Aktualizálás - summa summarum - 

  XXVI. - lelkigyakorlatok -

3. ... HÉT . 9. nap .

Szemlélődések Krisztus életéből : Központi téma: Krisztus kinyilvánítja Isten erejét.

A hét napjainak száma – az elsőéhez és a másodikéhoz hasonlóan – nem meghatározott. A lelkigyakorlatozó haladása szerint, – különös tekintettel a választásra, amelyet tisztázni próbál – a gyakorlatozó meghosszabbíthatja vagy megrövidítheti a hetet. A hét meghosszabbítása esetén a kísérő javasolhat más misztériumokat Jézus gyermekkorából az evangéliumok beszámolói alapján, amilyen pl. Mária látogatása Erzsébetnél, a betlehemi pásztorok, a gyermek Jézus körülmetélése és a napkeleti bölcsek útja és hódolata. Ha viszont a kísérő a hét rövidítését látja jónak, kihagyhat néhányat az ajánlott történetekből. Függetlenül attól, hogy a második vagy a harmadik  hét hány misztériumot ölel fel, ezek csak arra szolgálnak, hogy egy olyan imamódba vezessék be a lelkigyakorlatozót, amely folyamatosan egyre mélyebben egyesíti őt Krisztus Urunk életével.

JÉZUS  LECSENDESITI  A  VIHART.

   A lelki életben nagy fontosságú a rendületlen bizalom Istenben. Nem hiába sorolják a reményt az isteni erények közé, ezek alkotják a lelki élet alapját. A bizalom nemcsak akkor szűkséges, amikor a bűnök sokasága és súlya nehezedik rá lelkünkre, hanem talán még inkább, amikor a lélek előre akar haladni Isten útján, és érzi tehetetlenségét. Evez, evez, de oly ellenkező széláramlatok hadakoznak törekvése ellen! Más törvényt érzünk tagjainkban. Nem elég, hogy gyengeséget, tehetetlenséget, ellenkezést érzünk, viharok is lépnek fel, hirtelen, váratlanul, és felkorbácsolják egész bensőnket. Olykor külső nehézségek vetik magukat szembe lelkünk törekvésével. Hasonlót tapasztalunk az élet küzdelmeiben, a munkában, külső törekvéseinkben. Szóval nem ritkaság a lelki életben ép úgy, mint a külső tevékenységben és az apostoli működésben az ellenkező szél és a vihar. Ilyenkor van szükségűnk leginkább bizalomra. Ezt a bizalmat, melyet már az előző elmélkedések megalapoztak, fokozzák és teljessé teszik a következők.

Első és második előgyakorlat. Jézus felemelkedik a hajóban és parancsol a szeleknek és a tengernek. Mk. 4, 35-40. (Mt. 8, 23-27; Lk. 8, 22-25.) 

I. Pont. Vihar éri az apostolokat a tengeren.

      A genezáreti tavon nem ritkák a hirtelen keletkező viharok. Nem az a különös ebben az eseményben, hogy hirtelen lepi meg a vihar az apostolokat a tengeren, hanem az, hogy Jézus a halászok és hajósok szokása ellenére oly időben parancsolja az átkelést, amikor félni kellett a vihartól. "Midön beesteledett, mondá nekik: Menjünk a túlsó partra." Ilyenkor a halászok a genezáreti tavon nem szoktak útra kelni. Veszélyes idő, abban az évszakban különösen. És Jézus mégis parancsot ad nekik. Tudja, hogy miért. Igy tesz velünk is sokszor az életben. Kitesz a próbának, tudja, hogy viharba kerülünk, de megvan a maga célja, és A bizalom próbája. azért, engedi meg. Javunkra szolgál, ha bizalmunk benne meg nem rendül, ha gondviselésébe kapaszkodunk. Ehhez is megadja kegyelmét, ha imádkozunk. Olykor úgy engedi ellenünk tornyosulni a nehézségeket, mintha azt akarná, hogy tönkre menjünk. Mintha minden összeesküdött volna jószándékunk, a jó ügy, törekvésünk, sőt lelkünk ellen! Az apostolokat is mintegy tudatosan küldi a halálveszedelembe. De ekkor is tudja mit tesz. Megesik, hogy elöljáróinktól parancsot kapunk, mely látszólag ellenkezik az okosság szabályaival. Jézus parancsa is így tűnhetett volna fel a tapasztalt halászoknak, akik ismerték a tó minden titkát. Mégis engedelmeskedtek. Követnünk kell őket. Isten áldása és gondviselése az engedelmességgel jár. A vihar nagy gyorsasággal és rendkívüli hevességgel tör rájuk. Jellemző Szent Lukács szava: "Szélvész rohant le a tóra.  (Lk. 8, 23.) Ily hirtelen  támadnak olykor a lelki viharok is. Reggel még szélcsend, délben vagy este már hatalmas vihar. Néha fel sem tűnő kicsinység okozhatja azt: egy meg nem értett szó, egy lelki aggály, olykor meg teljesen meg nem magyarázható valami. A külső viharok is néha egészen hirtelen lepik meg az embert. A nehézségek egyszerre tornyosulnak fel sötét felhőgomolyagként, és kitör a vihar, mely elsöpréssel fenyegeti mindazt, amit vetettünk, építettünk, talán hosszú éveken át. Mily hirtelen törnek ki a viharok a nemzetek életében, mily hamar sodor el a vihar egy-egy népet a föld hátáról. 

Nem szabad, hogy váratlanul érjen minket a vihar. Hirtelen jöhet, de ne váratlanul. A genezáreti tó halászai mindig figyelik az időt és a jeleket. Nekünk is készen kell lennünk, felvértezve a hit és bizalom fegyverével.

II. Pont. Jézus alszik.

    Alszik, mintha nem törődnék velünk, és mégis közel van. Az a gyönyörű a dologban, hogy Jézus azt a hajót választotta pihenőül, amelyet a vihar elpusztulással fenyeget. Tehát ott van, hogy segítsen. De alszik, hogy próbára tegye a bizalmat. A tanítványok nem állják ki egészen a próbát. Bizalmuk ugyan van, mert hozzá menekülnek, felköltik. De Tökéletlen bizalom, bizalmuk nem tökéletes, nem olyan,  amilyent Jézus várt tőlük. Jézus azt akarta, hogy megőrizzék nyugalmukat abban a tudatban, hogy a kellő pillanatban magától fel fog kelni és parancsol majd a szeleknek és hullámoknak. Ez lett volna a tökéletes bizalom. Szabad, sőt kell is imádkoznunk a viharokban, a lélek és az élet viharaiban, de lelkünk nyugalmát, egyensúlyát soha sem szabad elvesztenünk. Jézus alszik. Ne keltsük fel, hagyjuk aludni. Ha viharos is lelkünk tengere, és sajkánk, melyben Jézus pihen, hánykolódik is, nem baj, hacsak pihen ott, hacsak lelkünkben van, hacsak a mienk! Csak az volna baj, ha nem volna ott. De mindig ott van, amíg mi magunk el nem űzzük őt. Néha azonban ép az okozza a vihart, hogy úgy véljük, hogy nincs nálunk. Ez a leg- . nagyobb lelki próba. Ez a szellem éje. De ilyenkor is bíznunk kell, ha lelkiismeretünk nem vádol tudatos bűnnel. Akkor is nálunk van, ha nem is érezzük jelenlétét, ha nem szól, nem erősít érezhetőleg. ha számunkra alszik. Ott van, csak alszik. Az is vigasztalás, hogy nálunk, a mi lelkünkben keresi pihenőjét. 

III. Pont. Jézus parancsol a viharnak

"Akkor fölkelvén, parancsola a szeleknek és a tengernek, és nagy csendesség lőn." (Mt. 8, 26.) Ime Jézus hatalma. "Kicsoda ez, hogy a szelek és a tenger engedelmeskednek neki?" (Mt. 8, 27.) "Minden hatalom nekem adatott mennyben és a földön." (Mt. 28, 18). Nem volt tehát ok félni és remegni, mert amilyen nagy az hatalma, ép oly nagy a jósága és gondviselő szeretete is. Mily boldogság, mily biztonság ilyen úrnak, ilyen királynak szolgálni! O csodálatos Jézus, a tanítványokkal együtt én is megcsodálom hatalmadat, dicsőítelek és mondom: Ki vagy te, hogy a szelek és a tenger engedelmeskednek neked! Ó add, hogy bizalmam benned soha meg ne inogjon, hogy az élet és a lélek küzdelmei soha bátortalanná ne tegyenek, hogy felelem vagy kis- lelkűség erőt ne vegyen rajtam!

Harmadik előgyakorlat. Kérem a kegyelmet, hogy megismerjem Jézus hatalmát és rendületlen bizalommal legyek jósága és gondviselése iránt az élet minden viszontagságai közt.

 Tiszteletlenség volna veled szemben aggódni, mikor a te kezedben vagyunk. Nem is annyira te nyugszol lelkünk sajkájában, mint inkább mi vagyunk a te Szíved bárkájában, abban a bárkában, mely biztosabban visz minket át az élet és a szenvedések vízözönén, mint Noé bárkája. Joggal fedded meg tehát tanítványaidat, szerető és kissé fájdalmas szemrehányással: "Mit féltek, kicsinyhitűek?! Még mindig nincsen hitetek?" (Mt. 8, 26; Mk. 4, 40.) "És nagy csendesség lőn." Igy van az a lélekben is. Néha egy pillanat alatt elcsitul minden. Jézusnak egy belső  tekinete" egy szava a lélekhez, egy felvilágosító fénysugár, egy megnyugtató simogatás - és a lélek vihara elcsendesedik, és nagy béke ömlik el bensejében. .Digitus Dei est hic", ezt Isten cselekedte. 

Imádság. Áldalak, Jézusom, és örülök nagy hatalmadnak, melynek ég és föld, a testek és a lelkek világa alá van vetve. Megvallom neked, hogy a te oltalmad alatt teljes biztonságban érzem magam, és nincs okom aggódni, akármilyen vihar tombolja is körül lelkem hajóját. Ha a hullámok már-már elnyeléssel fenyegetik is, tudom, hogy te bennem vagy, és hogy gondod van rám. Te mondod nekem: "Fiam, ne törjön meg a fáradság és munka, melyet értem magadra vállaltál. sem a szenvedések végkép el ne csüggesszenek, hanem erősítsen és vigasztaljon az én ígéretem minden viszontagság között. Nem sokáig küzdesz itt, és nem sokáig nehezedik rád a szenvedések súlya. Várj kissé és végét látod majd a bajoknak. Jön majd egy óra, amikor megszűnik minden fáradság és küzdelem." [Kr, köv. 3, 47.) Jézusom, add, hogy szívem  szirtként álljon az élet hullámai közt, szirtként, mely a te hatalmad és jóságod alapjára támaszkodva rendületlen marad mindörőkké. Ámen.