HOMÁLYOS PONTOK SZENT ISTVÁN
HALÁLA KÖRÜL - és ennek kapcsán :
Magyar uralkodók és királyok valamint a
trónra várományosok és trónkövetelők felsorolása haláluk módját illetően
O
Mielőtt rátérnénk a magyar uralkodókra , érdemes lenne számba venni elődjeinket a szkítákat , a pártusokat és a hunokat is .
A
szkíták – régi magyar nevükön: szittyák
–
indoiráni nyelvet
beszélő, nomád lovasnép voltak. A királyi szkíták az i.
e. 5. században a
kelet-európai puszta nyugati felét birtokolták , a
Dnyeszter torkolatvidéke pedig
a
szkíták tulajdonában volt.
A
királyiak birodalma, ha nem számítjuk a tengermelléket, nyugaton
a Déli-Bug
folyóig terjeszkedett.
A
görög
világ látóterében
az i. e. 8. századtól jelentek meg a szkíták. Első említésük
az Iliaszból ismert,
ott a távoli északon élő lófejő, kancafejő népként említik
őket. Az i. e. 7. századtól kezdődően gyakoribbá váltak a
róluk szóló értesülések, mivel ekkortól megjelent az egyre
erősebbé váló görög
gyarmatosítás a
Fekete-tenger északi partvidékén is.
Hérodotosz,a
görög-perzsa háborúkról írott nagy munkájának 4. könyvében,
ahol I.
Dárajavaus perzsa király i.
e. 515-514-es szkíták elleni hadjáratát tárgyalja, részletesen
foglalkozik a szkítákkal, eredetükkel, szokásaikkal,
szomszédaikkal.
Ugyanakkor
Közép-Ázsiában Nagy
Sándor hódításai
nyomán nyugat felé mozdultak. A szkíták egy része a Krímbe
vonult
vissza.A 3.
századra a
szarmatákat és a szkíták maradékait elsöpörték a gótok,
majd a hunok.
Kisebb birodalmuk – Mikra Szküthia (Μικρα Σκυθια),
Scythia Minor, Kis-Szkítia (i.e. kb. 250–i.sz. kb. 200.) – neve
utóbb a mai Dobrudzsa
területére
szállott át, ahol az i.e. 2. században, amikor elvesztették
önállóságukat, szintén feltűntek. A nép egy része
valószínűleg az alánok
közé
vegyült, s velük az Alföldre vándorolt. Azi.
e. 9. század során
a Kárpát-medence központi területein kisebb keleti csoportok
tűntek fel, akik elsősorban az Alföld
és
Erdély
stratégiai
útvonalai mentén, zárt tömbökben telepedtek meg (preszkíták
vagy mezőcsáti
kultúra).
Az új jövevények feltűnésével párhuzamosan a keleti, sztyeppei
lószerszámzat és fegyverzeti elemek, illetve rövid időn belül
azok sajátosan újragondolt adaptációi is megjelentek a régészeti
leletekben. A szkíták eltűnése után a kortárs, középkori és
kora újkori történetírók a „szkíta” megnevezést számos,
velük nem rokonítható, de ugyanúgy sztyeppei népre alkalmazták.
A vérrel megpecsételt eskü, a vérszerződés,
amint ezt ókori tudósítók nem egyszer leírták, kitüntetett
szerepet játszott a szkíta szövetség népeinek életében. A
hunok,
illetve szövetségeseik is ragaszkodtak az esküvés eme formájához.
A vérszerződés
szokása
a pusztai népek körében a középkorig fennmaradt. A vérrel
megpecsételt eskü a magyarok
történelmének
is meghatározó. Kiemelkedő szkíta leletek például a
tápiószentmártoni és
a zöldhalompusztai
aranyszarvas.
A késő antik
kor és
a kora középkori
bizánci és
nyugat-európai szerzők a keletről érkező, az ő nézőpontjukból
egyforma, lovasnomád kultúrkörből érkező harcoscsoportokat
hagyományosan az egykori szkíták lakhelyéről, Szkítiából
származtatták.
Az így megnevezett a térség a Dontól a
Duna
torkolatáig terjedő
sztyeppei és részben erdős sztyeppei régiót foglalta magába,
tulajdonképpen azt a területet, amely az i.
e. 1. évezred elejétől
a i. sz. 1200-as
évekig a
különböző lovasnomád népek szállásterülete volt. Hérodotosz
műve és annak különböző görög majd latin nyelvű átiratai a
középkor idején is közismert és népszerű források voltak, így
az Anonymus,
majd Kézai
Simon által
a magyarok őshazájaként körülírt területet magától
értetődően feleltették meg az egykor a szkíta törzsek által
uralt vidékkel. A középkori magyar nemesség körében élő szkíta
leszármazástudat első nyoma Anonymus munkájából
ismert, aki szerint Szkítia első királyának az ivadékaiból
sarjadt Attila
hun király majd
tőle a későbbi Magyarország vezérei és uralkodói is.
Szkíta-magyar rokonság tudományosan nem mutatható ki, azonban az
olyan ősi ikonográfiai elemek, mint szarvasok, ragadozó madarak
ábrázolása az i. e. 10–9. századtól a középkorig általánosan
jelen voltak az eurázsiai sztyeppén.Kézai
Simon,
aki magyar krónikáját Kun Lászlónak ajánlotta, az általa
feljegyzett csodaszarvas legendában a magyar és a hun népet azonos
gyökérből származó testvérnépként írta le. Ő ezzel nyilván
a magyarság körében elterjedt korábbi hagyományokat elevenített
fel, olyanokat, amelyeket a pogány kun kapcsolatok kialakulásáig
krónikáink nem adtak közre.
A
magyar nemesség körében a 19. század közepéig magától
értetődőnek vették a hun származást. Gondoljunk csak arra, hogy
még a Himnusz soraiban is az áll, hogy: „Bendegúznak vére”.
Rokonnak
tartanak minket a kaukázusi népek – dagesztániak, csecsenek –,
az afgánok és a mongolok, akik saját magukon kívül egyedül a
magyarokat és a székelyeket ismerik el hun utód népnek. Ezek a
rokoni kapcsolatok mind arra vallanak, hogy a magyarság a hun-szkíta
világból származik. Kőrösi
Csoma Sándor az ujgurokban látta a magyarok testvérnépét. Sokan
úgy vélik, hogy a Habsburgok a 18-19. században beavatkoztak a
magyar őstörténet-kutatásba, és megfosztották a magyarokat a
szkíta-hun őseiktől.
A
magyar őstörténet azon részei, amelyek kutatását a hivatalos
állami/akadémiai művelődéspolitika irányítói (a múltban és
a jelenben), tudománytalannak hirdetve, akadályozzák, elutasítják,
eredményeit tagadják s a tankönyvekből kitiltják. - A
szkíta-kérdés
történetírásunk
legkényesebb kérdése. Nagyon kevés szkíta nyelvemlék maradt
fönn, ezért a szkíták nyelve csak a korabeli más
nyelvemlékekkel, ill. későbbi, a szkítával rokon v. a
szkíta-utód nyelvek segítségével tanulmányozható; ilyen a
sumér, a szanszkrit, az etruszk, a kelta, a magyar
nyelv.
- A szkíta-etruszk, azaz a m.-etruszk nyelvrokonságot meggyőzően
bizonyítja pl. az olasz Mario Alinei: Az
etruszk nyelv mint a magyar nyelv archaikus változata (Etrusco:
una forma arcaica di Ungherese. Bologna, 2003) c. műve .Alinei
bizonyítéka az is, hogy a m. nyelv segítségével sok
„megfejthetetlen” etruszk föliratot fejtett meg. Évezredekkel
ezelőtt valóságot
nevezte meg az
ember, azokból csak később alkotott elvont fogalmakat! - A m.
nyelv emlékezete a szkíta múltra utal, arra, hogy a magyar
nyelv őse az a szkíta nyelv, amely az állami és a hitélet nyelve
(v. egyik meghatározó nyelve) volt a szkíta birodalomban.
-
A magyar
nyelv ősisége, gazdagsága, különös rejtélyei - köztük az,
hogy leglogikusabb a világ nyelvei közül - nem fejthetők meg, ha
nem föltételezzük, hogy hosszú ideig lehetett egy nyugalmát
biztosítani képes ókori állam
hivatalos nyelve.
Eseménykrónika
időrendje
i.e.
7. század: - Kárpát-medencébe bevonulnak a szkíták (Herodotosz)
1.
század: - egy Ungar nevű vezér
vezetésével
szarmaták Pannoniába vonultak (P. Ransanus)
373.
- hunok elfoglalják a Tisza-környékét (Bonfini)
373.
- hun-magyarok és kaukázusiak Tiszántúlon egyesülnek (Mahmud
tercümán)
373.
- magyarok, vagyis a hunok 1. bevonulása Pannoniába (Kálti Márk)
380.
- madzsarok a hunokkal elfoglalják Pannoniát (Mahmud tercümán)
388.
- hunok, vagy magyarok 1. bejövetele Pannoniába (Kézai S.)
401.
- hunok, akiket magyaroknak neveznek, elfoglalják Pannoniát
(Bonfini, Thuróczy) 417. - hunok az elfoglalt Pannóniát
Hungaria-nak nevezik (Paulus Orosius)
450.
- vengerek visszatérnek származási helyükre, Pannoniába (Nagy
Lengyel Krónika) 451. - hunok bevonulása Pannoniába (Anonymus)
454.
- hunok Pannoniából Erdélybe és a Duna-delta környékére
vonulnak (Herodotosz) 454. - utigurok Attila halála után
visszavonulnak Szkítiába (Procopius Caesarea)
454.
- hunok Erdélybe és Görögországba vonulnak (Kézai S., Kálti
M., Bonfini)
445.
- hunok Pannoniából Szarmatiába vonulnak, ahonnan kivonultak (P.
Ransanus)
445.
- üngürüszök Pannoniából Erdélybe és Görögországba
vonulnak (Mahmud tercümán)
445.
- magyarok Magzsarisztánból Erdélybe, majd Nagy Sztyeppére
vonulnak (Madzsar Tarihi)
465.-
magyarok vonulnak Krímbe, elfoglalják Kercs városát (J. E.
Tunmann)
467.
- magyarok és bolgárok elfoglalják a Don-Dnyeszter közét (J. E.
Tunmann)
469.
- magyarok és bolgárok a hunokat a Duna nyugati oldalára szorítják
(J. E. Tunmann)
-
bizonyos szláv népesség élt a Duna-mellékén és Pannoniában
(Nesztor-krónika)
-
ugorok éltek Kijev környékén (Nesztor-krónika)
560.
- magyarok és bolgárok elismerik a varok és hunok [avarok] uralmát
(J. E. Tunmann)
615.
(622.) - kazáriai bolgárok elfoglalják a Duna mentét
(Nesztor-krónika)
621.
(628.) - fehér ugorok vonulnak a Kárpát-medencébe
(Nesztor-krónika)
630.
- ugorokat a királyukról abaroknak nevezték el (Szent Izidor
krónikája)
631.
- belháborúban győztes avarok Pannoniából kiűzik a bolgárokat
(Fredegar krónika) 782. - avar és yugur küldöttek Pannoniából
Nagy Károly elé járultak (Korai Metzi Évkönyv)
-
jugorok a szamojédek szomszédságában éltek [Káma-Vicsega köze]
(Nesztor-krónika) 679. - magyarok és bolgárok kénytelenek
elfogadni a kazár uralmat (J. E. Tunmann)
743-751.
között hunok vagy magyarok 2. vonulásának kezdete (Kálti M.)
744.
- magyarok ismét felkerekednek Pannónia felé (Túróczy)
744.
- magyarok Szkítiából visszaindulnak Pannoniába (Bonfini)
744.
- üngürüszök kivonulása Szkítiából (Mahmud tercümán)
744.
- madzsarok kivonulnak a Nagy-Sztyeppéről (Madzsar Tarihi)
-
ugorok a karéliaiak, lettek és litvánok környékén éltek
(Nesztor-krónika)
-
ugorok éltek a Kárpátoknál is [Ugor hegyek = Kárpátok]
(Nesztor-krónika)
872.
- hunok, vagy magyarok 2. bejövetelének kezdete, Pannoniába (Kézai
Simon)
884.
- magyarok Szuzdalon és Kijeven át Pannoniába jöttek (Anonymus)
889.
- magyarok (ugorok) bevonulása (Zágrábi és Váradi krónika)
891.
- fekete ugorok (ouggorok) Kijevnél, Kárpát-medencébe
vonulnak(Nesztor-Krónika)
892.
- hongroisok (más népekkel) elpusztítják Moraviát (Fuldai
évkönyv)
897.
- ugorok, murómák és dunai bolgárok éltek a Duna mentén
(Rogozsszki Krónikás) 903. - magyarok elfoglalják a Kárpát-medence
keleti részét (Anonymus)
-
magyarok éltek a Fekete-tenger környékén (Ibn-Dasta, magyar és
török krónikák)
855.
(862.) - kazárok adót szednek a szeverjánoktól és vljaticsoktól
(Nesztor-Krónika) 879. - magyarok és bolgárok egy része elmenekül
a kazároktól (J. E. Tunmann)
882.
- magyarok és bolgárok egy részét a besenyők kiűzik a Krím
félszigetről (J. E. Tunmann) 882. - türkök a besenyők elől
nyugatra és Irán felé vonulnak (VII. Konstantin) 882. - magyarok a
besenyők elől a Dnyeper nyugati oldalára költöznek (J. E.
Tunmann) 882. - ugorok az Al-Duna mentén (Metód-legenda)
888.
- agarének először hatolnak be a Duna forrásvidékére (Nagy
Szent Galleni Évkönyv) 889. - ungarok a Doni mocsarakból
Pannoniába jöttek (Szent Bertin Évkönyv)
889.
- ungarok elfoglalják a pannonok és avarok pusztáit (Regino prümi
apát)
894.
- magyarok Nagy-Moráviába vonulnak (J. E. Tunmann)
895.
- ugorok a bolgárok földjére támadnak, bizánci kérésre
(Nesztor-Krónika)
-
türkök Kazáriához közel éltek (VII. Konstantin) - türkök Etel
Küzübe költöznek, kis részük Perzsia felé vonul (VII.
Konstantin)
894.
- türkök [Árpád fia vezetésével] támadják a bolgárokat,
bizánci kérésre (VII. Konstantin)
895.
- görögök békét kötöttek avarokkal, akiket ungaroknak neveznek
(Fuldai Évkönyv) 895. - görögök kibékülnek a bolgárokkal,
akik a besenyőkkel szövetkeznek (VII. Konstantin)
895.
- türköket megtámadják a besenyők, bolgár kérésre (VII.
Konstantin)
895.
- ugorokat megtámadják a besenyők, bolgár kérésre
(Nesztor-Krónika)
896.
- Árpád-féle türk-kazárok Tisza-Maros-Körös-Temes vidéke
költöznek (VII. Konstantin)
Neparáczki
Endre ,
Archeogenetikai Kutatóközpont
igazgatója
szerint a mongóliai Ar Gunt hun temetője feltárása során
végeztek azonosításkat , ahol
7 humán koponyát vizsgáltak . A genetikai vizsgálatok
eredményeként kétséget
kizárhatóan
kijelenthető hogy az
Árpád-házi marker az R1A
bizonyítottan
megtalálható Mongóliában . A történeti adatok amelyek
megtalálhatók a krónikákban IGAZAK , mégpedig hogy a magyaroknak
szkíta – hun őseik vannak . Bebizonyított hogy a finnugor
származási elmélet nem igaz ! ; ezzel
szemben az akadémiai társulat foggal – körömmel védi a 150
-170 éves bécsi udvari német , germán doktrinákat –
bebizonyosodott hogy az egész hazugság , ha objektíven szeretnénk
meghatározni – ezt az egészet a kommunisták csak átvették
Lukács György vezényletével és
manapság is a bal-liberális akadémikusok szabotálják a magyar
őstörténet kutatásokat .
Itt
kell sort kerítenünk a pártusokról is akik a szkíta
népek,
közelebbről a szakák közé
tartoztak , Parthava , egykor kicsiny tartomány, keskeny sáv volt
a Kopet-dag északi
előterében. Központja a mai Dargaz település környékén
lehetett. A mai Dahisztán nevű területet e vidéktől nyugatra,
a Kaszpi-tengerhez közelebb
találjuk. A pártusok lovasnépének harcászatában a könnyűlovas
íjászoké volt a fő szerep. Hadművészetük magas szintű volt, a
honfoglaló magyarokéhoz hasonló
könnyűlovas harcmodort és hadicseleket alkalmaztak. Marcus
Iunianus Iustinus állítása
szerint a pártusok szkíták voltak, s (latinosított) nevük
összecseng a szkíta számkivetett –
ha úgy tetszik, elpártolt, pártos –
szóval , I. Mithridatész (i. e. 167–132.) uralma alatt
Parthia a nagyhatalmak sorába emelkedett. Egy ékírásos szöveg
tanúskodása szerint i. e. 141. októberében már
a babilóniai Uruk városát
is birtokolta.
A
pártus nemzethez tartozó baktrok a Pártus Birodalom bukása után
a királyi szkítákhoz csatlakoztak, és a honfoglaló magyarok
népcsoportjaként a Kárpát-medencébe jöttek. A leszármazottjaik
a felvidéki Gömörben, a mai Szlovákiában élnek.Matyó a
mátraaljai palócok neve. „Matieni” néven Hérodotosz is említi
őket.
Barkóknak nevezik a régi Gömör-vármegyében élő
palócokat. A
kalandos úton Magyarországra került barkók őseit, a
baktrokat Hérodotosz az afrikai Lübiából származtatja
, a régi lakhelyük után Barkénak neveztek. Az új hazájukban
megsokasodván Baktria tartomány névadói lettek. Az emléküket
Balkh, Baktria fővárosának a neve őrzi.
A
korai kereszténység igaz történetét nem lehet megírni a Pártus
Birodalom politikai és vallási körülményeinek alapos ismerete
nélkül. Ugyanis: A Pártus Birodalom - helyesebben - a Pártus
Monarchia Kr. e. 256-tól Kr. u. 326-ig, a mai Irak és Irán
területét töltötte be és időlegesen a mai Palesztina és Szíria
is hozzátartozott.
Jézus
tanítványai - az Apostolok - mind „Keleten", Ázsiában -
tehát itt, a Pártus Monarchia területén - hirdették Jézus Urunk
igéjét. Feltétlenül hatalmas egyházpolitikai érdek fűződik
ahhoz, hogy a zsidó-kereszténység tudatosan elkerüli az
Apostoloknak itteni működését és munkásságukról részletes
tudósítást nem ad és írásaikat nem ismerteti.
A
Pártus Birodalom egyesítette
és uralma alá vonta e hatalmas területen létező feudális
hercegségeket és kiskirályságokat. Ezeknek egyike volt a perzsa
hercegség (a későbbi „szaszanidák" ) és az Adiabene
királyság. Jézus
Urunk édesanyja Adiabene pártus királyi hercegnő volt és így az
„emberfia" az eddig ún. „názáreti Jézus" - PÁRTUS
HERCEG az Adiabene királyi ágból . A
„Római
Birodalom" háromszor támadta meg hódító szándékkal a
Pártus Monarchiát és „háromszor" maradtak holtan,
legyőzötten a római légiók a csatatéren. Ezek a pártus
győzelmek, illetőleg római vereségek is hozzájárultak ahhoz,
hogy a rómaivá lett zsidó-kereszténység történetírói
igyekeznek a Pártus Birodalomról minél kevesebbet tudósítani és
azt a keveset, amit közölnek, azt is a pártusok kárára teszik.
Nem lehet véletlen tehát az sem, hogy a korai kereszténység
történetének ismertetésében az „eltitkolás",
„elhallgatás" és a „másítás" főképpen és
elsősorban az ellen indult meg, ami az
Adiabene névhez kapcsolódik.
Hiszen
láthatjuk, hogy 2000 év után, csak MOST értesülünk (a régi
„kiátkozás" veszélyét magunkra véve) arról, hogy Jézus
Urunk édesanyja Adiabene
pártus királyi hercegnő volt
és így az „emberfia" az eddig ún. „názáreti Jézus"
- PÁRTUS
HERCEG az Adiabene királyi ágból.
A
mai magyar kutató szerencsésnek mondhatja magát, mert mindezeket
az adatokat és írásokat összegyűjtötte Lukácsy
Kristóf, szamosújvári
plébános és csodálatos alapossággal megírt könyvében közli.
(„A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei az eredeti
örmény kútfők után" , Kolozsvár, 1870.)
:
”a
Parthusok emlékeivel ellenben tele Örményország, telvék
nemzetünk évkönyvei, történetíróink egész sorát adják az
örmérryparthus Arsacida királyoknak; az
Arsacidák korában tértek az Örmények a keresztény hitre,
alattok nyert lendületet az örmény irodalom, ők tették le
alapját azon polgárosodásnak, miveltségnek és hatalomnak,
melynek Örmérryország azon kora századokban örvendett;
részben máig is fennmaradtak, melyekhez a nemzet híven és
vallásos kegyelettel ragaszkodik.
A
bibliaolvasó plébános írása ez, melyben a következők igen
fontosak:
a.)
Kr. e. 150-ben a pártus Arsacida-családból származik az örmény
királyoknak a dinasztiája.
b.)
A történelmi idők előtt Örményország területén
is hun-magyar-szkíta
népek laktak.
„ A
történetírás nem emlékezik arról, hogy a Párthusok,
jóllehet 500 évig urai voltak Perzsiának, ezen időszak alatt
valaha a Saca, Daha, Massagéta, Hun-magyar-szkíta népekkel
háborúba elegyedtek volna, sőt inkább arról tanúskodik a
história, hogy legmélyebb békében éltek egymás közt a
hunmagyar-szkíták és a párthusok. Hogy a Párthus-Arsacida
királyi hercegek hun-skytha fajrokonaik királyi udvaraiban
neveltettek.....hogy a rómaiak által kiszorított, trónvesztett
Párthus-Arsacida királyok és trónkövetelők hunmagyar-skytha
véreiknél találtak menedéket és segélyökkel nyerték vissza
trónjaikat." (A 228.
oldalon, hivatkozva Tacitus, Justin, Plinius, Procepius és
Theophylactos írásaira.)
Fontosnak
véltem e hivatkozásokkal bebizonyítania
pártus-hunmagyarscytha és örmény népi azonosságot, mely
a Földközi-tengertől - Anatóliát is beleértve - a
Káspi-Aral-Oxus térségig, a Kaukázustól délre a Perzsa-öbölig
és az Indus folyóig terjedt, mert ebbe a hatalmas Pártus
Monarchiába
tartozott az Adiabene
királyság is.
Sajnos
erről az Adiabene királyságról a nyugati írók
semmit sem írnak. De a már zsidó-kereszténnyé vált örmény
történészek is tartózkodó álláspontra helyezkednek és
óvatosan elkerülik ezt a nevet.
Egyedül Strabo, a
régi világ egyik legnevezetesebb földrajzi és történetírója
- aki Örményországot jól ismerte - dicséretesen írva az
örményekről, egyedül ő említi ADIABENE-t a
következőképpen: " (De
situ orbis L. XVL) .....vagyis :
„Nyugatra
van Adiabene és Mezopotámia, mindegyik saját hercegséggel és nem
tartornak Örményországhoz."
Sokat
keresgéltem olyan térkép után, melyen Adiabene fel van tüntetve,
de csak Colledge könyvében találtam meg. (Malcolm A.
Colledge: „Parthian Art." - Cornell Univ. Pres. Ithaca
NY. 1977.) Közlök egy kinagyított részletet belőle.
de ADIABEl1'E határait
feltételesen rajzoltam be, mert csak a különféle hivatkozásokra
lehet támaszkodni.
Ilyen
az is, mely mondja, hogy ![]()
Edessa
volt Adiabene királyság egyik
fővárosa, ahol V.
Abgar uralkodott (Kr.
u. 13-50) Gutschmidt
kronológiája szerint és Eusebius arról tudósít,hogy „Abgar,
Edessa királya ír szemrehányó levele Tiberius császárnak
Pilátus igazságtalanságát közölve és megbotránkozva Jézus
keresztre feszizése miatt". (Hist.
Eccl. I. 13-15.)Chorenei
Mózes egészíti ki Eusebius közleményét a következő adatokkal:„Edessában
Abgar király hatalmas könyvtárat alapított és ide hozta át a
Nisib-i Naptemplom könyvtárát is... Tiberius császárhoz intézett
levelének párját (másolatát), amit Jézus cselekedetei és
Istensége érdekében irt, valamint egyéb leveleit is levéltárába
tette." (Chorenei
Mózes: „Örmények történetei", 2.k.10. és 37. f.)
A
közölt adatokkal a következő feltételezéseink mondhatók
valóságnak:
1.)
Megtudjuk, hogy Abgar mint Adiabene királyság
uralkodója volt Tiberius császár informátora a Jézus
ellen elkövetett merénylet és a benne résztvevő személyek
felderítésében. Ennek következtében vitette megbilincselve
Pilátust és cinkosait, a zsinagóga hercegeit Tiberius császár
Rómába - miként a közölt apokrif-evangélium azt írja.
2.)
Ez az evangélium közli, hogy Mária-Magdala
Tiherius császárnál személyesen tiltakozik a Jézus ellen
elkövetett merénylet miatt, mint Jézus
hozzátartozója. (Ugyanis
csak hozzátartozó (testvér, szülő, vagy feleség)
„hivatkozhatott" a császárra az igazság érdekében, a
római törvény szerint). Mária-Magdalát tehát Abgar által
megszervezett és a protokolt betartó diplomáciai küldöttség
vihette el Tiberius császárhoz. Ennek következtében
3.)
Abgar, mint az Adiabene királyság uralkodója hivatalosította
MáriaMagdulát Jézus Urunk hitveseként, mert
csak „hitvesként"
tiltakozhatott ő Pontius Pilistus római helytartó igazságtalan
ítélete miatt, unnak legfőbb uránál.
Így
lassan felderítjük az eltitkolt ügyeket és arra is kell
gondolnunk, hogy a térképen feltüntetett határokon belüli
városokban is ott lehettek az Adiabene királyság hercegei, mint
kormányzók, uralkodók, így KALAKH
(Nimrud) és MOSSUL is
ilyen kormányzóság alatt állott. Teljesen hasonlóan ahhoz,
miként a Pártus Monarchiához időlegesen hozzácsatolt SAMARIA
(Galilea) is megkapta a kormányzóját annak idején, Mária
édesapja -
Adiabene Nakeb herceg személyében.
… és
itt a Vl.
Abgar (Kr.
u. 71-91) után uralkodó SANATURK-ot (Kr.
u. 91-109) kifejezetten"King
of Adiabene"-nek (Adiabene királyának) nevezi.
EDESSA tehát
főváros lehetett, már csak azért is, mert távol esett az
esetleges örmény befolyástól, Kr. u. 242-ig, amikor is római
fennhatóság alá került.
De
addig - az Adiabene királyság idején - a királyi hatalom legfőbb
és hivatásszerű működése arra összpontosult, hogy Jézussal -
a Pártus Herceggel - a Földön véglegesített „Fény-vallás"
(valószínűleg az, amit az ortodoxia akkor „Melkizedek"-i
vallásnak és későbben „Jézusi-scythizmusnak" nevezett)
legyen az alkotmányos uralkodás és boldog élet indítéka és
biztosítója.
Talán
azért találunk a mi évszázadunkban uralkodó zsidó-keresztényi
felfogás szerint gondolkodó és nyomozó történészek között
olyan irányzatot, mely mindenképpen el akarja feledtetni a nemzsidó
Jézushoz tartozó vallási szervezetek létezését és azt
bizonyítani, hogy ez a zsidóságból indult ortodoxia már a Kr. u.
I. században papokkal és püspökségekkel rendelkezett. Ezt ők
azért teszik mert valószínűleg ismerik azokat az „elrejtett"
okmányokat, amelyek Jézus Urunk feltámadása után igen erősen
megindult „Jézus-Hitre" vonatkoznak. Ugyanis a Moussuli
Szeminárium szíriológusa - prof. A. MINGANA -
igen felkeltette a szakmabeliek érdeklődését egy általa talált
régi írással már 1904-ben, mely „ARBELA
Krónikája" néven lett ismeretes. Ez a „krónika"
igen ellenséges módon ír a pártusokról, de felsorolja az egyes
perzsa és Adiabene királyok uralkodási sorrendjét.
A
szakmabeliek többsége megállapította azt, hogy ez a
„ Krónika" prof. Mingana hamisítása. … mert azért
folytatódik napjainkban is a hamis adatok közlése, hogy Adiabene
Mária hercegnőnek pártus származására fény ne derüljön és
maradjon csak az evangéliumi értékszellem szerinti zsidónő,
akinek „Szentfia" csak annyit tud mondani:
„Mi
közöm hozzád asszony!" (Jn. 2., 4.)
De
II. János Pál pápa is jól ismeri az „igazság" történetét
és a húsvéti „ex Urbi et Orbi" kinyilatkoztatása után
1997. pünkösdkor is ezt az igazságot szolgálta. Így
beszélt: „..az evangelisták elhallgatják az igazságot
Jézus (ő Krisztust mond) feltámadásának a körülményeiről."
- Badinyi
Jós Ferenc: Jézus
Király, a Pártus herceg
A
szkíták kincseiről egy kis összefoglaló
Kuliffay
Hanna : BAKTRIA ARANYKINCSEI WASHINGTONBAN
az
Empiria magazinban közölt írása
nyomán
Több
mint két évtizedig senki sem tudta, vajon Afganisztán Nemzeti
Múzeumának legféltettebb gyűjteménye túlélte-e a szovjet és
amerikai bombázásokat és háborús fosztogatásokat. Mivel a
múzeum anyagának több mint 75%-a áldozatául esett az
elmúlt évtizedek
atrocitásainak és – akárcsak
Irakban – tendenciózus
pusztításának, legtöbben biztosra vették, hogy az
észak-afganisztáni Baktria csodálatos régészeti leletei is
odavesztek. Éppen
ezért 2004-ben
valóságos médiaszenzációt keltett, mikor kiderült, hogy
épségben vészelték át a tragikus időszakot.
A kabuli múzeumi
vezetőség előrelátásának volt köszönhető, hogy a szovjet
inváziót megelőzően a legértékesebb gyűjteményeket időben
biztos helyre szállíttatta. Némi kitérőkkel – és a legnagyobb
titoktartás mellett – végül is 1989-ben a válogatott kollekció
az elnöki palota Központi Bankjának széfjébe került. A bank
jelenlegi képviselője szerint a ládák végig zárt és
lepecsételt állapotban voltak, ami azt jelentette, hogy közel egy
negyed évszázadig emberi szem nem látta az antik világ bennük
rejlő kincseit.Az 1979-es szovjet invázió és az azt követő
megszállás, a tálibok szelektív pusztítása és az amerikai
bombázások, illetve
megszállás következtében Afganisztán kulturális örökségének
jelentős része megsemmisült. A kulturális hagyaték egy másik
hányada rablók, csempészek, orgazdák kezére került. (A múzeum
1922-ben épült, és a század közepén már kb. 100 ezer iszlám
hódítás előtti műtárggyal és jelentős etnográfiai
gyűjteménnyel dicsekedhetett.) …
a Kabuli Nemzeti
Múzeum képtelenné vált, és mai napig is képtelen biztonságos
otthont adni, még kevésbé közszemlére tenni a modernkori
barbarizmust átvészelő kincseket.
….
az
„elveszettként” reklámozott kiállítási anyag, amelyet a
sajtó a Tutenhamon-sírleletek
gazdagságához hasonlított. Az amerikai magyarság számára
különösen érdekes ez a kiállítás, mivel a greco-baktriai
kultúra pusztulását követő szaka-szkíta-kusán kultúra olyan
művészi darabjaiban is gyönyörködhet,
amelyek korábban csak egyetlen napig voltak megtekinthetők Kabulban
(zártkörű szakmai és média bemutató keretében), sőt
olyanokban is, amelyek eddig soha nem kerültek a nagynyilvánosság
elé.
Az
Ai Khanumból származó tárgyak egyik legérdekesebb, csodálatosan
szép darabja egy aranylemezekkel dekorált ezüst díszkorong
(kultikus tükör hátlapja?), A kiállítási darab Ég
királynője, Anahita-Cybele szoláris hatalmát jelképezi a
megtestesülésében felé forduló, rá figyelő
napisten, Samas-Mithrasz-Heliosz,
míg tőle kicsit távolabb Sin/Nanna
holdisten holdsarló-esthajnalcsillag
jelképe,
vagy a
saját sziderikus
megjelenítése (szintén
Hold
és Vénusz) révén fogadja
a személyének szóló főpapi
áldozatot.
Úrnői
öltözék válllapjának díszítőeleme. Motívumsorában kosszarvak
közé zártan a Napszívvirágos, ivarsejtekkel (magvakkal)
körülvett jelképe váltakozik
az Istennő holdsarló jelképeivel,
1978-79
késő őszén egy szovjet-afgán archeológiai expedíció több
helyen is ásatásokat folytatott Baktriában. Ennek során Tillja
Tepében egy 3200 éves tűztemplom romhalmazába ékelve váratlanul
hat sírkamrára lelt – egy
főrangú férfi és vele öt gazdagon felékszerezett
nő koporsójával és
maradványaival. A feltárás során 21,618 arany és ezüst
értéktárgyat, valamint arany, drágakő, féldrágakő és
igazgyöngy díszítőelemet szállítottak Kabul Nemzeti
Múzeumába – a
nyomorgó környékbeliek döbbent ámulatára.
Aranyból
készült mellény- vagy
palástkapocs az Oxus folyó óriásharcsáin lovagló angyalkákkal
A
kiállításról is bővebben az alábbi oldalakon lehet
olvasni.:
www.empiriamagazin.com/jelenido/Baktria
Aranykincsei.htm
www.empiriamagazin.com/jelenido/A
kiralyi szkitak aranya.htm
Arany
hajdísz,
süvegdísz:
szoláris jelképek és sumér kulturális örökségként az
örök megújulást jelképező nyárfalevelek kompozíciója
A szkíták és a pártusok után lássuk a továbbiakban a Hunok-at … akiket magyaroknak is neveznek , ezek az európai hunok .
01 - Balambér - , 313-383 (70 évesen ) Csele fia a Zemény nemzetségből ,
- uralkodott :362-383 , halálának oka :ismeretlen
- Elődje: ismeretlen , Utódja: Uldin
Balambér nagyfejedelem , a hunok uralkodója volt, a 370-es években jelent meg seregével Európa keleti felén. Neve egyedül Jordanes Geticájából ismert, ahol a hunok királyaként (rex Hunnorum) említik. Ugyanakkor vezérek voltak még a Zemény nemzetségből : Küve (Keve ) és Kaducsa (Kadocsa ) valamint az Erdu ( Érd ) nemzetségből : Taros és Uzor vezérek , ezenkívül a nemzet főbírája Torda fejedelem
383 - 391 között véres testvérháborúban meghalnak : Keve és Kadocsa , helyüket Mohar és Galán vezérek veszi át .
02 - Uldin - , 400 ? - 412 , Balambér második fia ,
uralkodott : ? - 412 , halálának oka ismeretlen
gyermekei : Oktár , Mundzsuk , Ruga , Ajbársz
408-ban támadást indított a Keletrómai Birodalom al-dunai határa ellen. 409 után nem szól több híradás Uldinról,
Elődje: Balambér , Utódja: Kharaton
03 - Kharaton - , ? - 422 , Uldin
uralkodott : 410 - 422 ? , halálának oka ismeretlen
Elődje: Uldin , Donatus ? Utódja: Oktár
A külföldiek szerint az európai Hun Birodalom is úgy mint az ázsiai , dualista alapokon állt , Donatus volt a nyugati végek fejedelme , míg a keleti rész Kharaton irányítása alatt volt . Donatust a rómaiak kivégezték / II. Theodosius / egy követjárás alkalmával , mert állítólag nem tartott be egy szerződést .
Az egyik legkorábbi szakirodalom szerint a hun hatalom törzsterületét a Volga és az Aral-tó közén a Donon túl kell keresni , 412 körül azonban Kharaton már a Fekete tenger északi partvidékén székelt . Kharaton , Donatus utódaként folytatta uralkodását .
04 - Oktár - , ? - 430 ? , (Uptar) hun társuralkodó, Ruga öccse. Oktár a nyugaton parancsolt míg Ruga keleten
uralkodott : 420 - 430 , halálának oka : a burgundok elleni, a Rajna mentén vívott hadjárat során halt meg . Halála után testvére, Ruga egyedül uralkodott tovább.
- Testvérei :Mundzsuk , Ruga
05 - Ruga - , (más formákban Rugila vagy Rua) , 365 - 434 , uralkodott : 422 - 434 ? , halálának oka ellentmondásos , a hun királyok közül elsőként háborúzott a Római Birodalommal, pontosabban annak keleti felével.
- Testvérei :Mundzsuk és Oktár
432 után , amikor a testvérei már meghaltak , Ruga lett a hun törzsszövetség egyedüli uralkodója .434-ben hadjáratot indított a Keletrómai Birodalom ellen, eközben érte a halál. / állítólag egy csata közben , zivatar során , villámcsapás érte /434-et követően azonban a nyugati
forrásaink nem említik többet Rugát .
06 - Mundzsuk - , ( magyarul Bendeguz , Torda fia, Attila és Buda apja) , 390 - 434 , uralkodott : 415 - 420 ?
Kölcsey korában még mindenki tudta hogy : - "Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére." - ki volt Bendeguz : Etele, Buda és Keve (Kue, Reuva) apja, aki Turda *fia volt .
* Turda vezér a honfogaló Árpádnak egyik rokona s kiváló vezére volt, a ki Tuhutummal együtt Erdélyt meghóditván, annak egyik legfontosabb hadászati pontján erős hadállást foglalt s ott várat épitvén, vagy a megvolt római várat kiigazitván és megszállván, alapját veté meg a nevét örökitő Torda városának .
Semmi ok sincs azonban arra, hogy ne a históriai Mundzukh név magyaros alakjának tekintsük. A Mundzuk vagy Munduzug név egészen a rendes magyar hangtörvények szerint vált Bunduzuggá vagy Bunduguzzá s ebből a Csunád-Csenádhoz hasonló hangváltozás szerint Bendakuzzá. Mint ilyen, legfontosabb bizonyíték arra, hogy a magyaroknak voltak ősrégi, magukkal hozott hun hagyományaik. Hogy Attila Mundzuknak volt a fia, ez históriai tény; B. és változatai magából az élő nyelvből valók; a krónikairó tehát csakis a szájról-szájra adott hagyomány, a regősök dalai után írhatta, hogy Etele Bendeguznak volt a fia.
Közvetlen korabeli forrás nem nevezi őt a hunok nagykirályának, azonban a rá való utalások szerint minden bizonnyal az volt. A forrásokban Ruga és testvére, Oktár együtt tűnik fel, mint a hun törzsszövetség vezetői. Az ő társuralkodójuk lehetett haláláig Mundzuk is. A jelek arra mutatnak, hogy ők hozták létre az erős központosított törzsszövetséget, mert a hunok ekkortól jelentettek komoly fenyegetést a Kelet- és Nyugatrómai Birodalomra.
- fiai : Attila és Bleda , (Buda )
07 - Bleda , vagy Buda - , 390 - 445 ,
uralkodott : 434 - 445 ?
Bendegúz (Mundzuk) idősebb fia, Ruga unokaöccse. 434-től főfejedelem volt, aki azonban kezdettől fogva kénytelen volt a hatalmon osztozkodni harcias öccsével, Attilával, aki végül követte őt a trónon. Tizenegy éven át uralkodott. A legendák szerint Attila ölte meg 445-ben.
Sajátságos; hogy Priskos Rhétor, ki 448. járt Attilánál, az egész dologról hallgat, bár Budát többszörösen említi. Alig hihető, hogy Priskos egyik vagy másik alkalommal közbe ne szőtte volna Buda meggyilkoltatását. Igy vagy azt kell hinnünk, hogy 448-ban még életben volt, vagy pedig a megöletéséről szóló hírek nem tekinthetők kétségtelen tényeknek.
Balambér dédunokái, Uldin unokái együttesen lettek a hunok és szövetségeseik urai. Atilla a birodalom nyugati felét vezette, míg Buda a keleti részeket tudhatta magáénak, s kettős királyságukban nem volt kettejük között főkirály. Háborúikat közösen vívták és óriási hazájukat, szinte megszámolhatatlanul sok nép feletti hatalmukat együtt bírták.
Buda és Atilla közötti viszályról, békétlenkedésről nem tud a saját korukban élt történész, de "valakik" szükségét érezték belopni a hunok történetébe a káini-ábeli történést . Priscos mester , Atilla nagykirály vendégeként többször járt a hunoknál, sőt Buda egyik özvegyének a vendégszeretetét is élvezte a szomorú eseményt követően három-négy esztendővel. A feleség méltóságban és gyászban él, és sem ő, sem más nem beszél a testvérgyilkosságról. Nem hangzik el még utalás sem arról, hogy Atilla vagy mások Budát megölették volna, pedig ha lett volna ilyen mende-monda, akkor Priscos egészen bizonyosan- érdekei szerint- bizánci követként megírta volna. Később Sudas, Theophanes,Eugrrius vagy Anastasius sem ismeri a Buda-gyilkosság történetét.
Aquitániai Prosper 455-ben a Krónikák kivonata c. művében - Atilla halála után két évvel- ír először a "rettenetes" Atilláról, aki fivérét saját kezűleg ölte meg. A későbbi keresztény tudomány és a nyugati történelemtanítás pedig ezt a tézist fogadta el, s kapta tőlük a magyarság.
Buda és Attila egy közös vadászaton vettek részt , a találgatások szerint Attila ölte meg - de erre nincs semmilyen utalás - inkább az a valószínű hogy mikor Buda elvétette egy bölény megölését , a sebzett állat rátámadt és sikertelenül menekült , halálos sebet kapott . Attila viszont elkésett az üldözés során és már nem tudta megmenteni Buda életét .
Buda 445-ös halála után tíz esztendővel- Atilla exitusát két évvel követően - ki kellett valamit találni a hazugság vámszedőinek, hogy a hunokat nyögő és gyűlölő nyugat-rómaiak ezzel is csúfítsák "Isten ostorának" dicső emlékét és életművét , Atilláét, aki az íjfeszítő népek számára örök példakép.
08 - Attila - kiejtés szerint Atilla, másképpen : Etele - ragadványneve : "Isten ostora " , 406 körül - 453 ,
Attila , Engadi-ban amely a Szentföldön van , a Holt-tenger nyugati partján , ahol Péter apostol által alapított ún. „antiochiai" gyülekezethez tartozók éltek. Ha Atilla itt nevelkedett, akkor kétszeresen volt „Jézushitű". Születésénél fogva, mint hun-királyfi és a mai „kopt-kereszténység" őseinél is a saját vallását élhette Engadiban. De valószínűleg a kaukázusi hun-testvéreit is meglátogatta, és Edessaban is járt, hiszen útjába esett és azért küldte királyi apja a rómaiakhoz, hogy a római és a velük szomszédos „hun" területeket és népeiket megismerje.
- uralkodott : 434 - 445
- gyermekei : Ellák , Dengitzik , Ernák , Aladár , Csaba
Bendegúz fia, a nagy Magyor unokája, a hunok, médek, gótok, dánok királya .
A történelmi írásokban előforduló nevek szerint bizonyosan mondhatjuk, hogy Atilla KERKA nevű feleségétől született: ELLÁK és DENGEZIK. RÉKA asszonyától pedig: EMNEZÁR, UZENDÚR és ERNÁK. A gepidák királyának leánytestvére is Atilla felesége volt, és az ő ágán származott unoka MUNDO, későbbi bizánci generális. A mondákban szerepel Atilla feleségeként HONORIA, akitől született volna CSABA és KRIMHILDA is, kinek fiául a mondai hagyomány ALADÁRT említi. Priskosz rhétor hiteles írásából tudjuk, hogy Atilla igen nagy szeretettel csüngött legkisebb fián - ERNÁK-on - (kinek nevét többféleképpen írják: HERNÁK, IRNIK, IRNÁK, IRMAK stb.) - azért, mert a táltosok azt jövendölték neki, hogy e fiúban él tovább családja. Belőle hajt további magot majd az Atilla dinasztia. Priskosz úgy írja, hogy ezt ő személyesen hallotta Atilla udvarában.
Marcianus - kelet-római császár - megtagadja annak a „hun adónak” a fizetését, amit elődje - II. Theodosius szerződésben vállalt.
I. sz. 452-ben Atilla követeli ennek az adónak a megfizetését Konstantinápolyba küldött követei útján. Marcianus azt üzeni, hogy „nem fizet, s ha Atilla követeli az adót, jöjjön el érte.”
Erre a kihívásra Atilla i. sz. 452-ben keleti hadjáratra készül, bár kémei által értesülve van arról, hogy Marcian császár néhány gót törzsfőnöknek értékes ajándékokat küldött - a „hun adó” fizetése helyett -, és ezeket vesztegette meg, hogy Atilla ellen forduljanak. A kelet-római udvar ismét az intrika és árulás titkos fegyvereit használja, és ezúttal eredményesen, mert Attilát megmérgezi a gót királyleány - Ildikó - akivel nászát ülte. Attila meghal i. sz. 453-ban.
Attila temetéséről Priscus nyomán Iordanes ír. Az ázsiai jellegű, a későbbi türk nagyfejedelmek temetéséhez hasonló temetési szertartás szerint ott, ahol a Tisza kétfelé ágazott, a folyó egyik ágát elzárták, hogy a víz mind a másik ágba folyjon. A hagyomány szerint hármas, arany, ezüst és vas koporsóba (ferculum) temették el, valójában azonban valószínűleg hármas szemfedőt (coperculum) téve a halott arcára, egyetlen koporsóban temették el.
Atilla hirtelen halálával a szövetséges gótok is két részre szakadnak. Egy részük tartja a hun szövetséget, másik részük - a kelet-római udvarral történt megállapodás szerint - a hunok ellen fordul.
454-ben III. Valentianus nyugatrómai császár megöleti Aeciust.
454-ben, vagy 455-ben Sicambriát (mai Szombathely) és környékét egy hatalmas földrengés elpusztítja.
A történelmi eseményekből arra következtethetünk, hogy Atilla után a hunok királya Ellák lett, majd az ő halála után a törzsszövetség közös határozattal döntött minden ügy felett, és nem emeltek maguk fölé- Attilához hasonló - korlátlan hatalmú uralkodót.
Attila hirtelen halála iszonyú nagy csapás volt Hunniára. A bajt nem a királyfiak meg nem értése okozta, mert nekik volt magukhoz való eszük annak a felismerésére, hogy mindnyájuk ellen, akik Attila-ivadékok, az eddig szövetséges gótok állnak szemben. Megerősítette ezt a helyzetüket az atyjuk ellen elkövetett merénylet felismerése is, melynek kivitelezője éppen az egyik gót királyleány volt, akit apjuk feleségül vett, s akivel nászát ülte. Atilla fiainak nem lehetett „bemesélni” azt, amit az utókorral hitettek el a római vallás tanítói - nevezetesen -, hogy apjukat a „részegségben eleredt orravére” ölte meg. Szakítottak is azonnal a gót szövetségesekkel. Ettől a pillanattól kezdve a történelem nem ismer hun-gót szövetséget, vagy megállapodást.
Attila erős kezében összpontosított hatalom a rómaiaknak is előnyét szolgálta annak ellenére, hogy a békét meg kellett fizetniök aranyban. Ahogy Atilla hirtelen meghalt Valentianus császár kivégezteti Aeciust, de hat hónapra rá (már 455-ben) ő maga is áldozatává válik annak a gyilkos társulatnak, melyet udvarában megszervezett. A Nyugat-Római Birodalom végét jelenti ez, mert III. Valentianus rokona - Gaiseric, a vandálok királya - a római császár meggyilkolását ürügynek használja fel arra, hogy seregeivel elárassza a római birodalmat. (Itt tudni kell azt, hogy Gaiseric fia elvette feleségül III. Valentianus legidősebb lányát. Innen a rokonság.) A nyugati krónikák leírják, hogy micsoda kegyetlen módon rabolták ki a vandálok Rómát. A „szent várost”, amelynek Atilla megkegyelmezett - a vandál-germán törzsek rombolták le, és - érdekes, hogy most nem jelentek meg az égi pallosokkal felfegyverzett szentek. Sem Szent Péter, sem Szent Pál - miképpen Raffaello víziója Atilla ellen bocsátotta harcba a mennyország „kapusát” és a judai-kereszténység „apostolát” - a Vatikán szent képén. Mi történt a Hun Birodalommal Atilla halála után...? Nagyon nehéz az egymásnak ellentmondó leírásokból kihámozni a történelmi valóságot. A kutató mindig nagy reménységgel veszi kézbe a magyarul írt munkákat. Sajnos - krónikáinkat mind a római judeokeresztény egyházhoz tartozó papi emberek írták. Ezek mindegyike a saját egyházából fakadó azon „Attila-gyűlölet” által van befolyásolva, melynek értelmében Róma sohasem tudta megbocsátani a hunok nagy királyának - Attilának - azt, hogy az Isten földi helytartójának nevezett római pápa térden állva könyörgött neki Rómáért. A fanatikus vallási téboly itt nem azt nézi, hogy ez a „keleti barbár” volt olyan kulturált, hogy a római pápával latinul beszélt és nem pusztította el Rómát, hanem a megalázkodást, a pápai térdre rogyást nem tudják elfelejteni. Csakis a gyűlölet szíthatja ezt az Atilla ellenes konokságot, hiszen a valóban barbár és vandál Gaiseriknek sehol nem róják fel Róma elpusztítását. Még az sem befolyásolja ezeket a gyűlöletben elvakult egyháziakat, hogy a „vandalizmus” kifejezés is onnan ered, hogy a „vandál” germán nép pusztította el a „szent várost”
09 - Ellák - , ? - 454 , Attila hun király és Arikan királyné (nagyfejedelem-asszony) legidősebb fia, trónörökös 453-ig, majd apja halála után nagykirály, hun uralkodó. Apja halála után, 453-ban rá szállt a nagykirályi cím, de öccsei, Dengitzik és Ernak (Irnik) fellázadtak ellene. Bár őket sikerül elűznie, 455-ben szembekerül az Ardarik gepida király vezetésével szövetkezett gepidák, rugiak, szvébek, szkírek, szarmaták szövetségével.A mindmáig azonosítatlan folyó, a Nedao * melletti csatában vesztette életét. A csata után a hunok elhagyták a Kárpát-medencét és visszatértek a keleti sztyeppékre.
* Nedao helye (egyesek szerint a Hernád folyónál, vagy a Száva egyik mellékágánál, esetleg a germán Donau elferdített alakja alapján a Duna mellett lett volna) azonban máig vitatott .
De létezik egy ellentmondás mert :
1. „Nedao” név csak Jordanes írásában fordul elő és sehol másutt.
2. Jordanes a 100 évvel későbbi ütközeteket, mint a longobárdok győzelmét a gepidák felett (552), General Mundonak az ostrogótok elleni hadjáratát, Dalmáciában (536) és a gepidák invázióját a Duna jobb partján lévő Dácia Ripensis-be (539) sorolja fel „hasonlatképpen”, mondva, hogy „ezen a területen lefolyt ütközetek hasonlítanak egy csatához, mely Atilla idejében történt”. De egyetlen szóval nem említi többet azt a „nedaoi ütközetet”.
Azonkívül , volt két háború a gótokkal is. - De azok a borzalmas hun veszteségek, melyeket a germán mondakör alapján az utókor valóságnak hirdet még ma is - sohasem léteztek. Ugyanis „Nedaonál 120.000 hun harcost” tesznek a csatatérre, aztán a „berni Detre” (Dietrich) elleni „Krimhilda” csatában még ennél is többet – 180.000-et. Maenchen-Helfen munkájában vázolt történelmi kutatás megállapítja, hogy Nedao - valószínűleg - a Száva egyik kis mellékfolyócskája lehetett, de eddig sem a valóságos földrajzi kutatás meg nem találta, és nincs olyan térkép sem, amelyen szerepelne. Itt tehát - mint már mondtam - csata nem lehetett. A történelmi valóság az, hogy Atilla halála után a hunok egyöntetűen a gyilkosságot megszervező és Bizánccal lepaktált gótok ellen fordultak, és megtisztították Hunniát minden gót népségtől. Valami igaza lehet tehát annak a mondának, hogy „gót vértől lett piros a Duna vize.” Ez volt az első gót háború.
10 - Dengitzik - , ? - 469 , másképpen: Dengizich , Dengezics , Attila halála után öccsével, Ernakkal együtt szembefordult a trónörökössel, bátyjával, Ellakkal, akiből a következő hun nagykirály lett, majd menekülni kényszerültek.
456-57 telén Dengitzik sikertelenül üldözte „szökött rabszolgáit”, Valamir osztrogótjait. 459-ben ostromolni kezdte Bassiana (ma Donji Petrovci Horvátország) erősségét, ezzel megmentve a Pannoniában maradt hun sadagarokat Valamer támadásától. A 460-as években megszilárdította uralmát az al-dunai és pontusi steppék felett.
467-ben I. León bizánci császártól lehetőséget követelt egy határ menti kereskedőváros megnyitására. A visszautasítás után háborút indított, de vereséget szenvedett, és maga is elesett a harcban. A legendák szerint Szádelőnél a gótokkal való ütközetben halt meg amikor a gótok üldözték , és temette el ott helyben a testvére, Ellák . Testvére, Ellák herceg talált rá Dengezik holttestére és a völgy egyik barlangjában temettette el a kincseivel együtt, a barlang nyílása elé hatalmas sziklát helyeztek el, ez a Ravatal szikla. Ellák herceg a népével együtt letelepedett a völgy bejáratánál, a mai Szádelő község helyén. Egy éjszaka a pásztorok lovak nyerítésére és csákányok hangjára ébredtek. Sírrablók próbálták megszerezni a hun kincseket, de reggelre bezárult mögöttük a völgy, mind odavesztek. Halálával a hunok európai történelme véget ért.
11 - Ernák - , 454 előtt ? - 503 ,
- uralkodott : 469 - 503
-Attila harmadik fia és a kutrigurok vezetője volt.
- Amikor a Hun Birodalom a germán népek 453-as lázadása után részekre esett szét és Ellák elesett, Ernák bátyjával, Dengitzikkel az Al-Duna menti és a Fekete-tengertől északra fekvő területre húzódott vissza, ahol megszilárdult hatalmuk. Úgy vélik, hogy Ernák bátyja 469-es halála után egészen 503-ig a kutrigurok és az utrigurok Pontus-vidéki uralkodója volt. Ernákot elfogadták uralkodójukként az onogurok is, akik 463-ban rátörtek az akacírokra testvére, Dengitzik uralkodása alatt.
486-ban és 488-ban Ernák vezette a kutrigurokat Bizánc szövetségeseként (és később a gepidák szövetségeseként) Nagy Theuderich keleti gót király ellen, de vereséget szenvedett.
12 - Aladár ,
- Aladár – a magyar őstörténet legelső – lejegyzett – Aladárja a Kézai féle geszta szerint Attila két fia közül az egyik volt (Csaba és Aladár), akik között polgárháború tört ki Attila halála után, és ebből végül a germánokkal szövetkezett Aladár került ki győztesen.
Detre és az elnyomott német fejedelmek pártoskodást szítottak Atilla két fia, Aladár és Csaba között... mondva:
„A hunok értelmesebb része Csabához vonzódott, az idegen nemzetség, kevés hunnal, Aladárhoz. Végül is megtörtént a döntő ütközet. A Duna tizenöt napig folytonosan német vértől áradt. Ez volt »Krimhilda csatája«. Először Csaba győzte le Aladárt, aztán ő maradt alul. Annyira hogy csak tizenötezren maradtak meg népéből, akikkel kénytelen volt kivonulni Pannoniából, s mivel ő - Csaba - Honorius görög császár leányának volt a fia, Görögországba ment maradék népével. De csak tizenhárom esztendeig maradt ott, aztán visszatért ősei földjére, Szkítiába, ahol is nem az övéi közül, hanem khorezmin nőt vett el feleségül, és ettől születtek fiai: Ed és Edömén.”
12 - Csaba - ,
- a székelyek legendás vezére. Életére vonatkozó megbízható adatokkal nem rendelkezünk, élete a legendák, és mondák ködébe vész.
Aladár és Csaba csatájában Csaba és szövetségesei vereséget szenvedtek. Csaba 15 000 hun vitézzel a görögök földjére, majd Szittyaországba (a királyi szkíták egykori birtokai a kelet-európai pusztán, nagyjából a Don és a Déli-Bug között) vonult. A megmaradt hunok, mintegy háromezren, Csigle mezején telepedtek le, s várták Csaba királyfi visszatérését. Mivel féltek a további támadásoktól, már nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték magukat.
ui. félretéve a tapogatódzást a sötétségben és a idő ködjében nézzünk egy pár érdekességet még a hunok és a magyarok európai történelméből :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése