Aktualizálás - summa summarum -
XXVI. - lelkigyakorlatok -
3. HÉT . 7. nap .
Szemlélődések Krisztus életéből :
IV. A KENYÉRSZAPORITÁS
Első előgyakorlat. Jn. 6, 1-15. (Mt. 14, 13-21 i Mk. 6, 30-45; Lk. 9, 10-17.)
Abban az időben: Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket.
Közel volt a páska, a zsidók ünnepe.
Második előgyakorlat. Megtekintem a helyiséget, amelyen ez a csoda történt. Gyönyörű vidék, tavaszi díszben, a genezáreti tó keleti partján. Kis magaslat. A városok, melyek a tó déli és nyugati partján elterülnek, és azt körül veszik. Észak felé a hegység, hótakart csúcsok. Csendes magány. Krisztus zöldellő gyepen ül, körülötte a nép: az alázatosság fejedelme, a szívek királya. "Boldog a nép, melynek Istene az Úr." (143. Zsolt.)
1. Pont. Isten az emberek közt.
Még szembetünőbben jelenik meg Jézus emberszeretete az Oltáriszentség másik élőképében, a kenyérszaporításban. "Megjelent üdvözítő Istenünk jósága s emberszeretete." (Tit. 2, 11i 3, 4.) Nagy embertömeg gyűlik össze Jézus körül, epedve hallgatják szavát. Húsvéti zarándokok, akik Jeruzsálem felé tartanak. Olyanok, mint a juhok, melyek Jézus ember- nek nincs pásztoruk. Jézus a jó pászszeretete. tor. Testükről, lelkükről .gondoskodik: - Az irgalmasság testi cselekedetei megnyitják a szíveket, hogy azokon keresztül az irgalmasság lelki cselekedeteit gyakorolhassuk. Mily gyönyörű jelenet: Jézus a nép között, Isten az emberek között! Pásztor és király. Megjelent közöttünk emberi alakban, hogy megmutassa, milyen akar hozzánk lenni a mennyországban. Isten családját, a mennyországot mutatja be nekünk ez a titok, De egyúttal megmutatja, milyen viszonyt akar Jézus ezen a földön is elöljárók és alattvalók, a nép és pásztoraik között. Mily leereszkedő és emberszerető az Üdvözítő, mily irgalomteljes és könyörületes' Ilyeneknek kell lenniök azoknak, akik mások fölött állanak. "A nemzetek királyai uralkodnak azokon, és akik hatalmat gyakorolnak, azokat kegyelmeseknek hívják. De ti ne úgy : hanem aki nagyobb köztetek, legyen mint a kisebb, és aki elöljáró, mint a szolgáló." (Lk. 22, 25-26.) Krisztus e szavának követése nemcsak hogy nincs rovására az igazi tekintélynek, hanem azt nagyban elő is segíti és megerősíti. Igazi tekintély mindig kölcsönös bizalmat, nagyrabecsülést és szeretetet jelent. Mily hálás és odaadó a nép Krisztussal szemben! Ilyenek legyenek az alattvalók elöljáróikkal szemben, elsősorban a szerzetesházakban. A szerzetes elöljáró nem úr, hanem atya; nemcsak elöljáró, hanem pásztor is. Csak ha igazán az, akkor övezi őt alattvalóinak bizalma. Viszont őrizkedniük kell az alattvalóknak, nehogy a kor szelleme, a tekintély megvetése, az álszocializmus szele a rendházakba is beférkőzzék. Uraság és cselédség közt, munkaadó és munkás közt is ilyen viszonynak kell lennie. Ez oldja meg krisztusi szellemben a társadalmi kérdést. De ne feledjük, hogy a közeledésnek mindig kölcsönösnek kell lennie. Ezt célozza a "Quadragesimo anno" is, amikor a rendi államot állítja oda mint a jövő társadalmi berendezkedés eszményét.
II. Pont. A csoda.
Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
Mt 14,13-21
Gyönyörű háttéren jelenik meg Jézus; legnagyobb csodáinak egyike ez, mert jelképe a csodák csodájának és a titkok titkának, az Oltáriszentségnek, melyből a világ élete folyik. Élet folyik e szentségből, azért az élet hátterén mutatja be Jézus az élet szentségének előképét. Húsvéti időben rendelte el az Oltáriszentséget, húsvéti időben veszik azt magukhoz a keresztények leginkább; azért húsvéti időben kellett megjelenni az előképnek is. A kánai menyegző is húsvéti időben volt. Ugyanúgy tesz Jézus itt is, mint az utolsó vacsorán: kezébe veszi a kenyeret, megáldja, megtöri és szétosztja ; minden arra emlékeztessen, hogy ez az élet kenyerének az előképe. Megnyilvánul ebben a csodában Jézusnak hatalma. Jézus hatalma. Isteni hatalommal teremt semmiből, amire sem ember, sem angyal nem képes. Vele született ez a hatalom, mert Isten Fia és Atyja minden hatalmának örököse. "Minden hatalom nekem adatott mennyben és a földön." (Mt. 28, 18.) Emmerich Katalin látomása szerint 250-szer szaporodott a kenyér Jézus csodatevő keze alatt. Imádjuk ezt az hatalmát, örüljünk neki Jézus miatt és mondjuk: "Hálát adunk neked a te nagy dicsőséged miatt." Megnyilvánul ebben a csodában Jézusnak jósága. Minden gondolatot és kérést megelőz senki sem mert tőle csodát kémi, mint a kánai menyegzőn: egyedül jósága sugallat neki ezt a nagy tettét. Mily hálás Ő még azért is, amit tulajdonképen saját érdekünkben kell megtennünk. "Szánom a sereget", mondja a második kenyérszaporításnál, "mert már harmadnapja tartanak velem és nincs mit enniük." (Mt. 15,32.) Ily jóságos velünk szemben is. Minden önmegtagadást, akaratunk minden győzelmét, minden jó gondolatot megőriz Szívében és többé soha, az egész örökkévalóságon át el nem felejti. Jól tudja, mennyibe kerül sokszor gyengeségünknek, hogy magunkat legyőzzük; kegyelmével megelőz minket, erőlködésünkben segítségünkre van, betetőzi és győzelemre juttatja iparkodásunkat, és mégis úgy veszi, mintha magunk tettünk volna mindent. Leülteti a népet, hogy kényelmesen üdítse testét táplálékkal és itallal ; akarata szerint van, hogy örüljenek. Igy néha ránk is - különösen, ha nagy áldozatot hoztunk - mintegy rákényszeríti az örömöt, a vigasztalást; úgy rendezi a körülményeket, hogy még ha akarnánk, sem térhetnénk ki előle. Testvéreinek tekint valamennyiünket; engem is testvérének tekint. Mily boldog is vagyok én ! Az Oltáriszentségben is megnyilvánul ugyanaz a hatalom, ugyanaz a jóság. Egy test és egy vér leszek ott vele: "élek én, de nem én, hanem Krisztus él énbennem." (Gal. 2, 20.) Az Oltáriszentség valamennyi szentség középpontja; legyen az én egész lelki életem középpontja is! A lelki áldozás legyen lelkemnek az, ami testemnek a lélegzés, a valóságos áldozás pedig az, ami testemnek a táplálék. Az Oltáriszentség célja a lélek táplálása a szentáldozásban, a kegyelmi élet fokozása, a lélek megerősödése minden lelki gyengeséggel és betegséggel szemben: "Azért jöttem, hogy életük legyen, és minél több legyen." (Jn. 10, 10.) A végén összeszedeti a maradványokat, hogy megmutassa, miként a földi dolgok is Isten adományai, melyeket tiszteletben kell tartanunk és hálával fogadnunk. Testünket is meg kell becsülnünk, sőt Isten miatt szeretnünk is kell. De ez a szeretet sokszor abban mutatkozik, hogy fájdalmat okozunk neki, kívánságait megtagadjuk. Int Isten továbbá az Üdvözítő, ,hogy. ha már természetes adományait is annyira tiszteletben kell tartanunk és oly hálával kell fogadnunk, mennyivel inkább kell megbecsülnünk lelki adományait és kegyelmeit, mily gonddal kell azokat felhasználnunk, mily hálás szívvel kell azokat magunkba befogadnunk.
Harmadik előgyakorlat.
Kérem a kegyelmet, hogy Jézusnak emberszerető szívét megismerjem és őt szívem középpontjává tegyem.
III. Pont. Jézust királlyá akarják tenni.
Jézus hallgatóit is fogva tartotta a Messiás földi királyságának gondolata. Lelkesedésük és örömük nem volt elég tiszta. Jobban hatott rájuk testük felüdítése, mint a lelki táplálék. Gondolkodásuk még földi. Aki ennünk-innunk ad, az a mi királyunk ! - ez volt az észjárásuk. Ez a földi gondolkodás nemsokára el is árulta magát. Mikor másnap újra keresik Jézust, ez szemükre veti: "Kerestek engem, nem. azért, mert jeleket láttatok, hanem mivel ettetek a kenyérből és jóllaktatok." (Jn. 6, 26.) Majd mindjárt rá megütköznek Jézus beszédén, melyben az égi mannáról, az égből alászállott kenyérről, szentséges testéről és véréről szól. Sokan el is pártolnak. Ez a földi gondolkodásnak, a természetfeletti felfogás hiányosságának szomorú következménye. Ez a baj nem egyszer azoknál is, akik Jézust követni akarják. Nem tudnak kibontakozni földi gondolkodásmódjukból s így, amikor hivatásukban nem találják meg számításukat, hűtlenek lesznek. Ez volt Júdásnak is katasztrófája. Olykor Jézus szeretetében, az imádságban is nem magát Jézust, nem az Istent, hanem vigasztalásait és adományait keressük. Joggal nevezik ezt lelki érzékiségnek. - Olykor meg helytelen, ferde a felfogásunk Jézus földi országáról. Országának terjedését a külső érvényesülésben keressük. Főgondunk inkább az legyen, hogy Jézus a mi szívünkben legyen király; országának külső dicsőségét is szorgalmazhatjuk ugyan, mert ez is megilleti a "dicsőség királyát"; de nem szabad meginognunk. ha Jézust a keresztre feszítve és külső dicsőségtől megfosztva látjuk is. A végleges győzelem csak a feltámadás után jöhet. "Nem ezeket kel1ett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az dicsőségébe?" (Lk. 24, 26.) Inkább szívük királyává tették volna őt a seregek ; akkor nem hangzott volna el oly hamar a szó: "Kemény beszéd ez ..." (Jn. 6, 61), és nem pártoltak volna el tőle oly sokan. A seregek királ1yá akarják tenni Jézust, azonban megelőzi őket szándékukban és visszavonul egy hegyre a magányba, hogy imádságra adja magát ; apostolait pedig elküldi, evezzenek át a tó másik partjára. Igy kell kikerülni a hiú dicséreteket és az emberek elismerését, ha meg akarjuk őrizni lelkünk alázatosságát .
Imádság. : A kenyérszaporítás csodája igazán Atyánknak mutatja be nekünk az Istent, minket pedig mint az családját. Azért imádkozzunk:
Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel követésedre hívsz minket. Keressük saját boldogságunkat és mások életét is boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük az örök életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled éljünk, veled járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az Atya örök országába.
Miatyánk, ki vagy a mennyekben,
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
miképpen a mennyben,
azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma,
és bocsátsd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsájtunk
az ellenünk vétkezőknek.
És ne hagyj minket a kísértésbe,
hanem szabadíts meg a gonosztól.
Ámen.
 |
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése