Aktualizálás - summa summarum -
XXV. - lelkigyakorlatok -
3. HÉT . 6. nap .
Szemlélődések Krisztus életéből :
III. A SZAMARIAI NŐ.
Első előgyakorlat. Jn. 4, 1-42.
Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – noha Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai –, elhagyta Júdeát és visszatért Galileába, így keresztül kellett mennie Szamárián. Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz * ; ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő. Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek.
* Szikem (Szikar) ókori kánaáni város Palesztina területén a Garizim és Ebal hegyek közötti völgyben. A mai ciszjordániai Náblusz közvetlen szomszédságában, tőle délkeletre a Tell Baláta nevű domb takarja a romjait.
Az egykori Szikemtől pár km-re volt a Jákob-kútja, amely az evangéliumokban van említve, ahol Jézus beszélgetett a szamáriai asszonnyal.
Ma Náblusz délkeleti részén található a helyszín, a Bir Ya'qub ortodox kolostor területén. Zarándokhely. Fölé a történelem során több alkalommal keresztény templomot emeltek, amely mindannyiszor elpusztult.
A Görög Ortodox Patriarchátus 1893-ban építette a Szent Photini templomot és kolostort, amelyben jelenleg látható.
 |
| A kiválasztottak (The Chosen) című sorozat Jézus életéről - https://youtu.be/L-55P9g2o38?si=o503vf_TB4OFCJJZ |
I. Pont, Jézus az élő víz forrása.
Mily megható jelenet Jézust látni, amint fáradtan leül Jákob kutjánál. A jó pásztor kifáradt juhainak keresésében. Fáradt és éhes és szomjas. Szentséges arca verejtékkel borítva. Ruháit és lábait por lepi. Most is egy elveszett juhocskára vár, aki nem is sejti, hogy a szent lélekkereső hálóiba fog esni. Jézus is vár. Igy kerestél engem is, isteni Üdvözítőm! Már jön a lélek, akire a lelkek halásza vár. "Odajőve
egy asszony Szamariából vizet meríteni." (Jn. 4, 7.) Jézus
megszólítja: "Adj innom." Nem annyira testi szomját akarja csillapítani, mint inkább alkalmat keres, hogy az asszony
lelkéhez férkőzzék. Kis szeretetszolgálatot kér tőle. Néha
oly csekélység az, amivel Jézus kegyét és szeretetét meg
tudjuk nyerni. Ne mulasszuk el a kis alkalmakat. A felebaráti szeretetre nézve is áll ez. "Aki csak egy pohár hideg
vizet ad is inni egynek e legkisebbek közül, bizony mondom
nektek, nem veszti el jutalmát." (Mt. 10, 42.)
De az asszony húzódik: "Hogyan kérhetsz te zsidó
létedre én tőlem inni, aki szamariai asszony vagyok?" (Jn.
4, 9.) A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal.
Mily kárhozatos sokszor a nemzetieskedés, a sovinizmus ! Nagy kegyelmektől foszthat meg minket a nemzetiségi előítélet. Nagy előnyöktől fosztja meg az Egyházat a nemzetek pártoskodása. Mily kárhozatos dolog, ha a lelkek pásztora nemzeti politikát
csinál! Mily veszélyes dolog, ha a nyáj nemzeti szempontok
szerint ítéli meg pásztorát! Mily sajnálatraméltó dolog, ha
a túlzott nemzeti érzés szétválasztja a keresztény népeket,
és képtelenné teszi őket, hogy egységesen síkra szálljanak
Isten és az Egyház érdekeiért! A túlzott nacionalizmus az a mi korunk eretneksége.
De Jézus nem engedi, hogy ez az érzés közbe ékelje
magát a lélek és Ő közé. Azért mondja: "Ha tudnád az
Isten ajándékát, és hogy ki az, ki neked mondja: Adj innom,
talán te kérted volna őt, és élő vizet adott volna neked."
(Jn. 4, 10.) Az asszony nem érti meg szavainak lelki vonatkozását, és csak a földi vízre gondol. "Nincs is mivel merítened", mondja, "a kút pedig mély; honnét vennél hát élő
vizet?" (11.) Tompa az emberi értelem, főleg, ha jármába
hajtotta a bűn, és ha előítéletek, szenvedélyek, ellenszenv és
gyűlölet tartják fogva. De Jézus irgalma türelmes; lépésről lépésre vezeti a lelket az igazság megértéséhez. Ilyennek kell lenni az apostoli szív türelmének. Ilyennek kell lenni minden szülőnek, minden nevelőnek, minden elöljárónak. "Mindaz, aki e vízből iszik", feleli Jézus, "ismét megszomjazik; aki pedig abból a vízből iszik, melyet én adok neki, soha többé nem szomjazik mindörökké, hanem a víz, . melyet én adok neki, az örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (13-14.) Jézus az élő vizek kutja, Szívéből fakadnak a kegyelem és az élet vizei. A víz, melyet ad, az tanítása. A víz, melyet ad, a megszentelő és segítő kegyelmek árjai. A víz, melyet ad, vigasztalásai és életet adó szeretete. Ebből a forrásból hittel kell meríteni. "Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám, és igyék." (Jn. 7, 37.) A kegyelem vizei kielégítik a lélek szomjúságát és jócselekedetek által az örök élet forrásává lesznek benne. "Aki hisz énbennem, élő víz folyói fakadnak majd őbelőle." (Jn. 7,38.) Merítsünk hát örömmel Üdvözítőnk forrásaiból! (Iz. 12, 3.)
II. Pont. A szamariai asszony megtérése.
Az asszony még mindig nem fogja fel Jézus szavának
lelki értelmét. Azt hiszi, hogy valami csodálatos földi vízről van szó, mely elveszi mindenkorra a szomjúság érzetét.
"Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam s ne
járjak ide meríteni." (Jn. 4, 15.) Az érzékiség, a bűn elhomályosítja értelmét. "Érzéki ember nem fogja fel, ami az
Isten Lelkéé," (1. Kor. 2, 14.) Azért előbb az akadályt kell eltávolítani, meg kell adni a léleknek a látóképességet.
"Menj, hívd el az uradat, és jöjj ide", mondja neki
Jézus. "Nincs uram", feleli az asszony, és igazat mondott.
"Jól mondád, hogy nincs urad. Mert öt urad volt, és akid
most van, nem urad; ezt igazán mondtad." (Jn. 4, 16-18.)
Mintha csak egy modern családi élet titkát tárná fel előttünk
Jézus prófétai látása. Öt urad volt, és akid most van, akivel
"törvényesen" összeálltál, nem urad. Hány mai nőnek szól
Jézus szava! E miatt a családi bomlás miatt nincs vallásos
érzés, természetfeletti életfelfogás, az isteni titkok megértése
abban a társadalomban, mely e szerint a polgári erkölcsi
kódex szerint él. A házasság célja a modem ember felfogása szerint az élvezet. Amíg tart , addig tart a hűség. Utána új
"ura" lesz, akár az ötödik. Es egy sem ura.
Az asszonyt meglepik Jézus szavai. Prófétát lát benne:
"Uram! látom, hogy próféta vagy." (Jn. 4, 19.) De kellemetlen neki magánéletének további feszegetése, azért más
tárgyra tereli a beszédet. Mintha csak ismét a mai kor
emberét látnók, aki ügyesen, udvariasan, politikusan kitér
a "problémák" elöl. Soha komoly dologról vele beszélni
nem lehet. A szamariai asszony nem megy ennyire. Ő csak magánéletéröl
tereli el a beszédet, de azonnal felvet egy problémát, mely
legélénkebben foglalkoztatta a szamaritánusokat : Hol kell
imádni Istent, itt vagy Jeruzsálemben?
Jézus enged a kérdésnek, mert tudja, hogy így is
közelebb jut az asszony lelkéhez. Ez a kérdés ugyanis a
Messiás eljövetelére tereli majd a beszédet. "Eljön az óra",
mondja Jézus, "amikor sem ezen a helyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Eljön az óra, és már
itt vagyon, mikor igazi imádói lélekben és igazságban fogják
imádni az Atyát." (Jn. 4, 21-23.) Ez az idő Messiás
ideje lesz, feleli az asszony. Jézus pedig kijelenti: "Én vagyok
az, ki veled beszélek." (26.)
Ez a kijelentés egészen megrendíti és átváltoztatja az
asszony lelkét. Örömében elviszi a hírt polgártársainak. Otthagyja vedrét, és a városba siet, hogy megmondja az embereknek: "Jertek, lássátok az embert, ki elmondott
nekem mindent, amit cselekedtem ; vajon nem Ő-e a Krisztus?" A bűnösből egyszerre apostol lesz. Ezt teszi
Jézus kegyelme. Bízom, hogy velem is megteszi.
III. Pont. Jézus titokzatos eledele; a nagy aratás.
Míg Jézus az asszonnyal beszélt, közben megérkeztek a tanítványok és csodálkoztak, "hogy asszonnyal beszélgetett." (Jn. 4, 27.) Nem azért csodálkoztak, mert talán helytelennek tartották, hogy asszonnyal beszél; sokkal nagyobb tisztelettel voltak mesterük iránt, semhogy így vélekedtek volna. Azért csodálkoztak, mert a zsidó nép tanítói a nőt nem tartották alkalmasnak vallásos igazságok megértésére, és azért szóba sem állottak vele. Jézus pedig a szamariai asszonnyal beszélget vallásos dolgokról. Tiszteletből Jézus
iránt meg sem merik kérdezni: "Mit beszélsz vele?"
Jézus fedezte fel először a női lélek értékét. Nem is
fedezte fel, hanem "tudta, mi van az emberben" (Jn. 2, 25.),
tudta, mi rejlik a női lélek mélyén, Ezt édesanyjában látta először. Ő a női lélek típusa. Jézusnak ez a felfedezése adta a világnak
a hosszú századokon át a Szent Ágneseket. Mónikákat,
Erzsébeteket, Szent Terézeket. Az ószövetség is ismer szent
nőket, de nem ily számban. A nő háttérbe szorul, csak Jézus
tette őt helyes értelemben egyenrangúvá a férfival, azáltal,
hogy megmutatta a női lélek értékét. Az Egyház szava:
"sponsa Christi" legjobban mutatja, hogy mit tartott Krisztus, és mit tart az Egyház a női lélek értékéről.
Tanuljuk meg Jézustól, akik erre hivatva vagyunk,
az igazi nőpasztorációt. Valamennyien pedig tanuljuk megbecsülni a női lélek értékeit. Túlzások, ferde felfogások
mutatkoznak olykor a férfi- vagy nőpasztoráció egyoldalú
s túlzott hangsúlyozásában. A férfi hivatott a világot kormányozni és irányítani. Ö természeténél és állásánál fogva
az első a családban, a közéletben, az államban, a tudományban, a művészetben. De ki ne tudná, mily belső befolyása van a férfi lelkének kialakulására a nő, az édesanya?
Ki ne tudná, mit jelenthet a férfi számára a hű hitves?
Mily hatással van a nő a gyermeki lélekre? Mennyire az
olaj az emberi társadalomban! Sok eredményt csak általa
lehet elérni. Azért nem áll távol az igazságtól az, aki mondja,
hogy ily értelemben voltaképen a nő kormányozza a világot. Ebből a meglátásból következnek a helyes elvek a
férfi- és a nőpasztorációra nézve. A lelkipásztor figyelmének általában inkább a férfira, mint nőre kell irányulnia. Jézus is így tett. Nem lekicsinylésből, mintha a nő lelke kevésbé volna értékes, hanem azért, mert a férfi hivatott közvetlenül irányítani a világ folyását, és mert a világ
általában arra tekint, hogy mit tesz, hogyan gondolkodik,
mit értékel és tart nagynak a férfi. Jézus is férfiak közül
választotta apostolait és férfiakra bízta Egyházának kormányzását és a papi rendet. A nő befolyása abban áll, hogy a
férfit közvetlen cselekvésre bírja. Tehát a férfi általában a
dolgok végrehajtója, a nő gyakran inspirálója.
De ép ezért nagy hiba volna elhanyagolni a nőt, mert
azzal kitennék őt a veszélynek, hogy ne "magasabb dolgok szimbóluma", mint Carlyle mondja, hanem Tertullián
szava szerint "a pokol kapuja" legyen. Ezzel a férfit is elvesztenénk. Mint célt tekintve, általában a férfivilág meghódítása kell, hogy szemünk előtt álljon, meg kell nyernünk Krisztusnak azokat, akik közvetlenül intézik a világ
sorsát; de mint eszköznek gyakran a nőnek kell előtérbe
lépnie, hogy az befolyása által megnyerjük a férfi világot.
A lélek értékét tekintve mind a kettő egyenlő. A nő
lelke fogékonyabb, a férfi lelke viszont állhatatosabb. A
férfi jobban rászorul, hogy vele foglalkozzunk, mert természeténél fogva kevésbé hajlik a vallás felé, a nőben viszont
olykor bőségesebb a termés, melyet az elvetett mag hoz.
A nővel való foglalkozás sok időt vesz igénybe s inkább
van kitéve lelki veszélynek, megszólásnak: azért okos
mértéket kell tartani. A férfiak lelki gondozása ment ezektől a hátrányoktól, és általában nehezebb; azért az aszkézis szabályai szerint előnyben kell részesíteni, ahol magasabb érdekek nem követelik az ellenkezőt.
Jézus Édesanyjának lelkével 30 évig foglalkozik, és
talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy más okok mellett az lelkének kiműveléséért is maradt oly sokáig a názáreti otthonban. Jézus egyénenként is foglalkozott a női lélekkel. ,Bizonyítja a szamariai asszony esete és Betánia. "Mária
az Úr lábaihoz ülve hallgatá az Ő igéjét." (Lk. 11, 39.)
Mialatt a szamariai asszony bement a városba, hogy
hívja az embereket, megható jelenet játszódik le Jézus és
tanítványai közt. A tanítványok élelemért mentek és visszajöttek s most kérik fáradt mesterüket, üdítse testét étellel:
"Rabbi! egyél" (Jn. 4, 31.) De Jézus azt válaszolja: "Van
nekem ennivalóm, melyről ti nem tudtok." (32) Egészen
Az én eledelem "hasonlóképen szól tanítványaihoz, mint " ' , . előbb a szamariai asszonyhoz. Ott az
élő vízről, itt a titokzatos eledelről beszél. A tanítványok
sem értik meg mindjárt a szavát, és azt hiszik, hogy valaki
enni hozott neki. De Jézus felvilágosítja őket: "Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, ki engem küldött,
hogy elvégezzem az művét. Mily megható kép I
Jézus fáradtan ül a kútnál, a tanítványok jönnek és étellel
kínálják, de az lelkének vágya nem a földi ételnél van,
hanem a lelki aratásnál. A beszéd a szamariai asszonnyal
felkeltette benne a szomjúságot a lelkek után, és ez a
szomjúság most hevesebb volt, mint máskor. Látja már,
hogyan jönnek ki hozzá az emberek a városból, hogy szavát hallgassák, és meghívják őt városukba. Az szomjuk
égetőbbé, kínzóbbá teszi Jézus szomját is lelkük üdvössége után.
Szeme még mélyebbre tekint és látja a lelkek nagy
aratását. "Emeljétek fel szemeiteket", mondja tanítványainak, "és lássátok a szántóföldeket; mert már fehérek az
aratásra." (35) Tanítványaiban is felkelti az apostoli buzgalmat: "Aratni küldöttetek titeket", szemeiteket , mondja. Nem ti vetettetek,.. mások
vetettek, de "ti azok munkájába álltatok be." (38.)
Harmadib előgyakorlat. Kérem a kegyelmet, hogy megismerjem isteni Üdvözítőm irgalmas Szívét, mely az élő vizek forrása és az irgalomnak soha ki nem apadó kutja, hogy szeretete erősítő és üdítő italom legyen, akaratának teljesítése pedig hű követésében lelkem tápláló eledele.
Abból a városból sokan hittek benne a szamáriaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: „Mindent elsorolt, amit csak tettem.” Amikor a szamáriaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. S az ő szavát hallva még többen hittek benne. Meg is mondták az asszonynak: „Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”
Jézus a vető, az apostolok az aratók. Jézus
teszi vérével termékennyé a lelkek szántóföldjét, az apostolok szedik össze a termést és gyűjtik azt Isten csűrébe.
Más szempontból az apostolok ültetnek, de Krisztus kegyelme
ad növekedést. (1 Kor. 3, 7.) Boldog, akit Krisztus király
meghív az aratásába munkatársnak, aratónak ! Ne a tizenegyedik órában, sem a kilencedikben, hanem most a harmadik órában hallgassuk meg hívását: "Ma, ha szavát meghalljátok, meg ne keményítsétek szíveteket." (94. zsolt.)
A két nap elteltével folytatta útját Galilea felé. Jézus maga állapította meg, hogy saját hazájában nincs a prófétának becsülete. Mégis, amikor Galileába ért, a galileaiak szívesen fogadták, mert mind látták, amit az ünnep alkalmával Jeruzsálemben tett, hisz ott voltak az ünnepen. Így újra a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kafarnaumban volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste, és arra kérte, menjen el, gyógyítsa meg a fiát, aki már a halálán volt. Jézus azonban így szólt: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” De a királyi tisztviselő tovább kérlelte: „Gyere, Uram, mielőtt még meghalna a fiam!” Jézus megnyugtatta: „Menj csak, él a fiad!” Az ember hitt Jézus szavának, amelyet hozzá intézett, és elindult haza. Útközben elé jöttek szolgái és jelentették, hogy él a fia. Megkérdezte tőlük, hogy melyik órában lett jobban. „Tegnap, a hetedik óra körül hagyta el a láz” – felelték. Akkor az apa ráeszmélt, hogy épp ebben az órában történt, hogy Jézus azt mondta neki: „Él a fiad.” És hívő lett egész házanépével egyetemben. Ez volt Jézus második csodajele, amikor Júdeából Galilea felé tartott.
Imádság. Ó isteni Mester, a szamariai lakosokkal
mondom én is: Hallottam és tudom, hogy te vagy valóban a
világ Üdvözítője! (Jn. 4, 42.) Te vagy a világ világossága, az
élő vizek forrása és az élet kenyere. "Emberek Üdvözítője, Jézus Krisztus, akinek műve a mi megváltásunk. akinek követése a mi egész tökéletességünk, nyisd meg nekem,
kérlek, szentséges Szívedet, az élet kapuját és az élő vizek
forrását, hogy általa a te ismeretedre eljussak, és az igazi
erény vizét igyam, mely kioltja bennem a szornjúságot minden földi dolog után."
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése