Japán keto és metabolikus medicina

 

Már régóta foglalkoztat az a tény hogy , hogy a fenébe sikerül fenntartani a ketogén diétát egy olyan országban, amely arról híres, hogy minden étkezéshez rizst szolgálnak fel? 

Ez egy olyan étkezési mód, amely utánozza a böjt fiziológiáját. A diéta megköveteli, hogy a kalória több mint 80%-a étkezési zsírból származzon, ami kihívást jelent a szénhidrátokban gazdag Japánban.

A megfelelően fenntartott keto diéta végső célja , hogy a szervezetet ebbe az anyagcsere-állapotba kényszerítse. Ezt nem a kalória-, hanem a szénhidrát-éhezéssel tesszük.

A ketogén diétát folytatók keressenek szalonnát, kemény tojást és konzerv szardíniát és/vagy kagylót. Ha alternatívát kell ajánlani, a ketobarát kedvenceim közé tartozik a yakitori és a yakiniku.

Ha ketogén diétát kell tartania, ne feledje, hogy az átmeneti koplalás mindig előnyösebb, mint a több szénhidrát. A tested már a ketonokon fog működni, így táplálék hiányában is képesnek kell lennie az energiaszint fenntartására. Válassza az időszakos böjtöt , hogy csak akkor együnk, ha a megfelelő ételek rendelkezésre állnak. 

 A keto japán receptek nagyon nehéznek tűnhetnek, ha nem használhatsz cukrot, mirint vagy keményítőt, de nyugodj meg, mivel ezek az alacsony szénhidráttartalmú japán receptek rendkívül egyszerűen elkészíthetők, és ketobarát összetevőket használnak!

Nos a fehér rizs és a barna rizs helyett is karfiol rizst használunk . 

     Érdekes módon az orvosi szakma csak a diabétesz kapcsán ad meg pontos limitet az elvárt vércukorszintre vonatkozóan, így nem találtunk arra vonatkozó adatokat, hogy mi számít egyáltalán egészséges vércukorszintnek. Szintén nem találtunk javaslatokat arról, hogy meddig engedhetjük a vércukrunkat emelkedni, amennyiben javítani akarunk a szénhidrát-anyagcserénken.

Egy metaelemzésben a kutatók a bevezetőben úgy fogalmaztak, hogy az elhízás egyfajta kronobiológiai betegség lehet, amelyet az étkezések nem megfelelő időzítésével vonunk a saját fejünkre. Mint megállapítják, elődeink ugyan rendszeresen gyakorolták az időszakos böjtölést, de nem abban a szándékos értelemben, ahogyan mi mostanában napi rendszerességgel elhagyjuk a reggelit és a napközbeni étkezéseket, és este hatalmasat vacsorázunk.
A beválogatott, több mint 6400 főt vizsgáló kutatások alapján az anyagcsere és elhízás szempontjából nemcsak a reggeli kihagyását találták előnytelennek, hanem a túl késői (du. 3 utáni) ebédet is. Az elemzett tanulmányokban összefüggést mutattak ki az étkezés késői időzítése, a hiperglikémia (túl magas vércukorszint), a súlygyarapodás és a cukorbetegség között. Összességében arra jutottak, hogy a korai étkezés összehangolja a központi és perifériás cirkadián folyamatokat, és élettanilag ezért előnyösebb. (Beccuti et al, 2017)

A kihagyott vagy túl kevés szénhidrátot tartalmazó reggeli már a nap közepén enyhe inzulinrezisztenciát okoz, ami estére még tovább romlik – éppen a legnagyobb étkezés idejére. Így a kihagyott vagy nem elégséges reggeli és a nagy vacsora nemcsak hogy nem tesz jót, de egyenesen az elhízás biztos receptjévé válik. 

Úgy tűnik, a II-es típusú cukorbetegek már azzal jelentősen javíthatnak a betegségük főbb paraméterein, ha jobban odafigyelnek a reggelijükre, és csak szerényen vacsoráznak. /a nagy reggeli harmada fehérje, harmada zsír és harmada szénhidrát /, a sokat reggelizőknek ebédkor is hatékonyabb az anyagcseréjük , r: 700 , eb.: 600 , v: 400 kcal .; a napi CH adag 50%-át reggel kell elfogyasztani és aztán fokozatosan 35 és 15 % -ot .
Összességében tehát elmondható, hogy nemcsak általában az anyagcsere, de kifejezetten a szénhidrát-anyagcsere is reggel a leghatékonyabb, vagyis az elfogyasztott tápanyagok és azon belül a szénhidrátok emésztése és felszívódása a reggeli órákban a legjobb. A véráramba kerülő energia-szubsztrátok szintje ilyenkor emelkedik meg a legkevésbé, illetve csökken le a leggyorsabban, mivel a célszövetek is a reggeli órákban veszik őket fel a leghatékonyabban. Ezzel párhuzamosan az esti nagy evés senkinek sem tesz jót.

Úgy tűnik, a vércukorszint ugyanazon étkezésen belül is másképpen alakul annak függvényében, hogy a különféle fogásokat milyen sorrendben fogyasztjuk. Érdekes módon Japánban az éttermekben szokás úgy felszolgálni a fogásokat, hogy miután az ember megette a misolevest és a halat, hoznak neki egy nagy tál üres rizst. Nos, a tudomány megerősíti ezt: ha az étkezésen belül a szénhidrátot utolsóként fogyasztjuk, jelentősen alacsonyabb lesz az inzulin- és a vércukorszint emelkedése.
Magyarán szólva az étkezési sorrend ugyanannyit ér , mint a diabétesz-gyógyszerek – csak éppen mellékhatások nélkül.
Egy II-es típusú diabéteszes japán betegeket vizsgáló kutatásban is szignifikánsan csökkent a posztprandiális vércukor, amikor a betegek előbb ették a zöldségeket és csak utána a szénhidrátot. Mivel az evés utáni magas vércukorszint erős együttjárást mutat a későbbi szívbetegségekkel, a kutatók az alábbi összegzéssel zártak: „Ez a tanács akár egészséges emberekre is alkalmazható lehet a jövőbeli szív- és érrendszeri események megelőzése érdekében.”

E kutatásokból kitűnik, hogy az étkezések időzítése, összetétele és a makrotápanyagok sorrendje jelentős eszköz lehet a vércukorszintek visszaszorításában. Mivel a túl magas vércukorszint számos anyagcserebetegséggel jár együtt, ezek a hétköznapi életviteli módosítások évtizedes távlatban súlyos betegségeket előzhetnek meg.Egy új étrend kapcsán gyakran felmerül, hogy akkor „mennyi az annyi?” Erre főként makro-tápanyagok (fehérjék, zsírok és szénhidrát) meghatározása a legpontosabb válasz. Elsőként tehát ezt érdemes pontosítanunk.

 Fehérjék

 

 A hivatalos EU-s ajánlások 0,8-1 g fehérjét javasolnak az ideális testsúlykg-ra vetítve (vagyis ez az érték szorzandó fel a zsírmentes testtömeg kg/ban megadott összegével), több adagban elosztva. Ez étkezésenként kb. 20-30 g fehérjét jelent. Optimális fehérjeforrás minden állati fehérje: hús, belsőségek, hal és „tengeri herkentyű”, valamint a tojás. A húsokat természetes „kiszerelésben”, eredeti zsírtartalmukkal együtt fogyasztjuk. Mivel a kollagén a testünk egyik legfontosabb építőeleme, fontos, hogy az össz fehérjebevitelünk kb. harmadát kollagén-típusú fehérjékből juttassuk be. Ez kötőszöveti eredetű állati részeket jelent: csontleves, körömpörkölt, kocsonya, pacal, pörc, zselatin, kollagénpor stb. (A kollagénpótlásról érdemes elolvasni Szendi Gábor cikkét.)

Ebben segíthet néhány kevésbé ismert, de fontos kollagén- és fehérjeforrás:

• Zselatin. Egy kollagénből származó protein, az egyik legmagasabb kollagéntartalmú ételnek tartják. Könnyen beszerezhető a boltokból a zselatinpor formájában, fel lehet használni levesekbe, pörköltekbe keverve, de glicinnel és kakaóporral pudingként is igen jól teljesít. (Bár mivel óriásmolekulákból áll, rosszabbul hasznosul, mint a hidrolizált kollagénporok.)
•  Csontlé (bone broth). Huzamosan, akár 18 órán át főzött porcos, inas vagy velős csont kevés vagy semmi zöldséggel. Hús ne legyen rajta, csak ha kötőszövet jellegű, inas. Lehet almaecetet tenni hozzá főzés előtt, ettől jobban kioldódnak a csontból a szervetlen anyagok. Hasznos kollagénforrás.
• Glicin. Nem esszenciális aminosav, amely olyan külsejű és ízű, mint a kristálycukor, emiatt édesítésre is kiválóan használható. (És mivel drága, nehezebb túlzásba vinni a használatát.) Ráadásul a vércukorszintet is csökkenti, ezért étrendi kiegészítőként is használatos.
• Spirulina alga. Világoszöld, ropogós alga, ázsiai éttermekben és boltokban néha frissen is lehet enni, egyébként por vagy kapszula formában elérhető. Növényhez mérten kifejezetten magas a fehérjetartalma (57 g, bár a növényi fehérjék nem teljes egészükben hasznosulnak).

  Zsírok

Ideális zsiradékforrások az olajos magvak és termények: avokádó, makadámidió, olívabogyó, kókuszdió, törökmogyoró, dió, mandula, halak és tenger gyümölcsei. Ezekkel biztosítható az alacsony Ω6 bevitel, ami a szervezet gyulladásszintjének csökkentéséhez szükséges. Az Ω3 bevitel növelése érdekében érdemes halolaj-készítményt fogyasztani vagy rendszeresen zsíros, sós-vízi halakat vagy herkentyűket enni.

A főzéshez a megfelelő Ω3:Ω6 arány és az Ω3:palmitinsav arány érdekében érdemes inkább kókuszzsírt és olívaolajat használni, mint állati zsírokat. Ez utóbbi javaslat csak a hozzáadott zsírokra vonatkozik! Az általános orvosi tanácsokkal ellentétben nem kell kerülni az állati termékekben természetesen megtalálható zsírokat, a természetesen zsíros húsok helyett nem kell filézett vagy zsírszegény húst választani. Erről bővebben a Szívbetegség menüpontban ejtünk szót. 

Nem ajánljuk viszont a krémként kenhető olajosmag-készítményeket (mogyoróvaj stb.), mivel ezek ultrafinomított élelmiszernek számítanak.

Szénhidrátok

Mivel nincs két egyforma anyagcseréjű ember, ezért az elfogyasztott szénhidrát mennyisége egyénről egyénre más lesz – mint az étrendi kutatásokból látszik, még az adott napon belül is.

A zöldségek nem fognak ekkora vércukorszint emelkedést okozni, tehát ezek nagyjából korlátozás nélkül fogyaszthatók.

• Fehér rizs. Főleg a puhára főtt basmati rizs, amit 24-72 órán át hűtöttünk. (Ettől alacsonyabb lesz a rizs vércukorszint-emelő hatása.)
• Burgonya. A főtt burgonya telítő hatása minden étel közül a létező legnagyobb – különösen akkor, ha főzés után 24 órát hűtjük is. (SIBO esetén nem ajánlott.)
• Gyümölcs. Válasszon nem édes fajtákat. A glicin és a glükóz javítja a fruktóz felszívódását, így a fruktóz nem okoz (annyi) béltünetet azoknál, akiknél egyébként okozna.

A búza és az árpa a gluténtartalma miatt nem ajánlott , ezért jobb a biztonság. (Ugyanez igaz a durumra, a tönkölyre és az összes teljes kiőrlésű búzatermékre.) A vércukorszint emelése miatt semmilyen liszt nem ajánlott – beleértve a magliszteket és a „paleo liszteket” is! (Kivételt képeznek a null-kalóriás lisztek – de még ezek is okozhatnak meglepő emelkedést a vércukorszintben.)

Miért probléma a túl alacsony szénhidrát-bevitel?

Manapság egyre divatosabb a ketogén és carnivore (csak állati terméket evő) étrend, ami állandó étrendi ketózist alakít ki. Mi nem javasoljuk, mivel ellenkezik a metabolikus rugalmasság elvével, továbbá ez nem egy személyre szabott étrend, hiszen az ember a saját szénhidrát-toleranciájához képest vélhetően tartósan túl alacsonyan tartja a szénhidrátbevitelt. Ezt megsínyli az inzulin-termelő képesség, az inzulin-receptor aktiváltság és ezen keresztül egyéb rendszerek.

A túl sok szénhidrát fogyasztáshoz hasonlóan ez az állapot is inzulinrezisztenciát alakít ki, csak más okokból. Low-carb és ketogén étrendet gyakorló közösségekben ismert jelenség, hogy akik hónapokon vagy éveken át nagyon kevés vagy nulla szénhidrátot esznek, azoknak meglepően magas lehet a reggeli vércukruk. Ezt nevezik fiziológiás inzulinrezisztenciának: az izmok elszoktak a glükóztól, és nem tudják hatékonyan felvenni sem. (Emiatt az állandó ketózisban élő embereknek vérvétel előtt pár napig vissza kell térniük a ketózisból, különben fals prediabétesz eredményt kaphatnak.) Az inzulinreceptorok megfelelő száma és hatékonysága szempontjából a rendszeres normál terhelés ugyanolyan fontos, mint a túlterhelés kerülése. Ezért folyamatos ketózisban az általános egészségi állapot ugyan jobb lesz, mint a hagyományos nyugati étrenden, de a teljes anyagcsererugalmassághoz képest nem lesz optimális. 

Chris Masterjohn orvos-publiciszta cikkében jelzi, hogy a rendszeres erős inzulin-receptor aktiváltság nélkül a glutation antioxidáns-rendszer lemerül, az agyban pedig csökken a neurotranszmitter szint (legalábbis a dopamin, a szerotonin, az adrenalin/noradrenalin).
Egy másik kutatásban is azt találták, hogy a szénhidrátdús reggeli fokozza az agyba jutó neurotranszmitter-prekurzorok (tirozin, triptofán), vagyis az agyi ingerület-átvivők képződéséért szükséges aminosavak mennyiségét, míg a szénhidrátszegény, fehérjedús reggeli csökkenti. (Wurtman et al, 2003) Azaz a low-carb fehérjedús reggeli csökkenti az agyi dopamin, szerotonin és (nor)adrenalin szintet, míg a szénhidrátdús reggeli növeli. A szénhidrátanyagcsere az alapvető anyagcserénk, amelyet normál ügymenetben bázikus energiaforrásként használunk, ezért nem szerencsés teljes egészében félreállítani.

AGE-k és főzési technikák

Az ételeink egészségre vagy betegségre gyakorolt hatása nemcsak az összetevőkön, hanem az ételek elkészítésének módján is múlik. Az alábbiakban egy gyakori terhelésre szeretnénk kitérni, amely hatással van az anyagcsere-betegégekre is. Az alábbiakban az előrehaladott glikációs végtermék okozta veszélyekről lesz szó. .


Az AGE betűszó (advanced glicated end products) magyarul előrehaladott glikációs végterméket jelent. AGE-k akkor alakulnak ki, amikor a cukor (pl. a vérben keringő glükóz) fehérjékhez, zsírokhoz vagy nukleinsavakhoz kötődik. Belső (endogén) AGE-k a normál anyagcserefolyamatok közben is keletkeznek, ez természetes folyamat, semmilyen tennivalónk nincs vele. A problémát a külső (exogén) AGE-k jelentik, amiket pl. a dohányzással vagy az étellel viszünk be. Az étrendi glikációs végtermékek hozzájárulnak a fokozott oxidatív stresszhez és gyulladáshoz, amelyek a cukorbetegséggel és a szív- és érrendszeri betegségekkel hozhatók összefüggésbe.

Az élelmiszereknek önmagukban is van egy bizonyos AGE tartalmuk, ám ezt jelentősen növelheti az étel elkészítésének módja. Az ételeinkben AGE-k hőkezelés során keletkeznek, amikor az ételt 100°C fölötti száraz közegben készítjük el, azaz sütjük (pontosabban égetjük). Mivel az AGE-k felezési idő szerint bomlanak le, egy nagyobb AGE terhelés (például egy steak vagy grillezett hamburger) hetekig terheli a testet – miközben a további étkezések során újabb és újabb adagok kerülnek be. Ez hosszú távon az étrend egyéb terhelő faktoraival karöltve (pl. túl sok kalória, túl késői evés, túl magas vércukorszint stb.) további állapotromlást okozhat. Az AGE-k bizonyítottan fokozzák az inzulinrezisztenciát és az elhízást, felborítják a szervezet normál baktérium-egyensúlyát (diszbiózis), szerepet játszanak a diabétesz, a kardiovaszkulásris betegségek, a PCOS, illetve a daganatok kialakulásában vagy elfajulásában.

Ételeink AGE tartalmát két módon tudjuk csökkenteni: az eleve alacsonyabb AGE-tartalmú ételek választásával és a kímélő főzési módokkal, mint pl. főzés, párolás, konfitálás, szuvidálás. A különféle ételek AGE-tartalmát felsoroló lista ebben a táblázatban található. (Uribarri et al, 2010) A könnyebb áttekinthetőség kedvéért a listát AGE-tartalom szerint rendeztük sorba. Érdemes átböngészni, hogy melyik ételfajtákat jó általában kerülni, különösen amikor a betegség még súlyosabb fázisban van.

Főzési technikák

Otthoni főzéskor vagy étteremben válasszuk az alábbi elkészítései módokat:

• Párolás (túlnyomás nélkül, fedő alatt).
• Főzés (vízben, levesben vagy pörköltben) 100°C-on lassú tűzön, „kislángon”.
• Lassúfőzés (crockpot, slow cooker): ehhez külön konyhai eszközt kell beszereznie. Ezeket a főzőedényeket úgy tervezik, hogy szabályozható rajtuk a melegítés erőssége, 70 és 100°C között melegítenek, bennük az ételt 2-6 órán át kell hőkezelni.
• Konfitálás (zsírban lassú főzés): A húsokat meleg, de nem forró zsírban hőkezeljük. A hús így kíméletes hőkezelés során puhul meg. Általában sütőben készítik 100°C alatti hőmérsékleten.
• Szuvidálás (sous vide, meleg vízben lassú főzés speciális zacskóba csomagolva): Az ételt légmentesen záró hőálló nejlonba vagy szilikonzacskóba tesszük, meleg (kb. 70-90°C), de nem forró vízbe helyezzük és néhány órán át hőkezeljük. Erre megfelel egy szabályozható hőfokú kukta, szuvid-kád vagy szuvidrúd egy lábosban. A szuvidáláshoz erre alkalmas nejlont kell venni, vákuumozó-gépet viszont nem érdemes beszerezni, mert kézzel is elég jól ki lehet nyomkodni a levegőt a puha húsok mellől.
• Légkeveréses sütőben forró levegővel sütés: a hőmérsékletet 100°C alá kell beállítani.

A normál receptekkel ellentétben a konfitált vagy szuvidált húst nem szabad zsíron/olajon lepirítani, hiszen azzal éppen az elkerülni kívánt AGE-ek mennyiségét növeljük meg! Ezzel lemondunk ugyan a ropogós (égett) kéregről, de fontos lépést teszünk az egészségünk visszanyerése felé.

A szuvidálás vagy konfitálás a húsok kíméletes elkészítésének lassú módszere.


A lassúfőzők 100°C alatt hőkezelik az ételt, így nem növelik azok AGE-tartalmát.

 

Kerülje a 100°C feletti hőkezeléssel járó módszereket:

• Sütőben 100°C feletti sütés
• Wokban kevés zsírba vagy olajba forgatva sütés (stir-frying)
• Fritőzben vagy bő zsírban, olajban sütés
• Serpenyőben zsíron vagy olajon való erős sütés és pirítás
• Konyhai vagy kerti grillen, szabadtűzön sütés, ahol megég az étel

A metabolikus étrendi protokollban fogyasztható alapanyagok részletes listája

Zöldségek: Spárga, brokkoli, kelbimbó, káposzta, karfiol, zeller, uborka, zöld-leveles zöldségek, gomba, saláták, cukkini, spenót.Mivel a mirelitnek szánt növényeket éretten takarítják be, ezek tápértéke gyakran magasabb a frissen kapható változatnál.

Állati eredetű termékek: Legelő állatok (marha, birka, kecske, bivaly), vadhús, tojás, sertés, csirke, halak és tengeri állatok.

Zsírok és olajok: Állati zsírok, kókuszolaj, extraszűz olívaolaj, avokádó, olajbogyó, halolaj, MCT olaj.

Csonthéjasok: Mandula, brazil dió, kókuszdió, dió, makadámdió, pekándió, pisztácia, mogyoró, chia mag, lenmag, kendermag. Az olajos magokat sózatlanul, pörköletlenül vásároljuk meg, és evés előtt pörköljük enyhén lehetőleg vasfalú edényben, olaj hozzáadása nélkül. Kerülendő a kesudió (magas szénhidráttartalma miatt), és az amerikai mogyoró/peanut (allergén és hüvelyes volta miatt). A túl sok Ω-6 elkerülése érdekében a csonthéjasok bevitelét érdemes napi 50 grammban maximálni.

Tejtermékek: A tejtermékek közül rendszeresen fogyasztható a vaj, eseti jelleggel fogyaszthatók a keménysajtok. A tej alapvetően kerülendő. (Daganatos betegségekben megfontolandó minden tejtermék elhagyása.)



Gyümölcs: Magas cukortartalma miatt alapvetően kerülendő – nem éri meg a napi szénhidrát-keretet erre „költeni”. A gyümölcs- és zöldséglevek minden formája ellenjavallt.

Édesítés: Eseti édesítésre steviacseppet vagy glicint ajánlunk. Érdemes tudni viszont, hogy az édes íz önmagában emelheti az inzulinszintet, tehát a túlzott mesterséges édesítés nemcsak a kalória-tartalma miatt kerülendő. A témát kutatások százai járták körül, íme néhány kiragadott de jellegzetes eredmény például a szukralózról: egy kutatásban elhízott embereknek adtak szukralózt, majd vércukor- és inzulinszintjüket mérve mindkettőben emelkedést mutattak ki. (Pepino et al, 2013) Egy diabéteszes betegeket vizsgáló kutatás szukralóz fogyasztásakor fokozódó inzulinrezisztenciát mutatott ki. (Mathur et al, 2020) Egy egészséges embereket vizsgáló kutatás ugyanakkor nem talált eltérést szukralóz fogyasztás esetén. (Ma et al, 2009) Egy metaelemzés a legtöbb kutatás eredményei alapján biztonságosnak találta a szukralóz és aszpartám fogyasztását, de elismerték, hogy néhány kutatás ellentétes eredményre jutott. (Ahmad et al, 2020) Az amerikai élelmiszerbiztonsági hivatal (FDA) ezeket a szereket veszélytelennek találta. A helyzet tehát nem egyértelmű, és bár több a megnyugtató tanulmány, az ellentmondó megállapítások nem „oltják ki” egymást. Ezen a téren is jobb a biztonság.
 

Minta-étrend

 

Reggelik és ebédek:

Az alábbi fogások közül bármelyik megteszi akár reggelinek, akár ebédnek kiegészítve a vércukorszintig engedhető keményítős zöldségekkel vagy pszeudo-gabonákkal. rántotta, omlett, szalonnás tojásrántotta
zöldségleves főtt tojással vagy kollagénporral
húsleves , húsleves kollagénporral, húsleves velőscsonttal és zöldségekkel
saláta csontlével ( aki szereti a habos kávékat, annak érdemes a csontlét kipróbálnia egy kiskanál zsírral felturmixolva)
cézársaláta hússal (kenyérkocka nélkül)
lecsó kolbásszal
párolva sült kolbász mustárral
biovirsli mustárral
káposztaleves biovirslivel
fűszeres csirkeszárny guacamoléval (avokádópürével)
szardínia extraszűz olívaolajban salátával (a fémdobozos ételek csak eseti jelleggel javasoltak, ha nem akut a betegség)
párolt oldalas tökmagos salátával
fokhagyás párolt oldalas dinsztelt hagymával
pörkölt zöldségkörettel
mindenmentes felvágott sajttal/vajjal, uborkával
hamburgerhús karfiolpürével
párolt tarja karfiolpürével
gombapörkölt salátával
párolt lazac zöldségkörettel
hidegen sajtolt olívaolajból készült majonéz

„Vacsorák”:

Az idézőjel jelentése annyi, hogy a metabolikus étrendi protokollban a napi utolsó étkezést nem az általában megszokott késő esti időpontban esszük. A nap utolsó étkezésekor amúgy ugyanazokat a fogásokat lehet enni, mint reggel vagy délben, csak a szénhidrátot kell csökkenteni – vagy a vércukorszint függvényében akár teljesen elhagyni.
 

Ez a bejegyzés a https://metabolikusmedicina.hu/ alapján készült , azt azonban meg kell említeni , / és ez tipikus / :Az Ön egészsége és ezzel kapcsolatos döntései nem az orvosa kizárólagos felelőssége, hanem az Ön felelőssége is.Az egyes betegségek sajátosságai és a beteg állapota függvényében eltérő lehet, hogy ki mennyire veszi igénybe az orvosa által ajánlott módszert és gyógyszerezést, és mivel egészíti ki azt. A javulás azonban a betegség fajtájától, az érintett személy testi-lelki állapotától és a puszta szerencsétől is függhet. A honlap szerkesztői semmilyen módon nem vállalnak felelősséget az itt leírt módszerek eredményességéért. A honlap mindenkori tartalma a szerkesztők szándéka szerint a legjobb és legpontosabb információkat tükrözi az anyagcsere-betegségek kialakulásáról és gyógyításáról. Ezzel együtt a tudásunk és a kutatási eredmények frissülése alapján fenntartjuk magunknak a közzétett tartalom megváltoztatásának jogát.