Aktualizálás - summa summarum - 

  XXX. - lelkigyakorlatok -

3... HÉT . 12. nap .

Szemlélődések Krisztus életéből :

 VIRÁGVASÁRNAP. / Dominica palmarum

Jézus bevonulásának útvonala a Biblia szerint Betániából az Olajfák hegyén és a Kedron patak völgyében vezető országúton át, majd az Aranykapun keresztül vezetett, célja pedig a jeruzsálemi templom volt. Szintén a Bibliában olvasható, hogy szamárháton érkezett, és a nép ünnepléssel fogadta. Mind a négy evangélium említi, hogy a „Hozsanna Dávid fiának” felkiáltással fogadták, ami a 118. zsoltár fényében egyértelműen teszi, hogy a „messiás királyt”, a római uralom alól való felszabadítót várták benne ,  a királyi messiásmodellt Jézus távolságtartással kezelte, és nem kívánt azonosulni a politikai felhangokkal.

A körmenet szokása is innen terjedt el, és vált nyugaton is általánossá a 6. századtól.

Amint erről Egeria zarándoknő útinaplójában beszámolt, az Úr messiási bevonulását virágvasárnap már a 4. század végén megünnepelték Jeruzsálemben. Az Olajfák hegyén gyűltek össze, majd szentírási szakaszok olvasása után körmenetben kísérték végig a városon a püspököt. A gyermekek olajfa és pálmaágakat vittek.

Első és második előgyakorlat. Szemlélem, amint Jézus mint a lelkek és a szívek királya ünnepélyesen bevonul Jeruzsálembe. "Ime a te királyod jön hozzád szelíden." (Mt. 21, 1-17.) 

I. Pont. Jézus bevonul Jeruzsálembe.

    Előre küldi tanítványait, hogy hozzák el neki az állatot, melynek hátán mint a béke fejedelme be akar vonulni városába. Csak azt mondja nekik: "Menjetek a helységbe és mindjárt találtok egy megkötött szamarat ; oldjátok el, és hozzátok ide nekem. És ha valaki nektek szél, mondjátok, hogy az Úrnak szüksége vagyon rájuk; és azonnal elbocsátja." Jézus a lelkek és a szívek királya. Kezében tart minden szívet és minden akaratot. Kegyelme ellenállhatatlan. Kérem őt, hogy kegyelmével az én ellenszegülő akaratomat is egészen törje meg és hódítsa meg. Azért küldje hozzám apostolait és tanítványait, hogy közöljék velem akaratát, küldje sugallatait és ösztönzéseit, küldje áldását és csapásait, küldjön jó- vagy balsorsot, csak engedje meg, hogy mindenben akaratát teljesítsem és őt kövessem. Küldi tanítványait. Engem is küld, mert engem is kiválasztott, hogy "nevét pogányok és királyok előtt hordozzam" (Csel. 9, 15), és bizonyságot tegyek róla az emberek előtt. Mily magasztos hivatás, Jézus útját egyengetni a lelkekhez, előkészíteni bevonulását a szívekbe ! Az apostola, az hírnöke, az katonája akarok lenni. Ez volt lelkigyakorlatom célkitűzése első elmélkedésemtől kezdve, melyet az hívásáról és országáról tartottam. Most már meg kellett érnie bennem ennek az elhatározásnak. Milyen az elhatározásom? "Isten, kinek nyitva áll minden szív, és kinek szavára hajlik minden akarat, öntsd belém Szentlelkedet, és tisztítsd meg szívem gondolatait, hogy tökéletesen szerethesselek" , és méltókép követhesselek téged.  A tanítványok úgy tesznek, mint azt Jézus megparancsolta nekik. Elhozzák a szamarat és ráteszik ruháikat, és Jézus ráül és bevonul a városba. Ez a király bevonulása. Igy vonul be minden néphez, így vonul be minden szívbe, így vonul be minden családba, így vonul be minden városba és községbe, így vonul be a tudomány és a művészet csarnokaiba, így vonul be a gazdasági és társadalmi életbe. Mert a lelkek, a szívek, a családok, az országok és népek, a tudomány és a művészet, a gazdasági és a társadalmi élet királya. Az szent törvényeinek kell alávetve lenni mindennek. - Hogy fogadják Őt ? Tekintetem átfutja az összes népeket és századokat,  beletekintek minden szívbe és minden akaratba, mely valaha megszületett,  vagy még születni fog. Milyen fogadtatást talál mindezekben Krisztus? Hogy fogadta Őt a büszke Róma - hány vértanúban vérzett Ő, hány szűzben élte tisztaságát, hány remetében imádkozott, hány apostolban buzgólkodott? A vértanuk tanúskodnak fogadtatásáról az egyik és a másik részről, a hivatalos pogány Róma "Feszítsd meg!" kiáltásáról és a megtért keresztények meg nem szűnő Hozsannájáról. - Hogy fogadták őt a dél felé özönlő népek, az új világtörténet hordozói, a frankok, a gótok, a szlávok, a magyarok? Hogy fogadták őt az új világ népei, akikhez a felfedezőkkel együtt a nagy hithirdetők viszik el országának szent törvényeit és igazságait? Hogy fogadja ma minden állam Krisztust?... Hogy fogadja őt az én családom, az én hivatalom, az én házam, az én községem, az én lelkem? - Jöjj, Uram Jézus! Áldott, aki az Úr nevében jön. Hozsanna a magasságban ! 

ll. Pont. A nép elébe vonul és dicsőíti Jézust.

    Jézus bevonulása Jeruzsálembe igazán dicsőséges volt. "A nagy sereg leteríti ruháit az úton; mások meg galyakat vagdalának a fákról, és az útra szórták, A népek pedig, melyek megelőzék és követék őt, kiáltozának, mondván: Hozsanna Dávid fiának! ; áldott, ki az Úr nevében jő, Izrael királya! Hozsanna a magasságban!" (Mt. 21, 8-9 i Jn. 12, 12-13.) De ez a dicsőség sem volt földi dicsőség. Még a hatalmukra féltékeny rómaiak is megértették, hogy itt nem földi király dicsőítéséről van szó, bár voltak sokan, akik  Krisztus lelki királyságát még nem értették meg. Sőt ez a nagy dicsőség már a nagy gyalázat, a nagy "kivonulás" előjele volt és már magában hordotta a keresztút gyalázatának okait és csíráit. Megszólal az ellenkezés, a nép meg ingatag és változó. "Hallod, mit beszélnek ezek?" (Mt. 21, 16.) "Micsoda hatalommal rnűveled ezeket? és ki adta neked e hatalmat?" (Mt. 21, 23.) A féltékenység, az irigység, a gyűlölet, a hitetlenség szava ez. Jézus bevonulása a lelkek nagy szétválasztója, itt a döntés órája. "Ime tétetett ez sokak romlására és feltámadására Izraelben, és jelül, melynek ellene mondanak." (Lk. 2, 34.) Ép Jézus dicsőséges bevonulása volt az oka ellenségei nagyobb erőfeszítésének: "Látjátok, hogy semmire sem mentek? Ime az egész világ utána indult." (Jn. 12, 19.) Az egész város izgalomba jön bevonulásakor. (Mt. 21, 10.) Ö, akinek születésekor "Heródes király megzavarodék és vele egész Jeruzsálem" (Mt. 2, 3), most is a lelkek szétválasztója, a világnézetek nagy választóköve. Akkor Heródes gyűjtötte egybe a papi fejedelmeket és az írástudókat, hogy megtudja, hol kell Krisztusnak születnie, s végül élete ellen tör. Most a főpapok és farizeusok gyüjtik egybe a főtanácsot és elhatározzák, hogy megölik Jézust. "Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem az egész nemzet elvesszen." (Jn. 11, 50.) Ezt Kaifás ugyan közvetlenül Lázár feltámadása után mondotta, de Jézus ünnepélyes bevonulása a végsőkig fokozza gyűlöletüket. Krisztus minden században, és ma is a kő, melyet az építők elvetettek, s melyet az Úr mégis házának szegletkövévé tett. Krisztus előtt senki sem halad el közömbösen.  Krisztus mindig a rajongó szeretet  az ádáz ,gyűlölet tárgya. Krisztusra nem lehet úgy tekinteni, mint Platóra, Arisztotelészre, Goethére, vagy Kantra. Ezeket meghallgatjuk és, ha tetszik, melléjük állunk, ha pedig nem tetszik, elhaladunk mellettük, anélkül, hogy bármiféle lelkiismeret béli kötelezettséget éreznénk tanaik elfogadására. De Krisztusnál még a hitetlen is önkéntelenül megérzi, hogy itt életbevágó tanításról van szó, mely annak elfogadására kötelezi az embert és az értelem és akarat alávetésének parancsával lép fel vele szemben, melyet közömbösséggel büntetlenül mellőzni nem lehet. Ez a szeretet és gyűlölet titka Jézus személye iránt. "Jelül tétetett, melynek ellene mondanak, hogy nyilvánosságra jöjjenek sok szívből a gondolatok." (Lk. 2, 34-35.)

III. Pont. A lelkek szétválása.

Állást kell foglalnom Krisztus mellett, vagy Krisztus ellen. Minden, ami az emberi életben nem látszat, hanem igazság szerint számít és súllyal bír, aszerint kapja, vagy veszti értékét, amint Krisztushoz vezet és hozzá közel áll, vagy távol van és eltávolít tőle. Krisztusnak és az keresztjének elismerésétől, vagy elvetésétől, elfogadásától vagy mellőzésétől függ az ember és a világ boldogsága, vagy boldogtalansága itt és odaát. Mik vagyunk Krisztus nélkül életben és halálban, a családi és az állami életben, betegségben és  szenvedésben és  próbáltatásban . És viszont mivé lett és mivé lehetett volna a világ Krisztus keresztje és Krisztus malasztja által? Tanúskodnak a szentek, tanúskodik a család, melyet Krisztus keresztje és malasztja emelt ki a pogányság fertőjéből, tanúskodik az egész nyugat szellemi és erkölcsi kultúrája, melynek alapjait Krisztus tanának és keresztjének hirdetői vetették meg, tanúskodik a keresztény karitásznak ezer kis ágban és gyökérben a világban szétnyúló szervezete. Még azok sem tudják magukat kivonni Krisztus hatása alól és önkéntelenül is rá építenek, akik távol állanak tőle, sőt gyűlölik Őt. Humanizmus, filantrópia, haladás és felvilágosodás, egyéniség és szabadság, egyenlőség és testvériség, szocializmus és emberszeretet - mindezek a szép és hangzatos, de sokszor félreértett és félremagyarázott szavak alatt és azok mélyén egy-egy nagy krisztusi gondolat, egy-egy nagy krisztusi igazság rejtőzik. És hogy mi a világ Krisztus nélkül, azt megmutatja, ha fontolóra vesszük, hogy mit vesztenénk, ha egyszerre az egész kereszténység és annak minden nyoma kipusztulna az életből. Megmutatja a Krisztus előtti kor, megmutatja a pogányság ma, akár civilizált, akár primitív formában jelenik meg, megmutatja az új pogányság, mely annál rosszabb a réginél, minél inkább nemcsak Krisztus ismeretének hiányát, hanem annak megtagadását jelenti. Ezek azonban sok tekintetben még csak természetes értékek vagy veszteségek. De mik vagyunk Krisztus által és mik vagyunk Krisztus nélkül a természetfölötti rendben ? Krisztus kegyelme által kis "istenek", Krisztus kegyelme nél-kül rothadó hullák, söpredék, mely  csak arra való, hogy a kárhozat tüzére vessék. Minden, ami nagy az emberek előtt, minden világtörténeti személy - Napóleon, Lindberg, Morgan, ... - a kegyelem nélkül Isten előtt semmi. Mily más szempontok ezek, mint amilyenek szerint a mai kor embere számít és gondolkodik! És mégis igazak, mégis egyedül igazak. Mennyire távol áll ettől a felfogástól a XX. század embere! És mégis ez lenne üdvössége, még földi vonatkozásban is. - Hogy gondolkodom én? Mennyire jutottam Krisztus tanításának, kegyelmének, keresztjének megismerésében és értékelésében most lelkigyakorlataim végefelé ? Mennyire haladtam a nagy Király nyomdokain? Hogy fogadom őt be lelkem városába, szívem legbensőbb hajlékába? Hogy alakítom, idomítom egész külső és belső életemet az elvei és az példája szerint?

Harmadik előgyakorlat. Kérem a kegyelmet, hogy Jézus lelkileg is mint király vonuljon be szívembe és azt örökre meghódítsa, hogy tökéletesen kövessem Őt és kész legyek vele és érte a küzdelembe és a halálba menni.

     Jézus bevonulásával Jeruzsálembe a nép két részre szakad, Krisztus barátaira és Krisztus ellenségeire. Ez a világ és a századok képe. Ez a két zászló, ez a két tábor. Nekem is vele együtt kell harcolnom, mert "aki nincs vele, ellene van, és aki nem gyűjt vele, szétszór." (Lk. 11, 23.) Barátaiért pár nap múlva meghal, majd feltámadva, beviszi őket a harc utáni dicsőségbe, hogy, "ahol van, ők is ott legyenek." (Jn. 14, 3.) Ellenségeiért is meghal ugyan, de ezek megátalkodásukban végleg elpártolnak tőle és a kárhozatba rohannak. "Jeruzsálem, Jeruzsálem! mely megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, kik hozzád küldettek ; hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk egybegyűjti csirkéit szárnyai alá, és te nem akartad! Ime pusztán hagyatik nektek a ti házatok." (Mt. 23, 37-38.) "Vajha te is megismerted volna legalább ezen a te napodon, amik békeségedre szolgálnak, most pedig el vannak rejtve szemeid előtt!" (Lk. 19, 42.) Ez is a világ és a századok képe. A lelkek és a nemzetek, a juhok és a bakok széfválása ez. Jézus bevonul Jeruzsálembe, hogy utolsó erőfeszítéssel meghódítsa a lelkeket és megkezdje a nagy harcot a világ megváltásáért. Hozzá kell szegődnöm legszorosabb követésében, hogy én is megkezdjem vele együtt és érette a döntő harcot önmagam és a világ ellen, hogy meginduljak a kereszt királyi útján, az országának hódító hadi útján, mely a győzelemhez, a dicsőséghez és a feltámadáshoz vezet. 

Imádság.: Jézusom, dicsőséges Királyom, a te zászlód alá lépek. A te küzdelmed az én küzdelmem is, a te érdekeid az én érdekeim is, a te szenvedésed az én szenvedésem is, a te diadalod az én diadalom is. Fogadj hű tanítványaid és harcosaid sorába, engedd, hogy részem legyen a te küzdelmedben és keresztedben, hogy veled együtt meghódítsam a világot Atyád szeretetének és dicsőségének, és veled együtt bevonuljak egykoron az örök birodalmába, ahol veled és a Szentlélekkel együtt uralkodik örökön örökké. Ámen.