kellett lassítani. Mintha az evangélium szövegének, a lekciónak az istentisztelet liturgiája által megkövetelt lassú, ünnepélyes felolvasását követné ez a fajta vizuális nyelvhasználat.”

A gyülekezet játszotta a tömeget

A film zenéjét, dialógusát, valamint zörejeit összefésülő hangmérnök, Madácsi Imre kapta talán a legnehezebb feladatot Békési Sándor szerint. „A film végén, amikor már nem látunk semmit, néhány másodperc tartama alatt, csupán hangi effektusokkal nem kevesebbet, mint új teremtést kellett létrehoznia, pontosabban annak érzetét kelteni a nézőben. Jézus megfeszítése is csak hangban jelenik meg a film során, így magát a tömeg kiáltozását a hangmérnök – a szigetszentmiklósi református egyházközség gondnokaként – a gyülekezet közreműködésével érte el. A film hangi része a legmodernebb és rendkívül hatásos technikával készült el, amellyel Madácsi Imre – sokszor emlegetett bevallása szerint – szöget akar ütni a közönség fejébe.”

Békési Sándor így összegezte a műhelymunka áldásait: „Az utolsó vacsora műhelyében míg engem hosszú idő után újra bűvkörébe vont az animációs filmezés és a festészet technikai varázsa, Rofusz Ferencet megragadta az evangéliumi történet, s azon belül a Krisztus általi megváltás jelentősége.”

A bombázást is túlélte

Megkérdeztük Az utolsó vacsora rendezőjét is, mit szeretett volna kifejezni alkotásával. Rofusz Ferenc válaszában így fogalmazott: „Leonardónak volt egy nagyon jó mondása, miszerint ami az emberekben jó – elmúlik, de nem úgy a művészetben. Így a legfontosabb számomra, hogy aki megnézi a filmet, rádöbbenjen: meg kell őrizni a feledés homálya felé tartó, félvállról kezelt, európai keresztény kultúránkat! Ugyanakkor tisztelegni is szeretnék a remekmű előtt, hiszen Az utolsó vacsora az évszázadok során annyira jelentős művé vált, hogy akár az európai kultúra szimbolikus hordozójának is tekinthetjük. A műalkotás magában hordozza a mulandóságot is, mert a mester nem időtálló anyagokkal készítette el, egyszer majd teljesen le fog peregni, meg fog semmisülni. Ráadásul 1943-ban, amikor az angol–amerikai légierő Milánót bombázta, telitalálat érte a freskót őrző épületet, lényegében csak a refektórium, azaz a szerzetesi étkezde azon fala maradt meg, amelyen Az utolsó vacsora kapott helyet. A képet évekig teherautó-ponyvával takarták le, és homokzsákokkal vették körül. Komoly jelentése van, hogy mindezeket máig túlélte! Hiszem – annak ellenére, hogy a film üzenete a jelen Európájában, ahogy általában a nyugati világban sem túl divatos gondolat –, bármely korban is élünk, hitre mindenkinek szüksége van.” - Jakus Ágnes - Hitélet 2022. április 14

SZABÁLYOK, HOGY A JÖVŐBEN RENDET TARTSUNK AZ ÉTKEZÉSBEN

Első szabály: A kenyértől kevésbé szükséges magunkat megtartóztatnunk, mert ez nem olyan étel, amelynél az étvágy általában túllépné a kellő mértéket, vagy amelyre a kísértés annyira ösztönözne, mint a többi ételnél. 

- Második szabály: Az italt illetően a megtartóztatás helyénvalóbbnak látszik, mint a kenyérfogyasztásnál. Azért jól figyeljük meg, mi az, ami hasznos számunkra, hogy azt megengedjük magunknak, és mi az, ami ártalmas, hogy attól tartózkodjunk. 

- Harmadik szabály: A többi ételben a legnagyobb és legteljesebb meg tartóztatást kell gyakorolnunk, mert ezeknél az étvágy is könnyebben túllép a kellő mértéken, meg a kísértés ösztönzése is gyorsabban jelentkezik. Így az ételben való megtartóztatást - a rendetlenség elkerülése végett - kétféle módon gyakorolhatjuk: -- az egyik, ha hozzászokunk, hogy egyszerű ételeket együnk; - a másik, ha a finomabból csak kis mennyiséget eszünk. 

- Negyedik szabály: Minél többet von el valaki a szükséges táplálékból, ügyelve azonban, hogy meg ne betegedjék. annál gyorsabban éri el azt a kőzépmértéket, amelyet az evésben és ivásban meg kell tartania. Ez két okból van így: - először, mert azzal, hogy igy segíti magát és felkészül, jobban érzékeli majd a benső megvilágosításokat, vigaszokat és isteni sugallatokat, amelyeken keresztül megmutatkozik számára a neki megfelelő középmérték; - másodszor, mert ha úgy látja, hogy az ilyen megtartóztatással nem marad elég testi ereje, sem elegendő készsége a lelki gyakorlatok végzésére, könnyen eljut annak megitélésére, hogy mi az inkább megfelelő testi erőinek fenntartására.  

- Ötödik szabály: Miközben az ember étkezik, képzelje el. mintha csak látná, hogyan eszik Krisztus Urunk az apostolaival, hogyan iszik, hogyan tekint körül, hogyan beszélget - és igyekezzék Őt utánozni. Értelme tehát főként Urunk szemlélésével foglalatoskodjék és csak kevésbé teste táplálásával, mert így jobban megtalálja annak rendjét és módját, ahogyan viselkednie és magát fegyelmeznie kell.

- Hatodik szabály: Máskor, miközben étkezik, más megfontolást végezhet, vagy a szentek életéről vagy valami jámbor szemlélődésről vagy valami lelki ügyről, amellyel amúgy is foglalkoznia kell. Ha ugyanis ilyen dolgokra figyel, kevesebb gyönyört és élvezetet érez majd az ételben.

- Hetedikszabály: Főleg arra vigyázzon, hogy figyelme el ne merüljön abban, amit eszik. Ne legyen mohó az evésben, hanem legyen ura önmagának mind az étkezés módjában, mind az elfogyasztott mennyiségben. 

- Nyolcadik szabály: Minden rendezetlenség elkerülése végett nagyon hasznos, ha az ember ebéd vagy vacsora után vagy más órában, amikor nem érez éhséget, meghatározza magában a következő ebédre vagy vacsorára és így következetesen minden egyes napra azt a mennyiséget, ami neki megfelel. Ezt semmiféle étvágy vagy kísértés miatt ne lépje túl. Ellenkezőleg - hogy minden rendetlen étvágyat és az ellenség kísértését jobban legyőzze - ha az a kísértése támad, hogy többet egyék, egyék kevesebbet.