Az igazság a részletekben lakozik I.
Mindenek előtt a lovagrendekről szeretnék egy pár szót ejteni és aztán ezekkel kapcsolatos érdekességekről . Főleg a középkorban volt jellemző a lovagrendek megalakulása és tevékenysége . A középkor Cristophorus Cellarius meghatározása szerint a medium aevum 313-ban a milánói ediktummal, azaz a kereszténység elismerésével kezdődött , / kezdetét sokáig egyértelműen a Nyugatrómai Birodalom „bukásától” (476) számították. A középkor végének időpontját Amerika felfedezéséhez (1492), illetve a reformáció 1517-es kezdetéhez kötötték / és 1453-ban, Konstantinápoly bevételével ért véget.
Az eredeti ideál a szerzetes és lovag (monachus et miles) képében rejlett, akik egy rendben (ordo) egy keresztény célnak szentelték magukat. A középkori első lovagrendek olyan egyházi rendek voltak, amelyeket azért alapítottak, hogy megvédjék és kísérjék a Szentföldre zarándokló hívőket, illetve a területet visszaszerezzék a keresztények számára.
Most elsősorban az egyházi lovagrendek érdekesek a számunkra . A Templomos Lovagok mintaként szolgáltak az összes többi számára. Ehhez hasonlóan szerveződött a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend, a Német Lovagrend, a Szent Lázár Lovagrend, a magyar alapítású Szent István Lovagrend (stefaniták) és az 1979-ben alapított Templomos Lovagrend – Krisztus szegény Lovagjainak Rendje.
Amit nem lehet megcáfolni annak igazságtartalma is van , az igazságot apró részletekből lehet összerakni , az a legnehezebb , ha nincs leírva csak kikövetkeztetni lehet a dolgokat , tények alapján . A templomos lovagok témájában sok minden rejtve maradt mert elsősorban eskütétel kötelezte őket a titoktartásra , másodsorban pedig különböző érdekeket sért ha az igazság nyilvánosságra kerül .
- Emmerich Morawetz az osztrák templomos rend tagja szerint : a XI. század , 1050 , 1060 körül Champagne vidékén volt egy híres rabbi Shlomo Yitzchaki Rashi /feltehetően nem azonos a Wikipédiában említett azonos nevű rabbival / , aki tudós ember lévén az írások és sok más kutató rabbi vélekedése alapján meg volt győződve arról hogy Jeruzsálemben a lerombolt templom romjai alatt megtalálható még sok zsídó ereklye . Feltehetően /ez nincs konkrétan megnevezve , I. Hugó * / champagne grófja támogatásával , összesen kilenc lovag összefogásával / amelyből öt zsidó származású volt / megalakult a templomos rend , kb. 1118-ban . ; Hugues de Payns vezetésével nyolc vagy kilenc keresztes lovag elhatározta, hogy életét a Szentföld zarándokai védelmének szenteli.
* I. Hugó (1074. körül - 1126), Champagne grófja 1093-tól haláláig. Több alkalommal járt a Szentföldön, majd csatlakozott az akkor még csupán maroknyi tagot számláló templomos rendhez, a rend első Nagymestere, Hugues de Payns a gróf vazallusa volt. 1125-ben a Szentföldre utazott . A grófságot unokaöccsére, Tiboldra hagyta. 1126-ban a Szentföldön esett el.
Hugues de Payns, champagne-i születésű volt, 48 éves, és már 22 esztendeje élt Konstantinápolytól keletre. A körülötte tömörülő csoport igen kicsiny volt, eleinte valószínűleg csak heten csatlakoztak hozzá, mégsem ismerjük a pontos nevüket. Ott volt Godefroy de Saoint-Omer, egy flamand lovag, Payens de Montdidier, Archambaud de Saint-Agnan, André de Montbard, Godefroy Bisol vagy Bisot, végül két férfiú, akiknek csak keresztnevüket jegyezték fel: Rossel vagy Roland és Gondemare. A hagyomány szerint eredetileg kilencen lettek volna a testvériség tagjai, a hagyomány azonban a kilencedik nevét nem őrizte meg.
Az akkori mediterráneum térsége a muszlim uralom alatt volt.
A muszlim uralom 1096
A középkor első évszázadaiban – a római uralom következtében – Európán kívül a Mediterráneum afrikai és ázsiai partvidéke is keresztény többségű terület volt, azonban a hidzsra – 622 – után meginduló muszlim hódítás hamarosan jelentősen visszavetette pozícióit. Az iszlám először Afrika partvidékéről és a Közel-Keletről szorította vissza a kereszténységet, majd idővel – 711 után – Hispániát és a Földközi-tenger egyes szigeteit is Mohamed hitére térítette. Az iszlám egészen a 10. század végéig – Hakim kalifa (ur. 996-1021) trónra lépéséig – toleránsan bánt a más hitűekkel, ám az ő uralmát már vérengzések jellemezték, és példája nyomán a későbbi uralkodók is igyekeztek elnyomni a keresztényeket. Bár Jeruzsálem, a három monoteista vallás szent városa már 639 óta arab kézen volt, annak felszabadítása csak Hakim kalifa után lett igazán aktuális, amikor a zarándokokat meggátolták a Szent Sír látogatásában. Ebben a században aztán egy másik motiváló tényező is jelentkezett, nevezetesen az, hogy 1071-es mantzikerti győzelmük után a – szintén muszlim vallású – szeldzsuk törökök birodalmat alapítottak Kis-Ázsiában, és Bizáncot visszaszorították a Boszporuszon túlra.
Európában az ostromállapotra jellemző hangulat uralkodott el, miután az iszlám két oldalról is beszorította a keresztény uralkodókat; IV. Rómanosz Diogenész (ur. 1068-1071) vereségét követően Bizánc segítséget kért Rómától a törökök ellen, de az invesztitúraharc, VII. Gergely pápa és IV. Henrik császár (ur. 1056-1106) küzdelme akkor még fontosabbnak bizonyult. A katonai segítségnyújtás kérdése csak 20 évvel később, II. Orbán pápa alatt került napirendre. Természetesen az 1096-ban meginduló keresztes háborúnak a vallásos hevület mellett sokkal prózaibb okai is voltak, nevezetesen a magasabb népszaporulat, az örökség nélküli nemesek, lovagok – és egyszerű nincstelenek – számának gyarapodása. Bár a pápa által ígért bűnbocsánat is fontos motivációt jelentett, nyilvánvaló, hogy a kereszt alá szegődő katonákat elsősorban mégis a megélhetés és meggazdagodás reménye vitte a Szentföldre.
Az első keresztes hadjárat szervezése az 1095-ös clermonti zsinaton kezdődött meg, ahol II. Orbán pápa híres november 27-i beszéde után – melyben Jeruzsálem felszabadításáról beszélt – az emberek tömegesen szegődtek a keresztek alá, hogy megindulhassanak a Szentföldre. Időről időre előkerül a legenda, miszerint a Clermontban összegyűltek Szent László magyar uralkodót (ur. 1077-1095) választották meg a keresztesek fővezérének, de ekkor a lovagkirály már négy hónapja halott volt; másfelől pedig „Krisztus katonái” nem egyetlen vezető alatt indultak meg a muszlimok ellen. A hadjárat szervezése ugyanis nem központilag, hanem önkéntes alapon történt: 1096 során lovagok, buzgó szerzetesek és koldusok egyaránt toborzásba fogtak, és – különböző harcértékű – seregeik élén sorra meg is próbálkoztak Jeruzsálem felszabadításával. Miután Európa legsűrűbben lakott területei a Németalföldön, Franciaországban és a Rajna folyó mentén voltak, a keresztesek általában innen indultak el, hogy aztán, Magyarországon és Bizáncon áthaladva, szárazföldi úton jussanak el a pogányok földjére.
Könyves Kálmán magyar király (ur. 1095-1116) tehát uralkodása második évében komoly feladattal kellett megbirkózzon, ugyanis az áthaladó hadseregek gyakran a keresztény lakosság ellen sem átallották használni fegyvereiket. A legnagyobb kockázatot Nincstelen Walter és Remete Péter koldusseregei jelentették, melyek egyaránt a Délvidéken kezdtek neki a fosztogatásnak, és később Bizánc számára is számos problémát okoztak – az ő csapataik egyébként már a szeldzsukok elleni első csatákban felmorzsolódtak. A magyar lakosság hangulatát mutatja, hogy – Walteréket követően – a német területről érkező Volkmar rablólovag hadát már maguk a Nyitra környékiek futamították meg; nem véletlen, hogy Kálmán később Bouilloni Gottfried lovag – egyébként fegyelmezett – seregét már csak túszadás fejében engedte be Magyarországra.
Az első keresztes hadjárat egyetlen értékes hadereje, a – többek között – Bouilloni Gottfried, Tarantói Boemund és Toulouse-i Rajmund vezette lovagsereg 1096. augusztus 15-én indult el Franciaországból, Jeruzsálem felszabadítására. Magyarországon a fent említett alku nyomán zavar nélkül átjutottak, azonban a Bizánci Birodalom területén többször is összetűzésbe keveredtek I. Alexiosz (ur. 1081-1118) császár hadaival. A korábban nyugati segítségért folyamodó uralkodó ugyanis azt akarta, hogy a keresztesek a meghódított területeket adják vissza a birodalomnak, a lovagok viszont ezt csak azzal a feltétellel akarták teljesíteni, ha a császár elkíséri őket keletre. A borús viszony ellenére a keresztesek az 1097 májusában visszafoglalt Nikaiát még átadták Alexiosznak, de az I. Kilidzs Arszlán szeldzsuk szultán (ur. 1092-1107) ellen aratott dorylaeumi győzelem után már „a maguk zsebére” dolgoztak.
A lovagsereg keresztülhaladt Kis-Ázsián, majd Antiochia, Tarzusz és Edessza sikeres ostroma után dél felé indult, hogy elérje végcélját, Jeruzsálemet. Az eredeti több mint négyezer lovagból csak alig ezer érkezett meg a hosszú út után Jeruzsálembe .
1099. június 8-án az éhező, de lelkes keresztes had megpillantotta Jeruzsálem falait. Az erődített várost az egyiptomi fátimida kalifa helyőrsége védte Iftikhár ad-Dawla parancsnokságával, amely több ezer egyiptomi katonából és a helyi zsidóság felfegyverzett tagjaiból állt. Az ostrom nehezebbnek bizonyult a vártnál. Ad-Dawla a környékbeli kutakat megmérgeztette, hogy az amúgy is forró nyárban ne legyen mit inni a lovagoknak, ám azok nehezen bár, de megoldották a vízutánpótlást. A táborban így is sokan elhullottak a szomjúságtól. A muszlim katonák a környező fákat is kivágták, hogy ne legyen lehetőség ostromeszközök készítésére sem. Az első bevételi kísérlet június 13-án – melyet inkább a lelkesedés, mintsem az alapos előkészítés jellemzett – nem is sikerült. A keresztesek táborán erőt vett a csüggedés, melyet körmenetekkel és böjtöléssel igyekezett a vallási és világi elit leküzdeni. A szerencse végül a zarándokok kezére játszott. A tengerparton, a már keresztény kézre került Jaffa városához két genovai hajó érkezett, fedélzetén hadakozáshoz szükséges felszereléssel. Ennek segítségével a keresztesek ostromtornyokat fabrikáltak, melyeket kerekeken gurulva a város falaihoz lehetett tolni, megpakolva harcosokkal. Július 15-én megindult a döntő roham, mely végül áttörte a keményen védekező egyiptomiak vonalát. A városban utcai harcokra került sor, s elszabadult a pokol, mint a bevett városokban annyiszor a történelem folyamán. A zarándokok négy éve voltak már úton, sokszor elképesztő szenvedések árán jutottak el álmaik városához. Négy éve meneteltek nap mint nap, táboroztak a közel-kelet tűző napja alatt, miközben ezrével hullottak el ellenséges rajtaütésektől, mérgezett kutaktól, betegségektől. Mai humanizmust elvárni a középkortól, ahol a halál amúgy is minden nap aratott, nem igazságos. Viszont az is kétségtelen, hogy a mészárlás így is mély nyomokat hagyott a beszámolókban, ami jelzi, hogy még a XI. század mércéjével is borzalmas volt, bár messze nem példátlan. A helyi muszlim lakosság és zsidó közösség jelentős része elpusztult, de azért tudunk olyan csoportokról, akiket megmentett egy-egy keresztes vezér. A keresztes sereg vezetői igyekeztek fékezni az elszabadult erőszakot – hiszen a foglyok megölése anyagi kárt is jelentett számukra –, ugyanakkor befolyásuk nem terjedt ki mindenkire. Olyan humánus vezetők, mint Tankréd, igyekeztek meggátolni a vérengzést, több-kevesebb sikerrel. Az első keresztes hadjárat a maga korának elképesztő teljesítménye volt, hiszen négy éven át sikerült egy igen nagy létszámú haderőt szárazföldön eljuttatni több ezer kilométernyi távolságra, képesek voltak etetni a tízezreket, s mindezt úgy, hogy voltaképpen nem is volt igazi vezére. Később királyok, császárok vezettek sokkal professzionálisabb hadat Jeruzsálem újbóli elfoglalására, ám közel sem jártak ekkora sikerrel. A szent város 462 év iszlám uralom után 88 évre keresztény kézre került
Gottfried és lovagjai 1099 júniusában körülzárták a Szent Várost, és alig több mint egy hónapos ostrom után, július 15-én sikeresen el is foglalták azt. A diadal azonban az utókor számára mégis gyászos emlék maradt, mivel a győztesek úgy „ünnepeltek”, hogy vérfürdőt rendeztek Jeruzsálem arab és zsidó lakosai között. Miután az Egyiptom felől támadó kalifa Askalonnál vereséget szenvedett, a hároméves keresztes hadjárat hivatalosan véget ért, és a lovagok nagy része visszatért hazájába.
1099-ben hatalmas nehézségek árán Jeruzsálemet sikerült visszafoglalni - https://hu.wikipedia.org/wiki/Jeruzs%C3%A1lem_ostroma_(1099)
A háború során bebizonyosodott, hogy Bizánc nem képes kiterjeszteni fennhatóságát a visszahódított területekre, ezért a keresztes vezérek kisebb fejedelemségeket alapítottak – Tripoli, Antiochia, Edessza és Jeruzsálem központokkal – a Szentföldön. A legjelentősebb természetesen Jeruzsálem lett, melynek első vezetője, Gottfried még csak a „Szent Sír ügyvivője” szerény címet vette fel, de 1100-ben bekövetkező halála után öccse, Balduin (ur. 1100-1118) már királyi koronát kapott. A szuverén keresztes államok önálló terjeszkedésbe fogtak a Szentföldön, majd hamarosan megjelentek az első lovagrendek is, melyek hamarosan ugyancsak kiharcolták maguknak az önállóságot.
A lovagokat II. Balduin jeruzsálemi király vette pártfogásába, aki Jeruzsálemben, az egykori Salamon-templom egy szárnyát adományozta nekik. Lakhelyük után nevezték őket a Templom lovagjainak, vagy egyszerűbben templomos lovagoknak: Fratres Militiae Templi.
A lovagok megkaptak minden lehetőséget valamint támogatást és a templom környékén ásatásokba kezdtek . Tíz évig ástak , de hogy mit találtak , azt nem tudni , a mai napig nem derült ki , ... de egyszer csak a Vatikántól teljesen szabad kezet kaptak - állam az államban , nem adóztak a Vatikán felé , de ők adót vethettek ki - elindult a rend , mindenki bevitte a saját vagyonát , váltót is kibocsátottak , sok pénzt szedtek be , saját hadsereget építettek és ez tartott mintegy 200 évig. A pápa kivette a rendet a püspökök joghatósága alól, felmentette őket a birtokaik után járó egyházi tized fizetése alól, és engedélyezte számukra templomok építését, káplánok választását. Ehhez hasonló kiváltságokat ekkoriban csak a ciszterci rend élvezett, illetve később a magyarországi pálosok. A rend előbb a Francia Királyságban, majd Angliában talált támogatókra, aztán elterjedt német és spanyol területeken is. A 12. század második felétől a lovagok Közép-Európa királyságaiban is otthonra találtak. A templomosok elitjét a lovagtestvérek alkották, a nehézfegyverzetű, lovagi harcmodort folytató harcosok. Minden lovagnak három lova és egy fegyverhordozója volt. Egyforma felszerelést és ruházatot kaptak. Bal vállukon fehér köpenyt hordtak vörös kereszttel, melynek viselését a pápa engedélyezte. Feladatuk a zarándokok védelme, illetve tágabb értelemben a hitetlenek elleni küzdelem volt. A katonai feladatok ellátásán kívül életük a szerzetesek életvitelével egyezett: közös hálótermekben aludtak, együtt étkeztek naponta két alkalommal, a közbeeső időt pedig imádkozással, zsolozsmázással vagy más teendők elvégzésével (a fegyverforgatás gyakorlásával, az állatok ellátásával, vagy éppen őrség adásával) töltötték.A lovagokéval megegyező, szürkésbarna-drapp ruházatot viselő fegyvernökök vagy fegyverhordozók (sergent) alkották a rend második, legnépesebb csoportját. Számuk általában nyolc-kilencszerese volt a lovagokénak. Legfőbb feladatuk a lovagok szolgálata volt, csatában pedig könnyűlovas katonaként támogatták őket. A rend harmadik rétegébe a papok vagy káplánok tartoztak. A rend papjai általában csak a jelentősebb rendházakban és elsősorban a Szentföldön éltek. Feladatuk a tagok lelki életének gondozása volt, és egyedül a nagymesternek illetve a pápának tartoztak engedelmességgel. A templomos rend élén a káptalan által megválasztott Nagymester: magister vagy grand maitre állt, aki a tisztet élete végéig töltötte be. Kisebb jelentőségű ügyekben egymaga döntött, de a legfontosabb kérdésekben csak a káptalan beleegyezésével határozhatott. Általános helyettese a sénéchal volt, aki háború esetén hasonló jogokkal bírt, mint a nagymester. A rend harmadik számú embere, a hadi ügyekért felelős marsall: maréchal volt. A három legfontosabb tisztség után rangban a tartományok – általában egy-egy ország alkotta provinciák – vezetői: preceptor vagy commandeur következtek. A rendházak, konventek vezetőit szintén így nevezték. A provinciák illetve rendházak elöljáróinak hatalma és jogköre a nagymesteréhez volt hasonló, azzal a különbséggel, hogy kisebb területre terjedt ki. A legfőbb vezetőkből és a szentföldi tartományok elöljáróiból állt a káptalan, amely tanácsaival segítette a nagymestert a rend irányításában. A templomosok évente tartottak generális káptalant, vagyis általános rendi gyűlést is, amelyen elvileg minden tartomány commandeur-jének részt kellett vennie. Ezen kívül az egyes tartományok is tartottak éves gyűléseket. A templomos rend a XIII. század második felében érte el fejlődése tetőpontját. Európa szinte minden országában jelen voltak, gazdagságuk a királyokéval vetekedett. Vagyonuk nemcsak jelentős adományokból, hanem banki-pénzügyi tranzakcióikból is származott. Kiváltságaik révén kikerültek mind a világi, mind az egyházi hatóságok felügyelete alól, egyedül a mindenkori pápa parancsolhatott nekik. Akárhol voltak is házaik, birtokaik szerte Európában és a Közel-Keleten, mindenhol mintegy „állam az államban” működtek. A Rend őrizte 1204 és 1307 között az úgynevezett torinói leplet, valamint 1222 után Székesfehérvárott az Aranybulla egy példányát is.
A problémát az jelentette hogy a franciák és az angolok utálták egymást és egymással is hadakoztak . Egymás után veszítették el a keresztes hadjáratokat . Az egyetlen sikeres keresztes hadjáratot , egy magyar király II. András vezette 1217-ben. A II. Andrásnak az anyja egy francia lány volt : Châtillon Anna királyné 1153-ban született a közel-keleti Antiókhiában Châtillon Rajnald fejedelem és Antiókhiai Konstancia fejedelemnő gyermekeként , akinek az apja francia nagymester volt . András elvitte a csapatokat Jeruzsálembe , sikeres volt ,de látván hogy mi folyik ott ? ; a franciák és az angolok egymással marakodtak , ezekkel az emberekkel a Szentföld uralmát nem lehetett fenntartani és mivel Magyarországról is aggasztó híreket kapott , hazatért .
II. András , Jeruzsálem királya - ezt a közvélekedést semmilyen dokumentum nem támasztja alá - sőt lehet tudni hogy bár II. András keresztbe - kasul járt a Szentföldön és számos harci cselekményben részt vett de magában Jeruzsálemben nem járt . Abban az időben (az ötödik keresztes háború idején 1217- '21 -ben ) Jeruzsálem királya II. Izabella Jolán di Brienne volt Jeruzsálem királynője bár megkoronázása csak 1225 -ben történt meg , ekkor Jeruzsálem még arab kézen volt . A királynő 1228 - ban gyermeklázban elhunyt , férje II. Frigyes német-római császár , Al-Kámil egyiptomi szultánnal történt megegyezése révén harc nélkül visszaszerezte Jeruzsálemet, ahol 1229. március 18-án királlyá koronáztatta magát.
A magyar királyok címeit oklevelek sorolják föl , ezt titulatúrának hívják és egymás után felsorolják hogy milyen címei vannak a királynak . Az 1222-es Aranybullában , amely egy oklevél a következő címeket sorolja ott fel II. Andrást illetően : Magyarország , Horvátország , Dalmácia , Ráma ( ami Bosznia elkülönített része volt ) , Szerbia , Halics ( másképpen Gács-ország - a Vereckei-hágó külső oldalán elterülő, a mai Nyugat-Ukrajna egy részének megfelelő terület volt, az óorosz állam, a rusz széttöredezésének időszakában önálló fejedelemség - központja Lemberg , magyar neve Ilyvó) és Lodoméria ( magyar hagyomány szerint egykori szláv ország a mai Volhinia területén, a Bug mellett. 888 k. a Kijev felől jövő magyarok előtt önként meghódolt /→honfoglalás/ - Vezére Lodomér / ma Vladimir v. Volinszkij / városban lakott ) királya . Egyetlen oklevél sincs amelyben András magát Jeruzsálem királyává titulálná , melléknévként jelenik meg ez az elnevezés ami jeruzsálemi , Werbőczi Istvánnál a híres Hármas könyvében az Opus Tripartitum-ban , máshol pedig valóban Jeruzsálem királyának nevez egy Andrást . Ez az András azonban Nagy Lajos királyunknak az öccse , akit Nápolyban meggyilkoltak , ő valóban viselte ezt a címet , talán ez keveredett össze a későbbi történetírásban . Egy rendkívül bonyolult örökösödési procedura folyamán ugyanis a nápolyi Anjoukhoz jutott a Jeruzsálem királya cím és Nagy Lajos királyunk öccse András a felesége révén - Nápolyi Johanna - , házasság útján lett Jeruzsálem királya . Az Anjouk címei az utolsó Anjou uralkodó Renée-vel öröklődtek tovább egyébként a Lotharingiai hercegekhez jutott el a Jeruzsálemi király cím és ők feltüntették címerükben . Etz így ment az utolsó Lotharingiai hercegig , Ferencig , ő az aki 1736 -ban kötött házasságot a Habsburg Mária - Teréziával , és 1740-ben létrejött a Habsburg - Lotharingiai uralkodóház .
1291-ben a Szentföld hosszú időre elveszett a keresztények számára, ami a lovagrendeknek is kihívást jelentett.
Az első keresztes hadjáratot kétszáz éven belül még nyolc másik követte, melyek váltakozó eredménnyel próbálták megtartani, vagy visszahódítani Jeruzsálemet és a levantei tengerpartot. A katonai vállalkozás ugyan 1291-ben teljes kudarccal zárult, a tudományos ismeretek, fűszerek, haszonnövények és találmányok révén azonban Európa mégis sokat profitált a keresztes hadjáratokból.
1292 -ben az utolsó csatát is elvesztették Akko városában , aztán átmentek Ciprusra és onnan is kiverték őket a muzulmánok , onnan pedig Franciaországba vonultak . IV. Fülöp ( Szép Fülöp ) unokaöccse volt Róbert Károly magyar király és a templomosok nem vették észre hogy valami történik a háttérben . Jacques de Mollay egyik nap még ott van a király testvérének vagy rokonának keresztelőjén , ő a keresztapa és másnap letartóztatják . IV. Fülöpnek elfogyott a pénze mert állandóan háborúzott az angolokkal , már a zsidókat is megtámadták Párizsban és minden pénzüket elvették .
A templomosok végül összetűzésbe kerültek IV. Fülöp francia királlyal , aki sok pénzzel tartozott nekik , aki tőlük kért kölcsön , de megadni nem állt szándékában . Vádak egész sorát hozta fel a templomosok ellen , valószínűleg azért hogy kibújhasson az adósság alól . Mivel IV. Fülöp volt a francia király, elhatározta hogy véget vet a rendnek mivel túlságosan nagy volt a hatalmuk és rá is veszélyt jelentettek . Így hát a pápa segítségét kérte , ő pedig - V. Kelemen / aki hihetetlen korrupt volt , nagyon szerette a műtárgyakat meg a nőket , annyi gyereket csinált hogy mai napig is élnek a leszármazottai és nagyon gazdagok / a vienne-i zsinaton (1311-1312) feloszlatja a templomosok rendjét .
1307-ben Március 13.-án Pénteken , IV. Fülöp végül elrendelte a templomosok letartóztatását és bebörtönzését , 72 templomost saját maga vallatott ki . A foglyok a kínzások hatására olyan bűnöket is bevallottak amit nem követtek el . A francia király 127 különböző vádat hozott fel ellenük amelyek többek között magukba foglalták az Isten káromlást , Krisztus megtagadását , a homoszexualitást és a bálványimádást is . Felszámolták a rendet és elkobozták minden vagyonukat és tulajdonukat . A rend akkori nagymesterét Jacques de Molayt börtönbe záratta majd 1314-ben máglyára küldte . A lovagrend feloszlatása a kánonjoggal ellentétes volt ugyan, de sajnos mégis jogérvényes, ezért a következő évszázadokban alakult, magukat „templomos lovagrendnek” és az ősi rend jogutódjának nevező különböző – legnagyobbrészt egészen nyíltan, vagy burkoltan szabadkőműves és / vagy okkult-jellegű - szervezetek mind illegitimek, mivel a működésükhöz feltétlen szükséges a katolikus Anyaszentegyház jóváhagyása, amelyet sohasem kaptak meg.
Ennek ellenére mégis 1979-ben Olaszországban gróf Marcello Alberto Cristofani della Magione Clairvaux-i Szent Bernát „De laude novae militiae” című művének szellemiségét követve új szerzetesrendet alapított Poggibonsiban (sienai körzet, Olaszország) Templomos Lovagrend (Militia Templi – Christi pauperum Militum Ordo) néven, a jogutódlás követelése nélkül, de az ősi Rend reguláját alapul véve. A Rend tagjai külön célként maguk elé tűzik az egyházi liturgia ápolását, a keresztény lovagság lelkiségében és kultúrájában való elmélyülést, a zarándokok segítését, a felebarátok erkölcsi és anyagi támogatását, különösképpen a Szentföldön élő keresztényekét, valamint a fiatalok nevelését. - https://templomosok.hu/templomos-lovagrend-ujraalakulasa
Az újjáalakult Templomos Lovagrend és annak magyar preceptóriája, méltó módon az ősi templomosokhoz, egyházi lovagrendként működik itthon is. A működését Magyarországon 1999-ben Dékány Vilmos (+2000) Esztergom–Budapesti püspökatya közbenjárására Dr. Seregély István (+2018) egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia akkori elnöke, valamint néhai Dr. Dankó László Kalocsa-Kecskeméti érsek (+1999), és Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök 1998 és 1999 között engedélyezte, illetve "áldásosnak és kívánatosnak" nyilvánította a Lovagrend itthoni tevékenységét.- https://templomosok.hu/magyar-templomosok
Itt jegyezzük meg azt a kitételt hogy 2018-ban merült fel az igény arra, hogy Magyarországon elinduljon az ICOC / Lovagrendek Nemzetközi Bizottságának alszervezete. Az alapítási döntésre 2019-ben a portugáliai Alcobaça kolostorban került sor, egy a Portugál királyi ház által szervezett nemzetközi találkozón, ahol magas rangú egyházi vezetők mellett számos európai uralkodóház tagja is részt vett. - https://hu.wikipedia.org/wiki/Lovagrendek_Magyar_Bizotts%C3%A1ga
Eddig nem igazán esett szó a magyar templomosokról és most nem az újraalkult rendről beszélünk . Magyarországra II. Géza királyunk hívja be a templáriusokat, mondván, biztosítani kell, a keresztes hadak átvonulását. Imre, majd II. András alatt a rend befolyása egyre csak növekszik. Végül, hatalmuk csúcsán a Magyar Királyságban 14 rendházzal és kb. 50 birtokkal rendelkeznek. Ez pedig éppen egybeesik a pálos atyák színre lépésével, vagyis a 13. században járunk. A magyar király szintén adó- és járadékmentességet ad a rendnek, ami akkoriban nem volt gyakori királyi kegy. Ami a szent küldetésüket illeti, mi sem példázza jobban a templomosok áldozathozatalát és elhivatottságát, mint hogy nagymesterük volt a magyar seregek egyik vezére a mongolok elleni küzdelemben. A muhi csatában egyébként életüket áldozták Magyarországét, ugyanis a nagymesterükkel együtt a csatatéren tértek meg az Úrhoz , Rembald de Carono tartományi nagymesterrel és Jacques de Mont-Réal marshalal .
80 templomos lovag a saját életét feláldozva menekítette ki IV. Bélát a tatár hadsereg elől, és az ő bátorságuknak köszönhetően nem maradt az ország Árpád-házi uralkodó nélkül.Rembald de Voczon a gyógyító rend Ordre de Saint-Jean de Jérusalem nagymestere és templomos gyógyítók is minden valószínűség szerint részt vettek a csatában, vagy a csatától távolabb mentették a sebesülteket, látták el akár a haldoklókat is. A templomos gyógyítók rengeteg életet mentettek meg tevékenységükkel. Ők így vették ki részüket az ország mentésből.
S bár a rend magyarországi történelme is csúfondáros véget ért, amikor a lékai vár ostroma közepette csak árulás következtében tudtak bejutni az ellenerők a templomosok által védett várba, ahol egytől-egyig lemészárolták őket, azért a pálosokkal ápolt meghitt kapcsolatuk köztudomású volt. Amikor a templomos lovagok Magyarországon jártak, akkor előszeretettel keresték fel a pilis rejtekiben élő fehér csuhásokat, ahol igen jó barátságot kötöttek velük.A világtól azért némi távolságot tartó, titkaikat hűen ápoló és egész létüket az istenes életnek szentelő pálosok ugyanis beengedték a királyi beavató helynek számító pilisi rengetegbe a templomosokat és a jelek szerint rendházaikban egyenrangú félként kezelték őket. Ez pedig sejtetni engedi, hogy voltak olyan spirituális-szakrális titkok, amelyeket mindkét rend közösen vallott.
Az eddigiek során nem esett szó arról hogy van egy másik szál amit érdemes megemlíteni és amelyről igen érdekes módon nem beszélnek , mégpedig Ausztria , a Babenbergek és azok kapcsolódása Magyarországhoz . Na mármost Ausztria Habsburgokról híres . Azokban az időkben még nem létezett olyan hogy Ausztria , azt a területet a bajor hercegség uralta mégpedig a Babenbergek . A Habsburg család Velencéből származik , egy dúsgazdag zsidó kereskedő család volt . /A család eredete a X. századig nyúlik vissza. Az első jelentős ős az Elzászból származó, feltehetően alemann eredetű, 973 körül meghalt Gazdag Guntram volt, bár ő még nem viselte a Habsburg nevet. Gazdag Guntram unokája, I. Werner (975/980 – 1028), Strassburg püspöke építette – állítólag – Habichtsburg várát (Héjavár), amely a mai Svájc területén, Aargau kantonban, az Aare és a Reuss folyók egybefolyásánál állt. I. Werner öccsének, Radbot (985 körül–1045) grófnak (és utódainak) már Habsburg vára lett grófi székhelye. / Az egyik ág kikeresztelkedtek és a Vatikánban karriert csináltak , egész magas szintig jutottak . Annyi pénzük volt hogy mivel az akkori pápák is szerették a pénzt és még korrumpálhatók is voltak stb. , ezek bevásárolták magukat , így vették meg ezt a tartományt , így alakult ki Ausztria . Miért vonultak ki a Babenbergek , Salzburg , Graz és egyebek vidékéről ? ; hát vatikáni kérésre , a pápa kérésére mentek ki , nem ingyen persze és jöttek a Habsburgok ! - ezek az adatok persze sehol nem lelhetők fel csak - Emmerich Morawetz , Kiss Maotun István podcastjéből hallottam .- https://youtu.be/tL9Rh7GFOqQ?si=nd-FoRyZLseOVLNd
Mint ismeretes az osztrák sógoroknak nem annyira voltunk mi magyarok a szívük csücske . Miért ácsingóztak akkor mindenáron a magyar trónra ? Hát csupán azért mert a magyar király az a Szilveszter pápa kinyilatkoztatása alapján apostoli király volt . Miután az Árpád-ház kihalt , többek között a magyar urak közreműködésével sikerült megkaparintani a magyar koronát , amit kis időre még aztán visszaszereztünk de végül a Habsburgok fejére került . Mivel a monarchia már rég megszűnt , mára már a Szent Korona a magyar parlamentben van kiállítva , Isteni csoda hogy még megvan , de valahogyan mostanában nem érvényesül az ereje . Van egy kérdés amire még nem kaptunk egyértelmű választ : mitől szent a Magyar Szent Korona ? Révai Péter koronaőr többször elmondja hogy : apostoli , angyali , szent , az egekből származó szentséges ajándék , Isten küldte , angyalok hozták - a hagyományok szerint és a hivatalos jogtörténet szerint 1944-45- ig bezárólag az alkotmány szerint az ítéleteket / még 1920 után is , mikor már nem volt magyar király , de volt királyság és kormányzó , még a legszigorúbb baloldali racionalitás is személy feletti élő hatalomnak tekintette / mindig a Magyar Szent Korona nevében hozták és hajtották végre . A XXI. században a koronaőrök / akik a legszigorúbb katonai kommandós kiképzést kapták / akik most őrzik a Magyar Szent Koronát elmondják hogy a Magyar Szent Korona nem tárgy hanem személyiség , élőlény , élő személyiség , mi tudjuk hogy él , tudjuk hogy létezik - ez egy töretlen jelenléte a Magyar Szent Koronának . A magyar államiság jelképekén tisztelt Szent Korona beavató koronaként funkcionált, azaz csak felszentelés végett tették az uralkodó fejére. Tehát az országos ügyek intézése közben a mindenkori magyar király nem ezt viselte és családi körben sem tette a fejére.
Európában az ostromállapotra jellemző hangulat uralkodott el, miután az iszlám két oldalról is beszorította a keresztény uralkodókat; IV. Rómanosz Diogenész (ur. 1068-1071) vereségét követően Bizánc segítséget kért Rómától a törökök ellen, de az invesztitúraharc, VII. Gergely pápa és IV. Henrik császár (ur. 1056-1106) küzdelme akkor még fontosabbnak bizonyult. A katonai segítségnyújtás kérdése csak 20 évvel később, II. Orbán pápa alatt került napirendre. Természetesen az 1096-ban meginduló keresztes háborúnak a vallásos hevület mellett sokkal prózaibb okai is voltak, nevezetesen a magasabb népszaporulat, az örökség nélküli nemesek, lovagok – és egyszerű nincstelenek – számának gyarapodása. Bár a pápa által ígért bűnbocsánat is fontos motivációt jelentett, nyilvánvaló, hogy a kereszt alá szegődő katonákat elsősorban mégis a megélhetés és meggazdagodás reménye vitte a Szentföldre.
Az első keresztes hadjárat szervezése az 1095-ös clermonti zsinaton kezdődött meg, ahol II. Orbán pápa híres november 27-i beszéde után – melyben Jeruzsálem felszabadításáról beszélt – az emberek tömegesen szegődtek a keresztek alá, hogy megindulhassanak a Szentföldre. Időről időre előkerül a legenda, miszerint a Clermontban összegyűltek Szent László magyar uralkodót (ur. 1077-1095) választották meg a keresztesek fővezérének, de ekkor a lovagkirály már négy hónapja halott volt; másfelől pedig „Krisztus katonái” nem egyetlen vezető alatt indultak meg a muszlimok ellen. A hadjárat szervezése ugyanis nem központilag, hanem önkéntes alapon történt: 1096 során lovagok, buzgó szerzetesek és koldusok egyaránt toborzásba fogtak, és – különböző harcértékű – seregeik élén sorra meg is próbálkoztak Jeruzsálem felszabadításával. Miután Európa legsűrűbben lakott területei a Németalföldön, Franciaországban és a Rajna folyó mentén voltak, a keresztesek általában innen indultak el, hogy aztán, Magyarországon és Bizáncon áthaladva, szárazföldi úton jussanak el a pogányok földjére.
Könyves Kálmán magyar király (ur. 1095-1116) tehát uralkodása második évében komoly feladattal kellett megbirkózzon, ugyanis az áthaladó hadseregek gyakran a keresztény lakosság ellen sem átallották használni fegyvereiket. A legnagyobb kockázatot Nincstelen Walter és Remete Péter koldusseregei jelentették, melyek egyaránt a Délvidéken kezdtek neki a fosztogatásnak, és később Bizánc számára is számos problémát okoztak – az ő csapataik egyébként már a szeldzsukok elleni első csatákban felmorzsolódtak. A magyar lakosság hangulatát mutatja, hogy – Walteréket követően – a német területről érkező Volkmar rablólovag hadát már maguk a Nyitra környékiek futamították meg; nem véletlen, hogy Kálmán később Bouilloni Gottfried lovag – egyébként fegyelmezett – seregét már csak túszadás fejében engedte be Magyarországra.
Az első keresztes hadjárat egyetlen értékes hadereje, a – többek között – Bouilloni Gottfried, Tarantói Boemund és Toulouse-i Rajmund vezette lovagsereg 1096. augusztus 15-én indult el Franciaországból, Jeruzsálem felszabadítására. Magyarországon a fent említett alku nyomán zavar nélkül átjutottak, azonban a Bizánci Birodalom területén többször is összetűzésbe keveredtek I. Alexiosz (ur. 1081-1118) császár hadaival. A korábban nyugati segítségért folyamodó uralkodó ugyanis azt akarta, hogy a keresztesek a meghódított területeket adják vissza a birodalomnak, a lovagok viszont ezt csak azzal a feltétellel akarták teljesíteni, ha a császár elkíséri őket keletre. A borús viszony ellenére a keresztesek az 1097 májusában visszafoglalt Nikaiát még átadták Alexiosznak, de az I. Kilidzs Arszlán szeldzsuk szultán (ur. 1092-1107) ellen aratott dorylaeumi győzelem után már „a maguk zsebére” dolgoztak.
A lovagsereg keresztülhaladt Kis-Ázsián, majd Antiochia, Tarzusz és Edessza sikeres ostroma után dél felé indult, hogy elérje végcélját, Jeruzsálemet. Az eredeti több mint négyezer lovagból csak alig ezer érkezett meg a hosszú út után Jeruzsálembe .
1099. június 8-án az éhező, de lelkes keresztes had megpillantotta Jeruzsálem falait. Az erődített várost az egyiptomi fátimida kalifa helyőrsége védte Iftikhár ad-Dawla parancsnokságával, amely több ezer egyiptomi katonából és a helyi zsidóság felfegyverzett tagjaiból állt. Az ostrom nehezebbnek bizonyult a vártnál. Ad-Dawla a környékbeli kutakat megmérgeztette, hogy az amúgy is forró nyárban ne legyen mit inni a lovagoknak, ám azok nehezen bár, de megoldották a vízutánpótlást. A táborban így is sokan elhullottak a szomjúságtól. A muszlim katonák a környező fákat is kivágták, hogy ne legyen lehetőség ostromeszközök készítésére sem. Az első bevételi kísérlet június 13-án – melyet inkább a lelkesedés, mintsem az alapos előkészítés jellemzett – nem is sikerült. A keresztesek táborán erőt vett a csüggedés, melyet körmenetekkel és böjtöléssel igyekezett a vallási és világi elit leküzdeni. A szerencse végül a zarándokok kezére játszott. A tengerparton, a már keresztény kézre került Jaffa városához két genovai hajó érkezett, fedélzetén hadakozáshoz szükséges felszereléssel. Ennek segítségével a keresztesek ostromtornyokat fabrikáltak, melyeket kerekeken gurulva a város falaihoz lehetett tolni, megpakolva harcosokkal. Július 15-én megindult a döntő roham, mely végül áttörte a keményen védekező egyiptomiak vonalát. A városban utcai harcokra került sor, s elszabadult a pokol, mint a bevett városokban annyiszor a történelem folyamán. A zarándokok négy éve voltak már úton, sokszor elképesztő szenvedések árán jutottak el álmaik városához. Négy éve meneteltek nap mint nap, táboroztak a közel-kelet tűző napja alatt, miközben ezrével hullottak el ellenséges rajtaütésektől, mérgezett kutaktól, betegségektől. Mai humanizmust elvárni a középkortól, ahol a halál amúgy is minden nap aratott, nem igazságos. Viszont az is kétségtelen, hogy a mészárlás így is mély nyomokat hagyott a beszámolókban, ami jelzi, hogy még a XI. század mércéjével is borzalmas volt, bár messze nem példátlan. A helyi muszlim lakosság és zsidó közösség jelentős része elpusztult, de azért tudunk olyan csoportokról, akiket megmentett egy-egy keresztes vezér. A keresztes sereg vezetői igyekeztek fékezni az elszabadult erőszakot – hiszen a foglyok megölése anyagi kárt is jelentett számukra –, ugyanakkor befolyásuk nem terjedt ki mindenkire. Olyan humánus vezetők, mint Tankréd, igyekeztek meggátolni a vérengzést, több-kevesebb sikerrel. Az első keresztes hadjárat a maga korának elképesztő teljesítménye volt, hiszen négy éven át sikerült egy igen nagy létszámú haderőt szárazföldön eljuttatni több ezer kilométernyi távolságra, képesek voltak etetni a tízezreket, s mindezt úgy, hogy voltaképpen nem is volt igazi vezére. Később királyok, császárok vezettek sokkal professzionálisabb hadat Jeruzsálem újbóli elfoglalására, ám közel sem jártak ekkora sikerrel. A szent város 462 év iszlám uralom után 88 évre keresztény kézre került
Gottfried és lovagjai 1099 júniusában körülzárták a Szent Várost, és alig több mint egy hónapos ostrom után, július 15-én sikeresen el is foglalták azt. A diadal azonban az utókor számára mégis gyászos emlék maradt, mivel a győztesek úgy „ünnepeltek”, hogy vérfürdőt rendeztek Jeruzsálem arab és zsidó lakosai között. Miután az Egyiptom felől támadó kalifa Askalonnál vereséget szenvedett, a hároméves keresztes hadjárat hivatalosan véget ért, és a lovagok nagy része visszatért hazájába.
1099-ben hatalmas nehézségek árán Jeruzsálemet sikerült visszafoglalni - https://hu.wikipedia.org/wiki/Jeruzs%C3%A1lem_ostroma_(1099)
A háború során bebizonyosodott, hogy Bizánc nem képes kiterjeszteni fennhatóságát a visszahódított területekre, ezért a keresztes vezérek kisebb fejedelemségeket alapítottak – Tripoli, Antiochia, Edessza és Jeruzsálem központokkal – a Szentföldön. A legjelentősebb természetesen Jeruzsálem lett, melynek első vezetője, Gottfried még csak a „Szent Sír ügyvivője” szerény címet vette fel, de 1100-ben bekövetkező halála után öccse, Balduin (ur. 1100-1118) már királyi koronát kapott. A szuverén keresztes államok önálló terjeszkedésbe fogtak a Szentföldön, majd hamarosan megjelentek az első lovagrendek is, melyek hamarosan ugyancsak kiharcolták maguknak az önállóságot.
A lovagokat II. Balduin jeruzsálemi király vette pártfogásába, aki Jeruzsálemben, az egykori Salamon-templom egy szárnyát adományozta nekik. Lakhelyük után nevezték őket a Templom lovagjainak, vagy egyszerűbben templomos lovagoknak: Fratres Militiae Templi.
A lovagok megkaptak minden lehetőséget valamint támogatást és a templom környékén ásatásokba kezdtek . Tíz évig ástak , de hogy mit találtak , azt nem tudni , a mai napig nem derült ki , ... de egyszer csak a Vatikántól teljesen szabad kezet kaptak - állam az államban , nem adóztak a Vatikán felé , de ők adót vethettek ki - elindult a rend , mindenki bevitte a saját vagyonát , váltót is kibocsátottak , sok pénzt szedtek be , saját hadsereget építettek és ez tartott mintegy 200 évig. A pápa kivette a rendet a püspökök joghatósága alól, felmentette őket a birtokaik után járó egyházi tized fizetése alól, és engedélyezte számukra templomok építését, káplánok választását. Ehhez hasonló kiváltságokat ekkoriban csak a ciszterci rend élvezett, illetve később a magyarországi pálosok. A rend előbb a Francia Királyságban, majd Angliában talált támogatókra, aztán elterjedt német és spanyol területeken is. A 12. század második felétől a lovagok Közép-Európa királyságaiban is otthonra találtak. A templomosok elitjét a lovagtestvérek alkották, a nehézfegyverzetű, lovagi harcmodort folytató harcosok. Minden lovagnak három lova és egy fegyverhordozója volt. Egyforma felszerelést és ruházatot kaptak. Bal vállukon fehér köpenyt hordtak vörös kereszttel, melynek viselését a pápa engedélyezte. Feladatuk a zarándokok védelme, illetve tágabb értelemben a hitetlenek elleni küzdelem volt. A katonai feladatok ellátásán kívül életük a szerzetesek életvitelével egyezett: közös hálótermekben aludtak, együtt étkeztek naponta két alkalommal, a közbeeső időt pedig imádkozással, zsolozsmázással vagy más teendők elvégzésével (a fegyverforgatás gyakorlásával, az állatok ellátásával, vagy éppen őrség adásával) töltötték.A lovagokéval megegyező, szürkésbarna-drapp ruházatot viselő fegyvernökök vagy fegyverhordozók (sergent) alkották a rend második, legnépesebb csoportját. Számuk általában nyolc-kilencszerese volt a lovagokénak. Legfőbb feladatuk a lovagok szolgálata volt, csatában pedig könnyűlovas katonaként támogatták őket. A rend harmadik rétegébe a papok vagy káplánok tartoztak. A rend papjai általában csak a jelentősebb rendházakban és elsősorban a Szentföldön éltek. Feladatuk a tagok lelki életének gondozása volt, és egyedül a nagymesternek illetve a pápának tartoztak engedelmességgel. A templomos rend élén a káptalan által megválasztott Nagymester: magister vagy grand maitre állt, aki a tisztet élete végéig töltötte be. Kisebb jelentőségű ügyekben egymaga döntött, de a legfontosabb kérdésekben csak a káptalan beleegyezésével határozhatott. Általános helyettese a sénéchal volt, aki háború esetén hasonló jogokkal bírt, mint a nagymester. A rend harmadik számú embere, a hadi ügyekért felelős marsall: maréchal volt. A három legfontosabb tisztség után rangban a tartományok – általában egy-egy ország alkotta provinciák – vezetői: preceptor vagy commandeur következtek. A rendházak, konventek vezetőit szintén így nevezték. A provinciák illetve rendházak elöljáróinak hatalma és jogköre a nagymesteréhez volt hasonló, azzal a különbséggel, hogy kisebb területre terjedt ki. A legfőbb vezetőkből és a szentföldi tartományok elöljáróiból állt a káptalan, amely tanácsaival segítette a nagymestert a rend irányításában. A templomosok évente tartottak generális káptalant, vagyis általános rendi gyűlést is, amelyen elvileg minden tartomány commandeur-jének részt kellett vennie. Ezen kívül az egyes tartományok is tartottak éves gyűléseket. A templomos rend a XIII. század második felében érte el fejlődése tetőpontját. Európa szinte minden országában jelen voltak, gazdagságuk a királyokéval vetekedett. Vagyonuk nemcsak jelentős adományokból, hanem banki-pénzügyi tranzakcióikból is származott. Kiváltságaik révén kikerültek mind a világi, mind az egyházi hatóságok felügyelete alól, egyedül a mindenkori pápa parancsolhatott nekik. Akárhol voltak is házaik, birtokaik szerte Európában és a Közel-Keleten, mindenhol mintegy „állam az államban” működtek. A Rend őrizte 1204 és 1307 között az úgynevezett torinói leplet, valamint 1222 után Székesfehérvárott az Aranybulla egy példányát is.
A problémát az jelentette hogy a franciák és az angolok utálták egymást és egymással is hadakoztak . Egymás után veszítették el a keresztes hadjáratokat . Az egyetlen sikeres keresztes hadjáratot , egy magyar király II. András vezette 1217-ben. A II. Andrásnak az anyja egy francia lány volt : Châtillon Anna királyné 1153-ban született a közel-keleti Antiókhiában Châtillon Rajnald fejedelem és Antiókhiai Konstancia fejedelemnő gyermekeként , akinek az apja francia nagymester volt . András elvitte a csapatokat Jeruzsálembe , sikeres volt ,de látván hogy mi folyik ott ? ; a franciák és az angolok egymással marakodtak , ezekkel az emberekkel a Szentföld uralmát nem lehetett fenntartani és mivel Magyarországról is aggasztó híreket kapott , hazatért .
II. András , Jeruzsálem királya - ezt a közvélekedést semmilyen dokumentum nem támasztja alá - sőt lehet tudni hogy bár II. András keresztbe - kasul járt a Szentföldön és számos harci cselekményben részt vett de magában Jeruzsálemben nem járt . Abban az időben (az ötödik keresztes háború idején 1217- '21 -ben ) Jeruzsálem királya II. Izabella Jolán di Brienne volt Jeruzsálem királynője bár megkoronázása csak 1225 -ben történt meg , ekkor Jeruzsálem még arab kézen volt . A királynő 1228 - ban gyermeklázban elhunyt , férje II. Frigyes német-római császár , Al-Kámil egyiptomi szultánnal történt megegyezése révén harc nélkül visszaszerezte Jeruzsálemet, ahol 1229. március 18-án királlyá koronáztatta magát.
A magyar királyok címeit oklevelek sorolják föl , ezt titulatúrának hívják és egymás után felsorolják hogy milyen címei vannak a királynak . Az 1222-es Aranybullában , amely egy oklevél a következő címeket sorolja ott fel II. Andrást illetően : Magyarország , Horvátország , Dalmácia , Ráma ( ami Bosznia elkülönített része volt ) , Szerbia , Halics ( másképpen Gács-ország - a Vereckei-hágó külső oldalán elterülő, a mai Nyugat-Ukrajna egy részének megfelelő terület volt, az óorosz állam, a rusz széttöredezésének időszakában önálló fejedelemség - központja Lemberg , magyar neve Ilyvó) és Lodoméria ( magyar hagyomány szerint egykori szláv ország a mai Volhinia területén, a Bug mellett. 888 k. a Kijev felől jövő magyarok előtt önként meghódolt /→honfoglalás/ - Vezére Lodomér / ma Vladimir v. Volinszkij / városban lakott ) királya . Egyetlen oklevél sincs amelyben András magát Jeruzsálem királyává titulálná , melléknévként jelenik meg ez az elnevezés ami jeruzsálemi , Werbőczi Istvánnál a híres Hármas könyvében az Opus Tripartitum-ban , máshol pedig valóban Jeruzsálem királyának nevez egy Andrást . Ez az András azonban Nagy Lajos királyunknak az öccse , akit Nápolyban meggyilkoltak , ő valóban viselte ezt a címet , talán ez keveredett össze a későbbi történetírásban . Egy rendkívül bonyolult örökösödési procedura folyamán ugyanis a nápolyi Anjoukhoz jutott a Jeruzsálem királya cím és Nagy Lajos királyunk öccse András a felesége révén - Nápolyi Johanna - , házasság útján lett Jeruzsálem királya . Az Anjouk címei az utolsó Anjou uralkodó Renée-vel öröklődtek tovább egyébként a Lotharingiai hercegekhez jutott el a Jeruzsálemi király cím és ők feltüntették címerükben . Etz így ment az utolsó Lotharingiai hercegig , Ferencig , ő az aki 1736 -ban kötött házasságot a Habsburg Mária - Teréziával , és 1740-ben létrejött a Habsburg - Lotharingiai uralkodóház .
1291-ben a Szentföld hosszú időre elveszett a keresztények számára, ami a lovagrendeknek is kihívást jelentett.
Az első keresztes hadjáratot kétszáz éven belül még nyolc másik követte, melyek váltakozó eredménnyel próbálták megtartani, vagy visszahódítani Jeruzsálemet és a levantei tengerpartot. A katonai vállalkozás ugyan 1291-ben teljes kudarccal zárult, a tudományos ismeretek, fűszerek, haszonnövények és találmányok révén azonban Európa mégis sokat profitált a keresztes hadjáratokból.
1292 -ben az utolsó csatát is elvesztették Akko városában , aztán átmentek Ciprusra és onnan is kiverték őket a muzulmánok , onnan pedig Franciaországba vonultak . IV. Fülöp ( Szép Fülöp ) unokaöccse volt Róbert Károly magyar király és a templomosok nem vették észre hogy valami történik a háttérben . Jacques de Mollay egyik nap még ott van a király testvérének vagy rokonának keresztelőjén , ő a keresztapa és másnap letartóztatják . IV. Fülöpnek elfogyott a pénze mert állandóan háborúzott az angolokkal , már a zsidókat is megtámadták Párizsban és minden pénzüket elvették .
A templomosok végül összetűzésbe kerültek IV. Fülöp francia királlyal , aki sok pénzzel tartozott nekik , aki tőlük kért kölcsön , de megadni nem állt szándékában . Vádak egész sorát hozta fel a templomosok ellen , valószínűleg azért hogy kibújhasson az adósság alól . Mivel IV. Fülöp volt a francia király, elhatározta hogy véget vet a rendnek mivel túlságosan nagy volt a hatalmuk és rá is veszélyt jelentettek . Így hát a pápa segítségét kérte , ő pedig - V. Kelemen / aki hihetetlen korrupt volt , nagyon szerette a műtárgyakat meg a nőket , annyi gyereket csinált hogy mai napig is élnek a leszármazottai és nagyon gazdagok / a vienne-i zsinaton (1311-1312) feloszlatja a templomosok rendjét .
1307-ben Március 13.-án Pénteken , IV. Fülöp végül elrendelte a templomosok letartóztatását és bebörtönzését , 72 templomost saját maga vallatott ki . A foglyok a kínzások hatására olyan bűnöket is bevallottak amit nem követtek el . A francia király 127 különböző vádat hozott fel ellenük amelyek többek között magukba foglalták az Isten káromlást , Krisztus megtagadását , a homoszexualitást és a bálványimádást is . Felszámolták a rendet és elkobozták minden vagyonukat és tulajdonukat . A rend akkori nagymesterét Jacques de Molayt börtönbe záratta majd 1314-ben máglyára küldte . A lovagrend feloszlatása a kánonjoggal ellentétes volt ugyan, de sajnos mégis jogérvényes, ezért a következő évszázadokban alakult, magukat „templomos lovagrendnek” és az ősi rend jogutódjának nevező különböző – legnagyobbrészt egészen nyíltan, vagy burkoltan szabadkőműves és / vagy okkult-jellegű - szervezetek mind illegitimek, mivel a működésükhöz feltétlen szükséges a katolikus Anyaszentegyház jóváhagyása, amelyet sohasem kaptak meg.
Ennek ellenére mégis 1979-ben Olaszországban gróf Marcello Alberto Cristofani della Magione Clairvaux-i Szent Bernát „De laude novae militiae” című művének szellemiségét követve új szerzetesrendet alapított Poggibonsiban (sienai körzet, Olaszország) Templomos Lovagrend (Militia Templi – Christi pauperum Militum Ordo) néven, a jogutódlás követelése nélkül, de az ősi Rend reguláját alapul véve. A Rend tagjai külön célként maguk elé tűzik az egyházi liturgia ápolását, a keresztény lovagság lelkiségében és kultúrájában való elmélyülést, a zarándokok segítését, a felebarátok erkölcsi és anyagi támogatását, különösképpen a Szentföldön élő keresztényekét, valamint a fiatalok nevelését. - https://templomosok.hu/templomos-lovagrend-ujraalakulasa
Az újjáalakult Templomos Lovagrend és annak magyar preceptóriája, méltó módon az ősi templomosokhoz, egyházi lovagrendként működik itthon is. A működését Magyarországon 1999-ben Dékány Vilmos (+2000) Esztergom–Budapesti püspökatya közbenjárására Dr. Seregély István (+2018) egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia akkori elnöke, valamint néhai Dr. Dankó László Kalocsa-Kecskeméti érsek (+1999), és Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök 1998 és 1999 között engedélyezte, illetve "áldásosnak és kívánatosnak" nyilvánította a Lovagrend itthoni tevékenységét.- https://templomosok.hu/magyar-templomosok
Itt jegyezzük meg azt a kitételt hogy 2018-ban merült fel az igény arra, hogy Magyarországon elinduljon az ICOC / Lovagrendek Nemzetközi Bizottságának alszervezete. Az alapítási döntésre 2019-ben a portugáliai Alcobaça kolostorban került sor, egy a Portugál királyi ház által szervezett nemzetközi találkozón, ahol magas rangú egyházi vezetők mellett számos európai uralkodóház tagja is részt vett. - https://hu.wikipedia.org/wiki/Lovagrendek_Magyar_Bizotts%C3%A1ga
Eddig nem igazán esett szó a magyar templomosokról és most nem az újraalkult rendről beszélünk . Magyarországra II. Géza királyunk hívja be a templáriusokat, mondván, biztosítani kell, a keresztes hadak átvonulását. Imre, majd II. András alatt a rend befolyása egyre csak növekszik. Végül, hatalmuk csúcsán a Magyar Királyságban 14 rendházzal és kb. 50 birtokkal rendelkeznek. Ez pedig éppen egybeesik a pálos atyák színre lépésével, vagyis a 13. században járunk. A magyar király szintén adó- és járadékmentességet ad a rendnek, ami akkoriban nem volt gyakori királyi kegy. Ami a szent küldetésüket illeti, mi sem példázza jobban a templomosok áldozathozatalát és elhivatottságát, mint hogy nagymesterük volt a magyar seregek egyik vezére a mongolok elleni küzdelemben. A muhi csatában egyébként életüket áldozták Magyarországét, ugyanis a nagymesterükkel együtt a csatatéren tértek meg az Úrhoz , Rembald de Carono tartományi nagymesterrel és Jacques de Mont-Réal marshalal .
80 templomos lovag a saját életét feláldozva menekítette ki IV. Bélát a tatár hadsereg elől, és az ő bátorságuknak köszönhetően nem maradt az ország Árpád-házi uralkodó nélkül.Rembald de Voczon a gyógyító rend Ordre de Saint-Jean de Jérusalem nagymestere és templomos gyógyítók is minden valószínűség szerint részt vettek a csatában, vagy a csatától távolabb mentették a sebesülteket, látták el akár a haldoklókat is. A templomos gyógyítók rengeteg életet mentettek meg tevékenységükkel. Ők így vették ki részüket az ország mentésből.
S bár a rend magyarországi történelme is csúfondáros véget ért, amikor a lékai vár ostroma közepette csak árulás következtében tudtak bejutni az ellenerők a templomosok által védett várba, ahol egytől-egyig lemészárolták őket, azért a pálosokkal ápolt meghitt kapcsolatuk köztudomású volt. Amikor a templomos lovagok Magyarországon jártak, akkor előszeretettel keresték fel a pilis rejtekiben élő fehér csuhásokat, ahol igen jó barátságot kötöttek velük.A világtól azért némi távolságot tartó, titkaikat hűen ápoló és egész létüket az istenes életnek szentelő pálosok ugyanis beengedték a királyi beavató helynek számító pilisi rengetegbe a templomosokat és a jelek szerint rendházaikban egyenrangú félként kezelték őket. Ez pedig sejtetni engedi, hogy voltak olyan spirituális-szakrális titkok, amelyeket mindkét rend közösen vallott.
Az eddigiek során nem esett szó arról hogy van egy másik szál amit érdemes megemlíteni és amelyről igen érdekes módon nem beszélnek , mégpedig Ausztria , a Babenbergek és azok kapcsolódása Magyarországhoz . Na mármost Ausztria Habsburgokról híres . Azokban az időkben még nem létezett olyan hogy Ausztria , azt a területet a bajor hercegség uralta mégpedig a Babenbergek . A Habsburg család Velencéből származik , egy dúsgazdag zsidó kereskedő család volt . /A család eredete a X. századig nyúlik vissza. Az első jelentős ős az Elzászból származó, feltehetően alemann eredetű, 973 körül meghalt Gazdag Guntram volt, bár ő még nem viselte a Habsburg nevet. Gazdag Guntram unokája, I. Werner (975/980 – 1028), Strassburg püspöke építette – állítólag – Habichtsburg várát (Héjavár), amely a mai Svájc területén, Aargau kantonban, az Aare és a Reuss folyók egybefolyásánál állt. I. Werner öccsének, Radbot (985 körül–1045) grófnak (és utódainak) már Habsburg vára lett grófi székhelye. / Az egyik ág kikeresztelkedtek és a Vatikánban karriert csináltak , egész magas szintig jutottak . Annyi pénzük volt hogy mivel az akkori pápák is szerették a pénzt és még korrumpálhatók is voltak stb. , ezek bevásárolták magukat , így vették meg ezt a tartományt , így alakult ki Ausztria . Miért vonultak ki a Babenbergek , Salzburg , Graz és egyebek vidékéről ? ; hát vatikáni kérésre , a pápa kérésére mentek ki , nem ingyen persze és jöttek a Habsburgok ! - ezek az adatok persze sehol nem lelhetők fel csak - Emmerich Morawetz , Kiss Maotun István podcastjéből hallottam .- https://youtu.be/tL9Rh7GFOqQ?si=nd-FoRyZLseOVLNd
Mint ismeretes az osztrák sógoroknak nem annyira voltunk mi magyarok a szívük csücske . Miért ácsingóztak akkor mindenáron a magyar trónra ? Hát csupán azért mert a magyar király az a Szilveszter pápa kinyilatkoztatása alapján apostoli király volt . Miután az Árpád-ház kihalt , többek között a magyar urak közreműködésével sikerült megkaparintani a magyar koronát , amit kis időre még aztán visszaszereztünk de végül a Habsburgok fejére került . Mivel a monarchia már rég megszűnt , mára már a Szent Korona a magyar parlamentben van kiállítva , Isteni csoda hogy még megvan , de valahogyan mostanában nem érvényesül az ereje . Van egy kérdés amire még nem kaptunk egyértelmű választ : mitől szent a Magyar Szent Korona ? Révai Péter koronaőr többször elmondja hogy : apostoli , angyali , szent , az egekből származó szentséges ajándék , Isten küldte , angyalok hozták - a hagyományok szerint és a hivatalos jogtörténet szerint 1944-45- ig bezárólag az alkotmány szerint az ítéleteket / még 1920 után is , mikor már nem volt magyar király , de volt királyság és kormányzó , még a legszigorúbb baloldali racionalitás is személy feletti élő hatalomnak tekintette / mindig a Magyar Szent Korona nevében hozták és hajtották végre . A XXI. században a koronaőrök / akik a legszigorúbb katonai kommandós kiképzést kapták / akik most őrzik a Magyar Szent Koronát elmondják hogy a Magyar Szent Korona nem tárgy hanem személyiség , élőlény , élő személyiség , mi tudjuk hogy él , tudjuk hogy létezik - ez egy töretlen jelenléte a Magyar Szent Koronának . A magyar államiság jelképekén tisztelt Szent Korona beavató koronaként funkcionált, azaz csak felszentelés végett tették az uralkodó fejére. Tehát az országos ügyek intézése közben a mindenkori magyar király nem ezt viselte és családi körben sem tette a fejére.
1944-45 óta van egy törvényen kívüli állapot , a jogfolytonosságot nem sikerült azóta se helyreállítani , ugyanakkor pedig 2011-12 - ben történt egy viszonylagos előrelépés , de onnantól kezdve se előre se hátra .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése