Az igazság a részletekben lakozik II.

Ahol az előző részben abbahagytam mármint a Szent Korona állapotáról szóló értekezést azt itt szeretném folytatni éspedig nem azzal a mostanában terjesztett eredet magyarázattal amit mindannyian ismerünk hanem az ettől eltérő és eltitkolt történelmi tényekkel . 

Azzal kezdeném hogy a látszat ellenére és mivel nincsenek egyértelmű bizonyítékok mellette a korona egy és egész , értem ez alatt hogy nem két koronából rakták össze . Nézzük milyen ellentmondások léteznek a ma hivatalos koronakutatás elméleteivel és eredményeivel szemben .

1. A Szent Korona születéséről és történetéről az elmúlt évtizedekben egyre többet tudtunk meg. Tisztázódott, hogy a korona abroncsát és keresztpántjait egy időben készítették, hogy stílusa alapján az avarhun kincsek sorába illik, hogy zománcképeinek legközelebbi párhuzamai a Kaukázus vidékén maradtak fenn. A  stíluspárhuzamok és más, elsősorban történeti adatok alapján nyilvánvaló az a felismerés hogy a Szent Korona mervi ötvösök alkotása, Irán hunok által uralt északi vidékéről származik .*

* A felsorolt érvek és következtetések nem keltették fel a koronakutatók figyelmét. A jelek szerint szükség van az érvek összefoglalására egy olyan tanulmányban, amelynek a címében is szerepel a Szent Korona.  : Varga Géza : A magyarság jelképei .A török kútfők tanúvallomása nem érthető másik koronára, korra, vagy földrajzi területre. Nincs ezeknek ellentmondó további forrás sem, amely máshová tenné a Szent Korona készítésének helyét és korát, ugyanakkor a török adatokat más források megerősítik.  Bizonyosnak látszik, hogy ez a fejedelmi ékszer az első avarhun honfoglalókkal érkező szabírok féltett kincse volt.

Ibrahim Pecsevi török történetíró „azt állítja, hogy ő hallotta a magyaroktól ezt a nyilatkozatot: a korona 3000 esztendős; Iszkendertől (Nagy Sándor) örökölte Nusirván (Kürosz) s ettől szállott mi reánk. Továbbá Mohammed Emin nagyvezír 1768-ban azt írta Kaunitz herczegnek, hogy az osztrák császár – mint a Nusirván idejéből maradt korona örököse – egyedül érdemli meg az ’imperator’ czímet.” (Thúry/1893/343, 344) Nagy Szulejmán 1529. évi hadjáratának leírása szerint a Tas falu melletti állomáson a pasa lóháton összegyűjtvén a bégeket, előhozatta a magyar királyoktól viseltetni szokott koronát s megmutatta nekik, ezt mondva: „Ez a korona Nusirván idejéből maradt fenn.” (Katona/1989/127).

Közismert tény, hogy a finnugrizmus egyik legfontosabb célkitűzése a hun-magyar azonosság tagadása. Ha ezt a tudományon kívüli attitűdöt levonjuk a szerzők állításaiból, akkor csak az marad, amit a források világosan elmondanak, miszerint Perzsia hunok-járta határterületein született meg a Szent Korona.

Nusirván, azaz Khoszró Anosirván, akit Küroszként is emlegettek (de nem volt azonos az óperzsa Kürosszal) a Karnamagban leírja, hogy befogadott országa északi területeire (Azerbajdzsánba, az alán határokra és a mervi oázisba) egy 53 000 fős népet, amelynek 20 000 kitűnő lovasa volt. *

* A Tarih-i Üngürüsz szerint is adtunk 20 000 lovast a perzsák Bizánc elleni háborújához.

    Hét törzsre osztotta őket és kagánokat nevezett ki föléjük – amely alkalom lehetőséget kínált a Szent Korona és talán a jogar átadására is. *

* A jogarról László Gyula állapította meg az 1940-es években, hogy iráni hagyományt képvisel.

   Nusirvánhoz kötik a Kaukázustól északra fekvő két város: Ulu Madzsar és Kicsi Madzsar alapítását is – azaz Nusirván bizonyosan kapcsolatban volt magyar népességgel. A Szent Korona a magyar nép számára született meg, amely akkor a szabír nevet viselte. Nusirván (Kürosz) és apjának, Kavádnak* a kora nem vethető el, amikor a korona eredetét kutatjuk. 

* Nevük a magyar krónikák királylistájában is szerepel Keve és Keár alakban.

A kutatás által korábban is figyelembe vett technikai és stíluspárhuzamok arra utalnak, hogy hun-avar ötvösök is készíthették a koronát. Eszerint a Szent Korona annak az új ötvös-technikának kiemelkedő alkotása, amely a Volga-vidéken a IV. század dereka után, tehát a hunokkal együtt jelenik meg. Jellemzői az elsősorban indiai piros almandint *...

* A heftalita hunok hódoltatták Észak-Indiát, ezért az indiai almandingránát kereskedelme hun kézben volt

... és színes gránátot meg mervi(?) üvegpasztát *  ...

* Mervben üvegkészítő műhely működött.A sivatagi település fontosságát és gazdagságát a mellette vezető Selyem-út adta, amely az akkori világ legjelentősebb kereskedelmi útvonalaként összekötötte a mediterrán világot Kínával. Merv ma kihalt romváros a sivatagban, azonban egyes becslések szerint lakosságának száma valaha meghaladta a félmillió főt.

... felhasználó rekeszes kőberakás és a filigránozás. Hasonló tárgyak tömegét tárták fel Kercs kőből épített sírkamráiban (IV. század vége, V. sz. eleje), ahol ez a polichrómnak nevezett stílus már teljesen kifejlett formájában jelentkezett. A polichróm stílus korai előfordulásai II–IV. századi grúz és örmény sírokból ismertek, ahova párthus majd szászánida hódítók vihették. Magát a rekeszes technikát (zománccal vagy kővel) már jóval a hun kor előtt ismerték a szkíták, de a színes kőberakást kiválóan alkalmazták a párthusok és a kusánok is (Bakay/1997/159).

A rekeszes kőtechnika eredetileg a Földközi-tenger partján alakulhatott ki, amely terület a Krisztus születését megelőző évtizedekben párthus rokonaink birtokát képezték. A stílus kialakulása minden bizonnyal a párthusok és kusánok mediterrán, sztyeppi és indus területeket összekötő történetének és kereskedelmi kapcsolatainak köszönhető. A kereszténység előtti és keresztény motívumokat egyesítő Szent Koronát a szászánida pusztítások elől Perzsiából a sztyeppi avar törzsekhez visszatérő párthus ötvösök alkothatták meg a hun-perzsa határterületeken.

Megengedi hun műhely feltételezését a Szent Korona abroncsának mérete és díszítése is. Ez 52 mm széles aranyszalag, amelyet gyöngydrót keretek osztanak ékköveket és zománcképeket tartalmazó mezőkre. A hun diadémok abroncsa 5–8 cm széles aranybádogból készült, s a Szent Korona abroncsa e mérettartományba illik. Az abroncs díszítése is hun mintát követ. Hasonló gyöngydrót-keretek osztják ékköveket tartalmazó mezőkre a Verhnyeje Pogromnojéból származó hun női diadémot is .

Hun stílusú a Szent Korona pártázata is. Az abroncsból kiemelkedő 5 félköríves és 4 háromszög alakú – hegyeket ábrázoló – pártadísz közül a homlok fölött elhelyezkedő középső félkörív a legnagyobb, a többiek jobbra és balra csökkenő magasságúak.

A Szent Korona egyes stíluselemei további hun vonatkozásokkal rendelkeznek, ilyen a felület zsúfolt díszítése, amely a hun korban jött divatba (Bóna/1993/46). Az égi folyókat szimbolizáló keresztpánt tömött díszítése a Szent Koronán a Tejút kiemelt tiszteletére utal, amely Berze Nagy János és Ipolyi Arnold kutatásai szerint szinte napjainkig fennmaradt a hun-utód magyarságnál. A keresztpánt boltozatán trónoló napos-holdas Krisztus-kép párhuzama nem csak II. András magyar király 1233-as pecsétjén és Aranybulláján, hanem horezmi érmek uralkodóképein, tehát az avarokat és hunokat kibocsátó területek szívében is felbukkan (Bakay/1997/206). Hozzátehetjük: azért, mert ez egy ősvallási ábrázolási hagyomány, amely természetszerűleg maradt meg a hun eredetű királyi dinasztiában .

Hun vonatkozású az apostolképek némelyike is, mert András a Fekete-tengertől északra élő népek között tevékenykedett s Fülöp is a nomád népek térítője volt. A katonaszentek (Szent Demeter és Szent György) pedig hun páncélöltözetet viselnek (Csomor/1996/541).

Szinte azonos a felhasznált kövek fajtája és a kőszimbolika is. A Szent Korona kövei: sötétvörös almandingránát, kék zafír, zöld üveg. A két szélső íves csúcsdíszen valamikor fehér kövek (kvarcok, opálok?) voltak, s fehérek az igazgyöngyök is. A fennmaradt hun aranydiadémokon túlnyomó részben szintén piros gránátlapok vannak, de előfordul bennük fehéres kvarc és kék vagy zöld üvegpaszta-betét is (Fettich/1940/17). Tehát a hun koronákon is nemzeti színeinket találjuk, mert az Ég (a Nap tüze), a Föld (zöld mezői és kéklő hegyei) valamint a víz (a világtenger és a négy szent folyó fehér szalagjának) felidézésével egyaránt a világmindenséget jelképezik. Ugyanez a színszimbolika jelenik meg a magyar címerben is, ahol a fehér kettős kereszt az égi folyó (a Tejút), vörös háttere pedig az ég jelképe. A Szent Korona abroncsának és keresztpántjának összeszegecselése a Kubán-vidéki hun pártadíszen látható két szegecsnyomból sejthető pusztai rögzítési eljárással megegyezik. A honfoglalók is szegecseléssel rögzítették legszebb ékszereiket (például a rakamazi turult) a hordozó felületre. Kiszely István szóbeli tájékoztatása szerint a kínai Kanszu tartományban lévő Dunhuang 325- ös barlangtemplomának Kr. u. III. századból származó falképein két hun vezető fején hasonló fejdísz van, amelyeket ő személyesen látott és le is fényképezett. Sajnos, e fényképet nem közölte a közelmúltban megjelent könyvében, ahol említést tesz a barlangtemplom képeiről (Kiszely/1992/293).

A korona Krisztus-képeinek életfái is iráni jellegűek. A nyugati, vagy a bizánci művészetben nem állnak életfák a trónoló Krisztus mellett. A görög és latin felirat meg a keresztény szimbolika viszont nem jellemző a szasszanida Iránra – ezért a koronát előállító műhelyt Irán határvidékén, például a Hun Birodalomhoz tartozó mervi oázisban kell keresnünk. Ez a sivatagi város ugyanis megfelel a fenti írás- és vallástörténeti követelményeknek.

2. Székely rovásjelekkel összevethető hieroglifák a Szent Koronán 

Régészeti leletek tanúsága szerint a hunok és az avarok használták a székely rovásírás elődjét és mind betűírásos, mind pedig hieroglifikus (képszerű, vallásos jelentőségű szójelekből álló) feliratokat egyaránt hagytak ránk (Varga/2001/145). Ez a hieroglifikus jelkészlet elborítja a Szent Korona felületeit is. Ezeket értelmezni lehet; sőt, esetenként el is tudjuk olvasni őket.

     A hun származástudattal rendelkező, Emese álmában vízből születő Árpád-ház eredethagyománya miatt igen fontos körülmény, hogy a királyi fejdíszek közül csak a Szent Koronán, a concques-i avarhun szobor koronáján, horezmi pénzek uralkodóábrázolásain és a türk Kültegin márvány szobrának fejdíszén (Bakay/ 1997/214, 244) – tehát hun, időlegesen hunná vált, vagy hun-utód népek alkotásain – találhatók tajtékzó hullámot ábrázoló kacskaringók. Atilla elithadseregének katonái is aranyszalagból alakított kacskaringókat viseltek a nadrágjukon (Csomor/1996/629!). Ezzel nyilván ama gázló vízére utaltak, amelyen a csodaszarvast követve keltek át, s amely új hazát alapító sebezhetetlen hősökké avatta őket.

      A magyar állameszme nyomai maradtak fenn Kézainál, Anonymusnál, az Intelmekben és az Aranybullában is. Nincs tehát szükség arra, hogy a korai magyar állameszmét nyugati keresztény ideológiákból vezessük le. Amíg ugyanis a korai Karoling állammisztika csaknem kimerült az uralom szakrális igazolásában, addig a sztyeppi magyar állameszmében és Kürosznál megjelenik a hatalom elvi korlátozásának gondolata. S mivel Kürosz kétségtelenül kapcsolatban állt magyar nyelvű népességgel (Tabari és a Derbend Náhme szerint ő alapította a Kuma menti Madzsar várost), a magyar állameszme számára is könnyebb egy keleti eredetet elfogadni. Annál is inkább, mert ez az uralkodói önkorlátozás a sztyeppi katonai demokráciák alapgondolata. Az állandóan fegyverben álló, harcokban edzett néppel szemben ugyanis ez az egyetlen lehetséges uralkodói magatartás.

    A Szent Korona keletkezésének és vándorlásának körülményeit is megvilágítják az eseménysort egymástól függetlenül leíró krónikások - lényegében egybehangzóan adják elő a történetet -. Ez a szabír-avar-magyarok története, amely egybevág a Bíborbanszületett adatával is, miszerint a magyarok régi neve a szabír volt. A Tarih-i Üngürüsz e szabír történet keretében adja elő a heftalita Hun Birodalmat ért támadást és az avar honfoglalást is. Ami azt jelenti, hogy a hunok, az onogurok, a szabírok és az avarok egyetlen nép fiai voltak a magyar uralkodóház krónikása szerint is. A Tarih-i Üngürüsz a hun uralkodócsalád történetíróitól származó kétségtelen hitelű adatsort mentett meg, amelyet sztyeppi rovásírásos történeti feljegyzésekből és a szájhagyományból sajátjaként örökölt a középkori magyar krónikafolyam . 

Kürosz e nép fölé nevezett ki feljebbvalókat 531 (Kürosz uralkodásának kezdete) és 542 (a Zabergán vezette szabír csoport Perzsia határáról való távozásának időpontja) között. A három területre letelepített hét törzs nyilván ekkor is szövetséget alkotott, s Kürosz a szövetség vezetőjének (a nesztoriánus keresztény vallású Zabergánnak) adhatta a Szent Koronát. Ez az aktus formális lehetett, Kürosznak a hunok bábjaként nyilván nem volt lehetősége a szabír uralkodó tényleges kijelölésére, csupán megerősíthette a jelentős katonai erőt képviselő szabír törzsek választását. Erre utal az a körülmény is, hogy a Szent Korona Mervben készült, amely ekkor (mintegy százötven éven keresztül) a hunoknak adózott, azaz a Hun Birodalomhoz tartozott.  Ezt az eseménysort támasztják alá azok az örmény adatok is, amelyek szerint eleink a Szent Koronát az örményektől hozták volna el. Az említett perzsa-bizánci háborúk egyik célja ugyanis éppen Örményország megszerzése volt. Ehhez az okot az szolgáltathatta, hogy Örményország trónján korábban a hun uralkodóházból származó Arszakida-dinasztia egyik ága ült, s e korábbi helyzet visszaállítására törekedhettek a heftalita Hun Birodalomból kivált szabír törzsek. Az örmények a visszatérő hunszabír uralkodót és koronáját a sajátjuknak tekinthették, s ez tükröződhet e sokáig nem értett (a Szent Korona elvitelét sérelmező) örmény álláspontban.

       Gróf Révay Péter koronaőr szerint a Szent Korona csüngői a korona alá tartozó tartományok szimbólumai. A csüngők hármas tagolású kőkompozíciói valóban értelmezhetők ország jelentésű hármas halomként. E kőhármasok keresztpántos foglalata – Révay Pétert alátámasztva – a korona szerkezetét és a székely „f” (Föld) rovásjelet utánozza. Azért van belőlük három, mert a korabeli szimbolikában a hegy és különösen a hármas halom (a három kő) ország jelentésű. Maguk a láncok a teremtésre utalnak (obiugor elképzelések szerint a teremtés történhet az égből láncon történő lebocsátás által). A láncokon lógó országok együttese a birodalmat a teremtő ajándékának, Istentől származó országnak mutatja.

De milyen földi birodalomról lehet szó? Melyik az a történelmi alakulat, amelyikre e láncocskák utalnak? Nyilván olyanra, amelyik a korona készítésekor létezett, vagy amelynek emléke ekkor még elevenen élt. S itt aligha gondolhatunk másra, mint a Párthus Birodalomra.

A Szent Korona eredetileg kilenc pártacsúccsal, de csak öt csüngővel készült.

Öt párthus részkirályságról tudunk a párthus nagykirály – legalább névleges – fennhatósága alatt, ezek Párthia, Média, Örményország, Szkítia (a Kaukázustól északra) és Baktria az Indus vidékével. Ez utóbbiból fejlődött ki a Kr. u. II–III. évszázadban a Kusán Birodalom. Faustus Byzantinus örmény író szerint a szkítiai és az örmény részterületeken a IV. század elején még arszakida uralkodó ült. Több koraközépkori örmény forrás az arszakidákat az ázsiai hun dinasztiából származtatja, s az örmény írók jól értesültek lehettek, mert az örmény trónon több mint háromszáz évig ültek az arszakidák. A hagyományokat követve, a heftalita hunok Baktriában, az európai hunok pedig Szkítában – tehát egy-egy volt párthus részkirályságban – alakították meg birodalmukat (Götz/1994/I/260).

A párthusok – az ókori szerzők szerint – azért kapták párthus nevüket, mert elpártoltak rokonaiktól, a „szkítáktól” – s e szóból e népek magyar nyelvére is némi fény derül (bár a szó töve ma nemzetközi, a ragozott pártos alak magyar). E rokonok alighanem a hunok voltak, akik a rokonságot még számon tartották (azaz a Hunortól és Magortól származó két testvérnép, akiről krónikáink említést tesznek, az avar és a hun volt). Mátyás király történetírója, a magyar nemességet szerzett Bonfini a következő kijelentést tulajdonítja Atillának: „a rómaiak ... sem párthus rokonainkat nem hódították meg eddig, sem a hunoknak nem szabhattak még törvényt” (Bonfini/1995/77). A hunok eszerint rokonaiknak tartották a párthusokat és így joggal feltehető, hogy a Párthus Birodalmat a Hun Birodalom részének, előképének, területét a Hun Birodalomhoz csatolandónak, azaz igény-országnak tekintették.

    A korona napjainkig megőrizte e jellegzetességét, bár a korona alá tartozó, a csüngők által jelképezett országok az eltelt évszázadok alatt kicserélődtek s kilencre szaporodtak.

  3. A görög és latin feliratok. Merv Kr. e. 323-ban beletartozott Nagy Sándor birodalmába .Az általa épített szeleukida Merv négyzethálós alaprajzú, egymást derékszögben metsző utcákból állt. A Kr. e. II. század végére a baktriai görög királyság is összeomlik, a hellenisztikus kultúra ennek ellenére tovább él.Még a Kr. u. 20–48 között a párthus fővárosban, a taxilai Szirkapban vert pénzek, a városterv, a templom és az iparművészeti tárgyak is egyaránt a görög kultúra erőteljes hatását mutatják. E környezetben elképzelhető görög feliratok megjelenése egy hun koronán.

   A latin feliratok keletkezése is megmagyarázható a források alapján. Kr. e. 92-ben többszáz éves háborúskodás kezdődött a párthusok és a Római Birodalom között, amelynek egyik legjelentősebb eseménye a carrhaei csata volt Kr. u. 53-ban. E csatában a párthus Suren (Szörény) tízezres seregével tönkreverte Julius Ceasar uralkodótársának, Crassusnak negyvenezres seregét. A párthus sereg gerincét a szakarauka nehézlovasság adta, amelynek pikkelyszerű lemezekből összeállított (a Szent Korona katonaszentjein látható) páncélzatát a mervi fegyverkovácsok készítették. Plinius szerint a vert seregből foglyul ejtett tízezer rómait a mervi oázisban telepítették le. Merv lakosságában a hun időkben mindvégig éltek latinul beszélő csoportok, elsősorban a pusztai népek által megbecsült katonák, kézművesek vagy az értelmiség között. A latin nyelvet nem csupán a hunokhoz csatlakozott vagy szolganépek ismerték, hanem maguk a hunok is. Thierry korabeli forrás nyomán írja a részben Rómában nevelkedett Atilláról, hogy zsöllyeszékében ülve fogadta a gall városok papjait s őket rossz latinsággal rá akarta beszélni, nyissák meg előtte kapuikat (Thierry/1865/125). A hun főnemesség élén álló testvérpár: Onogesius (Hungyőző/Hungéza) és Skottas (Szkíta) a hun és a görög mellett latinul is jól tudott (Bóna/1993/58).

Azaz a latin és görög nyelvű feliratokból korántsem következtethetünk arra, hogy a Szent Korona nem hun műhelyben készült. Éppen ellenkezőleg: a kétnyelvű feliratokból a mervi oázisban működő hun műhelyre lehet következtetni. A Szent Koronán jelen van egy harmadik, a magyar hieroglif írás is (4-10. ábra), amelynek szójelei magyar szavakat rögzítenek. 22 Ezeket aligha készítették Bizánc, vagy Róma ötvösei.

4. A zománcképek keresztény szellemisége

Birodalmuk nyugati felében a heftalita hunok a nesztoriánus keresztény vallást követték, ez magyarázza a korona keresztény szellemiségét, amely az ősvallási alapokat egy új, csillogó mázként bevonja. A szír zsinati iratok 424-ben említik a mervi és a heráti, 497-ben pedig a gurgáni hun püspökséget. Kosmas Indikopleustes szerint a heftalita uralkodó és nagyszámú heftalita keresztény 550-ben követséget küldött a perzsiai nesztoriánus egyház vezetőjéhez is (Czeglédy/1954). Az iráni uralkodók támogatták az V. század közepe táján megalakuló perzsa nesztoriánus egyházat az ortodox Bizánccal szemben. A heftaliták által a trónra visszahelyezett szászánida Kavád szintén támogatta a nesztoriánus egyházat (Moravcsik/1938/184). Összefügghet a kereszténység ismeretével és tiszteletével, hogy Atilla – Leó pápa kérésére – 452-ben elállt Róma elfoglalásától

E történelmi és földrajzi környezetben született meg a magyar Szent Korona. További sorsa a hunok és avarok nyugatra vándorlásának megfelelően alakult: a birodalmakat felemelő és porba döntő katonai események, az oda-vissza hullámzó népmozgások végeredményeként a Kárpát-medencébe került.

Az avarokat kirabló Nagy Károly seregei a hadizsákmány részeként nyugatra vihették a Szent Koronát is. Tőlük a pápához került, végül pedig – az ország keresztény hitre térésekor – a magyarságot megillető koronát Szent István visszakapta (Pap Gábor pontosabb fordítása szerint nem „kérte”, hanem „követelte”).

Akkor kapta meg, amikor az ország újra a keresztény hitre tért: mert az avarhun néprészek a párthus-heftalita időktől kezdve őrizhették a kereszténységüket. Ezt igazolja egy keleti forrás is, amely szerint 523 táján Quardusat és munkatársai a Bibliát lefordítottak a kaukázusi hunok nyelvére (Moravcsik/1938).

      Természetes a páratlan ékszer iránt a magyarok körében kezdettől megnyilvánuló fokozott tisztelet, hiszen egy olyan királyság szimbóluma, amelynek egyaránt adót fizetett a kínai, a perzsa, a bizánci és a római császár is. - VARGA GÉZA A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma .

5. A Magyar  Szent Korona őstörténete (az Üngürüsz őskrónika alapján). A korona a kaukázusi Egre-országban (ker. magyar állam a Fekete-tenger K-i partvidékén) készült, mint a Hun Birodalom koronája, valamint a hozzá tartozó kir. és kirnői ékszerkészlet. Készítésének ideje Kr. u. 370-73. A valószínűsített megrendelő egy Hunor néven ismert személy, az Arsakida hun uralkodócsalád tagja, Balambér hun nagykirály veje és utóda. Az őskrónika szerint 373: Hunor égi jel alapján elhatározta, hogy a hunoknak el kell foglalniuk Pannóniát és Eu-t. A támadást előkészítő seregszemle után azonban meghalt. Utóda, a családjából való Kattar (v. Kádár) vezér haditanácsa azonban elhatározta, hogy teljesítik Hunor végakaratát. Elindultak Pannónia felé, s 430 k. Pannóniában, Szikambriában (róm. alapítású város a Pilis-hegység egyik Duna-parti völgyében Esztergom közelében) királlyá koronázták →Attilát. A koronázás minden bizonnyal a Magyar  Szent Koroná-val történt. Attila 451: a catalaunumi csatában (a vízigót királyság területén, Toulouse és az Atlanti-óceán között) megsemmisítette a ny-róm. hadakat, s 452: Róma felé indult, hogy ott császárrá koronáztassa magát. Útközben azonban álmot látott, melyben Jézus Krisztus angyala közölte vele, hogy ha megkíméli Rómát, utódai egyike a pápától megkapja (visszakapja) az örök érvényű koronát. Attila kezdetben nem akart engedelmeskedni az álomnak, s tovább vonult Róma felé. Egy látomás késztette terve megváltoztatására: a Nagy Szt Leó p-val (ur. 440-461) való találkozáskor Szt Leó mellett látta Szt Pétert és Szt Pált, mint a pápa védelmezőit. 

 

Rafaello: Nagy Leó és Attila találkozása

 
A képen egy valaki tekint az égre és még mögötte van talán egy valaki, aki szintén odanéz. Az a valaki nem más, mint Attila. Ha léteznek szellemek – a festő itt üzen valamit – ki az egyetlen, aki látja a szellemeket? Attila. Ezt még Jordanes is tudja, hogy Attila fölnéz az égre, hiszen valószínű, hogy Priszkosztól tudja, hogy látta többször, hogy Attila szellemi üzeneteket hozott le. Ez a kép azt bizonyítja, hogy Attila képes volt a szellemvilágot látni.
Attila kért néhány dolgot a római pápától: Szent Jakabnak a csontjait.
Miután csodák történtek Santiago de Compostela-ban, a rómaiak kiássák és elviszik Rómába. Attila elkéri Szent Jakab csontjait, elhozza Pannóniába, Magyarországra, amit 820-ban Gyula vezér visz vissza Santiago de Compostela-ba. 840-től már leírják a Santiago de Compostela-i feljegyzések is, hogy újra csodák történnek sok száz éves hallgatás után. Gyula vezér építtette újjá Montserratot, Santiago de Compostela-t, ő vitte vissza a csontokat és ő jelölte meg az akkori fejedelmeknek Oviedon is, azt az Isteni kaput, ami azóta is a menyegzőknek a színhelye és Oviedoban jegyezte el II. András is Jolánta nevű menyasszonyát. Gyula vezér pedig szintén ott kérte meg a menyasszonya kezét.

 

Attila visszafordult, s császárrá koronázása elmaradt. - 453 márciusában Attila meghal , fia, Irnák/Csaba a családi kincstárral visszavonult Keletre, ahol a Fekete-tenger partján még találkozott nagyapjával, Bendegúzzal. Magával vitte a koronátt is. 568: a hunoknál tovább öröklődő korona az avar-hunok ugyancsak Arsakida származású uralkodócsaládjával együtt visszajött a Kárpát-medencébe. 795-96: Nagy Károly frank kir. 5 rablóhadjáratban kifosztotta az Avar Birodalom közp. kincstárait, s az ott talált aranyat, ezüstöt, selymet és más kincseket 5x14 társzekérrel Aachenbe vitette. A kincsek között volt az avarok jogara és a korona is. - 800: Nagy Károly Rómában a Magyar Szent koronával koronáztatta magát császárrá. Kr. u. 814: Nagy Károlyt a Magyar Szent koronával és a koronázási jogarral együtt temették el. - 999 karácsonyán III. Ottó németróm. cs. (ur. 996-1002) a lengyel uralkodónak ígérte Attila koronáját, a Magyar Szent koronát, miközben azt István magyar fejedelem is (vissza)követelte. III. Ottó 1000. III-IV: megkerestette és személyesen föl is tárta Nagy Károly sírkamráját, ahol megtalálta a koronázási jogart és a Magyar Szent koronát, s Ravenna érintésével Rómába vitte, ahova 1000. X. 2: érkezett meg. - Ottó és II. Szilveszter p. (ur. 999-1003) úgy döntött, hogy a Magyar Szent koronát a lengyel uralkodónak szolgáltatják ki. II. Szilveszter p. azonban álmot látott, melyben Gábriel arkangyal arra figyelmeztette, hogy a Magyar Szent koronát ne a lengyeleknek adja, hanem annak a követnek, aki másnap reggel érkezik. Másnap reggel az Arsakida családból származó István magyar fejed. követe, (Szt) Asztrik apát érkezett és követelte a Magyar Szent koronát. Szilveszter p. megáldotta a Magyar Szent koronát, és egy apostoli keresztet is küldött vele együtt, valamint egy levelet, melyben Szt István kir-t ap. jogokkal ruházta föl. 1000 karácsonya előtt Szt István a Magyar Szent korona leegyszerűsített képével emlékpénzt veretett, a Magyar Szent korona képe körül REGIA CIVITAS (= királyi állam) körirattal. Ezzel kinyilvánította, hogy a Magyar Szent koronát nemcsak az Istentől származó földi hatalom közvetítőjének, hanem egyben a magyar állam megtestesítőjének is tekinti. A Magyar Szent koronát ezenkívül a Kárpát-medencei hun, avar és m. állam jogfolytonosságát is megtestesíti. 1000 karácsonyán Szt Istvánt a Magyar Szent koronával a pápa, s ezáltal Isten áldásával Mo. királyává koronázták. - 1015 k. Szt István az Intelmekben Mo. alaptörvényét is lefektette, s a Magyar Szent koronában helyezte el a Mo. fölötti főhatalmat is. Ezáltal a Magyar Szent korona jogi személlyé vált, s megszületett a Szent Korona-tan alapja. A Szt Imre hg. megkoronázására készített →koronázási paláston (1031) Szt Bertalan ap. fején ábrázolták a Magyar Szent koronát, jelezvén, hogy Szt István nagy-örményországi Arsakida őseit és az ott élő magyarokat Szt Bertalan ap. már térítette. - 1031-38: Szt István többször is Szűz Mária gyámságába adta Mo-ot. Halála előtt, 1038. VIII. 15: (Nagyboldogasszony napján) országát és koronáját Szűz Máriának adta örökségbe. Ezzel utódai nevében is lemondott a Mo. fölötti tulajdonjogról és a főhatalomról. Ez az örökbeadás a római jogi mancipátusi örökbeadási szerződés szerint közjogilag is hitelesen ment végbe. Mo. ettől fogva Szűz Mária birtoka, országa és alattvalója; nincs szakrális földi uralkodója, mivel ezt a tisztet Szűz Mária tölti be, akinek Mo. fölötti főhatalmát a Magyar Szent koronát képviseli. -

6. További hivatkozások :

dr. Balogh Sándor: A Szent Korona az európai művészetben :

Nagy Károly megkoronázása

Theodor Friedrich Wilhelm Christian Kaulbach (1822–1903) Bad Arolsen-i (Hessen) német festő 1861-ben  II. Maximilian bajor király megrendelésére (1850) megfestette Nagy Károly koronázását. Ezen a festményen NEM a német-római császári koronával, hanem a MAGYAR SZENT KORONÁVAL koronázzák meg Nagy Károlyt. Mi késztethette a német festőt a 19. század közepén, hogy a magyar Szent Koronát helyezteti Nagy Károly fejére? Talán közismert volt német földön ez a legenda és csak velünk magyarokkal feledtették el a századok folyamán?

Ugyancsak a XIX. század közepén egy angol festő, Edward Burne-Jones (1833-1898) mély kiábrándulást érzett a magas fokú műveltség, a keresztény erkölcs és mindazon értékek hanyatlása miatt, amelyek a középkori Angliát jellemezték, amelyek helyébe megjelentek a modern izmusok. Hiányérzetét egy festménybe foglalta, amelynek témája Artúr király szellemének halála.  

Artúr király (egy kitalált személy, aki ) az angol lovagok és Camelot jóságát és nemességét jelképezi, abban a királyi udvarban, ahol az erény virágzott. A festmény Artúr király utolsó éjszakáját ábrázolja. Halálos ágyán a fejénél egy angyal ül, a koronája pedig az ágy előtt, a földön van. De Artúr királynak nem volt valóságos koronája, amelyet meg lehetett volna festeni, ezért Burne-Jones ugyanúgy, mint Kaulbach, ahelyett, hogy valamelyik brit birodalmi vagy más koronát használt volna, Artúr király mellé ugyanazt a koronát ábrázolta, amelyet Kaulbach használt Nagy Károly megkoronázásához. Igen, Szent István Szent Koronája hever Artúr király ágya előtt. Ekképp a Szent Korona és a két királyt ábrázoló kép a középkori európai keresztény civilizáció kezdetét és végét jelképezi.

Attila nyugati hadjáratát az anglo-saxon hódítás tette teljessé. Az anglo-saxon hódítók Attila hungár és szkíta katonái voltak, akiket Attila küldött a szigetek elfoglalására. Az összefüggésekből immár az is egyértelmű, hogy ezeket az anglo-saxon hódítókat éppen Attila idősebbik fia, Aladár vezette, aki seregeivel át is kelt a Brit-szigetekre. Mivel a szigetek elfoglalásával a nyugati hódítás teljessé vált, napirendre került az újonnan meghódított területek felügyeletének kérdése. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy Aladár éppen itt, a Brit-szigeteken lett királlyá!

Megértjük ugyanis, hogy ki volt a legendás Arthur király! Arthur neve teljesen problémamentesen, szabályos hangváltozásokon keresztül vezethető le Aladár nevéből. Az ALADÁR név ugyanis az R–L hangváltozáson és a mássalhangzó-torlódás jól ismert jelenségén átesve már ARTUR formában jelenik meg.

Úgy tűnik Attila éppen idősebbik fiára bízta az újonnan meghódított területek felügyeletét. Aladár egyfajta alkirályi, illetve gyermek-királyi rangot kapott, amelynek halvány emlékezete a Childerik névben maradt fenn. A Britanniai trónra lépés motívuma Nagy Konstantin történetében is és a száz évvel később, a vandál hadjárattal azonos esztendőben felbukkan .Vagyis Britanniai trónra lépése után azonnal Galliába ment, ahol felszabadítóként üdvözölték. Ekkortól váltott át a személye britanniai Arthurból frank Childerikbe, egy szeleukidányi szöktetéssel (azaz 311 évvel) később pedig Nagy Károlyba.

Ezen a ponton emlékezzünk vissza Heribert Illig Kitalált középkor c. könyvének eredeti, német nyelven megjelent kiadására! A könyv borítóján Friedrich Kaulbach német festő Nagy Károly megkoronázása c. festménye volt látható. A magyar nyelvű olvasóközönség mély megdöbbenéssel eszmélt rá, hogy a festményen ábrázolt korona éppen a mi Szent Koronánk! Ez a festmény a bajor parlament alsóházának, a Landtagnak az előcsarnokában ma is látható. Akkor még rejtély volt számunkra, hogy mit keresett a mi koronánk a frankok uralkodójának a fején. Amikor azonban  rámutattunk, hogy Károly valójában Attila idősebbik fia volt, egy csapásra érthetővé vált minden.

Landtag előcsarnoka

Vegyük észre: mintha valami rejtett tudás lapult volna meg a mélyben hosszú-hosszú évszázadokon keresztül, ami Arthur és Nagy Károly személyét éppen a mi Szent Koronánkon, vagyis Attila koronáján keresztül kapcsolta össze! Ha mi nem értjük meg, hogy Arthur is és Nagy Károly is Attila idősebbik fiának, Aladárnak a történelmi emlékét őrizte meg, akkor saját eltagadott történelmünk rejtett összefüggései örökre homályban maradnak!

Érdekes megjegyezni, hogy mindkét festmény nem csak olyan részletesen mutatja a Koronát, hogy lehetetlen nem felismerni, hanem a részletek milyen pontosak. Burne-Jones még a csüngőket is oda festi, pedig ebben a korban nem valószínű, hogy fénykép állt volna rendelkezésükre, a Korona pedig lakat alatt volt elzárva. A korabeli magyar ábrázolások is mind egyszerűsített formában ábrázolják a Szent Koronát.